2010. november 29., hétfő

Háztető

    Valami egyedivel, mutatóssal, ütőssel szerettem volna nyitni a blogomat. Azt hittem, hogy a Háztető nevű sütemény olyan, de rá kellett jönnöm, lassan már nincs új a Nap alatt. Ugyanis a napokban két honlapon is szembenéztem vele. No de azért is ez lesz az első, mert ezt én sütöttem és fényképeztem. Bár a képet nem sikerült még feltölteni, de próbálkozom...
   Története is van a háztetőnek: sok-sok évvel ezelőtt egy eljegyzésen nézegettük, forgattuk, hogy is készült, miféle formában alakították. A recept megszerzése után kiderült, hogy a látszat ellenére nem is olyan bonyolult.
   Most már kép is van, jöhet a recept:

Hozzávalók:
  • A tésztához:  25 dkg cukor, 2 tojás, 5 dkg zsír, 3 evőkanál méz, 4-5 evőkanál tej, 1 csomag szalakáli, 60 dkg lisz; 2 evőkanál kakaó.
  • Krém: 30 dkg margarin, 30 dkg cukor, 2 vaníliás puding, 6 dl tej.
  • Máz: 18 dkg porcukor, 3 evőkanál forró tej,  3 evőkanál olaj, 2 evőkanál kakaó.
Elkészítés:

A cukrot, a tojásokat, a zsírt, mézet elkeverjük. Hozzáadjuk a lisztet, valamint a tejben elkevert szalakálit. Simára dolgozzuk. Ha kemény lenne, kevés tej mehet még bele. Kettévesszük a masszát, felébe beledolgozzuk a kakaót.
A kakós tésztát 12 részre osztjuk, s tepsi hosszúságú rudakká sodorjuk. Tepsi hátán sütjük őket, nem túl közel egymáshoz, hogy ne ragadjanak majd össze.
Közben a másik fél tésztát kettéosztjuk, tepsi méretűre nyújtjuk, s szintén tepsi hátán sütjük. Még melegen hosszában 3-3 egyenlő szélességű lappá vágjuk.

A pudingot a tejben megfőzzük. Persze, jó, ha ezzel kezdjük az egészet, mert még készülnek a lapok, van ideje kihűlni. Időnkét megkeverjük, hogy ne bőrözzön be.
A margarint elkeverjük a cukorral ( én nem szoktam 30 dkg-ot beletenni, mert így túl édes, de ez ízlés kérdése; én megelégszem 20-25 dkg-mal), kanalanként hozzákeverjük a (majdnem) kihűlt pudingot.

Összeállítás: Egy téglalap alakú világos lapot leteszünk, egy réteg krémet kenünk rá ( előtte osszuk ketté, hogy elegendő maradjon a másik háztetőhöz is), a krémre 3 kakaós rúd kerül, erre megint krém, majd két kakaós rúd, újra krém, végül egy rúd. Erre is kenünk egy kevés krémet. Ha marad még a fele krémből, a gúla oldalára kenjük, végül két oldalról 1-1 világos lapot tapasztunk rá, tenyérrel hozzányomkodjuk. A maradék tésztából és krémből még egy háztetőt készítünk ugyanígy.

Máz: a hozzávalókat összekeverjük, nem kell főzni, ezért is nevezzük hideg glazúrnak. Ha túl keménynek tűnne, 1-2 kanál tejet szoktam még tenni hozzá. Rövid ideig kevergetjük, majd elosszuk a két háztetőn.

Másnapig állnia kell, hogy kellőképpen megpuhuljon, összeálljon. Lehet, hogy a leírás alapján úgy tűnik, fél napot kell babrálni vele, de elég hamar elkészül, s megéri a fáradtság, mert kiadós, mutatós, s nem utolsó sorban finom is.

2010. november 28., vasárnap

Miért?

Néhány hónapja kaptam rá a sütis blogok böngészésére. Csak azért, mert nagyon ráérek, de leginkább, mert szeretek sütni. Főzni is, de a sütésben sokkal nagyobb fantáziát látok. Sok régi, még Anyukám gyűjteményéből származó receptem van, amelyet folyamatosan bővítek. Újságokból, ismerősöktől, újabban internetről is. Némelyiket ki is próbálom, aztán vagy újrasütöm, vagy soha többet. De többnyire átalakítom a recepteket, vagy azért, mert nincs otthon valamelyik összetevőből, vagy mert nem kedveljük, vagy azért is. Van már annyi tapasztalatom, hogy merjem...Persze, előfordul, hogy balul sül el. Néha a kéznél levő nyersanyagokból dobok össze valamit, de alkotok is új recepteket. Főleg az élesztővel készült, kelt sütik készülnek így. Ezek szinte mindig recept nélkül, csak úgy, a legújabb elképzelés szerint kelnek "életre".
Szóval, szeretek sütni, s akkor miért ne osztanám meg másokkal is elképzeléseim eredményeit? Mert, sajnos, ráérek, s így van valami célom. Amit kedvvel csinálok.
Úgyhogy hamarosan sorakoznak kis konyhámban készült édes és sós süteményeim!