2011. október 30., vasárnap

A hónap témája: A piskóta

Nagymamám háromféle sütit sütött: mindenféle kőttest ( kelt tésztát), szalalkális lapokat, és tortát, azaz piskótát. Otthon is segédkeztünk a piskóta készítésében, de a Mama útmutatása valahogy élénkebben él emlékezetemben. Módszere ugyanaz volt, mint Anyukámé, mégis más volt a piskótája: sárgább, puhább, levegősebb, páratlanul finom. Mindig azt mondta, addig kell verni a fehérjéket, amíg a felfordított tálból nem borul ki. Volt is rá humoros története, amikor is (már nem tudom, kivel esett meg) az illető nagy örömmel mutatta, nem borul ki, s azonnal az ölében kötött ki az egész hab.
A piskóta nagyon sok sütinek, tortának az alapja. Változatosan felhasználható, ízesíthető, de vannak a sikerének titkai! Mikor saját lábamra álltam, évekig összeestek a piskótáim, miután kivettem őket a sütőből. Ma sem tudom, mit vétettem, mert ugyanúgy csináltam, ahogy Anyukámmal. Azóta is úgy készül, de ritka eset, hogy ne feleljen meg elvárásaimnak. Rejtély...
Meggykrémes piskóta

Én így készítem a piskótát: a tojások sárgáját és fehérjét külön tálba teszem. Annyi evőkanál cukrot és lisztet számítok hozzá, ahány tojásból készül a piskóta. Amennyiben nagyok a tojások, púposabban mérem a hozzávalókat. 6-8 tojáshoz egy fél csomag sütőport is teszek. A sárgákhoz adom a sütőport és fele cukrot, fehéredésig keverem. A fehérjéket előbb csipet sóval felverem, majd a többi cukorral keményre verem. Nekem az a próbája, hogy a felemelt habverőről nem folyik le a hab. Ekkor a sárgákhoz borítom, s fakanállal laza mozdulatokkal kanalanként beleforgatom a lisztet. Amennyiben kakaós piskóta készül, 1-2 evőkanál liszt helyett kakaó kerül bele.
Vizes piskótát ritkán sütök, ez szerintem szárazabb lesz. Úgy készül, hogy a kikevert sárgákhoz legfeljebb a tojások mennyiségével egyenlő evőkanál vizet keverek, lehet kevesebbet is. Minden evőkanál vízre számítok még 1-1 evőkanál cukrot és lisztet. 1-2 evőkanál liszt helyett lehet tenni ugyanannyi keményítőt, de nem tapasztaltam különbséget, úgy hogy ez a szokás elmaradt.
Az én piskótakészítési módszerem két emberes, ha nincs kéznél a Férjem vagy Leányzóm, Anyósomat kérem meg, hogy segítsen. Akinek nincs segítsége, úgy is készítheti, hogy a tojások fehérjét felveri az összes cukorral jó keményre, fényesre, majd egyenként belekeveri a sárgákat, majd a lisztet. Ez is jó módszer, van tapasztalatom:-) Egyszer Anyukám helyett mentem lagzira sütiket készíteni. Engem, zöldfülűt, kiraktak a teraszra, s egyik piskótát készítettem a másik után, az előbbi, egyszemélyes technikával. Annyi habot életemben nem vertem! De büszke is voltam magamra, hogy egyáltalán rám bízták:-)
Fontos:
  • A fehérjébe nem szabad sárgának kerülnie. Ha mégis, kanállal szedjük ki egy kis fehérjével együtt, tegyük a sárgákhoz, ennek nem árt.
  • A fehérjéhez mindig tegyünk csipet sót, keményebbre verhető, meg pici só kiemeli az ízeket.
  • Érdemes a lisztet szitálni a masszához, és csak rövid, az éppen szükséges ideig keverjük, lyukas fakanállal vagy habverővel - nem elektromossal!!!-, hogy a levegő ne szökhessen ki.
  • A kikevert masszát azonnal meg kell sütni, tehát miközben készül a piskóta, melegítsük elő a sütőt. Kikent vagy papírral bélelt tepsibe simítjuk - az edény oldalát ne kenjük ki, csak az alját- , s azonnal a forró, 170-180 fokos sütőbe toljuk. Addig, míg a piskóta nem válik el a tepsi szélétől, ne nyissuk ki a sütő ajtaját, mert össze fog esni. Ez kb. 15 perc, de biztosan sütőfüggő.  Ekkor már meg is van sülve, de még kicsit szoktam hagyni a sütőben. 
A piskóta ízesíthető vaníliával, citromhéjjal, gazdagítható dióval, kakaóval, mákkal, mogyoróval - ilyenkor kevesebb legyen a liszt.

Néhány süti, melynek piskóta az alapja
Cseresznyés - vizes piskótával
Citromkrémes- piskótatekercs

Csokis-kekszes - kakaós piskótából




2011. október 29., szombat

Gesztenyekrémes szelet

Ma újra vendégeim voltak, nagyon-nagyon örültem nekik, hisz oly ritkán toppannak be erdélyi rokonok... Hogy eljöttek, úgy háláltam meg, hogy igyekeztem finomakat sütni-főzni nekik. Nem is panaszkodtak:-)
Ezt a sütit valamikor valahol láttam, s megjegyeztem: kakaós piskóta, gesztenyekrém, tejszínhab. "Fantáziadús" nevet adtam neki:-) Pedig nagyon finom, többet érdemelne!
Hozzávalók:
  • 6 tojásból készült kakaós piskóta
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 6 dl tej
  • 20 dkg cukor+2 evőkanál
  • 25 dkg margarin
  • 25 dkg gesztenyemassza
  • 4 dl tejszín
  • 2 csomag habfixáló
  • tortadara vagy reszelt csoki
A szokásos módon elkészített piskótát nagy tepsiben kisütjük.
A krémhez megfőzzük a pudingot a 6 dl tejben. Kavargatva kihűtjük. Közben a maargarint a cukorral kikeverjük, hozzáadjuk a gesztenyemasszát, majd kanalanként a kihűlt pudingot. A krémet a piskótalapra kenjük.
A tejszínt a cukorral felverjük, a habfixálóval tovább verjük, míg eléri a megfelelő állagot.
A krémre kenjük, tortadarával vagy reszelt csokival szórjuk be.

2011. október 28., péntek

Meglepetés!!!

Talán én vagyok az egyetlen a blogvilágban, aki még egy játékban sem vett részt, most mégis ajándékot kaptam! Mrs.Same annak örörmére, hogy látogatói száma elérete a 10.000-et, sorsolást tartott követői között, s az én nevem húzta ki. Igencsak meglepett, de kellemes meglepetés volt!
Tegnap hozta a postás a gyönyörű dobozkát, egy finom csoki s egy kedves levél kíséretében.
Nagyon szépen köszönöm, MrsSame!

2011. október 27., csütörtök

Szülinapi sütik

Egy kicsit belehúzok, egy kalap alatt jönnek a bulira készült sütik. Mert nemcsak tortákat sütöttem ám!
Szóval a két torta mellett készült reszelt túrós (mikor kikértem a fiam tanácsát a sütnivalót illetően, annyit segített, természetesen reszelt túróst süssünk), meg citromkrémes piskótatekercs, Anyósom sütött kókuszos krémest, de ez nem kerül fel, nem akarok más tollaival ékeskedni. Aprósütinek meg mandarinos virágok készültek. Sós sütinek a cserebogaras mellett mákos-sajtos is készült.

reszelt túrós receptjét nem írom újra; most annyi különbséggel készült, hogy nem sikerült reszelni, mert ahhoz lágy lett a tészta, Hédikém gyúrta ugyanis:-) De rácsos túrósként is mutatós és finom:


A citromos piskótatekercs krémjének a receptjét itt találtam, mindenképpen ki akartam próbálni. Nekem nagyon ízlett, de mikor Férjurammal megkóstoltattam, fintorgott ám rendesen. Azzal védekezett, hogy édesre számított:-)

Hozzávalók:
  • 6 tojásból, gáztepsiben sütött piskóta
  • 4 tojássárgája
  • 20 dkg cukor
  • 1 evőkanál víz
  • 1 citrom leve és héja
  • 1,5 evőkanál liszt
  • 25 dkg margarin
A piskótát nem sütjük túl. Sütés után azonnal feltekerjük egy konyharuha segítségével.
A krémhez a tojások sárgáját, a vizet, cukrot, a citrom kifacsart levét és lereszelt héját, a lisztet elkeverjük, s gőz fölött sűrűsödésig kavarjuk. Miután kihűlt, az elkevert margarinhoz kanalazzuk, habosra kavarjuk.
A letekert piskótát hosszában kettévágjuk, fele krémet beléjük kenjük, másik felével kívülről bevonjuk. Villával megcsíkozzuk. Díszíthetjük tortadarával.

Az aprósüti pedig eredetileg narancsos, de mandarin volt otthon, ezért ezzel készült. Leányzóm ezzel is jól elszórakozott, segített kivágni is, meg összerakni. Én lekvárral, Ő mogyorókrémmel. De a lekváros nekem jobban ízlett...

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 2 narancs (vagy 3-4 mandarin)  leve és héja
  • 1 csomag sütőpor
  • lekvár összerakni
  • cukormáz bevonni (20 dkg porcukor, narancslé)
A lisztet a sóval, sütőporral, margarinnal elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a cukrot, tojást, narancshéjat, s annyi levet, hogy kemény tésztát kapjunk.
Fél órányit pihentetjük.
Lisztezett deszkán kinyújtjuk, apró virágformával kiszaggatjuk, tepsibe rakosgatjuk, kisütjük.
Miután kihűlt, savanykás lekvárral összerakjuk.
A porcukrot néhány evőkanál narancslével elkeverjük, bevonjuk vele a sütikék tetejét.

No és a kedvencem, ebből ettem a legtöbbet, ez a mákos-sajtos sörkorcsolya. Sör nélkül is csúszik:


Hozzávalók:
  • 25 dkg reszelt sajt (trappista) + a beszóráshoz
  • 50 dkg liszt
  • 15 dkg margarin
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 evőkanál egész mákszem
  • 1 kiskanál só
  • tejföl
A hozzávalókat összegyúrjuk szükséges mennyiségű tejföllel. Kisujjnyi vastagra nyújtjuk, sajttal szórjuk, átmegyünk rajta egyszer-kétszer a nyújtófával, hogy rátapadjon. Derelyemetszővel csíkokra vágjuk, tepsibe rakosgatjuk, sütjük.

2011. október 26., szerda

Meggyes-joghurtos torta

Ez volt a másik szülinapos torta. Az egyik rendelés csokitorta volt, a másik joghurtos gyümölcstorta. A Sütikuckóban talált s már kipróbált tölteléket szándékoztam tenni bele. Egyszer már a nyáron megsütöttem, nagyon-nagyon finom, de akkor nem sikerült megörökíteni, gondoltam, hátha most. Nem kakaós piskótát sütöttem hozzá, de nem is ez volt a gond, hanem a töltelék. Előszedtem az otthon fellelhető zselatinokat, többféle csomagolású volt. Kiválasztottam kettőt, elkészítettem. Hab felverve, zselatin, joghurt készenlétben, de valami gyanús volt, megnéztem a kiürült csomagolásokat. Egyik tortazselé volt! Gondoltam, hátha így is jó lesz. De nem, nem keményedett a hab, enyhén folyékony lett. Mégiscsak összeraktam, a tortaforma egybentartotta, de elég rezgős volt az egész. Beraktam a kamrába, s reggel első utam hozzá vezetett. Nem mertem levenni róla a keretet, elég lágynak tűnt. Aztán ebéd előtt mégiscsak rászántam magam, gondoltam, legfeljebb kikanalazzuk. Egyben maradt, de arra nem tartottam méltónak, hogy még egy habréteget áldozzak rá. Szeletelni is lehetett, Anyósomnak meg ez ízlett legjobban a 3 torta közül.

Hozzávalók:
  • 6 tojásból piskóta (eredetileg kakaós piskóta)
  • 5 dl tejszín
  • 1 pohár joghurt (3,75 dl)
  • 5 evőkanál cukor
  • 2 csomag zselatin (20 g)
  • 2-3 habfixáló
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
A piskótát a szokásos módon elkészítettem, 28 cm-es tortaformában. Kihűlés után kettévágtam.
A zselatint 1 dl vízben melegítve feloldottam.
A tejszínt a cukorral felvertem. Habfixáló is került bele, mivel nem akart rendesen felverődni. (A hulalával ilyen gond nincs, annak az összetételével van gondom. most tejből készült tejszínt használtam.)
A joghurtben elkevertem a zselatint, majd hozzátöltöttem a tejszínhez, közben tovább vertem. Most keményednie kellett volna, de nem tette. Végül belekerült a meggy.
Fele töltelék a két lap közé került, másik fele a tetejére.
Még került volna rá 2 dl tejszín felverve, meg díszítés, de elmaradt.

Az eredeti receptért érdemes ellátogani Zsuzsához, a Sütikuckóba,  a többi süteménye is figyelemre méltó:-)
Szóval finom lett, nem kellett kidobni, csak jobban kellett volna figyelnem , mit teszek bele. De tanultam belőle:-)

2011. október 25., kedd

Cserebogaras pogácsa

Nincs buli sós süti nélkül. Én mindig szívesebben rágcsálok valami sósat, mint édeset - azokból hamarabb elegem lesz. Erre a pogácsára a júniusi Príma Konyhában leltem, s jónak találtam a receptet. Az is lett, meg kiadós is. Aprócskákat sütöttem, mert senki sem akar jóllakni egy szem pogácsával, mikor annyi minden van az asztalon. No meg -meglepő?- kicsit változtattam a recepten.
Hozzávalók:
  • 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 2 evőkanál fehér búzaliszt
  • 2 csapott kiskanál só
  • 2 dl tej
  • 2 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 0,5 dl olívaolaj
  • 2 maréknyi pirított napraforgómag 
  • 1-2 dl tejföl
  • 10-15 dkg kolbász
A tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A naraforgómagot kissé megpirítjuk.
A liszteket, sót összevegyítjük, hozzáadjuk a tojást, az élesztős tejet, összevegyítjük. Ezután adjuk hozzá az olajat, s még annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható, rugalmas tésztát kapjunk. Végül beledogozzuk a magot.
Letakarva 30-40 percig kelesztjük.
A kolbászt vékony karikákra vágjuk.
Ekkor lisztezett deszkán kinyújtjuk, úgy 8-10 mm vastagra. A legkisebb pogácsaszaggatóval kivágjuk , mindegyik korong tetejére belenyomunk egy kolbászkarikát.
Előmelegített sütőben kisütjük.





2011. október 24., hétfő

Csokitorta Gergő szülinapjára

Megesett a nagy családi buli. Két napig el sem hagytam a konyhát, pedig még segítségem is volt. No de megérte, összejött a család, s egy egész délutánt együtt töltöttünk, közben megettük-ittuk munkánk eredményét, jól éreztük magunkat, lazítottunk egy kicsit.
Fiammal megbeszéltük, mi is legyen a menü, de igazából a sütik érdekesek. Meg a torta:-) Mikor megkérdeztem, mit süssünk, természetesen reszelt túrós volt a válasz. A többi rám lett bízva. Amiben még megegyeztünk, hogy egy nagy helyett két kicsi torta lesz. Borzas csokitortát kért. Összeállt e fejemben, hogy milyen is legyen, s már majdnem kész volt, mikor előállt még egy infóval, hogy Ő Citromhab blogjáról nézte ki a tortát. Nem is tudtam, hogy blogokat is szokott böngészni:-) Maradt az én verzióm, ami végül nem is lett borzas, mert nem sikerült úgy vágni a csokit, ahogy reméltem, hogy sikerül.
Nos, én csak ilyen tortát tudok alkotni:


Hozzávalók:                                                                                                                                            

  • 6 tojásból kakaós piskóta 
  • 1 vanília ízű pudingpor
  • 2 evőkanál + 1 kiskanál holland kakaó
  • 18 dkg cukor
  • 4 dl tej
  • 10 dkg keserű csoki
  • 25 dkg margarin
  • csoki a díszítéshez
A piskótát ( 6 tojás, 6 ek. cukor. 2 ek. kakaó, 4 ek. liszt, fél cs. sütőpor) a szokásos módon készítettem el, egy 28 cm-es kerek tortaformában sütöttem.
A krémhez a pudingport, 1 evőkanál kakaót, a cukrot a 4 dl tejben megfőztem. Amint levettem, belekevertem a csokit, időnként megkavarva hagytam kihűlni.
A puha margarint elkevertem, majd kanalanként belekevertem a csokis masszát, végül még 1 evőkanál kakaót.
A piskótát 3 lapra vágtam. Megtöltöttem a lapokat úgy, hogy a bevonáshoz is maradjon a krémből. Kívülről is bekentem. 2 evőkanálnyi krémet hagytam a díszítéshez, ehhez hozzákevertem még 1 kiskanál kakaót. Díszítettem, majd durvára vágott csokival beszórtam.
Gergő a tortáival (nem volt könnyű lekapni, folyton bohóckodott)
Végül 3 torta lett, mert Keresztanyja is meglepte Fiacskámat eggyel. Nagyon-nagyon finom volt: leveles tészta volt a lapja, alsó két lap között meggyes töltelék, fölötte vaaastag tejszínhab. Na jó, a csokitorta sem volt rossz, de amit más készít, az mindig jobb:-) A harmadik torta az én művem, de a története kissé kalandosabb, majd következik:-)

2011. október 20., csütörtök

Virsli köntösben...

vagy pongyolában? Valami hasonló neve volt a Príma Konyhában talált receptnek.
Sok virslis receptet láttam különböző blogokon, lábtörlőt, meg hernyót, de én magam nem rajongok a virsliért. Nem is gyakran veszek, időnként a gyerekek kedvéért. Most volt otthon virsli, s mikor rátaláltam erre a receptre, félre is tettem, hogy vacsira elkészítsem. Aztán csak elkeveredett az újság, így emlékezetből készült.
Hozzávalók:

  • 85 dkg liszt (részben rétesliszt)
  • 1 evőkanál zsír
  • 1 tojás
  • 6 dl aludttej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 kiskanál cukor
  • 1 kiskanál só
  • a töltelékhez: virsli, mustár, sajt
  • lekenni 1 tojás, mokkáskanálnyi só
Elkészítés:
Az aludttejet alaposan átkeverve meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt.
A lisztben elvegyítjük a sót, elmorzsoljuk benne a zsírt. Hozzáadjuk a tojást, az aludttejet, s megdagasztjuk. Nem kell keménynek lennie a tésztának.
Fél órai kelesztést követően vékonyra nyújtjuk, hajtogatjuk. Ezt még kétszer megismételjük. (Időszűkében el is maradhat a hajtogatás.)
Közben a virslit megfőzzük. (Ez lehet, felesleges, de én mindig megfőzőm.) Hosszában bevágjuk őket. A sajtot vékony, hosszú csíkokra vágjuk, a virsli méretének megfelelően.
A tésztát kinyújtjuk, ujjnyi vastag csíkokra vágjuk.
Mindegyik virslibe kevés mustárt kenünk, 1-1 csík sajtot teszünk bele, így tekerjük bele a tésztacsíkokba úgy, hogy picit fedjék egymást a rétegek.
A tojást enyhén felverjük a sóval.
Tepsibe pakoljuk, tetejét lekenjük a tojással, előmelegített sütőben pirosra sütjük.


Két tepsi megtelt velük. Igaz, a végére elfogyott a virsli -közel 1 kg volt, s persze olyan, amiről nem kell lehúzni a "héját"-, azokba csak sajt került. A tészta is több lett, mint terveztem, mert belezúdítottam az összes aludttejet, így liszt kellett még bele. De nem baj, hogy sok lett, miután vacsiztunk belőle s mindenkit felpakoltam másnapra, 1 darab maradt:-)



2011. október 19., szerda

Tiramisu

Hétfőn volt Lányom névnapja. Eddig egy kalap alatt ünnepeltük Fiam szülinapjával, mivel közel van egymáshoz. De Gergőm reklamált, hogy az ő névnapján nincs buli, a Hédiét miért ünnepeljük meg? Persze minden névnapot "megünneplünk" szűk családi körben, most Leányzóéra is így került sor. Kapros tokányt rendelt az ünnepelt, meg tiramisut készítettem, ami mindig nagy siker.
Szabina tiramisuja ihletett meg, nála láttam nemrégiben egy tejszínhabos változatot. Tojást is tettem bele, mint eddig, de mivel nyers tojást nem szeretek használni, hőkezelést kapott. Bár mindössze néhány órát "érlelődött", így nem sikerült szépen szeletelni, de mindenki csak úgy lapátolta befele.

Hozzávalók:

  • 20-25 dkg babapiskóta
  • 1 dl kávé
  • kevés rumaroma
  • 2 tojás
  • 5 evőkanál cukor
  • 50 dkg mascarpone
  • 5 dl tejszín
  • habfixáló
  • kakaó
A 2 tojást a cukorral összekeverjük, s gőz fölött habverővel addig kavargatjuk, míg forró lesz, s jó habos. Ez kb. 15 perc. Hűlni hagyjuk, időnként megkeverjük.
A kávét a rumaromával (el is hagyható) összekeverjük.
A tejszínt felverjük. ( Én hulalát használtam, bár nem részesítem előnyben, de csak ez volt a kisboltban. Ez édes, de a tejszínt ízlés szerint lehet édesíteni.) Ha szükséges, habfixálót adunk hozzá
A mascarponét összekeverjük a tojással, majd óvatos kevergetéssel a hab 2/3-át is hozzáadjuk.
A babapiskóták mindkét oldalát megmártjuk a kávéban, kirakjuk vele az edény alját. Fele keveréket rásimítjuk, újabb kávéba mártott babapiskóta-réteg következik, majd a többi krém. A tetejére simítjuk a maradék tejszínhabot.
Néhány órát, de még jobb, ha egy fél napot hűvös helyen "pihentetjük".
Tálalás előtt kakaót szitálunk a tetejére.

Nagyon-nagyon finom édesség, ekkora mennyiséget egy átlagos család - na jó, 6 fő- képes együltében megenni. A tejszínhabos változatért köszönet Szabinának, ezután így készítem!
S hogy lett a Lányom Hedvig? Azt hiszem, minden névadásnak van története, ennek is:-)
Még gyerekkoromba nyúlik vissza. Nekem mindig volt elképzelésem arról, mi lesz a neve a lányomnak (fiúnév nem szerepelt a kedvencek között). Volt Júlia, Karolina, Johanna, de ezek időről időre változtak. A Hedvig visszatérő volt. Aztán mikor első gyerekünket vártuk, megkérdeztem Férjuramat, neki milyen nevek tetszenek. Fel is sorolt minden családjukban előfordulót. Ebből tudtam, a névválasztás rám marad. Elsőre fiunk lett, másodjára jött Leányzónk. Elő is kerestem 3 nevet, amit el tudtam képzelni egy huncut csajszinak. Akkor 3 éves Fiam mindenkinek azt mondta, Csenge lesz a testvére, Férjuramnak a Boglárka hangzott legjobban, nekem persze a harmadik név volt a kedvencem. Ilyen állás mellett azt mondtam, én szülöm meg, a nevét is én adom. Hát Hedvig lett. Szerintem illik rá a neve, olyan kis örökké pörgő, jókedvű, izzig-vérig csajszis az én Hédikém.
Néhányan rácsodálkoztak, hát ez nem fiúnév? Hát nem. Egyszer meg valaki megállapította, ilyen név még nincs a faluba. Pedig nem az volt a célom, habár ez észrevehető szándék egyes családokban.
A lényeg: a Hédi olyan aranyos becenév, s ő elégedett a nevével:-)





2011. október 16., vasárnap

Korpás kenyér

Én is megsütöttem a magam kenyereit a Kenyér Világnapja alkalmából, Limara felhívásának eleget téve. A Férjem szülei kaptak belőle, ami nem egyedülálló eset, hisz mikor kenyeret sütök, mindig gondolok rájuk is. Ha már az én Szüleimnek nem adhatok, legalább Őket becsüljem meg...

Soha nem sütöttem még kenyeret recept alapján, ez is saját agyszüleményem. Egészségeset akartam sütni, ezért korpa is került bele. Ha arra gondolok, hogy nagyszüleim korában az asztalra kerülő fehér kenyér státusszimbólum volt, a korpát meg a malackákkal etették meg... jó kis szemléletváltáson estünk át:-)))
Mi került a kenyérbe? Fele-fele arányban fehér búzaliszt és teljes kiőrlésű búzaliszt, összesen 1 kg, meg 10 dkg búzakorpa. A szokásos módon készült, a formázást követően néhányat csavartam rajta, lisztet szitáltam rá, s így sütöttem ki őket. Még össze is nőttek kicsit, az összetartás jegyében:-)

2011. október 15., szombat

Karamellkrémes kávés-diós kocka

Hogy másképp köszönhetném meg számítógépünk javítását meg a fotók megmentését, mint sütivel? Ez a süti abból a célból készült... Annyira finom lett, hogy nem adtam mind oda:-)
Az ötletet a Süssünk, főzzünk sorozat 35. kötete szolgáltatta, mármint a kávés-diós alapot, de változtattam rajta, meg a karamellkrémet én találtam ki hozzá. Nagyon kellemes ízegyveleg lett belőle!
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 25 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 10 dkg darált dió
  • 25 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 0,5 dl erős feketekávé
A krémhez:
  • 3 dl tej
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag karamellízű pudingpor
  • 10 dkg margarin
 Elkészítés:
A puha margarint a cukorral habosra keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Belekeverjük a darált diót, majd a kávét és a sütőporral elkevert lisztet.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a masszát, s előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A krémhez a pudingport kevés tejjel simára keverjük. A többi tejhez hozzáadjuk a cukrot, s főni tesszük. Hozzáöntjük a pudingos tejet, s sűrűre főzzük. Időnként megkeverve kihűtjük. Ekkor hozzákeverjük a puha  margarint.
A kihűlt lapot kettévágjuk s megtöltjük a krémmel. Azonnal szeletelhető.

 A tetejére csokimázat szántam, de végül nem került rá, így is annyira finom volt. A tészta olyan puha lett, akár egy piskóta. A krém meg... a karamell a kedvenc ízem, már nem is ragozom.

2011. október 14., péntek

Szőlős kosárkák

Már csak két süti-hátralékom van, aztán mondhatnám, hogy ebben utólérem magam. De azért nem mondom, mert szeptemberben kezdődik nálunk a névnap-szülinap szezon, s tart májusig. Szeptemberben egyik kedvenc Sógor szülinapja meg a két Hugicámé, október 9-én lett volna Anyukámé (tavaly még velünk volt...), s ami legjobban érint: jövő héten lészen Leányzóm névnapja s Fiam szülinapja. Úgy hogy megint el leszek havazva. De legalább lesz bőven blogolni való:-)
Ezek a kosárkák hét elején készültek. Tanulván egy előző bakiból- itt-, ezúttal muffinsütő tepsibe rakosgattam őket, így esélyük sem volt elterülni.

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 40 dkg liszt
  • 30 dkg rétesliszt
  • 25 dkg margarin
  • 3 evőkanál porcukor
  • 1 mokkáskanál só
  • 1 dl tejföl
  • 2 dl tej
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1,5-2 dl aludttej (vagy joghurt)
A töltelékhez:
  • 7 dl tej
  • 10 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 3-4 fürt szőlő 
  • vaníliás porcukor beszórni 
Elkészítés:
A langyos tejben elkeverünk 1 kiskanálnyi cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.
A liszteket, sót, többi cukrot elvegyítjük, elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáadjuk a tejfölt, élesztős tejet,  s még annyi aludttejet, hogy inkább kemény, de rugalmas tésztánk legyen.
1 órán át kelesztjük, letakarva.
Elkészítjük a tölteléket: a tejjel és cukorral pudingot főzünk, hagyjuk hűlni. A szőlőt megmossuk, leszedjük a szemeket.
A tésztát kinyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, a muffinsütő mélyedésit kibéleljük vele. (Nem kentem ki, gondoltam elég zsiradék van a tésztában, nem ragadnak bele, s így volt.) 1-1 kiskanál pudingot rakunk minden kosárkába, s néhány szem szőlőt. Előmelegített sütőben kisütjük.
Vaníliás porcukorral szórjuk be.

S hogy folytatódjon a bakiparádé: én belezúdítottam mind a 2 dl aludttejet, kicsit soknak bizonyult, ezért még kevés lisztet tettem hozzá. Ez élesztős tésztánál nem gond, ha meg kemény lesz, még tejet teszek hozzá. Csak a tészta lett sok, elfogyott a puding, így a maradékból- a korongok kivágása során leesett darabokból- lekváros kifli lett:
A kosárkákból is meglehetősen nagy mennyiség lett, 4×12 darab lett belőle.

2011. október 13., csütörtök

Diós habos kocka

Ez a süti még mindig a múlt hét termése. Egy elnézett recept eredménye, de mint a végén kiderült, érdemes volt elnézni:-)
Mindössze annyi, hogy a tojások fehérjéből csak egyet kellett volna meghagyni a tetejére, a többi felverve a masszába került volna. Margarinból pedig 15 dkg kellett volna.  Mindezt akkor néztem meg, mikor már össze volt keverve a tészta. (Ilyenkor ellenőrizni szoktam, hogy minden benne van-e.) Így lett egy vastagon habos, omlós tésztájú diós süti.
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 5 tojássárgája
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg darált dió
  • 20 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 fiola vanília aroma
A tetejére:
  • 5 tojásfehérje 
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 1 kiskanál kakaó
Elkészítés:
A puha margarint, a cukrot és a tojások sárgáját habosra keverjük.  Hozzáadjuk a darált diót, vaníliát, sütőporral elkevert lisztet. Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a masszát, előmelegített sütőben 170 fokon tűpróbáig sütjük.
Közben a tojásfehérjéket a csipet sóval felverjük. A cukrot több adagban adjuk hozzá, közben folyamatosan verjük, míg kemény, fényes habunk lesz.
A kisült tészta tetejére kenjük kb. 3/4-ét, a többibe belekeverjük a kakaót, ezt a hab tetejére kenjük-csorgatjuk. Visszatoljuk a forró sütőbe néhány percre, míg a hab megszárad.
Még melegen felszeleteljük.
Néha az elrontott recept is jól sül el. De fordítva is megesik:-)

Búzacsírás kenyér

Annak idején, mikor még gépben sütöttem a kenyeret, gyakran sütöttem búzacsírával. Enyhén édeskés, és más állagú tőle a kenyér: kicsit tömörebb, mégis puhább. Aztán elfelejtődött, a kenyérsütő géppel együtt. Egész addig, míg rá nem leltem a CBA-ban újra a búzacsírára. A következő kenyér avval készült:
Hozzávalók:
  • 1 kg fehér búzaliszt
  • 10 dkg búzacsíra
  • 2 kiskanál só
  • késhegynyi kurkuma 
  • 1 kiskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 6,5-7 dl savó vagy víz
  • 3 dkg olvasztott vaj
  • lekenni: 2 evőkanálnyi tej és búzacsíra beszórni
Elkészítés:
2-3 dl langyos savóban vagy vízben elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt s hagyjuk felfutni.
A lisztet,  búzacsírát, kurkumát (el is hagyható, csak szép sárga lett tőle a kenyér), sót összevegyítjük, beleöntjük az élesztőt, s még kellő mennyiségű folyadékkal összedolgozzuk. Ekkor az olvasztott vajat is belegyúrjuk, s jól megdagasztjuk.
 Letakarva, pici liszttel beszórva egy órányit kelesztjük.
6 részre osztjuk, mindegyiket rúddá sodorjuk. 3-3-at összefonunk. Tepsibe tesszük, fél órát újra kelesztjük. Lekenjük a tejjel, beszórjuk búzacsírával, s előmelegített sütőben pirosra sütjük.
Legközelebb kalácsot fogok sütni búzacsírával.
Mondom én, pedig nekem a tervezés nem az erősségem. Azaz a tervezés igen, a kivitelezés kevésbé. Példa erre, hogy legalább fél éve kovászos kenyeret akarok sütni. A kovászt meg előre el kell készíteni. Na, erre még nem vagyok megérve, egyik napról a másikra összehangolni a kenyérsütést. De ha még nem, akkor mikor? Tudom, tudom, szándék kérdése.

2011. október 12., szerda

Őszi mulatság

A múlt hét végi buliról való rövid beszámoló előtt köszönetet szeretnék mondani Petinek, aki "meggyógyította" a számítógépünket, s annyira hálás vagyok neki, mert a képeket is megmentette! Madarat lehetett volna fogatni velem, mikor megtaláltam őket, hisz évek óta raktározzuk a családi fotókat a gépen, meg a sütis képeket... De megvannak!!!
Akkor jöjjön a mulatság is.
A néptánccsoportot vezető Kati néni volt a szervező, tavaly rendezték meg első alkalommal. Idén nagyobb szabású "bulit" terveztek, voltak árusok, fellépők, kézműves tevékenységek, enni-inni lehetett, persze minden hagyományos. A bevétel a néptáncosok ruhatárának bővítésére lett szánva, illetve fellépésekre való utazásra. A szervezőket dicséret illeti, sajnos az időt nem tudták megrendelni. Elkezdett zuhogni az eső, így be kellett hurcolkodni a tornaterembe. Végülis hangulatos volt az egész, a gyerekek jól érezték magukat, nagyon aranyosak voltak. 3-tól 14 évesig minden korosztály képviselteti magát:

Talán a vacak időjárásnak köszönhetően nem jöttek el túl sokan, pedig a szülők igen nagy munkát fektettek bele. A múlt hét készülődéssel telt: szervezés, beszerzés, feladatok kiosztása, kellékek gyártása, eladásra szánt kézműves termékek készítése... Én babákat készítettem:
 A kézműves foglalkozásokat nagyon élvezték a gyerkőcök, az agyagozás vitte el a pálmát:
 A kis bohóc az én Leányzóm. A hajukban lévő csecsebecsét pedig velem kézműveskedték:-) Hátul pedig az árusok láthatók, házi készítésű lekvárok, kerámiák, helyi termékek vására, a gyerekek mögött pedig népi hangszereken játszó együttes zenélt. Tanulságos volt, hisz mindegyik hangszert bemutatták, végül játszottak is a gyerekekkel.
Szóval...mindent összevetve jó kis buli volt, jövőre pedig időben szólok s várunk Titeket is!

2011. október 11., kedd

Diós holdacskák

Gergő fiam nagyon szeret a konyhában sürögni-forogni, újabban recepteket keres s neki azt ki kell próbálni. Ezt tette múlt héten is, s mivel én is sütöttem, ő is elkészíthette az általa kinézett sütit. Csak kimérni segítettem neki a hozzávalókat, a többit rábíztam. Mégis be kellett avatkoznom, mert nem akart összeállni a massza. Valami hibádzott a recepttel, ezért egy tojást ütöttünk bele, aztán még pici liszt kellett bele. Végül mégiscsak használható tészta lett belőle, azt nem is kell mondanom, milyen finom lett a végeredmény:-) Ha egy percig elfelejtettük dicsérni, mindjárt jött a kérdés: Ugye, milyen finom sütikét sütöttem?

Hozzávalók:
  •  10 dkg darált dió
  • 10 dkg vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 23 dkg liszt
  • 1 tojás
  • vaníliás porcukor a forgatáshoz 
Az összes hozzávalót összegyúrjuk. (Az eredeti receptből hiányzott a tojás, meg 20 dkg lisztet írt elő. Így nem akart összeállni.) Fél órányit pihentetjük .
Enyhén lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk,  pogácsaszaggatóval félholdakat vágunk ki belőle. Tepsibe pakoljuk, előmelegített sütőben kisütjük.
Vaníliás porcukorba forgatjuk.


Igaza volt Ficskámnak, tényleg finom volt, kellemesen ropogós rágcsálnivaló.
Engedélyt is kaptam Tőle, hogy feltegyem a blogomra:-)

Díjak

Amíg én számítógép híján tétlenkedtem (no csak a blog terén), addig két díjjal is megleptek kedves bloggertársaim:-) Martinellitől kettőt is kaptam, egyet meg Csillától. Nagyon szépen köszönöm nekik, igazán megtisztelő!
Sokoldalú blogger díj Martinellitől:


Akiknek továbbadnám sok szeretettel:
A másik díjat Martinelli és Csilla szánta nekem:

 Ezt is két bloggertársamnak adnám tovább:
 Fogadjátok szeretettel!

2011. október 10., hétfő

Juhtúrós háromszög

Nem is tudom, hol kezdjem... Azaz folytatom, ahol abbahagytam.
4 napot voltam távol, szülővárosomban. Egyáltalán nem dobott fel az út, mégis annyira jó volt otthon lenni. Persze leszámítva az ügyintézést. Találkozni a rég látott rokonokkal mindig jó, de a legkellemesebb élmény a Nagymamám szemében felcsillanó öröm, mikor betoppantunk hozzá mi négyen, ritkán látott unokái. Pont szüret idejére csöppentünk be, így az unokatestvéreinkkel is találkoztunk. Fel is töltődtem egy időre:-)
Jó néhány gyerekkori és ifjúkori emlék is felidőződött, talán visszatérve ezért sütöttem elsőként, azaz próbáltam elkészíteni régen evett sütit. Azok a helyek, ahol ettük, már nem léteznek... Juhtúróval töltött, kellemesen sós, talán leveles tésztába töltött, háromszögűre hajtott sütemény volt. Persze nem is hasonlít rá, de azért így sem volt rossz:-)
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 30 dkg fehér búzaliszt
  • 30 dkg rétesliszt
  • 1,5 kiskanál só 
  • 25 dkg margarin
  • 2 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 liskanál cukor 
  • 3 tojás sárgája
A töltelékhez:
  • 25 dkg burduf túró ( juh- és tehéntejből készült sós túró)
  • só 
Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszteket, sót összevegyítjük, elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáadjuk a tojássárgákat, az élesztős tejet, megdagasztjuk.
1 órai kelesztést követően kinyújtjuk, hajtogatjuk.  Rövid pihentetés után újra kinyújtjuk, nagyobb (nagy tenyérnyi) négyzetekre vágjuk. Ízlés szerint sózzuk a túrót (lehet, elég sós), kiskanálnyit teszünk minden négyzet közepére, háromszögűre hajtjuk. Villával lenyomkodjuk a széleket.
Előmelegített sütőbe toljuk, kisütjük.
Kicsit szétnyiltak, meg itt-ott a túró is kifolyt,  de ez senkit sem zavart. Én sülés után megkóstoltam, nem is jutottam többhöz hozzá.
A középiskolához közel, ahova jártunk, volt egy pékség, ahova nagyszünetben időnként kilógtunk. Persze csak akkor, ha olyan óránk következett, amiről lehetett késni. Ilyenkor vagy ilyen sütit ettem, vagy női szeszélyt.  Szerintem azóta sem volt szerencsém hozzá. De azt az ízt úgyse tudom "előállítani", ez már csak emlék marad.
 

2011. október 7., péntek

...

Hát én jól eltűntem!
Az történt, hogy a nagy útról még szombat éjjel megérkeztünk, de közben a gyerekek összeszedtek valami vírust. No nem őket sújtotta, hanem a számítógépet. De nagyon. Minden odaveszett:-(  Tegnap estére érkezett haza a javítóból, egy kedves ismerős próbált segíteni rajta. Köszönöm szépen neki! Most még ismerkedek az új helyzettel. A Martinelli blogját pl. nem tudom megnyitni, az Explorernek nem tetszik valamiért.
 Sütikkel is jövök, ha időm engedi. Most gőzerővel készülünk az Őszi mulatságra, mely holnap lesz megtartva, a helyi iskolában. Időben akartam "reklámozni", de hát nem volt számítógépem. Annyi számításomat keresztülhúzta...
De így jártam...