2011. november 30., szerda

Csokis-zabpelyhes halmok

Novemberben rekordot döntöttem, ennyi bejegyzésem még nem volt egy hónapban sem. S nincs is minden süteményem megörökítve:-) De ezt mindenképpen közzé akarom tenni, mert nagyon finom. Egy Dr.Oetker receptesfüzetben találtam. A mézessel együtt készült, s míg a többiek inkább azt rágcsálták, én szívesebben ettem ezt. De hát csokis:-)

Hozzávalók:

  • 12,5 dkg margarin
  • 12 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 kiskanál rumaroma
  • 2 tojás
  • 10 dkg liszt
  • fél csomag sütőpor
  • 10 dkg zabpehely
  • 2 evőkanál kakaó
  • 10 dkg dió (mandula)
  • 10 dkg csoki
A margarint a cukorral, vaníliás cukorral elkeverjük. Hozzáadjuk a rumaromát, egyenként a tojásokat, majd a lisztben elkevert sütőport, kakaót, zabpelyhet, a durvára vágott diót és csokit. Alaposan összekeverjük.
Sütőpapírral bélelt tepsibe kiskanálnyi halmokat rakunk, nem túl közel egymáshoz.
Előmelegített sütőben sütjük. (175 fokon, míg a teteje is kemény lesz.)
A mézestől megmaradt mázba kevertem egy kevés mandulaaromát, ezzel firkáltam rájuk fenyőfákat, de máz nélkül is ehető:-) Az eredetin is vannak fenyőfák, csakhogy rózsaszín s bolti cukormázzal készült. Én ilyet soha nem vettem, nem is fogok, hisz a cukormáz készítése nem nagy macera.
Most talán tartok néhány nap szünetet. A tegnap sütöttek még hátra vannak, meg következik a nagy név- és szülinap áradat, úgy hogy lesz mivel szórakozzak:-)

2011. november 29., kedd

Sajtos focaccia

Még a múlt héten készült, egyik este ez volt a vacsoránk, teával. De tényleg annyit sütök, hogy nem győzöm tartani a lépést.
De annyi kedves, biztató szó után, amiben részem volt évfordulós bejegyzésem kapcsán, erőre kaptam:-)
Fogalmam sincs, hogy csináljátok ti, akiknek munkahelye van vagy kicsi gyerek(ek), esetleg mindkettő, s mégis van időtök blogbejegyzéseket írni, meg véleményeket... Valamit nagyon tudtok, amit én nem:-)  Én itthon töltöm napjaimat, a gyerekek sem kicsik már, mégsem érem utol magam. (Erről gyerekkori barátnőm jutott eszembe, aki végigkérdezett minden szappanoperát, hogy nézem-e. A nemleges válaszokra kissé felháborodottan kérdezte, akkor mit tudok csinálni egész nap? Hát annál értelmesebbet:-) )
Már megint elkanyarodtam...
Egy tavalyi Nők Lapja Konyhában találtam három oldalra való olasz kenyeret. Egyik kívánatosabb, mint a másik. Elsőnek ezt sütöttem meg:
Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 2 dkg élesztő
  • 3-4 dl langyos víz
  • 1 kiskanál só
  • 1 kiskanál cukor (vagy méz)
  • 3 evőkanál olívaolaj
A töltelékhez:
  • 20 dkg reszelt sajt
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1 gerezd fokhagyma
  • pici só
A tésztához valókat, a víz kivételével tálba tesszük, az élesztőt összemorzsolva. Annyi langyos vízzel megdagasztjuk, hogy inkább kemény, de rugalmas legyen a tészta. 
1-1,5 órán át kelesztjük. Két részre osztjuk, újra kelesztjük.
A reszelt sajtot (eredetileg szeletelt juhsajt, tejföl nélkül; nekem trappista) összekeverjük a tejföllel, kevés sóval, a zúzott fokhagymával.
Az egyik tésztát tepsi méretűre nyújtjuk, rákenjük a tölteléket, befedjük a másik tésztából nyújtott lappal.
Kevés olajjal kenjük meg a tetejét, villával szurkáljuk meg s előmelegített sütőben süssük pirosra. 
Finom volt, csak Leányzó húzta neki az orrát. De túl szép lenne, ha mindenki elégedetten falatozna. Na jó, ilyenekben is van részem, főleg ha rántott husit kapnak:-)

2011. november 28., hétfő

Egy év tanulságai

Ujjé, 200! Azaz ez a kétszázadik bejegyzésem:-)
De nem erre az alkalomra íródik ez a bejegyzés.
Ma egy éve szántam rá magam, hogy bloggerkedni kezdjek. Inkább azt mondanám, hogy vettem a bátorságot. Hetekig böngésztem a különböző gasztroblogokat, s olyan elérhetetlennek tűnt ez a világ... Csodáltam sokak tehetségét, ügyességét, azt a kellemes légkört, ami kialakult a receptek írója közt. Szinte baráti (vagy az is?), segítőkész, elismerő, biztató, összetartó. Sokáig úgy gondoltam, ez felettem álló. Hol vagyok én azoktól a mesés tortáktól, mézesektől, eredeti, ötletes, merész ételektől, amilyeket látni sokak blogján? Bár tudom, hogy soha nem érem el azt a szintet, mégis belevágtam. Az a gondolat vezérelt, hogy azért a háziasszonyok zöme hétköznapi ételeket főz, átlagos a kézügyessége, s talán nekik tudok valamit nyújtani.
Nagyon naivan fogtam hozzá:-) Így utólag mosolygok magamon. Írogattam, s vártam, hogy majd valaki felfedezi, s én is kapok dicséreteket. Mert a magam lefoglalására vágtam bele első sorban -erről írtam első bejegyzésemben-, de nem csak magamnak szántam. Gesztenyénél olvastam egy nagyon idevágó mondatot: nem mond igazat, aki nem vágyik a visszajelzésre. No meg elismerésre.
Ez hónapokba telt, s a gasztro.blog.hu-nak köszönhetem. S mi jobban bizonyítja ennek serkentő hatását, mint az, hogy akkoriban megugrott a bejegyzéseim száma:-)?
Nem dicsekedhetek több mint száz követővel, sem sok tízezres nézettséggel, de valahogy nem zavar. Egy időben azt vettem észre, hogy ottfelejtem magam a számítógép előtt, s egyik blogot olvasom a másik után. Itt parancsoltam megálljt magamnak. Néhány -na jó, ez úgy 20-30- blogot olvasok napi rendszerességgel, legalábbis amikor új közlendőm van nekem is.
Vagy 2- 3 hete azzal szórakozok, hogy naponta bejelentkeztem 1-2 blog olvasójának. (Ezt a szokásomat abbahagytam.) Ezt talán hatan viszonozták. Nekik nagyon köszönöm, igazán fel tudja dobni a napomat minden új követője blogomnak!
S azoknak is nagyon köszönöm, akik rendszeresen, vagy kevésbé rendszeresen, olvasnak és véleményt mondanak süteményeimről. Ez nagyon biztató tud lenni, s én is igyekszem viszonozni.
Vannak kiábrándító események, de igyekszem nem foglalkozni velük, hisz senki sincs kötelezve semmire.
Összességében nem bántam meg döntésemet, lelkesen sütögetek továbbra is, és írogatok is:-)
Nem sütök tortát egyéves blogomnak, nem indítok játékot, hanem köszönetet szeretnék mondani (neveket akartam írni, de lehet, kihagynák valakit; szerintem úgyis tudja, akihez szól) mindenkinek, aki olvas, s ezt tudtomra is hozza nagyon kedves hozzászólásokkal!!!
Mégis kapott valamit a blog, új ruhát:-))) Nem volt könnyű választani...
És még valami: egy új blogot is indítottam, amibe bele szeretném sűríteni mindazt, ami ide nem fér bele. Nevének Lányom bölcs mondását választottam: Ez több mint ház, ez otthon! Már van néhány bejegyzés, terv meg rengeteg. De nem maradok hűtlen a Gerdi sütihez sem:-)

A mi mézesünk

Nem sütök minden évben mézest, a tavaly biztos elmaradt, azelőtt talán volt... De idén nem akartam kihagyni. Még szombaton megsült, de tegnap díszítettük, hármasban, a gyerekekkel.
Bár nincs saját receptem, ez a tészta szerintem jó lett. Biztos van jobb is, de az előzőkhöz képest, amikor nem nagyon rajongtak érte, ezt szívesen rágcsálta mindenki.
A díszítéshez használt máz viszont elég bosszantó lett. Hol elakadt, aztán sok jött egyszerre. Nem lehetett vele egyenletes vonalakat húzni. Bár szeretek ilyesmikkel foglalatoskodni, ez most bosszantó volt... De egyre jobban tisztelem MohaCitromhabGesztenye és a többi elképesztő kézügyességgel rendelkező mézesdíszítő blogger tudását.
Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 20 dkg porcukor
  • 12 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 1,5 dl méz
  • csapott mokkáskanál szódabikarbóna
  • fűszerek: őrölt fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, szerecsendió, reszelt citromhéj
A mázhoz:
  • 1 tojásfehérje
  • 20 dkg porcukor
Elkészítés:
A puha margarint (mikróba tettem, folyékony lett, bár nem ez volt a szándékom) a cukorral elkeverjük, majd a tojást is hozzáadjuk. A mézet mikróba kicsit felmelegítettem, hozzáadtam a liszttel, szódabikarbónával  együtt és a fűszerekkel. Én mindegyikből 1-1 csipetnyit tettem, fahéjból és citromhéjból többet. Összegyúrjuk. Kicsit ragacsos volt, még egy kanál lisztet tettem hozzá, ez segített rajta.
Egy éjszakán át hűvös helyen pihentetjük. (Nekem ez néhány óra volt, egy délután.)
Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, különböző formákkal kiszaggatjuk, kisütjük.
Sütés után puha, mire kihűl, kőkemény, de másnapra puhult, ehető és jó ízű.
A mázhoz alaposan elkeverjük a tojásfehérjét a porcukorral, még jó habos lesz. Levágott sarkú zacskóba töltjük, s tetszés és tudás szerint díszítjük.
Hédi munkái:-)

Gergő hamarabb feladta


Én meg csak ilyeket tudok...



2011. november 27., vasárnap

Túrós bukta

Advent első vasárnapja tiszteletére buktát hozok:-) De ez a következő a sorban...
A héten készült, tízórai gyanánt, no meg hasznosítani akartam a nagy adag összegyűlt házi túrót. Még el is szórakoztam vele, a szélekből gilisztákat hengergettem, s kidíszítettem a sütiket. Így nem csak finom lett, hanem szép is:-)


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 2 dl tej
  • 2 dl tejszín
  • 2 dkg élesztő
  • 3 tojássárga
  • 3 evőkanál cukor
  • nagy csipet só
  • 10 dkg margarin
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 10 dkg cukor
  • maréknyi mazsola
  • 2-3 evőkanál gríz
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 4 tojásfehérje
  • csipet só
Lekenni: 1 tojássárga

Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, kiskanálnyi cukrot elkeverünk benne, s a belemorzsolt élesztőt felfuttatjuk.
A liszthez adjuk a sót, többi cukrot, tejszínt, tojássárgákat és élesztős tejet. Összegyúrjuk. Hozzádagasztjuk a megolvasztott, de nem forró margarint, sima tésztává dolgozzuk.
40-45 percet pihentetjük.
A túrót villával összetörjük. Hozzáadjuk a cukrot, vaníliás cukrot, grízt (ha száraz a túró, 2 evőkanállal), narancshéjat, mazsolát. A tojások fehérjét (azért 4, mert egy marad a lekenéshez való tojásból is) a csipet sóval felverjük, a túróhoz adjuk.
A tésztát 4-5 mm vastagra nyújtjuk, tenyérnyi négyzetekre vágjuk. 1-1 kanál túrótölteléket teszünk rájuk, a négy sarkát felhajtjuk, kissé összenyomkodjuk. Tepsibe helyezzük. A szélekből, melyek leestek a négyzetek kiszabása során, díszíthetjük a tetejét: 1-1 levágott csíkot a deszkán hosszúvá sodrunk, s csigává, masnivá, virággá formázzuk. A bukta tetejére tesszük.
A tojássárgát elkeverjük, ecsettel lekenjük a bukták tetejét. Előmelegített sütőben kisütjük.
Két tepsivel lett, a másodikat akkor készítettem el, mikor már az előző majdnem kisült, mert különben a túró eláztatja a tésztát.


Finom volt, Apósom egyenesen legfinomabb sütinek nevezte. (Habár gyakran illeti így sütiimet.) Talán a narancshéjtól, de kicsit más volt, különlegesebb. A gyerekek nem szeretik, ha mazsolát teszek a sütikbe, de most azért is tettem. Leányzóm, úszásról hazaérve, kiéhezve, azt mondta, ez annyira finom, hogy még a mazsolát sem bánja benne:-) Másnap meg csalódottan kérdezte, hogy nincs több bukta?

Elfelejtettem: mindenkinek boldog adventet, kellemes, bosszúságmentes készülődést az ünnepekre, sikeres ráhangolódást (ez nekem szól:-) ) !!!



2011. november 25., péntek

Vágott keksz

Mifelénk egyáltalán nem volt hagyománya az adventi aprósütiknek, koszorúnak, naptárnak. De annyira szeretem a karácsonyt megelőző időszakot, hogy szokásunkká vált:-)
Újabban aprósütikért bújom a szakácskönyveket, receptes újságokat. Ezt egy Nők Lapja Konyhában találtam, több más fincsi keksszel egyetemben. Majd jön a többi is, vagy valami más, hisz van miből választanom.

Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt
  • 20 dkg cukor
  • 15 dkg margarin
  • fahéj 
  • 15 dkg dió, mogyoró, mandula, napraforgómag vegyesen
  • 1 tojás
  • csipet só
  • fél csomag sütőpor
A magokat megpergeljük, durvára, nagyobb darabokra vágjuk.
A margarint, cukrot, tojást elkeverjük, a többi hozzávalóval összegyúrjuk.
2 részre osztjuk, 5-6 cm átmérőjű hengerré formázzuk, fóliába csomagolva mélyhűtőbe tesszük.
1-1,5 óra elteltével kivesszük, szeleteljük, tepsibe rakosgatjuk, előmelegített sütőben kisütjük.
Finom, ropogós rágcsálnivaló, akár el is állna egy darabig:-)
Adventi sütihez koszorú is dukál, ma készítettük Hédikémmel:
Ma ébredtem rá, hogy holnapután advent első vasárnapja! Hihetetlen, hogy telik az idő. De mindezek ellenére még most sem érzek ünnepi hangulatot, a szokásos tettvágy sem jelentkezett még, a tervek sem szövődnek... Pedig nagyon hamar el fog telni ez a 4 hét, a december nagyon mozgalmas minálunk. Csipkedem magam:-)

Mákos és sajtos csiga

A mákos csiga testvérpárja már hónapok óta a fejlécemen díszeleg, de a recept még nem került fel.  A mák kapcsán jutott eszembe, hogy bizony jó lenne már megörökíteni. Annyit róla, hogy a sajtos pikk-pakk elfogyott, a mákos szegény kopogósra száradt, mert rajtam kívül senki nem ette. No ezért mellőzöm a mákos sütiket:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 1,2 kg liszt (fele rétesliszt)
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 1 dl tejföl
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 kiskanál só
  • 6 dl tej
  • 4 dkg élesztő
A mákos töltelékhez:
  • 10 dkg darált mák
  • 10 dkg cukor
  • 5 dkg mazsola
  • 6 dkg margarin
A sajtos töltelékez:
  • 20-25 dkg feta sajt 
  • 2 evőkanál tejföl
  • 15-20 szem magozott olajbogyó
A tejet megmelegítjük. Egy részében elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.
A liszthez adjuk a sót, a megolvasztott margarint elvegyítjük-morzsoljuk benne. Beleütjük a tojást, hozzáadjuk a tejfölt, élesztős tejet, többi tejet, s megdagasztjuk.
Kb. 1 órát hagyjuk kelni. Ekkor 2 részre osztjuk.
A mákos töltelékhez összevegyítjük a mákot a cukorral, mazsolával.
A sajtoshoz az összetört fetát a tejföllel elkeverjük. Az olajbogyót apróra vágjuk.
Az egyik tésztát hosszúkás téglalapra nyújtjuk, megkenjük a sajtos töltelékkel, rászórjuk az olajbogyót, feltekerjük, szeleteljük, tepsibe helyezzük. Előmelegített sütőbe toljuk, pirulásig sütjük.
Közben a másik tésztát is kinyújtjuk, elosztjuk rajta a mákos tölteléket, a megolvasztott margarinnal meglocsoljuk. Feltekerjük, szeleteljük, sütőpapapírral bélelt tepsibe pakoljuk, a másik csigát követően kisütjük.

Nem első eset, hogy egy tésztából kétfélét sütök. Ha édes és sós is készül belőle, semleges ízű tésztát dagasztok, mint most is. A sajtos tölteléket (bármilyen sajtból készülhet) nem sóztam, mert elég sósnak bizonyult, de kóstolás után kerülhet bele só. Persze a mákosat is lehet jobban édesíteni. No meg több mákot is elbír.

2011. november 24., csütörtök

A hónap témája: a mák

Nem sok mákos süti van eddig a blogomon, mégpedig azért, mert nálunk senki sem szereti igazán. Kivéve pogácsák tetején. Pedig a magyar konyha édességeinek jellegzetes hozzávalója...
Azért írok róla, mert nemrégiben hihetetlen dolgot tudtam meg a mákról.
Egy vasárnap délután kedvenc tévécsatornánk (Spektrum) nézése közben. Annak jártak utána, hogy mák fogyasztását követően valóban pozitív lesz-e a drogteszt. Én már a felvetés elején kijelentettem, ugyan már, akkor függőséget okozna! Jöttek sorra a tesztalanyok, különböző mennyiségű mákot tartalmazó s egyáltalán nem tartalmazó sütiket ettek, s megismételték a drogtesztet, mely előtte negatív volt minden alanynál. Az eredmény meglepő lett: a mákos sütit fogyasztók lebuknának az új, érzékenyebb teszten!!! Számomra hihetetlen volt. Annak is utána jártak, mennyi mákot kell fogyasztani, hogy kimutassák a szervezetben: 5 mákos zsömlét, ami 5 kiskanálnyi máknak felel meg.
Az köztudott, hogy a mák gubójából kábítószert nyernek ki. Nevezetesen az ópiumot, mely morfiumot és kodeint tartalmaz. A heroin a kodein származéka. Ezek olyan anyagok, melyek a központi idegrendszerre hatva a fizikai érzékenységet és az ingerekre való válaszkészséget csökkentik; fájdalomcsökkentő, hangulatmódosító és szorongáscsökkentő hatásúak. Rövid használatuk is függőséghez vezethet. (Pszichológia jegyzeteimből másoltam ki.)
De nyugalom, a mák fogyasztása nem okoz függőséget! Ez is kiderült a tévéműsorból.

A mák egyik legrégebbi kultúrnövény. Ma leginkább a gyógyszeripar hasznosítja, a gubó 25 féle alkaloidot tartalmaz. Ezeket Kabay János világszabadalma alapján vonják ki. Görcsoldó, köhögéscsillapító, erős fájdalomcsillapító hatású gyógyszereket állítanak elő belőle.
A kiskertekben a mákszemért termesztik. Sajnos régen egyéb tulajdonságát is felhasználták: a piciknek altató teát főztek a gubójából, hogy az anyuka nyugodtan dolgozhasson a mezőn. Anyukám mesélte, hogy előfordult, hogy az erősre sikerült teától a gyerek soha többé nem ébredt fel.
Elég hosszú keresgélés során bukkantam rá, mi mindet tartalmaz az általunk elfogyasztott mákszem: aminosavakban,   foszforban, káliumban, kalciumban, magnéziumban, vasban gazdag. Lassítja az öregedési folyamatot, vérnyomáscsökkentő, növeli a szellemi teljesítőképességet, nyugtató, altató hatású, a csontok természetes segítője. (forrás)
Amit még érdekesnek találtam: Magyarországon 2006. óta a fehér virágú mák drognak számít, csak a rózsaszínes-lilás virágú termeszthető. Mi éppen olyat termesztettünk régen, gyerekkoromban, a virága is szép volt, de a nagyra nőtt gubója is, szerettem vele játszani.
Nyelvünkben a mákkal kapcsolatos érdekes szóképek alakultak ki: a mákszemnyi a pici szinonimája; a mákvirág nem éppen pozitív jelző; a mákony szóval illettek minden bódító italt.
Néhány mákos szólás, közmondás:
Akkor szűk a kenyér, amikor a mák virágzik.
Addig tartsd a zsákot, míg öntik a mákot.
Aki szétszórta a mákot, kaparja is össze.
Mákos a feje.

És végezetül: arra is találtam utalást, hogy a mákszem nagyon kevés alkaloidot tartalmaz, így biztonsággal fogyaszthatják gyerekek is.
Mákos süti

2011. november 23., szerda

Vaníliás kockák

Bevallom, mignon akart lenni...
Az egész ott kezdődött, hogy Mártinál megláttam a béka sütit, ami serbettel van bevonva. A serbet egy sűrű cukormáz, ízesített, színesített, gyerekkorunkban üvegben lehetett kapni. El is feledkeztem a létezéséről, míg meg nem láttam az említett sütit. Mártitól tudom, hogy újra kapni, azt is, hogy hol van a lelőhelye. Így mikor szeptemberben Zilahon voltam, vásároltam is belőle négyféle ízben: rózsa, eper, vanília és citrom ízesítésűt. Kettőt megkóstoltunk, de senkinek nem ízlett annyira, hogy elfogyjon az egész dobozzal, így a hűtőben várt a sorsára.
Gondoltam, majd jó lesz mignont bevonni vele. Hát rosszul gondoltam... Melegítettem és vízgőz fölött, még pici vizet is tettem hozzá, de amint lekerült a gőzről, rögtön dermedt is meg. Néhány próbálkozás után csak becsorgattam a kockákra vágott sütikét. De mint kiderült, jól is kerültem ki a helyzetből, mert a nagy üggyel-bajjal bevont néhány darabot mindenki kerülgette. Mert nagyon édes.

Hozzávalók:

  • 6 tojásból, egy fiola vanília aromával készült piskóta
  • 20 dkg margarin
  • 16 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 3 dl tej
  • 2 kis doboz serbet (rózsa és vanília ízesítésű) vagy cukormáz
Elkészítés:
A piskótát a szokásos módon elkészítjük, nagy tepsiben sütjük (28×34cm-es). 
A krémhez a pudingport a 3 dl tejben sűrűre főzzük. Kevergetve kihűtjük. A margarint a cukorral és a vaníliás cukorral elkeverjük, kanalanként hozzáadjuk a közben kihűlt pudingot. Habosra keverjük.
A piskótát lapjában kettévágjuk. Megtöltjük a krémmel. Egy éjszakán át hideg helyen tartjuk, majd kockákra vágjuk, s bevonjuk vagy becsorgatjuk a cukormázzal.

A sütihez még az is hozzátartozik, hogy Fiam múlt csütörtöki névnapjára terveztem. De nem pont azon a napon kellett mennie fogorvoshoz? Így a délutánt azzal töltöttük, hogy busszal-vonattal bedöcögtünk Vácra, a  doktor néni állított egy kicsit a gyűlölt fogszabályzón, újabb kihúzandó fogat jelölt ki, s jöhettünk haza. Közben Anyósom készített desszertet, mi meg gyorsan vacsit - a gyerekek által nagyon kedvelt gyrost-, így az én sütim maradt hétvégére. 
Mintha visszafele fejlődnék süti ügyben: egyik sikertelen alkotás követi a másikat. Persze nem ehetetlenek, ez sem volt az, sőt. Csak a serbet...hát csalódás volt. Többet nem veszek:-)

2011. november 21., hétfő

Krumplis-túrós pogácsa

Egész héten pogácsát akartam sütni, megkívántam Barbinál :-) Pénteken került rá sor. Olyan ütemben pogácsa nem fogyott nálunk, mint most ez. Igaz, nem is sütöttem olyan tetemes mennyiséget, mint szoktam, de másnap reggelre a 2 tepsi pogácsának hűlt helye volt:-) Persze nagy megelégedettségemre.
A receptet nem Barbitól kölcsönöztem, de a pogi formáját igen. Nem a szokásos kerek, hanem szögletes, de jó ötlet, mert nincs hulladék, ami újból összegyúrva már nem olyan. Hajtogatott pogácsánál fogom máskor is alkalmazni, köszi, Barbi, a tippet:-)


  • 55 dkg liszt
  • 10 dkg zsír
  • 2,5 dkg élesztő
  • 2 dl tej
  • 1 kiskanál cukor
  • 1 nagy főtt krumpli (20-25 dkg)
  • 10 dkg tehéntúró 
  • 10 dkg juhtúró
  • 1,5 kiskanál só
  • mák beszórni
Elkészítés:
A meleg tejben elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.
A liszthez adjuk a sót, elmorzsoljuk benne a zsírt. Hozzáadjuk az áttört vagy reszelt krumplit, a kétféle túrót, az élesztős tejet, összegyúrjuk. Ne legyen túl kemény a tészta. Ha száraz a tehéntúró, lehet, kemény lesz, akkor még mehet bele tej. 
Fél órai kelesztést követően lisztezett deszkán kinyújtjuk, hajtogatjuk. 20-30 perces kelesztési idővel ezt háromszor ismételjük meg. A harmadik alkalommal másfél ujjnyi vastagra nyújtjuk, megszórjuk mákkal, belenyomkodjuk. Tetejét éles késsel bevagdossuk, s négyzetekre vágjuk.
A sütőt előmelegítjük. A pogácsákat szép pirosra sütjük.
Persze mák helyett beszórható más maggal is, szezámmal, lenmaggal, ízlés kérdése. Mindenképpen finom.

2011. november 19., szombat

Mangós muffin

Leányzóm megirigyelte a Gergő kapta dicséreteket, s ő is részesülni akart benne. Napokon keresztül követelte, hogy süthessen már Ő is valamit. Végül kötélnek álltam. Persze már volt kiválasztott receptje, banános-csokis muffin. Ahhoz képest egész más lett belőle:-)
A csoki még maradhatott volna, de banánt nem kaptam a boltban. Vicces, nem? Na jó, hétfő volt, hétfőn még a fű sem nő, nem hogy banán:-) Így kiegyeztünk aszalt mangóban (az volt itthon), de a csokit kihagytuk, tettünk helyette bele mandarin levét és héját. A többi az eredeti:-)


Hozzávalók:

  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 2 dl tej
  • 2 apró mandarin leve és héja
  • 1 csomag sütőpor
  • 30 dkg liszt
  • 2 tojás
  • 10 dkg aszalt mangó (aminek a negyedét legalább elkóstolgatták a gyerkőcök)
  • 5 dkg szálasra vágott mandula a tetejére
Elkészítés:
A puha margarint kikeverjük a cukorral, egyenként belekeverjük a tojásokat. Hozzáadjuk a mandarinok lereszelt héját (előtte alaposan mossuk meg), a levét is belefacsarjuk. A tejjel váltakozva belekeverjük a sütőporral elkevert lisztet, végül az aszalt gyümölcsöt.
A muffinsütő tepsi mélyedéseit kibéleljük papírral, belekanalazzuk a masszát. 24 darab lett, azaz 2 tepsi telt meg. A tetejére szórjuk a mandulát, előmelegített sütőben kisütjük (tűpróbáig sütjük, 180 fokon).

Mondanom sem kell, milyen finom lett:-) Hédikém a barátnőjével nagy buzgalommal kavargatta, majd sülés után kóstolgatta. 

Még egy mulasztás-pótlás: jó ideje nem fordítottam gondot újabb olvasóim köszöntésére, ezt most megtenném. M@rti, Judit60, Maryenne, Mónika, Családi tűzhely, Veressné Ady Anna, Mézeskalács, Zsu és Latinka: köszönöm nektek, hogy benéztetek hozzám! S milyen kicsi a világ: Annát ismerem. Nem tudok ugyan felidézni személyes kapcsolatot, de tudom, ki Ő, emlékszem rá, gyerekeire, még Zilahról. Őt külön köszöntöm!

2011. november 17., csütörtök

Édes turbánok

Tízórait nem egyszerű csomagolni a gyerekeknek. Változatos legyen, szeressék is, egészséges legyen, feleljen meg az éppen aktuális ízlésüknek... Bárhogy igyekszem kedvükben járni, időnként mégis hazahozzák. Ilyenkor jön az önvád, hogy szegények miattam éhesek voltak. De aztán megnyugtatom magam, ha nagyon éhesek lettek volna, megeszik, amit éppen pakoltam nekik. Persze őket is kikérdezem, miért nem ettek, hisz éhesen, szomjasan nem lehet koncentrálni. Fiamnál legtöbbször az a kibúvó, hogy nem volt ideje. Na persze, mert lányokat kergetett. Vagy nem ízlett neki, ami két hete még a kedvence volt.
Úgy próbálok urrá lenni a helyzeten, hogy hetente egyszer-kétszer sütök valamit, vagy Apjuk hoz nekik madárlátta kiflit a munkából, s ez váltja a szendvicset.
Ez a zsömleféle a héten készült. A receptet egy régi Burda húsvéti különszámban találtam. Igazából a formázás tetszett meg, de a receptet is próbáltam követni.

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 8 dkg vaj
  • 3 dkg élesztő
  • 2,5 dl víz
  • 3 evőkanál +1 kiskanál cukor
  • mokkáskanálnyi só
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • csipet kurkuma (eredetileg sáfrány)
  • 1 tojássárga lekenni, cukor beszórni
Elkészítés:
A langyos vízben elkeverjük a kiskanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszben elvegyítjük a többi cukrot, sót, elmorzsoljuk benne a vajat. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, citromhéjat, kurkumát, élesztőt, s összegyúrjuk. Kemény tészta lett. Ha túl kemény lenne, kevés langyos vizet önthetünk még bele.
Letakarva meleg helyen megkelesszük.
Enyhén lisztezett deszkára borítjuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk. Szintén jó ujjnyi vstag, 30 cm-nyi hosszú csíkokra vágjuk. Kissé meghengergetjük, s 2-2 tésztacsíkot összesodrunk, csiga alakban feltekerünk. A végét a tekercs alá dugjuk, így tesszük tepsibe.
16 darab lett, a gáztepsibe belefértek.
Hagyjuk még kelni 15-20 percet. A sütőt előmelegítjük.
A tekercseket tojássárgával lekenjük, kevés cukorral beszórjuk. Sütőbe toljuk, szép pirosra sütjük.
Vajjal megkenve finom reggeli s tízórai volt:

2011. november 16., szerda

Csokipuding tiramisu módra

Pudinghoz képest kicsit nagyképű ez az elnevezés:-)  Gyorsan akartam desszertet varázsolni, mert egy szem vendégünk volt. Olyat, amit nem kell sütni. S meglehetősen késő délután lévén, már bolt sem volt nyitva. De ha időben észbe kapok, a mi kis boltunkban  akkor sem lelhető mascarpone. Mi az hogy nem, még habtejszínt, meg előfordult, hogy natúr joghurtot sem kaptam. Így az otthon található ebből-abból kellett alkotnom.
Hozzávalók:
  • 2 csomag kakaós pudingpor
  • 8 dl tej
  • 4-6 evőkanál cukor
  • 10 dkg keserűcsoki
  • 15-20 dkg babapiskóta
  • 1 dl kávé
  • rumaroma
Elkészítés:
7 dl tejet az ízlés szerinti mennyiségű cukorral főni teszünk. Közben a pudingporokat simára keverjük a maradék tejjel, hozzáantjük a többihez, s sűsűre főzzük. Mikor levettük, hozzákeverjük a darabokra tördelt csokit. s kevergetve felolvasztjuk.
A kávét elkeverjük kevés rumaromával. A babapikótákat megmártjuk (nem áztatjuk) benne, s egy kisebb szögletes edény (enyém 24×16 cm) alját kirakjuk vele. Fele forró pudingot ráöntjük. Újabb sor kávéba mártott babapiskóta következik, rá a maradék puding. Hideg helyen hagyjuk kihűlni.
A kamrámban meglehetősen hideg van már, így hamar, egy jó óra alatt kihűlt s szeletelhető volt. Persze egyáltalán nem emlékeztetett a tiramisura. Legfeljebb a kévés-rumos babapiskóta. De megfordult már a fejemben csokis tiramisu készítése :-)

2011. november 14., hétfő

Lekváros linzerkocka

Minden évben szorgalmasan gyűjtöm a Rama vonalkódjait, így már egész gyűjteményem van a süteményeskönyveikből. Az idei is megérkezett már, de ez a süti a tavalyiból készült. Nem először sütöttük. Mivel lekváros, olyankor veszem elő, mikor felgyűlnek a hűtőben a megkezdett lekvárok. Így elfogynak. No meg a süti is, mert mindenkinek ízlik.
Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 1 csomag sütőpor
  • 15 dkg porcukor
  • 2 tojás
  • reszelt citromhéj
  • 1 evőkanál kakaó
  • kevés rum
  • lekvár a töltéshez
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal. Hozzáadjuk a sütőport, cukrot, tojásokat, citromhéjat. Kemény tésztát gyúrunk belőle.
A tésztát 3 részre osztjuk. Egyikbe belegyúrjuk a kakaót és a rumot.
A tésztákat egyenként tepsi méretűre nyújtjuk (28×34 cm-es tepsiben sütöttem). A tepsi aljára tesszük az egyik világos lapot, megkenjük vastagon lekvárral. Következik a barna lap, újra lekvár, végül befedjük a másik világos lappal.
Előmelegített sütőben kisütjük.
A tetejét sütés előtt beszórtam kristálycukorral, de az eredeti recept szerint 4 tojássárga és 15 dkg porcukor keveréke kerül rá. Most éppen nem volt mit kezdjek a fehérjékkel, így maradt az egyszerűbb megoldás. Állítólag a fehérje lefagyasztható, de még nem próbáltam...

Kalács búzacsírával, kétféle töltelékkel

Kenyérbe szoktam búzacsírát használni, s a legutóbbi ilyen kenyérnél elhatároztam, ki fogom próbálni kalácsban is. Egy próbát megért...
Különféle kalácstöltelék-ötleteim vannak, ezekből választottam kettőt. A mogyorós nagyon jó lett, de a kókusz nem kalácsba való, arra a következtetésre jutottam. Száraz lett, pergett ki a töltelék, minden szelet elfogyasztása után sepregetni kellett a gyerekek nyomában.
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 35-35 dkg fehér búzaliszt és rétesliszt
  • 10 dkg búzacsíra
  • 25 dkg margarin
  • 1 tojás
  • nagy csipet só
  • 3 evőkanál cukor
  • citromhéj
  • 2 dl tejszín
  • 2 dl tej
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 kiskanál cukor
A töltelékhez:
  • 10 dkg darált mogyoró
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 3-3 evőkanál cukor
  • 5-5 dkg tejcsoki és fehér csoki
A tejet megmelegítjük, elkeverjük benne a kiskanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, s hagyjuk felfutni.
Egy tálban összevegyítjük a kétféle lisztet, búzacsírát, sót, cukrot, elmorzsoljuk benne a margarint.
Hozzáadjuk a tojást, langyos tejszínt, citromhéjat, az élesztős tejet s megdagasztjuk. Ha lágy lenne, lisztet teszünk még hozzá, ellenkező esetben tejet.
Pici liszttel megszórva, letakarva meleg helyen kb. egy órát kelesztjük.
Közben elkészítjük a töltelékeket: a darált mogyorót elkeverjük 3 evőkanál cukorral, az apróra vágott tejcsokival. A kókuszt a másik 3 evőkanál cukorral és a felaprózott fehér csokival vegyítjük el.
A megkelt tésztát 2 részre osztjuk, külön-külön kinyújtjuk a tepsi méretének megfelelő hosszúságúra. Megtöltjük, a 2 végét felhajtjuk, így tekerjük fel, hogy ne follyon ki a töltelék.
Tepsibe helyezzük a két megtöltött kalácsot, hagyjuk még kelni 20-25 percet. Tojással is lekenhetjük, ezt most kihagytam. Előmelegített sütőben pirosra sütjük.
Kicsit tömör lett a tésztája, talán sok volt a margarin. Ettől eltekintve finom volt, főleg a mogyorós.
Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a bejgli és a kalács ugyanazt a süteményt takarja-e, vagy sem. Erdélyben csak a kalács elnevezést használtuk, bejglit nem sütöttünk. Anyósom szerint az utóbbiban több a zsiradék, a kalácsban nincs vagy csak kevés. Akkor én bejglit sütöttem?

2011. november 13., vasárnap

Hankka lekváros-tejfölhabos pitéje

Ennek a sütinek nem bírtam ellenállni: ma meg is sütöttem. Hankkánál találtam, ő pedig egy Príma Konyhában. Hozattam is Férjurammal  minden hozzávalót, legalábbis azt hittem. Mert mint munka közben kiderült, mégsem. Biztos voltam benne, habfixáló van itthon, de tévedtem. Nem is ez volt az egyedüli baki. Betettem a sütőbe a tésztát, s nekifogtam gombát takarítani, közben beszélgettünk Sógorommal. Egyszer jön le a Fiam érdeklődni, milyen sütit sütök. Ekkor kaptam észbe, a süti! Szegény, nem égett meg, de kicsit kiszáradt. Szeletelésnél bántam a dolgot. No de ez csak apróság volt, mint a habfixáló, mert zselatinnal pótoltam.
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 4 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1,25 dl olaj
  • 1,5 dl 100%-os narancslé (én facsartam)
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg liszt
A sütire:
  • 1 üveg lekvár
  • 5 dl tejföl
  • 5 dl tejszín
  • 3 csomag habfixáló (vagy 1,5 dkg zselatin)
  • 3 evőkanál cukor
  • 3 csomag vaníliás cukor
Beszórni:
  • őrölt fahéj 
  • porcukor
Elkészítés:
A tojást, cukrot, vaníliás cukrot géppel habosra verjük. Miközben tovább keverjük, hozzáadjuk az olajat, a narancslevet, végül a sütőporral elkevert lisztet.
Kikent tepsibe simítjuk, előmelegített sütőben kisütjük.
Mikor kihűlt, egyenletesen rákenünk egy üveg lekvárt. (Hankka szilvalekvárt használt, én áfonyát.)
A zselatint kb. 0,5 dl vízben feloldjuk, miközben melegítjük, de nem főzzük fel.
A tejfölben elkeverjük a vaníliás cukrokat. A tejszínt a cukorral kemény habbá verjük. Hozzáadjuk a zselatint vagy habfixálót, miközben tovább verjük. Belekeverjük a tejfölt, s a lekvár tetejére simítjuk.
Kevés fahéjas porcukorral beszórjuk a tetejét.
Nagyon-nagyon finom süti, pont az én ízlésemnek való: nem túl édes, könnyű, habos. Három szeletig meg sem álltam, ami ritkán fordul elő. Nemegyszer a kóstolással kimerül a sütievészetem.
Szóval, Hankka, köszönöm a receptet, igazán fincsi!

2011. november 11., péntek

Palacsinta, és újra palacsinta

Az utóbbi 2 hétben kétszer is sütöttem palacsintát. Anyósom meg is jegyezte, még megszeretem a palacsintasütést. Na ott azért nem tartok, de Csilla rakott palacsintája megihletett, nem bírtam ellenállni neki, aztán a banános palacsintát akartam kipróbálni, kíváncsi voltam, milyen.
Mikor nekiláttam a rakott palacsintának, már otthon voltak a gyerekek, s egyik javaslat jött a másik után: legyen benne kakaó is, csoki is. Hát lett. Nem is hagyták veszendőbe menni!

Hozzávalók:
  • 9 kisütött palacsinta 
  • 30-35 dkg túró
  • cukor
  • 1-2 csomag vaníliás cukor
  • 1 kis pohár tejföl
  • kakaós cukor (kb. 6 evőkanál)
  • 5 dkg étcsoki
A túrót áttörjük, ízlés szerint ízesítjük cukorral, vaníliával. Hozzákeverünk 1 evőkanál tejfölt.
Elkezdjük rétegezni a palacsintát: két réteg túrós után egy kakaós, újra 2 réteg túró, megint kakaó, végül túró.
A tetejére csokikrémet készítettem: a maradék tejfölben elkevertem 1-2 evőkanál cukrot. A csokit gőz fölött felolvasztottam, hozzákevertem a cukros tejfölhöz, s a rakottas tetejére kentem.

Férjem nagy banánimádó, egymás után 3-4-et képes begyűrni. Most mégis ott pöttyösödött két banán a gyümölcskosárban. Kapóra jött, legalább kipróbálhattam az egy ideje bennem motoszkáló ötletet.

Hozzávalók:
  • 30 dkg-nyi liszt
  • 2 tojás
  • nagy csipet só
  • 2-3 evőkanál cukor
  • csipet őrölt gyömbér
  • 2 banán 
  • 1 evőkanál citromlé
  • szükséges mennyiségű tej
  • lekvár a tálaláshoz
A szokásos módon készülő palacsintatésztához hozzákeverünk 2 villával összetört érett banánt. Ízesítjük gyömbérrel, citromlével, s megfelelő mennyiségű tejjel kikavarjuk.
Félórai pihentetés után kisütjük.
Eperdzsemmel próbálkoztam, de úgy magában is nagyon finom volt. Talán még jobb is, mert a lekvár elnyomta a banán ízét.

2011. november 10., csütörtök

Csokis rudacska

Ez már megint Gergő remekműve!
Ezúttal két receptet is kiválasztott, s szavazást tartott, melyiket készítse el. Hiába a többség, mégis az általa jobbnak ítélt nyert:-) Talán politikus lesz? (Remélem, nem.)
De jól döntött, mindenkinek ízlett a sütije, amit megint én fejeztem be.
Hozzávalók:
  • 25 dkg liszt
  • fél csomag sütőpor
  • 10 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tojás
  • 12,5 dkg vaj
  • 1-2 evőkanál tej, ha szükséges
  • 10 dkg csoki és tortadara a díszítéshez
A lisztet, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot elvegyítjük, hozzaádjuk a vajat és a tojást s összegyúrjuk. Ha nem állna össze, mehet bele a tej. Nekünk nem kellett.
Fél órai hideg helyen való pihentetés után enyhén lisztezett deszkán kinyújtjuk, derelyemetszővel rudakat vágunk, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk s kisütjük. Nem kell sötétre sütni, mert túl száraz lesz.
A csokit gőz fölött felolvasztjuk, s a rudak egyik végét belemártjuk, majd beszórjuk színes tortadarával.
Fiacskám dobozba is pakolta,  így hurcolta s kínálgatott vele mindenkit, majd bezsebelte a kikövetelt dicséreteket. Na jó, kiérdemelt dicséreteket, mert finom kis vajas kekszet ropogtattunk a dobozából.
Megbeszéltük sütizés közben a blog-ügyet is. Ugyebár nem csak a konyhatündérkedés fertőző, a blogozás is. Egy ideje érdeklődik, hogy kell blogot létrehozni, hogy majd ő töltse fel az általa készített sütiket. De szembesítettem a nem túl kitartó személyiségével, meg egyéb teendőit is felsoroltam, s ő maga is belátta, hogy ráér még ezzel. Abban egyeztünk ki, hogy majd én megörökítem az alkotásait, egy új címke alatt. Persze azt is "megemlítem", hogy az Ő keze munkája:-)

2011. november 9., szerda

Rozsos-krumplis kenyér és fehér kenyér

A rozsos még a múlt heti kenyerünk. Ez most olyan bevállalom-féle lesz, mert valamiért csak oldalra nőtt, felfele nem. Nem lett tömör, de nem felelt meg az elvárásaimnak. Rozsos kenyérrel már jártam így, ok ismeretlen. De megettük!

 Hozzávalók:
  • 50 dkg fehér búzaliszt
  • 50 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 10 dkg krumplipehely
  • 2 kiskanál só
  • 3 dkg élesztő
  • 1 kiskanál cukor
  • kb. 8 dl langyos víz vagy savó
  • szezámmag beszórni
Elkészítés:
A liszteket, sót, krumlipelyhet összevegyítjük. A közepébe mélyedést készítünk, beleöntünk 2 dl langyos folyadékot, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt. Kevés lisztet belekeverünk, s letakarva hagyjuk megkelni. Ez 10-15 perc.
Ekkor fokozatosan adagolva a szükséges mennyiségű folyadékot, megdagasztjuk.
Kevés liszttel megszórva, letakarva 1 órát kelesztjük.
Lisztezett deszkára borítva 2 részre osztjuk,  formázzuk, nagy tepsibe helyezzük (gáztepsibe elfér egymás mellé). Tetejét bevagdossuk.
Még 30 percnyit kelesztjük. A sütőt közben előmelegítjük.
A kenyereket lekenjük kevés langyos vízzel, beszórjuk szezámmaggal. Sütjük.

A legújabb kenyér sütésekor erőt kellett vennem magamon, hogy sima fehér kenyeret süssek, ne keverjek bele semmit. Csak a formázással dobtam fel kicsit. Tényleg kicsit.




Hozzávalók:
  • 1 kg fehér búzaliszt
  • 20 dkg rétesliszt
  • 2 kiskanál só
  • 2 dl tejszín
  • 1 kiskanál cukor
  • 7-8 dl langyos víz
  • 3,5 dkg élesztő
2 dl langyos vízben elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.
A liszteket, sót összevegyítjük, hozzáadjuk a tejszínt (ne legyen hideg), élesztőt, s még annyi langyos vizet, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjunk. Jól kidolgozzuk.
Letakarva megkelesztjük.
Lisztezett deszkára borítjuk, 4 részre osztjuk, mindegyiket hengerré formázzuk. Kettőt-kettőt összesodrunk, így helyezzük tepsibe. Újra kelesztjük, 20-30 percet.
Előmelegített sütőben addig sütjük, míg piros lesz a teteje.

175-180 fokon szoktam kenyeret sütni, időt nem nézem, inkább a kenyeret, hogy mikor pirul meg kellőképpen. Meg megnyomkodom a tetejét, elég kemény-e.