2011. december 29., csütörtök

Ropogós falatkák

Még lenne néhány karácsonyra készült süti, de úgy tűnik, a zöme marad jövőre. S holnap sütöm az újabbakat:-)
Idén még egyet-kettőt közzéteszek,  többre nem lesz időm.
 Most azért ezt, mert nekem ez volt a kedvenc, ebből  rágcsáltam legtöbbet. A receptet a tavalyi Blikk Nők adventi különszámában találtam. Nem is tudom, eddig hogy kerülte el a figyelmemet. Tényleg nagyon finom, kellemes rágcsálnivaló.

Hozzávalók:

  • 10 dkg dió
  • 10 dkg mogyoró
  • 10 dkg mandula
  • 12 dkg cukor
  • 4 dkg vaj
  • 1 evőkanál méz
  • 20 dkg tortabevonó étcsoki
Így készült:
A csonthéjasokat kissé megpörköltem, amennyire lehetett, ledörzsöltem a héjukat. Durva darabokra vágtam őket, 2-3 darabra mindegyiket.
A cukrot karamellizáltam. Amikor elérte a kellő színt (ne legyen túl sötét), hozzáadtam a mézet és vajat. Kis lángon addig kevergettem, míg egyneművé vált. Ekkor levettem, hozzáadtam a diót, mogyorót, mandulát. Összekevertem, hogy lehetőleg mindenhova jusson a karamellből. 
Vékonyan olajozott fóliára kiskanál segítségével kis halmokat rakosgattam. Ez nem ment annyira könnyen, kissé rá kellett segíteni kézzel, hogy összetapadjanak, egy kupacba maradjanak.
Mikor megdermedtek, a csokit gőz fölött felolvasztottam. Kanállal egyenként belemártottam a halmokat, sütőpapírra raktam. Nem jutott az összesre a csoki, az utolsó daraboknak éppen csak megmutattam . De Férjemnek ezek ízlettek jobban.
Én nem válogattam, a nagyon csokis is jó volt:-)

2011. december 28., szerda

Hármat egy csapásra: vajas apróságok

Hogy telt a karácsony? Egy szóval: gyorsan. Annyit készülünk rá, s észre se vesszük, vége. De itt marad a hangulata, a fenyőfa, néhány kellemes nap emléke, a sok süti:-)
Sokat sütöttem, mint mindig, ezen van a legnagyobb hangsúly. Utólag magam sem tudom, miért. Nagy részét elajándékozzuk, talán ezért. Meg mert szeretek foglalatoskodni vele. Az egész folyamatot, a kitalálástól a kivitelezésig, a közben felmerülő ötletekkel együtt kedvelem; ez számomra olyan izgis:-)
Aprósüti is többféle készült, meg is volt az oka, majd elárulom, azaz megmutatom, mi célunk volt vele.
mandarinos kekszek sikerén felbuzdulva dupla adagot készítettem belőle, három fele osztottam, s háromféleképpen ízesítettem. Mindegyik nagyon finom lett, de a csokis fogyott a legjobban.

Gyömbéres fenyők

Csokis holdak és csillagok
Hozzávalók:
Az alaptésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 30 dkg porcukor
  • 30 dkg vaj
  • 2 tojás
  • 2 csomag vaníliás cukor
A narancsoshoz:
  • 1 narancs reszelt héja
  • 2-3 evőkanál narancslekvár 
  • 6 dkg fehér csoki 
  • cukrozott narancshéj 
A gyömbéreshez:
  • 1 mokkáskanálnyi őrölt gyömbér
  • cukormáz vagy fehér csoki 
  • tortadara, apró cukorkák 
A csokishoz:
  • 1 kiskanál kakaó
  • 2 evőkanál mogyorókrém
  • 5 dkg vaj
  • 6-8 dkg tortabevonó csoki
Így készült:
Az alaptésztához a hozzávalókat összegyúrtam. Három részre osztottam.
Egyikbe belegyúrtam a narancshéjat meg még pici lisztet, mert lágynak találtam.
A második részbe gyömbér került szintén pici liszttel együtt.
A harmadikba púpos kiskanál kakaót gyúrtam.
Egy órányit mindhárom tésztát hűvös helyen pihentettem.
A narancsosból korongokat szaggattam, tepsibe pakoltam, 170 fokon világosra sütöttem. Míg sült, készült sorban a többi is: a gyömbéresből fenyőfák készültek, a kakaósból holdak és csillagok.
Másnap díszítettem őket: a korongokat narancslekvárral összeraktam, gőz fölött felolvasztott fehér csokival bevontam, 1-1 darabka cukrozott narancshéjjal díszítettem.
A gyömbéres fenyőfákat a mézes díszítésétől maradt tojásfehérje-cukor keverékével vontam be, apró cukorkákkal díszítettem.
A csokishoz a mogyorókrémet mikróban kissé megpuhítottam ( ne legyen forró!), hozzákevertem a vajat. Ezzel a krémmel raktam össze párosával a csillagokat, holdakat. Végül gőz fölött felolvasztott ét tortabevonó csokiba mártottam felét.


És itt vannak a többi aprósággal együtt, majd sorra következnek.
S hogy minek készült annyi? Ajándékokat készítettünk belőlük Hédivel: Ő üvegfestékből karácsonyi motívumokat készített, ezek befőttesüvegekre kerültek, amiket aztán telepakoltunk a sütikkel:


2011. december 24., szombat

Boldog karácsonyt!

Nem voltam az utóbbi napokban a helyzet magaslatán, tennivaló több volt, mint idő. Így felállítottam egy fontossági sorrendet, a blog meg a sor végére került. Így hanyagoltam, de amint fellélegezhetek, pótolom:-) Lesz mit.
Most az ebéd utáni kávészünetet arra használom, hogy kívánjak mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt!!!

Azért nem tétlenkedtem, majd jönnek a receptek is.
Még egyszer sütikben gazdag ünnepeket Mindenkinek:-)

2011. december 21., szerda

Narancslekvár, cukrozott narancshéj

Régóta dédelgetett terv várt valóra a napokban...
Időm nem sok, egyébre kéne, úgy hogy rövidre fogom.
Citromhabnál láttam nemrég viszonylag rövid idő alatt elkészíthető kandírozott citrushéjat, próbáltam követni az utasításait. A narancslekvár meg régóta izgatja a fantáziámat, egy magazinban talált recept az alapja, de ezt már kevésbé követtem.

Így készült: 2 kg narancs és egy citrom héját zöldséghámozóval lehúztam úgy, hogy lehetőleg minél kevesebb fehér rész maradjon rajta.
Annyi vízben, amennyi éppen ellepte, feltettem főzni. 4-5 perc főzés után a levét leöntöttem, s még kétszer főztem, levét elöntöttem. Ekkor megmértem, s annyi cukorral tettem fel főni, amennyit a héjak nyomnak. Persze annyi vizet is adtam hozzá, amennyi ellepi. Addig kéne főzni, ameddig áttetszővé válnak. Jó ideig főztem, ekkor, mikor belekavartam, töredeztek össze, ezért úgy döntöttem, ez már áttetsző.
Leszűrtem róla a folyadékot, s még melegen kristálycukorba forgattam, tálcára egymás mellé rakosgattam. A kamrában vár sorsára, néhányszor már csemegéztem belőle:-)
Nem tudom, hogy kéne viselkednie, másnap egyik-másik még nem volt kemény, kívülről ragacsos cukorszirup borította, de 3 nap múltán mindegyik száraz lett.

A lekvárhoz a narancsokat megfosztottam a külső fehér borítástól, a citromot szintén, azt még a gerezdeket borító hártyától is. Egy grapefruitot is tettem bele, szintén hártya nélkül. Durvább darabokra vágva főni tettem 70 dkg cukorral. Mintegy két órán át főtt, időnként megkavarva. Ekkor pici szalicilt tettem bele, alaposan kimosott üvegekbe szedtem, lekötöztem, szárazdunsztba raktam, itt hagytam kihűlni.
Enyhén kesernyés utóíze van, talán a grapefruittól, vagy a narancsok hártyáját is ki kellet volna hagyni? De ez nagyon hosszadalmas és maszatos munka lenne... Ettől eltekintve finom, s nem is lett nagyon folyékony, mire kihűlt, besűrűsödött.
3 pici és 3 nagyobb, 4 dl-es üveggel lett belőle.
Még valamit: mielőtt munkához láttam volna, néhány órára ecetes vízbe áztattam a felhasználandó gyümölcsöket, így állítólag a tartósításhoz használt vegyszerek egy részétől meg lehet szabadulni. No meg alapos sikálással. De amiket olvastam a déli gyümölcsök tartósításához használt szerekről, ezek héja igazi méreg. Talán meg sem kéne ennünk...

2011. december 17., szombat

Diákcsemegés gyümölcskenyér

Ott kezdeném, hogy két évvel ezelőtt, mikor még nem laktunk itt, Férjemmel éppen a lépcsőt festettük, s majdnemkész házunkba bekopogtak a betlehemező gyerekek. Úgy megörültem nekik, felért egy kis házavatóval. Igaz, még egy hónap eltelt, mire beköltözhettünk, de oda jöttek, pedig tudták, hogy még nem lakunk ott. Nagyon aranyosak voltak. Tavaly is eljöttek, meg is csodálták a közben bekövetkező változást.
Múlt vasárnap is jöttek -volna-, de mi nem voltunk itthon, Apósom meg nem elküldte őket? Lányom kis barátnője péntekre ígérte, hogy újra jönnek, én szeretettel vártam őket. Gondolom, az ítéletidő miatt maradtak el, remélem, nem Após gorombasága riasztotta el őket.
Sütit is sütöttem nekik. Aprósütit terveztem, de nem volt időm babrálni vele. Aztán bevillant az előbb Évánál, majd Barbinál látott gyümölcskenyér, melyet csak össze kell keverni, s tovább végzi a sütő a dolgát.
 Előző este gyorsan végigfutottam a friss recepteket, többek között Barbi gyümölcskenyerét is. Reméltem, hogy jól emlékszem a belevalókra, gyorsan összekevertem, kicsit emeltem az adagon, s az orrom előtt lévő diákcsemegét borítottam bele, egy tábla darabolt csokival együtt. Egy részébe kakaót kevertem, hogy még cifrább legyen:-)

Hozzávalók két őzgerincformához:

  • 25 dkg margarin
  • 30 dkg cukor
  • 6 tojás
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg diákcsemege
  • 10 dkg durvára aprított csoki
  • citromhéj (kifelejtettem)
  • 1 kiskanál kakaó
Elkészítés:
A puha margarint kikavarjuk a cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojásokat ( a fehérjét felverve kellett volna, erre nem emlékeztem), mindegyikkel alaposan elkeverjük. Belekeverjük a sütőporral elvegyített lisztet, a diákcsemegét - az aszalt gyümölcsöt, mogyorót, kesudiót 2-3 darabra vágtam-, a csokidarabokat.
Két őzgerinc formát kikenünk, elosztjuk bennük a masszát úgy, hogy kb. ötöde megmaradjon. Ebbe belekeverjük a kakaót, s a világos massza tetejére kenjük.
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Enyémnek is volt szépséghibája. Barbiénak az, hogy nem őzgerinc formába sütötte (nem én mondtam, nekem püspökkenyér formában is tökéletes:-) ). Nekem meg egyik eltörött, mikor borítottam ki:
De mire kihűlt, mintha összeforrt volna. 
Tényleg nagyon finom. Mikor kisült, a töröttből megettem egy morzsát. Nem voltam feldobva tőle. De mikor kihűlt, s megettem egy szeletet... tényleg nagyon finom. Férjem is jött kíváncsiskodni. Kóstolót követően megjegyzi, nagyon fincsi, de akkor már a második szeletet tüntette el.
Mikor kisült, akkor mentem megnézni, hogy mindent beletettem-e. Akkor derült ki, hogy citromhéj is jól jött volna bele, s a tojások fehérjét habbá verve kellett volna hozzákeverni. De így is jó lett:-)
Éva, Barbi, köszi a receptet! Megtartom:-)



2011. december 16., péntek

Virslis virágok + pizzabatyuk

Mára besokalltam a konyhától, előbb gyártottam egy csomó mosatlant, aztán nem győztem eltakarítani magam után. Tehát pihenés közben blogozzunk:-)))
Tegnap este kicsit, tényleg rövid időre huppantam le a számítógép elé, de be is szedtem a begyembe egy-két ínyemre való receptet. Nem azzal a szándékkal, hogy ma el is készül, de a káposztaleves mellé kellett második, így kapóra jött a Jucinál látott virslis virágocska. Több lett a tészta, mint a virsli, így a tegnapról maradt fél doboz kukorica adta az ötletet, hogy a többiből legyen pizzás batyu.
Csak a formázást vettem át Jucitól, tészta saját kútfőből készült. Most néztem meg újra az ötletadót, kicsit kinézetre is más, de nagyon finom, pedig nem vagyok virslipárti. Nem is eszünk túl gyakran.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 80 dkg liszt
  • 3 dl tej
  • 1 kiskanál cukor
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1,5 kiskanál só
  • 20 dkg tehéntúró
  • 2 dl tejföl
  • 1 tojás
  • 4-5 evőkanál olívaolaj
A töltelékhez:
  • virsli (nekem 10 db volt, de kétszer annyi kellet volna ennyi tésztához)
A batyukhoz:
  • kolbász, szalámi
  • sajt
  • kukorica
  • ketchup
Elkészítés:
A tejből 2 dl-t meglangyosítunk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A lisztet tálba tesszük, belevegyítjük a sót. Hozzátesszük a túrót, tejfölt, tojást. Ráöntjük az élesztős tejet, összegyúrjuk. Még annyi tejet teszünk hozzá, hogy inkább kemény tésztát kapjunk. Végül beledolgozzuk az olajat.
Pici liszttel beszórva, letakarva megkelesztjük, kb. egy óra alatt.
A virslit előkészítjük. Én megfőztem, ez nálam bevett szokás. Héj nélküli volt, de ha bőrös, húzzuk le róla.
Fele tésztát kinyújtjuk, akkora téglalapokat vágunk, amibe bele tudjuk tekerni a virslit. Kicsit át is hengergetjük néhányszor. 6-7 helyen bevágjuk, de nem kell teljesen átvágni. Majd a virslidarabokat talpra állítjuk, kicsit csavarva rajta, s virág alakban elrendezzük, azaz kört alakítunk ki. Amelyiket hétbe sikerült vágni, egyik darab virsli a közepe lett. Tepsibe alakítottam, mert nehéz volt a kész virágot rakosgatni.
Felvert tojással lekenjük, előmelegített sütőben, 190 fokon pirosra sütjük.
Míg sültek a virslis virágok, elkészültek a batyuk: a másik darab tésztát kinyújtjuk, nagy tenyérnyi négyzetekre vágjuk. Mindegyik közepére 3-3 karika kolbászt vagy egy szalámit rakunk, egy darab sajtot, kiskanálnyi kukoricát s kevés ketchupot. A négy sarkot felhajtjuk, kicsit le is nyomkodjuk, a széleket is. Tepsibe pakoljuk, lekenjük felvert tojással és sütjük.


Összenyomkodtam én a batyuk széleit, mégis kikíváncsiskodott itt-ott a sajt meg a kukorica, de ettől függetlenül fincsi lett. Még nem készítettem ilyet, de ezután fogok. Bármilyen töltelékkel el tudom képzelni, ami pizzára is kerül. 
Még valamit el kell mesélnem:-) Gyerkőcök nem eszik meg a káposztalevest. Kitettem nekik 1-1 merőkanállal, de jött a panasz: Anya, tudod, hogy nem szeretjük. Nem szoktam őket erőltetni, csak biztatni, hogy legalább kóstolják meg.  Nem lehetett őket meggyőzni. Jó, ne egyék meg, de nincs ma édesség. Gergő belenyugodott. Még én térültem-fordultam a másodikkal, Hédi belapátolta az összes levest. Egy kis édesség reményében mindjárt megszerette :-)
Miért kell őket mindig zsarolni?

2011. december 14., szerda

Mandarinos kekszek

Nekem is hozott valamit a Mikulás:-)
Persze mihamarabb fel kellett avatnom.  A formákhoz tartozó könyvből választottam receptet, amit csak ici-picit alakítottam át. Annyira finom lett a keksz, hogy karácsonyra is szándékszom készíteni belőle. Talán nagyobb mennyiséget, többféle ízesítéssel.
Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt
  • 15 dkg porcukor
  • 15 dkg vaj
  • 1 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 kicsi mandarin héja lereszelve
A mázhoz:
  • 15 dkg porcukor
  • mandarinlé
  • színes cukorkák
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. 
Egyórányi pihentetés után vékonyra nyújtjuk (3-4 mm-re), kiszaggatjuk, előmelegített sütőben világosra sütjük.
Ha kihűltek, bevonjuk a mázzal, színes cukorkával, tortadarával díszítjük.
A mázhoz a porcukrot elkeverjük annyi mandarinlével, hogy kenhető masszát kapjunk.

Férjem óhajára nem vontam be mázzal az egészet, mert ő jobban szereti úgy. 
Hogy vált be a kiszúró? Nem lett a kedvencem. Annyiból jó, hogy nincs sok hulladék, de elsőre nem vágta át teljesen a tésztát, a következőnél jól lenyomogattam-ütögettem. Aztán mégis a számtalan, "hagyományos" formához folyamodtam. De legalább egy kacattal több van a sütikellékes fiókban:-)

2011. december 13., kedd

Krémes

Sok-sok évvel ezelőtt volt egy sikertelen krémes-kísérletem, azóta hanyagolom. Pedig Férjem odavan érte, a gyerekek sem vetik meg. Mondjuk nem is voltam rászorulva, hogy süssek, mert Anyukám gyakran várt minket krémessel.
Most végre rászántam magam. Vasárnap készült, elosztottuk, nehogy vita legyen belőle. Férjem együltében megette az ő fejadagját, ami két termetes szelet volt. Én egyet nem bírtam megenni, de akadt, aki befejezze: krémesimádó Párom azt is legyűrte:-)

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
  • 9 dl tej
  • 2 csomag vaníliás pudingpor (én tejszínest használtam)
  • 6 evőkanál cukor
  • 1-2 csomag vaníliás cukor
  • 4 tojás
A leveles tésztát 2 fele osztjuk, tepsi méretűre nyújtjuk, (kicsit nagyobbra is lehet, mert összeugrik sülés közben), tepsi hátán kisütjük.
Ha kihűlt, egyik lapot szeletekre vágjuk.
A tej nagyobbik nagyobb részét főni tesszük. A tojások sárgáját a cukorral alaposan elkavarjuk, majd a pudingporokkal és a többi tejjel simára kavarjuk. Hozzáöntjük a forró tejhez, kavargatva sűrűre főzzük.
Közben a fehérjét kemény habbá verjük, ideális esetben erre van egy másik személy.
A megfőtt pudingos masszához még úgy, forrón hozzákeverjük a habot.
A lapra kenjük, befedjük a felszeletelt lappal. Hideg helyen hagyjuk megdermedni. Tálaláskor porcukorral szórjuk.
Kicsit tartottam tőle, hogy ezúttal sem fog sikerülni, de Anyukám mindig e recept alapján készítette, s annyira finom volt. Enyém csak majdnem olyan. Biztos még gyakorolni kell:-) De a siker adott egy kis önbizalmat. Meg hát születésem napja volt... Férjem egész délelőtt sürgött-forgott a konyhában, amit nem igazán szokott. Egy meglepetése is volt számomra, jegy a Neoton koncertre:-) Ifjú korunkban sokat buliztunk a zenéjükre, s olyan jó most is hallani. 
Senki sem kérdezte meg, hány éves lettem:-) Szép kerek évszámot léptem túl, hát...már nem harminc. De ez van. Nem is a negyven év rettent meg, hanem amit tartalmaz. De olyan jól esik, mikor azt mondják, hogy nem látszom annyinak:-)

Sajtos csavart

Én, aki határozottan elutasítok mindenféle készterméket, rákaptam a leveles tésztára:-) Egyszer, régebben vettem   kíváncsiságból, de mikor megnéztem, mi minden van benne, azt mondtam, többet nem. De nemrég olyan csábító áron találtam, hogy nem bírtam ellenállni, ráadásul nem is tartalmaz annyi E betűt (vagy nem írták rá). Tetszett, még vettem. Azóta készült belőle sós rágcsa, rétes, krémes lap. S nincs még vége:-)
Ez volt az első:

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
  • 10-15 dkg reszelt sajt
  • kevés só
  • 1 tojássárga
  • köménymag
A felengedett leveles tésztát vékonyra nyújtottam, felét megszórtam a kevés sóval elkevert sajttal, másik felét ráhajtottam, lenyomkodtam. Csíkokra vágtam, megsodortam, két végét összenyomtam, tepsibe helyeztem. Lekentem tojássárgájával, beszórtam köménymaggal. Előmelegített sütőben kisütöttem.

Rudakat akartam, több blogon láttam ilyet, de amint letettem a tepsibe, csavarodtak ki. Hogy ne az ő akarata érvényesüljön, karikát alakítottam belőle, így már esélye sem volt. De jól össze kell nyomni a találkozásnál, mert volt, amelyik kicsit szétvált.


2011. december 11., vasárnap

Gesztenyekrémes torta

Pont ma egy hete végeztük ki ezt a tortát. Az előretolt szülinapomra készült, de hogy ne öregítsenek egy héttel, névnapi tortának lépett elő.
Mikor megsütöttem a piskótát, belenéztem a naptárba, s -kicsit szégyellem magam miatta- akkor láttam, hogy Keresztlányom névnapja meg a buli napján lesz. Így készült egy nagyobb meg egy mini torta, ugyanabból a piskótából s krémből.


 Hozzávalók:
A piskótához:

  • 6 tojás
  • 3 evőkanál meleg víz
  • 9 evőkanál cukor
  • fél csomag sütőpor
  • 7 evőkanál liszt
  • 2 evőkanál kakaó
A krémhez:
  • 7 dl tej
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 30 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag gesztenyemassza (50 dkg)
  • kiskanálnyi kakaó
A piskótához a tojások sárgáját fele cukorral és a sütőporral habosra kavarjuk. Egyenként hozzáadjuk a 3 kanál vizet felváltva a kakaóval.
A fehérjéket a többi cukorral kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a kakaós masszához, s kanalanként, laza mozdulatokkal belekavarjuk a lisztet. Kikent tepsibe simítjuk. 180 fokra előmelegített sütőben sütjük.
Elkészítjük a krémet: a pudingporból és a tejből sűrű pudingot főzünk. Kavargatva kihűtjük. A margarint a cukorral elkavarjuk. A kihűlt pudinghoz adjuk a gesztenyemasszát, jól elkeverjük, hogy ne legyen csomós. Belekanalazzuk a margarinos krémbe, habosra kavarjuk.
A piskótát vízszintesen 2 lapra vágjuk. Méretere vágjuk, megtöltjük. A krémből 2 evőkanálnyit félreteszünk, kakaóval színezzük, ezzel díszítjük.
Én 2 egyforma négyzetet vágtam belőle, egymásra tettem, így lett 4 lapos a torta. A leeső darabokból lett a mini torta, ehhez a krémmel megkent piskótacsíkokat feltekertem csiga alakban. Kívülről is bevontam mindkét tortát.


2011. december 10., szombat

Sós keksz magokkal

Lehet, hogy a korral jár, hogy kezdem előnyben részesíteni a sós sütiket:-) ? A múlt hétvégi "bulira" készült, nem is egymagában, s én bizony ezt ropogtattam legszívesebben. Ami meg maradt, mind egy szemig elpusztítottam. Egymagamban. Mert a többiek inkább édeset ettek. De nem is bántam:-)
Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt (fele teljes kiőrlésű)
  • 20 dkg zsír
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 kiskanál só
  • 1 dl tejföl
  • 1-1 maréknyi mák, szezámmag, napraforgómag, lenmag
  • tetejére 10-15 dkg reszelt sajt
Elkészítés:
A liszttel, sóval, sütőporral elmorzsoljuk a zsírt, majd hozzáadjuk a magokat, s a tejfölt. Ha nem állna össze, még tegyünk hozzá tejfölt.
1 órányit hideg helyen pihentetjük.
Nem túl vékonyra nyújtjuk, megszórjuk a reszelt sajttal, rányomkodjuk, vagy a nyújtófával átmegyünk rajta egyszer-kétszer. Rombuszokra vagy tetszés szerinti alakokra vágjuk, tepsibe pakoljuk, előmelegített sütőben pirulásig sütjük.
A szezámmagot kihagytam belőle, mert a Sógorom allergiás rá, s nem szerettem volna, hogy újra bedagadjon. Mert már kétszer is előfordult nálunk. Akkor jött rá, hogy mi okozza a tüneteit. Nálunk egyelőre senki sem allergiás semmire. Azért mondom, hogy egyelőre, mert a családban többekről is felnőtt, idősödő korában derült ki, hogy elég sok minden furcsa tüneteket okoz náluk. 

2011. december 7., szerda

Csillagpiramis

Még mindig a múlt hétnél tartok. Valami matatósra szottyant kedvem, az aprósütik többnyire ilyenek. Egy vaníliás cukor tasakján találtam ezt a receptet, s felturbóztam egy kis édesköménnyel. Nem tudtam, mire számítsak, így nem mertem túl sokat tenni, de elbírt volna még egy keveset, alig-alig érzett rajta. Az illata az ánizsra hasonlít, nagyon is.

Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt
  • fél csomag sütőpor
  • 15 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tojás
  • 20 dkg margarin
  • csapott mokkáskanál édeskömény, őrölve
  • porcukor beszórni
  • kis üveg lekvár összerakni
Elkészítés:
A lisztben elmorzsoljuk a margarint, s a többi hozzávalóval összeállítjuk a tésztát. (A cukrot kávédarálón daráltam, az édesköménnyel együtt.)
1 órányi pihentetést követően a tésztát vékonyra nyújtjuk, s három különböző méretű csillag alakú kiszúróval kiszaggatjuk. Tepsibe helyezzük, világosra sütjük őket.
Ha kihűlt, lekvárral összerakunk 3-3, kicsi, középső és nagy csillagot, majd beszórjuk porcukorral. Szűrőből szórva szép egyenletes lesz a cukorréteg.

A kiszúrókat évekkel ezelőtt vettem, 5 méretű csillag formát tartalmaz. A 3 legkisebbet használtam.
A tészta édeskömény helyett bármilyen ízesítéssel finom lehet, az eredeti csak vaníliás volt. Feketeribizli lekvárt használtam, de bármilyen lehet. Persze, nem hátrány, ha savanykás inkább, mint édes. 

Császárzsemle

...vagy nem. A formázása viszont az. Már nem tudom, hol találtam rá, de memorizáltam, s jó ideig fontolgattam a próbát. Elsőre jobban sikerült, másodjára nem lettek annyira szépek. Az első sima kenyértésztából készült, s formázás előtt meghempergettem magkeverékbe. Szép is lett meg finom is, de tízóraira nem éppen alkalmas, mert nagyon tud szemetelni.

A második a múlt héten készült, 1 kg lisztből gyúrtam tésztát, kisebbik részéből kenyérlángos lett, nagyobbikból 8 darab zsömle.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 2 kiskanál só
  • 1 tojássárga (maradt máshonnan, hát beletettem)
  • 3 dkg élesztő
  • 1 kiskanál cukor
  • langyos víz
  • 5 dkg vaj
Elkészítés:
Az élesztőt 2 dl-nyi langyos vízben, melyben elkeverjük a cukrot, felfuttatjuk.
A sót, lisztet elvegyítjük, közepébe mélyedést készítünk. Belerakjuk a tojássárgát, ráöntjük az élesztős tejet, s még annyi langyos vízzel megdagasztjuk, hogy inkább kemény tésztát kapjunk. Végül beledolgozzuk a megolvasztott, de nem forró vajat.
A tésztát letakarva megkelesztjük.

Kisebbik részéből (kb. a tészta 1/3 része) vacsira kenyérlángos készült. Tepsi méretűre nyújtottam, villával megszurkáltam, s elősütöttem. Megkentem tejföllel, egy nagy fej szeletelt hagymát szórtam rá, majd kolbászt, reszelt sajtot. De készülhet szalonnával, sonkával, szalámival. Készre sütöttem.

Közben megformáztam a zsömléket: a maradék tésztát 8 részre osztottam, hosszúkás hengerré sodortam, enyhén lisztezett deszkán. Limaránál találtam fázisképeket, én nem készítettem. Tehát úgy formázzuk, mint Limara. Tepsibe rakosgatjuk, még 20-25 percig kelesztjük, s pirosra sütjük.


2011. december 5., hétfő

Karácsonyi ajánlat

Lehet, egyedül vagyok vele, de én még nem állítottam össze a karácsonyi menüt.
Ami az ételeket illeti, maradok a szilágysági hagyományoknál: előétel, ami bármi lehet, ez még nyitott kérdés; húsleves, köret, rántott husi (ezt mindig kitörő örömmel fogadják amúgy is) vagy más sült hús, fasírt, töltött káposzta, ami nem mindig készül, mert a sok más mellett nem fogy el. És süti, süti, süti. Jó sok. A végén mindig kerül belőle a mélyhűtőbe, de akkor sem hagyok alább a mennyiségből. Ezen szoktam mindig legtöbbet tanakodni, most még nem is gondolkoztam rajta igazán.
Arra gondoltam, hogy összeállíthatna mindenki, vagyis akinek kedve van hozzá és persze ideje, a saját blogján lévő ételekből egy karácsonyi ajánlatot - láttam ilyet tavaly is. Így nekem biztos segítenétek a döntésben, talán másoknak is.
Én kezdem, igaz, csak sütikből áll a felhozatal.
Néhány a kedvenc krémes sütiimből:
Mézes zserbó
Kávés kedvenc

Diós-gesztenye páros

Méteres kalács


Aprósütiket is tudok ajánlani:
Gyömbéres labdácskák áfonyalekvárral

Diós-barackhabos isler, az örök kedvenc

Csupa csoki keksz

Ha valakinek nincs kedve bekapcsolni a sütőt:
Tejkaramella

Zebrakocka


Tiramisu

Végezetül néhány sós süti, ami nálunk elmaradhatatlan:
Sajtos perec

Kapros-túrós pogácsa

Krumplis-túrós pogácsa

Én úgy szoktam összeállítani a "sütisort", hogy legyen valami csokis, valami gyümölcsös, apró is, fűszeres is, a sós sem maradhat el. Tehát ízben is, színben is változatos legyen. S ne legyen nagyon édes, mert akkor nem tudok sokat enni belőlük:-) Amúgy sem, mert mire végigeszünk 2-3 fogást, a sütit már csak a szemünk kívánja.
Ha valaki kedvet érez hasonlóhoz, szívesen végignézem, s merítek belőle:-) Persze nem csak sütik sorakozhatnak, de nekem csak ez van.