2012. január 29., vasárnap

Erzsébet királyné szelet

Tudom, tudom, kicsit fellengzős ez az elnevezés, de nagyon régen ezen a néven kaptuk a receptet. Gondolkoztam is rajta, hogy elég lenne Sziszinek nevezni:-)
Még Zilahon laktunk, Anyukámnak volt egy-két nagyon jó barátnője a szomszédságban, akikkel szinte napi szinten meglátogatták egymást, kölcsönkértek, visszaadták, kóstolót vittek, receptet cseréltek, elpletykálgattak, vagy csak éppen kiöntötték egymásnap a szívüket. Hétvégenként meg nagyokat kirándultunk a Meszesen.
Nos, ez a recept Anyukám egyik barátnőjétől származik, ő hozott belőle kóstolót, no meg persze a receptet is. Ott díszeleg a régi receptes füzetemben, de soha nem sütöttem meg. Tegnap nekiálltam. Van egy-két hibája, de nagyon finom lett. Nekem túl édes, cukorból kevesebb is elég lett volna.


Hozzávalók:
A laphoz:

  • 6 tojásfehérje
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 3 evőkanál liszt
  • fél csomag sütőpor
  • 25 dkg darált dió
Krémhez:
  • 6 tojás sárgája
  • 2 egész tojás
  • 10 dkg magas kakaótartalmú csoki (vagy 2 evőkanál kakaó)
  • 1 kiskanál instant kávé
  • 25 dkg cukor 
  • 20 dkg margarin
Mázhoz:
  • 10 dkg tortabevonó csoki
  • 1 evőkanál olaj
Így készült:
A tojások fehérjét a csipet sóval keményre vertem, majd a cukor hozzáadásával tovább vertem, míg kemény, fényes lett a hab. Ekkor hozzákevertem a lisztet, sütőport, darált diót.
Papírral kibélelt tepsibe simítottam, 160 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg pirulni kezdett a teteje. Hagytam kihűlni.
A krémhez a tojásokat a sárgákkal, a cukorral elkevertem, majd gőz fölé téve sűrűsödésig, kb. 20-25 percig kevergettem. A csokit beletördeltem, a kávét is hozzáadtam.Nem lesz teljesen sűrű, inkább jó habos, de miközben hűl, sűrűsödik.
Ha kihűlt, a simára kevert margarinhoz kanalaztam. Egész más állagú lett, mint egy pudingos krém: fényesebb és lágyabb. Rákentem a lapra, s betettem a kamrába. 
Másnapra a hidegen megkeményedett a krém, s bevontam a gőz fölött felolvasztott csokival. 
Gond a mázzal volt: a melegen újra kissé megpuhult krémen nem engedte szeletelni magát, tört össze-vissza. Így elég csúnyácska szeleteket sikerült vágni, meleg vízbe mártott kés ellenére. Ezzel a csokival különben múlt héten is megjártam, ugyanígy tört. Ezután mellőzzük őkelmét. Mégis jobb lett volna beszórni darált dióval, mint előbb terveztem. De a recept csokit írt elő...
Én egy szeletet ettem belőle, elég is volt, annyira édes lett. De a többiek nem panaszkodtak miatta, szépen fogytak a szeletek a tányérról:-)

2012. január 28., szombat

Túrós pogácsa

Alig kezdtem el dolgozni, máris beszereztem egy szuper receptet egy nagyon kedves kolléganőtől! Bár nem volt teljesen ismeretlen, hasonlót már sütöttem, de így annyira finom volt, hogy ma neki is láttam. Bár rudacska formában kóstoltam, én pogácsákat szaggattam a tésztából. De nem is a forma a lényeg, hanem az íze. Mikor kisült, Férjuram olvasás közben egyiket ette a másik után. Aztán engem kezdett vádolni amiatt, hogy hízásnak indult. Persze, csak tréfából. Mondván, ha annyi finomat sütök, hogy lehet annak ellenállni? Én meg a sütési vágynak nem tudok ellenállni:-)
Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 50 dkg margarin
  • 50 dkg tehéntúró
  • 2 kiskanál só
  • 1 tojás
  • 2 csomag sütőpor
A tetejére:
  • 1 tojás
  • nagy csipet só
  • reszelt sajt vagy:
  • köménymag, szezámmag, szárított zöldfűszerek (oregánó, kakukkfű...)
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, hozzáadtam a túrót és tojást, a sütőporokat, és alaposan összedolgoztam. Előbb nehezen állt össze, aztán meg ragacsos lett. Szórtam rá még pici lisztet, de nem segített rajta, így tettem be a kamrába, egy órára. 
Lisztezett deszkán kinyújtottam. A tetejére is szórtam egy kis lisztet, de már nem ragadt annyira, jól lehetett dolgozni vele. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Lekentem egy kevés sóval felvert tojással, beszórtam egy részét szezámmal, a többit köménnyel vagy oregánóval, kakukkfűvel.
180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.
3 tepsi telt meg vele.

Remélem, jól emlékszem a hozzávalókra, mert a receptet az oviban hagytam. De ha mégsem, akkor is finom lett.
Lehet, a két sütőpor sok volt, mert a sütőben hirtelen felnőttek, majd kissé összeestek, s nem lettek valami szépek. Szerintem élesztővel is meg lehet sütni. Majd próbálkozok. Másik ötletem meg a juhtúró és kapor. Úgy is felséges lehet:-)

Magyarok Asztala Díj

Újabb díj jár körbe, amit én is megkaptam három nagyon kedves bloggertársamtól. Elsőként Vicuskától, majd Csillától, harmadikként pedig Martinelli gondolt méltónak e díjra.
Vicuska érdekes dolgokat írt a díjat "képviselő" fénykép eredetéről, ami aztán bősz olvasásra késztetett. Rám is fért, mert az utóbbi időben többnyire csak szakácskönyveket forgatok.
Nos, itt van. Nagyon köszönöm mindhármójuknak, megtisztelőnek érzem, hogy rám is gondoltak!
Láttam, hogy már sokan megkapták, sőt lehet, mindenki, de azért továbbküldöm.

  • Alíznak, akinek blogja a hagyományos erdélyi receptek tárháza
  • Zsuzsának, a fincsi süteményekért
  • Eszternek, viszonozva kedvességét
Fogadjátok szeretettel!

2012. január 26., csütörtök

Kekszes krémes

Már több, mint egy hete készült...
Férjem múlt hétfőn ért utol. Mert van olyan szemtelen, hogy képes több, mint egy hónappal fiatalabb lenni nálam:-) Megkérdeztem tőle, hogy tortát kér, vagy krémest. Tudtam, hogy mit fog válaszolni. De így könnyebb dolgom volt. A kiolvasztott leveles tészta fahéjas csigaként végezte, így jött a keksz ötlete, mivel már láttam ilyet több helyen. A krém a már bevált, a hab pedig azért került rá, mert francia krémest terveztem. De hogy lerövidítsem a munkafolyamatot, a kávé a habba került, a máz helyett. Így megint valami más lett:-)
Hozzávalók:

  • 25-30 dkg szögletes keksz
  • krém ugyanaz
  • 4 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál cukor
  • 1 tasak 3az1-ben kávé
  • 1 csomag habfixáló
Így készült:
A tepsi alját kiraktam keksszel. (28×34 cm-es a tepsim, de ha kisebb, magasabb lesz a krém.) Rásimítottam az elkészített krémet, másik réteg keksszel befedtem.
A tejszínt a cukorral felvertem, hozzáadtam a kávét, habfixálót, még néhány fordulatot vertem, míg elérte a kívánt állagot. A kekszre simítottam, hideg helyre tettem.

Délután készült, s vacsira, mindössze 3-4 óra alatt nagyon jól összeérett, a keksz megpuhult, könnyen lehetett szeletelni. Az ünnepelt le is küldött mindjárt két termetes szeletet:-) 
A krémest én is szeretem, de soha nem szerepelt a kedvenc sütiim közé. De Férjuramnak ez a csúcs. 

2012. január 22., vasárnap

Leveles tésztából: almarózsa, virslis rúd, fahéjas csiga

Az utóbbi időben több minden készült bolti leveles tésztából, most egy kalap alá veszem őket.
Elsőként a Jade oldalán régen kinézett almarózsát készítettem el. Inkább azt mondanám, próbálkoztam. Mert nem lettek közel sem olyan szépek, mint az övéi. Tulajdonképpen ezért vettem először leveles tésztát, aztán más lett belőle, s rájöttem, mennyi mindenre jó, bolti cucc ide vagy oda.

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
  • 3-4 alma
  • 6 evőkanál cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • csipet szerecsendió
  • 3-4 dl víz
  • kevés citromlé
  • porcukor a szóráshoz
Az almákat felszeleteljük, Jade nagyon jó fázisképeket készített ennek módjáról, no meg az egész folyamatról. A vizet 3 evőkanál cukorral és a citromlével felfőzzük, beletesszük az almaszeleteket, s csak addig főzzük, míg kissé megpuhul, hogy hajlítható legyen. Kiszedjük, leszárogatjuk.
A kinyújtott leveles tésztát megszórjuk a fahéj-cukor-szerecsendió keverékével, belenyomkodjuk. Ujjnyi csíkokra vágjuk, kirakjuk az almaszeletekkel, hogy fedjék egymást, feltekerjük, a végét vizes kézzel odanyomkodjuk. Tepsibe helyezzük, előmelegített sütőben kisütjük.
Porcukorral szórjuk be.
Persze, hogy finom lett, hisz almás:-) Eszembe is jutott az almás pite róla, amit talán egy éve már, hogy nem sütöttem. Arra is sor fog kerülni.

A virslis pedig... ez pofonegyszerű, s nagyon ízlett mindenkinek. A négyzetekre vágott tésztára kentem kevés mustárt, fél virslit tettem rá átlósan, felhajtottam a két szemben lévő sarkot. Kevés tojásfehérjével megkentem az alsót, úgy hajtottam rá a másikat. Mindezt Éva tanácsára, s valóban nem nyílt szét. 



A fahéjas csigát Gergőm nézte ki, szegény tészta két napot várt a hűtőben, mire sor került rá. Én készítettem el, meg is volt sértődve kicsi fiam, hogy nem szóltam neki. De félretette bántódottságát, s jóízűen falatozott belőle. A maradékot pedig elvitték tízóraira.

A kinyújtott leveles tésztát megszórtam fahéjas cukorral, két oldalról feltekertem, felszeleteltem, a gáztepsibe pakoltam -éppen belefért-, sütöttem.
Egyelőre ennyi, de van még néhány ötlet, mire használhatnám a bolti tésztát. Most már biztos, maradok a boltinál, nem igazán lesz időm elkészíteni:-)

Mint említettem, dolgozó nő lettem. Fiam születése óta nem dolgozom, bár nagyon szerettem volna. De hiába próbálkoztam 40 km-es körzetben, s tanultam újabb 4 évet, nem sikerült elhelyezkednem a környéken sehol. Aztán mikor feladtam, váratlanul az ölembe pottyant, helyembe hozták:-) Felhívtak, hogy nem érdekelne a faluban megüresedett óvónői állás. Hogyne, nem is gondolkoztam rajta! Bár Zilahon végigtalpaltam egy ilyen képzőt is (persze itt csak érettségi utáni szakiskolának számít), nem dolgoztam ilyen picurkák között. De azért közel áll a tanítósdihoz. Szóval kedden munkába álltam. 
Az érdekes az egészben az, hogy gyerekkoromban óvónéninek készültem, később gondoltam meg magam. Mégis ez a sorsom? 
Ezek után ritkábban jövök erre, kedves bloggertársaimat is ritkábban fogom látogatni, de nem adom fel ezt sem, mert nagyon megszerettem ezt a világot, s ha másnak is megy munka mellett bejegyzéseket közzétenni s olvasgatni, véleményt nyilvánítani, nekem is kell, hogy menjen!!!

2012. január 21., szombat

Hamis marcipán

Nagyon sok mindennel elmaradtam, megpróbálok belehúzni.
Flóra játékot hirdetett, s ha már jeleztem részvételi szándékom, illik tartani a szavam. Arról szól a játék, hogy Flóra blogjáról el kell készíteni egy ételt. Van választék bőven, nagyon szeretem az ifjú hölgy többnyire egyszerű, de nagyon ötletes receptjeit. A hamis marcipánt már előbb kinéztem, de csak múlt hétvégén került rá sor. Kicsit hasonlóra sikerült, mint a torta, azaz kalandosra. Valami másképp működik nálam, recept nélkül sikeres sütik kerülnek ki a kezem alól, de ha betűről betűre követem a leírásokat, balul sül el. De ezúttal is megoldottam:-)

Hozzávalók:

  • 1 dl tej (nekem + 0,5 dl)
  • 35 dkg cukor (+0,5 dl)
  • 10 dkg rétesliszt
  • 10 dkg liszt
  • 12,5 dkg vaj
  • 2 teáskanál mandulaaroma
  • 5-6 evőkanál keményítős porcukor (erre nekem nem volt szükségem)
Így készült:
A tejet a cukorral néhány percig főztem. Apránként hozzáadtam a kétféle lisztet, közben állandóan kavartam. Utána még 5-6 percig főztem, jól besűrűsödött közben. Levettem a lángról, belekavartam a margarint, aromát, hidegre tettem.
Az enyém még ki sem hűlt teljesen, morzsás állagú lett. Formázni sem lehetett, nemhogy keményítőt gyúrni még hozzá. Ezért még fél dl tejet ugyanannyi cukorral felfőztem, s apránként hozzáadtam a morzsálódós hamis marcipánt. Szépen feloldódott, sima lett. Addig kevertem, míg újra felfőtt, s le is vettem. 
Mire majdnem kihűlt, már csak langyos volt, szépen formázható állaga lett. Keményítős cukrot ezúttal sem gyúrtam hozzá, nekiláttam a formázásnak. Készült belőle néhány rózsa, a többiből golyót formáztam, közepébe darabka aszalt barackot tettem, csokival bevontam vagy becsorgattam, színes cukorral szórtam be. 
Zöld rózsák
Ha ezt lehet bonbonnak nevezni, ezek életem első bonbonjai:-)
Igazából nem tudom, mit rontottam el, talán sokat főztem, vagy a lisztet elmértem? Ez is előfordulhatott. Érdekes módon valaki másnak meg túl folyékony lett.
De a lényeg: nagyon finom lett. Fiam térült-fordult, lekapott egy-egy golyót a tányérról, s mindannyiszor elmondta: nagyon finom ez a hamis marcipán:-) 


Díjak!!!

Nem is tudom, hol kezdjem, azaz folytassam.
Az utóbbi időben hanyagoltam a blogot, napok óta rá sem néztem. Ilyen nem volt az elmúlt, valamivel több, mint egy évben (de mégis volt, nyaralás és utazás esetén). De alapos okom van rá, majd elárulom:-)
Kezdem a díjakkal. Három kedves bloggertársam is megtisztelt vele a héten, nagyon köszönöm nekik, hogy érdemesnek találtak rá:-)
Elsőként Eszter értesített, hogy vár rám egy meglepetés Nála. Ez nem most volt, de bocsi, Eszter, nem volt időm foglalkozni eddig vele. Most pótolom:-)
Tegnap gyorsan átfutottam az e-maileket, s többek között két újabb meglepi várt: Éva és Mesi, no meg Adél is meglepett a díjjal!
Eszter, Éva, Mesi, Adél, nagyon köszönöm Nektek!

Hogy mit üzen a mackóra mosolygó nap, nem tudom, de gondolom, valami kedves lehet:-) A virághoz tartozó felirat is rejtély számomra. De mindenképpen feldobott:-)
Szabályok is tartoznak a díjhoz:

  1. Vedd át a díjat.
  2. Köszönd meg, akitől kaptad.
  3. Tedd ki a blogodra.
  4. Add tovább másik 4 bloggernek.
  5. Írj magadról 3 dolgot.
Az első 3 pontot teljesítettem. Most jön a neheze. Nehéz kiválasztani 4 blogot, de megpróbálom.
Nekik küldöm tovább:
  1. Marikának, földimnek:-)
  2. Hankkának, egyik leghűségesebb olvasómnak, és egyik legfinomabb ételeket készítő bloggertársamnak:-)
  3. Lillának, legújabb olvasómnak:-)
  4. Vicuskának, szellemes és sűrűn érkező hozzászólásaiért:-)
Még folytathatnám... de a szabály ennyit enged meg:-)

Három dolog magamról? Ez sem könnyű. De jöjjön:
  1. A legszebb ajándék, amit az élettől kaptam, két gyerekem. Imádom Őket, büszke vagyok rájuk, értük élek:-)
  2. 40 évesen még mindig keresem helyemet a világban. De talán most megtaláltam...
  3. Hirtelen és váratlanul nagyon időszűkében lettem. Dolgozó nő lettem:-)))

2012. január 15., vasárnap

Töltött smiley :-)

A gyerekek nevezték el:-) Én annyira nem részesítem előnyben ezeket a szép "magyar" szavakat, de a technika egyre újabb vívmányain felnövekvő nemzedék alapszókincsét képezik. Van egyáltalán magyar megfelelője? Mosoly hangulatjel :-) Lassan időszerű lenne az újabb nyelvújítás.
A hét egyik vacsorája volt. Tulajdonképpen Zsuzsa húsos calzonéja ihletett meg. Amúgy is forgattam egy ideje a fejemben valami hasonlót, aztán egyik este nekiálltam. Sima kenyértésztát gyúrtam, a szokásos mennyiséget. Úgy gondoltam, amibe nem jut töltelék, zsemleként végzi. De a töltelék is sok lett, így az összesbe került, s nem győztem sütni, 4 nagy tepsi telt meg. Egyet át is vittem Anyósom sütőjébe, mert igencsak rám esteledett közben.
Az első tepsi kisülése után neki is láttunk, egy-kettőre eltűnt.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 2 kiskanál só
  • 2 dl tej
  • 1 kiskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 4-5 evőkanál olívaolaj
  • langyos víz
A töltelékhez:
  • 1 csirkemell (filé)
  • kevés olaj
  • bors
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • fél doboz kukoricakonzerv
  • 1 gombakonzerv 
  • 20-25 dkg reszelt sajt
A tetejére: ketchup

Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, a belemorzsolt élesztőt felfuttattam benne.
A liszthez adtam a sót, élesztős tejet, szükséges mennyiségű langyos vizet (kb. 4-5 dl). Végül beledolgoztam az olajat, megdagasztottam. Letakarva 30-40 percig kelesztjük.
Közben elkészítettem a tölteléket: a csirkemellet csíkokra vágtam, kevés olajon, sóval puhára pároltam. Borssal, fokhagymával ízesítettem. Hozzáadtam a kukoricát, gombát (lehet friss gomba, de nem volt a boltban, ezért lett konzerv), reszelt sajtot, hagytam hűlni.
Lisztezett deszkára borítottam,két részletben ujjnyi vastagra nyújtottam. A legnagyobb pogácsaszaggatóval karikákat vágtam. Kissé megnyújtottam, egy kanál tölteléket halmoztam rá, egy másik koronggal befedtem, kissé összenyomkodtam a széleket. Tepsibe pakoltam, ketchuppel díszítettem. Előmelegített sütőben kisütöttem.

A töltelékbe is kerülhet ketchup. Néhányba került, mert Fiacskám így rendelte. Bármi kerülhet a töltelékbe, ami pizzára is, sok ötletem lenne:-) 
Nagy sikere volt, de ez megszokott, ha hús is van benne:-) 

2012. január 14., szombat

Fahéjas keksz

Fiamnak jó ideje süthetnékje volt. Végre teret engedtem neki a konyhában. Saját ötlettel jött,  Citromhab fahéjas kekszét nézte ki. Már emlegette Citromhabot, s meg is kérdeztem Tőle, ez a kedvenc blogja? S mit válaszolt erre Gergőm? Nem, hanem a Gerdi süti a kedvence:-)
Előkészítettem neki a belevalókat, s gyúrta, gyúrta, tele volt a konyhapult morzsákkal, de hagytam kibontakozni. Végül mégis belekontárkodtam, mert nem akart összeállni, még egy tojás segített rajta. A gömbölyítést is bevállaltam, Ő forgatta a fahéjas cukorba, lapította, helyezgette.
Nem lettek olyan szépek, mint Citromhabé, de finomak s Gergő újfent roppant büszke volt teljesítményére.
Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg margarin (vaj)
  • 2+1 tojás (nekünk kellett a 3.)
  • nagy csipet só
  • 1 teáskanál fahéj
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 4 evőkanál cukor és 1 evőkanál fahéj a forgatáshoz
Így készült:
A hozzávalókat összegyúrjuk. Kis, diónyi darabokat csipkedünk belőle, gombóccá formáljuk, a fahéj és cukor keverékébe megforgatjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, kissé ellapítjuk.
Előmelegített sütőben kisütjük.

Állítólag sokáig eláll, de ezt nem volt esélyünk megtudni. Én 1-2-t ettem belőle, a gyerekek viszont rájártak rendesen, no meg elhordták tízórainak. 

Aszalt paradicsomos kenyér

Ez az év első kenyere. Mindig elhatározom, a következő kovászos lesz. Ez még nem lett az... Valahogy a több napos előkészületet igénylő, előre elkészítendő belevalókat igénylő ételek nem nekem valók. Sokkal inkább a hirtelen elhatározások embere vagyok. Ha előre meg is tervezek valamit, sokszor megesik, hogy az utolsó pillanatban változtatok rajta. No ezért nem sütöttem még kovászos meg öregtésztás kenyeret. Tudom, hogy csak rajtam múlik, s bár nem tettem erre vonatkozó újévi ígéretet, most nagyon elhatároztam, hogy a következő héten kovászt készítek. Számon kérhetitek:-) 

Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 2 kiskanál só
  • 7-7,5 dl víz
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kiskanál cukor
  • 8-10 db Zörgősre száradt aszalt paradicsom
  • 1 mokkáskanál őrölt köménymag
  • 3-4 evőkanál olaj
Így készült:
3 dl langyos vízbe elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem sót. 
Az aszalt paradicsomot kávédarálóban durvára őröltem. A liszthez adtam, a köménnyel együtt. A közepébe készített mélyedésbe beleborítottam az élesztős vizet, majd még annyi víz hozzáadásával, hogy megfelelő keménységű legyen, megdagasztottam. A vizet fokozatosan adagoltam, inkább kemény legyen a tészta, mind lágy, ragacsos. Végül beledolgoztam az olajat. Pici liszttel megszórva, letakarva meleg helyen 40-50 percig kelni hagytam.
Ezután lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam, rúddá sodortam mindegyiket. 3-3 rudat összefontam. Tepsibe helyeztem, 20-30 percet még kelesztettem. Ezután előmelegített sütőben 180 fokon pirosra sütöttem.
Az így készült kenyerek is finomak, de állítólag kovásszal az igazi. Hamarosan kiderül:-)

2012. január 12., csütörtök

Kalandos szülinapi torta

Az elkészítése volt kalandos:-)
Kis kitérő: a gasztroblogokhoz a Príma Konyhában megjelent, bloggerektől kölcsönzött receptek vezettek el. Közülük is az első a Tortaimádó volt. Egy csokis-málnás torta recept alapján jutottam el Mariamhoz, átböngésztem elejétől végéig a blogját, s ekkor kezdtem gondolkozni saját blogon. Jó sokat, hónapokat töprengtem, nekem való-e ez, de aztán lesz, ami lesz, belevágtam. Tehát valahol Mariamnak köszönhetem, hogy mertem belevágni. Ezért is okozott akkora örömet nekem, mikor véleményt nyilvánított süteményeimről, hát még azzal, hogy olvasóm is lett!!! Sokszor megcsodáltam a tortáit, de úgy gondoltam, meghaladják az én képességeimet. Jól gondoltam:-)
Decemberben végre bátorkodtam kipróbálni karamellkrémes-mogyorós tortáját. Azaz csak a krémjét. Keresztlányom 4. szülinapjára akartam tortát sütni. Csokisat terveztem, de annyira megtetszett ez a sok, habos, karamelles krém, hogy maradt csak a lapja kakaós. Úgy terveztem, vékony lap, vastag töltelék, csokis díszítés.
Hogy mi vált belőle valójára, mindjárt jön, talán ki is derül, hol rontottam el. Egy-két tippem azért nekem is van.
Hozzávalók:

  • 6 tojásból sütött kerek kakaós piskóta
  • 15 dkg fehér csoki
  • 3 dl tejszín
  • 15 dkg cukor
  • 2 dl tej
  • 5 dkg vaj
  • 1 csomag karamell ízű pudingpor
  • 3 dl tej
  • 2 evőkanál cukor
  • 25 dkg margarin
  • kakaó
Így készült:
A tejszínt felfőztem, oldódásig kevertem benne az apróra tördelt fehér csokit. Betettem a kamrába, hogy kihűlhessen.
A 3 dl tejben 2 evőkanál cukorral megfőztem a pudingot. Miközben hűlt, időnként megkevertem, hogy ne legyen darabos.
A 15 dkg cukrot karamellizáltam. Kavargattam közben. Mikor már összeolvadt s szép világos volt, hozzátöltöttem a tejet. Addig főztem, míg kezdett sűrűsödni. Ekkor a színe is sötétedett, s nem mertem tovább főzni. Belekevertem a vajat. Miközben hűlt, tovább sűrűsödött. 
Mikor mindkét karamelles krém kihűlt, átkevertem őket. A puding mégis darabos lett, ezért szűrőn átpasszíroztam, így adtam a másikhoz. Nagyon finom karamelles íze volt.
Most kezdődtek a gondok: előhoztam a jól kihűlt tejszínt(még délelőtt készült, délutánig volt ideje lehűlni). A fehér csoki egy része a tetején volt megkeményedve. Nem mertem újra felmelegíteni, hogy elolvadjon, hát így láttam hozzá  felveréséhez. Negyed óra múlva ugyanolyan folyékony volt, mint kezdetben. Még egy kis türelmet követően jöttek a habfixálók: egy, majd még egy. Ici-pici javulást hozott, de ekkor úgy tűnt, mintha összement volna a tejszín: darabos lett. Picit felmelegítettem, a darabkák elsimultak benne. Szerintem a csoki nem akart elegyedni a tejszínnel.
Még egy habfixálót tettem bele, már fél óra habverésnél tartottam. Itt besokalltam: betettem őkelmét a kamrába, hogy majd kikanalazzuk, mert nagyon finom volt, csak éppen szétterülős.
A karamelles krémet s 25 dkg margarint Férjuram kezébe adtam, keverje ki, ezzel töltöttem meg a kettévágott tortalapot. Igazán finom krém lett:-)
Gondoltam, másnap felverek 2-3 dl tejszínt, ezzel bevonom a tortát, csokival becsorgatom, s megteszi.
De láss csodát, másnap reggelre a hidegen megdermedt a fehércsokis tejszín! Tortadíszítőbe kanalaztam, s nagy csókokat nyomtam a torta tetejére, szorosan egymás mellé, s vastagon beszitáltam kakaóval, mert kissé darabos volt, olyan összeugrott krém hatású.
A torta végül szerencsésen megérkezett Budapestre, s nagyon finom volt, mindenki elégedett volt vele. 
Hogy én mire gyanakszom? A fehér csoki is ludas lehetett, hogy kivált a tejszíntől, pedig teljesen feloldódott állapotban tettem hűvösre. Aztán a másik: talán újra fel kellett volna melegítenem a tejszínt, hogy feloldódjon a tetején lévő réteg, mielőtt nekifogok felverni. 
Nekem a legfőbb tanulság, hogy kicsi vagyon én a Nagyokhoz, maradok az együgyű, ámde finom tortáimnál. 
Mariam, azért köszönöm a receptet, s ha Te tudod, hol rontottam el, újra próbálkozom, mert sikerülnie kell!!! Azt nem említettem, hogy állati tejszínt használtam, olyat, ami már bevált, tehát az nem lehetett hibás.

2012. január 10., kedd

Hot dog kiflik

Múlt hét végén, szombaton úton voltunk, így nem volt gondom a kenyérre. Vasárnap azon vettem észre, hogy kifogytunk belőle. Kénytelen voltam sütni, hogy legyen, mit csomagolni másnap tízóraira. De nem kenyeret, kiflit sütöttem. Egyenesre, hogy virslivel töltve a vacsora is legyen megoldva.


  • 80 dkg liszt (ebből 20 dkg rétesliszt)
  • 2 csapott kiskanál só
  • 2 dl tej
  • 1 kiskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 3,5 dl aludttej
  • 1 tojássárga lekenni
Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A kétféle lisztet, sót összevegyítettem. Az aludttejet éppen csak meglangyosítottam. Hozzáadtam a liszthez az élesztős tejjel együtt, megdagasztottam. Kemény tésztát kaptam. Ha mégsem, kis lisztet még tehetünk bele.
Fél órai pihentetés után 15-16 egyenlő részre osztjuk, mindegyiket kis gombóccá formázzuk. Kb. kistányér méretű koronggá nyújtjuk őket, s felsodorjuk. Tepsire helyezzük.
Újabb fél órányi pihentetést követően tojássárgával lekenjük őket, s 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Takaros kis kiflik sültek belőle. 1-1 virslit belehelyezve s tetszés szerint ízesítve finom vacsit kaptunk. Mindenki másképp ette: Hédi csak ketchuppel, Gergő mustárt is tett rá, Apjuk csak mustárral, én pedig mustárral és tormával. Nagyon szeretem a tormát, keresem az alkalmat, hogy ehessem valamivel. Még ebbe is illett:-)



    Könyvajánló

    Makacska  első blogszülinapja alkalmából nagyon érdekes játékot hirdetett. Nem igazán szoktam játszani, de ez annyira eredeti s nekem való, hogy nem hagyhatom ki:-)
    Egy általunk választott szakácskönyv bemutatása a részvétel feltétele. Már láttam néhány beszámolót, tulajdonképpen így jutottam el Makacskához is. Nem sokat teketóriáztam, a választás is egyből ment, pedig van néhány, gyakran s szinte soha nem forgatott, régi és új kiadvány a birtokomban.
    Nemrég hoztam el Anyukám egyik szakácskönyvét, melybe csak belenéztem, s megszerettem. Csak kölcsönkértem a Nővéremtől, de tüzetesebb átolvasás után úgy döntöttem, megtartom. Én úgyis többet sütök-főzök, meg aztán maradt neki is néhány:-)
    Nem lesz meglepő, a könyv címe Erdélyi konyha.
    Már a borítója felkelti a hagyománykedvelő olvasók figyelmét, hát még a tartalma. De előtte még a szerzőről: a könyv tartalmát Szász Mártonné Bene Ilonka református lelkészné állította össze, s először 1928-ban jelent meg, Makkai Sándorné ajánlásával.
    Nem tudom, kinagyítva olvasható-e, de a jelen házasszonyának is szólhatna.
    A hátlapot is érdekesnek találom, a nagyszüleim házában, a kályha mögött volt hasonló (nem egészen, az szerelmes jelenetet ábrázolt) varrott falvédő, hozzáillő kétsoros versikével.
    A könyv levesek, előételek, főzelékek, sültek, tészták (beleértve süteményeket is), vegyes édességek, krémek, befőttek receptjeit tartalmazza, 197 oldalon. A receptek nagy része közismert, ma is megállja a helyét. Az ismertetett ételek zöme ismerős, ugyanúgy, vagy hasonlóan készítette Anyukám is, vagy csak másképp neveztük. Annyit forgattam, mióta a birtokomban van, hogy potyogni kezdtek a lapjai. Nem azért, mert annyira régi, hanem mert vacak a kötése. De vigyázok rá, hogy egyben maradjon!
     A régi szakácskönyvekre jellemzően, a sütireceptek kivételével, mennyiségeket nem ad meg a szerző. De így is érthető, elkészíthető, bár kezdő, konyhában még bizonytalan asszonykák nem biztos, hogy boldogulnának. Idézek egy receptet:

    "Rácpörkölt
    Forró zsírban egy fej apróra vágott hagymát megpárolunk. Késhegy paprikát teszünk bele és beletesszük a feldarabolt borjú- és malachúst vegyesen. Kis vizet öntünk alája. Mikor félig megpuhult, karikára vágott zöldpaprikát teszünk bele és karikára vágott paradicsomot. Még jobb, ha a paradicsomot áttörve tesszük a levébe." (Erdélyi konyha. Szász Mártonné Bene Ilonka receptjeiből. A&A Kiadó, 1991. p.65.)

    Ugye, hogy elkészíthető? Én sem szoktam méricskélni főzés közben... A levesek, főételek úgyis változó mennyiségben készülnek, s mindenki a saját ízlésének megfelelően fűszerezi, kihagyja, helyettesíti a hozzávalókat.
    Szóval nekem tetsző receptek vannak benne. Ma is beszerezhető, több kiadónál láttam.

    2012. január 9., hétfő

    Narancsos-mákos kocka

    Még mindig karácsony:-) Ezen kívül már csak egy van.
    Akartam valami mákosat is sütni, s gondoltam jó sok habbal a családnak is fog ízleni. Tévedtem. Kerülték szegényt rendesen, pedig finom volt. A narancslekvárt is teszteltem benne. Átment a vizsgán.
    Kénytelen voltam én rájárni. Nekem ízlett, még jobban is a többinél, mert nem volt túl édes, s a habtól könnyű.

    Hozzávalók:
    A tésztához:

    • 1 tojás
    • 6 dkg cukor
    • 5 dkg margarin
    • 25 dkg liszt
    • csipet só
    • 1 csomag sütőpor
    • 1 dl tej
    • 1 dl narancslé
    • 1 narancs reszelt héja
    A töltelékhez:
    • 4-5 evőkanál narancslekvár
    • 20 dkg darált mák
    • 1,5 dl víz
    • 15 dkg cukor
    • csipet fahéj
    A habhoz:
    • 5 dl tejszín (vagy Hulala)
    • 2 habfixáló (ha szükséges)
    • ízlés szerint cukor
    • 3 evőkanál narancslekvár
    Így készült:
    A tésztához a margarint, cukrot, sót, tojást alaposan elkevertem. Hozzáadtam a tejet, majd a lisztet felváltva a narancslével, a sütőport és a narancshéjat. Jól elkevertem, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. Előmelegített sütőben sütöttem. 
    Közben a darált mákot a cukorral a vízben megfőztem. Hozzáadtam a fahéjat, s hagytam kihűlni.
    Mikor a lap és a töltelék is kihűlt, a lapot megkentem a narancslekvárral, rásimítottam a tölteléket.
    A tejszínt felverjük. Én Hulalát használtam, ez édes, így nem került bele cukor, de ízlés szerint édesíthető. Habfixálóra sem volt szükségem. Mikor a hab elég kemény lett, hozzákevertem a lekvárt. Ettől még keményebb lett, meg is lepődtem rajta. A mákra simítottam, hullámosra igazítottam a tetejét.
    A recept eredete a Kiskegyed Konyhája 2010-es karácsonyi különszáma. 
    Egyik Húgom nem szereti a margarinkrémes sütiket, rajtam kívül még Ő díjazta. Ezek után tényleg nem sütök többet mákos sütit. Majd csak legeltetem a szemem a Kolleginák csodás mákos alkotásain:-)

    Ajándék Ildinától

     Majd elfelejtettem, pedig nagyon-nagyon örültem neki:-)
    Martinelli karácsonyi körjátékán vettem részt, s én Ildinától kaptam ajándékot. Sok szépséget. Karácsony előtt két nappal érkezett, jó volt az időzítés. Gyermeki izgalommal bontottam ki, mi is lehet benne:


    Szóval kaptam egy míves üdvözlőlapot, jókívánságokkal, egy szalvétatechnikás dobozt, cuki fagombokat, egy angyalkát, s nyakláncot hozzáillő fülbevalóval. Mindegyik nagyon tetszik, az angyalka annyira aranyos, a gyöngyékszerek kedvenc színem, a zöld kedvenc árnyalata, Ildinától tudom, hogy moha achát a neve. Sokat dolgozhatott rajtuk, köszönöm neki újra, s Martinellinek is a játék lehetőséget!

    2012. január 8., vasárnap

    Mézes-krémes őzgerinc

    Még tavalyelőtt karácsonyra néztem ki ezt a receptet egy Praktika magazinban. Aztán nagyon hasonlót találtam egy Nők Lapja Konyhában, ez nyerte el jobban a tetszésemet. Mivel akkor nem került rá sor, most karácsonyra   beiktattam a megsütendők közé. Kis módosításokkal s mindjárt dupla adaggal készült.
    Kicsit kapkodósra sikerült az egész készülődés, túlvállaltam magam már megint, így a díszítés elmaradt. De így puritán módon is jól mutatott, és panasz nélkül csúszott lefele a torkunkon:-)

    Hozzávalók két őzgerincformához:

    • 24 dkg liszt
    • 25 dkg margarin
    • 12 dkg cukor
    • 4 evőkanál méz
    • 6 tojás
    • 1 csomag sütőpor
    A töltelékhez:
    • baracklekvár
    • 2 csomag tejszín ízű pudingpor
    • 6 dl tej
    • 20 dkg cukor
    • 20 dkg margarin
    Bevonni:
    • 20 dkg étcsokoládé
    • 2-3 evőkanál olaj
    Így készült:
    A tésztához a puha margarint a cukorral elkevertem. Hozzáadtam a mézet, majd egyenként a tojásokat, mindegyikkel simára kevertem. Végül hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet.
    Két kikent őzgerincformába kentem a masszát,  175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sült.
    A krémhez a két pudingport a tejben sűrűre főztem, időnként megkeverve hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral jól elkevertem, s kanalanként hozzáadtam a pudingot.
    A kiborított tésztát hagytam kihűlni, vízszintesen 4 lapra vágtam mindkettőt. (Előtte levágtam a tetejét, mert enyhén púposra sült.) Kicsit tartottam tőle, de mivel nem egy morzsálódós, piskótaszerű tészta lett, elég könnyen ment. 
    Az eredeti sütiben középen van csak krém, két szélén lekvár, én fordítottam rajta, mert vastag lett volna a krém. Így alól krém került, középre lekvár, majd megint krém.
    A csokit az olajjal vízgőz fölött felolvasztottam, s bevontam vele a sütiket.
    Hideg helyre tettem, másnap szeleteltem. 
    A sütik egy része mélyhűtőben kötött ki. A margarinkrémes sütik nagyon jól tűrik a mélyhűtést, s nagyon jól tudnak esni, mikor elfelejtjük a sok finomságot a nagy "zabákat" követően. Ebből is egy fél őzgerinc dobozban várja, hogy kiéhezzünk rá:-)


    2012. január 5., csütörtök

    Búbos pogácsák

    Egész tegnapig pihent a sütő:-) Megsütöttem heti kenyerünket, még mindig nem kovászosat, de a következő az kell hogy legyen!!! No és ha már a sütő amúgy is be van melegítve, valamit még sütnöm kell. Nagy adag házi tejfölöm volt raktáron, s tőlem megszokott módon nem előre kiválasztott recepthez szerzem be a hozzávalókat, hanem egy-két meglévő s elhasználandó alapanyag vezérel a döntésben. Pogácsában végezte a tejföl, mert édes sütit látni sem akarok... majd kiderül, meddig:-)

    Hozzávalók:
    • 50 dkg liszt (+1-2 evőkanállal szükség szerint)
    • 15 dkg juhtúró
    • 10 dkg margarin
    • 1 púpos kiskanál só
    • 1 dl tej
    • 2,5 dkg élesztő
    • 1 kiskanál cukor
    • 3 dl tejföl
    • 15-20 dkg sajt a tetejére
    Így készült:
    A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 
    A lisztet, sót, juhtúrót, margarint tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a szobahőmérsékletű tejfölt, az élesztős tejet, s összegyúrtam. Mivel kissé ragacsos lett, kevés lisztet adtam még hozzá, míg kemény, sima tésztát kaptam.
    Letakarva fél órát kelni hagytam. 
    Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, hajtogattam (így szebb, magasabb lesz), pihentetés nélkül újra kinyújtottam. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe rakosgattam.
    A sajtot fél kisujjnyi darabokra vágtam, mindegyik pogácsa közepébe nyomtam egyet.
    190 fokra előmelegített sütőben sütöttem, míg szépen megpirul. Ez kb. 25 perc volt.
    Finom, puha pogácsák lettek, a gyerekek vacsira is ezt ettek, sőt ma az iskolába is ezt kellett csomagolni nekik. A sajtdarab a tetején meg bubis halommá sült, innen kapta a nevét:-)

    2012. január 4., szerda

    Kapucsínós kiflik

    Idén még nem kapcsoltam be a sütőt, de van bőven, mit közzétegyek, hisz a karácsonyi sütik nagy része hátravan. Az apróságok közül talán ez az utolsó.
    Egy magazinban találtam a receptet. No de hányban találtam:-) Legalább 15, a receptnél kinyitott s egymásra pakolt újságból kinézett finomság várt elkészítésre. Annyit azért mégsem akartam sütni, s hiába állítottam össze előre, mit fogok készíteni, mégis változtattam rajta közben, mert találtam szebbet, jobbat...
    Ez sem szerepelt az eredeti elképzelésben, de érdemes volt megsütni, Gergőnek ez lett a kedvence.
    Hozzávalók:

    • 25 dkg margarin
    • 20 dkg porcukor
    • 40 dkg liszt
    • 1 tojás
    • 10 dkg darált mandula
    • 1 evőkanál kakaó
    • 4 tasak kapucsínópor
    Díszítéshez:
    • 5-6 dkg darált dió
    • 5-5 dkg ét- és fehér csoki
    Így készült:
    A margarint a liszttel elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A tésztából négy, 5-6 cm átmérőjű rudat formáltam. 1 órára hűvös helyre raktam.
    A rudakat ujjnyi vastag szeletekre vágtam, tenyeremben meghengergettem úgy, hogy közepe vastagabb maradjon, két széle elvékonyodjon. Kiflivé formáltam. Felét formázás előtt darált dióba hempergettem, így alakítottam kiflivé, a dió szépen rátapadt. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, előmelegített sütőben sütöttem. 
    Miután kihűltek, a kétféle csokit külön-külön vízfürdő felett megolvasztottam, s a nem diós holdacskák két végét belemártottam.


    Az eredeti receptben egy részét porcukorral szórták be, másik részét kapucsínóporral. De nekem így jobban tetszett:-) 
    Mandula helyett dió is használható, amúgy is elnyomta az ízét a kávé- ez dominált leginkább. No igen, nem volt kapucsínóm, ezért én 4 tasak 3az1-bent használtam. De az majdnem ugyanaz. 

    2012. január 3., kedd

    Ropogós sajtos rúd

    Még karácsony előtt, MrsSame blogján leltem rá erre a nagyon finom sós ropogtatni valóra. Annyira finom, hogy rövid időn belül kétszer is elkészült: karácsonyra, majd a nagy sikert látván szilveszterre is, még több. Az elsőt még lefényképezni sem sikerült, de az újabb adagot rögtön kisülés után lekaptam:-)

    Mivel növeltem az adagot, a recepten is módosítottam, de csak picit:-)

    Hozzávalók:

    • 1 kg liszt
    • 50 dkg margarin
    • 2 evőkanál zsír
    • 3 tojás sárgája
    • 2-3 dl tejföl
    • 3 kiskanál só
    • reszelt sajt és magok (szezám, mák, napraforgó, lenmag) a tetejére
    Így készült:
    A lisztet és sót a margarinnal és zsírral elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgákat és 2 dl tejfölt, alaposan összegyúrtam. Ha szükséges, kerülhet még bele tejföl, nekem most elég volt a 2 dl . Néhány órát hideg helyen pihentetjük, akár egy éjszaka is.
    Két részre osztottam. Felét enyhén lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, megszórtam reszelt sajttal, néhányszor átmentem rajta a nyújtófával, hogy jól rátapadjon. Derelyemetszővel rudakra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütöttem.
    A tészta másik felére magkeveréket szórtam, belenyomkodtam. Ugyanúgy jártam el vele, mint a sajtossal.
    MrsSame tojásfehérjével lekente a tésztát, én ezt kihagytam, de ezen nem múlott a siker.

    Nem volt ideje sokáig állni, de hosszú ideig ropogós marad, állítólag:-) De az biztos, hogy nagyon finom. Fiam azt mondta, nagyon finom ez a leveles tészta. Tényleg összetéveszthető.
    MrsSame, köszönöm a receptet, visszatérő lesz:-)

    2012. január 2., hétfő

    Kati tészta

    Most már visszatérnek a "dolgos" hétköznapok, s minden visszarázódik a rendes kerékvágásba. A rendest is idézőjelbe kéne tennem, mert annyira nem ígérkezik annak ez az év...
    No de folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

    Mindenekelőtt kívánok Mindenkinek boldog új évet!!!


    Egy kis magyarázat a süti nevét illetően, mert a Kati tészta egy süti. Erdélyben a sütit nevezték s nevezik még mindig egyes vidékeken tésztának. Nem volt nehéz átszokni a süti, sütemény szóra, mert mifelénk mindkét elnevezést használták. De a kati annyira összeforott a tészta szóval, hogy nem is hangzik jól a fülemnek a "Kati süti". Ez marad tésztának:-)

    Régi és közismert recept, gyerekkorom nagy divatsütije, azaz tésztája volt, a lakodalmak elmaradhatatlan kelléke. Aztán feledésbe merült, mert mindig jönnek újabb és újabb, időlegesen felkapott sütik.
    Karácsonyban a Nővéreméknél voltunk, a család teljes fiatalsága, meglepetésvendégünkkel, kedves Unokatestvérem, állandó ügyeletes zilahi vendéglátónkkal egyetemben, s szóba került a kati, melyet minden jelenlevő rég evett. Én vállaltam is azonnal, hogy szilveszterre elkészítem. Álltam a szavam:-)
    Hozzávalók:
    A tésztához:
    • 50 dkg liszt
    • 15 dkg cukor
    • 15 dkg zsír
    • 3 tojás sárgája
    • 1 sütőpor
    • kevés tej
    A töltelékhez:
    • egyik lap összetörve
    • 1 dl tej
    • 1 csomag vaníliás cukor
    • 2 evőkanál kakaó
    • 2 evőkanál baracklekvár
    • 15 dkg cukor
    • 10 dkg margarin
    • 1 rumaroma
    A tetejére:
    • 3 tojás fehérje
    • 15 dkg cukor
    • csokidara vagy reszelt csoki
    Így készült:
    A tésztához valókat összegyúrtam annyi tejjel, hogy összeálljon, de kemény tésztát kapjunk. 1-2 órai pihentetést követően 3 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam, a tepsi hátán sorra kisütöttem őket. Nem kell túlsütni, maradjanak világosak a lapok, mert amúgy is könnyen törnek. Óvatosan szedjük le a tepsiről, hagyjuk kihűlni.
    Egyik lapot, a legkevésbé sikerültet összemorzsoltam, meglocsoltam a tejjel, majd a töltelék többi hozzávalójával együtt alaposan összekevertem. A két lap közé kentem a krémet.
    Hátravan még a hab: vizet tettem fel főni egy olyan edényben, amire pontosan ráillik a tál, amiben a habot verjük. Felvertem a habot cukor nélkül, majd a cukor hozzáadása után a takaréklángon fővő víz fölött vertem tovább. Addig vertem, míg sűrű, fényes lett a hab.
    A sütire simítottam, megszórtam csokidarával.

    A másik süti, ami szilveszterre készült, az elmaradhatatlan reszelt túrós, melyet a Fiam minden ünnepre rendel. Karácsonyban elmaradt, így a következő ünnepre készült, annyi változtatással, hogy két evőkanál narancslekvár is került a töltelékbe. Így is finom volt, kapósabb volt Katinál is:-)