2012. február 28., kedd

Citromos kiflik

Minket sem került el a falun végigseprő vírus. Én kezdtem, valószínűleg az oviból hoztam haza. Viszonylag hamar kihevertem, de Fiacskámat rendesen leverte a lábáról. Ma a Férjemen is jelentkeztek a tünetek, egyedül a Leányzó állja a sarat. Gyógyszerhez csak végső esetben folyamodok, no meg ha Doktor néni felírja. Ezért aztán literszámra isszuk a mézes-citromos teát, már a második üveg méz is a végét járja. Még a sütibe is mézet meg citromot raktam:-) 



  • 30 dkg rétesliszt
  • 40 sima liszt
  • 1 nagy evőkanál zsír
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál méz
  • 3-4 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • nagy csipet só
Töltelék:
  • 10 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 2 citrom héja
  • 1 citrom leve
  • 1 evőkanál méz
Tetejére:
  • 3-4 evőkanál tej
  • 2-3 evőkanál cukor
Így készült:
3 dl meleg tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A liszteket, sót, többi cukrot összevegyítettem. Elmorzsoltam a lisztben a zsírt. Hozzáadtam a mézet, az élesztős tejet, s még annyi tejjel, hogy inkább kemény tésztát kapjak, megdagasztottam. Letakarva kelni hagytam.
30-40 percnyi kelesztést követően lisztezett deszkán diónál kissé nagyobb gombócokra osztottam őket. 
A töltelékhez a margarint megolvasztottam. Elkevertem a cukorral, a reszelt citromhéjjal, citromlével, mézzel. 
A tésztagombócokat egyenként kistányérnyi korongokká, rákentem 1 kiskanálnyi tölteléket, felsodortam, kiflivé hajlítottam.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe rakosgattam, tetejüket pici tejjel lekentem, kristálycukorral beszórtam. Előmelegített sütőben 180 fokon pirosra sütöttem. 

2012. február 26., vasárnap

Kávés kocka

Lányom valami kávésat szeretett volna. A sütis füzetemet hívtam ötletadónak, rá is leltem benne Anyukám egy régi, lagzis készülődés során szerzett receptjére. Tulajdonképpen semmi különös, kávés-kakaós piskóta ugyanolyan ízesítésű krémmel. De maga a süti különösen finom:-)
Hozzávalók:

  • 8 tojás
  • 8 evőkanál cukor
  • 6 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 evőkanál őrölt kávé
  • csipet só
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 1 púpos evőkanál kakaó
  • 1 evőkanál őrölt kávé
  • 2 dl tej
A díszítéshez:
  • 5 dkg fehér csoki
  • 1 evőkanál olaj
Így készült:
A tojások fehérjét és sárgáját külön választottam. A sárgáját fele cukorral és a sütőporral habosra kevertem, majd hozzáadtam a kávét és a kakaót. A fehérjét a csipet sóval felvertem, majd a maradék cukorral tovább vertem, míg kemény, fényes hab lett. A sárgákhoz borítottam, majd kanalanként, óvatos mozdulatokkal hozzákevertem a lisztet.
Sütőpapírral bélelt, 170 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Hagytam kihűlni, majd vízszintesen ketté vágtam.
A krémhez a kakaót, kávét kevés tejjel simára kevertem, majd a többi tej hozzáadásával állandóan kavargatva sűrűre főztem. Kavargatva hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kakaós masszát. Habosra kevertem.
A krémet a két lap közé kentem. Másnapig hűvös helyen tartottam. Ekkor kockákra vágtam, egymástól kissé távolabb rakosgattam őket.
A fehér csokit az olajjal gőz fölött megolvasztottam, sarkán kivágott zacskóba töltöttem, s a sütikockákat becsorgattam úgy, hogy kissé az oldalán is folyjon le.

 Mivel nagy tojásaim voltak, púposan mértem a lisztet, cukrot, de kicsi tojások esetében csapottabb evőkanál lisztet és cukrot teszek bele. 
Az eredeti receptben csokimáz van a tetején, de nem bírtam megállni, hogy ne tegyek hozzá magamból is valamit:-) 

2012. február 24., péntek

Krumplis gyűrűk

Ilyentájt már hatalmába kerít a tavaszi vitaminhiány, legalábbis arra fogom, ami állandó evési kényszerben nyilvánul meg. Igyekszem gyümölccsel csillapítani, de "időnként" sütit is megengedek magamnak. Szerencsére az utóbbi időben gyakrabban óhajtok meg sós sütiket. Ez is azért készült:-)
Egy fényképen láttam, azt hiszem, valamit reklámoztak vele, nagyon csini kis felsodort, gyűrű alakú, tepsiben katonás rendben sorakozó sütiket. Ezt próbáltam meg utánozni, nem túl nagy sikerrel, mert nem számoltam azzal, hogy élesztős tészta lévén, sülés közben nőni fog. De tapasztalatnak jó volt; nagyobb és vékonyabb "gyűrűket" kellene kanyarítani a tésztából. 
Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 20 dkg zsír
  • 3 közepes főtt krumpli
  • 2 kiskanál só
  • 3-3,5 dl tej
  • 1 kiskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 1 tojás és kevés só lekenni
Így készült:
3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
Közben a liszthez adtam a sót, elmorzsoltam a zsírral. Belereszeltem az előző napról maradt 3 főtt krumplit. Az élesztős tejjel megdagasztottam. Ha túl kemény lenne, meleg tejet lehet még tenni hozzá.
Pici liszttel megszórva, letakarva 40-50 percig kelesztjük.
Lisztezett deszkára borítottam, 10-12 gombócra osztottam. Mindegyiket tányérnyi méretű kerek lappá nyújtottam, 4 részre vágtam. Vastagabb végétől felsodortam, körré formáztam, kissé összenyomtam a két végét.

Tepsibe helyeztem, hagytam még kelni negyed órányit. Egy tojást nagy csipet sóval felvertem, lekentem vele a  sütiket.
180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem őket.
Bár nem lettek olyanok, mint a "modellek", de így is szépre sültek, no meg finomak lettek. Jó puhák, mint a krumplis tészta lenni szokott.

2012. február 23., csütörtök

Kivi szelet

A múlt hét végi iskolai farsangi mulatságra sütöttem ezt a sütit.
Legalább egy éve, hogy kinéztem ezt a receptet, itt, azóta kerestem az alkalmat az elkészítésére:-) Nem lett olyan szép zöld, mint az eredeti, de a hozzászólásokból kiderül, hogy fél zöld ételfesték hozzáadásával, felére csökkentve az aroma mennyiségét, megfelelő szín nyerhető. A benne lévő mákszemeknek köszönhetően tényleg kivire emlékeztet.Innen a neve.

Hozzávalók:
A laphoz:

  • 25 dkg cukor (eredetileg 30)
  • 3 tojás
  • 2 dl olaj
  • csipet só
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
  • 3 evőkanál egész mákszem
  • 1 mandulaaroma
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
Díszítéshez:
  • színes tortadara
Így készült:
A laphoz való cukrot a tojásokkal alaposan kikevertem. Hozzáadtam több részletben az olajat, miközben kevertem, majd a sót, a sütőporral elvegyített lisztet a tejjel váltakozva, végül a mákot és az aromát.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a pudingporokat simára kevertem kevés tejben, majd a többihez hozzáadva, sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni.
A margarint a cukorral kikevertem, majd kanalanként belekevertem a pudingot.
A kihűlt lap tetejére simítottam. Tetejét beszórtam színes tortadarával.
Kissé sápadt lett, de finom volt. Az aromát kissé soknak találtam benne, uralta az egész ízvilágot, ezért legközelebb a fele aroma-fele festéket alkalmazom. Már a változatok is megjelentek a képzeletemben, piros ételfestékkel, vérnarancs aromával epret lehetne utánozni:-) Esetleg igazi eperrel, tejszínhabbal...

2012. február 19., vasárnap

Halva

Nem vagyok az utolsó pillanat híve, de úgy tűnik, az utolsó előtti pillanaté igen.
Még decemberben hirdetett meg 4Gyerek játékot, melyre lelkesen jelentkeztem, nagyon érdekesnek találtam az ötletet. Akkor még nem tudtam, hogy a blogozásra szánt időm hirtelen a töredékére csökken, aminek persze nagyon örülök:-)
Nekem Mindennapi Manna jutott. Nem jártam még a blogján annak előtte, de azóta néhányszor meglátogattam, s néhány receptet kiírogattam. S melyiket választottam? A legegyszerűbbet, mert -most behúztam a nyakam- túl akartam lenni rajta, hogy több időm legyen így vasárnap délután kedvenc időtöltésemre. De a többi receptet is sorra veszem, ami kinéztem.
Hááát... a halvát választottam. Mikor hazamegyünk Zilahra, a rahát mellett az egyik biztos dolog, amit magunkkal  hozunk. Szintén keleti édesség, érdekes, semmihez sem hasonlítható íze van. Napraforgómagból készül, édes, olajos, mégis száraz. Szezámmagból készültet is ettem, az is finom. Mennyei Manna többet is ír róla, érdemes elolvasni.


Hozzávalók:

  • 5 dkg vaj
  • 17 dkg gríz
  • 4 dl víz
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 6 evőkanál darált dió és 1 fiola rumaroma (2 ml)
  • vagy mogyoró, mandula
Így készült:
A vajat felolvasztottam, majd rászórtam a grízt, s kevergetve világosbarnára pirítottam. Ekkor felöntöttem a vízzel, átkavartam, hozzáadtam a cukrot és sót. 1-2 percig főztem, míg besűrűsödött.
Levettem a lángról. Néhány percnyi pihentetés után hozzákevertem a diót és a rumaromát.
Hagytam kihűlni, utána szeleteltem.
Édeskés, dióízű, kellemes harapnivaló lett belőle.
Más ízesítéssel is próbálkozni fogok, végül is egy gyors, olcsó, finom édesség.
4Gyereknek pedig köszönöm a játékötletet, ez egy nagyon jó lehetőség más blogok megismerésére. Talán folytatása is lehetne. Mondom én, aki ezúttal is így elhanyagolta.
A játékszabályzat kimondja, hogy egy e-mailt küldjünk a szervezőnek, a linkkel. Nos, én ezzel leszek nagyobb gondban, mert több, mint egy hete nem férek hozzá a leveleimhez. Szerverhibára hivatkoznak... 

Díj Csillától!

Ezúttal Csillától kaptam egy kedves díjat, köszönöm szépen!
Az utóbbi időben három díj is körbejárt, s mire én veszem a fáradságot, hogy foglalkozzak vele, többnyire mindenki megkapta azok közül, akiket olvasni szoktam. Gondolkoztam rajta, hogy továbbadjam-e, vagy sem. De továbbadom, bár tudom, hogy sokan nem örülnek neki, legalábbis a vele járó macerával. Egyetértek a "Szavakat a díjak helyett!" kezdeményezéssel, mert a legnagyobb elismerést az egyes bejegyzésekhez való kedves hozzászólások jelentik. Ám úgy gondolom, ha a díjat küldők időt szántak rám, én is szánok rá egy kis időt, s "meglepem" vele néhány kedves bloggertársamat:-)

Következzenek a díjhoz kötelezően hozzátartozó szabályok:

  1. Linkeld be annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
  2. Tedd ki a díjat a blogodra.
  3. Jelölj meg öt, kétszáznál kevesebb olvasóval rendelkező bloggert, akiknek a díjat tobább szeretnéd adni.
  4. Írj egy hozzászólást az 5 díjazottnak, melyben értesíted őket a díjról.
Nekik szeretném küldeni:
  1. Martinelli
  2. Kata
  3. Adél
  4. Éva
  5. Gabriella
Fogadjátok szeretettel!

2012. február 17., péntek

Első kovászos kenyerem

Van egy kora gyerekkori emlékem a kovászról.
Nyaranta sok időt töltöttünk falun, nagyszüleinknél. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, a legtöbb és legkedvesebb emlék innen ered.
Szóval apai Nagymamámnál, Ágnes mamánál voltam. Kenyérsütéshez készülődött, s szólt, hogy átmegy a húgához kovászért. Hogy mire számítottam, nem tudom, csak a döbbenetre emlékszem, mikor Mama visszatért egy befőttesüveg buborékkal. Tágra nyílt szemekkel néztem, ez volna kovász?
Akkor még nem igazán foglalkoztatott, miféle kovász volt. De a kenyérsütés menetére nagyon jól emlékszem. Akkoriban nem vették falun a kenyeret, minden héten begyújtottak a kemencébe, s megsütötték a hétre való kenyeret. Mama a nagy dagasztóteknő mellett jött-ment, közben kézfejjel öklözte a tésztát. Aztán kiszaggatta, s a tiszta konyharuhákkal kibélelt szakajtókosarakba sorakoztatta a leendő kenyereket. Míg kelt, begyújtott a kemencébe, majd kiment a kertbe nagy káposztalevelekért. Mikor a tűz leégett a tapasztott, kerek hátú kemencében, a parazsat széthúzta, s egy fém lemezzel eltorlaszolta a nyílást.
A bevetőlapátra káposztalevelet tett, erre borította a megkelt kenyértésztát, s szépen a parázs tetejére helyezte. Szép nagy, keréknyi kenyerek sültek. Vastagra, ropogósra, valami egyedien finomra sült a héja. Olyan kenyeret csak ott ettem.
A kemence már rég megadta magát, elment Mama után... Akárcsak azok a kenyerek.

Már nagyon régóta tervezem kovászos kenyér sütését, most végre rávettem magam. Este megkevertem a kovászt, de nem másnap, csak harmadnap lett belőle kenyér. Igazából ízben nem sokat különbözött az eddigi, csak élesztővel készült kenyerektől, inkább az állaga lett más. Kicsit tömörebb, mégis levegősebb, lyukacsosabb lett a kenyér.


A kovászhoz összekevertem 20 dkg lisztet, 2 dkg élesztőt, 2 dl vizet, kevés sót. A kamrába tettem. Másnap épp nem értem rá kenyeret sütni, következő nap használtam fel. 
80 dkg fehér lisztből, 30 dkg teljes kiőrlésű lisztből készült. A kovásszal, még két dkg langyos vízben felfuttatott élesztővel, 2 kiskanál sóval, szükséges mennyiségű langyos vízzel megdagasztottam. Kelesztettem, formáztam, tetejét meglyuggattam, újra kelesztettem, majd sütőben kisütöttem.
Előbb-utóbb csak kiudvarolok egy kemencét az udvarra, hisz sütőben nem lesz olyan a kenyér. Habár valószínűleg kemencében sem sikerülne visszahozni azt az ízt, hisz ahhoz Mama keze kéne. 

2012. február 16., csütörtök

Raffaello szelet

Elég régen néztem ki ezt a sütit Adelánál. Nagyon szeretem Adela blogját, sok finom süti -meg más is- található nála. Már többet is kinéztem, de ez volt az első, melyet el is készítettem. S nem bántam meg, mindenkinek nagyon ízlett. 
Nekem a kókuszos sütik nagy kedvenceim voltak mindig, de mivel egyedül vagyok a családban rajongója a kókusznak, viszonylag ritkán sütök ezzel a hozzávalóval. Pedig sok kókuszos süti receptem van, most ezzel bővült a repertoár. 

Hozzávalók:
A laphoz:
  • 8 tojás
  • 8 evőkanál cukor
  • 8 evőkanál liszt
  • 15 dkg kókuszreszelék
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 13 evőkanál cukor (megmértem, 25 dkg volt)
  • 20 dkg tejpor
  • 1,5 dl víz
  • 7 evőkanál kókusz
  • 25 dkg margarin
A tetejére:
  • kakaó vagy csoki vagy kókuszreszelék
Így készült:
A 8 tojásból a szokásos módon piskótát kavartam, a végén belevegyítettem a kókuszt is. 
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem.
Hagytam kihűlni, majd vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a cukrot a vízzel addig főztem, míg a cukor feloldódott. Ekkor levettem a lángról és belekevertem a tejpor. Addig kavargattam, míg csomómentes lett. Hozzáadtam a kókuszt is. Ekkor eléggé folyékony volt, de miközben hűlt, szépen megszilárdult. A margarint simára kevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt tejporos masszát. 
A krém több, mint felét a két lap közé kentem, a maradékot a süti tetejére simítottam. 
A tetejére keserű kakaóport szitáltam, hogy enyhítse kissé az édességét, de csokival is be lehet csorgatni, vagy kókuszreszelékkel beszórni.
A krém, mikor kezdtem hozzákavarni a tejporos-kókuszos cukrot, kissé összement. Ezért vizet tettem melegedni, rátettem a tálat, s rövid ideig itt kavartam. Kissé felmelegedett, s kisimult a krém. Már máskor is alkalmaztam ezt a trükköt, s bevált. 
A süti meg nagyon finom volt, Adela, köszönöm a receptet!

2012. február 12., vasárnap

Újra díjat kaptam!

Mire időt szakítok a díjjal való foglalkozásra, már körbe is jár:-)
No de sebaj. Ha már Márti volt olyan kedves, hogy rám is gondolt a díj továbbítása során, nem szeretnék Neki csalódást okozni. És Martinellinek sem, aki időközben szintén megtisztelt a díjjal. Nagyon köszönöm mindkettőtöknek!
De nem ilyen egyszerű a dolog. Vannak szabályok is, meg néhány "gonosz" kérdésre is felelni kell.

Szabályok:

  1. Említsd meg a blogodban a személyt, akitől kaptad.
  2. Válaszolj a feltett kérdésekre.
  3. Árulj el magadról egy dolgot, amit még nem tettél meg a blogodban.
  4. Ajándékozd a díjat annyi bloggernek, ahánynak csak szeretnéd.
  5. Értesítsd a díjazottakat.
Kérdések:
  1. Melyik a kedvenc sminkkelléked?
  2. Mi volt a 2011.év trendje?
  3. Mi a kedvenc desszerted?
  4. Kedvenc színed?
  5. Mi a keresztneved?
  6. Melyik volt az utolsó dal, amit meghallgattál?
  7. Kutyák vagy macskák?
Válaszok:
  1. Nem sminkelem magam. 
  2. Fogalmam sincs.
  3. Csoki, csoki és csoki.
  4. Zöld.
  5. Hát nem Gerdi, a keresztségben a Melinda nevet kaptam.
  6. Talán Ákos, az Ilyenek voltunk. De lehet, hogy altatódal:-)
  7. Macskák.
  8. És a plusz: négyen vagyunk lánytestvérek, s ez nagyon jó így.
Akiknek pedig továbbadnám a díjat:
  1. Elsőként Trollanyunak, aki már biztos megkapta, s eddig is csak azért nem adtam neki díjat, mert mindig megelőztek.
  2. Barbinak, egyben megköszönvén Neki a sok nálam tett látogatást.
  3. S végül egy ifjú bloggernek, Bettinek.
Fogadjátok szeretettel!

2012. február 11., szombat

Meggyes-csokis kalács

A szerda megmaradt sütős napnak, mióta dolgozom is. Előfordult, hogy csütörtökre halasztottam, de mindenképpen sütök hét közben is. Általában valami kelt tésztát meg kenyeret, ezt úgy egymás után. A héten kalács volt soron. Egy újságban látott recept adta az ötletet, de csakis azt, mert a leírást nem követtem. 
Hozzávalók:
  • 50-50 dkg sima liszt és rétesliszt
  • 7+1 kanál cukor
  • 4 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 kiskanál só
  • 2 tojás
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 10 dkg margarin olvasztva
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
  • 10 dkg csoki
  • 1 tojássárga lekenni
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A liszteket, sót, többi cukrot, narancshéjat összevegyítettem, beleütöttem a 2 tojást, hozzáöntöttem az élesztős tejet, összevegyítettem. Beledolgoztam az olvasztott margarint. Nekem ekkor kissé lágyabb tészta lett. Ha kemény, lehet még tejet tenni hozzá. Két részre osztottam. Felébe még tettem 1 evőkanálnyi lisztet, hogy keményebb tésztát kapjak, a másik felébe 1 evőkanál kakaót dolgoztam bele. Mindkét részt jól megdagasztottam. Letakarva 40-45 percig kelesztettem.
Még kelt, a meggyet leszűrtem, a csokit apró darabokra vágtam.
A tésztát lisztezett deszkára borítottam, mindkét részt kettévágtam. Nagyjából tepsi méretűre nyújtottam egyik fél fehér tésztát, megszórtam fele meggyel és fele csokival, s beborítottam az ugyanakkorára nyújtott barna lappal. Feltekertem, tepsibe helyeztem. A másik két fél tésztával ugyanígy jártam el. A tepsibe helyeztem a másik kalács mellé. Még fél órányit kelesztettem, ekkor lekentem egy tojássárgával.
Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szép piros lett a teteje.
A kalács tetejét ki is cifráztam kicsit, 1-1 darab kakaós tésztából hullámot formáztam a tetejére. De ez csak az egész kalácsot díszítette, a szeleteken már nem érvényesült.
Valami bibi lehetett az élesztővel, mert sem az aznapi kenyér nem kelt meg, ahogy kellett volna, sem a kalács. Kicsit tömör maradt, de ettől eltekintve nagyon finom volt. Éppen eléggé édes, kicsit csokis, kicsit meggyes. 
Akár három kalácsot is formázhattam volna belőle, mert elég vaskos lett így, két kalácsnak.
Vittem dolgozni is belőle, a gyerekeknek csomagoltam tízóraira a szendvics mellé. Azt már megtanultam, hogy Fiamnak külön el kell mondani, hogy mit pakolok be neki, mert elfelejt enni. Ezúttal is felsoroltam neki, van kenyér is, meg van kalács is. A szendvics mégis érintetlenül érkezett haza. Mikor felelősségre vontam, megint jött a csodálkozás: jé, volt kenyér is? A csuda látott ilyen szórakozott gyereket:-) Aztán jön haza fájós fejjel, fáradtan, szédülten. Azt viszont állítja, hogy éhes, az nem volt. De hát 6-7 órát hogy lehet kibírni egy kamasznak néhány szelet kaláccsal? 

2012. február 10., péntek

Almás pite

A szomszéd falu gyümölcsöséből minden ősszel bevásárolunk almából. Sajnos nincs a tárolására alkalmas pincénk, így mostanra száz éves anyókát megszégyenítő mennyiségű ráncot szedtek össze. Így ideje lenne elhasználni őket. Erre legalkalmasabb az almás pite. Egyébként is közel egy éve, hogy sütöttem, pedig szeretjük, főleg a Sógorom. Neki kedvence. 

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg margarin
  • 1 egész tojás + 1 sárgája
  • 1-2 evőkanál tejföl
Töltelék:
  • 1,5 kg alma
  • 10-15 dkg cukor
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 kiskanál fahéj
  • 6 evőkanál cukros darált dió
Így készült:
A lisztet a csipet sóval, cukorral, sütőporral összevegyítettem, elmorzsoltam a puha margarinnal. Hozzáadtam az egész tojást valamint egynek a  sárgáját, s annyi tejfölt, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Két részre osztottam, hideg helyre tettem, míg elkészült a töltelék.
Az almákat megmostam, s héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, igaz, nem sok volt neki. Hozzáadtam a cukrot, ennek mennyisége függ az alma édességétől is, no meg az ízlésünktől. Hozzákevertem a grízt meg a fahéjat.
Egyik lapot kinyújtottam, tepsibe tettem, megszórtam fele cukros dióval. Elosztottam rajta az almatölteléket, a másik lappal befedtem. 
A felső lapot villával megszurkáltam, a többi dióval megszórtam.
180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult. Nekem 35 percig sült.
Kihűlés után szeletelhető.
Nagyon szeretem az almát, sokat is eszek belőle. Kedvencem a golden, ezért ezt szedtünk a legtöbbet, ebből került a sütibe is. Mivel ez meglehetősen édes, cukrot nem tettem sokat bele. A másik kedvenc a topáz, ez jobban bírja a strapát, kevésbé fonnyadt, rájárunk és megesszük:-)

2012. február 5., vasárnap

Sütőben sült kürtős kalács

Már elég hosszú ideje gyűjtögetem a papírtörlős gurigákat. Ezek száma elég hamar gyarapszik, de jobban tetszenek a fóliás és alufóliás gurigák, mert ezek csinibbek. Persze ezekből kevesebb fogy, így kevesebb is van belőlük. De munkára fogtam végre őket, már régóta tervezgetem. Múlt héten a bukta állt útjukba, de a héten egyik nap hamarabb szabadultam, s nekiláttam a kürtősnek. Egész délutános munka volt, de megérte, mindenkinek ízlett.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 20 dkg rétesliszt
  • 1 kiskanál só
  • 4 dkg élesztő
  • 4-5 evőkanál cukor
  • 12 dkg margarin
  • 4 tojássárga
  • 3 dl tej+szükség szerint
  • a forgatáshoz tojásfehérje, cukros dió, cukros fahéj
  • papírgurigák, alufólia, olaj
Így készült:
A 3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 
A liszteket, sót, többi cukrot tálba tettem. Hozzáadtam a megolvasztott, de nem forró margarint, a tojások sárgáját, elvegyítettem. Majd az élesztős tejet is beleborítottam, s dagasztani kezdtem. Közben még annyi langyos tejet adtam hozzá, hogy keményebb, de rugalmas tésztát kapjak.
Letakarva 1 órányit kelesztettem.
Közben a gurigákat bevontam alufóliával, vékonyan bekentem olajjal.
Ha a tészta megkelt, ketté osztottam. Felét lisztezett deszkán kinyújtottam, derelyemetszővel ujjnyinál kissé szélesebb csíkikra vágtam. A csíkokat rátekertem a hengerekre. Ha elfogyott a tésztacsík tekerés közben, hozzátoldtam a másikat. Arra figyeltem, hogy a guriga két végén 1-1 ujjnyi üresen maradjon.
A cukros diót és fahéjas cukrot tálcára tettem. A tésztát előbb vékonyan lekentem tojásfehérjével, majd megforgattam a cukros dióban. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket, nem teljesen egymás mellé. Előmelegített sütőbe toltam, pirosra sütöttem.
Míg az első tepsivel sült, (ezek mind diósak lettek), elkészítettem a tészta másik felét is, ezeket fahéjas cukorba hengergettem. De lehet csak cukorba forgatni, vagy kókuszba, kakaós cukorba. Mindenképpen finom.

Anyukám régen kukorica szárára tekerve sütötte, ezek apróbbak voltak, és szintén nagyon finomak. De az igazi parázs fölött sül, arra rákaramellizálódik a cukor egy vékony, ropogós kérget képezve a felületén, hát az páratlanul finom. 

2012. február 4., szombat

Rómeó csókja

A receptes újságok mellett számtalan innen-onnan -többnyire megtartásra nem érdemes pletykalapokból- kitépett lapocskám is van, amelyek természetesen recepteket tartalmaznak. Egy ilyenen találtam ezt a megint csak hangzatos nevű sütit. A kürtőstől (recept is lesz) megmaradt tojásfehérjék hasznosítása céljából készült. Nagyon finom, könnyű, magát etető csók lett belőle. Többnyire megállok a kóstolásnál, de ennél vissza kellett fognom magam.
Hozzávalók:

  • 4 tojás fehérje
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg csoki
  • 15 dkg darált dió
Így készült:
A fehérjéket a csipet sóval felvertem, majd három részletben hozzáadva a cukrot, tovább vertem, míg selymes, sűrű, a habverőről le nem folyó habot kaptam. Ekkor hozzákevertem a darált diót és a durvára darabolt csokit. Habzsákba szedtem, sütőpapírral bélelt tepsibe kis halmokat nyomtam, nem túl közel egymáshoz. 120 fokos sütőben addig szárítottam, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.
Két tepsi telt meg vele. A második tepsit akkor töltöttem meg, mikor az első majdnem elkészült.
Akkor szedtem le a sütőpapírról, mikor kihűlt, mert melegen nagyon törékeny volt.

Lekváros bukta+narancsos tekercs

Na végre, ráérek lehuppanni a számítógép elé. Hét közben is be-bekukkantok, de nem fogok neki írogatni meg olvasgatni, mert itt felejtem magam. 
A múlt hét közepén készült süti kerül most sorra. A hűtőben újból felgyűlt megkezdett lekvárok elhasználása volt a cél. Az összes tésztából lekváros buktát szándékoztam készíteni, de félúton meggondoltam. Így felébe cukrozott narancshéj került. Így nem lett unalmas:-)
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 3 kicsi tojás
  • 3 dl tej
  • 5 evőkanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 2 kiskanál házi citromaroma
  • 1 csapott kiskanál só
  • 1 üveg sűrű lekvár
  • maréknyi cukrozott narancshéj+2-3 evőkanál cukor
Így készült:
A megmelegített tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 
Közben a lisztet tálba borítottam, belevegyítettem a sót, cukrot, hozzáadtam a kissé megolvasztott margarint és a tojásokat. Összekevertem, majd az élesztős tejjel megdagasztottam. Ha túl kemény lenne, még lehet tenni hozzá tejet. 
30 perc kelesztést követően a tésztát két részre osztottam. Felét kinyújtottam, négyzetekre vágtam, mindegyik közepére 1 kiskanál lekvárt tettem, a négy sarkot felhajtottam, kissé összenyomtam, hogy majd ne nyíljon szét. Tepsibe pakoltam, kis távolságot hagyva közöttük, hogy ne ragadjanak össze sülés közben. 
180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.
Míg a bukták sültek, a tészta másik felét hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, cukorral megszórtam, elosztottam rajta az apróra vágott cukrozott narancshéjat. Feltekertem, ujjnyi darabokra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Miután kisültek a bukták, a tekercsek is sorra kerültek. Pirulásig sütöttem őket.

Az én sütőmön nem lehet időt állítani, így nem igazán tudom, mit mennyi ideig kell sütni. Gyakran meglesem, s ha elég pirosnak találom, kiveszem. Pedig már elhatároztam, hogy nézem közben az órát, hogy egy időmennyiséget is meg tudjak adni. De lehet, más sütőben ugyanannyi idő alatt nem sülne meg, vagy megégne, mert minden sütő más. Az előző sütőm egy régi gáztűzhely volt, no annak volt is két fokozata, erős meg közepes. Ez ahhoz képest szuper, hőt lehet állítani rajta, meg alsó-felső sütést, és még grillezni is tud:-) Majd a következő légkeveréses lesz...