2012. november 25., vasárnap

Blogkóstolóra: Rigó Jancsi Marikától

Ha jól emlékszem, lassan egy éve indult útjára a játék, 4Gyerek remek kezdeményezése alapján. Immár a 6. fordulóhoz értünk, amelynek Barbi a háziasszonya. Mivel rekordszámmal jelentkeztünk a játékra, Barbi kérése az volt, hogy lehetőleg minél hamarabb süssük-főzzük meg a fordulóra szánt -lehetőleg ünnepi-finomságot, ezzel is segítve Őt. Hát nem kis feladat vár rá, az már biztos. Én is igyekeztem megkönnyíteni számára az összefoglaló megírását azzal, hogy máris közzéteszem a "nagy" művet, mint ahogy már jó néhányan meg is tették. Nem is beszélve Barbiról, aki szerintem elsőként sütötte meg az általa kiválasztott sütit.
Természetesen én is sütit választottam a nekem kisorsolt blogról, Marikától.
Marika földim lévén (szintén szilágysági születésű), nagyon kedves számomra. Blogja kínálata elég vegyes. Nem kimondottan gasztroblognak indult, bár az utóbbi időben leginkább recepteket tesz közzé. Sütiből is van jó néhány, én a Rigó Jancsi nevezetűt szemeltem ki. Ez nem az a vastag tejszínréteges süti, legfeljebb színeiben hasonlít rá. De ez is nagyon finom, bár másképp.

Hozzávalók:
A piskótához:

  • 5 tojás
  • 1 csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 8 evőkanál tej
  • 1 púpos evőkanál kakaó
  • 20 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg dió
A töltelékhez:
  • 2 tojás
  • 2 evőkanál liszt
  • 2 dl tej
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
A bevonáshoz:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 5 dkg vaj
A díszítéshez:
Így készült:
A diót nagyobb darabokra vágtam, majd kis lábasban állandóan kevergetve kis lángon megpergeltem.
A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat fele cukorral, a sütőporral habosra kevertem. Hozzáadtam a kakaót, tejet, simára kevertem, majd a liszttel és dióval is elkevertem. A diót nem borítottam, hanem kiszedegettem a lábaskából, így az alján összegyűlt, esetleg megégett héjdarabok nem kerültek bele.
A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a többi cukorral felvertem. Több részletben a masszához kevertem.
Sütőpapírral bélelt (28×36 cm-es) tepsibe simítottam, 175 fokra előmelegített sütőben kisütöttem.
A krémhez megfőztem a pépet: a tojásokat habverővel elkevertem, míg egynemű lett. Hozzákevertem a lisztet, jó púpos kanállal mértem, mert nem tudtam, hogyan fog viselkedni a tojásos massza megfőzve. Hozzáadtam a tejet is, persze apránként. Kis láng fölött, állandóan keverve megfőztem. Jó sűrű lett. Kavargatva kihűtöttem. Közben a margarint a cukorral elkevertem, s több részletben belekevertem a tojásos pépet. 
A kihűlt piskótára kentem a kész krémet.
A csokit a vajjal gőz fölött egyneművé kavartam. Hagytam kicsit hűlni s sűrűsödni, majd rákentem a krém tetejére. Villával becsíkoztam a tetejét. Még nem készítettem így csokimázat, de nagyon jó lett, szép fényes s nem túl kemény, jól szeletelhető.
A szeletek tetejét birsalmasajtból kivágott kis csillagokkal díszítettem. Az ötletet Hajnitól kaptam, köszönöm szépen!

Marikának pedig köszönöm a receptet!
Tényleg finom, különösen a diódarabok ízlenek benne. Bátran merem ajánlani az ünnepekre!

2012. november 19., hétfő

Lekváros túrókrémes süti

Egy könyvet böngészve, az egyik túrós recepten megakadt a szemem. Nagyon emlékeztetett Anyukám egyik régi receptjére. Elő is kerestem a füzetem, s szinte ugyanaz volt, csak az újonnan találtban nincs lekvár. Ha már így rátaláltam, meg is sütöttem, az Anyukám receptje szerint.
Ez volt egyik első süti, amit férjhezmenetelem után sütöttem. Anyukámnak mindig jól sikerült, de én rendesen elszúrtam. Kemény lett a lapja, folyt a töltelék. El is ment tőle a kedvem, azóta sem sütöttem. Reméltem, 16 év tapasztalata csak meghozta a gyümölcsét, s ezúttal sikerülni fog. Sikerült:-)
Hozzávalók:
A tésztához:

  • 4 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 1,5 dl tej
  • 1 dl olaj
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 35 dkg liszt
  • csipet só
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 15 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg vaj
  • 1 kis üveg sárgabaracklekvár
Így készült:
A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, több részletben. A lisztben elvegyítettem a szódabikarbónát, majd  tejjel váltakozva hozzákevertem az olajos masszához. Eredetileg 1 dl tej kellett volna, de annyival nagyon kemény volt a massza.
A tojások fehérjét a csipet sóval keményre vertem, hozzákevertem a tésztához.
Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×36 cm) simítottam a masszát, de lehet kisebben is, mert elég vékonyka lett a tészta. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje sötétedni kezdett. Tűpróbát is végeztem, biztos, ami biztos.
A töltelékhez a túrót a cukorral, vaníliás cukorral áttörtem, majd hozzákevertem a puha vajat.
A kihűlt lapot vízszintesen kettévágtam. Mindkét felét vékonyan megkentem a baracklekvárral. A túrótölteléket elosztottam az alsó lapon, majd ráborítottam a másik lapot, lekvárral a túrótöltelék fele.
Szeletelés után meg lehet szórni porcukorral, bár édességét tekintve nem hiányzik róla, de legalább nem csupasz a teteje.
 Azért nem dicsekednék ezzel a nagy 16 éves tapasztalattal. Már megtanulhattam, hogy a nagy tepsimben legalább 40, de még jobb, ha 50 dkg lisztből készül a kevert süti, így lesz elég vastag. Mikor ketté kellett vágni, bizony nagyon óvatos voltam, át ne vágjam valahol a széleken igencsak vékonyan maradt lapot. Úgy emlékszem, Anyukám két lapban sütötte meg. Én azért döntöttem az egyben sütés és utólag kettévágás mellett, mert így kevésbé lesz száraz a lap. Lekvár pedig eredetileg csak a töltelék alatt volt. Én tettem fölé is, nehogy már ne újítsak valamit:-)


2012. november 18., vasárnap

Karamelles bomba

Gergő névnapjára készült.
Tegnap volt ugyan, de a mai napot szántam a sütés-főzésre. Tiramisut terveztem, de elfelejtettünk venni babapiskótát. Gergő nem egyezett bele a kekszes változatba, így más után kellett néznem. Nem is keresgéltem sokáig, az elsőként kinyitott magazinban (Meglepetés Téli Különszám, 2011.) rá is találtam erre. Vagyis hasonlóra, mert összetételében kevésbé, de kinézete jelentős változáson ment át.
Nem rég kóstoltuk, igazán finom lett!

Hozzávalók:

  • 6 tojásból kakaós piskóta
  • 15 dkg cukor
  • 1 dl főzőtejszín
  • 50 dkg mascarpone
  • 4 dl tejszín
  • 6 darab lapzselatin
Az öntethez:
  • 15 dkg cukor
  • 1,5 dl víz
Így készült:
A nagy tepsiben sült piskótából kihűlés után vágtam egy, a forma aljával megegyező méretű kört. (Kerestem egy kistányért, ami éppen beleillett a formába, rátettem a piskótára, körbevágtam.) Hullámos szélű, kuglófformához hasonlatos formát használtam.
A többi piskótát csíkokra vágtam.
A kiszemelt tál aljára tettem a kerek piskótadarabot, az oldalát kiraktam megfelelő méretű piskótacsíkokkal.
A cukrot kis lábasban, kis lángon karamellizáltam. Kavargattam, hogy közben meg ne égjen. Mikor felolvadt az egész, rátöltöttem a tejszínt, s addig hagytam főni, míg a cukor feloldódott. Kihűtöttem.
A zselatint hideg vízbe áztattam. Mikor megpuhult, kiszedtem a vízből, kis lángon, kevergetve felolvasztottam. Hozzáadtam a kihűlt karamellhez, majd összekevertem a mascarponéval.
A tejszínt habbá vertem, s több részletben a karamelles krémhez kevertem.
A piskótával kibélelt edénybe borítottam, a maradék piskótacsíkokkal befedtem a tetejét.
Hidegre tettem több órára.
Míg hűlt, elkészítettem az öntetet. A másik 15 dkg cukrot is felolvasztottam, s a vizet ráöntve addig főztem, míg a cukor teljesen felolvadt, s kissé sűrűsödni kezdett.
Miközben hűlt, tovább sűrűsödött.
4-5 óra múltán a bombát tányérra borítottam.
Megöntöztem a karamelles öntettel. Nem öntöttem rá az egészet, szerencsére, mert nagyon édes lett. Aki még szeretett volna rá, kanalazott a tányérjára a maradék öntetből.


Ha sütiről, fagyiról van szó, határozottan a karamell a kedvenc ízem. A Férjem ízlése megegyezik az enyémmel. Ifjú házas korunkban gyakorta segített nekem két kedvenc sütink készítésében. Egyiknek diós grillázs volt a tetején; addig-addig sütögettük, míg beletört a darálónknak a foga az égetett cukros dióba. A másiknak pedig karamelles hab volt a tetején, ennek készítése határozottan két emberes. Azóta sem sütöttem egyiket sem, ideje volna feleleveníteni őket:-)

2012. november 17., szombat

Krumplis pogácsa

Na most ragaszkodtam a recepthez. Meg is lett az eredménye, igazán finom ez a pogácsa. Nem az a pehelykönnyű, inkább nehéz, harapós, de magát etető falnivaló.
A receptet kolléganőmtől szereztem. Este, meglehetősen későn, hirtelen felindulásból álltam neki. A kelesztés ezért meglehetősen rövidre sikerült, legalábbis az elsőként kisülő adagé. Mert ezúttal sem apróztam el, három nagy tepsi telt meg a kisülésre váró pogácsákkal.
Hozzávalók:

  • 60 dkg főtt, áttört krumpli
  • 40 dkg zsír
  • 1 kg liszt
  • 2,5 teáskanál só
  • 2 dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 tojás
  • 1-1,5 dl tejföl
Így készült:
Megfőztem a krumplit, megpucoltam, még melegen lereszeltem. Nem volt idő hagyni kihűlni, ezért a hideg zsírral (az meg akkor került ki a hűtőből) összevegyítettem. 
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót hozzáadtam a zsírhoz-krumplihoz, a tojást is, majd a felfutott élesztőt. Összegyúrtam, majd annyi tejfölt adtam hozzá, hogy jól gyúrható, nem túl kemény tésztát kapjak. Alaposan kidolgoztam, majd letakarva 20 percet kelesztettem. Ennek többnek kéne lennie, de most ennyire futotta.
Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, hajtogattam. Újabb 20 perc után jó ujjnyi vastagra nyújtottam, éles késsel bevágtam a tetejét előbb egyik, majd másik irányból. Közepes méretű pogácsaszaggatóval kivágtam. Tepsibe rakosgattam. 
Az első tepsivel a hideg sütőbe tettem, beállítottam 150 fokra. Mikor láttam, hogy a pogácsák megnőttek, felvittem a hőfokot 190-re, s készre sütöttem.
A másik két tepsi pogácsának közben volt ideje még kelni, így azok a forró sütőben kötöttek ki.

Ha van rá idő, a kelesztésnek hosszabbnak kell lennie, s akár háromszor is lehet hajtogatni. 
Mikor nyújtottam, a tetejére is szórtam pici sót, mert attól tartottam, sótlan lesz. Ugyanis a nyers tésztát megkóstolva elég ízetlennek tűnt. Ezzel együtt, vagy talán anélkül is, teljesen jó lett. 

2012. november 15., csütörtök

Birsalmasajt

A birsalmát mindig is szerettem. Nagyon. A belőle készült levest, befőttet, lekvárt is. Ilyentájt gyerekkorunkban sokszor sütöttük sütőben. Érdekesen viselkedik ez a gyümölcs, míg nyersen fanyar, savanyú, megsülve teljesen élvezhető, cukor nélkül is.
Kis telkünkre telepített 5 csemete egyike is birsalma volt, ehhez határozottan ragaszkodtam. Aztán ez az egy fogta magát s kiszáradt.  Pedig bíztam benne, hogy saját termésű birsalmánk lehet...
Idén biztos bőven teremtek a fák belőle, mert két szép adagot is kaptunk. Így lett belőle lekvár, befőtt, és birsalmasajt is. Ez utóbbit még nem készítettem soha, Anyukámnak sem volt szokása, így hát utánanéztem, hogyan is kell, meg Anyósom is ellátott jó tanácsokkal. Már túl van a 2-3 hét szárítási időszakon, de tudtam, hogy nem bírjuk kivárni, közben meg-megdézsmáltuk. Igazán finom édesség!


Hozzávalók:
  • birsalma
  • cukor
Így készült:
A befőtt berakása során a megmosott, hibás részektől megszabadított birsalmák héját (jó vastagon pucoltam), valamint a kisebb darabokat félreraktam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepte, s főztem addig, míg jó puha lett. Ekkor szűrőn átpasszíroztam. Megmértem, közel egy kg volt a birspép. 70 dkg cukrot tettem hozzá. Olyan receptet is találtam, ahol a birsalma tömegével megegyező cukormennyiséget tettek hozzá.
Főzni kezdtem, gyakran kavargatva. Addig főztem, míg kistányérra cseppentve s picit hűtve láthatóan kocsonyásodott. Ez nem volt túl sok idő, úgy fél óra lehetett.
Ekkor két kisebb tepsibe borítottam úgy, hogy ujjnyi vastagon legyen a birsalmasajt.

 Hűvös helyre tettem, letakarva. Néhány nap múlva felszeleteltem, s teszteltük, hogy ehető-e:-)
Újabb néhány nap múlva megint kóstolgattuk, ekkor porcukorba forgattam. Anyósom mondta, hogy ő annak idején úgy tett. Ezt tegnap, amikor is késznek nyilvánítottam a birsalmasajtot, már nem tettem meg, így is meglehetősen édes.
Így, felsorakoztatva várnak végzetükre. Ami gondolom, hamar bekövetkezik...
Azon is gondolkodtam, hogyan lehetne tovább hasznosítani, mondjuk kifli vagy bukta töltelékeként, de nem biztos, hogy ezen érdemes sokat agyalni, mert közben el is fogy:-)

2012. november 11., vasárnap

Sült madártej

HajniZoli lehetetlen pitéje ihletett meg, de mivel nem volt itthon mandulám (kis falunkban meg sem kíséreltem a beszerzését), másik, hasonló recept után néztem. Intelligens krémes recept számtalan kering az interneten, hosszas böngészés után Trinity sütije mellett döntöttem.
Férjem, miközben én a konyhában tüsténkedtem, bedugta az orrát, s megkérdezte, mit sütök. Az intelligens krémes elnevezés hallatán szabályosan röhögni kezdett. Igaza van, hát nem jobban hangzik a sült madártej? Az összetevői, sütés előtti állaga amúgy is arra emlékeztet.
Elkészült, megsült, tökéletes nem lett, de nagyon finom. Majd menet közben írom a tapasztalataimat.



Hozzávalók:

  • 8 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 15 dkg margarin
  • 4 csomag vaníliás cukor
  • 9 evőkanál liszt
  • 1 l tej
  • csipet só
  • porcukor beszórni
Így készült:
A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat a cukor felével, vaníliás cukrokkal habosra kevertem. Ekkor hozzáadtam a puha margarint, ezzel is jól elkevertem.
Kanalanként hozzáadtam a lisztet (púpos kanállal raktam), mindegyikkel elkevertem. Apránként hozzáadtam a tejet. A végére egész híg lett a massza.
A fehérjéket a csipet sóval felvertem, majd a többi cukor hozzáadásával kemény habbá vertem.
Több részletben a híg masszához kevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, szépen szétfolyt.
Hideg sütőbe tettem, 180 fokra állítottam. 
Egy órányit kéne sütni, de az én sütim teteje fél óra elteltével igencsak piros lett, így 150 fokra mérsékeltem. A tészta szép magasra nőtt közben. Negyed óra elteltével égett sütiszag kezdett terjengeni a konyhába, így gyorsan kikapcsoltam a sütőt. Azt hittem, kész.


Kivettem a sütőből, a magasra nőtt tészta szépen visszaesett. Hagytam hűlni. Kihűlés után lenne szeletelhető, de nem bírtam kivárni, már langyosan levágtam belőle egy csíkot. Ekkor derült ki, hogy az alja cseppet sem pirult meg. Pedig kellett volna... Ha belelátok a tepsibe, átállítom a sütőt alsó sütésre. No de újabb tapasztalatot szereztem.
Amúgy semmi gond nem volt ezzel az intelligens süteménnyel, a rétegek szépen elkülönültek: az alján ott volt a tészta, ami aljáról hiányzott a sült réteg, ezt követte a kicsit sötétebb krémes, lágyabb rész, a tetején pedig a ropogósabb, s kellőképpen megsült "felső lap". No, ezért ennyire okos ez a süti:-) Csak összekavarjuk, s majd sülés közben lapokra és krémmé válik szét.
Naaagyon finom, mindenki hozzájárult a tányér gyors leürítéséhez. 
Legközelebb Hajni verzióját fogom megsütni, addig beszerzem a mandulapelyhet:-)

2012. november 10., szombat

Kávés-csokis keksz

E heti kekszünk. Igaz ugyan, hogy hét végére készült el, de nem céltalanul. Ma ugye munkanap van (volt), a gyerekeknek is iskola, de tanítás nélküli nap kerekedett belőle. Ki erre kirándult, ki arra. "Hamuban sült pogácsa" nélkül meg nem engedem ám el az én csemetéimet. Így az este összedobtuk ezt a gyorsan elkészülő kekszet, a gyerekek nagy elégedettségére.



Hozzávalók:

  • 15 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2 tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl tej
  • 2 teáskanál instant kávé
  • 55 dkg liszt
  • 20 dkg étcsokoládé
Így készült:
A csokit darabosra vágtam.
A puha margarint, a cukrot, tojást, vaníliát, sütőport habosra kevertem. A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a kávét, hozzáadtam az előző keverékhez, elvegyítettem. Elkevertem benne a lisztet, végül a durvára vágott csokit. Fakanállal kevertem, mert nem egy teljesen kemény, gyúrható massza lett belőle. 
Diónyi darabokat gömbbé formáltam, tepsibe, sütőpapírra rakosgattam, (három nagy tepsi telt meg vele), nem túl közel egymáshoz. A gombócokat kissé ellapítottam, így toltam 175 fokra előmelegített sütőbe. Nem sütöttem sokáig, úgy 15 percig, míg enyhén pirulni kezdett a széle.


(Recept forrása: Blikk Receptek, 2012. október-november; "kissé" átírva)

Nem egy száraz, inkább puha, inkább édes keksz, sok roppanós csokidarabbal. A színét és ízét a kávé uralja, de mi szeretjük. Még a gyerekek is. Az este csak úgy hessegettem őket a sütis tál közeléből, ne kávézzanak be nagyon éjszakára. 


Sajtos-zöldfűszeres rudak

A gyerekek néha megkönnyítik a dolgomat, hogy mit is süssek. Ezt is, vagy inkább a hasonló rudacskákat is ők nézték ki egy Nők Lapja Konyhában. A kép alapján készült, a receptet persze hogy nem követtem.

  • 1 kg liszt
  • 2 dl tejföl
  • 5 dl tej
  • 2 teáskanál só
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 1 dl olvasztott zsír
Töltelék:
  • 10 dkg margarin
  • 20 dkg reszelt sajt
  • 2 nagy evőkanál tejföl
  • kevés só
  • 1 teáskanál szárított zöldfűszerkeverék  
Így készült:
A tejet megmelegítettem, egy részében elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet összevegyítettem a sóval. Hozzáadtam a tojást, tejfölt, élesztős tejet, majd a többi tejjel megdagasztottam. Az olvasztott, de nem forró zsírt a végén dagasztottam bele. Közepesen kemény tésztát kaptam. 
Pici liszttel megszórva, letakarva 40-45 percig kelesztettem.
Közben elkészítettem a tölteléket: a puha margarint elkevertem a reszelt sajttal, tejföllel, 1-2 csipet sóval (ízlés, illetve a sajt sósságától függően), és a fűszerkeverékkel (ez is ízlés szerinti lehet, az enyém petrezselymet, zellert, metélőhagymát, fokhagymát tartalmaz). 
A megkelt tésztát 2 részre osztottam. Az egyiket kb. fél cm vékonyra, nagyjából négyzet alakúra nyújtottam. Fele tölteléket rákentem úgy, hogy a tészta harmada üresen maradjon. Az üres harmadot ráhajtottam a megkent tésztára, így ennek felét beborította. A kimaradt megkent részt is ráhajtottam. Így három rétegű tésztát kaptam. A nyújtófával kétszer-háromszor átmentem rajta, hogy egyenletesebb legyen, de nem nyomtam rá, hogy a töltelék benne maradjon.
Derelyemetszővel csíkokat vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam elég közel egymáshoz, éppen hogy ne érjenek össze. 10-15 percnyi újabb kelesztést követően 180 fokra előmelegített sütőbe raktam, pirosra sütöttem.
A tészta másik felével ugyanígy jártam el.
Vacsorára, teával, frissen, még szinte melegen nagyon finom volt, a maradék pedig másnap jól jött tízórainak.
Én mindig ilyen nagy adagokat sütök, hogy jusson is, maradjon is. Anyósoméknak is mindig viszek a süteményekből, a gyerekek is szívesebben megeszik az iskolában, mint a szendvicset, no meg a kolléganőim sem vetik meg. Már viccelődtek is vele, hogy nálunk felvételi követelmény, hogy finomakat tudjon sütni a leendő munkatárs:-)

2012. november 7., szerda

Üdítős szelet

Hétvégére nem terveztem el konkrétan, mit fogok sütni. Így a hűtő tartalma döntött.
Mikor Fiam született, egyik unokatestvérem hozott nekem ilyen sütit. Akkor ettem először. Egyszer-kétszer el is készítettem, aztán mellőzött lett. Most a hűtőben lapuló fél kg túró ásta elő az emlékét.
Kakaós piskóta, túrókrém, narancsos máz, ennyi. Egyszerű süti, mutatós, és nagyon finom. Biztos, mindenki ismeri, de ez az én, recept keresgélése nélkül kisütött verzióm:-)


Hozzávalók:
A piskótához:
  • 6 tojás
  • 8 evőkanál cukor
  • 7 evőkanál liszt
  • csipet só
  • 1 evőkanál kakaó
  • 4 evőkanál olaj
  • fél csomag sütőpor
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 15 dkg porcukor
  • 25 dkg margarin
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 narancs lereszelt héja
A mázhoz:
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 7 dl narancsos üdítő (pl. Fanta)
Így készült:
A piskótához szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját elkevertem fele cukorral és a sütőporral, mikor jó habos, hozzákevertem az olajat, végül elkevertem benne a kakaót.
A fehérjéket a csipet sóval majdnem keményre vertem, majd a maradék cukorral tovább vertem. Hozzáadtam a kikevert sárgákhoz, majd kanalanként a lisztet.
Kikent tepsibe simítottam, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
A túrót áttörtem. Hozzáadtam a cukrot, vaníliás cukrot, narancshéjat, elkevertem. Végül hozzáadtam a margarint, alaposan átkevertem. A kihűlt piskóta tetejére kentem.
A pudingporokat kevés üdítővel simára kevertem, majd a többihez hozzáadva, sűrűre főztem. Kicsit kavargattam, hogy ne legyen túl forró, majd rásimítottam a túrókrémre.
Kihűlés után szeletelhető.
Az őszi szünet második felét Unokaöcsém nálunk töltötte, szülei vasárnap jöttek érte. Sógoromék is nálunk voltak, így volt vendég a sütire. Ha nem dugok el a kamrába egy darabkát, fotóhoz nem is maradt volna:-) 

2012. november 5., hétfő

Krumplis párnácskák

Nem rég láttam meg Hajninál, s tudtam, hogy ezt nekem el kell készíteni. Már a látványa is meghódított, de az a tény, hogy krumplis, ellenállhatatlanná tette. Szombaton készült, a leves mellé másodiknak. Amint az elsők kisültek, máris kóstoltam. Aztán jött a Leányzóm, s egyetértett velem, hogy nagyon finom. Tényleg az! Fokhagymás tejföllel pedig, amit sült krumplihoz is szoktam készíteni, csak úgy etette magát.
Hajni lánya szerint több sajtot is elbírt volna, hát én többet tettem. De még ennél több is lehetett volna. Sajtból sosem elég:-)

Hozzávalók:

  • 50 dkg főtt, reszelt krumpli
  • 2 tojás
  • 10 dkg reszelt sajt
  • 1 teáskanál só
  • bors
  • 1 teáskanál szárított zöldfűszerkeverék (Hajninál metélőhagyma)
  • 1 evőkanál szezámmag
  • 1 evőkanál lenmag
  • 40 dkg liszt
  • 5 dkg vaj
A mártogatóhoz:
  • tejföl, fokhagyma, só, fehérbors
A sütéshez:
  • 2 dl olaj
Így készült:
Minden hozzávalót tálba tettem, s alaposan összegyúrtam. Nekem egy meglehetősen kemény tészta lett a végeredmény, meg is küzdöttem vele, mire összeállt. 
Lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtottam, derelyemetszővel rombuszokra vágtam.
Serpenyőben ujjnyi olajat forrósítottam. Nem nagy lángon kisütöttem a párnácskákat. Papírral bélelt tálba szedtem ki a pirosra sült falatokat.
A mártogatóhoz a tejfölben elkevertem a zúzott fokhagymát, csipet sót és borsot. Még melegen, a fokhagymás mártogatóssal fogyasztottuk.


Nekem valamiért nem lettek olyan pufókák, talán éppen azért, mert kemény lett a tészta. Ugyanakkor tömör sem volt, kissé még réteges is. A lényeg: nagyon finom volt, a gyerekek csak úgy falták. Ami maradt, a délután folyamán eltűnt a tálból. 
Ugyan most ebédre készült, de vacsoraötletnek is kitűnő. Köszönet Hajninak ezért a finomságért!

2012. november 2., péntek

Kétszínű bögrés süti lekvárral

Valószínűleg már megszállott vagyok, már ami a sütirecepteket illeti. Nem elég a kismillió receptes magazin, a számtalan könyv, már nem is tudom, hány füzet és lapocska innen-onnan megkaparintott receptekkel teleírva, az internetet is igénybe veszem. Mi tagadás, gyorsabb, mint 20-30 újságot végignézni a keresett receptér, s biztos, az utolsóban lesz. Ha egyáltalán megtalálom.
Időnként beírom a keresőbe egy bizonyos, elkészítésre kiszemelt süti nevét, s persze mindenfélét kidob nekem, én meg az elkészítésre érdemesnek szánt recepteket le is firkantom. Nehogy ne legyen mit süssek legközelebb. Ezt is egy ilyen kaland alkalmával szemeltem ki. (Itt találtam.) Mikor hozzáláttam, jöttem rá, hogy szinte ugyanaz, mint a nyáron készített poharas süti. Csak 5 tojás kellett volna bele 3 helyett, én szerencsére csak 4-et tettem, de ez is soknak bizonyult. Kissé híg lett a tészta, le is vándorolt a lekvár a süti legaljára. De így is elfogyott.

Hozzávalók:
2 dl űrtartalmú bögrével mérve:

  • 2 bögre cukor
  • 4 tojás (3 is elég)
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 bögre olaj
  • 1 bögre aludttej (vagy tej)
  • 3 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó
  • kis üveg lekvár
Így készült:
A cukrot, vaníliás cukrot a tojásokkal simára, kissé habosra kevertem. Hozzáadtam az olajat, addig kevertem, míg egyneművé vált a cukros tojással. Beleöntöttem az aludttejet, majd fokozatosan a lisztet, sütőport, közben kevertem. Mivel a 4 tojás, ráadásul jó nagy tojás soknak bizonyult, a tésztán még harmad bögrényi liszt hozzáadásával javítottam kicsit. Így is jobban folyt a kelleténél. 
Fele tésztát kikent tepsibe öntöttem, úgy, hogy ellepje az alját. A másik felébe belekavartam a kakaót, s az előző tetejére öntöttem, úgy, hogy lehetőleg befedje. Ez nem egészen sikerült, mert kenni nem lehetett, csak csorgatni. 
A lekvárt kiskanállal a tésztára rakosgattam, egymástól egyenlő távolságra. 
180 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsit; addig sütöttem, míg a széle pirulni kezdett. Tűpróbát is végeztem azért. ( A tésztába szúrt kötőtű vastagságú, erre a célra használt eszközömre nem szabad ragadjon a tészta. Ha ragad, akkor még sütni kell, esetleg mérsékelve a hőfokot.)
A kisült süti állagával nem volt semmi gond, kellemesen harapható, puha tészta lett. Csak annyi volt a gond, hogy a lekvár lesüllyedt az aljára. Helyenként annyira, hogy tészta sem maradt alatta, úgy kellett felszedni a tepsi aljáról. Eperlekvárt használtam, de bármilyet el tudok képzelni bele. Gyümölcsdarabokkal is készíthető, úgy is finom lehet. Mondjuk meggyel:-)