2013. december 23., hétfő

Boldog karácsonyt!

Karácsonyig még szándékoztam egy-két bejegyzést írni, de már nem erőltetem. Inkább pihenek egy kicsit az egész napos sütés-főzést követően:-)
Szeretetben, örömben, sütiben gazdag békés karácsonyt kívánok minden kedves Látogatónak!

2013. december 20., péntek

Ecetes sós stangli

Még valamikor ősszel sütöttem, de mivel karácsonyra is el szeretném készíteni, előkerestem a receptet. Nem kis időbe került fellapozni a sok újságot:-) De végül csak előkerült, s szokás szerint majdnem az utolsóban volt. Aztán a fotót hozzá előkeríteni sem volt túl egyszerű, de így jár, aki mindent elhanyagol:-)
Munkahelyen ettem egyszer finom sós ropogós rudakat, s meg is kérdeztem, leveles tésztából készült? Nem, ecet van a tésztájában, ez a ropogósság titka. Amint később rátaláltam erre a receptre (Receptözön, 2012/6.), tettem is egy próbát. Amúgy is szeretem a sós ropogtatni valókat, de ez különösen finom. Vasárnap sütök belőle jó nagy adagot; már azért is nagyot, mert tudom, hogy rá fogok járni karácsonyig.



Hozzávalók:

  • 70 dkg liszt
  • 50 dkg margarin
  • 12 evőkanál víz
  • 2 evőkanál 20%-os ecet
  • 2 teáskanál só
  • 1 csomag sütőpor
  • reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a vizet, ecetet, összegyúrtam. Nem tettem bele egyszerre az egész vizet, de végül kellett a 12 kanál víz, hogy összeálljon.
Néhány órás (vagy egy éjszakás) pihentetés után kinyújtottam, reszelt sajttal szórtam be a tetejét, jól rányomkodtam. Derelyemetszővel felvágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Ezúttal a tésztájába is fogok sajtot tenni, a margarin felét pedig zsírral helyettesítem. Ettől még ropogósabb lesz:-)

2013. december 19., csütörtök

Diós hókifli

Nem is olyan rég volt, hogy először sütöttem hókiflit, s rögtön Lányom kedvencévé vált. Azóta volt ismétlés is, de mindig szilvalekvár került bele. Ezúttal dióval szerettem volna tölteni. Már hozzáláttam a tészta összeállításához, amikor jött az ötlet, hogy abba is kerüljön dió. Így kívül-belül diós lett, s nem is lett rossz:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • nagy csipet só
  • 25 dkg margarin
  • 1 nagy evőkanál zsír
  • 1,5-2 dl tejföl
  • 10 dkg darált dió
A töltelékhez:
  • 15 dkg darált dió
  • 3-4 evőkanál cukor
  • 3-4 evőkanál lekvár
  • vaníliás porcukor a forgatáshoz
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a diót és kanalanként a tejfölt. Annyit, hogy összeálljon a tészta, gyúrható legyen.
1 órányi pihentetés után 10 gombócra osztottam.
A töltelékhez a diót a cukorral és a lekvárral összekevertem. Narancslekvárt használtam, de a sárgabarack is tökéletes. Annyi lekvár került bele, hogy összeálljon a dió.
A tésztagombócokat egyenként kerekre nyújtottam, 8-ba vágtam, majd megtöltöttem a lekváros dióval, felsodortam, kiflivé hajlítottam. 
Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben pirulásig sütötem.
Még azon forrón vaníliás porcukorba forgattam.


A vasárnapi süti szerepét töltötte be a hókifli, amikor is meggyújtottuk a 3. gyertyát az egy hét késéssel elkészült adventi "koszorún". S bármilyen hihetetlen, következik a 4. gyertya, s már nyakunkon is a karácsony. Mindig nagy izgalommal és nagy tervekkel készülök rá, amiből aztán töredéke valósul meg. De a konyhai teendőket -sütés, főzés- nem hagyom háttérbe szorulni:-)
Most felszusszanhatok egy kicsit, ugyanis a néhány nap megspórolt szabadságot élvezem. Azért ülök itt:-) S kiélvezhetem a konyhám adta lehetőségeket!



2013. december 8., vasárnap

Blogkóstoló 13. Túrós lepény

Ez a Blogkóstoló forduló a 13 szám bűvöletében folyik:-) Már a 13., bármilyen hihetetlen; az évszámban is szerepel, no meg a határidő is 13-a, Luca napja. Még jó, hogy nem vagyok babonás:-) A lelkes háziasszonyról is ejtsek szót, aki nem más, mint Janka, a Csak, mert szeretem blog írója. Nem néztem utána, hogy rekordszámú-e a játékra jelentkezők száma, de soookan vagyunk.
Janka a Csigabige kuckója nevű blogot sorsolta nekem. Szeretem, ha eddig ismeretlen blog jut nekem, így mindig új, érdekes receptekre bukkanok. Ezúttal is! Már a sorsolás után rögtön végigböngésztem a blogot, s máris lett kedvencem. De biztos, ami biztos, újra átnéztem, s miután jó néhány receptet lejegyeztem, az elsőként kinézett lett a nyerő, a túrós lepény. Mellette fej fej mellett haladt a linzer jó sokáig, mivel ez inkább karácsonyi jellegű -ugyanis plusz feladatként az ünnepekre való készülődés megkönnyítését kaptuk-, de ... nem volt kedvem babrálni vele. Ilyen is van:-) De az sem marad megsütetlenül, sort kerítek rá hamarosan!
A túrós lepényt is el tudom azért képzelni a karácsonyi sütik között, mert nem közönséges lepény ez, lekvárréteg bolondítja meg ízét is, látványát is. Fincsi, de tényleg!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 15 dkg zsír
  • csipet só
  • 3 tojás sárgája
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg cukor
  • kb. 1,5 dl tejföl
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 16 dkg cukor
  • 3 tojás fehérje
  • 1 csipet só
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 1 kis üveg lekvár (nekem sárgabarack)
Így készült:
A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A tejfölt apránként adagoltam hozzá, elég sok kellett, hogy összeálljon. Kb. egy órát pihentettem.
Közben a túrót a cukorral, vaníliás cukorral összetörtem, hozzáadtam a citrom és narancs reszelt héját, a grízt. A tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, ezt is a túróhoz kevertem. 
A tésztát 3 részre osztottam. Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Megkentem a lekvárral. Erre került a második lap, majd a túrótöltelék, végül az utolsó lap. 
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.
Porcukorral díszítettem a sütit.

Kis változtatásokon azért átesett a süti. A laphoz eredetileg nem kellett volna cukor, én tettem. A töltelékbe tett narancshéj is saját ötlet, a citromlét viszont kihagytam. Kipattant egy olyan szikra is, hogy 4 lap legyen, s alsó 2 és felső 2 között legyen lekvár, középen meg a túró, mert szeretem a szimmetriát. De elhessegettem, tartsam már egy kicsit magam az eredetihez:-) Majd egyszer, Blogkóstolón kívül megsütöm úgy is.
Csigabige, köszönöm a receptet, Jankának pedig a játéklehetőséget!


2013. december 4., szerda

Madártej szelet

Az utóbbi időben jó néhány családi esemény esett meg. Az őszi-téli hónapokra tömörülő születés- és névnapok mellett keresztelő és esküvő is volt a családban. Persze pont ilyenkor nincs időm, kedvem leülni megörökíteni a recepteket, pedig sütöttem ám rendületlenül! Fotó van a legtöbbről, recept némelyike elfelejtve, elkeveredve. Így a legutóbbi következik, aminek elkészítési módja -sőt még íze is- él emlékezetemben.
Előző este kajtattam recept után, de olyat kerestem, ami elkészítése után 1-2 órán belül fogyasztható. Mert munkát követően, azaz 5 után tudtam elkészíteni. A madártej szeletre esett a választásom. Több receptet átnéztem, végül egyiket sem követtem szó szerint. De a lényeg benne van: tojásos-vaníliás krém, jó sok hab. Szerettem ám!

Hozzávalók:
A laphoz:

  • 7 nagy tojás fehérje
  • 1 csipet só
  • 7 evőkanál cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 7 evőkanál liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 7 tojás sárgája
  • 5 dl tej
  • 5 evőkanál liszt
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
A habhoz:
  • 6 dl tejszín
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 3 evőkanál cukor
  • 2-3 habfixáló (szükség szerint)
Így készült:
A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. Hozzáadtam a lisztet és sütőport, óvatosan összekevertem. Sütőpapírral bélalt tepsibe simítottam, 175 fokos sütőben megsütöttem.
A krémhez a tojások sárgáját előbb 2 kanál liszttel, majd a többivel, 1-1 kevés tejjel váltakozva simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, és a vaníliás cukorral, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Előbb összecsomósodott, de addig kell kavargatni kis lángon, míg kisimul.
Időnként megkeverve hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral elkevertem, s kanalanként belekevertem a tojássárgás pépet.
A krémet a kihűlt lapra simítottam.
A tejszínt a cukorral és vaníliás cukorral felvertem. Mivel nem akart elég kemény lenni, habfixálót is tettem bele.
A habot a krémre simítottam.
1-2 órás hideg helyen való pihentetés után szeleteltem is.

A lapot sikerült túlsütnöm. Benn felejtettem a sütőben (így jár az ember lánya, mikor ezer fele gondol egy időben), szerencsére nem túl későn kaptam észbe. Kicsit kiszáradt, de nem égett meg. Éppen ezért nehéz volt szeletelni, de enni már nem volt annyira megerőltető:-) 

2013. december 1., vasárnap

Boci tészta

Másodjára sütöttem meg rövid időn belül ezt a sütit. Nem csak azért, mert egyszerű és finom, hanem mert első alkalommal kifelejtettem belőle egyik összetevőt. Mikor már a tepsiben várta, hogy beteljesüljön a sorsa, vettem észre, hogy az olajat csak odakészítettem, de nem került bele. De így is meglepően finom volt. Aztán úgy 2-3 hét múlva Gergő az Erzsébet-bálba való készülődés hevében bejelentette, hogy sütit is kell vinni. Egy ilyen gyors süti még belefért, meg aztán úgy is kíváncsi voltam, hogy a kifelejtett olaj tetézi-e a finomságát a sütinek. Csak omlósabb lett, de valahogy az előző mégis jobban ízlett. Vagy csak az újdonság varázsa tette meg akkor a hatását?
Igazából a szalalkáli keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis ezt a fújtatót még nem használtam kevert sütibe. De nagyon jót tesz neki, piskóta állagú lett tőle a süti. Finom, puha, s a barna részbe belecsempészett csoki is dob rajta.

Az olajmentes, első süti
Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

  • 3 bögre liszt
  • 2 bögre cukor
  • 1,5 bögre kefir 
  • 0,5 bögre olaj
  • 3 tojás
  • 1 csomag szalalkáli
  • 1 evőkanál kakaó
  • 10 dkg étcsokoládé
Így készült:
A tojásokat elkevertem a cukorral, majd a kefirrel, olajjal, liszttel elkevert szalalkálival. 
A simára kevert massza kétharmadát kikent tepsibe simítottam. A többihez kevertem a kakaót és a gőz fölött felolvasztott csokit. 
A tepsiben lévő masszára kanalaztam, majd villával lazán átkevertem a kétféle tésztát.
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Ilyen egyszerű elkészíteni, s ugyanannyira finom. 
(Recept forrása: Édes és sós házi sütemények. Jó néhány sütit sütöttem már a könyvből, s még jó néhány várat magára.)