2014. június 27., péntek

Omlós lekváros kifli

A kedvenceim. Legalábbis a legutóbbi sütifelhozatalból. De amúgy is nagyon szeretem őket, s ahogy "öregszem", egyre inkább előnyben részesíti az ízlésem az ilyesféle egyszerű, hagyományos sütiket. Főleg, ha házi szilvalekvárral van töltve! S ez azzal volt.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 25 dkg zsír
  • 1 dl (házi) tej
  • 2 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 nagy tojás
  • szilvalekvár tölteni
  • porcukor beforgatni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet s összegyúrtam. Nekem összeállt a tészta, de ha szükséges, még lehet bele tenni tejet.
30 perc pihentetés után a tésztát 9 gombócra osztottam. Mindegyiket vékony koronggá nyújtottam, előbb kettőbe, majd még kettőbe vágtam, aztán ezeket is feleztem. Így 8 szeletkét kaptam. A széles végére lekvárt raktam, felsodortam, meghajlítottam. Arra figyeltem, hogy amikor tepsire raktam, a tésztavég a kifli alá kerüljön, ne nyíljon majd ki.
180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett.
Még azon forrón porcukorba forgattam.
Finoman omlós, mégis puha kiflik lettek. 
Ha kevesebb gombócra osztjuk a tésztát, nagyobb kiflik lesznek belőle, de én jobban szeretem az aprócskákat. 

2014. június 26., csütörtök

Habos-lekváros korongok

Vasárnap délután sütöttem és sütöttem. Két édeset és a pogácsát terveztem sütni. Egyik tepsit kivettem, másik megpakolt tepsi váltotta a sütőben. Rakosgattam tányérra a kisült sütiket, közben a család tagjai sorra surrantak a konyhába kóstolgatni. Azon vettem észre, hogy hiába pakolom az újabb kisült adagokat egymásra, inkább apad, mint gyarapszik munkám eredménye. Mit volt mit tenni... a pogácsától megmaradt tojásfehérje felhasználása végett és a sütiállomány gyarapítása céljából -elég sok fele kell ám csomagolni belőle- kreáltam egy újabb sütit.
Fotó nem is készült róla, csak kisülés után a tepsiben, majd egy másik a többi süti társaságában:

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 25 dkg liszt
  • 15 dkg margarin
  • 1 evőkanál porcukor
  • 1 tojás
  • csipet só
  • fél csomag sütőpor
A korongokra:
  • 4 tojás fehérje
  • 25 dkg cukor
  • sárgabaracklekvár
Így készült:
A lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval tésztává gyúrtam.
1-2 órát pihentettem.
Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval korongokat szaggattam belőle.
A tojások fehérjét a cukorral kemény habbá vertem.
Habzsákba szedtem, a korongokra koszorút nyomtam, közepére 1-1 teáskanálnyi lekvárt tettem.
175 fokos sütőben addig sütöttem, míg a hab enyhén színeződni kezdett.

A habos is finom lett, de nekem a lekváros kiflicskék lettek a kedvenceim. Holnap azzal folytatom:-)

Hagymás pogácsa


A hét eleje a kirándulások jegyében telt. Gergőék két napos osztálykirándulása, valamint kollégáim szokványos év végi kiruccanása -amin én először vettem részt- is ekkor zajlott. Vasárnap délután nekifogtam sütni. "Hamuban sült" pogácsa nélkül nem lehet útra kelni, így ez is készült. Ezúttal hagymás.


Hozzávalók:

  • 2 fej hagyma 
  • 2 dl olaj
  • 2,5 teáskanál só
  • 1 mokkáskanál bors
  • 1 mokkáskanál paprika
  • 1 kg liszt
  • 5 dl házi tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 tojássárga
  • 1 tojás lekenni és köménymag beszórni
Így készült:
A felaprított hagymát az olajon egy teáskanál sóval és a borssal megpároltam. Ha langyosra hűlt, a liszttel, többi sóval elmorzsoltam.
4 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A hagymás liszthez adtam a paprikát, tojások sárgáját, élesztős tejet. Összegyúrtam, s közben még annyi tejet adtam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen.
Dagasztás után 40-45 percet kelesztettem.
Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, hajtogattam. Újabb 20 percnyi pihentetés után ujjnyi vastagra nyújtottam, tetejét bevagdostam, kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam.
Tepsibe rakosgattam, pici sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Más mag is kerülhet a tetejére, de úgy gondoltam, a hagymához a kömény illik leginkább. De biztosan a szezámmag vagy lenmag sem rontaná el. 




Málnás brownie

Előreláthatólag egyik gyerek a másik után nyaral nálunk, aminek különösen örülök, mert jó sokat süthetek:-))) Most éppen kis keresztlányunk lesz nálunk néhány napig, s az este közösen kavartunk egy brownie-t. Az udvaron lévő néhány málnabokor termését a tetejére dobálták a Lányok, s olyan finom lett, hogy csak na:-)


Hozzávalók:

  • 20 dkg étcsokoládé
  • 20 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 3 tojás
  • csipet só
  • 20 dkg liszt
  • 5 dkg kakaó
  • fél csomag sütőpor
  • 2 evőkanál tejföl
  • 2 maréknyi málna
Így készült:
A csokit feldaraboltam, a margarinnal együtt mikróban felolvasztottam. Simára kevertem, majd hozzáadtam a cukrot. Ezzel is elkevertem, majd egyenként beleütöttem a tojásokat. Hozzáadtam a lisztet, kakaót, sót, sütőport, tejfölt, s simára kevertem.
Tepsibe simítottam, tetejére szórtam a málnát, s 175 fokon kb, 25 percig sütöttem. Akkor jó, amikor a teteje már megszilárdul, de enyhén megnyomva érzik, hogy még lágy a belseje.

Még nem tettem sütőport brownie-ba, nem is kellene. De több receptben láttam, hogy kerül bele, hát most kipróbáltam. Nem tett rosszat vele, a szokásosnál puhább lett. A málna savanyúsága is jót tett az édes-csokis íznek. Szeretni való:-)

2014. június 19., csütörtök

Lekváros diós csók

Gondolkodtam rajta, hogy diós non plus ultrának nevezzem-e, mert végül is nagyon hasonló, csak dió került a tésztába is, a habba is.
A konfirmálásra készült egyik süti. Ez még pünkösdben volt, s akkor bizony igencsak meleg napok jártak ránk. Nagy fejtörést okoztak a sütik, mert a hűtő amúgy is tömve volt, igyekeztem mindent bemenekíteni, de a sütiknek -nem hogy 6 félének, de egynek sem- nem jutott hely odabent. Így néhány nem krémes-habos süti is felkerült az elkészítendők listájára.
Ez volt egyikük:



Hozzávalók:
A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • kanálhegynyi szódabikarbóna
  • 15 dkg zsír
  • 10 dkg darált dió
  • 3 tojássárga 
  • csipet só
  • 1 evőkanál tejföl
A habhoz:
  • 3 tojásfehérje
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg darált dió
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • + lekvár összerakni
Így készült:
A tésztához a lisztet, szódabikarbónát, sót elmorzsoltam a zsírral, dióval, majd hozzáadtam a tojások sárgáját és tejfölt, összegyúrtam.
1-2 órát pihentettem a tésztát.
Vékonyra nyújtottam, apró korongokat szaggattam belőle, tepsibe rakosgattam. 
A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Hozzákevertem a diót, vaníliás cukrot, citromhéjat.
Habzsákból minden korongra kis csókot nyomtam.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg pirulni kezdett.
Mikor kihűltek, kettesével lekvárral összeragasztottam. Fekete ribizlit használtam. 

Ami fejtörést okozott, hogy tegyek, ne tegyek cukrot a tésztába. Végül úgy döntöttem, nem teszek, mert e lekvár és hab is édes. De legközelebb legalább egy evőkanál porcukor kerülne bele. Bár ha édesebb lekvárt használok, nem tűnik fel a hiánya. Egyébként is csak nekem tűnt fel, Húgaimnak különösen ízlett úgy, ahogy volt.
A hab pedig szűkösen volt elég, az utolsó néhány korongra nem is jutott. De ezek is megsültek, s kaptak egy-egy habos párt.

Mogyorós sós keksz

Nincsen buli sós rágcsálni való nélkül:-)
Valahol láttam sós mogyoróval készült kekszet, de ahelyett, hogy nekiálltam volna receptet keresgélni, alkottam egy másikat. Belekerült, ami általában a kekszekbe. Finom, ropogós lett. Első kóstolásra furcsa volt benne a mogyoró, de csak elsőre. Szívesen rájártam, mint mindig a sós ropogtatni valókra.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 10 dkg tömlős sajt
  • 1,5 teáskanál só
  • 20 dkg pörkölt, sós mogyoró
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
Így készült:
A mogyorót diódarálón ledaráltam.
A liszthez adtam a sót, elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, még kerülhet bele tejföl.
A tésztát néhány órát kamrában pihentettem.
Pihentetés után kinyújtottam, korongokat szaggattam belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. 
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Ha reszelt sajt kerül bele a másik helyett, még finomabb lett volna. A tetejére nem szórtam semmit, pedig a sósakra mindig kerül mag vagy reszelt sajt, de ezúttal a mogyorót akartam hagyni uralkodni. 

2014. június 18., szerda

Kekszszalámi aszalt gyümölcsökkel

Régi szép idők... amikor fejadagot kaptunk az alapélelmiszerekből, a többiért sorba kellett állni, gázpalackot meg bizonyos időközönként lehetett cserélni. Bizony igencsak be kellett osztani mindent, hogy kiadja a széle a hosszát. A szükség meg nagy úr, sok mindenre megtanítja az embert. No ezekben az időkben jött jól a kekszszalámi. A palack nem ürült miatta, tojás nem kellett bele, keksz azért még akadt a sivár üzletek polcain. Kakaó meg vaj pedig mindig kikerült Bálint bácsi nagy kabátjának mély zsebeiből. Mi csak Vajas Bálintnak hívtuk egymás között. Munkahelyi "ártalomként" hozzájutott ritka kincsekhez, s mivel Apukámmal igen jó barátságban volt, nekünk is juttatott belőlük.
Most, mikor roskadoznak az üzletek polcai az árutól, szinte elképzelhetetlen, hogy volt ez másként is. Pedig volt, nem is olyan rég... vagy mégis? Úgy 25 évvel ezelőtt...
Megunhatatlan finomság, mégis ritkán készítek. Az elmúlt hétvége ezen ritka alkalmak egyike. Nagy adag készült, maradék aszalt gyümölcsökkel feldobva.

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált háztartási keksz
  • 20 dkg darabolt háztartási keksz
  • 1 üvegcse rumaroma
  • 25 dkg cukor
  • 20 dkg margarin
  • 3 evőkanál kakaó
  • 1-1 maréknyi mazsola, aszalt áfonya, apróra vágott aszalt sárgabarack
  • 3 dl tej
Így készült:
A margarint kis lángon felolvasztottam, hozzákevertem a cukrot, aromát, kekszeket, kakaót, aszalt gyümölcsöket, s közben adagoltam a tejet. Mind a 3 dl-t hozzáöntöttem, mire összeállt a massza.
Két részre osztottam, mindkettőt alufóliára tettem, henger alakúra formáztam, majd becsomagolva még alakítottam rajta. 
Hűtőben dermesztés után szépen lehetett szeletelni.



Darabolt dióval is finom, vagy lekvárral... bárhogyan, csak jó sok legyen belőle:-)

Fahéjas süti

Ezt a sütit rövid időn belül kétszer is megsütöttem. S akkor sem sikerült az eredeti recepthez csatolt fotón láthatót elérni. Azért már van 1-2 tippem, hogy mit is kéne még máshogy csinálni, majd ecsetelem.
Az első próbálkozás eredménye:
A másodiké pedig:
Először úgy gondoltam, sok a tej a liszthez, ezért csökkentettem a mennyiségét. Ez hiba volt. A másik hiba: a tészta egy részét a tetejére, a mázra kanalaztam, másodjára rájöttem, a máz úgyis belesüllyed sütés közben. Az ismétlésnél betartottam szó szerint a receptben leírtakat, egy kivétellel: margarint használtam vaj helyett. Na ezt hibáztam el, mert a margarin eláztatta a tésztát.
Mivel így, a sok bakival együtt is ízlett mindenkinek a süti, meg kell sütnöm újra, de szigorúan vajjal.
Akkor jöjjön a recept:

Hozzávalók:

  • 45 dkg liszt
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 tojás
  • 4,5 dl tej
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 15 dkg vaj, megolvasztva
A mázhoz:
  • 15 dkg vaj
  • 25 dkg cukor
  • 1 evőkanál fahéj
Így készült:
A tésztához valókat összekevertem, a tejet fokozatosan adagolva, hogy simára lehessen keverni.
A megkevert masszát papírral bélelt tepsibe öntöttem.
A mázhoz megolvasztottam vajat, elkevertem a kristálycukorral és fahéjjal, e elosztottam a tészta tetején.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult (30-35 perc). 

(Recept innen: Receptözön 2014/5.)
A tetejéről elhagytam mindkét alkalommal a 40 dkg cukorból készült rumos bevonatot- ezt már soknak találtam.
Végül is ilyen egyszerű, mégsem sikerült a kívánt látványt előcsalogatni. Mert nem az ízével volt gond. Kellemesen fahéjas, s bár a tészta önmagában száraz lenne, az öntet ezt ellensúlyozza. S többen almásnak gondolták, holott almát még csak nem is látott:-)

Zöldhagymás krumplifasírt

Mifelénk krumplifasírt a tájegységenként más-más nevet viselő -tócsni, lopcsánka, cicege- népszerű étel. Mifelénk, mármint a Szilágyságban. Ez olyan érdekes... itt élünk már 15 éve, de az otthon mégis ott van, ugyanúgy, mint a mifelénk.
De térjek vissza ide haza.Szóval a krumplifasírt elég gyakran készül, s elég változatosan. Időnként kerül bele répa vagy cukkini is; ezúttal zöldhagymát aprítottam hozzá. No meg elmaradhatatlan mellőle valamilyen mártogatós, ami szintén mindig más, hangulatomnak, az otthon fellelt alapanyagoknak megfelelően. Most kapros készült hozzá.
Nem szoktam mérni a hozzávalókat, csak úgy gondolomra kerül bele minden. Mint minden ételbe, amit főzök.
Hozzávalók:

  • kb. 1 kg krumpli
  • 6 tojásfehérje vagy 3 egész tojás
  • bors
  • 3 szál zöldhagyma
  • kis csokor petrezselyemzöld
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 5-6 evőkanál liszt
  • olaj a sütéshez
A mártogatóhoz:
  • 3 dl tejföl
  • kis csokor kapor
  • a zöldhagyma fehér része
  • csipet só
  • csipet fehérbors
Így készült:
A megpucolt, megmosott krumplit a reszelő nagyobb lyukú oldalán lereszeltem. Hozzáadtam a tojásokat, a fűszereket, összezúzott fokhagymát, apróra vágott petrezselymet és hagymaszárat - a fehér részét eltettem a mártogatóhoz. Összekevertem annyi liszttel, hogy összeálljon a massza.
Serpenyőben ujjnyi olajat melegítettem. Nem túl forró olajba kanállal halmokat raktam, ellapítottam, s mindkét oldalát szép pirosra sütöttem.
A mártogatóhoz összekevertem a tejfölt az apróra vágott hagymával, kaporral, sóval, borssal.
Ilyen sok lett belőle:
Eddig nem jutott eszembe, hogy ez is jó tojásfehérje-faló lehet. De ha már ott volt a maradék, felhasználtam, s persze hogy így is jó lett.
Ha már a mifelénknél tartottam, miközben írtam a hozzávalókat, eszembe jutott, hogy e néhány hozzávaló megnevezésének esetében is mennyi az eltérés. Hogy bizony az újhagymát zöldhagymának hívjuk, a petrezselyem pedig a növény gyökere, a levele petrezselyemzöld. A fej fokhagymát cikkekre, és nem gerezdekre bontjuk. 

2014. június 17., kedd

Rengős túrós

Itt a várva várt szabadság, s valamiért mégsem vagyok feldobva tőle... Pedig most már jut időm a blogra, süti pedig rengeteg sült közben, ugyanis a hétköznapi, nem éppen hétköznapi mennyiségű sütésen kívül egy "nagy" esemény termékei is várnak sorukra. Pünkösdben Fiam konfirmált, s erre az alkalomra összegyűlt a család, én meg előtte szokás szerint két napig szinte ki sem mozdultam a konyhából.
De most a legutóbbi sütős nap egyik termékét hozom. Nővéremékhez készültünk, meg volt még egy-két betartatlan ígéret, tartozás, ami alkalmat adott több süti készítésére. Egyikük ez a nekem nagyon ízlő túrós. Melegen rengős volt ugyan, de kihűlve szépen megdermedt.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 20 dkg margarin
  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 tojás
A töltelékhez:
  • 75 dkg tehéntúró
  • 15 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2 tojás sárgája
  • 2 evőkanál gríz
  • 1 evőkanál tejföl
  • 1 citrom leve és lereszelt héja
A tetejére:
  • 2 tojás sárgája
  • 4 dl tejföl
  • 4 tojásfehérje
  • csipet só
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 3 evőkanál cukor
Így készült:
A tésztához valókat összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett és lágynak is tűnt, ezért még teáskanálnyi lisztet gyúrtam hozzá.
Míg elkészült a töltelék és az öntet a tetejére, kamrába tettem.
A túrótöltelékhez villával összetörtem a túrót, majd összekevertem az összes többi belevalóval.
Az öntethez elkevertem a tejfölt a cukorral, vaníliás cukorral, tojássárgákkal. A tojások fehérjét felvertem a csipet sóval, és a tejfölhöz kevertem.
A tésztát két részre osztottam. Egyiket tepsi méretűre nyújtottam, elsimítottam rajta a túrót, befedtem a másik kinyújtott lappal. A tetejére borítottam a tejfölös öntetet.
175 fokra előmelegített sütőben 50 percig sütöttem.
Ekkor már enyhén pirulni kezdett a teteje, de még remegős volt. Mire kihűlt, jól szeletelhetővé szilárdult.

A receptet a Receptözön 2013/5. számában találtam, de alaposan átváltoztattam. Növeltem a hozzávalók mennyiségén, valamint a tetejére szánt tej helyett tejfölt használtam. Az öntetet 4 dl tej, tojássárga és felvert tojásfehérje keverékéből kellett volna készíteni. Tartottam tőle, hogy a tej alaposan eláztatja az egész sütit. Mert főzve ugyan besűríti a tojássárga a tejet, de mire a sütőben megszilárdulna, a folyadék tenné a dolgát. Vagy éppen ez lenne a lényeg? Nem volt bátorságom kipróbálni...
Így tejföllel viszont nagyon finom lett, pihe-puha, nem túl édes, meleg napokra való süti.

2014. június 3., kedd

Tejfölös-vaníliás szelet

Ez is olyan süti, ami lépten-nyomon szembejön az ember lányával, de még nem sütöttem meg. Pedig régóta várakozó listán van. Még az előző hétvégén Nagybörzsönyben családi napon vettünk részt, s meglehetősen meleg lévén, krémes süti kizárva, kapóra jött magunkkal vinni ebéd utáni édességnek.
A családban nagy sikere volt, ott is elfogyott a tányérról.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 40 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 3 csomag vaníliás pudingpor
  • 1 liter tej
  • 12 evőkanál cukor
  • 1 nagy doboz tejföl (450 g)
Így készült:
A tésztához valókat összegyúrtam. Tejföl nem kellett volna az eredeti recept szerint, de nagyon morzsálódós volt a tészta, csak így akart összeállni.
1-2 órát pihentettem.
A töltelékhez a tej nagy részét a cukorral főni tettem, majd a többi tejjel elkevert pudingpor hozzáadásával sűrűre főztem. Még melegen hozzákevertem a tejfölt.
A tésztát 2 részre osztottam. Tepsi méretűre nyújtottam mindkettőt. Egyiket tepsibe tettem (előtte papírral béleltem ki), ráöntöttem a már nem forró tölteléket, a másik kinyújtott lappal befedtem.
180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem.

(Recept forrása: Receptözön, 2014/6.)
A barna lapok esetében mindig gondban vagyok, mikor van megsülve. A világosak pirulása elárulja, hogy kész van-e, de ez a kakaós lapokon nem látszik. Így meg szoktam nyomogatni a tészta tetejét, s ha már nem lágy, késznek nyilvánítom. 
A süti kihűlés után szeletelhető, melegen még meglehetősen lágy benne a töltelék.
S közben kiderült, hogy nem igaz, hogy nem sütöttem még ilyen sütit. Miközben írtam a bejegyzést, sejlett fel bennem egy tavalyi sütemény, ami nagyon hasonló. Csak éppen rózsaszín a közepe. De ebben több a töltelék, s előző alkalommal biztos nem hallottam annyiszor, hogy "nagyon finom ez a süti":-)

2014. június 1., vasárnap

Fahéjas csiga

Minél tovább vagyok távol a blogtól, annál kevésbé hiányzik, annál nehezebben veszem rá magam, hogy írjak is... Pedig sütök, fotózok, és nagyon várom a szabadságot, ami idén meglehetősen hosszú lesz. Ami jó is, meg nem is. De remélem, csak szeptember 1-ig tart...
Szóval sütök szorgalmasan, s azzal biztatom magam is, meg titeket is, hogy hamarosan pótolom a rengeteg lemaradást. Tegnap fahéjas csigát sütöttem, ami viszonylag gyakran készül, persze nem egy adott recept alapján, hanem az éppen kedvem szerinti kelt tészta megtöltve fahéj-cukor-vaj keverékével. Ezúttal a bevált és sokszor, sok mindenhez, sósan vagy édesen használt dagasztott tésztával készült.

 Hozzávalók:
A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 10 dkg cukor + 1 evőkanállal
  • 4,5 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 25 dkg margarin
  • 3 tojássárga
A töltelékhez:
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 1 evőkanál fahéj
Így készült:
2 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
Közben a lisztet elvegyítettem a sóval, cukorral, elmorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a tojások sárgáját, beleöntöttem az élesztős tejet, majd a többi meleg tej hozzáadásával megdagasztottam a tésztát.
35-40 percet kelesztettem.
A vajat mikróban megolvasztottam, elkevertem a cukorral és fahéjjal.
A tésztát 2 részre osztottam. Felét vékonyra, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. Megkentem a krém felével, felsodortam, ujjnyi szeletekre vágtam. Tepsibe rakosgattam, nem túl közel egymáshoz. 190 fokon kisütöttem. Nem kell sötétre sütni, hogy ne száradjon ki a tészta.
A tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Általában nem szoktam mérni a tejet, csak öntök apránként annyit a tésztához, hogy megfelelő keménységű legyen. Ezúttal kimértem, s a 4,5 dl-rel megfelelő, nem túl kemény, rugalmas tésztát kaptam. Puha, foszlós lett a süti, mindenki elégedettségére:-)
Néhány rózsás kedvű fotó: