2014. október 30., csütörtök

Kókuszos-diós golyó

Még Gergő szülinapjára készült. Este volt már, nem volt kedvem bekapcsolni a sütőt, így ilyen kekszes finomságok mellett döntöttem. Készült még kapucsínós is, kicsit másképp, de arról nem sikerült fotót készítenem. Valamiért nagyobb sikere volt, mint golyós társának...

Hozzávalók:

  • 17 dkg cukor
  • 20 dkg margarin
  • fél üvegcse rumaroma
  • 2 dl tej
  • 10 dkg darált dió
  • 2 evőkanál kakaó
  • 45 dkg darált keksz
  • kókuszreszelék
A cukrot, margarint, tejet, aromát kis lángon addig kevergettem, míg a cukor és margarin felolvadt. Hozzáborítottam a diót, kekszet és kakaót, összegyúrtam. ha túl száraz lenne, lehet tenni még bele kevés tejet.
A masszát meggömbölygettem és kókuszreszelékbe forgattam.
Iskolába vitte Fiacskám a sütiket, mert a lányok már elvárják. De különben is, Anyukája azon a jeles napon  nem engedné Őt el csak úgy:-)

Fahéjas-gyömbéres-citromos méz

Tavaly külön-külön kis üvegekbe készült, egybe citrom és gyömbér, másikba fahéj került. Idén beleszórtam mind egy üvegbe, s feltöltöttem mézzel. 
A méz önmagában is csodákra képes, a méz-fahéj keverékének jótékony hatásairól ódákat zengenek. Nem sorolom hatásait, számos helyen lehet olvasni róla. A gyömbér csak tetézheti mindezeket, a citrom meg régóta ismert jótékony hatásairól, no meg a keverék kellemes ízét is fokozza. 
Csak úgy kanalazva is finom, de teába is keverhető. Azt várjuk tőle, hogy megelőzi a megfázásokat, vagy ha mégsem ússzuk meg, segít kilábalni belőle. Szívesebben nyúlok ehhez, mint gyógyszerekhez:-)


Így készült:
Az üveg aljára daraboltam egy darabka megpucolt gyömbért, erre karikáztam egy biocitromot, egy mokkáskanál őrölt fahéjat szórtam rá s felöntöttem mézzel.
Másnapra a méz került alulra s minden más a tetejére. Átkavargattam, egész sötét lett a színe, s fogyasztásra kész:-)
A tavalyi készítmény:

2014. október 29., szerda

Töltött krumpli

Megmaradt emlékeimben egy gyerekkori népmese. Arról szólt, hogy a főhős folyton elégedetlenkedett, hogy nem ehet elég édességet. Valakitől hallotta, hogy van egy ország, ahol minden cukorból van, ez a Mézi-mázi, ha jól emlékszem. El is indult, hogy megkeresse, s addig ment, mendegélt, míg rá nem talált. Itt aztán méz folyt a patakban, szörp volt a kútban víz helyett. De a sok édességet megelégelvén, megörült, mikor az egyik ablakban sonkát látott. De kiderült, hogy az is cukorból van, csak a savanyú arcú lakók egyike szeretett volna felidézni valami sósat. Itt aztán hősünk is ráébredt, hogy nem is jó egy csupán édességből álló világ, amit én is nagyon jól tudok.
Éppen ezért, hogy nehogy elegetek legyen a sok sütiből, helyette most valami mást hozok, egyik kedvencünket, ami garantáltan nagyon finom és... nem édes:-)

Hozzávalók:

  • 12-14 darab nagyobb, nagyjából egyforma méretű krumpli
  • 60 dkg darált hús
  • 1 nagy fej hagyma
  • kevés olaj
  • bors
  • pirospaprika
  • 2 teáskanál házi ételízesítő
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 20 dkg reszelt sajt
  • 1 tojás
  • 2 dl tejföl
Így készült:
A krumplit héjában megfőztem. Leszűrtem, s még azon melegében megpucoltam.
Míg hűlt, elkészítettem a tölteléket. Az apróra vágott hagymát kevés olajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darált húst, sót, borsot, paprikát, ételízesítőt, belepréseltem a fokhagymát s morzsásra sütöttem. Megkóstoltam, hogy elég sós-e. Kicsit sósabb legyen, mert a krumplit nem szoktam külön sózni. Ha kész, leveszem a lángról, a reszelt sajt háromnegyedét és a tojást belekeverem.
A tepsit vékonyan kiolajoztam. A krumplik belsejét kanállal kivájtam, a hulladékot a tepsibe szórtam, s köré helyeztem a "csónakokat". 
Megtöltöttem őket. Ha marad töltelék, a krumpliforgácsokra lehet szórni. Mindegyik tetejére 1-1 teáskanál tejfölt teszek, megszórom a maradék sajttal, s 190 fokra előmelegített sütőben megpirítom.
Elég régen, egy újságban találtam a receptet, s kissé átalakítva, meghonosodott a konyhában, sőt, a testvéreim is készítik. Kissé elfelejtődött, mert elég rég készült, de a napokban eszembe jutott s gyorsan el is készítettem vacsorára. Másnapra is maradt, s bár frissen a legfinomabb, újramelegítve sem megvetendő:-)

2014. október 28., kedd

Töltött mézeskalács szelet

A gyerekek rájöttek, hogy szeretik a lekváros kenyeret, amit egyáltalán nem bánok. Mivel mindenkinek más a kedvence, mást-mást kentek a reggelijükre. Aztán csak azon vettem észre, hogy négyféle lekvár is ott sorakozik megkezdve, s megunva persze, mert nem akartak apadni az üvegből. Ezért olyan sütireceptet kerestem, amibe lekvár kell, hogy végre újakat is megkezdhessenek:-)
Mivel olyan télies-karácsonyos hangulatú a süti, a tésztája tulajdonképpen mézeskalács lévén, muszáj volt gyertyát keressek hozzá. Amit nem is olyan nehéz találni minálunk:-)


Hozzávalók:

  • 20 dkg búzaliszt
  • 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 1 teáskanál fahéj
  • csipet őrölt gyömbér
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 2 tojás
  • 3 evőkanál méz
  • lekvár tölteni
Így készült:
A liszteket, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Azaz nem én, hanem Leányzóm:-) Sőt, még a lekvárt is Ő osztogatta-kente bele!
A tésztát két részre osztottam. Az egyik felét kinyújtva tepsibe tettem, erre került a lekvár, majd a tészta másik felével befedtem.
180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem.


Került ebbe csipke- és szilvalekvár, őszibarackdzsem, meg keményre "érett" fekete ribizlilekvár. Látszik is a fotókon a tarkaság. Persze egyféle lekvárral is elkészíthető, de nem árt, ha savanykás ízű kerül bele.
S mint tudjátok, Csigabige a házigazdája a legújabb SAD fordulónak, aminek témája Olyan, mint a MÉZ, olyan édes. Mivel véletlenül épp mézest sütöttem, bár egyáltalán nem egy süticsoda, benevezek vele a játékra. 

2014. október 27., hétfő

Pudingos almás pite

Elég sűrűn készül almás pite, de a kisördög arra sarkall, hogy nehogy kétszer egymás után ugyanúgy készítsem. Van is már néhány ilyen-olyan almás sütemény a blogon, meg várakozik is legalább kétféle lefotózva. Most egy megint másmilyen következik.
Ami szintén nagyon finom lett, de hogy ne legyen teljes az örömöm, vétettem egy kis bakit is: a magas falú nagy tepsim éppen foglalt volt, így gondoltam megteszi a másik is. Hát nem tette meg, meg sülés közben a töltelék kikíváncsiskodott a tepsi peremén, a sütő pedig jó égett almaszagot eregetett magából. Így sütőt is takaríthattam. Ha nincs dolgom, hát csinálok magamnak:-)
Szóval ajánlom elkészítésre, de legyen elég magas peremű a tepsi, és persze jó nagy is, hogy elférjen benne ez a finom sütemény:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
  • 25 dkg margarin
  • 4 evőkanál cukor
  • 2 nagy tojás
  • kb. 1 dl házi tej
A töltelékhez:
  • 5 nagy alma (1,2 kg)
  • 25 dkg cukor
  • 9 dl víz
  • 3 csomag vaníliás puding
  • 1 mokkáskanál fahéj
Így készült:
A tésztához előbb a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Tejet annyit tettem, hogy összeálljon a tészta. Míg elkészült a töltelék, pihenni hagytam.
Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem. Hozzáadtam a cukrot, fahéjat és 6 dl vizet, főni tettem.
A pudingporokat a maradék 3 dl vízben simára kevertem. Ha az alma felfőtt, hozzáadtam a pudingot és sűrűre főztem.
A tésztát két részre osztottam. Egyik felét kinyújtva tepsibe tettem, ráborítottam azon forrón a tölteléket, majd befedtem a másik kinyújtott lappal. 
180 fokra előmelegített sütőbe toltam s addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje.

Szeletelni csak kihűlés után lehet, akkorra szépen megdermedt a pudingos alma. Porcukorral is beszórható a teteje, de én ezt csak a fotózott példányokkal tettem meg, elég édesnek találtam anélkül is.
(Recept forrása: Csupa Recept, 2014/6.)

Vaníliás keksz

Van egy olyan tervem, hogy minden héten sütök valami kekszfélét. De ez a terv egyelőre csak elméleti síkon létezik, pedig nincs túl sok akadálya a kivitelezésének. Valamiért szívesebben sütök kelt tésztából valamit hét közben.
Többnyire csak olyankor sütök édes rágcsálnivalókat, ha kirándulni megyünk, mert csomagolni könnyebb őket, mint a szeleteseket. Ez is egy ilyen alkalomra készült: Fiamék két napra "kirándultak" a Tátrába. Előtte való este nem túl lelkesen, de nekiláttam a sütésnek. Csak mert nem engedhetem őket útnak egy kis hazai, saját készítésű nasi nélkül:-)

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
  • 25 dkg vaj
  • 3 tojássárga
  • 25 dkg porcukor
  • 1 rúd vanília
  • 1 evőkanál tejföl
  • 10 dkg étcsokoládé+1 evőkanál olaj
A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a cukrot, tojássárgákat, vaníliarúd kikapart belsejét, pici tejfölt, s összegyúrtam. Közben ha szükséges, még lehet hozzáadni tejfölt. A lényeg, hogy összeálljon a tészta, de kemény legyen, ne ragadjon.
Rövid pihentetés után enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, lyukas közepű kiszúróval kiszaggattam, 175 fokon világosra sütöttem.
Mikor kihűlt, a csokit az olajjal felolvasztottam s becsorgattam vele a kekszeket.
A levendula csak dekoráció, de akár az is kerülhetett volna a kekszbe... Még nem sütöttem levendulával, de sorra fog kerülni az is:-)
Még nem voltunk a Tátrában, de a Gergő fotóit látva szívesen kiruccannék:-)



2014. október 25., szombat

Kevert mákos lekvárral és citrommázzal

Őszies hangulatú sütemény, ami mákos létére meglepően kellemes fogadtatásra talált:-)
Úgy esett, hogy még hétvégére elkészült a tészta, de másik süti is lévén terítéken, csak hétfőn szedtem elő a kamrából kettévágni, finom csipkelekvárral megtölteni, s citromos mázzal tetézni. Finom volt:-)

Hozzávalók:

  • 25 dkg margarin
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg darált mák
  • 30 dkg liszt
  • 1 dl tej
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 nagy alma
Tölteni és bevonni:
  • kis üveg csipekelekvár
  • 20 dkg porcukor
  • 1 citrom leve
Így készült:
A margarint megolvasztottam, majd elkevertem a cukorral és egyenként hozzáadtam a tojásokat. Majd a darált mákot, citromhéjat, reszelt almát, tejet és végül a sütőporral elkevert lisztet is belekevertem.
Kikent tepsibe simítottam a masszát és 180 fokon kisütöttem.
Mikor kihűlt, kettévágtam, megkentem csipkelekvárral.
A porcukrot elkevertem a citromlével -annyit adtam hozzá a kifacsart léből, hogy kenhető, enyhén folyós masszát kapjak. Rákentem a süti tetejére.
Mikor a máz megszilárdult, szeleteltem.


A csipkelekvárt zilahi barátnőmtől kaptuk. Én még soha nem főztem, pedig évek óta tervezem. Tavaly is elmentünk szedni csipkebogyót a gyerekekkel, de keveset találtunk, megszárítottam teának. Tavasszal börzsönyi sétáink során ráleltünk egy csipkebokrokkal borított helyre. Azt hittem, itt terem meg a csipkelekvárunk. Meg is látogattuk két hete a bokrokat, hát bogyó elvétve piroslott rajtuk. Így idén sem töltöm fel a kamrát egyik kedvenc lekvárunkkal...



2014. október 24., péntek

Túrós-sajtos pogácsa

Annyit, de annyit sütöttem mostanában, hogy, bármilyen hihetetlen, amikor igazán ki kellett volna tennem magamért, csak egy pogácsára futotta. No meg Fiacskámnak sem volt kedve cipekedni, én meg nem is nagyon erőltettem.
Nálunk a családi események többsége az ősz-téli hónapokra koncentrálódik. Szülinapok és névnapok egymás hegyén-hátán. Néhány nap eltéréssel volt csemetéim név- és szülinapja, mindkettőjüket sütivel felpakolva engedtem el aznap iskolába. Itthonra is készült 1-1 gyors és egyszerű torta.
Gergő ma ünnepli a nagy eseményt baráti körben, de nem itthon ám, mert könnyebb neki utazni a barátokhoz, mint nekik ide. Ha már az Isten háta mögött lakunk... Sütöttem neki hamuban sült pogácsát, s megnyugtatott, a többit megoldják. Bízom benne:-)

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 25 dkg zsír
  • 2 púpos teáskanál só
  • 30 dkg tehéntúró
  • 20 dkg juhtúró
  • 10 dkg reszelt sajt
  • 1 tojás + 1 lekenni
  • 4 dl házi tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam benne a zsírt, majd a túrókat és reszelt sajtot. Végül hozzáadtam a tojást és élesztős tejet. Megdagasztottam a tésztát. (Tej kellhet még hozzá, hogy megfelelő állagú legyen a tészta, nekem épp elég volt a 4 dl. A tészta inkább kemény legyen, de formázható.)
40 percnyi kelesztés után kinyújtottam, hajtogattam, majd újabb 20 perc után jó ujjnyi vastagra nyújtottam, tetejét bevagdostam. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.
180 fokon szép pirosra sütöttem őket.
Az utolsó tepsiről kissé elfeledkeztem, jobban megpirultak, de azok lettek a legfinomabbak:-)


Fél hátizsák pogácsával meg a többivel már csak jó szórakozást kívánok az ifjaknak:-)
Még valamit elfelejtettem: 16 éves lett Gergő fiam. A torta a Hugi keze munkáját dicséri:-) Ő keverte a krémet és rakta össze, s milyen büszke volt a végeredményre! Azt is kijelentette, hogy az én szülinapi tortámat ketten fogják készíteni. Arra még decemberig várnom kell:-)
Mit is kívánhatnék...


2014. október 19., vasárnap

Jóság torta

Kislányom néha átküld linkeket FB-on ilyen-olyan céllal. Néha sütirecepteket is, persze azért, hogy azt készítsem el a kedvéért. Elég sokat kell várnia, mire a kedvére teszek, de ez alkalommal még segítségemre is volt vele. Ötletet adott, hogy milyen is legyen az időkorlátok miatt gyorsra, egyszerűre tervezett névnapi torta. A jóság szeletet vittem át torta formába, nem csak alakjában megváltoztatva.

Hozzávalók:
A piskótához:

  • 4 nagy tojás
  • 6 evőkanál cukor
  • 6 evőkanál liszt
A meggyes réteghez:
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
  • 5 evőkanál gríz
A krémhez:
  • 2 csomag eperízű pudingpor
  • 6 dl tej
  • 6 evőkanál cukor
  • 20 dkg vaj
A tetejére:
  • 2,5 dl tejszín
  • 1 csomag habfixáló
  • 1 evőkanál cukor
Így készült:
A piskótához szétválasztottam a tojásokat.
A fehérjéket a cukorral keményre vertem, hozzákevertem a sárgákat, majd kanalanként a lisztet.
Kikent tortaformába simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, kettévágtam, az egyik felét tányérra tettem, köré pattintottam a tortaforma oldalát. (A piskóta másik felét eltettem, hamarosan felhasználom.)
A meggyet leszűrtem, levét kiegészítettem 5 dl-re. Ha nem találjuk elég édesnek, kerülhet bele cukor, én nem tettem. Hozzáadtam a grízt, s sűrűre főztem. Hozzákevertem a meggyszemeket s a piskótalapra borítottam.
A pudingporokat kevés tejben elkevertem, majd a többi tej és cukor hozzáadásával kavargatva felfőztem. Még azon forrón több részletben hozzákevertem a vajat.
A meggyes rétegre simítottam.
Mikor kihűlt, a tejszínt felvertem a cukorral, a tetejére simítottam.
Rövid pihentetés után körbevágtam a tortakarika mentén, leszedtem róla s szeleteltem is.

Az epres puding helyett vaníliás kellett volna, de régóta rakosgatom az epreseket, fel kellett már használni. Így csajosabb lett a torta, meg az ízének sem tett rosszat. Bár nem tudom, milyennek kéne lennie, mert még nem sütöttem olyan igazit. Amit leveles tésztával készítenek, jó sok krémmel, habbal megkoronázva s felszeletelt leveles tésztával befedve. Majd csak sorra kerül az is:-)
Egyszerű lett, ahogy terveztem, s finom, mint reméltem:-)

2014. október 12., vasárnap

Tejfölkrémes diós piskóta

Ma sütöttem, többedmagával. Krémes is készült, mert Leányzó már a nyár óta rágja érte a fülem, aztán pogácsa is, mert jól fogott a húsgombócos káposzta mellé, s ez is, mert tudtam, hogy a krémesnek hamar hűlt helyét találom, s maradjon holnapra is valami finomság.
Egy magazinban láttam tejfölkrémes sütit, s tetszett, mert másképp készül a szokásosnál. A krémbe kerülő pép nem tejjel, hanem tejföllel készül. Egy selymes, lágy, könnyed krém lett a végeredmény, bár a pép főzése közben voltak fenntartásaim a sikerrel kapcsolatban. Előbb összecsomósodott, nagyon keménynek ígérkezett, aztán ahogy tovább kavartam, szépen kisimult. Szóval beváltotta a hozzá fűződő reményeket!

Hozzávalók:
A piskótához:

  • 7 tojás
  • 7 evőkanál cukor
  • fél csomag sütőpor
  • csipet só
  • 6 evőkanál liszt
  • 5 evőkanál darált dió
A krémhez:
  • 3 evőkanál liszt
  • 3 dl tejföl
  • 1 tojás
  • 18 dkg cukor
  • 20 dkg margarin
  • maréknyi dió
Így készült:
A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat 4 evőkanál cukorral és a sütőpapírral habosra kevertem. A fehérjéket egy csipet sóval és a többi cukorral felvertem, majd a sárgákhoz borítottam. Kanalanként hozzákevertem a lisztet, végül a diót.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokon kisütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A maréknyi diót kisebb darabokra vágtam, s megpergeltem.
A krémhez a lisztet a tejföllel simára kevertem, majd a tojást is hozzáadtam, elkevertem. Kis lángon állandóan kevergetve sűrűre főztem. Időnként megkeverve hagytam hűlni.
A margarint a cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a langyosra hűlt pépet. Hozzákevertem a pergelt diót.
A krémet a két lap közé kentem.
Ezt el kell mesélnem:-) A krémesrajongó családtagok számolgatták, ki hány szeletet evett, s ki eszi meg a maradék négy szeletet. A végeredmény az lett, hogy 1-1 a gyerekeké, s kettő az enyém. De én lemondtam a javukra az én részemről. Mire Hédi megkérdezte, miért fáradozok annyit, ha meg sem eszem, amit sütök? A válasz pedig Férjuramtól érkezett: Anya nem azért süt, hogy megegye, hanem hogy süthessen, s mi meg jól meghízzunk. Hihi, van benne valami, a sütés öröme nagyobb, meg az első kóstolásé, mert kíváncsi vagyok, milyen lett a végeredmény, s bizony előfordul, annyival is maradok. A hízás pedig? Egyelőre nem kell drasztikus fogyókúrába kezdenünk... 
Ebből a sütiből viszont legalább 3-4 szeletet megettem hirtelen:-) 

2014. október 5., vasárnap

Almás-túrós pite

Adtam magamnak egy hónapot, hogy alkalmazkodjak a régi-új helyzethez, kialakuljon egy elfogadható napirend, amibe minden fontos tennivaló belefér, meg hogy utolérjem magam. Nem mondhatom, hogy ez megtörtént, de ideje volna a blogra és a kedves blogtársakra is időt szakítani, mert be kell vallanom, hogy csupán FB-ról értesültem erről-arról, akkor is telefonról kukkantottam be kávézás vagy estebéd közben.
Sütni sütöttem, többnyire fotó is készült, időnként receptet is lefirkantottam, így volna mit közzétennem. A legutóbbival kezdem, vagy inkább folytatom.
Tegnap-ma nálunk gyűlt össze a társaság egy "nyárbúcsúztató" bulira, ami igen jó hangulatban zajlott. Nem annyira a sütiknek köszönhetően, amiket készítettem, sokkal inkább a kellő mennyiségű alkohol eresztette meg a pasik tréfálkozó kedvét.
Sütöttem kalácsot, pogácsát, almás-túrós pitét és egy tortácskát a szeptemberben születettek számára.
Az almás pite Sógorom első számú kedvence, de mindenki más is szereti. Hogy ne csak a megszokott legyen, ráadásul két hete is készült egy nagy tepsivel, túróval bolondítottam meg. Vagyis inkább az alma bolondította meg a túrót, mert az lett az uralkodó íz.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 40 dkg liszt
  • csipet só
  • 20 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 tojássárga
  • kb. fél dl tej
Az almatöltelékhez:
  • 6 nagy alma
  • 10 dkg cukor
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 mokkáskanál fahéj
A túrós réteghez:
  • 40 dkg túró
  • 1 evőkanál tejföl
  • 12 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 3 evőkanál gríz
Így készült:
Előbb a tészta készült el: a lisztet, sót, sütőport, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral, majd a tojássárgák és annyi tej hozzáadásával, hogy összeálljon a tészta, összegyúrtam.
Pihenni hagytam, míg a töltelékek elkészültek.
Az almákat lereszeltem, majd kicsavartam a levét. Hozzáadtam a cukrot, fahéjat, grízt, alaposan összekevertem.
A túrót villával áttörtem, majd a többi hozzávalóval összekevertem.
A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Az egyiket tepsibe helyeztem, elsimítottam rajta az almát, erre került a túró, végül befedtem a másik lappal.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.
Kihűlve szeletelhető.
Melegen is próbálkoztam a szeleteléssel, mert alig vártam, megkóstolhassam, de nem hagyta magát. Az omlós tészta nem akart egészben maradni. Kihűlés után viszont semmi gond nem volt már vele. Attól sem kellett félnem, hogy nem fog elfogyni:-)