2015. február 23., hétfő

Kisdobos

A neve szerint kicsinek kéne lennie, de meglehetősen nagy "dobosok" lettek.
Régi, lakodalmas készülődésekből származó recept, Anyukám gyűjteményéből. Régebb többször készítettem, aztán mellőzött lett. Pedig igen finom tud lenni, meg aztán mutatós is. Főleg, ha a méretei is megfelelnek az elvárásnak. Két-három falatnyi sütikék kéne legyenek, ezzel szemben az enyémek tenyérnyire terebélyesedtek a sütőben. Van is elképzelésem, hogy miért: nagy tojásokat használtam, tényleg méreteseket. Gondoltam is rá, hogy kicsivel több lisztet tegyek, de aztán tartottam magam a recepthez. A teáskanálnyi masszák meg fogták magukat, s szétterültek, a vártnál jobban. És így lett a kisdobosból nagydobos! :-)


Hozzávalók:

  • 5 tojás
  • 30 dkg cukor
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 30 dkg liszt

Krém:

  • 2 evőkanál liszt
  • 2 tojás
  • 1 evőkanál kakaó
  • 3 dl tej
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
Bevonni:
  • 10-15 dkg étcsokoládé
  • 2-3 evőkanál olaj
Így készült:
A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral jó habosra kevertem, majd kanalanként hozzáadtam a lisztet.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal halmokat raktam egymáshoz nem túl közel, mert elterülnek.
180 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem. Elég hamar sülnek, figyelni kell rájuk. 
Maguktól nem jönnek fel a sütőpapírról, egy késsel alányúlva szedtem le őket.
3 nagy tepsibe fértek bele.
A krémhez a lisztet a tojásokkal és pici tejjel simára kevertem. Hozzáadtam a kakaót, s apránként a többi tejet.
Állandóan kavargatva felfőztem. Előbb csúnyán összecsomósodott, de ahogy tovább kevergettem s főni kezdett, szépen elsimult.
Időnként megkavarva hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a tojásos pépet.
A kihűlt korongokat megtöltöttem a krémmel. Kicsit soknak bizonyult a krém, maradt belőle egy kevés, de majd keksszel megesszük azt is.
10 dkg csokit 2 evőkanál olajjal gőz fölött felolvasztottam.
A 10 dkg csoki viszont kevésnek bizonyult, egy részét teljesen bevontam, az utolsókat csak becsorgattam. Ezért csokiból többet ajánlok.

Nagyon finom süti tud lenni, piskóta állagú tallérok kakaós krémmel és csokimázzal- ennél több nem is kell. 

Túrós stangli

Múlt hét közepe táján rágcsálhatnékom támadt. Valami sós ropogósra fájt a fogam. Volt friss házi túróm, épp arra várt, hogy valamit készítsek belőle, így ennek a felhasználásával készült ez a stangli. Épp olyan lett, amilyenre vágytam.

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg túró
  • 25 dkg zsír
  • 1,5 teáskanál só
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
  • 1 tojássárga lekenni 
  • szezámmag beszórni
Így készült:
A sót, lisztet elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a túrót, tojást és a tejfölt. Összegyúrtam. Nekem ennyi tejföltől is összeállt a tészta, de szükség szerint lehet még tenni hozzá.
A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, feltekertem, mint a kalácsot, majd újra kinyújtottam. 
Tojássárgával lekentem, szezámmaggal beszórtam. Derelyemetszővel csíkokra vágtam, tepsibe pakoltam. 
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.
Finom ropogós lett, ahogy én szeretem. 
A tetejére kerülhet más mag is, vagy akár reszel sajt is. De legjobban szezámmaggal kedvelem a sós sütiket, szeretem a megpirult mag ízét.

2015. február 19., csütörtök

Gyümölcskenyér

A múlt hét közepén kelt tésztából készült süti helyett gyümölcskenyeret sütöttem. Mert ahhoz volt kedvem... Míg sült, kihasználta az időt FB-ozásra. Bele is feledkeztem, olyannyira, hogy a süti illata juttatta eszembe, hogy elég sok idővel ezelőtt én két püspökkenyérformát betettem a sütőbe. Korábban kellett volna észbe kapnom, mert alaposan megsült szegényke, szerencsére csak a teteje égett meg kicsikét. Persze a vastag kéreg ellenére elfogyott, a sok belesült finomság nem ment veszendőbe.

Hozzávalók, 2 püspökkenyérformához:

  • 25 dkg margarin
  • 30 dkg cukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 1 citrom héja és leve
  • csipet só
  • 5 tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet szódabikarbóna
  • 50 dkg liszt
  • 2 dl tej
  • 10 dkg mazsola
  • 10 dkg dió
  • 10 dkg aszalt vörös áfonya
  • 10 dkg magkeverék (mandula, mogyoró, kesudió)
  • 1 evőkanál kakaó
Így készült: 
A margarint megolvasztottam, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd a tojásokkal. Hozzáadtam a csipet sót, citrom lereszelt héját, levét, majd a tejet a liszttel váltakozva. Belekevertem a sütőport és szódabikarbónát is.  Alaposan elkevertem, végül beleforgattam a darabolt diót, aszalt gyümölcsöket, darabokra vágott keveréket.
A tészta háromnegyed részét elosztottam két kikent püspökkenyér formába. 
A maradék tésztában elkevertem a kakaót. A formákban lévő tészta közepére kanalaztam egy csíkban.
180 fokos sütőbe tettem. Azért időközben érdemes ránézni, hogy ne süljön ilyen vastag kérge! :-) Szóval tűpróbáig kell sütni, hogy a közepe is biztosan átsüljön.


A tegnapi süti meg kevesebbet sült a kelleténél... Talán nem annyira szerencsések ezek a munka utáni sütögetések. :-) De néha olyan vágyat érzek rá, mert kikapcsol, megnyugtat. Tegnap meg erre volt szükségem. S hatott, mindazok ellenére, hogy az egyiket (mert sóst is sütöttem, meg kakaós kalácsot) elszúrtam. :-)

2015. február 15., vasárnap

Omlós almás pite

Egy "hétköznapi" vasárnapnak indult a mai nap, ami főzéssel, sütéssel, aztán pihenéssel telt volna. Egy hirtelen fordulattal aztán színesedett a szürkének induló nap: beharangoztam a készülő almás pitét a testvéreimnek, s hívtam őket kóstolgatni. S jöttek, persze nem csak a süti miatt. Természetesen nagyon örültem, s gyorsan kavartam még egy sütit, nehogy ne legyen elég a nagy tepsi almás. Szerencsére, mert mindössze egy csík maradt a tepsiben belőle, amiből vágtam néhány kockát a fotóhoz. Gergő abból is egyet megevett, míg én hátat fordítottam. :-) Azt hiszem, már nem is kell dicsérnem. Tényleg finom lett, ezért is örökítem meg, bár jó néhány almás pite recept van már a blogon. De kicsit mind más...


Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • nagy csipet só
  • 20 dkg margarin
  • 10 dkg zsír
  • 12 dkg cukor
  • 2 tojás
  • 1-2 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • lekvár (őszibarack dzsem)
  • 1,5 kg alma
  • 16 dkg cukor
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék (vagy fahéj)
Így készült:
A lisztet, sót cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, s tejfölből annyit, hogy összeálljon a tészta.
1-2 órát hideg helyen pihentettem.
Közben az almát megmostam, s héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, hozzáadtam a cukrot, grízt, fűszerkeveréket.
A tésztát kettéosztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam (28×36 cm-es). Egyik lapot sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, lekentem lekvárral, elosztottam rajta az almát s befedtem a másik lappal. A tetejét megszurkáltam villával s 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.
Sülés után beszórtam a tetejét porcukorral.

A lekvár azért került bele, mert már megint sikerült több üveggel megkezdeni, s csak foglalják a helyet a hűtőben. Másféle is használható, de akár el is hagyható. A töltelékbe kerülő cukor mennyisége pedig az alma savanyúságától is függ. Most nem savanykás alma került  pitébe, így a cukorral is csínján bántam. 

2015. február 14., szombat

Habos süti

Egy hét alatt kilenc darab tojásfehérjét gyűjtöttem össze. Honnan? Fánkot sütöttem, hét közben meg kis sós kifliket, abba is csak sárgája került; le is kellett kenni, szintén tojássárgával. Mivel csak a hűtőben tartottam, fel kellett használni. Mi máshoz, krémes-habos sütihez. A lapja készült belőle. A krémbe pedig a hónapok óta rakosgatott eperízű pudingpor került, amit kaptunk. Én csak vaníliásat szoktam venni.



Hozzávalók:
A laphoz:

  • 9 tojásfehérje
  • 9 evőkanál cukor
  • 9 evőkanál liszt
  • csipet só
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 2 csomag eperízű pudingpor 
  • 6 dl tej
  • 16 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
A tetejére:
  • 4 dl tejszín
  • 2 evőkanál vaníliás cukor
Így készült:
A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Kanalanként hozzákevertem a lisztet, közben belekevertem a sütőport is.
Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×36 cm-es) kentem a masszát s 180 fokon kisütöttem.
A krémhez a pudingporból s tejből sűrű pudingot főztem. Kavargatva hagytam kihűlni.
Közben elkevertem a puha vajat a cukorral s kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.
A krémet a közben kihűlt lapra kentem.
A tejszínt a cukorral kemény habbá vertem s elsimítottam a süti tetején.
A lap a rendes piskótánál keményebb, szárazabb. De a sok krémmel és habbal teljesen élvezhető volt, sőt! 
Úgy terveztem, hogy kettévágom a lapot, megkenem lekvárral, erre kerül a krém, a tetejére a hab. De nem mertem próbálkozni a kettévágással, így egy könnyebb utat választottam. A lekvár le is maradt róla. Majd egy sima piskóta esetében próbálkozom a lekváros változattal. 



2015. február 13., péntek

Hájas

Olyan régóta próbára szerettem volna tenni magam, most végre alkalom adódott rá. Még tavaly év vége fele jutottam hozzá hájhoz, de akkor nem volt időm, alkalmam babrálni vele, beraktam a mélyhűtőbe. Hétvégén aztán kiolvasztottam. Egy délutánom ráment, de legalább tudom, hogy tudok hájast sütni! :-)
Zsírral próbálkoztam már, ugyanezzel a recepttel, akkor szép leveles lett (recept itt). A látvány megfelelő volt, de mégis hibádzott valami: az íze nem volt olyan. Az a gyerekkori ízemlék nem sejlett fel benne. Ebben már az is megvolt. Úgy örültem neki! Apró örömök az életben! :-)


Hozzávalók:

  • 60 dkg háj
  • 30 dkg liszt
  • 70 dkg liszt
  • 4 tojás sárgája
  • 2 evőkanál ecet (20 %-os)
  • szénsavas ásványvíz (szódavíz)
  • csipet só
  • lekvár 
  • vaníliás porcukor
Így készült:
A hájat ecetes vízben átmostam (eredeti receptben egy éjszaka kell ecetes vízben áztatni), lecsepegtettem, húsdarálón ledaráltam.
30 dkg liszttel összegyúrtam.
A többi liszthez adtam a tojássárgákat, 1 dl ásványvízben elkevert ecetet s csipet sót. Kétszer is megnéztem, nem kérte a recept, de azért egy nagy csipet sót tettem hozzá. Gyúrni kezdtem, közben apránként adagoltam az ásványvizet. A tészta átlagos keménységű kell legyen. Nem túl kemény, de lágy sem. Jól gyúrható, fényes tészta kell legyen, a recept szerint hólyagos is, de nekem sehogy sem akart bubis lenni.
A tésztát téglalap alakúra nyújtottam, s 2/3 részén elosztottam a hájas tésztát. Elég kemény volt, kézzel nyomkodtam rá, igyekezvén nagyjából egyenlő vastagságúra igazítani. Az üresen maradt részt ráhajtottam, ez befedte a hájas rész felét, majd a kimaradt hájas részt is ráhajtottam. A kapott téglalap harmadát felhajtottam, majd erre a kimaradt harmadot. 
Fél órát letakarva pihent. Ekkor kinyújtottam, megismételtem ugyanúgy a hajtogatást. 
Újabb félóra pihentetés, nyújtás. Nem volt könnyű nyújtani, mert kemény volt. De fokozatosan sikerült megfelelő vékonyságúra, úgy fél centisre nyújtani.
Egy kést gázlángon felforrósítottam, ezzel vágtam négyzet alakúra. Minden vágás után újra izzítottam a kést.
A tésztadarabokra lekvárt tettem, egy részére csipkét, másik részére barackot. Fontos, hogy olyan legyen, ami nem folyik ki sülés közben. A tésztát lazán félbehajtottam, nem nyomkodtam le.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Pirulásig sütöttem, közben lestem ám, hogy levelesednek-e. Nőttek szépen, elégedett voltam velük. :-)
Három tepsivel lett, de a harmadik már nem lett olyan leveles. Biztosan hidegre kellett volna tennem, míg rákerül a sor.
Még azon forrón beforgattam vaníliás porcukorba. 

Olyan szépen kinyíltak sülés közben, mint gyerekkoromból emlékszem. Mindenkinek ízlett, a gyerekeknek is. Ők még nem is ettek hájast... 
Tölthető dióval is, de az igazi, a legfinomabb szilvalekvárral. Anyukám sós rudakat is sütött belőle: nyújtás után lekente tojással, sózta, sajttal vagy köménnyel szórta be. Még van egy adag háj a mélyhűtőben, abból sóst is fogok sütni.

2015. február 7., szombat

Kekszes mokkaszelet

Épp ma egy hete készült. E hétvégi süti meg még nem készült el, nem is fog, csak holnap. Különben nem ülnék itt, hanem a konyhában tüsténkednék.
Egy újságban (Receptözön Sütemények, 2013/1.) találtam a receptet, s érdekesnek találtam, mert a töltelékbe darált keksz kerül. No meg kávé, amitől csak finom lehet. Az is lett!

 Hozzávalók:

  • 7 tojásos piskóta
  • 25 dkg darált keksz
  • 2 dl feketekávé
  • 1 evőkanál rumaroma
  • 20 dkg porcukor
  • 25 dkg vaj
  • 1 evőkanál kakaó
Így készült:
Megsütöttem a piskótát, hagytam kihűlni.
A krémhez a kekszre ráöntöttem a rumot, kávét, hozzáadtam a cukrot, kakaót, puha vajat s alaposan elkevertem.
A piskótára kentem. Tetejét darált keksszel szórtam be, az eredeti recept szerint viszont csokimáz kerül rá.
Krémes is készült múlt héten, az bizony hamarabb elfogyott. Hogyne, hisz családi kedvenc. Csak úgy számolgatják, kinek hány kocka jut belőle, s hogy örülnek, hogy az én fejadagomat is megehetik! :-)

Fánk

Ha nem is túl gyakran, de szoktam sütni fánkot, még sincs még a blogon. Legalábbis sima, hétköznapi fánk nincs.  Mifelénk nem volt jellegzetes farsangi sütemény, inkább kürtős kalács készült ebben az időszakban. Most is véletlen az egybeesés, azért készült, mert kellett valami a paprikás krumpli mellé ebédre, meg amúgy is terveztem sütni úgy két hete, de akkor meghiúsult. Nem szoktam recept után sütni, mint ahogy most sem. De mértem a hozzávalókat, hogy blogképes legyen! :-)
Hozzávalók:

  • 70 dkg liszt
  • csapott teáskanál só
  • 1 evőkanál cukor
  • 3,5 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 egész tojás
  • 2 tojássárga
  • 6 dkg vaj
  • a tálaláshoz lekvár, vaníliás porcukor
Így készült:
3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 
A lisztet elvegyítettem  sóval, vaníliás cukorral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még fél dl meleg tejet, hogy megfelelő állagú legyen a tészta. Végül beledagasztottam az olvasztott, de nem forró vajat.
Meleg helyen duplájára kelesztettem.
Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Mindegyiket a közepétől megfogva kicsit meghúzgáltam, így a közepén vékonyabb lett a tészta, s mélyedés lett benne sülés közben.
Még 10 percnyit pihentetés után bő , forró olajban, kis lángon mindkét felét pirosra sütöttem.
Cukorral szórtam egy részét, másik része lekvárt kapott a mélyedésekbe.


Anyukám, mikor fánkot sütött, egy részét mindig megtöltötte szilvalekvárral még sütés előtt. Mindig próbáltuk azokat kikeresni, bár kívülről nem igazán lehetett megkülönböztetni őket. Néha én is megtöltöm a fánkot, de úgy macerásabb, s utólag is belekerülhet az a lekvár. 

Vaníliás cukor

Sokáig, azaz néhány hónappal ezelőttig bolti vaníliás cukrot használtam a sütikbe. Láttam, olvastam a házilag készíthetőről is, vettem is néhányszor vaníliarudat, de nem vettem a fáradtságot készíteni. Tavaly év vége fele aztán rábeszéltem magam. Utánaolvastam a témának. Kétféle elkészítési módot találtam, egyik a kettévágott vaníliarúd belerejtése a cukorba, a másik a teljes rúd cukorral való megőrlése. Én ez utóbbit választottam.
Hozzávalók:

  • 30 dkg kristálycukor
  • 1 vaníliarúd
Így készül:
A vaníliarudat feldaraboltam, 2 evőkanál cukorral kávédarálóban megőröltem. Átszitáltam, a nagyobb darabokat újabb adag cukorral még egyszer átdaráltam, majd a többi porrá darált cukorral összekevertem. Zárható üvegbe tettem. 2-3 hétig állnia kéne, de én szinte rögtön használni kezdtem.
Mostanra egy kevés maradt az elsőként gyártottból, ma készült az újabb adag. Először is, másodjára is két-két rúdból készült. A Lidl-ben szoktam venni, a kettő kerül annyiba, mint máshol egy. 
Ma fánkra került belőle, de kifliket beforgatni, tejszínt felverni használom, kelt tésztába is tettem már, krémekbe kerül belőle bőven. Apró fekete szemcsés, de eddig még senkit sem zavart a látványa.