2016. december 28., szerda

Mákos mézes krémes

Egyike a karácsonyi sütiknek. Mindenképpen terveztem valami mézeset sütni, mert idén elmaradt az apró mézes sütése. Pedig mióta gyerekeim vannak, minden évben sütöttünk, remek együtt végezhető munka. Úgy a sütése, mint a díszítése. 
Hogy ne a megszokott, ám igen kedvelt mézes legyen, egy újságban látott ötlet alapján mákos lett a lap, a töltelék a szokásos. Azaz baracklekvár helyett szilvalekvár került bele. Így is finom lett!


Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 1 nagy evőkanál méz
  • 2 tojás
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 5 dkg mák (egészben)
  • tejföl
A töltelékhez:
  • 6 dl tej
  • 6 evőkanál gríz
  • 2 evőkanál cukor+18 dkg
  • vanília
  • 25 dkg vaj
  • kis üveg szilvalekvár
Így készült:
A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a tejföl kivételével a többi belevalót is hozzáadtam. Mézből annyit, amennyi a jó mélyen belemártott kanálon rajtamaradt. Gyúrni kezdtem, közben annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta, de túl kemény se legyen.
4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam s tepsi hátán sorra kisütöttem őket.
A krémhez a tejből, grízből, 2 evőkanál cukorból kevés vaníliaaromával sűrű tejbegrízt főztem.
Mikor kihűlt, a többi cukor és vaj keverékéhez kanalaztam. Alaposan kikevertem.
Két alsó lapot megtöltöttem fele krémmel, erre szilvalekvár került, következő lap, többi grízes krém és befedtem az utolsó lappal.
Legalább másnapig kell hagyni puhulni.
Ezúttal valamiért nem puhultak meg olyan jól a lapok, mint szoktak, persze azért kemény sem volt, szépen lehetett szeletelni. Csak éppen nem hozta a megszokott formát. 
Leányzónak most is ízlett, ő a legnagyobb mézes krémes rajongó. Fiam másik sütit részesített előnyben, de a kedvenc reszelt túrósát így is hiányolta. Még jó, hogy nem sütöttem azt is, így is sok lett, pedig osztogattam is belőle bőven. Talán szilveszterre kedvére teszek. :-)

Diókiflik

Most más tollaival ékeskedem, ugyanis Anyósom süteményét fotóztam le. Ő szokta sütni, a recept pedig az Ő Anyjától származik, a bályoki Mamától, akit még Leányzóm is megismerhetett, bár nem emlékszik rá, mert kicsike volt, amikor a Mama itt hagyott minket. Sokszor mondtuk, hogy hasonlít rá, még Margitkának is neveztük, mert ugyanolyan akaratos, terveit mindenáron véghezvivő, parancsokat osztogató Hédi is. Ami egyáltalán nem baj. Apró termetű, de annál elevenebb, mindig sürgő-forgó Mama volt, határozott, kíváncsi, mindig valamit adni akaró. Takaros, tornácos-szőlőlugasos házban lakott, ahova mindig szívesen mentünk. Már az sincs meg...
Hozzávalók:

  • 30 dkg margarin
  • 35 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • vaníliás porcukor beforgatni
Így készül:
A hozzávalókat alaposan össze kell dolgozni. 2-3 órát hűtőben pihentessük. 
Ezután előbb kis golyókat, majd kifliket kell formálni belőle. 
Tepsibe rakosgatjuk, 180 fokon világosra sütjük.
Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.
A fotó csalóka, mert kis tányérra raktam a kifliket, de egész picurkák, egy falatnyi az egész. Finomak, és sokáig elállnak. De csak ilyenkor, mikor legalább hatféle süti közül válogathatunk! :-)

Elmulasztottam kellemes karácsonyt kívánni, mert azt hittem, lesz még időm, energiám leülni a blog elé. De tévedtem. Így csak remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek, békességben és szeretetben, családi körben. :-)




2016. december 22., csütörtök

Meglepetés Katalintól

Minden karácsonyra gyártok saját készítésű ajándékot a családtagoknak, ami persze aprósüti, édesség  így vagy úgy csomagolva. Mivel Katalin bogszülinapi játékán karácsonyi gasztroajándékok receptjét várta, én is küldtem neki kettőt. Nem is a nyerés esélye csábított, csak a játékban való részvétel. És olyan szerencsém volt, hogy enyém lett a nyeremény. Meglepetés volt, tényleg. Meg nagy öröm is, ugyanis a csomag számomra legbecsesebb tartalma a Váncza recepteket tartalmazó könyv, mely eddig nem gyarapította gyűjteményemet. Azaz igen, néhány lap erejéig, melyeket féltve őrzök. Anyukámnak ugyanis megvolt az eredeti kiadás, de húgaim megkaparintották és összetépték. A menthető lapokat összeragasztotta Anyukám, régebb még sütöttem is belőlük. Ezután többet fogok! :-)
Az edényfogó is nagyon szép, Katalin saját keze munkája.
Katalin, köszönöm szépen még egyszer, nagy örömet okoztál nekem így karácsony előtt! :-)

Gyümölcszselés papucsok

Úgy esett, hogy a nyáron elfelejtettem venni otthon rahátot. Pedig többnyire szoktunk hozni, mert szeretjük kalácsba vagy kiflibe. Nemrég láttam Katinál rahátos kiflit, bizony szívesen ettem volna belőle. Gondoltam egyet, s Lidl-ben vásárolt, kilós kiszerelésben kapható, szögletes formájú  gyümölcszselével tettem egy próbát. Kicsit tartottam tőle, hogy megolvad s ki fog folyni sülés közben, de semmi ilyesmi nem történt. Mivel a kettévágott zselé alakja nem igazán engedte kiflivé hajlítani magát, papucsok lettek belőle. Így is szépek lettek.
A kedvenc hókifli receptemet kerestem elő, csakhogy most teljes egészében zsírral készült. És jelentem, finomabb, mint margarinnal. Legalábbis nekem jobban ízlik így.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 22 dkg zsír
  • 2-2,5 dl tejföl
  • csipet só
  • 1 teáskanál porcukor
  • gyümölcszselé tölteni
  • vaníliás porcukor forgatni
Így készült:
A lisztet. sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam kanalanként a tejfölt, annyit, hogy jól gyúrható, rugalmas tésztát kapjak. 
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Mindegyikre 1-1 félbevágott gyümölcszselé darabot tettem. A tészta két szélét felhajtottam egymásra, kissé össze is nyomtam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem.
Még azon melegében vaníliás porcukorba forgattam.
Sokáig el kéne állnia, de már egy kevés van belőle, a karácsonyt sem éri meg! :-)
Délutánonként már sütögettem aprósütiket, ajándékozás céljából meg gyerekeknek iskolába vinni. De a karácsonyra való sütést holnapra tervezem, többek között nagy adag lekváros hókiflit, Leányzó egyik kedvencét. Meg mindenki másét. :-)

Elkészült a szilvalekváros változat is. Az előző is finom, persze, hogy az, de a szilvalekváros az igazi.


2016. december 12., hétfő

Sajtfánkocskák

Jó néhány éve, hogy egy kolléganőm ilyen fánkocskákat hozott. Kis helyesek meg nagyon finomak voltak. Egyszer már tettem egy próbát, de miután szépen felpuffadtak, el is laposodtak, mire megpirultak volna. Úgy is finomak voltak, csak hát a látvány... Még egy esélyt adtam neki, ezúttal jó forró sütőben pirultak, 200 fokot kaptak. S pufik maradtak! Tudtam, hogy az égetett tésztának ez a titka, előző alkalommal mégis a szokásos 180 fokon sültek.
Ilyenek lettek:

Hozzávalók:

  • 5 dl tej
  • 20 dkg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 5 dkg vaj
  • 20 dkg reszelt sajt (trappista)
  • 3 tojás
Így készült:
A lisztet előbb kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, a vajat és sót. Kavargatva sűrűre főztem. Annyira sűrű lett, hogy kavarni is nehéz volt, de kicsit hagytam főni.
Levettem, elkevertem előbb a sajtot benne, míg felolvadt, majd egyenként a tojásokat adtam hozzá. Mindegyikkel addig kevertem, míg egynemű lett a massza.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal kis halmokat pakoltam, helyet hagyva közöttük.
Előmelegített, 200 fokos sütőbe tettem, s addig sültek, míg szépen megpirultak.
Kivéve is megtartották a formájukat.

Frissen, langyosan volt a legfinomabb, de én másnap is szívesen rájártam a maradékra. Most, hogy ennek a titkát is kifürkésztem, biztosan fogom még sütni! 

2016. december 4., vasárnap

Töltött tojás

Hát ez nagyon nem süti, még csak nem is sütőben készül, de itt a karácsonyi ötletelések közepette miért is ne?
Nagyon régi recept, Édesanyám már gyerekkorunkban is készítette. Mifelénk akkoriban nagyon népszerű előétel volt, szinte minden ünnepen képviseltette magát, nem csak nálunk. Egyike azon recepteknek, amik nem merültek feledésbe, nem váltotta le másik új kedvenc. Ha nem is minden összejövetelre, de gyakorta készül azóta is. Még a gyerekeim is szeretik. Sokáig nem ették meg a majonézes ételeket, nekik hagytam csak úgy csupaszon. Azóta megeszik majonézzel együtt, ami szigorúan házilag készül.
Legutóbb néhány napja, a névnapomra készítettem, ami egybeesik Anyósom születésnapjával. 70 éves lett idén... Én előételt készítettem, Ő pedig főfogást és tortát.

Hozzávalók:

  • 8 főtt tojás
  • 1 nagy dobozos májkrém
  • só, bors, paprika
  • petrezselyemzöld
A majonézhez:
  • 1 főtt tojás sárgája
  • 1 nyers tojás sárgája
  • 2 dl olaj
  • mustár
Így készült:
A tojásokat keményre főztem. 10 percig, meg még egy két perc ráadást is szoktam neki adni, hogy biztosan kemény legyen.
Leöntöttem róla a forró vizet, és hideg vizet engedtem rá, így hagytam kihűlni.
Megpucoltam, kettévágtam, hosszában.
A sárgákat kiszedtem belőle. Egyet eltettem a majonézhez, a többit villával összetörtem. Hozzáadtam a sót, borsot, pirospaprikát, kevés morzsolt petrezselymet. Összekevertem. Többnyire kemény szokott lenni, ezért majd, ha kész a majonéz, keverek belőle egy keveset hozzá.
Jöhet a majonéz: a főtt tojássárgát villával összenyomom, hozzáadom a nyerset s összekeverem. Vékony sugárban, vagy inkább cseppenként adagolom hozzá az olajat, közben egy-egy kevés mustárt is, úgy csapott kiskanálnyit. Az olajjal csínján kell bánni, mert ha sok megy bele egyszerre, összekapódik. Régebb, zöldfülű koromban bizony előfordult, de az utóbbi időben azért sikerülni szokott. 3-4 alkalommal teszek hozzá mustárt is, mire az összes olajat belekevertem. Kevés tejföl is kerülhet bele, akkor lágyabb ízű a majonéz.
Keverek belőle egy keveset a töltelékhez is, amit aztán tortadíszítőbe pakolok.
A majonézt elsimítom egy tényér alján, ebbe pakolom a fél tojásfehérjéket, üregével felfele. Telenyomom töltelékkel, jó púposan.
Lehet tenni töltelékkel lefele is a majonézbe, akkor csak kiskanállal pakolom tele. Szoktam díszíteni a tetejét paprikakrémmel, petrezselyemlevéllel.
Akkor így néz ki (régebbi fotó):
Nem ördöngösség a házi majonéz. A lényeg, hogy ahány tojássárga, annyi dl olaj kerüljön bele, szigorúan cseppenként. Lehet készíteni csak nyers tojássárgával, de az a tapasztalatom, hogy vegyesen főtt tojással sikeresebb. Persze arra vigyázni kell, hogy friss legyen a tojás. A mustár kell bele az íze meg állaga miatt is. Édesanyám mesélte, hogy egy alkalommal, mikor szomszéd faluban lagziba készültek, reszelt főtt krumplit kevertek a majonézhez, s bár megijedt, hogy mi lesz belőle, de jó lett. Sosem próbáltam, az Anyukámtól tanult módon szoktam készíteni.

2016. december 3., szombat

Kandírozott gyömbér

Katalinnál  leltem rá a kandírozott gyömbér receptjére, jó ideje tervezgetem is az elkészítését. Úgy két héttel ezelőtt került rá sor, azóta csipegetem s két sütibe is került bele. Egyik egy kevert mézes -erről nem készült fotó, majd legközelebb-, a másik egy egyszerű keksz. Nekem nagyon ízlik, a csípősségével együtt. Kicsit hosszadalmas, de egyáltalán nem nehéz elkészíteni. S mivel szép dobozkába vagy üvegbe csomagolva ajándéknak is kitűnő, Katalin blogszülinapi játékára is elküldöm. Az Ő játékára az Ő receptje szerint készült finomság! :-)

Hozzávalók:

  • gyömbér (35 dkg volt megpucolva)
  • 25 dkg cukor + 2 maréknyi
A megpucolt gyömbért csíkokra vágtam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepte, főni tettem. 5-6 perc főzés után leöntöttem a vizet róla, s újra felöntöttem, újra főztem. Háromszor ismételtem meg.
Negyedik alkalommal annyi vizet öntöttem rá, amennyi épp ellepte, s a 25 dkg cukorral kis lángon főztem. Jó sokáig, míg kevés leve maradt. 
Ekkor szűrőbe öntöttem, hagytam lecsöpögni.
Tálcára borítottam, két maréknyi cukrot szórtam rá s alaposan összeforgattam vele, hogy mindenütt belepje a cukor.
Hidegre tettem, azóta is ott van. Kicsit keményebb, szárazabb lett, de így is szeretem rágcsálni. Talán zárt dobozba kéne tennem, hogy ne száradjon ki teljesen...


Narancsos-gyömbéres keksz

Az előző recept világos változata:

Hozzávalók:

  • 15 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • fél csomag sütőpor
  • 35 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 narancs lereszelt héja
  • maréknyi kandírozott gyömbér
Így készült:
A mikróban megolvasztott margarint alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.
Belekevertem a többi hozzávalót, a gyömbért apróbb darabokra vágva.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal diónyi halmokat raktam, 180 fokon világosra sütöttem őket. Épp csak addig, míg a szélei picit sötétedni kezdtek.
Finomak lettek, puhák, kellemes haraphatóak. 
A gyömbér házilag készült, Katalin receptje alapján. Ideje lenni azt is közzétenni!

Csokis keksz

Amerikai csokis keksz néven találtam a receptet egyik (számtalan van ugyanis) füzetemben lefirkantva, de mivel jó néhány változtatást eszközöltem rajta, az első jelzőt el is hagytam. Egyszerű, gyors, finom süti, pont olyan, amire késő délután van idő. Másnap esedékes névnapomra készült, kollégáknak. S hogy biztosan elég legyen, azaz jusson is, maradjon is, alkottam egy világos változatát is, más ízesítéssel. Hamarosan következik az is!

Hozzávalók:

  • 20 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 3 nagy tojás
  • 40 dkg liszt
  • nagy csipet só
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 15 dkg csokoládé
Így készült:
A csokit feldaraboltam. Talán ez vette el a legtöbb időt. :-)
A margarint mikróban felolvasztottam, alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal. 
Hozzáadtam a csipet sót, kakaót, lisztet, sütőport, vaníliát, egyneművé kevertem. Legvégül a csoki került bele. Sűrű, de keverhető massza lett. 
Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal halmokat rakosgattam, nem túl közel egymáshoz. 
180 fokos sütőben sütöttem, addig, míg megnyomkodva már nem volt lágy a teteje. 
Szeretem ezeket a kanállal kipakolható kekszeket, egy edényben mindent összekeverünk, nyújtani és szaggatni sem kell, csak tepsibe rakosgatni és kisütni. Épp ezért van már jó néhány hasonló a blogon, de mind más, és mind finom.