Paradicsomos káposzta...

 ... rántott párizsival.

De régen volt, s mégis mintha mostanság lett volna... Anyukánk jött hozzánk, s én valószínűleg épp iskolában voltam- Ő meg főzött. De nem ám abból, ami otthon volt, elment a boltba s a kis nyugdíjából bevásárolt. Mindig elszorul a torkom, mikor rá gondolok, arra, hogy mennyire nem jöttek be a számításaik... S a kevéske pénzén is mindig vett valamit a gyerekeknek, mindig hozott valamit, ha meg nem, itt vásárolt. Mikor elkezdtem blogot írni, akkoriban lett beteg. Ennek tíz éve.  Férjem gyorsan megcsinálta a fenti fürdőszobát, hogy majd elhozzuk Őt hozzánk. De nem került rá sor. Egy hónap ... s elsietett Apukánk után. 

Akkor épp paradicsomos káposztát főzött, sonkával. Ez az étel -is- rá emlékeztet. Egyszerű, mégis ritkán főzöm, nagyon ritkán. A napokban a fél fej hűtőben lapuló káposzta eszembe juttatta. A legutóbbi vásárlás során pedig egy párizsit is bedobtam a kosárba- évek óta nem volt ilyesmi a konyhánkban. Kirántottam a káposzta mellé- finom ebéd lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• fél fej káposzta
• 2,5-3 dl sűrített paradicsom
• kanálhegynyi őrölt köménymag
• 1-2 teáskanálnyi cukor

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, az olajon, nagy csipet sóval puhára pároltam. Hozzáadtam a felvágott káposztát, s annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi úgy feléig ellepte. Fedő alatt hagytam puhára párolódni. Közben még sóztam, s az őrölt köménymagot is hozzáadtam. 

Mikor a káposzta puha, beleöntöttem a paradicsomot. Kevés cukrot is tettem bele, épp, hogy vegyen el valamennyit a paradicsom savanyúságából. Kóstolás után ha kell, még sózzuk, cukrozzuk, s ha felfőtt, kész is.

A felkarikázott párizsit szokásos módon paníroztam- lisztbe, sózott-borsozott, felvert tojásba, zsemlemorzsába mártva olajban kisütöttem.

Mézesek, egyszerűen

 Idén különösen várom a karácsonyt. De csak elméleti szinten. A tettek mezejére még nem léptem, csak tervezgetek. Hét végén szeretnék sütni egy adag mézest, persze még korántsem az ünnepre, csak úgy hangolódásképp, meg pepecselni kicsit. Ha mégsem lenne kedvem mindehhez, marad valamilyen kevert mézes. Mert azok is igen finomak, s ráadásul sokkal hamarabb készen vannak. 

Ilyeneket gondoltam egy csokorba gyűjteni, hátha más is jár az én cipőmbe- a szép aprólékos terveket rendszeresen felrúgja az időhiány, a fáradtság, a hamar-legyek-túl-rajta vágy. 

Ezeket már megsütöttem, így állítom, hogy élvezhetőek:

 Marcipános-lekváros mézes püspökkenyér

Ez egy egyszerű, mézes-kakaós kevert tészta püspökkenyérformában sütve, marcipánnal és lekvárral töltve. De csak lekvárral is finom. A csokimáz a tetején meg hab a tortán. 😀

Kevert mézes szilvalekvárral és csokival

Szinte ugyanaz, mint az előző, csak tepsiben sütve, lekvárral töltve és csokival bevonva. Más a külcsín, de az ízhatás ugyanaz.

Mézes krémes másképp

Ez kakukktojás a gyűjteményben, mert krémes. De a mindenki által kedvelt grízes mézes krémes egyszerűsített változata, azért gondoltam, hogy helyet kaphat itt. Gyúrt, nyújtott lapok helyett kevert tésztából vannak a lapok. És így is nagyon finom! 😋

Kevert mézes aszalt gyümölcsökkel

Ez is egy pofonegyszerű és nagyon finom süti: csak összekeverjük a masszát egy edényben, tetszés szerinti aszalt gyümölccsel gazdagítjuk, -tetejéről a diót kár lenne kihagyni- s mehet is be a sütőbe.

Kókuszos mézes

Következő a közkedvelt kókuszos mézes. Régi recept, még Anyukánk gyűjteményéből. Régen dióval készült kókusz helyett, aztán átváltottunk kókuszra, hogy nálunk is hozzá lehetett jutni. Egyike a leggyakrabban készült sütiknek, mert viszonylag hamar kész van, kiadós és mindenki szereti.

Töltött mézeskalács szelet

Annak idején a sok megkezdett lekvár elhasználása végett készült, de egyébként is érdemes- a két, kinyújtott, gyúrt mézes lap közé került a lekvár, kisülés után szeletelve már fogyasztható is.

Kevert mézes lekvárral

Szintén kevert mézes alapú süti, mazsolával és csonthéjasokkal dúsítva, sülés után lekvárral töltve. 

Mézes banánkenyér

Végezetül egy püspökkenyér formában sült banános, de közben mézes is! 😀

Holnap advent első vasárnapja. A fenti sütik közül bármelyiket el tudom képzelni erre a napra!

Fehér süti

Mostanában sikerült összegyűjteni jó néhány tojásfehérjét, így az elmúlt hétvégére tervezett sütést ennek felhasználására szántam. Agyaltam egy darabig, hogy s mint legyen. Annyit tudtam, hogy krémeset szeretnék. Nekifogtam, s menet közben körvonalazódott. Ez sült ki belőle:

 Hozzávalók:

A laphoz:

• 8 tojásfehérje
• csipet só
• 8 evőkanál cukor
• 8 evőkanálliszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 4 evőkanál kókusz
• 4 evőkanál víz

A krémhez:

• 1 egész tojás
• 7 dl tej
• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 5 evőkanál kókuszreszelék
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Tetejére:

• 5 dl Hulala (vagy tejszín+ ízlés szerint cukor)

Így készült:

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majdnem egészen, aztán adtam hozzá kanalanként a cukrot, közben folyamatosan vertem- azaz a gép tette ezt. Mikor kész volt, azaz olyan kemény, hogy a felemelt habverőről nem esik le a hab, fakanállal kanalanként hozzákevertem a lisztet, közben a sütőport is belevegyítettem. Majd a kókuszt és vizet adtam hozzá, óvatosan átkevertem ezzel is.

Kikent tepsibe simítottam a habot, s 170 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje világosbarna színt kapott.

A krémhez a tojást és a pudingporokat kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáöntöttem a többi tejet is. Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor főni kezd, csomós lesz, de tovább kavargatva szépen kisimul- a tojásos főzött krém mindig így viselkedik.

Még azon forrón belekevertem a pudingba a kókuszreszeléket. Hagytam kihűlni, közben időnként átkavargattam.

A vajat elkavartam a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt pudingot.

A kész krémet a kisült lap tetejére kentem- persze, ha már ez is kihűlt.

A Hulalát kemény habbá vertem, s a krém tetejére simítottam.

Rég sütöttem krémes sütit, így ki voltam éhezve rá. Jól esett, ettem is belőle mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. 😊

Kelt torta

Két dédmamámat is volt szerencsém ismerni. Az anyai nagymamám édesanyja volt az egyik- bármennyire is igyekszem, alig tudom felidézni. Mikor nyaranta Berta mamánál és az unokatestvéreinknél voltunk- együtt laktak- néha meglátogattuk Őt velem egyidősnyi unokatestvéremmel. Pici házban, domboldalon laktak, tornác is rémlik, árnyék vagy félhomály, vékony néni, aki mindig megkérdezte, én ki vagyok. Elküldött minket a boltba cukorért, s magunknak is vehettünk cukorkát. Ilyen emlékfoszlányok jönnek elő mindössze... Nos, Anyukám többször emlegette, hogy Mari mama, mert így hívtuk, sütött olyan "tortát", ami formában készült, kelt tésztából és kakaósan. Hogy pontosan hogyan, nem tudta, csak többször emlegette, hogy az milyen finom volt. Érdekes módon erre emlékszem, de Dédmamámra alig. (Másikra, aki apai nagymamám anyja volt, sokkal jobban. Hozzá kapcsolható süti nem maradt fenn emlékeimben, de életéről annál több mindent tudunk Ágnes mama elbeszéléseiből. Aki úgy, de úgy tudott mesélni, de ezt már említettem.)

Nos, ha már a gyerekkoromban elhunyt dédmamát nem bírom felidézni, megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett az általa sütött "torta". Talán hasonló volt:

Hozzávalók:

• 80 dkg liszt (fele rétesliszt) + 1 evőkanállal 
• 1 mokkáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 16 dkg vaj
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 3 tojássárga+1 egész tojás
• 1 evőkanál kakaó
• 4 evőkanál  kakaós cukor

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A liszteket elvegyítettem a sóval, többi cukorral, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojást meg a sárgákat, az élesztős tejet, és összekevertem. Lágy tészta lett.

Kétfelé osztottam. Felébe került még egy evőkanál liszt, másik felébe egy evőkanál kakaó. Mindkét részt megdagasztottam. 

Letakarva hagytam megkelni.

Egy óra múlva a világos és sötét részt is kétfelé osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, 1-1 evőkanál kakaós cukorral megszórtam, felsodortam. 1-1 világos és sötét rudat összesodortam, s kikent kuglófformába tettem. Másikkal is ugyanígy jártam el.

20 percnyi pihentetés után 180 fokos sütőbe tettem -befértek egyszerre-, s addig sült, míg teteje szépen megpirult.

Jó lenne tudni, hogy készült egykor... Én ilyennek képzeltem el. 

Nemrég beszélgettünk Nővéremmel Mari mamáról. Neki sokkal több emléke van róla, meg úgy általában a régen történtekről. Pedig csak másfél évvel idősebb nálam... 

Csipkebogyólekvár

 Minden év őszén azzal vigasztalom magam, ha már idén nem sikerült csipkebogyót gyűjteni, jövőre biztosan szánok rá időt. 

Legutóbb 10 éve szedtünk még Anyukával, a zsámbéki domboldalon nagy adag bogyót. Élete utolsó lekvárját főzte azon az őszön... Az utolsó üveggel sokáig tartogattam. Aztán Nővérem talált a kamrában még belőle, adott egyet, abból még van pici a hűtőben. Már kőkemény. De őrzöm tovább. 

Leányzóm nagyon szereti ezt a lekvárt. A zilahi barátnőmtől kapottat nagy becsben tartotta. Idén ki is adta az utasítást, hogy főzzek. Emlékszem, nem egy gyors folyamat. De legyen, itt az idő, hogy kipróbáljam magam. Itthon volt mindkét gyerek, nekivágtunk a határnak. Három kis tejfölös vedret szedtünk teli, mikor Leányzó panaszkodni kezdett, hogy fázik, mert a harmatos fűben átázott a cipője. Hát akkor ennyi. 

Még aznap este vízben megfőztem azt a kis mennyiséget, másnap Gergővel felváltva passzíroztuk -Anyuka ezt annak idején szitán, kézzel művelte-, mi sűrű szűrőn, Anyósomén, fakanállal. Ezután már nem is kellett sokáig főzni, s a vártnál több lett belőle: 3 pici és 4 nagyobbacska, 3 dl-es üveggel. És pont olyan finom lett, mint régen! 😋

Hozzávalók:

• csipkebogyó
• cukor

Így készült:

A leszedett csipkebogyót megmostam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepi, főni tettem.

Addig főztem, míg a szemek jól megpuhultak, könnyen szétnyomható volt.

Másnap folytattam. Mivel kihűlve nagyon besűrűsödött, még öntöttem hozzá vizet, hogy könnyebb legyen passzírozni. Sűrű szövésű szitán vagy szűrőn kell átnyomkodni- ez fontos, hogy a kis szúrós, magokat körbevevő szálak se menjenek át. Ez a hosszadalmasabb folyamat. Mi fakanállal nyomkodtuk, de kézzel is lehet végezni, de mindenképp gumikesztyűben, mert az ujjak között is megtelik a kis szúrós vackokkal, s igen kellemetlen tud lenni. 

Ha már át van passzírozva, csak készre kell főzni. Cukrot úgy fél kilónyit tettem hozzá, megkóstolva elégnek éreztem. Ízlés szerint lehet hozzá tenni belőle. Egy órányit ha főztem, hamar besűrűsödött.

Tiszta üvegekbe szedtem, lezártam, rövid időre fejtetőre állítottam. 

Ez most határozott sikerélményt okozott számomra! 😀 Olyannyira, hogy ha segítenének szedni, képes lennék még egy kis adagot főzni belőle. 

Tesztelni is kellett, Leányzó kérésére békaszem készült, ami csipkelekvárral igazán finom. 

Linzer

Két unokaöcsimnek is kedvenc süteménye. Azóta sütöm gyakrabban, mióta ezt a tényt megtudtam. És igazuk van! 

Persze a linzer sem mindig egyformán készül. Az alap, a leg-legfinomabb a vajjal készült, hagyományos 30-20-10 arányú recept szerint készül. De most ez is különösen jól sikerült. Omlós lett, jól átpuhult a lekvártól. 

Nem lukasztottam ki a közepét- csak sima korongok lettek:

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 30 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 tojás+1 sárgája
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• lekvár összerakni

Így készült:

A lisztet, porcukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a citromhéjat, vaníliás cukrot, tojásokat  és összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk. 

Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem. Gyorsan sül, figyelni kell rá. Előre megpakoltam több tepsit, mert míg egyik sül, addig nincs idő a következőt szaggatni-pakolni. 

Mikor kihűlt, kettesével sárgabaracklekvárral összeragasztottam őket.

 Másnapra a lekvártól jól átpuhult.

Több ideig eláll, egy hétig biztosan. Gergőnek is pakoltam belőle. Ez még májusban volt... Azóta nem sűrűn látogat haza. Albérletet váltott- a kauciót saját maga kuporgatta össze-, dolgozik, vagyis inkább dolgozgat. Kezd saját lábára állni. 

Sajtos-fűszeres rágcsa

 Ez most tényleg rágcsa lett, ugyanis sikerült kicsit túlsütni, főleg a második tepsivel, amit benn felejtettem a sütőben. De van, aki épp így szereti- no nem égetten, hanem jó roppanósan. Szerettem rágcsálni! 😀

 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 1 evőkanál zsír
• 1 teáskanál só+ 1 nagy csipet
• 25 dkg reszelt sajt
• 1 tojássárga
• 3 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej
• nagy csipet bors
• 1 mokkáskanál paprika
• 1 tojás és magvak (napraforgó, lenmag, szezámmag), reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a vajjal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgát, tejfölt, fűszereket, összegyúrtam, s közben kevés tejet öntöttem hozzá- annyit, hogy összeálljon a tészta, könnyedén lehessen gyúrni.

A tésztát egy órányit pihentettem.

Kinyújtottam, lekentem a felvert tojással, magokkal szórtam, sajtot reszeltem rá, kicsit rá is nyomkodtam.

Derelyemetszővel rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam, 190 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Én szeretem, ha jó ropogós a sós. Mindenféle térfogatnövelő nélkül süthető, mégsem lesz túl sűrű, kemény. Inkább ropogós, könnyen rágható. A tésztába trappista sajtot gyúrtam, a tetejére ementáli került, de bármilyen hűtőben fellelhető sajt megteszi. 

Zöldfűszeres túrókrém házi kenyérrel

Általában kevés kenyeret eszünk, elég gyakran ránk is szárad. Hétvégén úgy alakult, hogy sütöttem egy kg lisztből, aztán Leányzóm is hozott egyet haza. Hogy fogyjon, bár nem gyakran teszünk ilyet, azon törtem a fejem, mit ehetünk kenyérrel vacsorára. Aztán átvizsgálva a hűtő tartalmát, döntöttem: túrókrém lesz, mindenféle zöldfűszerrel, amit a kertben találok.

Hozzávalók:

• tehén- és juhtúró vegyesen (25-30 dkg összesen)
• 2 evőkanál tejföl
• csipet só és bors
• 1 fej hagyma
• 1 paprika 
• néhány szál metélőhagyma, oregánó, petrezselyemlevél, kapor, bazsalikom

Így készült:

A hagymát és paprikát apró kockákra vágtam.

A túrókat villával áttörtem, elkevertem a tejföllel és hagymával-paprikával.

A fűszereket megmostam, felaprítottam, hozzákevertem a túróhoz.

Friss házi kenyérre kenve ettük, paradicsommal.

A kenyér ezúttal a lehető legegyszerűbb: csak liszt, víz, élesztő, só, pici olaj. Géppel dagasztottam, kétszer átgyúrtam- erre a lépésre nincs mindig idő, de most közben más is sült a sütőben, így bevetettem.

Leányzóm azt mondta, körözöttre emlékezteti a kence. Némileg igen, csak más a fűszerezése. És így is finom! 😊

Meggyes-túrós pite

 Folyton abba a hibába esek, hogy nem tervezem meg előre, mit fogok főzni, hanem nagybevásárlásnál a listán lévők mellett még ezt-azt bedobálok a szekérbe, hogy majd lesz belőle valami. Így esett ez a két csomag túróval is- hát nem lett belőle semmi. Szerencsére időben kezem ügyébe akadt, s mivel épp nem volt alkalmam 1-2 napon belül felhasználni, betettem a fagyasztóba. Úgy két hét múlva halásztam elő- nem először járok így, tudom, hogy kiolvadás után egész jól fog viselkedni a túró. Egyikből sós lett, másik egy finom süti tölteléke lett.

A receptet egy kis újságban találtam, ami régóta van arra az oldalra kinyitva. Épp tegnap raktam rendet a tengernyi receptes folyóirat között, így ki tudja, hova keveredett a félretett recept... Nem forgatom fel újra az egészet, ha kezem ügyébe akad, pótolom a mulasztást.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg margarin
• 3 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej

A meggyes réteghez:

• 1 üveg magozott meggybefőtt
• a befőtt leve kiegészítve vízzel 3 dl-re
• 1 evőkanál cukor (illetve ízlés szerint)
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor

A túrós réteghez:

• 50 dkg túró
• 12 dkg cukor
• 1 citrom leve
• 3 evőkanál gríz
• 3 tojásfehérje
• csipet só

Így készült:

Előbb a meggyes réteg készült el: a befőttet leszűrtem, a levét kiegészítettem 3 dl-re. Kevés lében elkevertem a pudingport, majd a többi lével és a meggyel együtt kavargatva sűrűre főztem. Közben egy evőkanál cukrot is tettem bele, ezzel épp elég édesnek találtam.

Hagytam hűlni, közben elkészítettem a tésztát:  a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót és sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, tejfölt, tejet és összegyúrtam. Könnyen gyúrható tésztának kell lennie. Ha kemény, még pici tej mehet bele. Ha viszont lágy, ragacsos lenne, kicsi liszttel javítsunk az állagán.

A túrótöltelék következett: a túrót villával áttörtem, összekevertem a cukorral, citromlével, grízzel, végül a tojások csipet sóval felvert habjával.

A tésztát két részre osztottam: felét tepsi méretűre nyújtva kikent tepsibe tettem, rásimítottam a pudingos meggyet, ezen elosztottam a túrót, majd a másik kinyújtott lappal befedtem.

Villával megszurkáltam a tetejét, majd 180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje szép világosra sült.

Kihűlés után szépen lehet szeletelni.

A tetejét be lehet szórni porcukorral, a látványnak jót tesz, viszont a kilóknak kevésbé. Mondjuk ennyi süti után nem az az egy szeletre jutó csipetnyi porcukor fogja betenni az ajtót! 😀 

Egy nem túl édes, puha süti lett belőle, de hát meggyes, túrós, ez mind külön-külön is jót ígér, hát még együtt! 

Krumplis-sajtos pogácsa

Még a nyár folyamán megírt bejegyzés, kis időutazás:

Fiam elhatározta, hogy dolgozni fog a nyáron, ahogy mondta: megszedi magát. Hát nem sikerült a terve. Valami diákmunkára jelentkezett, ahol elég érdekes beosztás szerint kellett menniük dolgozni. Vagyis inkább nem kellett. Hol egy hét leállás, hol nem volt műszak, mikor lett volna, fogorvoshoz szaladgált. Kis ízelítő az életből. S mindeközben nem volt itthon. Most végre hazajött. Igaz, úgy, hogy megy is tovább, nyaralni a barátokkal, de a következő hétvégén jön megint. 

Én meg, míg odakint igencsak felkúszott a hőmérő higanyszála, idebent fűtöttem a sütővel. Pogácsát is sütöttem- krumplisat, pihe-puhát.

Hozzávalók:

• 3 dkg élesztő
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 4 evőkanál tejföl
• 3 nagyobb főtt krumpli
• 20-25 dkg sajt
• 1 tojás lekenni + csipet só
• köménymag szórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Miközben felfut az élesztő, a liszthez adtam a sót, margarint, zsírt, összemorzsoltam. Belereszeltem a főtt krumplit, hozzáadtam az élesztős tejet, a tejfölt, és összegyúrtam. Annyi tejföl kerüljön bele, hogy a szokásosnál kicsit lágyabb legyen a tészta. 

Megdagasztottam, kevés liszttel megszórva letakarva hagytam megkelni.

A sajtot lereszeltem. 

A megkelt tésztát vékonyra nyújtottam, megszórtam a reszelt sajttal, hajtogattam. 

Fél órai pihentetés után újra nyújtottam, hajtogattam.

Újabb pihenés után jó ujjnyi vastagra nyújtottam. Tetejét bevagdostam, nagy csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam, majd derelyemetszővel felkockáztam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Puha pogácsa, mint a krumplisok mindig, de nem az a fajta, ami napok múlva is élvezhető. Frissen igazán finom, meg még egy-két napig. Gergő vitt magával belőle, épp középiskolai barátokkal találkozott. 

Tárkonyos krumplileves

Míg egyhetes szabadságomat töltöttem, volt időm napi rendszerességgel főzni, sőt, még lefotózni is. 😉 A krumplileves egyik alapleves, ezúttal tárkonyosan készült. Egyszerű, laktató és finom. Szalonna nélkül is készíthető, de ha épp van otthon, ajánlatos tenni hozzá, sokat dob egy kis füstölt íz rajta. 

Mostanában épp azt gyakorlom, hogy kisebb adagokat süssek-főzzek, több-kevesebb sikerrel. Most sikerült nem tele főzni a fazekat- mert különben egy hétig ilyen levest ennénk! 😀 De így is elég volt három napra!

 Hozzávalók:

• 10-15 dkg kolozsvári szalonna
• 1 fej hagyma
• 2 sárgarépa
• só
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1-1 kanálhegynyi morzsolt petrezselyem, lestyán, kicsit több tárkony
• 6-8 krumpli
• 1 citrom leve
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A szalonnát apró kockára vágtam, a fazékba pirulni tettem. Mikor már jónak találtam, rádobtam a közben apróra vágott hagymát, azzal is pároltam, míg a hagyma megpuhult. Felöntöttem két liter vízzel, adtam hozzá mokkáskanálnyi sót, a házi ételízesítőt, a paprikát. A répát megpucoltam, aprítottam, azt is beledobtam. Közben a krumplit is megpucoltam, s  mikor a répa már főtt vagy 10-15 perce, a krumpli is belekerült, meg a zöldfűszerek. Közben megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, fűszerezem. Készre főztem, a legvégén adtam hozzá a citromlevet. 

Tejfölt, aki szereti, tesz bele magának. Nálunk mindenki szereti.

Citromos-vaníliás keksz

Rég sütöttem kekszet. Most is csak azért, mert végre tiszteletét tette itthon Fiúnk. Végül még többet is maradt, mint tervezte. Úgy esett, hogy házibuliban volt, olyan beöltözősbe, s mivel elfelejtette vinni a tervezett "jelmezét", a lányok segítettek rajta: egy alig-takaró ruhát adtak rá bevállalós csemetémre. S így flangált odakint. Persze, hogy sikerült megfáznia. Így itthon maradt, mézes teával kúráltatni magát. Hatásos volt. A kekszet oda is csomagoltam neki, most is ott van, de biztos vagyok benne, hogy jövő héten is jó lesz.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 tojás
• 1 csomag sütőpor 

Így készült:

A lisztet, sütőport, porcukrot, vaníliás cukort összemorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a citrom héját, levét, vaníliaaromát meg egy tojást. Összegyúrtam. 

Pihent 2-3 órányit, mert közben mást is gyúrtam-sütöttem.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam úgy egy cm vastagra. Apró kiszúrókkal kivagdostam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem. 

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam- azaz rászitáltam, majd összerázogattam, hogy minden oldalára jusson belőle.

Finom, egy-két falatnyi, előbb roppanós, majd átpuhuló kekszek lettek. A porcukorfürdő nélkül is elég édesek voltak számomra, de ha már édes keksz, legyen eléggé ízes.