Mióta
4Gyerek útjára indította ezt a játékot, mindannyiszor lelkesen jelentkeztem rá. Olyan izgalmas, hogy éppen kinek a blogját sorsolja ki nekem a szerencse, meg a válogatás is, hogy vajon mit is készítsek a kínálatból. Előző két alkalommal számomra ismeretlen blog jutott, ezúttal egy régi kedves "ismerős",
Éva receptjei közül válogathattam. Már a sorsolás után elkezdtem nézelődni, volt több jelöltem is. Tegnap aztán leültem a számítógép elé azzal az elhatározással, hogy addig nem állok fel, míg nem döntök. Kiírtam 12 receptet, újra átnéztem őket, s az első benyomás volt a döntő: a
meggyes szelet lett a befutó. Tegnap készült, ma kóstoltuk. Nagyon-nagyon finom lett. Persze nem álltam meg, hogy ici-picit ne változtassak rajta: igaz, ez részben figyelmetlenségből eredt, mert határozottan úgy emlékeztem, hogy dió is kell bele. Oda is tettem mindig segíteni akaró Leányzómat, hogy daráljon diót. Ha már Hédi dolgozott vele, hát beletettem, s nem rontotta el:-)
Mivel sós ropogtatni valót is sütni akartam, ezt is Évától választottam. Abból sok található nála, egyik finomabbnak ígérkezik, mint a másik. Végül a
sajtos-szezámmagos ropogós mellett döntöttem, csak éppen szezámmag nélkül, mert nálunk volt Sógorom, aki allergiás rá. Mák és lenmag került rá.
Jöjjenek a receptek:
Meggyes szelet
Hozzávalók:
A laphoz:
- 4 tojás
- 1 csipet só
- 20 dkg cukor
- 1 dl tej (vagy víz)
- 1 dl olaj
- 3 kiskanál kakaó
- 20 dkg liszt (fele rétesliszt) + 1 evőkanállal
- 1 csomag sütőpor
- 10 dkg darált dió
A krémhez:
- 3 dl meggylé (nekem 2 dl + 1 dl víz)
- 1 csomag vaníliás pudingpor (vagy epres)
- 20 dkg margarin
- 15 dkg cukor (ha nem édes a meggylé, akkor 20 dkg)
A díszítéshez:
- 5 dkg durvára vágott étcsokoládé
- fél üveg magozott meggy
Így készült:
Egy kis üveg házilag eltett magozott meggyet szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen a leve.
A tésztához szétválasztottam a tojásokat. A sárgákat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, amivel szintén alaposan elkevertem. Hozzákevertem a többi hozzávalót. A fehérjéket a csipet sóval keményre vertem, s ezt is a masszába kevertem. Mivel meglehetősen lágynak tűnt a tészta, még egy evőkanál lisztet tettem bele.
Egy 25×32 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral, s belesimítottam a masszát. 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
A meggylét főni tettem. Közben a pudingport elkevertem a vízzel, hozzátöltöttem a meggyléhez, és sűrűre főztem. Kavargatva kihűtöttem. Közben a puha margarint elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a kihűlt meggyes pudingot. Habosra kavartam.
A krémet a kihűlt tésztára kentem. Megszórtam a csokidarabkákkal, kiraktam meggyszemekkel.
Másnap kockákra vágtam úgy, hogy minden szeletre jusson egy szem meggy.
Nagyon finom lett, a tésztája inkább szaftos, mint száraz, kellemesen harapható, pihe-puha. A krém meg édeskés-savanykás. Ez a tészta csak lekvárral összeragasztva is igencsak finom lehet.
Sajtos-magos ropogós
Valóban jó ropogós, fincsi rágcsálnivaló lett belőle. Több, mint dupla adagot készítettem, de kellett is, mert rájárunk, főleg én!
Hozzávalók:
- 25 dkg margarin
- 1 evőkanál zsír
- 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
- 2 csapott kiskanál só
- 1 csomag sütőpor
- 10 dkg reszelt sajt
- 1 kis pohár tejföl (1,5 dl)
- 2 tojássárga
- nagy csipet őrölt fehérbors
A tetejére:
- 1 tojásfehérje
- nagy csipet só
- lenmag, mák, szezámmag
Így készült:
A puha margarint, zsírt elmorzsoltam a liszttel, sóval, sütőporral. Hozzáadtam a tejfölt, tojássárgákat, reszelt sajtot, borsot, alaposan összegyúrtam. Közepesen kemény, jól gyúrható tészta lett.
Keveset lehet pihentetni is, de ennek már nem volt ideje, mert majdnem kisült a meggyes lapja.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kb. fél cm vastagra. Nyújthattam volna vékonyabbra is, mert sülés közben még nőtt kicsit. Derelyemetszővel négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam.
A tojásfehérjét a sóval villával kissé felvertem, majd lekentem a sütiket, maggal szórtam be. Az első tepsire mák került, a másodikra lenmag.
Előmelegített sütőben (180 fokon) pirosra sütöttem.
A lehullott széleket, amik nem lettek négyzet alakúak, összegyúrtam, s rudakat vágtam belőlük. Ezek még finomabbak, még ropogósabbak lettek. El is fogytak, mire lefotózhattam:-)