2018. november 18., vasárnap

Sacher-torta

Fiam névnapjára csokitortát terveztem sütni, de óhaja borította a menetrendet: Sacher-tortát kért, mondván, hogy nem kedveli a túl édes-krémes tortákat. Hát ez ugyan nem krémes, de épp eléggé édes.
Én még nem hogy nem sütöttem, de még csak nem is ettem soha ilyet. Természetesen a gyerek kívánsága parancs. Segítségül hívtam a böngészőt, ahol rátaláltam Zsuzsa receptjére, s le is parkoltam ennél. Meggyőződtem, hogy minden összetevője fellelhető-e a kamrában, s aztán nekiláttam elkészíteni. Gergő azt mondta, igen, ilyennek kell lennie, így bízom benne, hogy tényleg Sacher-tortát sütöttem. 😊

Hozzávalók:

  • 8 tojás
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 30 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg liszt
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
A bevonáshoz és a töltéshez:
  • 1 nagy üveg sárgabaracklekvár
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 3 evőkanál étolaj
Így készült:
A tojásokat szétválasztottam, külön edényben a sárgáját, és külön a fehérjét.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztottam. Azon melegen beledaraboltam a vajat, s kevergettem, míg felolvadt. Belekevertem a fele cukrot- 15 dkg-ot-, vaníliás cukrot, majd egyenként a sárgákat. Mindegyikkel alaposan elkevertem a masszát.
A habot csipet sóval és a többi cukorral keményre vertem. 
A lisztet kimértem, elvegyítettem a sütőporral.
A lisztet a habbal váltakozva a csokis masszába kevertem, laza, óvatos mozdulatokkal.
Kerek, kapcsos tortaformát kikentem, (26 cm-es), beleborítottam a masszát, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mire a közepe is megsült, a teteje kicsit megégett, ezért ezt vékonyan levágtam.
Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam. 
Megkentem baracklekvárral a lapokat, jó bőven, a tetejére is kentem. 
Egy órányi pihentetés után a csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s a tetejére borítottam-kentem, hagyva, hogy lefolyjon az oldalára is. Azt is be kéne kenni, de nem akartam elrontani, így is tetszett. :-)

Szépen megnőtt sülés közben, mégsem laza az állaga. Inkább tömör, de kellemesen harapható. És nekem édes. Sokalltam is bele a cukrot, meg még a sok csoki, de most az egyszer ragaszkodtam a recepthez. Igaz, a sorrendet felcseréltem. Kicsit felgyorsítottam a munkamenetet. Meg azon még gondolkodtam, nem kell-e bele kakaó, nem lesz sápadt csak a csokitól, de nem lett az. 
Mindent összevetve finom lett, a savanykás lekvár sokat dob rajta, bár én Gergővel ellentétben a krémes sütiket részesítem előnyben. 
A receptet megtartom, Zsuzsának köszönet érte! Tervezem megsütni karácsonyra is, szeletes süti formájában, a krémes sütiket nem kedvelő családtagok kedvében járván.

2018. november 17., szombat

Kekszszalámi gazdagon

Ez is amolyan nosztalgiasüti. Nem túl gyakran jut eszembe készíteni, bár mindenki szívesen rájár. S még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. Gyerekkorunkba gyakrabban készült, épp eme előnye miatt. Ugyanis nem csak azt döntötték el, mennyi kenyeret eszik egy személy egy nap, azt is, mennyi gázt használhat egy család. S így is hosszas sorban állás, télvíz idején fagyoskodás árán lehetett kicserélni az üres palackot. Azok voltak ám a "szép" idők... Biztosan volt, akinek szép volt, mert van, aki visszasírja azt a korszakot. Zilahon egyik boltban nevetni kezdtem, mikor a mindenféle mintás bögre közül az egyikről az akkori vezető feje vigyorgott ránk. Férjem meg dühös lett. "Nosztalgiabögre." :D Biztos, van rá kereslet...

Hozzávalók:

  • 2 dl tej
  • 1 dl főzött kávé
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 rumaroma
  • 50 dkg darált keksz
  • 10 dkg darabolt keksz
  • 1-1 maréknyi dió, mazsola, rahát
Így készült:
A diót kis lángon megpörköltem, majd feldaraboltam. A rahátot apró kockákra vágtam.
A tejet, kávét, cukrot, margarint kis lángon addig melegítettem, amíg a margarin felolvadt. Hozzáadtam a többi belevalót, összekevertem.
Celofánra borítottam (két ív celofánt tettem egymás mellé, úgy, hogy fedjék egymást, mert egyre nem fér rá), hengerré igazítottam, a celofán két végét összesodortam.
Másnapig dermedni hagytam, aztán szeleteltem.


2018. november 16., péntek

Borzaska...

... minálunk.
Mifelénk nem volt hagyományos étel, később kaptunk rá, de nagyon. A gyerekek szokták rendelni. Szívesen is készítem, mert finom is, meg kiadósabb, mint a sima rántott hús. Idővel kialakult hozzá a saját receptem, mindig így készítem.

Hozzávalók:

  • 1 nagyobb csirkemell
  • só, bors, paprika keveréke
  • 3 közepes krumpli
  • 3 tojás
  • 3 púpozott evőkanál liszt
  • só, bors
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 3-4 evőkanál liszt a forgatáshoz
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A csirkemellet kifiléztem, ujjnyi darabokra-csíkokra vágtam. Megszórtam só-bors-paprika keverékével, 15-20 percig hagytam állni.
Közben egy tányérban odakészítettem a lisztet. Elkészítettem a krumplis masszát is: a krumplit megpucoltam, lereszeltem a reszelő nagy lyukú oldalán. Elkevertem a tojással, sóval, borssal, zúzott fokhagymával és liszttel. Ha lágynak találom a masszát, még kevés lisztet keverek hozzá. Olyan kell legyen, hogy a húsról ne folyjon majd le.
Ujjnyi olajat tettem melegedni, serpenyőben.
A húsdarabokat előbb lisztbe, majd a krumplis masszába forgattam. Ha úgy találom, hogy nem tapad meg rajta elég krumpli, még kanállal pakolok rá egy keveset a serpenyőben.
Közepes lángon ujjnyi olajban pirosra sütöttem mindkét oldalát.

Köretnek bármi készülhet hozzá, akár tört krumpli is, vagy rizs, párolt zöldség- ezúttal párolt brokkoli. De a zöldparadicsom csatni is finom volt hozzá.

2018. november 14., szerda

Bögrés joghurtos süti

Leányzó elmúlt szombaton belsővizsgázott történelemből. Becsülettel készült rá, pontosan, átláthatóan kidolgozta magának a tételeket, néhány osztálytársának egyik-másikat lefotózva el is küldte -szerencsére, ezek legalább megmaradtak-, hétfőn pedig barátnője másolt belőle napközben. Akkor látta utoljára a füzetet- lába kelt. Nagyon sajnáltam, mert tényleg megdolgozott vele, s azóta sem tudni, hová lett a füzet. (Ez a jutalma a segítőkészségnek manapság...) Néhány tételt újraírt, néhányat a régi füzetéből nézett át, s a "jóindulatú" füzeteltüntető egyén ellenére maximális pontszámot ért el a vizsgán. Hozta a formáját! 💓
Ennek annyi köze a sütihez, hogy annak örömére, hogy túl lesznek a vizsgán, bár akkor még nem tudták, hogyan, csajos partit szerveztek. Szólt előre, de nekem csak szombat reggel jutott el a tudatomig. Egy órám volt, hogy sütit süssek neki. Ilyenkor jönnek jól a kevert receptek. Nem cifráztam túl, mégis finom lett.
Az egy óra letelte előtt 15 perccel került ki a sütőből, meghűlni már nem volt ideje. Ennyit az interneten keringő 10 perces receptekről! 😄

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

  • 3 tojás
  • 2 bögre cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 biocitrom lereszelt héja
  • 1 bögre olaj
  • 2 bögre görög joghurt (1 nagy doboz)
  • 4 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó a massza harmadába+2 evőkanál tej
  • 10 dkg dió a tetejére
Így készült
A tojásokat habosra kevertem a cukorral. Hozzáadtam az olajat és joghurtot, vaníliát, citromhéjat, majd a sütőporral elvegyített lisztet.
Simára kevertem.
A massza 2/3-át tepsibe simítottam (sütőpapírral bélelt, 28×32cm-es), a többibe elkevertem a kakaót és tejet. A világos masszára csorgattam.
A tetejét megszórtam durvára vágott dióval.
190 fokos sütőben sült.

A tetején megpergelődött dió nagyon jó ízt adott az egésznek. Meggyet is terveztem tenni rá, de a nagy sietségben elmaradt. Most így volt finom. 
Azon forrón szeleteltem, tele pakoltam egy dobozt, s útban Esztergom fele majdnem ki is hűlt.


2018. november 13., kedd

Rahátos kifli

Gyerekkorunkban nem dúskáltunk édességekbe; de azért pufarin, eugénia, házi csoki, törökméz, rumos csoki, rahát és halva kapható volt az áruban nem dúskáló boltokban. Szerettük őket, ha nem másért, azért, mert más nemigen volt. Itt nem kapni őket, így mikor hazamegyünk, mindig nosztalgiázunk egy kicsit, s hozunk is belőlük. A nyáron is vásároltunk belőlük. A rahát kalácsba is került, aztán kiflitöltelék is lett belőle.

Hozzávalók:
  • 4 dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • 1+ 3 evőkanál cukor
  • 1 teáskanál só
  • 1 kg liszt
  • 28 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 1 egész tojás
  • 2 tojássárga
  • rahát tölteni
  • 1 tojás lekenni
Így készült:
A megmelegített tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót, többi cukrot tálba tettem, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojást és sárgákat, élesztős tejet és összegyúrtam. Ha nem lenne elég a tej, még kerülhet bele. Megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam, úgy egy órát.
A rahátot csíkokra vágtam.
A megkelt tésztát 8 gombócra osztottam.
Mindegyiket kerekké nyújtottam, 8 részre vágtam. Mindegyikre 1-1 darab rahátot tettem, felsodortam, meghajlítottam és tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, 180 fokon kisütöttem őket.
A tészta nem túl édes, de mivel a rahát tömény cukor némi ízesítéssel és színezékkel, épp elég édes lesz tőle. Amúgy sem szoktam édesre készíteni a kelt tésztákat, majd a töltelék megédesíti, amennyire kell.

2018. november 11., vasárnap

Zöldparadicsom csatni

Nem emlékszem ilyen hosszú, meleg őszre. Talán kétszer volt deres szeptemberben valamikor a fű reggelre, de nem fagyott meg a kertben semmi. Így a paradicsomtövek tovább növelték terméseiket. Előbb egy nagy vödörrel szedtem le, ebből hagymával vegyesen savanyúság lett. Aztán Katalin zöldparadicsom csatnija arra késztetett, hogy az újabb termést is leszedjem. Másodjára csak egy kis vödörrel lett, annak is a zöme apró koktélparadicsom. Hát elszórakoztam vele, mire megmostam, levágtam elejét-végét, felaprítottam. De mint kiderült, megérte vele bíbelődni, mindenkinek ízlik. Főleg ínyenc Fiacskám volt elragadtatva tőle.

Hozzávalók:

  • 2 kg zöldparadicsom (megtisztítva volt annyi)
  • 2 nagy fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 nagy alma
  • 3-3 darab zöld és piros színű paprika
  • 2 közepes sárgarépa
  • 1 púpozott teáskanál só
  • 25 dkg cukor
  • darabka gyömbér (3-4 cm-es darab)
  • 1 mokkáskanál őrölt bors
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • csili- ízlés szerint
  • 1 dl almaecet
Így készült:
A zöldségeket megmostam-pucoltam, felaprítottam kisebb darabokra. Mindet edénybe tettem, sót, cukort rátettem, s kis lángra tettem. Hamarosan levet engedett, de azért sűrűn kavargattam. Közben a fűszereket is beletettem (a gyömbért apróra vágva), de az ecetet csak a legvégén, s még az ecettel is főztem néhány percig.
Addig főztem, míg jól besűrűsödött. Valamivel több, mint egy óra volt.
Közben többször megkóstoltam, s lehet még fűszerezni, ízlés szerint.
Tisztára mosott üvegekbe szedtem, lezártam, s néhány percre fejtetőre állítottam. 

Húsos ételek mellé finom, pedig inkább édes. 
Katalin, köszönjük a receptet, megtartjuk! :-)

2018. november 9., péntek

Pudingos meggyes pite

Számomra ez -lett- egyik legfinomabb meggyes süti. Réges rég kinéztem a receptet (innen), de mostanáig nem került rá sor. Még mindig van néhány üveg meggy tavalyról -pedig már rég a kamrában a friss, azaz idei is-, abból került ebbe is.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 45 dkg liszt
  • 12 dkg cukor
  • csipet só
  • 25 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 3 evőkanál tejföl
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom lereszelt héja
A töltelékhez:
  • 2 kis üveg magozott meggy (2×4 dl-es)
  • 7 dl meggylé
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 3 evőkanál cukor
  • +porcukor beszórni
Így készült:
A meggyet leszűrtem. A levéből kimértem 7 dl-t. Nem volt egészem annyi, kipótoltam vízzel.
A pudingporokat elkevertem kevés meggylével, majd hozzáadtam a többit is. A cukorral sűrűre főztem- állandó kavargatás közepette. Mikor kész volt, belekevertem a meggyszemeket. Míg hűlt, elkészítettem a tésztát.
A lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta. 
Két részre osztottam. Egyik felét kinyújtottam, kikent tepsibe tettem. Ráborítottam a tölteléket, úgy langyosan, majd befedtem a másik kinyújtott lappal.
180 fokos sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg a teteje világosra pirult.
Kihűlés után porcukorral szórtam be és szeleteltem.
Tényleg finom volt, omlós tésztájú süti, lágy töltelékkel. 
Kicsit azért eltértem az eredeti recepttől, de így is teljes mértékben rendben volt a süti. 
Ezzel a tésztával bármilyen pite készíthető: almás, szilvás, túrós...