Kenyeres tojás

Apukám egy szem fia volt a szüleinek. S valamiféle elvárás volt az én szüleimmel szemben is, hogy bár egy fiúk legyen. Első gyerekük, persze lány, szívbetegen született, egy nap adatott meg neki. Aztán jött a Nővérem, akit nagyon vártak és féltettek. Valamivel több, mint másfél év után én. Még egy próbát tettek, közel négy éves voltam, mikor megszülettek ikerhúgaim. Emlékszem, mikor hazahozták Őket a korházból, persze Nővéremmel már előtte elosztottuk őket. Anyukám attól félt, hogy Apukánk haragudni fog, de szó sem volt erről. Munka után még hátán lovagoltatta őket körben az asztal körül. A kék szemú, szőke fürtös kislányok kitettek négy fiút- már picinek is nagyon elevenek voltak, amint megtanultak felállni, a kiságyat is meg kellett magasítani, mert bukfenceztek ki belőle. Hamar elindultak, s onnantól meg sem álltak: az etetésük is úgy zajlott, hogy Anyuka ült az ágy szélén a tányérral a kezében, a lányok szaladtak egy kört az asztal körül, megálltak egy falatra, újabb kör után jöhetett a következő falat. Gyakorta készült kenyeres tojás is nekik, mai napig szeretem. Reggelire gyorsan össze lehet csapni, zöldséggel számomra tökéletes napindító- s valamiért mindig a Húgaim jutnak róla eszembe, akik azóta kifutkározták magukat, már képesek nyugton is ülni. S ami még érdekes: négyünknek négy utódunk lett, Hédink az egy lány közöttük. 

Nem is a recept annyira érdekes, hisz nagyon egyszerű- inkább az általa felidézett emlékek.

Hozzávalók:

• 1 szelet kenyér
• 1 nagy tojás
• 1-2 evőkanál olaj
• csipet só
• pici bors

Így készül:

Az olajat kicsi serpenyőbe teszem, ráteszem a falatokra tépdesett-morzsolt kenyeret- kis lángon kicsit pirítgatom, rákerül a só meg bors és ráütöm a tojást. Addig sütöm, míg a tojás megszilárdul. Ennyi...

Bármilyen zöldség vagy savanyúság illik és jól jön hozzá.

Persze lehet sokszorozni a mennyiséget, nekem ennyi pont elég egy gyors reggelihez. 

Leányzóm is szokta sütni, remélem, majd Ő is továbbadja e "receptet".

Józsi szelet

 Küzel egy éve írtam ezt a bejegyzést. Csak a fotókat nem csatoltam hozzá, most keresgéltem ki. A nyár idén is ugyanúgy elrepült, ma kezdjük a munkát. Sógorom ugyan jó kedvében volt, a hétvégét együtt töltöttük, a kókuszos sütit viszont egész biztosan most sem veti meg. Közeledő születésnapja tájékán kiderül. 😃Jöjjön akkor az egy éves iromény, fotókkal kiegészítve:

Észre se vettem, csak eltelt a nyár. Elég mozgalmas volt- talán épp ezért. A sütésre továbbra is megragadok minden alkalmat, a fotózást viszont igencsak hanyagoltam. Ma délután kivételt tettem- igaz, csak a telefont vettem igénybe. 

Szombaton készült a süti maga alatt lévő Sógoromnak jobb pillanatok szerzése céljából. Remélem, sikerült. S azért Józsi szelet, mert neki kreált kókuszos süti már kapott Öcsi szelet nevet, így most a becsületes nevére kereszteltem az újabb kókuszos sütit. 

Hozzávalók:

A kakaós laphoz:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• pár csepp vaníliaaroma
• 40 dkg liszt
• 1 csipet só
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

A diós laphoz:

• 5 tojásfehérje (maradék)
• 5 evőkanál cukor
• 12 dkg darált dió
• 2 evőkanál liszt

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 10 dkg kókuszreszelék+ 2 evőkanálnyi a tetejére
• 15 dkg cukor+ 2 evőkanállal
• 25 dkg vaj/margarin

Így készült:

A diós laphoz az fehérjéket a cukorral keményre vertem. Belekerült a dió és a liszt. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon enyhe pirulásig sült.

A kakaós laphoz előbb a tojásokat kevertem a el a cukorral, majd ebbe elkevertem a mikróban kissé megolvasztott margarint. Belekerült a liszt, sütőpor, só, kakaó, végül a tej. A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem. 

A krémhez a tejből, pudingporból, 2 evőkanál cukorból pudingot főztem. Mikor besűrűsödött, a kókuszreszeléket is belekevertem, ezzel is főztem úgy fél percig.

Kevergetve hagytam kihűlni. Közben a vajat a 15 dkg cukorral elkevertem, s kanalanként belekerült a kihűlt puding.

Összeraktam a sütit: kakaós lap, fele krém, diós lap, krém másik fele. Tetejét kókuszreszelékkel szórtam meg, illetve kevés aranyszínű szórócukor is került rá.

Mit főzzek már megint? Gombócleves és szilvás gombóc

 Nyáron biztos készül egyszer-kétszer szilvás gombóc. Ezúttal Fiam rendelte a gombócot, s ha már meggyúrtam a nem túl kedves krumplis tésztát- ugyanis szófogadatlan, ragacsos és mikor úgy tűnik, most már jó lesz, megint lágyul kicsit, újabb adag liszt belegyúrását követelve- egy részét levesbetétnek szántam. Csak sima zöldséglevesbe dobáltam a kis gömbbé formált, szilvás gombóc készítése során maradt tésztadarabokat. 

Leves hozzávalói:

• 1 fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• piros paprika
• 3 sárgarépa
• 2 petrezselyem
• kis darabka zeller
• 2-3 krumpli
• 1-1 paradicsom és paprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• néhány szál petrezselyemzöld
• 2-3 levél leostyán és csipetnyi tárkony
• krumplis tészta 

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon nagy csipet sóval enyhe pirulásig pároltam. 

Közben megpucoltam a répát, zellert és petrezselymet, felaprítottam és kevés ideig együtt pároltam a hagymával. Felöntöttem úgy 2 liternyi vízzel, tettem hozzá még 1 csapott teáskanál sót, ételízesítőt, a megmosott, egészben hagyott, csak bevágott paradicsomot és paprikát, és hagytam felfőni. Közben megpucoltam, felkockáztam a krumplit. Akkor került a levesbe, mikor a répa majdnem puha. Míg főtt a krumpli is, a krumplis tésztából kis, diónyi gombócokat formáltam, ezeket is beledobáltam a levesbe, a zöldfűszerekkel és piros paprikával együtt- kóstoltam, ha kell, még sózom. Hagytam készre főni- miután feljöttek a gombócok, még két perc főzés elég neki.

Könnyű, jó ízű nyári leveske.

Persze sokféleképpen variálható, mint a zöldséglevesek rendszerint. Én szeretem a leostyánt és tárkonyt ezekbe a levesekbe, de csak mértékkel, mert erős ízük van. A gombóc plusz ízt nem igazán ad a levesnek, csak tartalmasabbá teszi meg változatosabbá a levesfelhozatalt. Meg aztán szinte egy fáradsággal két fogás készül el. 

Szilvás gombóc recept itt található a blogon, a krumplis tészta elkészítésének módjával együtt- de ezt is ki hogy készíti. Én néhány éve zsírt is teszek bele, Évától tanultam és jó szolgálatot tesz. 

Nem mondanám gyors, de finom ebédnek annál inkább. 

Vacsorára szintén nyárias fogást ajánlok- bár ha elég volt a krumpliból, a rántott tök mellé megteszi egy joghurtos mártogató is vagy egy zöldségsaláta:

Sütőben sült rántott tök

Édesség sem maradhat el, ajánlok egyet, ami hozzáteszi a sütő hőjét a kinti 40 fokhoz, egy másikhoz viszont inkább a hűtő hidege szükséges, meg bármilyen, éppen érő gyümölcs:

Meggyes-mákos pite

Epres-sajtkrémes kocka

A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.

Szedres morzsasüti

 Még nyaralás előtt tervezgettem, hogy az idén meglepően szépen termő szederbokrunk termése valamilyen sütiben is szerepet kapjon- akkor nem volt rá alkalom, de hazaérvén, egy kilónyit leszedve róla, pótoltam a mulasztást. Csak egy nagyon egyszerű morzsasüti készült belőle, teljesen cukor nélkül. A hozzá tálalt vaníliafagyi tartalmazta a kellő mennyiséget belőle. 😉

Hozzávalók:

• 70-75 dkg szeder
• 15 dkg liszt
• 15 dkg zabpehely
• 20 dkg vaj

Így készült:

A szedret megmostam, lecsepegtettem, elterítettem egy kicsi tepsi alján. (18×24 cm-es)

A lisztet, zabpelyhet elmorzsoltam a vajjal, a szeder tetejére morzsoltam-csipkedtem a tésztát.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg enyhén megpirult a teteje.

Persze lehet cukrot szórni a gyümölcsre, ízlés szerint, most anélkül készült. A rákanalazott vaníliafagyi megédesítette.

Nagyon egyszerű és gyors az elkészítése, és bármilyen tetszés szerinti gyümölccsel készülhet, akár vegyesen is. 

A nagybevásárlást legtöbbször a Lidl-ben intézzük el. Itt szoktunk vásárolni fagyit is, Férjem kedvence a vaníliás, s itt található az egyik legfinomabb szerintem: a 2500 ml-es Bon Gelati márkájú. Most is ebből került rá. 

Lepénykenyér tejfölös lecsóval

 Naaagyon ritkán vagyok ilyen gyors, hogy a reggel látott és elkészítésre szánt étel még aznap elkészüljön. A kávé mellé görgetett olvasnivalók között bukkantam Éva lepénykenyerére, amit "mentettem" a fejembe, de akkor még nem tudtam, hogy ebédre el is készül. Nyaralás után pakolgattam a hűtőben, s találtam egy adag paprikát, így született a lecsó ötlete- persze, hogy tejfölösen, nekünk így a legfinomabb. Ahhoz meg, úgy véltem, nagyon is illene ez a gyorsan elkészülő kenyérféle. Nem tévedtem, finom ebédünk lett.

A lepény, ugyan nem teljesen ugyanúgy készült, de elnyerte a tetszésünket. Nagy előnye, hogy csak össze kell gyúrni a hozzávalókat és pihentetés nélkül már sütöttem is. 

Így készült nálunk:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só, közepesen púpos
• 1 csomag sütőpor
• 1 dl víz
• 2 dl joghurt + 2 púpos evőkanállal
• 4 evőkanál olaj

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport elvegyítettem, majd belekerült a víz, olaj és joghurt, összegyúrtam. Előbb 2 dl joghurt került bele, de túl kemény volt, ezért tettem még két evőkanállal. 

A meggyúrt tésztát 8 részre osztottam, mindegyiket kerek lappá nyújtottam s száraz serpenyőben sorra megsütöttem őket. 

A lecsó receptje már szerepel a blogon, nem írom le újra. 

Legközelebb picit vastagabbra nyújtanám a tésztát, de semmi más hibája nincs. Puhák lettek, könnyen téphető és nagyon jól illett a tejfölös-zöldséges szaft mártogatásához. Éva, köszönöm a receptet, visszatérő lesz! 

Krumplis tepertős pogácsa

Olyan régóta írok receptes blogot - már amikor írok-, hogy nem emlékszem mindig, hogy egy recept felkerült-e a blogra, vagy csak terveztem. De a koromra is foghatom a bizonytalanságot. 😉Így voltam a tepertős pogácsával is- azaz tudtam, hogy valamikor felkerült, de hogy krumplis tésztájú is van-e már, abban nem voltam biztos. Mit kell ilyenkor tenni- hát utánanézni. Van ilyen, meg egy újabb, aztán boros tésztájú is, végül utolsónak olyan, amelyikben nem rétegeztem, csak belegyúrtam a tepertőt. Azaz nem utolsónak, mert most olyan fog jönni, aminek krumplis a tésztája:

Hozzávalók: 

• 40 dkg tepertő
• nagy csipet só
• bors
• 1 teáskanál mustár
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 1 csomag élesztő
• 1 nagy főtt krumpli 
• + 1 tojás lekenni

A krumplit megfőztem, azaz meg volt főzve korábban, más ételhez és egy nagyot meghagytam a pogácsához.

A tepertőt késes aprótóban ledaráltam, majd a mustár, nagy csipet só, mokkáskanálnyi bors hozzáadásával összekevertem. 

A tejet megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal, aztán a lereszelt krumplival is elvegyítettem.  Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. 

Letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, a tepertős masszát kétharmadán elkentem, majd hajtogattam. hagytam pihenni fél órát, nyújtottam, hajtogattam, s ezt még egyszer. Harmadszori nyújtásnál - nem túl vékonyra, úgy másfél ujjnyi vastagra nyújtottam-bevagdostam, közepes méretű szaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, lekentem tojássárgával és 190 fokos sütőbe kerültek, ahol hagytam szép pirosra sülni.

A maradék, szaggatásnál kimaradt tésztát újra összegyúrtam, nyújtottam-szaggattam.

A mustár alig érződik rajta, inkább sütés során a sütőből szökik ki egy kis mustárillat. Így krumplisan is jó ropogós, nem először sütök, az is lehet, fotó már készült róla. Utánajárok ennek is idővel. 

Apró pogácsák sonkával és olajbogyóval

 Barátnőm csodálkozott rá, hogy én kézzel dagasztok. Van gépem hozzá, Férjem lepett meg néhány évvel ezelőtt vele, de nagyon ritkán veszem elő- néha a kenyeret vagy lángostésztát rá bízom, vagy mikor sokat sütök, adok neki munkát párhuzamosan az enyémmel. De jobb szeretem kezemben tartani az ügyeket. Vagyis nem eseik nehezemre, szeretem érezni a tészta állagát és szükség szerint javítani rajta, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Ha többet sütök, azzal kezdem, hogy sorra meggyúrom-dagasztom az összes tésztát, s azzal kezdem, amelyiknek nem kell pihenni vagy nem szabad túlkelnie. Ez a pogácsa is többedmagával készült és nem átallottam a két kis kezemmel meggyúrni az összeset.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 tojás
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej
• 10 dkg apróra vágott sonka
• 10 dkg reszelt sajt
• 15 szem olajbogyó apróra vágva
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A lisztet elvegyítetem a sóva, élesztővel, elmorzsolatam a zsírral és margarinnal. Belekerült a tojás, tejföl, tej, összegyúrtam, majd ezután adtam hozzá a sonkát, sajtot, olajbogyódarabkákat s alaposan átgyúrtam. 

1-1,5 óra pihentetés után ujjnyi vastagra nyújtottam, apró pogácsákat szaggattam belőle, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

Roppanós, napokig élvezhető pogácsák lettek. A tetejére nem szórtam semmit, mert elégnek gondoltam a benne lévő ízeket, de bármilyen mag vagy még sajt nem válna hátrányára.

Csokis tiramisu

 Babapiskótás és mascarponés- így vettem a bátorságot tiramisunak nevezni. 😀Nyár van, meleg van, nem hiányzik a sütő melege, így jöhetnek az azt nélkülöző édességek. Mert desszert az kell. Kis vigasztalás, kényeztetés, enyhülés a hűssége által, kárpótlás a kánikula miatt. Ezt is megmagyarázom, de a hátsó szándék az, hogy legyen, mit feltenni a blogra. Tényleg, mikor belelkesedek, azon agyalok, mit alkossak olyat a konyhában, ami más, amit még nem sütöttem-főztem. Készülhetett volna sima tiramisu is, de az már sokféle van a blogon- a tiramisu keresőszóra magam is meglepődtem, mennyi változatot szedett össze. De ez most másféle- tényleg jól esett a hűtőből kivett édességet kanalazni:

Hozzávalók:

• 30 dkg babapiskóta
• 2 dl főzött kávé
• 1 evőkanál kakaó

A krémhez:

• 3 tojás 
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 3 dl tej
• 20 dkg étcsokoládé ( 75%-os)
• 50 dkg mascarpone
• 6 dl tejszín

Így készült:

Előbb lefőztem a kávét.

A krémhez a tojásokat simára kevertem a cukorral és pudingporral, majd fokozatosan a tejet is hozzákevertem. Állandóan kevergetve felfőztem. Mikor levettem, azonnal belekevertem a kockákra tördelt csokit. Hagytam hűlni, közben időnként átkevertem.

Közben felvertem a tejszínt. A csokis puding még langyos volt, mikor hozzákevertem a mascarponét, ezt követően több részletben a felvert tejszínt. 

Elkezdtem a rétegezést: az edény aljára kávéba forgatott (nem áztatott, csak megforgattam benne)babapiskóta, fele krém, megint babapiskóta, krém másik fele, a maradék piskóta a tetejére került. Kakaót szitáltam a tetejére, majd költözött is be a hűtőbe. 

Másnap volt igazán jó, vagyis inkább szeletelhető. De még aznap este kanalaztunk ki belőle tányérra. Kezdetben ugyanis kissé lágy volt a krém, kellett neki egy nap, hogy engedelmessé váljon. De még úgy lágyan is nagyon finom volt!

Cukkinis palacsinta

 Lassan két hónapja nem esett nálunk eső. A mellettünk többször elsuhanó esőfrontok széléből kaptunk ugyan több szelet meg némi csepergést, vagy egyperces esőcskét, de semmi számottevő csapadék nem jutott a kertecskémnek. Locsolunk, de legalább nem hiába. Tökből már túltermés van, s próbálom változatosan elkészíteni, de akkor sem ehetjük minden nap. Legutóbb placsintába reszeltem bele egy csinos cukkinit, sajttal együtt, s ehető lett. Tejföllel és még több sajttal töltve egész finom lett.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpos teáskanál só
• 3 tojás
• 0,5 dl olaj
• 1 l tej
• 1 kis cukkini
• 15 dkg reszelt sajt
• 1 kis csokor kapor
•  tálaláshoz tejföl, reszelt sajt
• a sütéshez kevés olaj

Így készült:

A cukkinit megmostam, hájastul lereszeltem. A sajtot szintén lereszeltem.

A lisztet, sót tálba tettem, beleütöttem a tojásokat, az olajat is beleöntöttem és előbb kevés tej, majd a többi fokozatos hozzáadásával kikevertem. Végül belekerült a reszelt cukkini és sajt, az apróra vágott kapor.

Hagytam a masszát keveset pihenni, majd pici olajjal megkent serpenyőben vastagabb palacsintákat sütöttem. Hagytam őket kicsit jobban megpirulni.

Jó nagy adag lett, szinte egy palacsintával jól lehet lakni- főleg, hogy előtte nagy tényér zöldbablevest is megettem. 

Pihenés, kávézás közben recepteket böngészek, néha el is mentem vagy képernyőfotót készítek az elkészítésre méltónak találtakról, de leginkább kicsípek egy-egy nekem tetsző mozzanatot, ami aztán alkalomadtán előszökken a fejemből, s készítek valami hasonlót. Cukkinis palacsintát is láttam valahol, aztán nekiláttam a szokásos palacsintamasszámat alkalmazva. 

Túrós-szilvás korongok

 Van egy szilvafánk, a ház előtt, közterületen. Már tizenéves, de termőrefordulós korától kitesz magáért. Nagyon hálás kis fa, jó néhány éve biztosítja a szilvalekvárt a sütikhez. Nem tudom, milyen fajta, de bőtermő, nagyszemű, korai fajta, és édesre érik. Szilvás gombóc, befőtt, leves, szederlekvár egyik összetevője volt már idén, na persze, hogy sütié is, holnap meg nagy adag lekvárt főzök belőle. Megvan a napi programom. 😀 Csütörtökön itthon volt Fiúnk, másnap ment is tovább barátokkal "nyaralni" 3 napig, s neki készült hamuban sült pogácsa helyett tepertős pogácsa és az épp érő szilva felhasználásához is kitaláltam egy sütit. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál cukor
• 4 dl tej+ kb.0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1 teáskanál só

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 4-5 evőkanál cukor
• 2 tojás
• 3 evőkanál gríz
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• kb. 1 kg szilva
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

4 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam benne a puha margarint. Belekerültek a tojások és az élesztős tej, összegyúrtam. Kicsit keménynek találtam, ezért még öntöttem hozzá kevés tejet. Megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam.

A szilvákat megmostam, kettévágtam, magjait eltávolítottam.

A töltelékhez a túrót áttörtem, elkevertem a cukorral, tojással, grízzel, vaníliás cukorral.

Mikor a tészta megkelt, enyhán lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam, úgy kisujjnyi vastagra. Nagy pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle, tepsibe pakoltam, kisebb pohár aljával mélyedést nyomtam a közepére. Ide pakoltam teáskanállal a túrótölteléket, közepébe nyomtam fél szem szilvát. A tésztaszéleket felvert tojással lekentem. 

180 dokos sütőben pirulásig sütöttem.

Kevés cukor van benne, de nem is hiányzott- meglepő módon a megsült szilva egyáltalán nem volt savanyú. Nagyobb részét elvitte Gergő- bízom benne, a tóparton jól jött egy kis csevegés mellett. 

Szilva helyett más gyümölccsel is készíthető, vagy akár csak lekvárt cseppentve a túró közepébe. 

A korongok kivágása után maradt tésztába nem jutott túró- ezeket összegyúrtam, hengerré formáztam, tojással lekentem, cukros darált dióba hempergetve sültek meg- ezek is finomak voltak, kürtős kalácsra emlékeztető íze lett.

Nápolyi szelet

 Valamikor szembejött velem az ostyalap a boltok polcain, s mindjárt kettőt is beraktam a kosárba, mert kétféle volt. Az egyik már korábban felhasználásra került, a másik sokáig árválkodott a kamra polcán. Kerestem is hozzá receptet, végignéztem vagy hatvanhatot, s alkottam egy hatvanhetediket. Vagyis összekevertem, amim volt amúgy is itthon- s megtartásra érdemesnek bizonyult.

Hozzávalók:

• 1 csomag ostyalap
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 4 púpozott evőkanál kakaó 
• 18 dkg tejpor (2×90 g-mos csomag volt)

Így készült:

A vajat, cukrot, tejet kis lángra tettem, időnként megkavartam. Közben a kakaót és tejport elkevertem. Ha a vaj és a cukor felolvadt, levettem a lángról- nem kell felfőzni. Belekevertem a kakaó-tejport, s egy ideig kavargattam, míg sűrűsödött kicsit. Ekkor lekentem az ostyalapokat, nekem 3-ra jutott a töltelékből, eggyel befedtem s az utolsó megmaradt (így legalább agyalhatok, mi legyen annak az egynek a sorsa😄). Tálcát és nehezéket tettem rá- most másik tányér sütit.

Néhány óra múlva szeletelhető.

Nagy előnye, hogy nem kell sütni, meg egyébként is gyorsan kész van. Csak a szeletelésig ajánlott várni kicsit. Meg persze finom is, nekem különösen- számomra a tejpor gyerekkori íz. Anyukánk időnként csinált házi csokit, amit nagyon szerettünk- s ennek alapja a tejpor. 

Dióhabos lekváros süti

 Az elmúlt hétvégén itthon volt Fiúnk. Pünkösd óta nem tett látogatást minálunk, így különösen vártuk. De kicsit pótolja a hosszasabb távollétet azzal, hogy holnap is jön. Igaz, csak egy napra, közeli egyetemi meg baráti programok között szakít ránk is kis időt. No és ha már itthon volt, előtte másfél napra bevettem magam a konyhába. A kelt sütiktől maradt tojásfehérjék felhasználása végett készült ez a süti: 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• 15 dkg zsír
• 1 csipet só
• 1 sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 6 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• fél citrom kicsavart leve
• 20 dkg darált dió
• 1 üveg lekvár (szilva)

Így készült:

A tésztához a lisztet, sütőport, sót, cukrokat elvegyítettem, majd hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Ha kemény lenne, még kevés tejföllel lehet javítani rajta.

Míg elkészül a töltelék, letakarva hagytam a tésztát pihenni.

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukor fokozatos hozzáadásával kemény habbá vertem. A citromlé is belekerült kanalanként, közben tovább vertem a habot. Ha kész, fakanállal óvatos mozdulatokkal elvegyítettem benne a darált diót.

A sütőpapírral bélelt tepsibe (28×34 cm-es) beleigazítottam a tésztát- előbb nagyjából kinyújtottam, majd elnyomkodtam, hogy végigérjen. Rákentem a lekvárt, erre került a dióhab.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a teteje láthatóan megpirult- kicsit jobban, mint az enyém, mert még sülhetett volna pár percet.

Két hibája is lett a sütinek: nekem túl édes lett, a habba elég lett volna kevesebb cukor is. De lehet, csak azért, mert elég kevés cukrot használunk, például gyümölcslevesbe sem teszek már, csak amennyi van a befőttben, ha abból készül, a kávét, teát is nélküle iszom. A másik vétkem, hogy egy leheletnyivel hamarabb kivettem a sütőből, mint kellett volna- az alja igencsak határeset volt a nyers és megsült között. Ez nem az a tűpróbás süti, a teteje alapján ítéltem meg- kicsit sötétebbre kell sütni. De elfogyott, így legalább még a szokottnál is puhább lett. 

A fotózásnál beállt Hédi is- Ő rendezte el, a fotók egy részét is ő készítette. Családi vállalkozásben is lehetne csinálni: Leányzó a dizájner, mérnökként, párja az informatikus, Gergő a folyamatok szakértője mikrobiológusként, Férjem pedig megépíti, ki-be-össze-meg-szétszereli, amit szükséges. Én kimaradtam: csak sütök-főzök.😁