Sport szelet

 Mikor fáradt vagyok, nem jutnak eszembe a szavak. Pedig nem szokott gondom lenni az írásbeli részével. Így most -megintcsak- csapongó leszek.

A legutóbbi készült konyhai ténykedések eredményét le sem fotóztam- de van korábbi bőven. Ezekből válogattam. Egy igencsak elmúlt hétvégén világhálón keresgélés közben nyitva hagytam három receptet, hogy majd azok készülnek el. El is készültek, de úgy átvariálva, hogy az anyjuk sem ismerne rájuk. Ez azért emlékeztet az eredetire is- itt található. Finom lett- csokis, rumos, magát etető. Karácsonyra is jöhet!


Hozzávalók:

A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg zsír
  • 10 dkg porcukor
  • 2 evőkanál kakaó (púpozott)
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 3 tojás
  • 4-5 evőkanál tej
A krémhez:
  • 1 l tej
  • 2 csomag csokoládés pudingpor
  • 2 púpozott evőkanál liszt
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg porcukor + 2 evőkanállal
  • fél üvegcse rumaroma
A tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 3 dkg vaj
Így készült:
A lisztet, sót, porcukrot, kakaót, szódabikarbónát tálba mértem, majd a zsírral elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és miközben gyúrtam, annyi tejet, hogy könnyen formázható, nem kemény tésztát kapjak. 
4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam, 28×32 cm-es tepsi hátán sorra kisütöttem őket. Gyorsan sül, ha már nem lágy a teteje, kész.
A krémhez a pudingport, lisztet, kakaót kevés tejjel simára kevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam meg két evőkanál cukrot, majd állandóan kavargatva sűrűre főztem. 
Sűrűn megkavartam, miközben kihűl.
A vajat, cukrot elkevertem, majd kanalanként belekavartam a kihűlt kakaós masszát. Legvégül több részletben a rumaromát vegyítettem el benne. Megtöltöttem a lapokat.
A tetejére a csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam, majd bevontam vele a süti tetejét.
Hideg helyen dermesztve, másnap szépen szeletelhető.

A virágok elárulják, hogy nem mostanság készült. Bár késő őszre virultak ki a virágaim, egész nyáron csak senyvedtek. A süti meg... finom, ennyi.

Mascarponés sós csillag

Éppen elég fotó vár arra, hogy recepthez legyen társítva, de még mindig könnyebb előkeresni egy régebb megírt s talonban maradt bejegyzést, mint újat írni. Ez a csillag alakú sós két évvel ezelőtti karácsonyra készült:

Karácsonyi második -vagy első?- sós süti. Nemrég tejszínes sós készült, most sajtkrém került bele. Így is finom lett, jó omlós-roppanós, sokáig élvezhető. S a hangulat fokozása végett csillag alakúak lettek. Meg a változatosság kedvéért is. Mert társa, az aszalt paradicsomos-olajbogyós rúd alakú lett.

Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 1,5 teáskanál só
  • 10 dkg margarin
  • 20 dkg zsír
  • 15 dkg reszelt sajt
  • 2 tojás 
  • 25 dkg mascarpone
  • magok (lenmag, szezámmag, napraforgómag)
Így készült:
Előbb a lisztet, sót (egy púpozott meg egy csapott teáskanállal mérve) elmorzsoltam a zsírral és margarinnal, majd a többi belevaló hozzáadásával tésztává gyúrtam. A magokat is belegyúrtam, egy-egy evőkanálnyit mindegyikből, illetve ízlés szerint.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam, tepsibe pakoltam. 180 fokos sütőben sült, addig, míg világosbarna színt kapott.

Joghurttorta erdei gyümölcs öntettel

Októberben volt Leányzó névnapja és Fiam szülinapja- már sokadik. 😀 Hédi egy ideje emlegeti a sajttortát erdei gyümölcs öntettel, nekem meg már régóta motoszkál a fejemben, hogy vajon milyen lehet krémsajt helyett görög joghurttal elkészíteni? Így két legyet ütöttem egy csapásra: gyermekem kedvére tettem, s magam kíváncsiságát is kielégítettem. Csak Gergő jegyezte meg, hogy a szülinapi tortája a tesó óhajára készült? Terveztem én ugyan kis csokitortát is sütni, hogy mindenkinek legyen ünnepi süteménye, de az a fránya huszonnégy óra nem elég annyi mindenre. 


 Hozzávalók:

A tésztához:
  • 25 dkg liszt
  • csipet só
  • 2 evőkanál porcukor
  • fél csomag sütőpor
  • 12 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 1 vödör görög joghurt (1 l)
  • 20 dkg cukor
  • 2 evőkanál liszt
  • 3 tojás
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
Az öntethez:
  • 1 csomag mirelit erdei gyümölcs (50 dkg)
  • 2 evőkanál keményítő 
  • cukor ízlés szerint
Így készült:
A tésztához valókat összekeverem- előbb a lisztet, cukrot, sütőport, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a tojásokat, és még egy evőkanál tejfölt is, hogy kissé lágyabb tésztát kapjak.
Belenyomkodtam a tortaforma aljába.
A töltelékhez valókat összekevertem, majd a tésztára borítottam.
180 fokos sütőbe tettem. 
Előbb nagyon felpúposodott, később visszaesett. Sokáig sült, addig, míg megpirult a teteje, illetve már nem volt lágy, folyósan remegő a töltelék.
Az öntethez az erdei gyümölcsöt felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, főni tettem. 1 dl vízben elkevertem a keményítőt és hozzáöntöttem, összefőztem. Közben kevés cukrot tettem hozzá, annyit, hogy savanykás maradjon.

Kicsit lágyabb, mint sajtkrémmel készítve, de finom volt, mindenkinek ízlett. Hédi is elégedett volt, én is megtudtam, hogy görög joghurttal is lehet "sajttortát" sütni. 



Joghurtos-zsíros pogácsa

Már többször említettem, hogy a nap sok órájában tanító néni vagyok. Bizony gyakran több, mint nyolc. Elég sokszor háborgok bizonyos dolgok miatt, s elmondhatom, hogy csak a gyerekek tartanak még a pályán. Nagyon szeretem őket, mint ahogyan tanítani is. A portfóliót is megírtam, bár minden porcikám tiltakozott ellene, közben ott egyensúlyoztam e két dolog között:  egyrészt meg szerettem volna mutatni, hogy igenis, képes vagyok rá, s jól megcsinálom, másrészt felháborított, hogy még erre is köteleznek, s sajnáltam minden percet, amit a munkától, de többnyire a családtól és a pihenéstől vettem el. Pénteken sztrájkoltam- egy órát. Az idő alatt a tanáriban átnéztem, mit tanulunk hétfőn, szóval dolgoztam, s közben kolléganő ment be helyettem- de én cserébe kaptam egy óraösszevonást és egy helyettesítést. Amit nem fizetnek. De majd ezt az egy órát busásan levonják. És az csak egy dolog... 

Arról jutott eszembe ez az egész, hogy aznap én vittem a gyerekeket ebédelni, s pogácsa volt a második. Már éhes voltam, s megkívántam- elhatároztam, hogy hazamegyek s készítek. Másnap ugyan, de sütöttem- s bizony jól is esett. 


Hozzávalók:

  • 4 dkg élesztő
  • 3 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 kg liszt
  • 2 púpozott teáskanál só
  • 30 dkg zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl joghurt
  • 15 dkg reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a zsírral. Beleütöttem a tojást, a közben felfutott élesztős tejet is beleöntöttem. Dagasztani kezdtem, közben kanalaztam hozzá a joghurtot, addig, míg nem túl kemény, könnyen gyúrható tésztát kaptam. 
A megdagasztott tésztát kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam, hajtogattam, majd letakarva hagytam újra kelni fél órányit. Ezután jó ujjnyi vastagra nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, Csipetnyi reszelt sajtot tettem a tetejükre, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.
Két nagy tepsivel lett.

Már annyi pogácsa van a blogon, csuda tudja, lehet, épp ilyen is akad. De hasonló biztosan. 
Egy trükk: mikor épp a kamrából hozom ki a lisztet, jó hideg tud ám lenni. Ezért tálastul berakom egy percre a mikróba, utána átforgatom, s kész a szoba-hőmérsékletű, kissé langyos liszt. Így sokkal hamarabb megkel a tészta. 

Mogyorókrémes keksz

 Ha már mégis hazaugrott Leányzónk pihenni egyet, sütöttem valami olyat is, amit elvihet magával, és akár péntekig is élvezheti- hacsak nem fogy el korábban. Hírhedt mogyorókrém-rajongó, ezért ebből került a kekszbe. Az ötletet a pihenés közbeni Pinteresten való barangolás során találtam- bár az egész más összetételű volt, én a szokásos vajas kekszbe gyúrtam bele a Nutellát, s nyújtás-faragás helyett meggömbölygettem. Így, ha nem is gyorsabb, de nem kell elővenni a gyúródeszkát, szaggatás során maradt darabokat újra gyúrni-nyújtani. Ráadásul így sem csúnyábbak a kekszek- nekem kimondottan tetszenek ezek a repedezett gombócok.


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 nagy csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg vaj
  • 2 egész tojás
  • 3 púpozott evőkanál Nutella
Így készült:
A lisztet, cukrot, sót, sütőport elmorzsoltam a szoba-hőmérsékletű vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és mogyorókrémet, összegyúrtam.
Fél órányi pihentetés után (közben sült e kenyér) diónyi golyókat formáltam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy legyen 1-1 golyónyi hely közöttük. 
180 fokos sütőben sütöttem. Addig sültek, míg kissé ellaposodtak, kirepedtek, s tetejét picit megnyomva már nem lágy. 

Hédi megdicsérte- akkor biztosan finom! Roppanós, édes, már csak a kávé vagy egy bögre tea kell mellé. 

Almás kevert süti

Ez a hétvége olyannak ígérkezett, hogy egyik gyerekünk sem lesz itthon. Hédi ugyan minden pénteken hazajön, de most koncertről buliba ment, onnan 24 órás makettmaratonra jelentkezett. Én meg olyan menüt terveztem, amit Leányzónk kevésbé kedvel. Szombat este aztán mégis felhívta az Apját, érte tud-e menni a makettezés végeztével. Így gyorsan agyalni kezdtem, hogy a már elkészült csülökpörkölt és mazsolás süti mellé mit is rittyentsek, amit Ő is kedvel. Így míg Férjuram elment lányunkért, én második menüt sütöttem-főztem. Ez a süti előző nap elkészült- ha tudom, hogy mégis hazaugrik kisebbik egyetemistánk, kihagyom belőle a mazsolát- ugyanis azt számomra érthetetlen módon nem szívleli. Én annál inkább.


 Hozzávalók:

  • 5-6 közepes-kisebb alma
  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 32 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 2 dl olaj
  • 1 dl tej
  • maréknyi mazsola
  • maréknyi dió a tetejére
Így készült:
Az almákat megpucoltam, lereszeltem.
A diót feldaraboltam.
A tojásokat elkevertem a cukorral, fahéjjal, jó alaposan. Hozzáadtam a szódabikarbónával elvegyített lisztet és az olajat, elkevertem. A tejjel lazítottam. Végül beleforgattam a reszelt almát és a mazsolát.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.
A darabolt diót a tetejére szórtam.
180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem.


Az almák pucolásától és reszelésétől eltekintve gyorsan kész, s ugyanannyira finom: tömör, szaftos, mégis puha, kellemesen harapható, fahéjas-almás ízű, a tetején a megpirult diódarabkák pedig a hab a tortán ebben az esetben. Szóval egyszerű és nagyszerű sütemény.

Sós kifli

Több, mint egy éve íródott ez a bejegyzés. A kiflike azóta számtalanszor készült- és igen, vajjal finomabb! :-)

Már említettem korábban, hogy az augusztus elég zsúfoltra sikeredett. Egyik váratlan esemény egy temetés volt. Egy kedves régi ismerősé, akivel teljesen véletlenül ismerkedtek meg a szüleim úgy harminc éve, s utána folyamatosan tartották a kapcsolatot. Önzetlenül segítettek, mikor hazát -vagy inkább országot- változtattunk, a bizalmatlanság minden jele nélkül. Miután szüleim itt hagytak minket, nem tartottuk velük a kapcsolatot, de időnként szóba kerültek. S mire jó a legnépszerűbb közösségi oldal: nemrégiben menyük fotót tett közzé róluk, sokadik házassági évforduló és születésnap is volt egyben. Nagyon megörültem, hogy épségben látom az idős házaspárt, el is terveztük, hogy alkalomadtán meglátogatjuk Őket. Eljött az alkalom, sajnos ilyen. Jani bácsi már odafent beszéli meg az elmúlt másfél évtized eseményeit Apukával és Anyukával...

Még mindig olyan közvetlenek, mint voltak, mintha el sem telt volna mintegy húsz év az utolsó találkozásunk óta... Persze sütit sütöttem az útra, és vittünk is. Sós kiflit, amire azt mondta Férjuram, hogy ez különösen jól sikerült. Annyira, hogy ugyanilyet sütöttem a vendégeknek, majd a nyaralásra is. Fotó csak olyan menet közbeni készült róla, az is csak azért, hogy bebizonyítsam, hogy tényleg elkészült az a kifli! 😀 


Hozzávalók:

  • 4 dl tej + 1 dl
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 2 dl olaj
  • 2 nagy tojás
A töltelékhez és a tetejére:
  • 20 dkg vaj/ margarin
  • 1 csapott teáskanál só
  • reszelt sajt a tetejére
  • 1 felvert tojás
Így készült:
A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, az élesztőt belemorzsoltam. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam az olajjal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, gyúrni kezdtem. Közben még úgy 1 dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta: könnyen gyúrható, puha, de ne legyen lágy, szétterülős. 
A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni- ez úgy 45-50 perc.
A töltelékhez való margarint mikróban megpuhítottam, elkevertem a sóval.
A sajtot lereszeltem, a tojást felvertem.
A megkelt tésztát 5 gombócra osztottam. Mindegyiket nagy, kerek lappá nyújtottam, lekentem a margarinos keverékkel- ezt is nagyjából öt részre osztva. A kerek lapot félbe, majd negyedbe vágtam, s mindegyik negyedet három részre. Felsodortam, meghajlítottam, úgy pakoltam tepsibe. 
Felvert tojással lekentem, sajttal szórtam.
180 fokos sütőben sütöttem őket.
Két nagy tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Tényleg finom az így készült kiflike, pihe-puha, frissen kívül roppanós, kellemesen sós. Legközelebb vajjal fogom lekenni- akkor biztos még finomabb lesz. Biztos lesz rá még megrendelésem! 

Öcsi szelet

 A szokásos helyzet áll fenn: minél tovább vagyok távol, annál kevésbé érzek késztetést a firkálásra. Igaz, kopogtattam mostanában eleget a billentyűket- de már túl vagyok a portfólió leadásán, ideje lenne -talán hasznosabb- célra fordítani eme tevékenységet.

Persze, hogy sokat sütöttem az elmúlt időszakban, gyerekek, vendégek jöttek-mentek, mi is vendégeskedtünk- egy ilyen alkalommal készült ez a süti, utószülinapi meglepetésként. (Egyik) kedvenc sógoromnak gyengéi a kókuszos sütik- neki alkottam, így róla neveztem el a most következőt:


Hozzávalók a lapokhoz:

  • 35 dkg liszt
  • 2 evőkanál kakaó
  • 10 dkg zsír
  • 6 dkg porcukor
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szalalkáli
  • csipet só
  • 1 egész tojás
  • 1 evőkanál tejföl
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg kókuszreszelék 
  • 2 dl tejszín
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • + a tetejére 10 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanálnyi kókuszreszelék
Így készült:
A lapokhoz a lisztet, kakaót, porcukrot, csipet sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam a zsírral. A szalalkálit elkevertem a tejben, majd a keverékhez öntöttem. beleütöttem a tojást is. Gyúrni kezdtem, majd egy evőkanál tejföllel lazítottam. A tészta ne legyen kemény, mert akkor nehéz kinyújtani. Két részre osztottam, majd mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán, 180 fokon sorra kisütöttem őket. Tepsi mérete: 28×34 cm. Hamar sül. Ellenőrzésképp megnyomtam a tetejét, ha már nem lágy, késznek minősítettem.
A krémhez a pudingporokat kevés tejben elkevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam. Állandóan kevergetve sűrűre főztem. Még azon forrón belekevertem a kókuszreszeléket. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként belekerült az időközben kihűlt kókuszos puding. Habosra kevertem.
A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá vertem. Előbb keveset adtam a krémhez, óvatosan átforgattam, majd a többi is belekerült, és laza mozdulatokkal összevegyítettem.
A krémet a két lap közé kentem, majd a tetejét gőz fölött felolvasztott csokival vontam be. Erre kevés kókuszreszeléket szórtam, s hagytam megdermedni. 
Másnap szeleteltem.


Finomra sikeredett, bár szeletelni nem lehetett olyan szépen. Meg is kaptam belőle a rendelést egy újabb adagra jövő hétvégére Sógortól- neki is ízlett.



Almás fügelekvár

 A füge... nos, egy vágyálom számomra. Mármint a fügefa. Eddig egyszer sem sikerült átteleltetni, épp ezért "irigykedem" a fügefa- tulajdonosokra, akik még lekvárt is tudnak főzni belőle. Fügelekvár... olyan különlegesnek és nagyon finomnak hangzik. A gyümölcsöt igencsak szeretem- amit délen ettünk, frissen, fáról leszedve, édes-zamatos-lédúsat, valami csodás. Az itt termő is finom, bár kevésbé édes. Amikor Laci bácsi megkérdezte, kell-e füge, hogyne, micsoda kérdés ez... Férjem le is szedte a megérett mennyiséget, én meg úgy örültem neki, mint majom a farkának. Először is jóllaktam belőle, aztán üvegeket mostam, és nekiláttam lekvárt főzni. Almával vegyesen, hogy több legyen- a fügefa tulajdonosa sugallta, mondván, hogy ők is más gyümölccsel vegyesen főzték. Lelkesen vetettem bele magam a műveletbe- kavargattam, kavargattam, turmixoltam, kevés cukorral ízesítettem, bár nem volt savanyú, tovább főztem, aztán szokás szerint meguntam (vagyis inkább sok más tennivaló várt rám), úgy döntöttem, elég sűrű . Üvegbe szedtem, fejtetőre állítottam, az utolsó, nem egészen megtelt üveg lekvárhoz palacsintát sütöttem, mert mindenképp tesztelni akartam régi vágyam teljesülésének tárgyát. 

Nos, lehet, túl sokat vártam tőle. Finom, finom, de valami különleges ízű nyalánkságra számítottam. Lehet, a füge nem volt az igazi, vagy a hozzá fűzött remények. Nagy részét már elígértem, mert mindenki kíváncsi rá, akinek csak eldicsekedtem vele, hogy fügelekvárt főzök. Nem valószínű, hogy nem fog elfogyni, de azért egy szilvalekvár- na, az a lekvár. Azért nem mondtam le a fáról, még egy próbát mindenképp teszek. Lekvárt is készítenék még belőle, de legközelebb önmagában- talán úgy az igazi.


Hozzávalók:

  • 1 kg alma
  • 2 kg füge
  • 30-40 dkg cukor
Így készült:
A fügéket megmostam, negyedeltem.
Az almákat mostam, pucoltam, lereszeltem, párolódni tettem. Mikor más megpuhult, hozzáadtam a fügét. Kezdetben szép színe volt, de ahogy főtt, egyre fakult. Így volt a sűrűségével is- előbb jó sűrű volt, s ahogy főtt, egyre folyósabb lett. Mivel a fügedarabok nem akartak szétfőni, a kevésbé érettek egészen egyben maradtak, botmixerrel átmentem rajta néhányszor. Tovább főztem, kevés cukrot adva hozzá. Nem igazán akart sűrűsödni, még fél órát adtam neki. 
Üvegekbe szedtem, lezártam, fejtetőre állítottam- úgy 10-15 percre, majd visszafordítottam.
9 üveggel lett, ebből 4 nagyobb, a többi picike.

Ami még aggaszt, hogy a palacsintázás után maradt kevés lekvár a konyhapulton maradt, lezárva, s hét végére megromlott. Nem tettem bele tartósítószert, a lekvárokba sosem teszek. Igaz, ez nem volt fejtetőre állítva. Remélem, a többi nem jut hasonló sorsra. 

De legalább ezt is kipróbáltam- s nem mondom, hogy soha többet. Már csak azért sem, mert kíváncsi vagyok, önmagában hogyan funkcionál lekvárként ez a nagyra tartott gyümölcs. 

S ha már gyümölcs állt a házhoz, muszáj volt sütit is sütni belőle. Majd következik az is.



Csokis-kávékrémes korongok

 Leányzóm ebben a félévben kollégiumos lett. Bár korábban nem rajongott az ötletért, nyáron barátnőivel egyetemben jelentkeztek. Nagy csalódás lett belőle, ugyanis a három barátnőt felvették a megjelölt koliba, Hédit pedig egy másikba. Aztán mégis jól sült el a dolog, mert a három ismeretlen szobatársából egy eltűnt a listáról, s épp oda tették be a várólistán szereplő, nyári alkotótáborban megkedvelt csoporttársat . Így lelkesen vetette bele magát az újfajta létbe, ami többnyire tetszik is neki. Másik két szobatársat is hamar megkedvelte, már első napokban ecsetelte, mennyire jó fejek.

Persze legkönnyebb sütivel barátkozni. Előző héten mézes krémest vitt, ami annyira ízlett nekik, hogy következő hétre is kértek. De nem alakult úgy a hétvégém, hogy időm is legyen rá, valami gyorsabb süti készült. Ami nem is lett annyira gyors, utólag rájöttem, a mézes is belefért volna. De nem voltak a lányok csalódottak, Hédi szerint nagyon ízlett nekik a készült süti. 

Csak kekszet terveztem sütni, kakaósat, kereket, amit Leányzó meglátva, megjegyezte, milyen finom lenne krémmel összerakva. Hát ha úgy gondolja, legyen, kavartam bele csokis-kávés krémet- így finom sütit vihetett a mézes helyett.


Hozzávalók:

A korongokhoz:

  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 22 dkg porcukor
  • 2 tojás
  • 20 dkg vaj
  • 2 evőkanál tejföl
A krémhez:
  • 3 dl tej
  • 1 csomag csokis pudingpor
  • 4 tasak 3 az 1-ben kávé
  • 10 dkg tejcsoki
  • 12 dkg vaj
  • 5 dkg cukor
Így készült:
A lisztet, kakaót, sütőport, vaníliás cukrot, porcukrot elmorzsoltam a vajjal, majd beleütöttem a tojásokat. Előbb egy, majd még egy evőkanál tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrtam.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, nem túl vékonyra, úgy 1 cm magasra. Közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert sütőporos s kicsit terjeszkedni fog.
180 fokos sütőben sütöttem, úgy 10 percig, épp csak addig, míg a teteje már nem lágy. Ne száradjon ki, az a lényeg.
A lehullt tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, faragtam, sütöttem.
A krémhez a pudingport és a kávét elkevertem előbb kevés tejben, majd hozzáöntögettem a többi tejet is. Kevergetve felfőztem. Mikor felfőtt, levettem a lángról és beledaraboltam a csokit, felolvasztottam benne. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt csokis-kávés pudingot.
A korongokat, mikor már kihűltek, kettesével összeraktam a krémmel. A maradék krémből néhány tetejére kis csókokat nyomtam tortadíszítővel.


A kakaós korongok amúgy is puhák voltak, de a krémtől még jobban átpuhultak. Nekem nagyon ízlett, de más sem panaszkodott! 😀




Tepertős pogácsa...


 ...másképp. Azaz nem rétegezve, csak simán összegyúrva, liszteket vegyítve.

Már rég volt sós süti a blogon, pedig szinte minden hétvégén sütök az édes mellé, de szegények mindig háttérbe szorulnak, vagy olyan készül, ami már szerepel a blogon. Ilyen még nem, csak az Anyukámtól tanult módon. Volt  a hűtőben el nem fogyott tepertő- véletlenül sem annyi, hogy egy kenegetős-hajtogatóshoz elég legyen, ezért készült ily módon. S így is finom volt, olyan jó roppanós-ropogós. 


Hozzávalók:
  • 20 dkg tepertő
  • 10 dkg zsír
  • 75 dkg liszt( ebből 40 fehér, 20 teljes kiőrlésű, 15 rétesliszt)
  • 1 tojás
  • nagy csipet bors
  • 1,5 teáskanál só
  • 4 dl tej
  • 4 dkg élesztő 
  • 1 teáskanál cukor
  • + 1 tojás, nagy csipet só, magvak a tetejére
Így készült:
A tepertőt ledaráltam.
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben ez teszi a dolgát, a liszteket tálba mértem- lehet csak fehér liszt az egész-, a sót belekanalaztam- egy púposan mért teáskanállal és egy csapottal-, a  tepertővel és zsírral, borssal összemorzsoltam. Beleütöttem a tojást és a közben felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, rövid ideig dagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.
Úgy egy óra múlva lisztezett deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, egyszer hajtogattam. Újra kinyújtottam, ezúttal úgy jó ujjnyi vastagra. Kisebb pogácsaszaggatóval kivagdostam, tepsibe pakoltam.
A tojást a nagy csipet sóval felvertem, lekentem vele a pogácsákat, tetszés szerinti maggal beszórjuk- én egy részére köménymagot szórtam, másik részére szezámot, de lett lenmagos is. 
190 fokos sütőben sültek, addig, míg szépen megpirultak.

Hamarabb elfogyott, mint az édes- igaz, abból kétfajtát is sütöttem. 
Még tegnap este nekifogtam megírni a bejegyzést- aztán elkezdtem pletyózni a Nővéremmel, így abbamaradt. Ma nem trécselek, írok! 😀 

Kétszínű keksz

No nem, mint egyes emberek, hanem szó szerint!😀 

Egy szláv nyelvű oldalon találtam az ötletadó receptet, igazából a formázás, kinézet ragadott meg, olyannyira, hogy Leányzónak ilyen készült útravalónak egyik nyári kiruccanására. De nem kell megvárni hasonló alkalmat az elkészítéséhez, bármikor jó rájárni ezekre a puha, kétszínű félgömbökre.


Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 20 dkg vaj
  • 15 dkg porcukor
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 nagyobb tojás
  • 1 evőkanál tejföl
  • 1 evőkanál kakaó + 1 evőkanál liszt a tészta két felébe
Így készült:
A lisztet, porcukrot, sót, vaníliás cukrot, sütőport tálba tettem, majd a szoba-hőmérsékletű vajjal összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Kissé lágy tészta lett.
Kettéosztottam, felébe 1 evőkanál kakaót, másik felébe 1 evőkanál lisztet gyúrtam.
Mindkét részt 3-3 részre osztottam, rudakat formáztam belőlük. Két-két világos és kakaós rudat egymás mellé illesztve összesodortam, majd ujjnyi darabokra vágtam. Ezeket a darabokat gömbbé formáltam, így pakoltam tepsibe, helyet hagyva közöttük.
180 fokos sütőben sütöttem, épp csak még enyhén pirulni kezd a széle. 8-10 perc alatt megsül.


Finom, puha, omlós kekszek lettek. 
Eredeti recept itt . A formázáshoz is nyújt segítséget- bár én nem csak egymás mellé illesztettem a két tésztarudat, össze is sodortam, így jobban együtt maradt.

A makkokat nyaralás során gyűjtöttem, akkor, mikor Arkáról elgyalogoltunk Regéc várához. Terveztem, hogy folytatom a nyaralás fotóinak közzétételét, akkor jöjjön ez a nap. Oda-vissza volt vagy 25 km, kellemesen elfáradtunk. Nagyrészt megkíméltek az emelkedők, kellemesen hűs erdőben haladtunk, helyenként kőhalmok, kőfolyások tették változatossá a látványt, közben Leányzó kőfajtákat próbált beazonosítani, Fiúnk növényeket. Csak három tájfutóval találkoztunk.  Kiérve egy nagy tisztásra, meg is láttuk a várat a szemben lévő domb tetején, majd hamarosan Mogyoróskára értünk, a Zemplén másik apró, kedves falujába. Itt ittunk egy kávét, kellett is, mert innen nagyrészt felfele mentünk. A vár szépen felújított, élvezettel kószáltunk falai között, az óránkénti vezetővel való belső tér megtekintését sem hagytuk ki. A kilátást is érdemes megcsodálni...












Sport szelet

 Mikor fáradt vagyok, nem jutnak eszembe a szavak. Pedig nem szokott gondom lenni az írásbeli részével. Így most -megintcsak- csapongó lesze...