Tejszínes pogácsa

 Ez az a pogácsa, ami pár nap különbséggel készült kétszer egymás után. A megmaradt tojásfehérjékből pedig egy kalap alatt sült édes is. A pogácsához az ötletet a fel nem használt főzőtejszín adta- még nem dagasztottam vele pogácsát, de ezt is teszteltem: attól vagy csak úgy, finomak lettek, kissé tömörebb, mint általában, de kellemesen roppanós alja-teteje lett. S hogy miért sütöttem kétszer egymás után? Először Férjemnek készült az útra- a fiús csapat már korábban eltervezte, hogy egy hétvégén elmennek együtt Csisztafürdőre, ami egy jó kis retró hangulatú gyógyfürdő. Végül ketten mentek, mert harmadikuknak más programja lett, de a hamuban sült pogácsa kettejüknek is járt. S hogy legyen hétfőre is tízórainak való, vasárnap fogtam magam, és újabb adagot sütöttem. Zárójelben jegyzem meg, s "csak ici-picit" játszott közre, azért is, mert az elsőként sültről nem készült fotó. 😁

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só+ nagy csipettel
• 2 dl tej+ 0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 3 tojás sárgája
• 20 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 4 dl főzőtejszín
• 20 dkg sajt
• + 1 tojás, szezámmag a tetejére

Így készült:

A 2 dl tejet megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam benne a zsírt és margarint. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, tejszínt és összegyúrtam. Nagyon kemény lett, ezért apránként még öntöttem hozzá kevés tejet, úgy fél deciliternyit. A tésztát megdagsztottam, letakarva hagytam megkelni.

Közben a sajtot lereszeltem- tetszés szerinti kemény sajtot használhatunk.

A megkelt tésztát kinyújtottam, jó nagyra, egyenletesen rászórtam a reszelt sajtot. majd feltekertem, mint a kalácsot. Így is hagytam pihenni úgy 20 percet.

Újra kinyújtottam ujjnyi vastagra, közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, szezámmaggal beszórtam és 180 fokos sütőben addig sültek, míg szépen megpirultak. 

A szaggatásnál maradt tésztát összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam, kentem, szórtam, sütöttem. Két nagy tepsivel lett.

A tetejére másmilyen, tetszés szerinti mag kerülhet, vagy akár még több sajt. A másodikként készült annyival lett finomabb, hogy több időt hagytam neki kelni, az elsőnél elsiettem, s tömörebb lett. Amúgy is az, nem az a szellős, pihe-puha, foszlós pogácsa, inkább roppanós-harapós. 

Paprikakrém

 Minden évben készítek néhány üveg paprikakrémet- nem csak ételízesítőnek, kimondottan szeretem szendvicsekbe, vagy csak simán vajaskenyérre. Persze ezzel is van macera, mint minden befőzéssel, de legalább télen a hosszú sötét és kedvetlen délutánokon rápihenhetünk- csak levesszük a kamrapolcról korábbi munkánk gyümölcsét és fogyasztjuk is. 

Mikor először készült jó néhány évvel ezelőtt, volt még saját termésű paradicsomom, meg bolti kápia- összefőztem, s annyira ízlett, hogy azóta így készül. Ugyan már a hátam közepére se kívántam a befőzést, erőt vettem magamon, s idén is elkészült ez a krém az előző évekéhez hasonlóan:

Hozzávalók:

• 1 kg paradicsom
• 1,5 kg piros kápiapaprika
• 1 teáskanál só
• késhegynyi tartósítószer

Így készült:

A zöldségeket megmostam, hagytam lecsepegni.

A paradicsomot felaprítottam, főni tettem. Mikor jól szétfőtt, átpasszíroztam. A lét tovább főztem kis lángon, hogy besűrűsödjön,

A paprikát kicsumáztam, szeleteltem, ledaráltam. Főni tettem,sóztam, közben folyamatosan kavargattam, időnként a paradicsomot is. Mikor mind a kettő besűrűsödött kissé, összeborítottam, s együtt is főztem 15-20 percig. A végén egészen pici tartósítószert tettem bele. Alaposan kimosott, kicsi üvegekbe szedtem, lezártam, fejtetőre állítottam néhány percig.

Korábban nem tettem bele tartósítószert. Felbontás előtt nem romlott meg, de a hűtőben tárolt, kinyitott üveg tartalmával előfordult, hogy megpenészedett. Idén biztosra akartam menni- így tettem bele. Egyébként nagyon kevés tartósítószert használok, a lekvárokba egyáltalán nem teszek, a befőtteknek automatában dunsztolva soha nincs bajuk anélkül sem. A zakuszkába, savanyúságokba szoktam rakni keveset.

Persze ennél több zöldségből is lehet főzni, sőt, ha már úgyis dolgozunk vele, érdemes 2-3-szoros mennyiséget készíteni. A paradicsom kevesebb, mint a paprika, az arány lehet tetszés szerinti. Aki szereti, tehet bele csípőset is- én azt külön szoktam elrakni, ledarálva, nyersen, csak sóval tartósítva. Az "édes" hamar el szokott fogyni, mert ételekbe is előszeretettel használom, meg reggelihez vagy tízóraira való szendvicsbe kenegetem. 

Málnalekváros-dióhabos szelet

 Pogácsát sütöttem, kétszer egymás után majdnem ugyanúgy, s mivel abba csak a tojássárga került, megmaradt hat darab fehérjém. Mivel tapasztalat, hogyha beteszem a hűtőbe, ott is marad, mert elfelejtem felhasználni, agyalni kezdtem, mi legyen a sorsa. Nem mintha olyan nagyon kellett volna sütit süssek, mert volt még az előző napon készültből, csak ... alkothatnékom volt. Nem találtam ki valami fantáziadúsat, a felbontott lekvár és fehérje láttán ez jutott eszembe. Aztán, hogy ne nekünk kelljen mind megenni, elosztogattam- többek között az is kapott, aki a lekvárt hozta nekem. Néhányan azért örülhetnek a szenvedélyemnek! 😂

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• fél csomag sütőpor
• 10 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg málnalekvár
• 6 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 15 dkg darált dió

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam- előbb a száraz hozzávalókat összemorzsoltam a zsírral, majd a tojás és tejföl hozzáadásával keményebb tésztát gyúrtam.

A diót ledaráltam.

A fehérjét egy csipet sóval verni kezdtem, közben kanalanként került bele a cukor. Ha már rajta marad a hab a felemelt habverőn, kész. Beleforgattam a diót.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm-es), kikent tepsibe tettem. Vastagon lekentem a lekvárral, majd elsimítottam rajta a habot. 

170 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a hab szépen megpirult a tetején. 

Puha és lekvárosan-diósan finom süti lett belőle. Dió helyett kókusz is kerülhetett volna a habba- úgy is finom lenne. 

Mit főzzek már megint? Gulyásleves és dobai lepény

 

Nem tudom, más hogy van vele, de ahogy telik az idő, -még véletlenül sem azt mondom, ahogy öregszem😄-, egyre többet s egyre meghatódottabban gondolok vissza az elmúlt időkre. Főleg gyerekkorom helyszíneire. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy kissé távol sodródtunk szülőföldünktől. Álmaimban szoktam ott járni, a valóságban egyre ritkábban. Pedig ennyi év után sem múlt el a honvágy. Mindig jó hazamenni, bár elég sok dolog elszomorító odahaza.
Az ízemlékek is hozzátartoznak a múlthoz. Ágnes mama lepénye, Berta mama levesei jó sok házi tejjel főzve, Anyukánk süteményei... Emlékezetesek a szüretek is, amikor a sokféle szőlő végigkóstolásával terhelt pocakunkat a Mama főztjével "csillapítottuk". Gulyásleves, jó kis dobai lepény... 

Szüreten utoljára több, mint 20 éve voltunk, akkor is Férjem szülőfalujában. Nálunk még régebb. Pedig de jók is voltak azok az évi egyszeri alkalmak, amikor az egész család felkapaszkodott a dombon, hogy annak túlsó oldalán lévő szőlős tőkéit lecsupaszítsuk. Mindig nagyon jó volt a hangulat, nem is munka volt a szőlőszedés, hanem szórakozás. Ha Nanám is ott volt, nem csak a sok szőlőkóstolástól, hanem már a sok nevetéstől is fájt a hasunk. A domb alján kezdtük a munkát, s haladtunk egyre feljebb, nem túlságosan örülve egy-egy tő novaszőlőnek, ami már az érintéstől elengedi a szárát s nem volt túl vicces a lehullott száraz levelek közül kiválogatni a szemeket. Nem egy nagyratartott szőlőfajta volt, de én kifejezetten szerettem, még jobban a rózsaszínűre érett Elvira válfaját. Mama ment előttünk, mentve a télire elteendő fajtákat. Egy röpke ebédszünetre megálltunk, a zakuszkás kenyér új lendületet adott s bizony tudtunk örülni, amikor végre a pince melletti utolsó tőkék kerültek sorra. A kádakba szedett szőlő szekéren, később traktoron került haza. Előbb jóllaktunk mama gulyáslevesével, ami más volt, mint ahogy én főzöm. Nagyobb darab húsok, csontosan is bele voltak főzve és több volt benne a krumpli. Másodiknak "csak" lepény volt, többféle töltelékkel. A szilvalekváros az örök kedvencem. Utána következett a második felvonás, a szőlő darálása, préselése. Ez már inkább férfimunka volt, de gyerekként előszeretettel sertepertéltünk körülöttük. 

Akkor főzzünk egy szüreti menüt- gulyáslevest és dobai lepényt. 

Már korábban terveztem ezt a bejegyzést, s meglepődtem, hogy nincs leírva még a gulyásleves receptje, pedig már többször lefotóztam. Még most sincs- de rögvest nekilátok. 

Szeretjük ezt a levest, mégsem főzöm gyakran. Ma eszembe jutott, hogy az legyen az ebéd, ne megint húsleves. Ezt is a magam módján főzöm, jó zöldségesen, néha galuska is kerül bele, most épp nem. Előfordul, hogy csak pogácsa van mellé. 

Gulyásleves hozzávalói:

• 1 kg sertéscomb 
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• kevés olaj
• só
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 2-3 sárgarépa
• 1-2 petrezselyem
• kis darabka zeller
• 6-8 krumpli
• néhány petrezselyem és zellerlevél
• bors, paprika

Így készül:

A hagymát, fokhagymát apróra vágom. A húst apróra felkockázom, és kevés olajon, a hagymákkal együtt, nagy csipet sóval párolódni teszem. Megpucolom, felaprítom a répát, petrezselymet, zellert. 15-20 perc múlva felöntöm vízzel a husit -2,5- 3 literrel-, még sózom, belekerül az ételízesítő, zöldségek és lefedve addig főzöm, míg a hús megpuhul. Közben megpucolom és felkockázom a krumplit is. Belekerül a levesbe a krumpli, bors, pirospaprika és felaprított zöldfűszer. Kóstolás után még lehet sózni, fűszerezni. Ha a krumpli is puha, kész is. Csípőspaprikát szoktunk tálalni hozzá.

Lepényrecept többször is íródott már, összeszedem őket:

Elsüként kapros-juhtúrós sósan és tehéntúrós édesen- recept itt:

Tejbegrízes töltelékkel csak Ágnes mamánál ettem- így is finom. Recept itt.

Almás töltelékkel is készült, leginkább a lehullott alma hasznosítása céljából Recpet itt.

Azt hittem, diós is van a blogon- de csak fotó van róla, itt, lentebb a gulyásleves -ebben nokedli is van- mellett feszít. Az cukros-vaníliás darált dióval van töltve és úgy is nagyon finom.

 Szilvalekváros is készült valamikor, arról is csak fotó van- bármelyik másiknál leírt tésztát sűrű szilvalekvárral kell tölteni. A gyerekeknek, mikor még kicsik voltak, mindig készült néhány cukros-kakaós, de kipróbáltam már krumplis meg párolt káposztás töltelékkel is. A hegyekben ettünk áfonyalekvárosat is- na az sem volt elhanyagolható. Szóval tetszés szerint, számtalan, ízlés, kedv, lehetőség szerinti töltelékkel elkészíthető.

És ráadásnak: a lepény "melléktermékeként" készült az Ágnes mama által rétesnek nevezett sütemény:

Anyuka receptjeiből

 Tegnap lett volna 80 éves Anyukánk. Néha belegondolok, milyen lenne, ha még köztünk lenne. Biztos vagyok benne, még mindig rántott hússal és nagy tepsi süteménnyel várna minket vasárnaponként és nagyon büszke lenne az unokáira. A legkisebbre is, aki sajnos nem ismerhette, nem tapasztalhatta meg a szeretetét. Azért hálás vagyok, hogy az én gyerekeim részesülhettek a gondoskodásából. Nyaranta a családi látogatásokon kívül több időt is töltöttek nála, olyankor mindenben a kedvükbe járt. Ha mi nem, Ő jött hozzánk. Pedig Bicskéről nem volt könnyű elvergődni mihozzánk- vonat Budapestig, átjutni a Nyugatiba, újabb vonat, majd busz. Egyik alkalommal a vonattól annyira igyekezett a buszhoz, hogy elesett a síneken- annyira megütötte a térdét, hogy utána mindig fájt neki. Úgy sajnáltam, s furdalta a lekiismeretemet. Meg sokminden más is. Miért nem vettük észre hamarabb, hogy nincs jól... Sokat szenvedhetett némán. Mai napig hihetetlen számomra, hogy egy hónap alatt nem derült ki, mi baja. Mert ennyi ideje adatott onnantól, hogy orvoshoz került. De ha korábban kiderül, akkor sem kaphatott volna sokkal több időt. A hasnyálmirigyrák nagyon alattomos. 

Nem telik el úgy nap, hogy valamiről eszembe ne jusson. Egy edény, amit tőle kaptam, egy ruhadarab, amit Ő készített, egy szokás, amit én is megtartottam, egy étel, aminek elkészítését tőle tanultam, egy recept, amiért mindig felhívtam és nem jegyeztem meg, és mai napig nem tudom, hogy kéne elkészíteni. 

Első gondolatom az volt, hogy megsütök egy, általam még nem készített receptjét. Azt elvetettem, mert most nem lenne, ki megegye. Így összegyújtök egy csokorral a blogról a már elkészítettekből.

A receptek a fotók alatti felíratra érhetők el.

Bukarest

Diós-barackabos isler

Ferenc szelet

Kisdobos

Dunahullám, 

Reszelt túrós

Julika kókuszos sütije

Vendégváró szelet

Kati tészta

Mimóza szelet

Francia krémes

Néger szelet

Kakaós tekercs

Diós pruszli

Cseh süti

Krémes

Ecetes kifli

Egy része az anyukám receptjei alalpján elkészült sütiknek. Van még, és rengeteg olyan is, amit még nem sütöttem meg. 

Elnézve a régi-régi fotókat, bizony rájuk férne némi frissítés. Így nem csak a még el nem készülteket kell megsütnöm! :D

Lucskos káposzta

Volt egy szomszéd nénink, Piroska néni, akire csak úgy emlékszem, hogy meleg nyárban is pokróccal a hátán járt és időnként lesétált a nagy, hozzánk is áthajló diófája alá, hogy csalánban "megfürdesse" a kezét. Érszűkülete volt, ezért mindig fázott és állandó betegségtudatban élt. Korábban a testvérével, aztán annak elhunyta után egyedül. Nem főzött, ezért időnként, mikor más ismerős nem látta el élelemmel, felhívta Anyukánkat, hogy "Mariska, mit főztél?- s Mariska gyakran vitt neki enni. Hálás volt érte, mindjárt-mindjárt ajándékozott valamit Anyukánknak. Egyik alkalommal megemlítette, hogy lucskos káposztát enne. De Ő valami mást tartott lucskos káposztának, így csalódott volt. Amit mi nevezünk annak, füstölt hússal, rántással-habarással, kis ecettel készült káposztalaves. Ritkán főzök, mert a gyerekeink nem rajonganak érte- pedig szerintem egyik legfinomabb hagyományos leves. 

Hozzávalók:

• 1 közepes fej káposzta fele
• 30 dkg-nyi füstölt sonka vagy húsos szalonna
• 3 evőkanál liszt
• só
• paprika
• fél dl olaj
• 3 dl tej
• 4-5 evőkanál almaecet
• kapor, csombor

 

Így készült:

A sonkát vagy szalonnát kevés olajon sülni teszem- ha kész, felöntöm vízzel, (2,5- 3 liternyivel) beleteszem a felcsíkozott káposztát, 1 teáskanál sót, 1 mokkáskanálnyi szárított kaprot és kevés csombordot. Míg fő a káposzta, elkészítem a rántást: fele lisztet az olajon világosra pirítok. Ha megfőtt a káposzta, beleteszem a levesbe a rántást, pirospaprikát is teszek bele. A maradék lisztet simára keverem előbb kevés tejjel, majd a többit is hozzákeverem s ezzel sűrítem be a levest. Végül az ecet kerül bele, megkóstolom, ha szükséges, még sózom és ecetezem.

Friss kenyeret tálalhatunk hozzá. 

Én ugyan nem eszek kenyeret a levesekhez, de van, aki szereti. Ezúttal húsos szalonnával készült. Ínségesebb időkben, gyerekkorunkban előfordult, hogy csak a füstölt szalonna bőre került bele, de az is megízesítette. Egyszerű, finom leves, ami mellé elég akár palacsinta vagy fánk is. 

Fűszeres-sajtos pogácsa

Egy ideje már nem sütöttem pogácsát. Ez csak 3 hétnyi idő, ami soknak tűnik ahhoz képest, milyen gyakran készül. Nem véletlenül, hisz többféle célnak megfelel. Elsősorban családtagokat felpakolni vele. Vagy épp magamat, a tízórai szünetben két ide-oda rohanás közepette, vagy nyugisabb helyzetben a folyosón megbeszélve a napi eseményeket a kollégákkal épp bekapható egy-két darab. 

Legutóbb zöldfűszerekkel gazdagítottam az aktuális pogácsánkat:

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt (+ 2-3 evőkanállal, szükség szerint)
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír 
• 20 dkg tömlős sajt
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő 
• mokkáskanálnyi cukor
• 2 tojás
• zöldfűszerek (1-1 nagy csipetnyi rozmaring, petrezselyem, kakukkfű)
• + 15-20 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral, margarinnal, tömlős sajttal. Hozzáadtam a morzsolt zöldfűszereket, összesen egy teáskanálnyit, a tojásokat és élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. 

A tésztát hagytam megkelni.

Mikor megkelt, vékonyra nyújtottam, hajtogattam. Hagytam fél órát pihenni, majd újra kinyújtottam, ezúttal jó ujjnyi vastagra.

Kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Reszelt sajtot raktam a tetejére.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Persze másmilyen, tetszés szerinti zöldfűszer kerülhet bele- akár bazsalikom, oregónó, kapor. Ki mit szeret. 

A pogácsákból időnként mini-szendvicseket is készítek, kettészedve kerül bele vaj, felvágott, sajt, mellé pedig valamilyen friss zöldség. S kész a reggeli. Vagy vacsora.