Rántott zöldségek petrezselymes krumplival és uborkasalátával

Meglepődtem, hogy idén egyetlen bejegyzést se írtam. Ezek szerint csak terv maradt. Mert szerettem volna írni néhányszor, az biztos. Elhatároztam, hogy eztán gyakrabban fogok. Nem csak azért, mert itt a nyár és lassan nekünk is a - szerintünk jól megérdemelt- nyári szabadság. Az elmúlt két hétben sokat tipródtam és meghoztam egy döntést, amivel több szabadidőt biztosítok magamnak. S ezt az írásra fordítom. 

A konyhai ténykedésekben sem vagyok már olyan elvetemült, mint korábban, de így is bőven lenne mit megörökíteni. De vagy nem fotóztam, vagy nem írtam receptet- viszont van sok piszkozatban mentett elkezdett bejegyzés, így van mihez nyúlnom. Ez az étel sem most készült, viszont vacsorára hasonlót fogok alkotni az első idei kerti gömbcukkinitermésből. Azt még nem döntöttem el, hogy olajban vagy sütőben fogom sütni- az előbbi finomabb, utóbbi egészségesebb.

 Hozzávalók:

• 1-2 cukkini, mérettől függően
• fél kg csiperke, nagyobb fejek
• só, bors, paprika keveréke
• 3 tojás
• liszt
• zsemlemorzsa
• 2-3 evőkanál olaj

A krumplihoz:

• 1,5 kg krumpli
• só
• 3 evőkanálnyi olaj
• 1 kis csokor petrezselyem

A salátához:

• 6-8 uborka ( vagy egy kígyóuborka)
• 1-2 fej hagyma
• só
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készült:

A cukkinit megmostam, héjastul úgy 1 cm-es szeletekre vágtam. Só-bors-paprika keverékével megszórva egymásra pakoltam. A gombát megtisztítottam- le szoktam húzni a "héját"- és beszórtam fűszerkeverékkel.

A tojást egy nagy csipet sóval felvertem.

A fűszeres zöldségeket lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgattam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Nagyon pici olajat vékonyan csurgattam rájuk ide-oda és 190 fokos sütőben addig sültek, míg világosbarna pirult színt kaptak.

Közben készült a köret is: a krumplit megpucoltam. Az edény aljára öntöttem kevés olajat, rákarikáztam a krumplit, sóztam, pici vizet is öntöttem alá- úgy fél dl-nyit - és fedő alatt hagytam megpárolódni. Kétszr-háromszor átkevertem, bár Anyukám úgy tanított, hogy nem kell kevergetni, kis lángon fedő alatt kell hagyni készre párolódni. A petrezselymet megmostam, apróra vágtam s csak a legvégén adtam hozzá a krumplihoz. 

Az uborkasaláta is hamar elkészül: a megmosott ubit felkarikázom, a hagymát pucolom, szeletelem. Nagy csipet sóval átkeverem, majd kevés vizet és ecetet öntök rá. Átkeverem és kóstolgatom: ha sótlan, még sózom, ecetet is lehet pótolni. Ha meg túl ecetes lenne, még kevés víz kerül rá.

Egyik kedvenc nyári vacsorám. Természetesen olajban is süthető, néha szoktam is. Más zöldséget is lehet rántani, ki-ki kedve szerint. Ez így csak egy ötlet, sokféleképpen variálható, meg aztán ahány konyha, annyi szokás. 

Rozmaringos sajtos keksz

 Az előző keksszel egy napon készült sütemény. Hasonló módszer, telefonnal fotóztam, amik feltöltve nem túl előnyösek. Ezért megismételtem fényképezőgéppel, hogy szalonképesebb legyen. 

Nem újság, hogy igencsak szeretem a sós ropogós süteményeket. Az édes mellé szinte mindig sütök sósat is. Vagy kelt tésztából pogácsát, kiflit, csigát, vagy stanglit vagy hasonlót, más formájúra szabva. Most négyzetekre, vagy téglalapra, melyik hogy sikerült. Bazsalikomot terveztem bele tenni, de a fűszeres dobozva nyúlva elsőként rozmaring került e kezembe. Gondoltam, azzal sem lehet rossz. Nem is lett. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpos teáskanál só+ 1 nagy csipet
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 1 teáskanál morzsolt rozmaring
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

Legelőbb lerszeltem a sajtot. Trappistát használtam, de más, tetszés szerinti is megfelel.

A lisztet elvegyítettem a sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, ezt követően a reszelt sajttal is, közben belekerült a rozmaring is. Hozzáadtam a tojást és kemény tésztát gyúrtam belőle.

Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, szezámaggal szórtam be a tetejét.

Derelyemetszővel négyzetekre vágtam a tésztát.

Tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell túl sötétre sütni, világosbarna színt kapjon. 

Roppanós, napok múlva is élvezhető sós rágcsálnivaló lett belőle. A rozmaring íze nem túl erősen érzett rajta. Ha frisset használok, valószínűleg jobban dominál, de nem volt kedvem kicaflatni a kertbe. Kakukkfűvel vagy bazsalikommal is el tudom képzelni, sőt, meg is fogom sütni. 

Pisztáciás keksz

 Már néhányszor nekiálltam írni, de valamiért mindig abbahegytam, s nem is folytattam. Most hetek, vagy lehet, már hónapok óta először megnyitottam a blogot, s egy olvasói hozzászólás hatására szántam rá magam, hogy azért is szánok rá kis időt és írok.

Megvagyok, igazából minden a régi. Észrevétlenül eltelt a nyár, még néhány nap, és az ősz is. Nem éreztem késztetést rá, hogy írjak. Talán azért, mert minden nem kötelező szellemi leterheltséget elutasítok. Mert van épp elég kötelező. Ennél is kevésbé szánom rá magam a fotózásra. Elővenni a fotómasinát, megrendezni-elrendezni-kattintani-beállítani-feltölteni-szerkeszteni szükség szerint. Na erre végképp nincs energiám. Ezúttal is telefonnal "lőttem" néhány fotót a ma készült süteményről. Itthon is, munkahelyen is mozgalmasak a napok, mindig van tervezni-szervezni-kitalálni-kivitelezni való. Leányzómék itthon laknak, Fiam Szegeden még mindig, ritkán látjuk. Elsőseim vannak, meglehetősen lefoglalnak. Szó mi szó, zajlik az élet. 

Sokat sütöttem, mint mindig- de nem fotóztam jó ideje. Azért lenne miről írni, mit közzétenni, csak ... Nem erőltetem, talán egyszer visszatér a régi kedv.

Sütöttem már ilyen kekszet, lehet, kicsit másképp. Tuti nem fotóztam le. Ha holnap lesz kedvem, készítek vállalhatóbb felvételeket- de nem lesz, tudom.😀 

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg őrölt pisztácia
• 2 kicsi tojás (vagy 1 nagy)
• + 10 dkg vaj, 10 dkg pisztáciakrém a töltelékhez

Így készült:

Legelőbb megpucoltam a pisztáciát, ami sózott volt, így a szokásos csipet só ki is maradt a sütiből. Késes aprítóban 10 dkg-ot megőröltem belőle.

A lisztet, cukrot, vajat, pisztáciát, vaníliás cukrot tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást is és összegyúrtam. Pici tojásaim voltak, egy kevés volt, a kettőtől ici-picit lágy lett a tészta, így egy plusz evőkanál liszttel javítottam az állagán.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, szaggattam. Egy részének a közepét is kilyuggattam- ezt sikerült túlsütni. 

A vajat a pisztáciakrémmel elkevertem- azért tettem hozzá vajat, mert egymagában nagyon édes az üveges pisztáciakrém- a Lidl-ben kaphatót használtam. 

A kihűlt korongokat kettesével összetapasztottam a krémmel. 

Roppanós, finom kekszek lettek. Karácsonyra is tervezek lészíteni belőle egy adagot.
Lehet, nem ártana pudinggal lazítani-szelidíteni a pisztácikrémet, mert így , ettől a tölteléktől nem puhulnak meg a kekszek. 

Mégiscsak erőt vettem magamon, s szántam egy kis időt a körítésre. Fehér csokiba mártottam a maradék kekszek felét, s aranyszínű szórócukorral cifráztam. Kattintottam néhányat, s ugyan messze van a tökéletestől, de lényegesen jobb, mint a sebtében, lustán, telefonnal készített fotók.

Medvehagymás keksz

 Idén is elmentünk medvehagymát szedni, bár igencsak az utolsó pillanatban: már szép nagyra nőttek a levelek és kezdtek megjelenni a bimbók a hajtások tövén. Akkor frissiben áramlottak az ötletek, mire fogom felhasználni a kirándulás közben beszerzett leveleket- egy megvalósult, kétszer is: sós ropogtatni valót sütöttem. Először nem fotóztam le, mint ahogy az utóbbi időben általánossá vált, másodjára húsvétra gyúrtam össze, akkor is csak tálalás előtt készült róla sebtiben felvétel. Közben eltelt a húsvét, s lassan eltelik a tavaszi szünet is. S csak most szántam időt rá, hogy ránézzek a blogra is. 

Ha már itt vagyok, megírom a receptet:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só ( 1 púpozott, egy csapott)
• 1 csomag szárított élesztő
• 30 dkg margarin
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 10-12 medvehagymalevél
• 2 tojás sárgája
• 2 dl habtejszín
• + 1 tojás lekenni, tetszés szerinti mag leszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval, élesztővel, összemorzsoltam a margarinnal, majd a sajtot is elvegyítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott leveleket, tojássárgát, tejszínt és összegyúrtam. Keményebb tésztát kaptam. 

Hagytam pihenni egy órányit, majd kinyújtottam, négyzetekre vágtam, felvert tojással lekentem, maggal szórtam be. Első alkalommal köménymag, most lenmag került rá.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világos barnára sütöttem.

Roppanós, finom rágcsálni valók lettek. 

Medvehagyma kerülhet bele több is, kevesebb is- én nem viszem túlzásba, ne legyen erőteljesen fokhagyma íze. A tejszín pedig véletlenül se cukrozott legyen!

A medvehagyma lelőhelye a Börzsöny lába, Borsosberényből indulva: a vonatállomásnál lehet parkolni, bár tovább is lehetne autóval menni, de mindig nagy a sár, óriási keréknyomok teszik járhatatlanná az út egy szakaszát személyautók számára. Sebaj, gyalogolni egészséges. A Makkos-vadászkastélyt kell megcélozni, környéke terítve van az egészséges levelekkel. Idén új lelőhelyet fedeztünk fel: tovább mentünk az út bal oldalán, a patak fölött elkanyarodó úton, mely mentén végig zöldellt a medvehagyma. Egy tisztásba torkollott az út, ott szedtünk egy adagot- közel sem két kilót, annyi a személyenként szedhető mennyiség. A kastélyt is érdemes közelebbről megvizslatni- sajnos elhagyatott, de így is látványos. Ha tovább megyünk az úton, Pénzásásra jutunk, ahol a turistaház mellett fedett helyen ebédelhetünk meg a magunkkal hozott elemózsiából. 

Az említett tisztás

Makkos-vadászkastély

2023. márciusában

Pénzásási Erdei Turistaház

Pénzásás

Vadas

A vadas nem olyan régen honosodott meg nálunk. Szeretjük. A mi családunkban egyáltalán nem készült. Bár tudtam a létezéséről, de akkor ettem először, amikor anyósom készített nálunk. Nagyjából ellestem az elkészítés módját, de azért jó néhány receptet átböngésztem, mielőtt hozzá láttam volna saját magam is. A legnagyobb különbség az olvasott receptekhez képest az, hogy mi a húslevesbe főtt zöldségekből készítjük. Aztán ellestem-megtartottam innen-onnan ezt-azt, s kialakult a saját vadasreceptünk. 

Hozzávalók:

• húslevesbe főtt zöldség: 3-4 sárgarépa, petrezselyem, 1 hagyma, darabka zeller, karalábé
• 1 kg sertéscomb, ami szintén belefőtt a húslevesbe
• 3 evőkanál tejföl
• 4-5 babérlevél
• 1-2 merőkanál húsleves
• 1-2 evőkanál  almaecet
• só, bors
• kevés olaj/ zsír
• kifőtt tészta

 Így készült:

A húsleves elkészítésének módját már leírtam. Ha az kész, onnan a zöldség passzírozása igényel több időt, de egyébként gyorsan kész van.

Szóval a megfőtt zöldséget szűrőn átnyomkodtam, s annyi húslevest kevertem hozzá, hogy ne legyen túl sűrű. Főni tettem a babérlevéllel, kevés borsot daráltam hozzá. Kóstolás után szükség szerint sóztam is. Ha főtt kis ideig, hozzákevertem a tejfölt is, meg kevés ecetet. 

A húst felszeleteltem, kevés zsíron, kevés sóval, borssal megszórva átpirítottam.

Sós vízben készre főztem egy csomag tésztát, s tálaltam: tészta, zöldséges szósz, főtt-sült hús.

Valahol van régebbi fotó is, ha útba esik, mellékelem azt is. 

Azért jó ez az étel, mert egy kalap alatt mindkét fogás elkészül. Nálunk a húsleves csak belefőtt tésztával vagy  grízgaluskával kerül a tányérba, a zöldség és hús külön tálalódik fel, vagy készül belőle másik fogás. 

Diós-narancsos kifli

 Azon morfondíroztam, hogy mi régen nem is tudtunk a tejérzékenységről. Biztos előfordult, csak nem tudták, épp mi baja az illetőnek, miért betegeskedik folyton. Először Fiam születése után -ez több, mint 26 éve volt- szereztem róla tudomást: az utcánkban szintén akkoriban született kisfiút hordozták orvostól orvosig, végül Magyarországon derítették ki, hogy tejallergiás. Családunkban most először "ütötte fel a fejét". Az utóbbi időben hangoztatják azt is, hogy a tej nem felnőtt embernek való, pedig vannak kultúrák, ahol alapélelmiszernek számít. Azért nagyanyáink korában is fogyott bőven belőle, a tej és tejtermékek napi szinten az étkezésük részét képezte. Nincs ez nálunk sem másképp- ha tej formájában nem is nagy mennyiségben, de tejföl, joghurt, túró, sajt meg főleg, bőven fogy. Így is marad addig, amíg nincs bajunk tőle. Akinek meg van, laktózmentes változatban fogyasztja.

Ez a kifli két hete készült, a maradék tojásfehérje felhasználása végett, mikor "leugrottunk" Szegedre elvinni Fiúnknak egy nagy adag holmiját, meg az új albérletét is szemrevételezni, ahol nagyon jól érzi magát. Akár Leányzó is ehetett volna belőle, mindössze a tészta összegyúrásához használtam tejfölt és joghurtot. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 egész tojás
•  3-4 evőkanál joghurt és/vagy  tejföl

A töltelékhez:

• 4 tojásfehérje
• 20 dkg darált sió
• 10 dkg cukor
• 10 dkg cukrozott narancshéj

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, hozzáadtam a tojást és annyi joghurtot-tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrás után 3 órányit pihent, mert közben készült a tepertős pogácsa is. 

A töltelékhez a fehérjéket felvertem a csipet sóval, beleöntöttem a cukrot, diót, narancshéjat és összevegyítettem.

Pihentetés után 6 gombócra osztottam a tésztát. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, amit 8 fele vágtam. 1-1 teáskanálnyi tölteléket pakoltam a végére, felsodortam, tepsibe pakoltam.

Az utolsó gombócba nem jutott diótöltelék, abba lekvár került.

180 fokos sütőben pirulásig sültek.

Még melegen kevés porcukorral szórtam be.

Finom kiflik lettek, a narancshéj kimondottan jót tett neki. De anélkül, citrom- vagy narancshéjjal ízesítve a tölteléket is finom lehet. A lekváros is ízlett, vagy mákkal töltve is el tudom képzelni.

Házi májkrém

 Nem egyszer eszembe jutott ez a kence, amit Anyukánk készített régen. Mikor legutóbb Nővéreméknél voltunk, újra átlapoztam a régi, lapokból álló, de igen értékes, Anyukám kézírását tartalmazó receptfüzetet. Jó néhány, még meg nem kaparintott receptet lefotóztam, de a fő cél a májkrém elkészítési módjának megszerzése volt. Ugyan nem határoztam el, hogy én most ezt el fogom készíteni, de úgy adódott, hogy két hozzávaló épp volt itthon, a harmadikat kevés zsírral helyettesítettem. Kíváncsian vártam a végeredményt, és.... sikerült elővarázsolni az évtizedek óta csak emlékeimben élő állagot és ízt. 

Persze nem tartottam be teljesen a receptet, de kétségeim ellenére felöntöttem tejjel, ami valahogy eltűnt, miközben főtt, s azon gondolkodtam, laktózmentes tejjel is működne-e? De miért is ne... Leírom, én hogyan készítettem, aztán azt, hogyan kellett volna.

Hozzávalók, nálam:

• 1 kg sertéscomb
• 1 kg sertésmáj
• 2 púpozott evőkanál zsír
• só
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• bors
• tej

Így készült:

A zsírt az edény aljára tettem.

A húst és májat felkockáztam. A húson rajta hagytam a zsírosabb részeket is, amit egyébként nem szoktam. A kockákat a fazékba tettem, rászórtam a megpucolt, felaprított hagymát és fokhagymát, felöntöttem annyi tejjel, amennyi éppen ellepi. Egy púpozott teáskanál sót tettem rá, később, kóstolás közben még szükség szerint tettem rá egy-egy keveset. A vége fele borsot is daráltam rá.

A legkisebb lángon 6-7 órán keresztül rotyogott, fedő alatt. 

Másnapig hidegre tettem. 

Másnap ledaráltam, átkevertem, kisebb dobozokba tettem, hűtőbe pakoltam. Fogok belőle fagyasztóba is tenni, mert nem fog gyorsan elfogyni, jó kiadós adag lett belőle.

Darálás után még lehet sózni, ha szükséges, de elég ízesnek éreztem.

Eredeti recept:

• 1 kg hús
• 1 kg máj
• 1 kg zsírszalonna
• 1 nagy fej hagyma
• só. bors
• tej

Mindent összeaprítva, tejjel felöntve, sózva egész nap kis lángon kell főzni, másnap ledarálva, üvegbe téve kidunsztolta Anyukánk. Így tovább elállt.

A leleményesség egyik példája ez a recept is- annyi minden készült régen házilag, amit ma el sem tudunk képzelni, hogy nem csak a boltok polcairól tudjuk levenni. Egyik leghétköznapibb példa a majonéz. Ehhez például a tojás is otthon" készült": a tyúkok gondoskodtak róla.

Nagyon finom, sokkal, de sokkal finomabb, mint a bolti májkrém, amibe ki tudja, mi minden van. Jó néhány reggeli, tízórai, uzsonna vagy épp vacsora gondját megoldja. A kenyér is házi, csak a zöldség nem. 😉

Jegesmedve

 Eddig nem kellett odafigyelnem, miből, mit főzök. Eddig. De gyűlnek a tiltott dolgok, ha a fiatalok jönnek haza. Az csak a kisebbik dolog, hogy Hédi lovagja nem szereti a gombát, de csak nem szereti. Viszont Leányzóm laktózérzékeny lett, így újabban mindig van itthon laktózmentes tej, ráadásul a kakaó, így a csoki is tiltólistára került számára, ezt a bőre bánja. Hogy ne essen kísértésbe, csak olyankor sütök csokisat-kakaósat, ha nincs itthon. Így nagyobb kihívás lett a gyerekes hétvégi menü összeállítása: igyekszem olyan recepteket keresni, ami ezeket nélkülözi, illetve a tejet helyettesíteni. Manapság már nem gond, van alternatíva bőven.

Katinál leltem erre a receptre, s mivel teljesen tejmentes, lecsaptam rá. Meg azért is, mert igen finomnak ígérkezett. Az is volt!😊

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 1 evőkanál víz

A töltelékhez:

• 8 tojás
• 8 evőkanál cukor
• 30 dkg darált dió
• 1 citrom lereszelt héja
• csipet só

A tetejére:

• 20 dkg porcukor
• citromlé

Így készült: 

A tésztához összemorzsoltam a száraz hozzávalókat a margarinnal, majd a tojással összegyúrtam. Egy evőkanál vizet is adtam hozzá, mert nagyon kemény lett a tészta.

A diós réteghez a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral, citromhéjjal, jó alaposan. Hozzáöntöttem a diót. A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá vertem, majd több részletben a sárgákhoz vegyítettem.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. (24×30 cm-es) Erre került a diós réteg.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje pirulni kezdett, illetve tűpróbáig.

Mikor kihűlt, a porcukrot úgy fél citrom levével elkevertem, annyival, hogy enyhén folyós, kenhető masszát kapjak. Ezzel vontam be a sütemény tetejét. 

Finom, puha és nagyon diós sütemény lett, citromos-édes ízhatással kísérve. 

Nem követtem szó szerint az eredeti receptet, ilyen-olyan megfontolásokból, de csak kicsit tértem el. Így is, úgy is biztosan nagy sikert arató sütemény! Köszönöm a receptet, visszatérő lesz!

 

Fánk

Nagyon sok piszkozatban félig-meddig vagy egészen megírt bejegyzésem van. Ez kész volt, több, mint négy évvel ezelőtt jegyeztem le. Rábukkantam, s mivel épp farsang ideje van, s épp egy hete sütöttem fánkot, mikor itthon voltak a gyerekek, most megosztom. 

Ritkán sütök fánkot. Nem azért, mert kizárólag farsangkor készül, nálunk nem kötődött ehhez az időszakhoz. Csak mert mindig elfelejtődik. Pedig remek második fogás tud lenni kiadósabb levesek után. Gyerekkorunkban legalábbis így volt. Paszulyleves vagy lucskos káposzta után próbáltuk megtippelni, melyik töltött, s hogy örültünk, ha sikerült eltalálnunk, hogy az épp szilvalekváros! Most épp Nővérem juttatta eszembe, s néhány nap múlva sütöttem én is egy kiadós adagot, a család nagy elégedettségére. Én nem szoktam sütés előtt tölteni, majd ki-ki kedvére ízesíti magának porcukorral vagy ilyen-olyan lekvárral. Mondjuk csipkelekvárral- azzal de finom tud lenni!

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 10 dkg rétesliszt
• 1 mokkáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 egész tojás+3 sárgája
• porcukor, lekvár a tálaláshoz
• olaj a sütéshez

Így készült:

4 dl tejet kéznek kellemes hőmérsékletűre melegítettem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket elvegyítettem a sóval, többi cukorral. Elmorzsoltam a zsírral. 

Hozzáadtam az egész tojást és a sárgákat, az élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá még tejet, annyit, hogy könnyen gyúrható, inkább kicsit lágy tésztát kapjak. Még 2 dl-t öntöttem hozzá.

A tésztát megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. Ehhez úgy egy óra szükséges.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Nagy pogácsaszaggatóval kivágtam, kicsit meghúzgáltam a korongokat. 

Bő olajban mindkét felüket pirulásig sütöttem, közepes lángon, hogy legyen ideje átsülni.

Porcukorral megszórva vagy tetszés szerinti lekvárral fogyasztottuk.

A lehullott tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam- míg elfogyott a tészta. Tényleg sok lett belőle, de nem maradt a nyakunkon egy darab sem. Még másnap is rájártunk. 😊