Lekváros kifli, a századik

 Nem számoltam meg ugyan, de biztosan sokadik. Ha többfélét sütök, szinte biztos, hogy valamiféle kifli is szerepet kap: mindenki szereti, kirándulni is tökéletes, lekvár van bőven, s kitalálhatom, most éppen hogyan készüljön. Persze más töltelékkel is lehetne, de önző módon rendszerint a lekvár mellett döntök, ami szilva legyen, mert nekem az a kedvencem. 

Időnként a férjeink kimenőt kapnak, ilyenkor legtöbbször koncertre mennek, s persze hogy nem engedem el az enyémet sütemény nélkül. Sörkorcsolya volt az óhaj-sóhaj, ami számomra valami sósat jelent, de ez most új megvilágításba helyeződött: az édes mind elfogyott, a sós kevésbé volt kelendő. De biztosan csak a szilvalekváros, roppanós, porcukros kifli az oka...

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• nagy csipet só
• 2 evőkanál porcukor
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 3 tojássárga
• 2 dl főzőtejszín
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 nagy üveg szilvalekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot tálba mértem és a margarin és zsír hozzáadásával összemorzsoltam. Mikor egyenletesen eloszlott benne a zsiradék, belekerült a tojássárga, vanília, tejszín és összegyúrtam. Keményebb, de azért gyúrható-formázható tésztának kell lennie.

Ha túl kemény lenne, pici tejjel lehet lazítani, ha meg lágyra sikerül, még kevés liszt kerüljön bele.

8 gombócra osztottam, mindegyiket sorra vékonyra, kör alakúra nyújtottam és félbe-négybe, majd 8 szeletre vágtam derelyemetszővel. Töltöttem, sodortam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem. Nem kell sötét színt kapnia, akkor túl száraz lesz. 

Sütés után porcukrot szórtam rá- de egy részét anélkül ettük, a lekvártól és a benne lévő kicsi cukortól úgy is elég édes volt. 

Így töltöttem: a lekvárra ráhajtottam a két tésztasarkot és kicsit rányomtam, utána sodortam kiflivé- így talán kevésbé folyik ki a töltelék. De azért itt-ott mégis megtalálja a kiutat, pedig kemény lekvárt szoktam beletenni. Persze nem üstben, egész keményre főzöttet, mert az tuti nem szökne ki. 

Kávé mellé tökéletes- utóbbi időben néhány kirándulásra is ezt sütöttem, mert e reggeli kényelmes kávézásnak kísérője is kell legyen. 

No meg napokig megtartja roppanósságát, élvezhetőségét.

Kapros-juhtúrós tekercsek

 Tegnap a nap nagy részében sütöttem. Csak négyfélét. 😃Azért, mert Férjuram fiúsbuliba készült, mert kis vendégünk van, mert az adóbevallásomért cserébe sütit ígértem, mert... végre nincs annyira meleg. Megdagasztottam-gyúrtam sorra az összeset és nyújtottam-töltöttem-formáztam- kentem-szórtam-pakoltam, ami művelet épp jött sorra. A sütő közben soha nem volt üres. Meg én sem unatkoztam- mondjuk amúgy sem szoktam. A felhasználásra váró és az otthon fellelhető alapanyagok adták az ihletet, s egyik sem recept után, hanem saját ötlet alapján készült. Ez lett a kedvencem- a tavaly fagyasztóba rakott, erdélyi juhtúróval töltöttem:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2,5 dl tej
• 1 mokkáskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 25 dkg juhtúró
  
• 20 dkg reszelt sajt
• nagy csipet só
• kanálhegynyi bors
• 2 evőkanál natúr joghurt
• 3 tojsáfehérje
• 1 kis csokor kapor

• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem a zsírral és margarinnal együtt, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet, összegyúrtam- könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztának kell lennie. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

A töltelékhez valókat összekevertem- egész tojást terveztem beletenni, de volt 3 maradék fehérjém- ez került bele enyhén felverve, a kapor pedig apróra vágva. 

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, hosszában 3 egyforma szélességű csíkra vágtam. a tölteléket szintén harmadoltam. A tésztacsíkok közepén egy csíkban végigigazítottam a tölteléket, a tésztaszéleket ráhajtottam és úgy fordítottam, hogy a hajtás legyen alul. A töltött csíkokat tepsihosszúságúra szabtam és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük. Kissé lelapíttam és éles késsel feldaraboltam, úgy 3 ujjnyi darabokra. 

Lekentem felvert tojással, beszórtam szezámmaggal és ment is a 190 fokos sütőbe. Addig sült, míg világosra pirult.

Sütés után a vágások mentén széttörhető. 

Én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost, de nem mindenki osztozik az ízlésemben. Szerencséjére Férjem időközben megkedvelte a kaprot, mert előszeretettel használom nem csak juhtúró párjaként, de káposztás, tökös ételek kísérője is. 

Meggyes-pudingos szelet

 Nem rég gyűjöttem össze a meggyes sütiket, azaz egy részét egy bejegyzésbe, most egy másikat mutatok, ami múlt héten készült friss meggyből. Pudingos meggyes pite volt a terv, de mire a kivitelezéshez értem, jóval egyszerűbb változat mellett döntöttem- s mi tagadás, az is közre játszott, hogy valami mást süssek, mint ami már szerepel a blogon. A jó kis kevert tésztához nyúltam, amit nem csak meggyel, hanem vaníliapudinggal is feldobtam, no meg egy részét kakaóval színeztem. 

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor
• 25 dkg puha margarin
• 5 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag vaníliás cukor
• 40 dkg liszt
• 1 dl natúr joghurt
• 1 evőkanál kakaó+ 1 evőkanál joghurt

A tetejére:

• 50 dkg meggy
• 4 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• 1 tojás
• 1 csomag vaníliás pudingpor

Így készült:

Előbb a pudingot főztem meg: a pudingport, cukrot, tojást pici tejjel elkevertem, majd a többi tejet is fokozatosan hozzákevertem, és állandóan kavargatva felfőztem. 

A meggyet kimagvaltam. Persze lehet befőttet is használni, azt szűrőbe téve kell hagyni lecsöpögni.

A tésztához a cukrot elkevertem a puha margarinnal- a múlt héten könnyű volt megpuhulnia a benti 32 fokban. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a lisztet és sütőport meg a citrom héját. A joghurttal lazítottam a tésztát. 

Háromnegyedét tepsibe simítottam. A többibe belekevertem a kakaót és még egy evőkanál joghurtot, ezt a világos tészta tetejére kanalaztam-kenegettem. Rászórtam a meggyet, majd a közben langyosra hűlt pudingból kanállal kis galuskákat szaggattam mindennek a tetejébe, nagyjából egyenlő távolságra egymástól.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem.

Puha és finom süti lett. Puding helyett túrót is lehet rá pakolni, vagy csak gyümölcsöt, vagy akár másmilyen gyümölcsöt- most sárga- és őszibarackkal készíteném, mert az van itthon. 

Raguleves sertéshússal

 Tegnap nagyon vártam az esőt. Már egy hónapja nem esett s bizony a fű az udvaron csak úgy ropog a talpam alatt. A kis kertem is kiszáradt volna, ha nem locsolnánk. A szél ideért, esőből meg annyit kaptunk, hogy a csatorna sem csordult meg. Minket gyakran elkerül az eső, s mikor azzal vigasztalnak, örüljek, hogy nem kaptunk vihart, nem tudom eldönteni, mi lenne jobb, ha a szárazság miatt nincs termés, vagy azért, mert összeborogatja a zivatar. A szél most is fúj- hadd szárítsa fel a szomjazó természet utolsó nedvességtartalékait is. Ilyen kis "apró" bosszúságot teszik színessé mindennapjaimat. 

Ennek nem sok köze van az elmúlt hétvégi  levesünkhöz, legfeljebb annyi, hogy a belevalók egy részét jó esetben az udvar végéből is behozhatnám. Ez most nem az az eset. De nyaranta - és nem csak- nagyon szeretjük a raguleveseket, tartalmas és frissítő savanykás ízű. Gyakrabban készül csirkével, de disznóhússal sem kevésbé szerethető. Talán soha sem készül ugyanúgy, a lényeg a hús és többféle zöldség, zöldfűszerek citromlével savanyítva.

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

• 1 kg sertéscomb
• 1 fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• kevés olaj
• só, bors, paprika
• 3 nagyobb sárgarépa
• negyed zeller
• 1-2 petrezselyem
• kb. 20-20 dkg borsó és zöldbab (fagyasztott)
• 1 paradicsom
• néhány levél tárkony és leostyán 
• néhány szál petrezselymezöld
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 citrom leve

Így készült:

A combot felkockáztam, a megtisztított és apróra vágott hagymával és fokhagymával együtt fedő alatt párolódni tettem. Sóztam, borsoztam, az ételízesítőt is hozzáadtam. Kevés vizet is öntöttem alá, úgy 2 dl-nyit. 

Míg párolódott, megpucoltam és felaprítottam a répát, petrezselymet, zellert és a többi belevalót is előkészítettem. A zöldfűszereket megmostam, felaprítottam.

Mikor a hús majdnem puha, felöntöttem vízzel- úgy 2 literrel. Ha felfőtt, beletettem a zöldségeket, a fagyasztottat is, a zöldfűszereket és hagytam készre főni. Közben még sóztam, pirospaprikát is tettem bele. Ha minden megfőtt és elég sós, fűszeres, utoljára egy citrom levét keverem hozzá.

Tálaláskor ízlés szerint ki-ki tehet bele tejfölt vagy tejszínt.

Néhány krumplit is szoktam tenni bele, most az elmaradt, elég sűrű lett anélkül is. Vagy más zöldséget, például a karfiol is finom benne, néha darabka káposztát is vágok bele, vagy karalábét, szóval számtalan módon lehet készíteni. 

A tárkonnyal és leostyánnal/lestyánnal csínján szoktam bánni, mert erőteljes az ízük, de kevés nagyon jót tud tenni a zöldséges leveseknek. 

Az esőt meg várhatjuk továbbra is...  

Meggyes sütik egy csokorban

 A meggyszezon végén talán még nem késő receptet ajánlani a felhasználásához. De sohasem késő, mert egy nagyon jól tartósítható gyümölcs- akár fagyaszva, akár üvegbe téve az év bármely szakában varázsolhatunk a segítségével finomságokat a család asztalára. Én ritka kivételektől minden évben teszek el belőle. A munka oroszlánrészét a magok eltávolítása adja- ebbe a család is be szokott szállni. Eztán már csak le kell cukrozni, másnapig néhányszor átkeverni, üvegekbe rakni, szorosan lezárni, forró vízben vagy befőzőautomatában kidunsztolni. 

Közben olvasgattam a meggyről, néhány érdekességet is találtam: a meggy szó finnugor eredetű, tehát már a honfoglalás előtt ismerték eleink; vadon nem fordul elő, valószínűleg a csepleszmeggy és a cseresznye spontán hibridje; hazánkban és Erdélyban nagy hagyománya van a meggy fogyasztásának, világviszonylatban is kiemelkedő meggytermesztő vidéknek számítanak; számos országban ipari gyümölcsként tekintenek rá, Közép- és Kelet-Európa országai kivételnek számítanak abban, hogy e gyümölcsöt frissen is fogyasztják. (forrás )

S mint minden zöldség és gyümölcs, a meggy is igencsak egészséges- nem sorolom fel előnyös hatásait, bárki rákereshet, akit érdekel, ami engem megragadott, hogy küzd az öregedés korai jeleivel- még többet fogok enni belőle! 😉😀 (Ezt itt olvastam)

Nem csak sütiben viselkedik remekül ez a gyümölcs, leves is készülhet belőle, szósz húsok mellé, bor, pálinka, "visináta"- utóbbi hármat nem próbáltam. Az utolsó, érdekes nevű tulajdonképpen erdélyi meggylikőr, meggy, cukor és pálinka/tiszta alkohol hozzáadásával készül.

Következzen néhány korábban készült meggyes sütemény a blogomról- bármelyiket jó szívvel ajánlom- egyik sem túl bonyolult, rám jellemzően igyekszem megkönnyíteni a dolgom. A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetőek el. 

Meggyes-diós süti

Meggyes joghurtkocka

Meggyes-mákos szelet

Meggyes kókuszgolyó

Meggyes-túrós pite

Csokis-meggyes-diós kevert

Tejfölös-meggyes pite

Tarka meggyes szelet

Diós-meggyes tojásfehérje süti

Pudingos-meggyes pite

Meggyes pite

Meggyes-krémes szelet

Ráadásnak a blog egyik nagy sikerű receptje:

Meggyes mákos szelet

Gyümölcsbomba a forró napokra

 Kegyetlenül meleg van. Sosem voltam nagy rajongója a 40 foknak, de ahogy öregszem, egyre nyűgösebb vagyok tőle. Kell egy kis biztatás a túlélésre- ezért is készült ez a gyorsan összedobható sütés nélküli finomság a kéznél lévő gyümölcsök felhasználásával- a málna, ribizli a kertből van, a barack boltból. 

Bármilyen gyümölccsel jó lehet, most a fenti háromféle került bele vegyesen, de egyféle is lehet, akár fagyasztott vagy befőtt is- lehetőség, ízlés, évszak szerint.

Hozzávalók:

• 20 dkg vajas keksz
• 10 dkg babapiskóta
• 5 dl Hulala
• 50 dkg mascarpone
• 1 csomag zselatin
• 0,5 dl szörp (most feketeribizli)+ 1 dl víz
• kb. 50 dkg gyümölcs

Így készült:

A gyümölcsöket megmostam, a ribizlit leszedtem a száráról, a barack magját eltávolítottam és kisebb darabokra vágtam.

A szörp és víz keverékében elkevertem a zselatint és csak addig melegítettem, amíg a zselatin feloldódott. Félretettem, míg készült a hab.

A Hulalát kemény habbá vertem, majd hozzákevertem a krémsajtot. Belevegyítettem a gyümölcsöket, utoljára a közben langyosra hűlt és még folyékony zselatint. Alaposan átkevertem vele.

Egy edény alját kiraktam keksszel, fele gyümölcsös habot rásimítottam, erre került a babapiskóta, jött a  hab másik fele, végül keksszel fedtem be. 

Néhány órára hűtőbe tettem és aztán nekiestünk. Másnap még finomabb volt. 

 Cukrot egyáltalán nem tettem bele, a Hulala édesítette, a keksz és a babapiskóta is. Aki szereti még édesebben, néhány evőkanállal tegyen hozzá a hab felverésekor. 

Állati tejszínnel is készíthető, előnyben is szoktam részesíteni, de most ez volt itthon. Ahhoz tettem volna 2-3 evőkanál cukrot.

Jó nagy adag lett, öten voltunk rá és kétszeri nassolás után is maradt belőle egy kevés. Könnyű, habos, nem túl édes, gyümölcsös- csakis szeretni lehet.

Korábban tálba rétegeztem a hozzávalókat, amiből kiborítva kerek bombaformája van. Így szögletes, de igazi ízbomba.😊

 

Rántott zöldségek petrezselymes krumplival és uborkasalátával

Meglepődtem, hogy idén egyetlen bejegyzést se írtam. Ezek szerint csak terv maradt. Mert szerettem volna írni néhányszor, az biztos. Elhatároztam, hogy eztán gyakrabban fogok. Nem csak azért, mert itt a nyár és lassan nekünk is a - szerintünk jól megérdemelt- nyári szabadság. Az elmúlt két hétben sokat tipródtam és meghoztam egy döntést, amivel több szabadidőt biztosítok magamnak. S ezt az írásra fordítom. 

A konyhai ténykedésekben sem vagyok már olyan elvetemült, mint korábban, de így is bőven lenne mit megörökíteni. De vagy nem fotóztam, vagy nem írtam receptet- viszont van sok piszkozatban mentett elkezdett bejegyzés, így van mihez nyúlnom. Ez az étel sem most készült, viszont vacsorára hasonlót fogok alkotni az első idei kerti gömbcukkinitermésből. Azt még nem döntöttem el, hogy olajban vagy sütőben fogom sütni- az előbbi finomabb, utóbbi egészségesebb.

 Hozzávalók:

• 1-2 cukkini, mérettől függően
• fél kg csiperke, nagyobb fejek
• só, bors, paprika keveréke
• 3 tojás
• liszt
• zsemlemorzsa
• 2-3 evőkanál olaj

A krumplihoz:

• 1,5 kg krumpli
• só
• 3 evőkanálnyi olaj
• 1 kis csokor petrezselyem

A salátához:

• 6-8 uborka ( vagy egy kígyóuborka)
• 1-2 fej hagyma
• só
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készült:

A cukkinit megmostam, héjastul úgy 1 cm-es szeletekre vágtam. Só-bors-paprika keverékével megszórva egymásra pakoltam. A gombát megtisztítottam- le szoktam húzni a "héját"- és beszórtam fűszerkeverékkel.

A tojást egy nagy csipet sóval felvertem.

A fűszeres zöldségeket lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgattam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Nagyon pici olajat vékonyan csurgattam rájuk ide-oda és 190 fokos sütőben addig sültek, míg világosbarna pirult színt kaptak.

Közben készült a köret is: a krumplit megpucoltam. Az edény aljára öntöttem kevés olajat, rákarikáztam a krumplit, sóztam, pici vizet is öntöttem alá- úgy fél dl-nyit - és fedő alatt hagytam megpárolódni. Kétszer-háromszor átkevertem, bár Anyukám úgy tanított, hogy nem kell kevergetni, kis lángon fedő alatt kell hagyni készre párolódni. A petrezselymet megmostam, apróra vágtam s csak a legvégén adtam hozzá a krumplihoz. 

Az uborkasaláta is hamar elkészül: a megmosott ubit felkarikázom, a hagymát pucolom, szeletelem. Nagy csipet sóval átkeverem, majd kevés vizet és ecetet öntök rá. Átkeverem és kóstolgatom: ha sótlan, még sózom, ecetet is lehet pótolni. Ha meg túl ecetes lenne, még kevés víz kerül rá.

Egyik kedvenc nyári vacsorám. Természetesen olajban is süthető, néha szoktam is. Más zöldséget is lehet rántani, ki-ki kedve szerint. Ez így csak egy ötlet, sokféleképpen variálható, meg aztán ahány konyha, annyi szokás. 

Rozmaringos sajtos keksz

 Az előző keksszel egy napon készült sütemény. Hasonló módszer, telefonnal fotóztam, amik feltöltve nem túl előnyösek. Ezért megismételtem fényképezőgéppel, hogy szalonképesebb legyen. 

Nem újság, hogy igencsak szeretem a sós ropogós süteményeket. Az édes mellé szinte mindig sütök sósat is. Vagy kelt tésztából pogácsát, kiflit, csigát, vagy stanglit vagy hasonlót, más formájúra szabva. Most négyzetekre, vagy téglalapra, melyik hogy sikerült. Bazsalikomot terveztem bele tenni, de a fűszeres dobozva nyúlva elsőként rozmaring került e kezembe. Gondoltam, azzal sem lehet rossz. Nem is lett. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpos teáskanál só+ 1 nagy csipet
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 1 teáskanál morzsolt rozmaring
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

Legelőbb lerszeltem a sajtot. Trappistát használtam, de más, tetszés szerinti is megfelel.

A lisztet elvegyítettem a sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, ezt követően a reszelt sajttal is, közben belekerült a rozmaring is. Hozzáadtam a tojást és kemény tésztát gyúrtam belőle.

Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, szezámaggal szórtam be a tetejét.

Derelyemetszővel négyzetekre vágtam a tésztát.

Tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell túl sötétre sütni, világosbarna színt kapjon. 

Roppanós, napok múlva is élvezhető sós rágcsálnivaló lett belőle. A rozmaring íze nem túl erősen érzett rajta. Ha frisset használok, valószínűleg jobban dominál, de nem volt kedvem kicaflatni a kertbe. Kakukkfűvel vagy bazsalikommal is el tudom képzelni, sőt, meg is fogom sütni. 

Pisztáciás keksz

 Már néhányszor nekiálltam írni, de valamiért mindig abbahegytam, s nem is folytattam. Most hetek, vagy lehet, már hónapok óta először megnyitottam a blogot, s egy olvasói hozzászólás hatására szántam rá magam, hogy azért is szánok rá kis időt és írok.

Megvagyok, igazából minden a régi. Észrevétlenül eltelt a nyár, még néhány nap, és az ősz is. Nem éreztem késztetést rá, hogy írjak. Talán azért, mert minden nem kötelező szellemi leterheltséget elutasítok. Mert van épp elég kötelező. Ennél is kevésbé szánom rá magam a fotózásra. Elővenni a fotómasinát, megrendezni-elrendezni-kattintani-beállítani-feltölteni-szerkeszteni szükség szerint. Na erre végképp nincs energiám. Ezúttal is telefonnal "lőttem" néhány fotót a ma készült süteményről. Itthon is, munkahelyen is mozgalmasak a napok, mindig van tervezni-szervezni-kitalálni-kivitelezni való. Leányzómék itthon laknak, Fiam Szegeden még mindig, ritkán látjuk. Elsőseim vannak, meglehetősen lefoglalnak. Szó mi szó, zajlik az élet. 

Sokat sütöttem, mint mindig- de nem fotóztam jó ideje. Azért lenne miről írni, mit közzétenni, csak ... Nem erőltetem, talán egyszer visszatér a régi kedv.

Sütöttem már ilyen kekszet, lehet, kicsit másképp. Tuti nem fotóztam le. Ha holnap lesz kedvem, készítek vállalhatóbb felvételeket- de nem lesz, tudom.😀 

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg őrölt pisztácia
• 2 kicsi tojás (vagy 1 nagy)
• + 10 dkg vaj, 10 dkg pisztáciakrém a töltelékhez

Így készült:

Legelőbb megpucoltam a pisztáciát, ami sózott volt, így a szokásos csipet só ki is maradt a sütiből. Késes aprítóban 10 dkg-ot megőröltem belőle.

A lisztet, cukrot, vajat, pisztáciát, vaníliás cukrot tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást is és összegyúrtam. Pici tojásaim voltak, egy kevés volt, a kettőtől ici-picit lágy lett a tészta, így egy plusz evőkanál liszttel javítottam az állagán.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, szaggattam. Egy részének a közepét is kilyuggattam- ezt sikerült túlsütni. 

A vajat a pisztáciakrémmel elkevertem- azért tettem hozzá vajat, mert egymagában nagyon édes az üveges pisztáciakrém- a Lidl-ben kaphatót használtam. 

A kihűlt korongokat kettesével összetapasztottam a krémmel. 

Roppanós, finom kekszek lettek. Karácsonyra is tervezek lészíteni belőle egy adagot.
Lehet, nem ártana pudinggal lazítani-szelidíteni a pisztácikrémet, mert így , ettől a tölteléktől nem puhulnak meg a kekszek. 

Mégiscsak erőt vettem magamon, s szántam egy kis időt a körítésre. Fehér csokiba mártottam a maradék kekszek felét, s aranyszínű szórócukorral cifráztam. Kattintottam néhányat, s ugyan messze van a tökéletestől, de lényegesen jobb, mint a sebtében, lustán, telefonnal készített fotók.