Gerdi süti

Diós lekváros kelt kifli

Az egyik kedvenc, gyakran bevetett alap kelt tésztámból készült ez a kifli, amiből édes és sós sütemény is alakulhat. Most édes- és ha előző lekváros kifli a "századik", ez a százegyedik.

Nem mostanában készült, de néhány hónapig ellennék az elmaradtak pótlásával, no meg a böngészéssel, hogy párosítsam a fotót a recepttel, meg fordítva. S közben mindig sütök újabbat- és megint ki akarok próbálni valamit, aztán újra vár valami felhasználni való alapanyag a konyhában- elvetemült vagyok. Aztán megetetem másokkal, amit alkottam. Persze előtte megkóstolom, de ehető szokott lenni a végeredmény.

Hozzávalók:

1 kg liszt
1 teáskanál finomsó
3 evőkanál cukor
2 dl olaj
2 tojás
4 dl tej
4 dkg élesztő
lekvár tölteni
1 tojás lekenni
darált dió, cukor, vaníliás cukor a forgatáshoz

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, a maradék 2 evőkanál cukorral, beleöntöttem az olajat és elmorzsoltam. A közepébe méleyedést készítve, beleütöttem a tojásokat és beleöntöttem a felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Ha túl kemény lenne a tészta, még kevés tejjel lehet javítani rajta.

Kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben előkészítettem a darált diós keveréket- úgy 10 dkg darált diót és ugyanannyi cukrot, 2 csomag vanníliás cukrot összekeverek. Egy tojást felvertem.

A megkelt tésztát deszkára borítottam, 5 részre osztottam. Sorra mindegyiket nagy kerek lappá nyújtottam, félbe-negyedbe. majd a negyedeket is 2 vagy 3 részre osztottam, attól függően, mekkora kifliket akarok. Teáskanálnyi lekvárt raktam mindegyikre, felsodortam, lekentem a felvert tojással, meghempergettem a cukros dióba és így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni őket.

Reggelire, tízóraira, uzsonnára, vagy egy kiadós leves mellé másodiknak is megteszi. Vagy csak úgy, édesség iránti vágyat csillapítani.

Szilvalekvár van benne, de bármilyen kerülhet bele, ami remlhetőleg nem folyik ki sütés közben.

Ebből a tésztából készült már kalács is, kakaós és fahéjas, de sokféle módon felhasználható. Ha 2 teáskanál sót teszünk bele és cukrot nem, sósakat lehet készíteni belőle- például ebből a tésztából készül Hédi kedvenc kiflije, ami azóta sokszor készült, és mindig vajat használok a töltelékhez- tényleg nagyon finom tud lenni.

Kis kertem

Mindig kertes házban laktunk, s mindig volt kis zöldséges kert akkor is, ha albérletben éltünk. Biztosan a véremben van, hogy szeretek kertészkedni. Kis telkünk végében és oldalában művelek "földet". Szívesen csinálnám nagyobb területen, de egyelőre ennyi adatott meg és ehhez sincs annyi időm, amennyi kellene, és épp akkor van legkevésbé, amikor legjobban szükség lenne rá. Otthon ott van a sok föld, de nem lehet összefogni a négy sarkát, áthozni és itt kiteríteni.

Kicsit szélmalomharc az egész, valamiért ezt a vidéket nagyon elkerüli az eső- június legelején volt egy kiadós zuhé, azóta semmi. Locsolunk kétnaponta, hogy ha már dolgoztam vele, ne száradjon ki minden. De nagy öröm, ha szüretelem munkám gyümölcsét. Ha csak annyi terem, amennyit elfogyasztunk, az is jó eredmény, ha több is van, így-úgy tartósítom. Tavaly termett először annyi paradicsom, hogy befőztem bőven- mostanáig kitartott, utolsó üveggel van még a kamrapolcon. De tavasztól van sóska, saláta, spenót, zöldhagyma. Már van uborka, cukkini, tök, kis paprika, zöldparadicsom- várom, hogy pirosodjon-, lesz padlizsán, cékla. A zöldfűszereket folyamatosan tudom szedni. Gyümölcs is van, mindenből kevés, de csipegetjük sorra, ahogy érnek: eper, cseresznye, málna, ribizli, szeder, szilva, őszibarack, szőlő.

Persze virágok is vannak, de azokat igencsak elhanyagolom. Tavasszal megkapálgatom, kitakarítom, aztán nyáron csak úgy vannak.

A nyári főzéshez a kertben termettek adják az ihletet, az köré tervezek. Kedvencem a rántott cukkini hideglecsóval, de gyakorta készül tökfőzelék valamilyen szaftos csirkehússal vagy májjal, akár tökfasírt, ami hol így, hol úgy készül, nyáron friss tökből/cukkiniből, télen fagyasztottból. Tölteni is szoktam tököt/cukkinit, így.

Spenót is van folyamatosan, az új-zélandi, aminek nagy előnye, hogy egész nyáron-őszön szedhető, folyamatosan hozza húsos levélkéit. Spenótfőzelék is készül néha, Férjem "nagy" örömére- megeszi, de nem rajong érte, a tükörtojásért annál inkább. Még nem került fel a blogra recept, de sütibe rejtve igen: például így.

A paradicsomot mindenhez esszük csak úgy frissen, míg le nem fagy ősszel, amit nem bírunk megenni, befőzöm: készül házi ketchup, aszalt paradicsom, amit előszeretettel használok sós süteményekbe és ételekbe (ezen a linken találhatók), paradicsomlé, pizzaszósz, amik receptje még várat magára. Meg az is, milyen lesz az idei paradicsomtermés, mert esze ágában sincs érni, holott sok zöld van már.

A padizsánból készül elsősorban a padlizsánkrém, gyerekkori nagy kedvenc, és a másik, a zakuszka, aminek egyik alapvető összetevője. De másképp elkészítve is szeretjük, nekem nagy kedvencem mindenképp- ötletek itt.

Paprika leginkább napi fogyasztásra terem, de a csípőséből jut üvegbe is, ugyanúgy, mint a cékla, ami nem került még lejegyzésre. A friss roppanós uborkát is eszem mindenhez, ha több is van, kovászos uborka lesz belőle, ami akár zsíros kenyér mellé is kiváló. Télire is rakok be néha- bár azt nem saját termésből, ahhoz többet kéne vetni. Ezek receptje is hátravan. Van dolog bőven! 😄

Kis faluban élünk, ahol mindenkinek van udvara, mégis kevesen foglalkoznak kis kerttel. Mert mindenki rohan a hétköznapokon, hétvégén meg jól esik kicsit leengedni. No meg arra vagyunk szoktatva, hogy ott a bolt, ahol mindent meg lehet venni. Engem elégedettséggel tölt el, hogy az udvar végéből leszedhetem az ebédhez valót, és hogy ezt-azt üvegbe zárhatok télire. Van vele munka, de kész haszon, mert a kapálgatás, gyomlálgatás, ide-oda pakolás során megvan a napi mozgásszükséglet is.

Elég a locsogásból, jöjjön néhány fotó a kertemről:

Maci kávés keksz

Kis vendégünk, aki időközben jól megnőtt, elkísért az iskolába és segített a pakolásban, ezért elkészítettem ebédre a kedvencét, bolognait. Utána Maci kávét kért, s miközben kevergettem, az agyam sütikre szakosodott része aktiválódott: egy kekszet képzeltem el a dobozban lévő por felhasználásával, csokidarabkkal. Másnap a tettek mezejére léptem.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
kanálhegynyi szódabikarbóna
nagy csipet só
2 evőkanál instant Macikávé
1 teáskanál vaníliaaroma
25 dkg vaj
2 közepes tojás
10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A csokit feldaraboltam.

A lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát, sót, a Maci kávét elvegyítettem és összemorzsoltam a vajjal. A két tojással összegyúrtam, végül a csokidarabokat is belevegyítettem.

Diónyi tésztadarabokat téptem le, golyóvá formálta, tepsibe pakoltam, enyhén lelapítottam.

180 fokos sütőben egész világosra sütöttem, addig, míg tetejét megnyomba már nem lágy. Gyorsan sül, figyelni kell rá.

Unokaöcsi elégedett volt az eredménnyel, rájárt becsülettel. Finoman omlós és nem eléggé csokis lett.😉

Lekváros kifli, a századik

Nem számoltam meg ugyan, de biztosan sokadik. Ha többfélét sütök, szinte biztos, hogy valamiféle kifli is szerepet kap: mindenki szereti, kirándulni is tökéletes, lekvár van bőven, s kitalálhatom, most éppen hogyan készüljön. Persze más töltelékkel is lehetne, de önző módon rendszerint a lekvár mellett döntök, ami szilva legyen, mert nekem az a kedvencem.

Időnként a férjeink kimenőt kapnak, ilyenkor legtöbbször koncertre mennek, s persze hogy nem engedem el az enyémet sütemény nélkül. Sörkorcsolya volt az óhaj-sóhaj, ami számomra valami sósat jelent, de ez most új megvilágításba helyeződött: az édes mind elfogyott, a sós kevésbé volt kelendő. De biztosan csak a szilvalekváros, roppanós, porcukros kifli az oka...

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

70 dkg liszt
nagy csipet só
2 evőkanál porcukor
20 dkg margarin
15 dkg zsír
3 tojássárga
2 dl főzőtejszín
1 teáskanál vaníliaaroma
1 nagy üveg szilvalekvár tölteni
porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot tálba mértem és a margarin és zsír hozzáadásával összemorzsoltam. Mikor egyenletesen eloszlott benne a zsiradék, belekerült a tojássárga, vanília, tejszín és összegyúrtam. Keményebb, de azért gyúrható-formázható tésztának kell lennie.

Ha túl kemény lenne, pici tejjel lehet lazítani, ha meg lágyra sikerül, még kevés liszt kerüljön bele.

8 gombócra osztottam, mindegyiket sorra vékonyra, kör alakúra nyújtottam és félbe-négybe, majd 8 szeletre vágtam derelyemetszővel. Töltöttem, sodortam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem. Nem kell sötét színt kapnia, akkor túl száraz lesz.

Sütés után porcukrot szórtam rá- de egy részét anélkül ettük, a lekvártól és a benne lévő kicsi cukortól úgy is elég édes volt.

Így töltöttem: a lekvárra ráhajtottam a két tésztasarkot és kicsit rányomtam, utána sodortam kiflivé- így talán kevésbé folyik ki a töltelék. De azért itt-ott mégis megtalálja a kiutat, pedig kemény lekvárt szoktam beletenni. Persze nem üstben, egész keményre főzöttet, mert az tuti nem szökne ki.

Kávé mellé tökéletes- utóbbi időben néhány kirándulásra is ezt sütöttem, mert e reggeli kényelmes kávézásnak kísérője is kell legyen.

No meg napokig megtartja roppanósságát, élvezhetőségét.

Kapros-juhtúrós tekercsek

Tegnap a nap nagy részében sütöttem. Csak négyfélét. 😃Azért, mert Férjuram fiúsbuliba készült, mert kis vendégünk van, mert az adóbevallásomért cserébe sütit ígértem, mert... végre nincs annyira meleg. Megdagasztottam-gyúrtam sorra az összeset és nyújtottam-töltöttem-formáztam- kentem-szórtam-pakoltam, ami művelet épp jött sorra. A sütő közben soha nem volt üres. Meg én sem unatkoztam- mondjuk amúgy sem szoktam. A felhasználásra váró és az otthon fellelhető alapanyagok adták az ihletet, s egyik sem recept után, hanem saját ötlet alapján készült. Ez lett a kedvencem- a tavaly fagyasztóba rakott, erdélyi juhtúróval töltöttem:

Hozzávalók:

60 dkg liszt
1 teáskanál só
10 dkg margarin
10 dkg zsír
2,5 dl tej
1 mokkáskanál cukor
2 dkg élesztő
1 tojás

A töltelékhez:

25 dkg juhtúró
20 dkg reszelt sajt
nagy csipet só
kanálhegynyi bors
2 evőkanál natúr joghurt
3 tojsáfehérje
1 kis csokor kapor

+ 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem a zsírral és margarinnal együtt, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet, összegyúrtam- könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztának kell lennie. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

A töltelékhez valókat összekevertem- egész tojást terveztem beletenni, de volt 3 maradék fehérjém- ez került bele enyhén felverve, a kapor pedig apróra vágva.

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, hosszában 3 egyforma szélességű csíkra vágtam. a tölteléket szintén harmadoltam. A tésztacsíkok közepén egy csíkban végigigazítottam a tölteléket, a tésztaszéleket ráhajtottam és úgy fordítottam, hogy a hajtás legyen alul. A töltött csíkokat tepsihosszúságúra szabtam és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük. Kissé lelapíttam és éles késsel feldaraboltam, úgy 3 ujjnyi darabokra.

Lekentem felvert tojással, beszórtam szezámmaggal és ment is a 190 fokos sütőbe. Addig sült, míg világosra pirult.

Sütés után a vágások mentén széttörhető.

Én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost, de nem mindenki osztozik az ízlésemben. Szerencséjére Férjem időközben megkedvelte a kaprot, mert előszeretettel használom nem csak juhtúró párjaként, de káposztás, tökös ételek kísérője is.

Meggyes-pudingos szelet

Nem rég gyűjöttem össze a meggyes sütiket, azaz egy részét egy bejegyzésbe, most egy másikat mutatok, ami múlt héten készült friss meggyből. Pudingos meggyes pite volt a terv, de mire a kivitelezéshez értem, jóval egyszerűbb változat mellett döntöttem- s mi tagadás, az is közre játszott, hogy valami mást süssek, mint ami már szerepel a blogon. A jó kis kevert tésztához nyúltam, amit nem csak meggyel, hanem vaníliapudinggal is feldobtam, no meg egy részét kakaóval színeztem.

Hozzávalók:

20 dkg cukor
25 dkg puha margarin
5 tojás
1 citrom lereszelt héja
1 csomag vaníliás cukor
40 dkg liszt
1 dl natúr joghurt
1 evőkanál kakaó+ 1 evőkanál joghurt

A tetejére:

50 dkg meggy
4 dl tej
3 evőkanál cukor
1 tojás
1 csomag vaníliás pudingpor

Így készült:

Előbb a pudingot főztem meg: a pudingport, cukrot, tojást pici tejjel elkevertem, majd a többi tejet is fokozatosan hozzákevertem, és állandóan kavargatva felfőztem.

A meggyet kimagvaltam. Persze lehet befőttet is használni, azt szűrőbe téve kell hagyni lecsöpögni.

A tésztához a cukrot elkevertem a puha margarinnal- a múlt héten könnyű volt megpuhulnia a benti 32 fokban. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a lisztet és sütőport meg a citrom héját. A joghurttal lazítottam a tésztát.

Háromnegyedét tepsibe simítottam. A többibe belekevertem a kakaót és még egy evőkanál joghurtot, ezt a világos tészta tetejére kanalaztam-kenegettem. Rászórtam a meggyet, majd a közben langyosra hűlt pudingból kanállal kis galuskákat szaggattam mindennek a tetejébe, nagyjából egyenlő távolságra egymástól.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem.

Puha és finom süti lett. Puding helyett túrót is lehet rá pakolni, vagy csak gyümölcsöt, vagy akár másmilyen gyümölcsöt- most sárga- és őszibarackkal készíteném, mert az van itthon.

Raguleves sertéshússal

Tegnap nagyon vártam az esőt. Már egy hónapja nem esett s bizony a fű az udvaron csak úgy ropog a talpam alatt. A kis kertem is kiszáradt volna, ha nem locsolnánk. A szél ideért, esőből meg annyit kaptunk, hogy a csatorna sem csordult meg. Minket gyakran elkerül az eső, s mikor azzal vigasztalnak, örüljek, hogy nem kaptunk vihart, nem tudom eldönteni, mi lenne jobb, ha a szárazság miatt nincs termés, vagy azért, mert összeborogatja a zivatar. A szél most is fúj- hadd szárítsa fel a szomjazó természet utolsó nedvességtartalékait is. Ilyen kis "apró" bosszúságot teszik színessé mindennapjaimat.

Ennek nem sok köze van az elmúlt hétvégi levesünkhöz, legfeljebb annyi, hogy a belevalók egy részét jó esetben az udvar végéből is behozhatnám. Ez most nem az az eset. De nyaranta - és nem csak- nagyon szeretjük a raguleveseket, tartalmas és frissítő savanykás ízű. Gyakrabban készül csirkével, de disznóhússal sem kevésbé szerethető. Talán soha sem készül ugyanúgy, a lényeg a hús és többféle zöldség, zöldfűszerek citromlével savanyítva.

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

1 kg sertéscomb
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
kevés olaj
só, bors, paprika
3 nagyobb sárgarépa
negyed zeller
1-2 petrezselyem
kb. 20-20 dkg borsó és zöldbab (fagyasztott)
1 paradicsom
néhány levél tárkony és leostyán
néhány szál petrezselymezöld
1 evőkanál házi ételízesítő
1 citrom leve

Így készült:

A combot felkockáztam, a megtisztított és apróra vágott hagymával és fokhagymával együtt fedő alatt párolódni tettem. Sóztam, borsoztam, az ételízesítőt is hozzáadtam. Kevés vizet is öntöttem alá, úgy 2 dl-nyit.

Míg párolódott, megpucoltam és felaprítottam a répát, petrezselymet, zellert és a többi belevalót is előkészítettem. A zöldfűszereket megmostam, felaprítottam.

Mikor a hús majdnem puha, felöntöttem vízzel- úgy 2 literrel. Ha felfőtt, beletettem a zöldségeket, a fagyasztottat is, a zöldfűszereket és hagytam készre főni. Közben még sóztam, pirospaprikát is tettem bele. Ha minden megfőtt és elég sós, fűszeres, utoljára egy citrom levét keverem hozzá.

Tálaláskor ízlés szerint ki-ki tehet bele tejfölt vagy tejszínt.

Néhány krumplit is szoktam tenni bele, most az elmaradt, elég sűrű lett anélkül is. Vagy más zöldséget, például a karfiol is finom benne, néha darabka káposztát is vágok bele, vagy karalábét, szóval számtalan módon lehet készíteni.

A tárkonnyal és leostyánnal/lestyánnal csínján szoktam bánni, mert erőteljes az ízük, de kevés nagyon jót tud tenni a zöldséges leveseknek.

Az esőt meg várhatjuk továbbra is...

Meggyes sütik egy csokorban

A meggyszezon végén talán még nem késő receptet ajánlani a felhasználásához. De sohasem késő, mert egy nagyon jól tartósítható gyümölcs- akár fagyaszva, akár üvegbe téve az év bármely szakában varázsolhatunk a segítségével finomságokat a család asztalára. Én ritka kivételektől minden évben teszek el belőle. A munka oroszlánrészét a magok eltávolítása adja- ebbe a család is be szokott szállni. Eztán már csak le kell cukrozni, másnapig néhányszor átkeverni, üvegekbe rakni, szorosan lezárni, forró vízben vagy befőzőautomatában kidunsztolni.

Közben olvasgattam a meggyről, néhány érdekességet is találtam: a meggy szó finnugor eredetű, tehát már a honfoglalás előtt ismerték eleink; vadon nem fordul elő, valószínűleg a csepleszmeggy és a cseresznye spontán hibridje; hazánkban és Erdélyban nagy hagyománya van a meggy fogyasztásának, világviszonylatban is kiemelkedő meggytermesztő vidéknek számítanak; számos országban ipari gyümölcsként tekintenek rá, Közép- és Kelet-Európa országai kivételnek számítanak abban, hogy e gyümölcsöt frissen is fogyasztják. (forrás )

S mint minden zöldség és gyümölcs, a meggy is igencsak egészséges- nem sorolom fel előnyös hatásait, bárki rákereshet, akit érdekel, ami engem megragadott, hogy küzd az öregedés korai jeleivel- még többet fogok enni belőle! 😉😀 (Ezt itt olvastam)

Nem csak sütiben viselkedik remekül ez a gyümölcs, leves is készülhet belőle, szósz húsok mellé, bor, pálinka, "visináta"- utóbbi hármat nem próbáltam. Az utolsó, érdekes nevű tulajdonképpen erdélyi meggylikőr, meggy, cukor és pálinka/tiszta alkohol hozzáadásával készül.

Következzen néhány korábban készült meggyes sütemény a blogomról- bármelyiket jó szívvel ajánlom- egyik sem túl bonyolult, rám jellemzően igyekszem megkönnyíteni a dolgom. A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetőek el.