2019. január 16., szerda

Májkrémfasírt

Az utóbbi időben több cikket olvastam a gyerekkorombeli romániai helyzetről, a háttérről, és a kulisszák mögé is betekintést lehet már nyerni -valamelyest-, amiről akkoriban fogalmunk sem volt. Valóban nem volt könnyű, a mai életkörülmények között azt már el sem tudják képzelni, akik nem abban nőttek fel. De azért annyira nem volt keserves. Legalábbis a megélhetés. Soha nem éheztünk, nem nélkülöztünk. Más szempontból sokkal nehezebb volt. Az ember leleményes, s alkalmazkodik az adott körülményekhez, kihozza belőle a lehető legtöbbet. Mi legalábbis így tettünk. A boltokban alig volt valami, ugyanazzal a néhány fajta konzervvel volt végigrakva a hosszú polc. Májkonzervet lehetett kapni. Hát készült belőle fasírt- hasonlóan, mint az igazi, de hús helyett májkrém került bele. Meg majonézzel kikavarva is készítettük, kenyérre kenhető kencének. Ez is finom volt. De idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára. Most hogy eszembe jutott, sort fogok rá keríteni.
Bár lejártak azok az ínséges idők, de néha eszembe jutnak s elkészítem azokat az ételeket. 

Hozzávalók:
  • 1 nagy doboz májkrém
  • 4 tojás
  • só, bors
  • 1 gerezd fokhagyma
  • zsemlemorzsa
  • olaj és/vagy zsír a sütéshez
Így készült:
A májkrémet villával szétnyomkodom, majd elkeverem a tojásokkal, kevés sóval és borssal, végül annyi zsemlemorzsával, hogy formázható masszát kapjunk.
Kanállal kis halmokat raktam a forró olajba, s közepes lángon mindkét felét világosra sütöttem.
Ezúttal paradicsomot ettünk hozzá, de bármilyen zöldséggel finom.
Zsemlemorzsa helyett szikkadt kenyeret is lehet belemorzsolni.

2019. január 15., kedd

Egyszerű sajtos rúd

Azért egyszerű, mert kevés hozzávalóból csak összegyúrjuk s sütjük is. Szilveszterre készült, sósként többedmagával. S azt hittem, már van a blogon, de nem találtam. Az utóbbi időben egyre többször szembesülök hasonló esetekkel: vagy azt hiszem, már szerepel a blogon, vagy az ellenkezője: rájövök, hogy már egyszer közzétettem azt a sütit. Például a minden évben készülő -amúgy recept fejben, de a biztonság kedvéért meg szerettem volna nézni- mézest kerestem, s nincs. Az egyszerű, kivágom, sütöm s díszítem fajta. Több formában megtaláltam, de az nincs. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy azt még a kezdetek kezdetén közzétettem.
Több, mint 8 éve írom a blogot, közben meg... öregszem, na. Lassan ehhez is hozzá kell szoknom? Vagy csak időt szánni rá, s átböngészni elejétől a több, mint 900 receptet... De az idővel is hadilábon állok.
Hát akkor álljon itt ez a sós rúd recept is:


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 teáskanál só+1 nagy csipet
  • 25 dkg margarin
  • 1 púpozott evőkanál zsír
  • 4 evőkanál tejföl
  • 15 dkg reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A lisztet, sót elvegyítettem, majd összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Végül összegyúrtam a tejföllel, amiből annyi kell, hogy összeálljon a tészta. 
Rögtön nyújtható. Reszelt sajttal szórtam be a tetejét, rányomkodtam, majd derelyemetszővel csíkokra vágtam.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem.
Finom, ropogós, napok múlva is jó. Viszont a mellette lévő sajtos sós még tovább élvezhető. Sokáig roppanós marad.

2019. január 13., vasárnap

Epres-banános pohárkrém

A piszkozatok között találtam ezt a bejegyzést. Igencsak tavaszi, de bármilyen idénygyümölccsel vagy akár befőttel is összedobható ez az egyszerű finomság.
Picike kertünkben egy sor eper is kínlódik a kerítés tövében. Szegény mindig gazdagon virágzik, aztán mikor termőre fordulna, soha nem kap elég esőt. Ez így van évek óta. Pedig fénykorában szép nagy gyümölcsök teremtek rajta. Utóbbi években épp csak csipegetni való. Hogy mégis készüljön belőle valami, Leányzóval összedobtunk egy kis nyalánkságot. Csak abból, amit találtunk a hűtőben-kamrában.

Hozzávalók:

  • 1 nagyobb banán
  • maréknyi eper
  • 1 doboz (25 dkg) mascarpone
  • 2 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál cukor
  • néhány babapiskóta
Így készült:
A megmosott epret felkockáztuk, a banánt szintén.
A tejszínt a cukorral (ízlés szerinti mennyiségű, szerintem a 2 evőkanállal is elég) felvertük, majd elkevertük a krémsajttal. Hozzákevertük a felaprított gyümölcsöket is (valamennyit meghagytunk a díszítéshez).
Poharakba 2-2 babapiskótát állítottunk, s belekanalaztuk a gyümölcsös krémet.
A tetejét eperrel és banánkarikákkal díszítettük.

Egyszerű és finom édesség! Bármilyen más gyümölccsel elkészíthető. Mondjuk a kedvencemmel, őszibarackkal. 

2019. január 12., szombat

Húsgombócos káposzta

Gyerekkorunkban mindig nagy hordó savanyú káposzta volt bebiztosítva télire. A pincébe volt nagy fakádba, kővel lenyomatva, letakarva. Szívesen ettük, vagy csak úgy savanyúságnak, de a töltött káposzta is abból készült, meg más káposztás ételek. Szerintem mind finom. A gyerekeim nem szeretik őket. Még a székelygulyást sem, pedig annál finomabb ételt nem sokat tudok felsorolni. 
Én boltban veszem a savanyú káposztát. Többször terveztem, hogy én is megkísérlem az elrakását, de soha nem lett belőle semmi. Pedig jó kis téli vitaminforrás.
Most is volt egy adag káposztám, de valami mást terveztem belőle készíteni, mint szoktam. Mivel volt darált hús, rizses gombócokat főztem bele. Férjem azt mondta, a székelykáposzta finomabb, amivel nem is szálltam vitába, de nekem ez is nagyon ízlett. 

Hozzávalók:

  • 1 nagy fej hagyma
  • kevés olaj
  • 1 kg savanyú káposzta
  • 60 dkg darált hús
  • 1 dl rizs
  • 1 tojás
  • bors, paprika
  • kapor
  • tejföl a tálaláshoz
Így készült:
A hagymát apróra vágva az olajon megpároltam. Rátettem a levétől megszabadított káposztát, s felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. Fedő alatt puhára főztem.
Míg főtt, elkészítettem a gombócokat: a darált húst, tojást, rizst, sót, borsot, pirospaprikát összevegyítettem, diónyi gombócokat formáltam belőlük.
Mikor a káposzta kész lett, még öntöttem rá vizet, annyit, hogy a gombócokat bele tudjam helyezni, ellepje őket. Előbb a tetejére pakoltam, majd óvatosan átkevertem, s fedő alatt hagytam puhára főni. Egy gombócot szétvágva ellenőriztem, hogy a belsejében is puha-e a rizs.
Még pici paprikát tettem hozzá meg teáskanálnyi kaprot. Sózni nem kellett, a káposztától elég sós lett.


Kiadós és finom. Tejföllel tálaltam. A kapor elhagyható, de én szeretek minden káposztás ételbe tenni belőle. Meg csombordot is, ha van, de most épp kifogytam belőle.

2019. január 11., péntek

Diós-kávés szelet

Karácsonyra készült. Cseh sütit terveztem sütni, de már este lévén fáradt is voltam, minél hamarabb túl szerettem volna lenni a saját magam által kiszabott feladatokon, meg a házat sem akartam már felverni a habverő zajával, ezért kitaláltam egy kevert alapot a piskóta helyett. A krém sem teljesen ugyanaz, de így is jól sikerült, Férjem kedvence lett a kínálatból. Persze, már csak azért is, mert Ő kavarta a krémet hozzá. Mert azért időnként be-bedugta valaki a fejét a konyhába, hogy kell-e valamit segíteni. Én meg megengedtem nekik!😉

Hozzávalók:
A kevert tésztához:

  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg liszt
  • 20 dkg darált dió
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
  • 1 dl olaj
  • 1 evőkanál őrölt kávé
A krémhez:
  • 1 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 1 evőkanál liszt
  • 4 dl tej
  • 20 dkg vaj
  • 18 dkg cukor
  • 10 dkg darált dió
  • 1 evőkanál őrölt kávé
  • + 1 evőkanál kakaó a tetejére
Így készült:
A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd a többi hozzávalót beleborítva, sima masszát kevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, majd 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
A krémhez előbb megfőztem a pudingot: a lisztet elvegyítettem a pudingporral. Előbb kevés tejjel simára kevertem, majd a többi hozzáadásával kis lángon állandóan kavarva felfőztem.
Hagytam kihűlni, közben többször átkavartam.
A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt pudingot.
Végül belekerült a dió és kávé.
A kész krémet a kihűlt lapra kentem.
A tetejét kakaóval szitáltam be. (Teaszűrőbe tettem a kakaót, s annak segítségével egyenletesen beszórtam a tetejét.)

Csokit terveztem a tetejére, de több csokis tetejű is volt már, erről lemaradt. Így is finom volt! Van még belőle a fagyasztóban- persze hogy megint többet sütöttem, mint amennyit meg bírtunk enni meg elosztogatni-, majd ha túl leszünk a nagy evészetek okozta sokkon, előszedem. ☺ Még most sem érzem úgy, hogy bírnék enni belőle...

2019. január 10., csütörtök

Narancsos-kakaós keksz

Rég sütöttem ilyen kanalazós kekszeket, most idő hiányában, vagy inkább pontosítok: nem voltam babrálós kedvemben, így arra fanyalodtam, hogy egy ilyet dobjak össze. A vizsgakekszet vettem alapul, s a kakaó mellett naranccsal ízesítettem. Szeretem ezt az ízpárosítást.


Hozzávalók:
  • 3 nagy tojás
  • 25 dkg cukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 45 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 narancs lereszelt héja és leve
Így készült:
A tojásokat a cukorral alaposan elkavartam. Következett a mikróban felolvasztott margarin, majd sorra a többi belevaló, s mindezt alaposan összekevertem.
Két teáskanál segítségével sütőpapírral bélelt tepsibe diónyi kupacokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert terülnek-nőnek sülés közben.
180 fokon sültek addig, míg tetejét megnyomva már nem puhák.
Hamar sül, figyelni kell rá.
3 nagy tepsivel lett belőle.

Hamar kész, és finom. S bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy napokig eláll-na. 

2019. január 7., hétfő

Szezámmagos rántott hús bulgurral és kapros káposztasalátával

Azt hiszem, nem tudnék annyi rántott húst sütni, hogy azt mondja a család, most már elég volt, látni sem akarjuk egy darabig. Lehet azért van ez, mert nem sütök gyakran, mert bár az olajban sült ételek a legfinomabbak, mégis mindig enyhe lelkiismeret-furdalással teszem eléjük, tudván, hogy a felhevült olaj nem tesz jót nekünk. S nem a sült krumpli a kedvencem nekem is? Én azt nem tudnám megunni... Na szóval időnként jó étvággyal eszünk egészségtelen dolgokat. De akkor legalább a körete legyen egészséges(ebb). A bulgur egyike azon "újmódi" húskísérőknek, amelyre nem mondták, hogy ilyet többet ne csinálj. Hát akkor időnként készül. A kapros káposztasaláta pedig nagy kedvenc. Bármihez. Még úgy magába is finom.
Hozzávalók:
A rántott húshoz:

  • vékonyra szeletelt csirkemell
  • só, bors, paprika keveréke
  • tojás
  • liszt
  • zsemlemorzsa
  • szezámmag
  • olaj és/vagy zsír a sütéshez
A bulgurhoz:
  • 50 dkg bulgur
  • pici olaj
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
A káposztához:
  • kisebb fej káposzta fele
  • 1 nagy pohár natúr joghurt
  • apróra vágott kapor (most fagyasztott)
Így készült:
A hússzeleteket megszórtam só-bors-paprika keverékével.
Egyenként lisztbe, csipet sóval felvert tojásba, zsemlemorzsa és szezámmag keverékébe mártottam.
Kis lángon, olaj és zsír keverékében sütöttem őket.
A bulgurt 1-2 evőkanál olajon kissé megpirítottam. Felöntöttem 1 liter vízzel, az ételízesítővel és kevés sóval fedő alatt, kis lángon addig hagytam főni, míg a vizet beitta. Ez idő alatt kellően megpuhul.
A káposztát apróra vágtam, nagy csipet sóval összekevertem. Hagytam így állni 10-15 percig, majd összekevertem a joghurttal és kaporral. Akár azonnal fogyasztható.
A rántott hús fagyasztható, Fiamnak tettem belőle a mélyhűtőbe, s legközelebb nagy örömmel vitte el magával. Valószínűleg a bulgur is jó felolvasztás után, de ez olyan könnyen és gyorsan elkészíthető, hogy felesleges tölteni vele a fagyasztót. A káposzta meg semmiképp, az csak frissen jó. Másnapig tárolva a hűtőben még élvezhető, de nem érdemes nagy adagot készíteni belőle, mert igazán frissen, a készítés napján finom.