Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem örültem neki, de találtam benne azért jót is: némi időmegtakarítással jár, hisz megspórolom a munkába készülődés, jövés-menés idejét. Nem fáradtan, semmire-sincs-már-kedvem érzéssel huppanok haza délután 3-4-kor, csupán lesétálok a konyhába és teszem a dolgom. Blogot írni is van kedvem. Tényleg! 

A karfiol az utóbbi időben ritka vendég lett nálunk. Nemrégiben épp ezért betettem egy szép nagy fejet a kosárba. Egy részét zöldséglevesbe csempésztem, a többi, némi tanakodás után, elkészült vacsorára krumplifasírt mintájára. Jégsalátával ettük, Leányzó pedig joghurttal- így is, úgy is finom volt.

 Hozzávalók:

  • 1 kisebb fej karfiol
  • 1 tömlős sajt (10 dkg)
  • bors
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 3 tojás
  • 3 evőkanál liszt
  • 2-4 evőkanál zsemlemorzsa
  • 1 gerezd fokhagyma
  • teáskanálnyi morzsolt petrezselyem
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem. ( A szárát eltettem, hétvégén belefőztem  húslevesbe.) Enyhén sós vízben félpuhára főztem.
Leszűrtem, villával darabosra nyomkodtam. Hozzáadtam a sajtot, tojást, fűszereket, lisztet. A sóval óvatosan kell bánni, mert az ételízesítő is sós. (Házi hiányában a bolti is jó, de abból kevesebb kell.) Elkevertem, végül annyi zsemlemorzsát kevertem még bele, hogy ne legyen lágy a massza.
Serpenyőben olajat melegítettem, mikor már serceg a belemártott massza, két kanállal galuskákat formáltam a karfiolból, az olajba pakoltam és mindkét felét aranysárgára sütöttem.
Ilyet még nem készítettem, de érdemes. Finom lett, jó étvággyal ettük. 
A gyerekek kisebb korukban a karfiolt sem szerették, mint annyi minden mást sem- ehhez is fel kellett nőniük. 😀 Legutóbb a káposztás tésztát is megkóstolták, azt mondták, ehető. De nem túl nagy elragadtatással. Nem baj, én szeretem.


Gesztenyekrémes szelet

Idén úgy esett, hogy Férjuramnak két szülinapja is volt, azaz kétszer készültem rá: előbb  volt a születése napján egy kis családi, aztán a haverokkal egy iszogatós-dumálós-nagyokat nevetős. Én nem iszogattam, próbáltam helytállni a konyhában. A lényeg, hogy kétszer tervezhettem. kivitelezhettem, élvezkedhettem. Ez a süti a másodikra készült, a karácsonyra vásárolt gesztenyéből, amit nem használtam fel, szerencsére, mert így sikerült túlzásba vinnem, aztán szilveszterkor is elodáztam, na de most: 


 


Hozzávalók:

A kakaós laphoz:

  • 4 közepes tojás
  • 25 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
A krémhez:
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 6 dl tej
  • 3 evőkanál cukor
  • 10 dkg vaj
  • 50 dkg gesztenyepüré
  • 4 dl tejszín
  • + a tetejére 3-4 dkg csoki
Így készült:
Előbb a kevert tésztát készítettem el: a tojásokat habzásig kevertem a cukorral, majd belekevertem a mikróban megolvasztott margarint, a lisztet, kakaót és sütőport, végül több részletben a tejet.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (28×32 cm-es), s 180 fokon tűpróbáig sütöttem. 
A krémhez a pudingokat a tejjel és cukorral sűrűre főztem. Még azon melegében belekevertem a vajat. Mikor kihűlt, elkevertem a gesztenyemasszával, végül több részletben óvatosan belekevertem a felvert tejszínt. Nem tettem több cukrot hozzá, mert elég édesnek találtam így is.
A közben kihűlt lapot vízszintesen kettévágtam. Fele krémet rákentem, majd másik felét a tetejére. Néhány kocka csokit reszeltem a tetejére.


Puha, kellően krémes, magát etető süti lett belőle, gesztenyés-kakaós ízvilággal. 
Mielőtt nekiláttam, több receptet elvetettem, így megint saját kútfőből sütögettem. Még jó, hogy akkor leírtam piszkozatba a receptet, különben már nem emlékeznék rá. S épp ideje közzétenni. De elárulom, régebbiek is állnak sorba! 😉

Lekváros szeletek

Már megint 3-4 üveg lekvár került be megbontva a hűtőbe, mert mindig mindenki másféléből kér egy-egy keveset, a többi meg marad sorsára várakozva. Nos, én döntöttem a sorsuk felől: az összeset egy süti lapjai közé kentem. Gyúrtam egy pitetészta-szerű tésztát, négy részre osztottam, lapokká nyújtottam, ahogy jöttek sorra a lekvárok -szilva, sárgabarack és végül körte-alma- rájuk simogattam, sütöttem, kóstoltam, elégedetten nyugtáztam, hogy ehető lett. 😉


 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg cukor
  • 20 dkg zsír
  • csipet só
  • 2 egész tojás
  • 3 evőkanál joghurt
  • többféle lekvár tölteni
  • 1-2 evőkanál porcukor beszórni
Így készült:
A lisztet, sütőport, cukrot, csipet sót elmorzsoltam a zsírral, majd tésztává gyúrtam a tojásokkal és joghurttal. A joghurt mennyiségével lehet játszani, ha kemény a tészta, még tenni, ha esetleg kicsit lágy, ragacsos lenne, liszttel lehet javítani rajta. 
4 részre osztottam, lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtottam. (28×32 cm-es) Az elsőt lekentem egyik lekvárral, erre tettem a második lapot, újabb lekvár, megint tészta, következő lekvár, s befedtem az utolsó lappal.
180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje világosbarna színt kapott.
Kihűlés után beszórtam porcukorral, szeleteltem.


Finom, puha sütemény lett. Mindenki szívesen járt rá, sőt, előnyben részesült a másikként sütött, csokissal szemben. 

Diós-kakaós nápolyi szelet

 Még tavaly tavasszal volt, hogy hazafele tartva a napi kisbevásárlás során a helyi kisboltban megpillantottam a kerek nápolyilap csomagokat. Persze, hogy landolt is egy kosárban. Egy, már korábban elmentett recept volt az ötletadó az elkészítéséhez. Nagyon finom lett, olyannyira, hogy elfogyott, mielőtt elfogadható fotó készült volna róla. Így, ugyan nekiláttam a bejegyzés megírásának, úgy gondoltam,. várok vele, míg újra elkészül. Az újrakészítő Leányzóm volt, egyik délután némi szóbeli segítséggel összedobta, s este már nasiztuk is. Szigorúan csak egy szeletet belőle! 😉

Mivel kerek volt az ostyalap, torta formája lett, de persze szögletesből is készíthető.



Hozzávalók:

  • 1 csomag ostyalap
  • 20 dkg cukor
  • 1,5 dl tej
  • 20 dkg tejpor
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 10 dkg vaj
  • 15 dkg pörkölt, darált dió
Így készült:
A diót kis lángon, kavargatva kissé megpörköltem, majd megdaráltam.
A tejet a cukorral tűzhelyen, kis lángon addig kavargattam, míg a cukor felolvadt. A lángról levéve a vajat is felolvasztottam benne, majd a kakaóval, tejporral, darált dióval sima masszává kevertem. 
Egy réteget kentem az alsó lapra, majd a másikat rátéve, azt is megkentem, s addig rétegeztem, míg elfogyott a töltelék. Rátettem egy tálcát, arra 2 kg lisztet (vagy bármi mást), hogy kissé lenyomja.
Néhány óra alatt át is puhul és szeletelhető, élvezhető. Szó szerint! :-)


A korábban, általam készített pedig (csak bizonyítékként, hogy nem csak más tollával ékeskedek):




Mandulás kifli

 A hosszú idő után írt bejegyzésemre érkező hozzászólások hatására muszáj írnom! Tényleg jóleső érzés és folytatásra sarkalló az a tudat, hogy hiányoltatok. 😘 Nem első eset, hogy hosszabb időt hagyok ki, s minél tovább nem írok, annál kevésbé érzek rá késztetést. Aztán újra belelendülök... 

Most azt a legnehezebb eldönteni, hol folytassam. Úgy döntöttem, a legutóbb készült sütike következzen. Fiam az ünnepeken is, majd azt követően is hosszabb ideig itthon volt, ami 2-2 hetet jelent. Az elmúlt hétvégén pakoltam Őt fel újra, hogy még véletlenül se éhezzen albérletében. Mondjuk nem kell félteni, egész ügyesen vezeti a "háztartást". De azért sütöttem sütit, hosszan elállót, meg többfélét főztem s dobozoltam be neki. Egyik süti ez a kifli, vagyis inkább kifli alakú keksz:


Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt (+ 1-2 evőkanállal, szükség szerint)
  • 20 dkg porcukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 10 dkg darált mandula
  • 25 dkg vaj
  • 2 kisebb tojás
Így készült:
A lisztet, cukrot, sütőport, mandulát elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért még gyúrtam hozzá 2 csapott evőkanálnyi lisztet. 
A masszát 4 részre osztottam, rudat formáltam belőlük, így pihentettem 1-2 órányit, hűvös helyen.
Ezután kisujjnyi darabokat vágtam a rudakból, kiflivé sodortam-hajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagyni kell közöttük helyet, mert nőnek. Nekem itt-ott összenőttek, látszik is rajtuk. 
180 fokos sütőbe tettem, világosra sütöttem őket.


Mandula helyett dióval is készülhet. Még azon is gondolkodtam, hogy becsorgassam csokival, de ezt elvetettem, mert kétszáz km megtétele után összemaszatolódik az egész. Leányzóm aztán csinált magának csokiszószt, abba mártogatta. De persze anélkül is finom, csak úgy, vagy a reggeli kötelező kávé mellé. 


Meggyes mákos szelet

Jó ideje győzködöm magam -több, mint egy hónapja-, hogy lássak neki megörökíteni e sütnivalókban gazdag időszak termékeit. Az ünnepek olyan békésen teltek, hogy nem volt kedvem megbolygatni másféle tevékenységgel a teljes családdal együtt töltött napokat. Még olyasmit is megengedtem magamnak, amit réges-régen csináltam: azt tettem, amihez épp kedvem volt. Mondanom sem kell, ez nem a blogírás volt. Ezt követően vissza kellett zökkenni a dolgos hétköznapokba, ami ilyentájt igencsak sok munkát jelent. Meg aztán miért is ne jönne közbe a mindennapjaimat megkeserítő esemény is? "Csak" munkahelyi nyűg, egy újabb kis taszítás afelé, hogy odébb álljak. 

Tényleg sokat sütöttem-főztem az elmúlt hónapban, igyekeztem megörökíteni a receptet is, a végeredményt is. Tavaly is egy mákos volt az év első bejegyzése, legyen idén is az. Kétszer is elkészült ez idő alatt, elsőként szilveszterre, másodjára, nagy sikerére való tekintettel Férjuram születésnapjára. 


Hozzávalók:

A mákos laphoz:

  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 citrom leve és héja
  • 20 dkg darált mák
  • 25 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 dl olaj
  • 1 dl tej 
A meggyes réteghez:
  • 1 üveg meggybefőtt
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 2 evőkanál cukor
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás/tejszínízű pudingpor
  • 6 dl tej
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
Így készült:
A mákos laphoz a tojásokat elkevertem a cukorral, majd sorra belekerült a többi hozzávaló és sima masszává kevertem. 28 ×32 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem- illetve míg a teteje enyhén megpirul, de a biztonság kedvéért érdemes a tűpróbát is bevetni- ha már nem ragad a tészta a beleszúrt hústűre vagy fogpiszkálóra, kész. 
Mikor a lap kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A meggyes réteghez a meggyet leszűrtem. A levéhez öntöttem még annyi vizet, hogy összesen 6 dl legyen. Kevés lében elkevertem a pudingport, majd a többi lé és meggy hozzáadásával főni tettem. 2 evőkanál cukrot adtam hozzá, de a meggy savanyúságától függően több is kerülhet bele. Sűrűn kavargatva felfőztem. Rövid ideig még kevergettem, s ráöntöttem azon melegen az alsó mákos lapra. 
Ha kihűlt, a vajkrémet is rákenem. Ehhez a pudingot a tejjel simára kavartam, megfőztem. A vajat a cukorral elkevertem, közben a pudingot is kavartam, hogy ne legyen csomós. Ha kihűlt, kanalanként a vajas krémhez kevertem.
Rákentem a meggyes rétegre, s befedtem a másik mákos lappal.


Egy fotó inspirált, de a receptet nem követtem, elképzelés szerint készült el. A már korábban is készült mákos lap az alapja, a meggyes réteg a Fekete-erdő tortánál alkalmazottak szerint készült, rá meg a szokásos vajkrém. Mindenkinek ízlett, a mákért eddig nem rajongó családtagoknak is.
Ezért is készült másodjára is, ugyanígy:



 



Rahátos rudak

 Egy hete körül sütöttem egy adagot belőle. Más célom volt vele, de Férjuramnak annyira ízlett, hogy rájárt rendesen, meghiúsítva eredeti tervemet. Hogy kedvére tegyek, tegnap sütöttem újabb adagot, karácsony előtti nassolásra, meg persze az ünnepekre is, ha marad. Már a fotózott mennyiség egy részét el is tüntette! 😀

Most is rahát (lokum vagy szultánkenyér más néven) került bele, az utolsó darabokba pedig birsalmasajt. Kisebbekre szabtam, mint először, hisz a terülj-terülj asztalkák idején a falatkák sikeresebbek.




Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanál porcukor
  • 20 dkg zsír
  • 2 tojás sárgája
  • 5-6 evőkanál natúr joghurt
  • rahát a töltéshez
  • vaníliás porcukor a beszóráshoz
Így készül:
A lisztet, sót, porcukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és 2-3 evőkanál joghurtot. Gyúrni kezdtem, közben kanalaztam még hozzá a joghurtból annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen nagyon kemény, könnyen lehessen gyúrni. Az utóbbiba 5 púposan mért evőkanállal pakoltam.
Rövid ideig pihentettem. Közben csíkokra vágtam a rahátot.
A tésztát vékonyra nyújtottam, kisebb négyzetekre vágtam. Mindegyikre 1-1 darab rahátot tettem, felsodortam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. 
180 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg pirulni kezdtek. 
Még melegen vaníliás porcukorral szórtam be.


Kalács

Mifelénk nem sütöttek bejglit, viszont kalácsot igen. Ünnepi süteménynek számított régen. Aztán felváltották a mézes-mázas finomságok- ezek jelenlétében nem fogyott már el a kalács, így el is maradt. Azt mondanom sem kell, hogy a kedvenc a diós volt. Régen mindig volt dió a háznál- nagyszüleim néhány diófája, a szomszéd termetes fájának áthajló ágai is biztosították a süteménybe valót. Az utóbbi időben, ha sütöttem is kalácsot, rahátos vagy kakaós, aszalt gyümölcsös volt. Most elhatároztam, hogy csak azért is diósat fogok készíteni. Bár mi már nem dúskálunk a dióban- erről gondoskodik az újonnan megjelent kártevő, a dióburokfúró légy, ami egyre inkább tönkreteszi a termést. A boltban meg olcsóbb a mandula- lehet, áttérek erre a csonthéjasra.😉
Nagy adag tésztát dagasztottam, négy rúdhoz valót. Fele diós lett -ez volt a kapósabb-, másik fele aszalt gyümölcsös.



Hozzávalók:
  • 1,2 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
  • 1 teáskanál só
  • 4 evőkanál porcukor
  • 20 dkg vaj
  • 4 + 1 dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • 2 egész tojás+ 2 sárgája
  • 1 citrom lereszelt héja
A töltelékhez, 2 rúdhoz:
  • 20 dkg darált dió
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
Másik 2 rúdhoz:
  • 30 dkg aszalt gyümölcs (most 10-10 dkg mazsola, aszalt szilva, cukrozott narancshéj)
  • + 1 felvert tojás lekenni
Így készült:
Négy dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál porcukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a liszteket, sót, többi cukrot, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet, a tojásokat. és gyúrni kezdtem. Közben még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta- se nem kemény, se nem elterülősen lágy. Olyan könnyen gyúrható kell legyen.
A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Közben elkészültek a töltelékek: a diót elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral. Az aszalt szilvát apró kockákra vágtam, elvegyítettem a mazsolával és narancshéjjal.
Mikor megkelt a tészta, 4 részre osztottam. Előbb a két diós készült el: két tésztadarabot vékonyra, téglalap alakúra nyújtottam, elosztottam rajtuk a diót, feltekertem, tepsibe pakoltam. Hagytam még kelni 15-20 percet, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg szép piros lett alja-teteje.
Közben elkészítettem a másik két rudat is, csak ezeken az aszalt gyümölcsöt osztottam el. Tojással lekenve ment a sütőbe a diós után.


Jó lenne tudni, Mama kalácsa hogyan készült. Biztos, nem így. A látványára, ízére emlékszem, de sosem figyeltem meg, mit tesz bele. Vaskosabbra készítette, mint én. Nem volt benne sok töltelék, mégis olyan finom volt. A puszta kalácsa úgyszintén- ez a töltelék nélküli változat. 
Néhány napja néztem egy műsort egyik erdélyi arisztokrata család leszármazottjával, aki emberfeletti,  igen türelmes harcot vív javaik visszaszerzésére. Ő mondta, persze nem ezekkel a szavakkal, de az volt a lényege, hogy nem kell sajnálni, ami elveszett, a leromlott épületeket, hisz mindig is így volt- épületek jönnek-mennek. Talán nekem sem kellene sajnálni ezeket a recepteket, hisz van másik, ezek is finomak, s mi már vagyunk szerencsések -vagy nem?- olyan korban élni, amikor le tudjuk ezeket jegyezni s egy kattintással a világ minden tájáról elérhetővé tenni, meg persze megörökíteni az utókor számára. Az más kérdés, hogy unokáink egyáltalán kíváncsiak lesznek-e rá. Bízom benne, hogy bennük is pislákolni fog a múlt iránti némi tisztelet és érdeklődés, sikerül ennek csíráját elültetni bennük. 
Hova tudok kilyukadni egy kalácsrecept révén...
Az aszalt gyümölcsösről is egy gyors fotó: 






Diós-kávés szelet vaníliakrémmel

Még mielőtt nyakunkba szakad a karácsony, talán sikerül egy-két receptet közzétennem. Állnak ugyan sorban, de valahogy egész héten nem akart megjönni hozzá a kedv, az ihlet, meg a többi.
Már hetek óta dúl bennem a karácsonyvárás, terveket szövögetek, recepteket gyűjtögetek  (leginkább😀), teszek-veszek, régi karácsonyok emlékén meghatódom, s próbálom behozni a hetek óta halogatott dolgokat. Persze több-kevesebb sikerrel, de már nem is idegesítem magam (legalábbis próbálom megbeszélni magammal, hogy ami meglesz, meglesz, ami nem, marad későbbre), inkább dagasztottam lángost vacsorára. 
Ez a süti úgy két hete készült, azóta itt raktározom, de mindenképp megírom, mert egyszerű és nagyon finom. Talán valaki épp ilyen receptet keres karácsonyra:



Hozzávalók:
A tésztához:

  • 22 dkg cukor
  • 3 nagy tojás
  • 1,5 dl olaj
  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg darált dió
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál őrölt kávé
  • 2 dl tej
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 6 dl tej
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg cukor 
  • + a tetejére 1-2 evőkanál darált dió
Így készült:
A tésztához a tojásokat a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam az olajat, diót, lisztet, sütőport, kávét, elkevertem. Mikor már sima a massza, több részletben hozzákevertem a tejet.
A kész tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. (28×32 cm-es a tepsi.) 
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem, illetve addig, amíg enyhén megpirul a teteje.
A krémhez előbb a pudingporokat a tejjel és vaníliás cukorral sűrűre főztem.
Hagytam kihűlni, közben többször megkevertem.
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a kihűlt pudingot.
A tésztalapot, ha már kihűlt, vízszintesen kettévágtam. Fele krémet a két lap közé kentem, többi krémet a tetejére.
Darált dióval szórtam be. 
Akár azonnal szeletelhető.

Tényleg finom, puha süti, diós-kávés ízű, amit én kimondottan szeretek. 
Igazából ami több időt vesz igénybe, az a krém kavarása. De akár géppel is elvégeztethetjük ezt a munkát- én leginkább a két kezemmel szoktam- vagy a Férjemével.😉

Mákkal bolondított sütemények

 Nem sütök sűrűn mákosat, a család ellenállása miatt. De fokozatosan sikerül megszerettetni velük. Azért annyiszor nem teszem eléjük, hogy megunják, de igazi sikerélmény, mikor azt mondják, hogy ez mégiscsak finom. Hogy a rohamosan közeledő karácsonyra sütök-e mákkal bolondított sütit, még kérdéses, már így is hosszú a lista, de összeszedek egy csokorba néhányat, amelyeket el bírok képzelni a süteményes tányéron. 

A receptek a süti nevére kattintva érhetőek el:

Mákos linzertekercs

Mákos krémes


Meggyes-mákos pite


Diós-mákos zserbó

Joghurtkrémes mákos szelet

Almás-túrós-mákos süti

Mákos mézes krémes

Sárga tetejű mákos

Krémes bögrés mákos





Füstölt sajtos kockák

Hosszú hét áll mögöttem. De az a tudat, hogy jövő héttől pihenhetek, kitartásra sarkallt. Szinte teljes napjaimat az iskolai teendők kötötték le, minden mást halogattam, hisz majd úgyis ráérek bepótolni. Sütöttem is, mert közben névnapom, születésnapom volt, meg kollégáknak is vittem utolsó tanítási napra, de lefotózni már nem volt időm. Legalábbis az utolsóként készülteket. Sebaj, sütök én még. 😀 És azt meg sem említettem, hogy időközben annak is eltelt tíz éve, hogy elkezdtem blogot írni. De ilyentájt mindig annyi a más tennivaló, hogy ezek az események háttérbe szorulnak. Nem is szoktam nagy csinnadrattát csinálni belőle, mint ahogy a születésnapomból sem. Már sok éves vagyok. A negyven annak idején ledöbbentett, de azóta rábeszéltem magam, hogy örüljek minden egyes újabb évnek, hisz az sem adatik meg mindenkinek, hogy ezt megérje. Szóval jövő ilyenkor már fél évszázados leszek. Nem érzem magam annyinak. Igazából a gyerekeken látom, hogy telik az idő, illetve érzem, mert már mindketten felnőttkorba léptek, és a jövőjüket építgetik- két különböző nagyvárosban. Azaz Leányzónk egyelőre itthon van, ezért -csakis ezért- hálás vagyok az online oktatásnak.

A sok duma után jöhet a... szülinapi torta helyett (tényleg, azt Leányzóm készített nekem, meglepett vele) egy sós süti. Születésnapomra készítettem, vittem belőle kolléganőknek is- mind elfogyott. 

 Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 30 dkg zsír
  • 30 dkg füstölt sajt
  • 2 teáskanál só
  • 1 kis pohár kefir (175 g)
  • 1 nagy tojás
  • 1 evőkanál egész köménymag
  • + 8-10 dkg reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A sajtot lereszeltem.
A lisztet elvegyítettem a sóval (kissé púpozott teáskanállal mértem), majd elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, köménymagot, ezzel is elvegyítettem, majd belekerült a tojás és a kefir. Összegyúrtam. Kicsit kemény lett, de összeállt a tészta. Ha nem állna össze tészta, még kis kefir vagy tejföl kerülhet bele. 
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam úgy kisujjnyi vastagra. Beszórtam a reszelt sajttal, rányomkodtam. 
Derelyemetszővel négyzetekre vágtam.
Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Két nagy tepsivel lett.
Jó roppanós, kellemesen sós és sajtos harapnivalók lettek. Azt hiszem, karácsonyra is sütök belőle egy adagot. Meg azt is gondolom, hogy huzamosabb ideig is élvezhető lenne- ha el nem fogyna. 

Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem ö...