Krémes szilvás pite

 Ez a sütemény is elég kalandos sorsú. Legalábbis a megörökítése. Piszkozatban megírtam a receptet még hét évvel ezelőtt, de elkallódtak a róla készült fotók. Aztán újra sütöttem, fotóztam, akkor meg nem vettem arra a fáradtságot, hogy párosítsam a leírással. Mostanában szedtem össze egy csomóba a régi fotókat, átnéztem őket, s előbukkanak olyan "kincsek", amiket elveszettnek hittem. Eme sütemény fotói is előkerültek, s még jó, hogy, mert világosan emlékszem., mennyire finom volt. Még az sem kizárt, hogy más gyümölccsel ez lesz a hétvégi sütink. 

A receptet itt találtam, kisebb változtatásokkal készült el. 

Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl
• csipet só

Töltelék:

• 3 evőkanál gríz
• kb. 1kg szilva
• fahéj

A krémhez:

• 4 tojássárga
• 6 fehérje
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 3 dl tejföl
• 8 evőkanál cukor

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót, sütőport tálba tettem, elvegyítettem s elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojássárgát és a tejfölt, tésztává gyúrtam.

A szilvát megmostam, feleztem, magját eltávolítottam. Rászórtam a grízt és fahéjat, átkavartam-rázogattam, hogy mindenhova jusson gríz és fahéj.

A krémhez a tojássárgákat elkeverjük a pudingporral, majd a tejföllel. A fehérjékből a cukorral kemény habot vertem, majd óvatos mozdulatokkal elkevertem a pudingporos masszával. 

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe (28×32 cm-es) igazgattam. Kiraktam a szilvával, héjával lefele fordítva. Ráborítottam a krémet, elkentem-simítottam és 180 fokos sütőbe tettem. 

Addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Finom, pihe-puha, gyümölcsös sütemény- a szilvásokat igencsak kedvelem. De más gyümölccsel is el bírom képzelni- most őszibarack, körte és alma van itthon, mindegyikkel jó lehet, akár vegyesen is. Nyaranta bogyós gyümölcsökkel készülhet. Télen befőttel. Szóval bármikor jöhet.

Csalamádé

Anyukának odahaza több barátnője is volt a szomszédságban. Mondhatom azt is, hogy mindenkivel jóban volt. Volt, aki elkerült a közelből, mert lebontották a házát, de az újonnan épített panelekbe beköltözők közül új társalgópartnerek kerültek ki. Erzsike nénivel együtt kávéztak délelőttönként, s közben kibeszélték a világ nagy dolgait; Ila néni megjárva a várost, betért egy-egy újabb történettel, Irma néniékkel együtt kirándultunk hétvégente. Aztán szétszéledtek, ki falura költözött, ki áttelepült Magyarországra. De Anyuka itt sem maradt barátnő nélkül, a néhány házzal odébb lakó, egyedülálló Ilonka nénivel egymásra találtak. Egy-egy tapasztalatcserére összefutottak, s ez alól nem maradhatott ki a receptek csereberéje sem. Ilonka nénitől származik a csalamádé receptje, amiből minden évben készítek egy adagot. 

A recept lényege, hogy 6 kg zöldséghez kellenek a többi hozzávalók. Az eredeti recpet szerint 1,5-1,5 kg uborka, káposzta, paprika, zöld paradicsom szükségeltetik hozzá. Én többféle zöldséget teszek bele, s lemérem, hogy megpucolva, felaprítva 6 kg legyen, ha több, arányosan emelem a só, ecet, cukor mennyiségét.

 Hozzávalók:

• 1 fej káposzta (kb. 1,5 kg)
• 5 nagy fej vöröshagyma
• 1 fej lilahagyma
• 3 nagy sárgarépa
• 10-15 paprika (zöld és piros vegyesen)
• 1,5 kg uborka
• 4-5 zöld paradicsom
• kis fej karfiol
• 3 dl 20%-os ecet
• 35 dkg cukor
• 10 dkg só + nagy csipet
• 1 teáskanál nátrium benzoát
• 1 csapott mokkáskanál borkénpor
• morzsolt kapor
• egész bors
• babérlevél
• koriandermag
• csombor
• mustármag

Így készült:

A zöldségeket megmostam, pucoltam, kicsumáztam, s az összeset legyalultam. Lemértem, legutóbb majdnem 7 kg volt az összes zöldség, ezért kicsivel több sót- még 2 dkg-ot-  és ecetből még fél dl-t tettem hozzá, cukrot csak 20 dkg-ot összesen ezúttal. Az egészet nagy edénybe tettem, belemértem a sót, cukrot, ecetet, tartósítot, borkénből nagyon csapott mokkáskanálnyit. Fél csomag szárított kaprot tettem hozzá, maréknyi szemes borsot, 1-1 evőkanálnyi mustár- és koriandermagot, 10-12 babérlevelet. Összekevertem, s másnapig lefedve állni hagytam, közben többször átkevertem. Csak 12 órát kéne állni hagyni, de én egyik délután összeaprítom, másik délután kerül üvegbe.

Másnap alaposan kimosott övegekbe szedem, finoman lenyomkodom, rázogatom. A levét a végén elosztom az üvegekbe. Szorosan lezárom és mehet a kamrapolcra. 

12 darab 7 dl-es üveg telt meg ezzel a mennyiséggel. Az uborka saját termés volt benne, idén meglepett, még most is terem. Egész nyáron nem kellett venni, sőt, savanyúség is lett belőle valamennyi, szerintem tavaszig ki fog tartani. Főleg, hogy cékla is lesz, azt is szeretjük. Azért csak megérte locsolni...

Spenótos-sajtos falatok

 Az utóbbi  időben kezdtem el gondolkozni azon, mikor kezdődött a sütiőrületem. Az biztos, hogy négyünk közül már gyerekként engem vonzott leginkább a konyha. Amíg Anyukánk otthon volt, csak segítségnek fogott be minket: krémet kavartunk, kiküldött a kertbe petrezselyemzöldért, pucoltuk a zöldséget. Középiskolás éveim végén jártam, mikor dolgozni kezdett- ekkor néha én főztem. Így mire férjhez mentem, elsőként a lányok közül, volt már némi tapasztalatom: az Anyukától ellesettek alapján, illetve saját kudarcaim árán tanulva szoktam bele a sütésbe-főzésbe. Ha valamiben bizonytalan voltam, megkérdeztem Anyukát. Mikor átköltöztünk Magyarországra, úgy két évig együtt laktunk Húgaimmal és Apukánkkal, ekkor is én voltam a szakácsnő, otthon lévén kicsi Fiúnkkal. Mikor külön költöztünk, Apukánk nagy bánatára, akkor már csak magunknak főztem. S ekkor kezdődött az, hogy családi összejövetelekre elkezdtem "nagyüzemben" sütni-főzni. S élveztem kitalálni, majd kivitelezni. Mikor kijártam a második tanítóképzőt és nem kaptam munkát, akkor jött a blog ötlete, hogy valamivel lefoglaljam magam, ez tovább fokozta a kísérletező kedvem- mert nagyon ritkán sütöttem-főztem recept alapján, vagy ha igen, valamit biztos változtattam rajta. Persze nem mindig sikerrel. Ekkor szabadultam el igazán. Előfordul, hogy semmi kedvem a konyhai ténykedéshez, de az a ritka eset. Bevetem magam a konyhába, s képes vagyok egész nap ki sem mozdulni onnan. Még mindig. 

Mikor ez a süti készült, vendég sem kellett, hogy mindjárt háromfélét rittyentsek- csak sütiből. A sós mellett két édeset is. A spenótos sós ötlete Húgomtól származik, Ő leveles tésztába szokta tölteni- én dagasztottam hozzá.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 80 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 15 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 1 tojás
• 3-4 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 2 maréknyi spenót
• 35 dkg reszelt sajt (többféle)
• 1 gerezd fokhagyma
• kevés bors, só
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. Közben a lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Belekerült a tojás, élesztős tej, s miközben elkezdtem gyúrni, kanalaztam hozzá a tejfölt- három és fél evőkanálnyi kellett bele, hogy jól gyúrható, nem túl kemény tésztát kapjak. 

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva kelni hagytam.

Közben elkészült a töltelék: A sajtokat lereszeltem- többféle maradék sajtdarabot használtam fel-, a spenótot megmostam, kicsit szárogattam, majd apróra vágtam, a sajthoz borítottam. A fokhagymát belereszeltem, és az egészet nagy csipet só és bors hozzáadásával alaposan összekevertem.

Ha megkelt a tészta, deszkára borítottam, téglalap alakúra kinyújtottam. A tölteléket 3 részre osztottam. Az elsőt a tésztára igazgattam egy csíkban, a széléhez közel, majd felsodortam: a tésztaszélt ráhajtva, egyszer átfordítottam. Levágtam ezt a tésztacsíkot, majd még két ugyanilyet készítettem. Tepsi hosszúságúra szabtam a tésztatekercseket, tepsibe pakoltam kis helyet hagyva közöttük. Felvert tojással lekentem, szezámmaggal beszórtam s késsel átvágtam a csíkokat úgy kétujjnyi darabokat kapva. Így kerültek 180 fokos sütőbe. Hagytam szépen megpirulni.

Sülés utén a vágások mentén szét lehet tördelni. 

A spenót mennyisége lehet több vagy kevesebb, attól főggően, mennyire szeretjük. Nekem új-zélandi spenótom van, húsosabbak a levelei, mint a hagyományosnak, s talán ízre is erőteljesebb, bár egyik sem túl tolakodó. De az általam használt mennyiség éreztette magát a sütiben- szerencsére senkit sem zavart, pedig nem vagyunk spenótrajongó család. De így, sütiben, sokkal inkább elfogadottabb, mint főzeléknek. 

Karamelles mézes

 Olyan szépen elterveztem a szabadidőmet! 😄 Azért nevetek, mert csak tervek maradtak. Vagyis többnyire. Korábban hazajövök a munkából, s a fennmaradó két-három órát a blognak kéne szentelni. Kéne. De hát mindig van valami, ami keresztülhúzza a számításaimat. Az, hogy hétvégén végre hazajött a Fiúnk, örömteli, ezért szívesebben hanyagolnám gyakrabban netes teendőimet. A családdal, illetve a konyhában töltöttem a hétvégét, a péntek délutánt is beleértve. Ennek mellékhatása, hogy több közzétenni való is keletkezett időközben. 

A múlt héten átnéztem a korábbi évek fotóit, s köztük találtam karamelles mézes krémes fotókat, többszörit is, de receptet hozzá akkoriban nem eszközöltem. Ezért -is- a hétvégén megsütendők élére raktam elkészítését, füzetbe lefirkantva a felhasznált mennyiségeket. Így már bátran teszem közzé friss és régebbi fotókkal egyik kedvenc süteményemet:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 tojás
• 1 dl folyékony méz

A krémhez:

• 25 dkg cukor
• 2 dl víz
• 5 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 25 dkg vaj
• + 2 evőkanálnyi darált dió a tetejére

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót, szódabikarbónát elvegyítettem, elmorzsoltam a maragarinnal és zsírral, majd a tojással és mézzel összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, pici tejjel lehet segíteni rajta- nekem nem volt szükségem rá. Ha pedig nagyon ragacsos lenne, nagy csipet liszttel gyúrjuk át.

A tésztát 4 részre osztottam, lisztezett deszkán sorra tepsi méretűre nyújtottam, (kb. 28×32 cm), tepsi hátán kisütöttem. Addig sültek, míg barnulni kezdtek. Gyorsan sül, figyelni kell rá.

A krémhez előbb a cukorból karamellt készítettem: kis lángon hagytam felolvadni, időnként átkavartam. Mikor az egész cukor megbarnult, hozzáöntöttem a vizet, vigyázva, mert ilyenkor fröcsögni szokott. Hagytam elfőni, feloldódni a cukrot. Közben a tejben elkevertem a két pudingport. Mikor a karamell teljesen feloldódott, beleöntöttem a pudingot-tejet, s kavargatva sűrűre főztem. A vajból 5 dkg-ot még forrón hozzákevertem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkevergettem. Mikor már nem meleg, összekevertem a többi, előbb szétnyomkodott vajjal. 

A krémet 4 részre osztottam, s megtöltöttem a lapokat, a tetejét is lekentem és darált dióval szórtam be.

Másnapra átpuhult és könnyedén lehetett szeletelni.

A karamellel engem meg lehet vesztegetni- ezért a rajongás e süti iránt. S nem csak a krém miatt, a mézes lapok jól megpuhulnak, s a rétegek együtt kellemes összhatást adnak. 

Sós kőttes palacsinta

 Mifelénk a tarkedlit nevezik kőttes palacsintának. Ha nem is túl gyakori, de állandó visszatérő vendég a konyhában- a hagyományos változat sok-sok éve szerepel már a blogon itt. Ezt édesen esszük, de közben jó ideig motoszkált bennem a gondolat, mire tettre váltottam, hogy sós változatot is készítsek belőle. Az is visszatérő lett, többször készült már. Van róla korábbi, telefonos fotó is, de a legutóbb készült is megörökítésre került, ez közelebb van:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 1 csomag száraz élesztő
• 2 nagy tojás
• 5 dl tej
• fél dl olaj
• néhány szelet felvágott
• 10-15 dkg reszelt sajt
• 1 piros paprika
• néhány szál petrezselyem, snidling
• + olaj a sütéshez

Így készült:

A felvágottat (sonka, szalámi) apró kockákra vágtam, a paprikát is. A sajtot lereszeltem. A zöldfűszert megmostam, felaprítotttam. 

A lisztet, sót, élesztőt elvegyítettem, beleöntöttem az olajat, a tojások is belekerültek, majd apránként a tej s közben kavargattam. Az összes tejet beleöntöttem, simára kevertem. Utoljára kerültek bele az előkészített ízesítők.

Letakarva hagytam kelni. 

Serpenyőben olajat melegítettem, annyit, amennyi bőven ellepi az alját s kanállal galuskákat szaggattam bele a masszából. Mindkét oldalukat pirosra sütöttem.

Vacsorára vagy leves mellé másodiknak is kitűnő. No meg azt teszünk bele, amit szeretnénk, ami kéznél van. A fűszerezés is lehet ízlés szerinti. És kitűnő maradékmentő recept is- a felvágott, sajt elfogyni nem akaró vége simán felhasználható bele. Lehet hozzá joghurtot kanalazni, vagy tejfölt kenni rá- mindenképp finom.

Almás sütemények

 A legutóbbi almás pite adta az ötletet, hogy összeállítsak egy "csokrot" az ezzel a gyümölccsel készült sütikből. Végigpörgettem az almás sütik címkét, van már jó néhány, egész hasonlók is, meg olyan is, amiről el is feledkeztem. A legnépszerűbb egyértelműen az almás pite, Sógorom nagy rajongója, meg egy kis tanítványom is volt, akinek az "almás piti" volt a kedvenc sütije. De számtalanféle-képpen felhasználtam süteményekbe, édességekbe. 

Alma... ha gyümölcs, akkor biztos, hogy elsőként ez jut eszünkbe. Télen mindig van itthon, s megszívlelve a "napi egy alma az orvost távol tartja" mondást, fogyasztjuk is becsülettel. Mi mindig a szomszéd faluban szerezzük be- megérdemelnek egy kis reklámot: az Ipoly 2000 Fruct Kft. Ipolydamásdon található kertészetéből. Már megnyitottak, jelenleg kedden 12-17 és szombaton 8-13 óra között lehet náluk vásárolni. A gyümölcs már le van szedve, ládából lehet válogatni. Télen is nyitva vannak, a hűtőházukban tárolt sokféle almából lehet betárazni egy időre. Megér egy kiruccanást a Dunakanyarba...

Miért is van igaza a fenti mondásnak? Az alma rendszeres fogyasztása - leginkább héjastul- támogatja a szív- és érrendszert,  antidioxáns hatású vegyületeket tartalmaz, vitaminokban gazdag, tele van rostokkal. (Forrás) Persze mindez nyersen, de egy házi almás pite is egészségesebb, mint a feldolgozott édességek. Akkor almás finomságok következzenek: az Almás süti címkére kattintva megtalálható az összes, én egy részét emelem itt ki- lehet válogatni. A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.

Almás krémes szelet

Novemberi süti

Pudingos almás leveles tésztából

Almatorta sütés nélkül

Kekszes almás

Almás-diós kuglóf

Karamelles almás süti

Almás piskóta

Almás krémes

Almás habos sütemény

Almás búbos

Almás pite

Omlós almás pite

 Férjem rám "parancsolt", hogy vegyek vissza a sütésből, mert eltökélte, hogy lead tíz kg-mot. Egyrészt meglehetősen önfejű vagyok, nekem aztán ne mondják meg, hogy mikor és mit csinálhatok, másrészt úgyis kijátszom a rendeletet-  most épp azért sütöttem, hogy vihessen magával harapnivalót az újabb fiús bulira. Idén még nem készült almás pite, hát amúgy is itt volt az ideje. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 15 dkg zsír
• 10 dkg margarin
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1,5 kg alma
• 4 evőkanál cukor
• 1 mokkáskanál mézesfűszerkeverék/ fahéj
• 3 evőkanál gríz
• + porcukor a tetejére

Így készült:

Az almát megmostam, héjastul lereszeltem. 

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojást és kanalanként annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. 

A reszelt almát kicsavartam, belekerült a cukor, mézesfűszer, gríz és összekevertem. 

A tésztát két részre osztottam- egyiket kinyújtva a tepsi aljára tettem, rásimítottam az almát, befedtem a másik felével a tésztának. Villával megszurkáltam, 180 fokon pirulásig sütöttem.

Még melegen szórtam rá porcukrot. 

Én nem szoktam előre megpárolni az almát- így tanultam Anyukámtól s maradt ez a bevált módszer. 

A tészta pedig a zsírtól-margarintól puha, omlós. Férjem -fogyás ide vagy oda- jó ízűen evett belőle. 😃

Sült pizzaszósz

 Nővérem készített így pizzaszószt, s tavaly tettem én is egy próbát. Bevált, s idén is nekiláttam, emlékeim alapján. Mint kiderült, miután telefonon kibeszéltük ténykedéseinket, nem teljesen jól emlékeztem rá, ugyanis paprika és répa nem kellett volna bele, de nem vált hátrányára, egész finom lett, így az "elrontott" készítési módot örökítem meg. Ami a pizzát illeti... havonta egyszer biztosan készül,  mégsincs a blogon, bár többször készültem lejegyezni, hogy is készül minálunk. De ami késik, nem múlik- a rávaló már kész. 😃

Hozzávalók:

• 4 kg paradicsom
• kevés olaj
• 4 nagy fej hagyma
• 6 paprika (piros és zöld vegyesen volt)
• 1 fej fokhagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 1 csípőspaprika
• só
• bors
• bazsalikom, kakukkfű, rozmaring
• kanálhegynyi tartósítószer

Így készült:

Az összes zöldséget megmostam, pucoltam-szeleteltem, (persze a paprika csumáját eltávolítottam, az esetleges hibás részeket kivágtam), egy nagy lábas alját kiolajoztam, s az összes zöldséget belepakoltam, 1 teáskanál sót, a zöldfűszerekkel együtt- bazsalikomból raktam többet, másik kettőből kevesebbet. 170 fokos sütőbe tettem, ahol legalább 2 órán keresztül sült. Időnként átkavartam. Az se baj, ha itt-ott megsül-pirul a tetején lévő zöldség. 

Most úgy alakult, hogy másnap folytattam: a rozmaringot kiszedtem belőle, a bazsalikom szárát is, csak a leveleket hagytam, a kakukkfűnek meg eleve csak a leveleit tettem bele. Botmixerrel pépesítettem, nem teljesen simára. Megkóstoltam, szükség szerint még sóztam, bors is került bele mokkáskanálnyi és a végén pici tartósítószer. Tűzhelyen fél órát még főztem, aztán üvegekbe pakoltam, lezártam, fejtetőre állítottam úgy 10 percre.

9 darab 4 dl-es üveggel lett ebből a mennyiségből.

Nagy előnye, hogy a sütő megmenekít a kavargatástól- nem sül oda benne, csak azért kavartam át néha, hogy a tetején megpirult zöldségdarabok alulra kerüljenek. S 9 pizzasütéshez megvan a rávaló szósz.

Köszi, Tesó, az ötletet, ez is egy minden évben elkészítendő recept marad. 😊

Misimákos

 Hétfőn a konyhában töltöttem szinte az egész napot. Befőztem, s késő délután arra is szakítottam időt, hogy sütit készítsek a koncertre készülő fiúknak- Férjeinknek. Almás pitét terveztem már hétvégére is, amikor elmaradt a sütés- nálam az megy csodaszámba, ha hétvégére nem izzítom be a sütőt-, de valami mákoson is kattogtam, mivel az épp szülinapos koncertező rajong ezekért a sütikért. Ezúttal sem kerestem hozzá receptet, csak összeállt a kép, miközben hasonló módon készült az első sütemény. S el is neveztem az ünnepeltről.

Hozzávalók:

Az alsó laphoz:

• 25 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 10 dkg margarin
• 1 evőkanál joghurt/ tejföl
• 1 üveg lekvár lekenni- szeder-szilva, de bármilyen tetszés szerinti jó

A mákos réteghez:

• 4 tojás
• 22 dkg cukor
• 25 dkg darált mák
• 5 dkg liszt
• fél csomag sötőpor
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 15 dkg margarin

A tetejére:

• 15 dkg tejcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

Az alsó laphoz valókat összegyúrtam- joghurt vagy tejföl annyi kerüljön bele, hogy gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk. 

A mákos réteghez a tojásokat a cukorral alaposan összekevertem. A margarint mikróban megolvasztottam, épp annyira, hogy folyékony legyen, de ne forró. A cukros tojást elkevertem a mákkal, liszttel, sütőporral, vaníliával, utoljára a margarint kevertem bele.

Az első tésztát tepsi méretűre nyújtottam, 26×32 cm-esre, tepsibe igazgattam -előtte kibéleltem sütőpapírral-, megkentem vastagon lekvárral, rácsorgattam a mákos masszát, elsimítottam.

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem. 

Mikor kihűlt, a csokit az olajjal gőz felett felolvasztottam, bevontam vele a sütemény tetejét. Még szórócukor is került rá. 

A lekvár mindenképp jót tesz neki, ha még savanykás is, annál inkább. Csoki nélkül még jól viselkedne, de az sem vált hátrányára. Kicsit tartottam a mákos réteg sikerétől, de nem lett tömör, szépen felnőtt. Szóval finom lett.