Lekváros-kakaós szelet

Nyáron, nagy melegek idején, amikor krémes süti kizárt, de valamit kell készíteni, akkor (is) nyúlok ilyen kevert-kavartakhoz. Ez gyorsan is kész, nem kell sokáig "élvezni" a konyha melegét, meg került bele lekvár, hogy azért túl száraz se legyen. 

Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1 mokkáskanál mézesfűszer (vagy fahéj)
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej
• lekvár tölteni

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, mézesfűszer-keveréket,  kakaót és olajat, ezekkel simára kevertem. Végül a tejet adagoltam bele. 

Mikor egynemű lett a tészta, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. (Tepsi mérete: 26×32 cm.) 

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam, lekvárral vastagon megtöltöttem. Málnalekvár került bele, de bármilyennel finom lehet.

Egyszerű, gyorsan kész és finom. 

Lekvár nélkül is készíthető, aszalt gyümölcsökkel feldobva. Vagy gyümölcsdarabokat dobálva a tetejére, tejszínhabbal...

Krumplis-sajtos sós keksz

 Az ugyanannyi lisztet-túrót-margarint tartalmazó sós süti hatására sütöttem már sajttal is, s egy ideje azon morfondíroztam, mi lenne, ha mindezek mellé még krumpliból is ugyanannyi kerülne. Jó ideig őrizgettem a gondolatot, mire tett is követte. Nagy megelégedettségemre. Tényleg finom lett, kellemesen rágcsálható sós harapnivaló:

Hozzávalók:

• 40 dkg főtt krumpli
• 40 dkg liszt
• 40 dkg margarin
• 40 dkg sajt
• 1 teáskanál só+ 1 nagy csipettel
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A sajtot ( 3 féle volt vegyesen, amilyeneket otthon felleltem) és krumplit a reszelő kis lyukú oldalán lereszeltem és a liszttel meg margarinnal összegyúrtam.

Nyújtottam, felvert tojással lekentem, négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam, 190 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Nem valami bonyolult recept, az elkészítés sem hosszadalmas. 

A fotók elárulák, hogy még húsvéti sütemény. Akkor is nekibuzdultam, hogy írok, aztán elmúlt. Kellett valaminek történnie, hogy visszatántorítson ide. 

Kapros tökfasírt

 Folyamatosan terem a tök és cukkini, és folyamatosan használjuk, így vagy úgy- ma épp rántani tervezek vacsorára belőle, mert legutóbb fasírt készült. Van kettő nagyra nőtt, azt lereszelve, sózva, majd levét kicsavarva berakom a fagyasztóba, "ínségesebb" időkben, azaz télen felhasználjuk. A tök- vagy cukkinifasírt sem mindig ugyanúgy készül, hol répával vagy krumplival, sajttal vagy juhtúróval, más fűszerezéssel teszem változatossá. Egyik kolléganőm bazsalikommal fűszerezi- úgy még nem próbáltam, de ha nő még kicsit a teraszon a cserép-fűszerkertem állománya, következik az is- bár számomra eléggé összenőtt a kaporral ez a zöldség.

Most így készült:

Hozzáalók:

• 1 közepes főzőtök
  
• 1 kis fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kis csokor kapor
• só
• bors
• 25 dkg juhtúró
• 3 tojás
• 5-6 evőkanál liszt
• olaj a sütéshez

Tálaláshoz: zöldségek, joghurt

Így készült: 

A tököt megmostam, kettévágtam, a magos puha belsejét kanállal kikapartam. Levágtam a héját, majd tálba reszeltem a tök húsát, a reszelő nagy lyukó oldalán.

Belereszeltem a fokhagymát és a hagymát is- ezeket a kis reszelővel. Sóztam, borsoztam.

Belekerült a juhtúró, az apróra vágott kapor, a tojások és annyi liszt, hogy ne legyen túl folyós a massza, kanalazható legyen.

Serpenyőben olajat melegítettem, annyit, amennyi bőven ellepi az edény alját. Kanállal kis halmokat pakoltam az olajba, kissé le is lapítottam. Mindkét felüket pirosa-pirultra sütöttem.

Papírtörlőre szedtem ki.

Friss zöldségekkel és joghurttal vacsoráztuk meg.

Friss-melegen kellemesen ropogós a külseje, mégis puhán lágy, ahogy a tökhöz illik. Ha marad, én másnap is szívesen rájárok, bár a ropogóssága elmúlik. 

Diós-citromos keksz

 Szeretek kekszeket sütni, mert napokig élvezhetőek, s a reggeli kávé mellé van kísérő. Persze csak hétvégén, hétközben a kávé is ész nélkül csúszik le munka előtt. Meg szünetekben, és kirándulásokon, olyankor is megadom a módját, azaz az időt rá, hogy nyugodtan, kortyonként, egy-egy falat keksszel váltogatva, s közben semmit téve adjak magamnak egy kis én-időt. 

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt ( +1-2 evőkanállal)
• 1 csipet só
• 10 dkg porcukor
• 15 dkg darált dió
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg vaj
• 1 tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• fél citrom leve
• maréknyi dióbél a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot, darált diót, citromhéjat, sütőport tálba mértem, s a puha vajjal elmorzsoltam. Eztán került bele a tojás és a fél citrom leve, összegyúrtam. Kemény, de formázható tésztát kell kapnunk.

Kis, diónyi gombócokat formáztam-gömbölygettem belőlük, s sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük. Mindegyik közepébe egy-egy negyed diót nyomtam, ezzel kicsit le is lapítva.

180 fokos sütőbe tettem, s egész világosra sütöttem őket- ellenőrzésképp megnyomtam a tetejét, ha már nem puha, kész.

Biztosan egy hétig is eláll, de szerintem tovább is- tejet nem tartalmaz. Roppanós, mégis omlós keksz, az év és a nap bármelyik részében jól jöhet. Otthon is, kirándulás közben is.

Kávékrémes szelet

 Mikor nagyban fogok neki sütni-főzni, mert vendégek jönnek, valamilyen családi esemény van, vagy jön haza a Fiúnk, eltervezem előre, mi lesz a menü. Előbb főzök, meg közben  végzem a többi épp soron lévő házi munkát, aztán jönnek a sütik. Mikor ebbe a fázisba érek, igencsak késztetést érzek arra, hogy zsugorítsak kissé a nagy terveken. Olyan nincs, hogy ezek egy az egyben megvalósuljanak, menet közben biztos, hogy átírok valamit a forgatókönyvben. Például egy piskóta-lap-krém-máz süti helyett csak egy kevert tésztából készült lap kettévágva és közötte vajkrém lesz a végeredmény. Így "született" ez a süti is:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 15 dkg cukor
• 4 kisebb tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 dl olaj
• 2,2 dl tej

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 3 tasak 3az1-ben kávé
• 6 evőkanál cukor
• 20 dkg vaj

Így készült:

Előbb a tészta készült el: a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral elkevertem, majd következett a liszt, sütőpor, kakaó, olaj, ezt is összevekertem és végül több részletben belevegyítettem a tejet. Alaposan összekevertem, sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Hagytam kihűlni, csak utána vágtam ketté, vízszintesen.

A krémhez a pudingporokat előbb kevés tejben, majd fokozatosan a többi hozzáadásával simára kevertem. Belekerült a 3 tasak kávé, és állandóan kavargatva sűrűre főztem.

Miközben hűlt, gyakran átkavartam- közben a vajat a cukorral elkevertem, s mikor a puding már nem meleg, kanalanként hozzáadtam. Krémesre kevertem, és megtöltöttem vele a kakaós lapot- az alsóra rákentem, a másikat ráborítottam. 

Akár azonnal is szeletelhető, ez a jó ezekben a sütikben. Vagyis ez is: a krém kevergetését leszámítva gyorsan kész. De azt a puding főzésén kívül gépre is lehet bízni- én kézzel szoktam, vagy befogom Férjuramat, ha éppen otthon van és nem dolgozik semmi mást. Ő keveri a legfinomabb krémeket.😉

Így is nagyon finom, puha és krémes, kávés-kakaós, de csokimázzal a tetején bármilyen ünnepen képviseltetheti magát.

Ugyan valamikor télen készült ez a süti, de a nyári melegben, hűtőben tartva s egy-egy hűs krémes szeletet előkapva elviselhetőbbé tudjuk tenni a hőmérsékletet. Kell egy kis kárpótlás, biztatás...

Szalonnás pogácsa

 Férjem nagy sültszalonna-rajongó- az a kint, pálcán, lángon sütött, csöpögő zsírt zöldséggel megrakott kenyérre felfogova- féle. Olyannyira, hogy egyik este, miután egyikünk sem óhajtott újra szalonnát sütni, képes volt egyedül nekiállni, miközben mindenki más tette a saját dolgát. Időnként ránéztem, s persze, hogy megdézsmáltam a megsült szalonnát lilahagymával. Én csak a szalonnát eszem, de ő jóllakik közben a zsírral csöpögtetett kenyérrel. No és a rajongásának köszönhetően időnként vesz egy-egy darab szalonnát, aminek nagy részét megsüti-sütjük, s legközelebb megint elcsábul, újra hoz haza sütnivalót, s ott árválkodott a hűtőben néhány kisebb darab, maradék szalonna. Előbb túrós puliszkára akartam felhasználni, de mivel épp koncertre készültek a fiúk, pogácsát sütöttem nekik belőle. 

Hozzávalók:

• 35-40 dkg szalonna
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 dl a szalonna kisütött zsírjából
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 1 csomag élesztő
• + 1 evőkanál zsír lekenni a tésztát
• +1 tojás lekenni
• köménymag beszórni

Így készült:

A szalonnát kis kockákra vágva kisütöttem, leszűrtem, a szűrőben hagyva a pörcöt lecsöpögni.

A tésztához a tejet meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és 1 dl-nyi még langyos, folyékony szalonnazsírral. Beleütöttem a tojásokat és az élesztős tejjel együtt összegyúrtam, megdagasztottam. Könnyen gyúrható tésztának kell lennie- ha szükséges, kicsi tejet öntsünk még hozzá. Letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, úgy 1 óra múlva, enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, a szalonna zsírjából egy evőkanálnyit vékonyan elkentem rajta, majd rászórtam a pörcöket. Kissé belenyomkodtam, hajtogattam s letakarva kelni hagytam fél órányit.

Ekkor újra kinyújtottam, tetejét bevagdostam, kisebb kör alakú formával kiszaggattam, tepsibe pakoltam. lekentem felvert tojással, köménymaggal szórtam.

190 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Én szeretem a köménymagot pogácsák tetejére szórni, a szalonnáson meg már azért is jó, mert segíti az emésztést. A pogácsa roppanós külsejű, puha bélű lett. Sörkorcsolyának épp megfelelt. 

Túrós-barackos forgó

Húgoméktól kaptunk egy láda barackot, idén is. Lekvár készült belőle, nagyon hasonlóan, mint régen, csak a tartósítószer maradt el, évek óta nem használok. Egy tálnyit a kevésbé érettekből hagytam enni, no meg sütinek. Úgy két napig tervezgettem, több ötletet is elvetettem, mire nekiálltam, kenyérsütéssel karültve. 

Ilyen lett:

Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl tej
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csapott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 3 tojás sárgája

A töltelékehz:

• 50 dkg túró
• 4 evőkanál cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 tojás fehérje
• 10-12 sárgabarack
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevartem venne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

Míg felfutott, a lisztet, sót, vaníliás cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint, majd a tojássárgák és tej hozzáadásával összegyúrtam, megdagasztottam. Ha szükséges, kevés tejet még lehet tenni a tésztához- közepesen kemény, könnyen gyúrható tészta legyen.

Letakarva hagytam megkelni.

A töltelékhez a túrót villával áttörtem, majd elkevertem benne a cukrot, citromhéjat, grízt, a tésztától maradt tojásfehérjéket.

A barackokat megmostam, feleztem.

A megkelt tésztát kinyújtottam, négyzetekre vágtam. A négyzetek sarkait félig derelyemetszővel bevágtam. Középre púpos teáskanál túrótölteléket tettem, tetejébe egy fél sárgabarackot, s a tészták fél csúcsait szélforgóhoz hasonlóan a barack tetejére hajtogattam, kissé lenyomtam.

Tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

A nem túl szabályos négyzeteket és a tésztaszéleket a maradék túróval töltöttem és buktává formáztam.

Nem akartam egy egész kiló lisztből sütni, hogy biztosan na száradjon ránk. De szerintem elfogyott volna egy nagyobb adag is... finom lett, alig édes, a baracktól savanykás, a tésztacsücskök ropogósak. Sima bukta formában is elkészíthető, de most volt kedvem s időm babrálni vele. Sárgabarack helyett más gyümölccsel is finom lehet- őszibarackkal is kacérkodtam, de aztán a sárga került mindegyikbe. De szilvát is el bírok képzelni benne vagy néhány meggyszemet.  Szóval ki-ki kedve szerint- mindegyik süti számtalanképpen variálható.

 

Diós lekváros kelt kifli

Az egyik kedvenc, gyakran bevetett alap kelt tésztámból készült ez a kifli, amiből édes és sós sütemény is alakulhat. Most édes- és ha előző lekváros kifli a "századik", ez a százegyedik. 

Nem mostanában készült, de néhány hónapig ellennék az elmaradtak pótlásával, no meg a böngészéssel, hogy párosítsam a fotót a recepttel, meg fordítva. S közben mindig sütök újabbat- és megint ki akarok próbálni valamit, aztán újra vár valami felhasználni való alapanyag a konyhában- elvetemült vagyok. Aztán megetetem másokkal, amit alkottam. Persze előtte megkóstolom, de ehető szokott lenni a végeredmény. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál finomsó
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl olaj
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• lekvár tölteni
• 1 tojás lekenni
• darált dió, cukor, vaníliás cukor a forgatáshoz

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a sóval, a maradék 2 evőkanál cukorral, beleöntöttem az olajat és elmorzsoltam. A közepébe méleyedést készítve, beleütöttem a tojásokat és beleöntöttem a felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Ha túl kemény lenne a tészta, még kevés tejjel lehet javítani rajta. 

Kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben előkészítettem a darált diós keveréket- úgy 10 dkg darált diót és ugyanannyi cukrot, 2 csomag vanníliás cukrot összekeverek. Egy tojást felvertem.

A megkelt tésztát deszkára borítottam, 5 részre osztottam. Sorra mindegyiket nagy kerek lappá nyújtottam, félbe-negyedbe. majd a negyedeket is 2 vagy 3 részre osztottam, attól függően, mekkora kifliket akarok. Teáskanálnyi lekvárt raktam mindegyikre, felsodortam, lekentem a felvert tojással, meghempergettem a cukros dióba és így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni őket.

Reggelire, tízóraira, uzsonnára, vagy egy kiadós leves mellé másodiknak is megteszi. Vagy csak úgy, édesség iránti vágyat csillapítani. 

Szilvalekvár van benne, de bármilyen kerülhet bele, ami remlhetőleg nem folyik ki sütés közben. 

Ebből a tésztából készült már kalács is, kakaós és fahéjas, de sokféle módon felhasználható. Ha 2 teáskanál sót teszünk bele és cukrot nem, sósakat lehet készíteni belőle- például ebből a tésztából készül Hédi kedvenc kiflije, ami azóta sokszor készült, és mindig vajat használok a töltelékhez- tényleg nagyon finom tud lenni.

Kis kertem

 Mindig kertes házban laktunk, s mindig volt kis zöldséges kert akkor is, ha albérletben éltünk. Biztosan a véremben van, hogy szeretek kertészkedni. Kis telkünk végében és oldalában művelek "földet". Szívesen csinálnám nagyobb területen, de egyelőre ennyi adatott meg és ehhez sincs annyi időm, amennyi kellene, és épp akkor van legkevésbé, amikor legjobban szükség lenne rá. Otthon ott van a sok föld, de nem lehet összefogni a négy sarkát, áthozni és itt kiteríteni. 

Kicsit szélmalomharc az egész, valamiért ezt a vidéket nagyon elkerüli az eső- június legelején volt egy kiadós zuhé, azóta semmi. Locsolunk kétnaponta, hogy ha már dolgoztam vele, ne száradjon ki minden. De nagy öröm, ha szüretelem munkám gyümölcsét. Ha csak annyi terem, amennyit elfogyasztunk, az is jó eredmény, ha több is van, így-úgy tartósítom. Tavaly termett először annyi paradicsom, hogy befőztem bőven- mostanáig kitartott, utolsó üveggel van még a kamrapolcon. De tavasztól van sóska, saláta, spenót, zöldhagyma. Már van uborka, cukkini, tök, kis paprika, zöldparadicsom- várom, hogy pirosodjon-, lesz padlizsán, cékla. A zöldfűszereket folyamatosan tudom szedni. Gyümölcs is van, mindenből kevés, de csipegetjük sorra, ahogy érnek: eper, cseresznye, málna, ribizli, szeder, szilva, őszibarack, szőlő. 

Persze virágok is vannak, de azokat igencsak elhanyagolom. Tavasszal megkapálgatom, kitakarítom, aztán nyáron csak úgy vannak. 

A nyári főzéshez a kertben termettek adják az ihletet, az köré tervezek. Kedvencem a rántott cukkini hideglecsóval, de gyakorta készül tökfőzelék valamilyen szaftos csirkehússal vagy májjal, akár tökfasírt, ami hol így, hol úgy készül, nyáron friss tökből/cukkiniből, télen fagyasztottból. Tölteni is szoktam tököt/cukkinit, így. 

Spenót is van folyamatosan, az új-zélandi, aminek nagy előnye, hogy egész nyáron-őszön szedhető, folyamatosan hozza húsos levélkéit. Spenótfőzelék is készül néha, Férjem "nagy" örömére- megeszi, de nem rajong érte, a tükörtojásért annál inkább. Még nem került fel a blogra recept, de sütibe rejtve igen: például így. 

A paradicsomot mindenhez esszük csak úgy frissen, míg le nem fagy ősszel, amit nem bírunk megenni, befőzöm: készül házi ketchup, aszalt paradicsom, amit előszeretettel használok sós süteményekbe és ételekbe (ezen a linken találhatók), paradicsomlé, pizzaszósz, amik receptje még várat magára. Meg az is, milyen lesz az idei paradicsomtermés, mert esze ágában sincs érni, holott sok zöld van már. 

A padizsánból készül elsősorban a padlizsánkrém, gyerekkori nagy kedvenc, és a másik, a zakuszka, aminek egyik alapvető összetevője. De másképp elkészítve is szeretjük, nekem nagy kedvencem mindenképp- ötletek itt.

Paprika leginkább napi fogyasztásra terem, de a csípőséből jut üvegbe is, ugyanúgy, mint a cékla, ami nem került még lejegyzésre. A friss roppanós uborkát is eszem mindenhez, ha több is van, kovászos uborka lesz belőle, ami akár zsíros kenyér mellé is kiváló. Télire is rakok be néha- bár azt nem saját termésből, ahhoz többet kéne vetni. Ezek receptje is hátravan. Van dolog bőven! 😄

Kis faluban élünk, ahol mindenkinek van udvara, mégis kevesen foglalkoznak kis kerttel. Mert mindenki rohan a hétköznapokon, hétvégén meg jól esik kicsit leengedni. No meg arra vagyunk szoktatva, hogy ott a bolt, ahol mindent meg lehet venni. Engem elégedettséggel tölt el, hogy az udvar végéből leszedhetem az ebédhez valót, és hogy ezt-azt üvegbe zárhatok télire. Van vele munka, de kész haszon, mert a kapálgatás, gyomlálgatás, ide-oda pakolás során megvan a napi mozgásszükséglet is. 

Elég a locsogásból, jöjjön néhány fotó a kertemről:

Maci kávés keksz

 Kis vendégünk, aki időközben jól megnőtt, elkísért az iskolába és segített a pakolásban, ezért elkészítettem ebédre a kedvencét, bolognait. Utána Maci kávét kért, s miközben kevergettem, az agyam sütikre szakosodott része aktiválódott: egy  kekszet képzeltem el a dobozban lévő por felhasználásával, csokidarabkkal. Másnap a tettek mezejére léptem.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• kanálhegynyi szódabikarbóna
• nagy csipet só
• 2 evőkanál instant Macikávé
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 25 dkg vaj
• 2 közepes tojás
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A csokit feldaraboltam.

A lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát, sót, a Maci kávét elvegyítettem és összemorzsoltam a vajjal. A két tojással összegyúrtam, végül a csokidarabokat is belevegyítettem. 

Diónyi tésztadarabokat téptem le, golyóvá formálta, tepsibe pakoltam, enyhén lelapítottam. 

180 fokos sütőben egész világosra sütöttem, addig, míg tetejét megnyomba már nem lágy. Gyorsan sül, figyelni kell rá.

Unokaöcsi elégedett volt az eredménnyel, rájárt becsülettel. Finoman omlós és nem eléggé csokis lett.😉

Lekváros kifli, a századik

 Nem számoltam meg ugyan, de biztosan sokadik. Ha többfélét sütök, szinte biztos, hogy valamiféle kifli is szerepet kap: mindenki szereti, kirándulni is tökéletes, lekvár van bőven, s kitalálhatom, most éppen hogyan készüljön. Persze más töltelékkel is lehetne, de önző módon rendszerint a lekvár mellett döntök, ami szilva legyen, mert nekem az a kedvencem. 

Időnként a férjeink kimenőt kapnak, ilyenkor legtöbbször koncertre mennek, s persze hogy nem engedem el az enyémet sütemény nélkül. Sörkorcsolya volt az óhaj-sóhaj, ami számomra valami sósat jelent, de ez most új megvilágításba helyeződött: az édes mind elfogyott, a sós kevésbé volt kelendő. De biztosan csak a szilvalekváros, roppanós, porcukros kifli az oka...

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• nagy csipet só
• 2 evőkanál porcukor
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 3 tojássárga
• 2 dl főzőtejszín
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 nagy üveg szilvalekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot tálba mértem és a margarin és zsír hozzáadásával összemorzsoltam. Mikor egyenletesen eloszlott benne a zsiradék, belekerült a tojássárga, vanília, tejszín és összegyúrtam. Keményebb, de azért gyúrható-formázható tésztának kell lennie.

Ha túl kemény lenne, pici tejjel lehet lazítani, ha meg lágyra sikerül, még kevés liszt kerüljön bele.

8 gombócra osztottam, mindegyiket sorra vékonyra, kör alakúra nyújtottam és félbe-négybe, majd 8 szeletre vágtam derelyemetszővel. Töltöttem, sodortam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem. Nem kell sötét színt kapnia, akkor túl száraz lesz. 

Sütés után porcukrot szórtam rá- de egy részét anélkül ettük, a lekvártól és a benne lévő kicsi cukortól úgy is elég édes volt. 

Így töltöttem: a lekvárra ráhajtottam a két tésztasarkot és kicsit rányomtam, utána sodortam kiflivé- így talán kevésbé folyik ki a töltelék. De azért itt-ott mégis megtalálja a kiutat, pedig kemény lekvárt szoktam beletenni. Persze nem üstben, egész keményre főzöttet, mert az tuti nem szökne ki. 

Kávé mellé tökéletes- utóbbi időben néhány kirándulásra is ezt sütöttem, mert e reggeli kényelmes kávézásnak kísérője is kell legyen. 

No meg napokig megtartja roppanósságát, élvezhetőségét.