Karamelles mézes

 Olyan szépen elterveztem a szabadidőmet! 😄 Azért nevetek, mert csak tervek maradtak. Vagyis többnyire. Korábban hazajövök a munkából, s a fennmaradó két-három órát a blognak kéne szentelni. Kéne. De hát mindig van valami, ami keresztülhúzza a számításaimat. Az, hogy hétvégén végre hazajött a Fiúnk, örömteli, ezért szívesebben hanyagolnám gyakrabban netes teendőimet. A családdal, illetve a konyhában töltöttem a hétvégét, a péntek délutánt is beleértve. Ennek mellékhatása, hogy több közzétenni való is keletkezett időközben. 

A múlt héten átnéztem a korábbi évek fotóit, s köztük találtam karamelles mézes krémes fotókat, többszörit is, de receptet hozzá akkoriban nem eszközöltem. Ezért -is- a hétvégén megsütendők élére raktam elkészítését, füzetbe lefirkantva a felhasznált mennyiségeket. Így már bátran teszem közzé friss és régebbi fotókkal egyik kedvenc süteményemet:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 tojás
• 1 dl folyékony méz

A krémhez:

• 25 dkg cukor
• 2 dl víz
• 5 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 25 dkg vaj
• + 2 evőkanálnyi darált dió a tetejére

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót, szódabikarbónát elvegyítettem, elmorzsoltam a maragarinnal és zsírral, majd a tojással és mézzel összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, pici tejjel lehet segíteni rajta- nekem nem volt szükségem rá. Ha pedig nagyon ragacsos lenne, nagy csipet liszttel gyúrjuk át.

A tésztát 4 részre osztottam, lisztezett deszkán sorra tepsi méretűre nyújtottam, (kb. 28×32 cm), tepsi hátán kisütöttem. Addig sültek, míg barnulni kezdtek. Gyorsan sül, figyelni kell rá.

A krémhez előbb a cukorból karamellt készítettem: kis lángon hagytam felolvadni, időnként átkavartam. Mikor az egész cukor megbarnult, hozzáöntöttem a vizet, vigyázva, mert ilyenkor fröcsögni szokott. Hagytam elfőni, feloldódni a cukrot. Közben a tejben elkevertem a két pudingport. Mikor a karamell teljesen feloldódott, beleöntöttem a pudingot-tejet, s kavargatva sűrűre főztem. A vajból 5 dkg-ot még forrón hozzákevertem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkevergettem. Mikor már nem meleg, összekevertem a többi, előbb szétnyomkodott vajjal. 

A krémet 4 részre osztottam, s megtöltöttem a lapokat, a tetejét is lekentem és darált dióval szórtam be.

Másnapra átpuhult és könnyedén lehetett szeletelni.

A karamellel engem meg lehet vesztegetni- ezért a rajongás e süti iránt. S nem csak a krém miatt, a mézes lapok jól megpuhulnak, s a rétegek együtt kellemes összhatást adnak. 

Sós kőttes palacsinta

 Mifelénk a tarkedlit nevezik kőttes palacsintának. Ha nem is túl gyakori, de állandó visszatérő vendég a konyhában- a hagyományos változat sok-sok éve szerepel már a blogon itt. Ezt édesen esszük, de közben jó ideig motoszkált bennem a gondolat, mire tettre váltottam, hogy sós változatot is készítsek belőle. Az is visszatérő lett, többször készült már. Van róla korábbi, telefonos fotó is, de a legutóbb készült is megörökítésre került, ez közelebb van:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 1 csomag száraz élesztő
• 2 nagy tojás
• 5 dl tej
• fél dl olaj
• néhány szelet felvágott
• 10-15 dkg reszelt sajt
• 1 piros paprika
• néhány szál petrezselyem, snidling
• + olaj a sütéshez

Így készült:

A felvágottat (sonka, szalámi) apró kockákra vágtam, a paprikát is. A sajtot lereszeltem. A zöldfűszert megmostam, felaprítotttam. 

A lisztet, sót, élesztőt elvegyítettem, beleöntöttem az olajat, a tojások is belekerültek, majd apránként a tej s közben kavargattam. Az összes tejet beleöntöttem, simára kevertem. Utoljára kerültek bele az előkészített ízesítők.

Letakarva hagytam kelni. 

Serpenyőben olajat melegítettem, annyit, amennyi bőven ellepi az alját s kanállal galuskákat szaggattam bele a masszából. Mindkét oldalukat pirosra sütöttem.

Vacsorára vagy leves mellé másodiknak is kitűnő. No meg azt teszünk bele, amit szeretnénk, ami kéznél van. A fűszerezés is lehet ízlés szerinti. És kitűnő maradékmentő recept is- a felvágott, sajt elfogyni nem akaró vége simán felhasználható bele. Lehet hozzá joghurtot kanalazni, vagy tejfölt kenni rá- mindenképp finom.

Almás sütemények

 A legutóbbi almás pite adta az ötletet, hogy összeállítsak egy "csokrot" az ezzel a gyümölccsel készült sütikből. Végigpörgettem az almás sütik címkét, van már jó néhány, egész hasonlók is, meg olyan is, amiről el is feledkeztem. A legnépszerűbb egyértelműen az almás pite, Sógorom nagy rajongója, meg egy kis tanítványom is volt, akinek az "almás piti" volt a kedvenc sütije. De számtalanféle-képpen felhasználtam süteményekbe, édességekbe. 

Alma... ha gyümölcs, akkor biztos, hogy elsőként ez jut eszünkbe. Télen mindig van itthon, s megszívlelve a "napi egy alma az orvost távol tartja" mondást, fogyasztjuk is becsülettel. Mi mindig a szomszéd faluban szerezzük be- megérdemelnek egy kis reklámot: az Ipoly 2000 Fruct Kft. Ipolydamásdon található kertészetéből. Már megnyitottak, jelenleg kedden 12-17 és szombaton 8-13 óra között lehet náluk vásárolni. A gyümölcs már le van szedve, ládából lehet válogatni. Télen is nyitva vannak, a hűtőházukban tárolt sokféle almából lehet betárazni egy időre. Megér egy kiruccanást a Dunakanyarba...

Miért is van igaza a fenti mondásnak? Az alma rendszeres fogyasztása - leginkább héjastul- támogatja a szív- és érrendszert,  antidioxáns hatású vegyületeket tartalmaz, vitaminokban gazdag, tele van rostokkal. (Forrás) Persze mindez nyersen, de egy házi almás pite is egészségesebb, mint a feldolgozott édességek. Akkor almás finomságok következzenek: az Almás süti címkére kattintva megtalálható az összes, én egy részét emelem itt ki- lehet válogatni. A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.

Almás krémes szelet

Novemberi süti

Pudingos almás leveles tésztából

Almatorta sütés nélkül

Kekszes almás

Almás-diós kuglóf

Karamelles almás süti

Almás piskóta

Almás krémes

Almás habos sütemény

Almás búbos

Almás pite

Omlós almás pite

 Férjem rám "parancsolt", hogy vegyek vissza a sütésből, mert eltökélte, hogy lead tíz kg-mot. Egyrészt meglehetősen önfejű vagyok, nekem aztán ne mondják meg, hogy mikor és mit csinálhatok, másrészt úgyis kijátszom a rendeletet-  most épp azért sütöttem, hogy vihessen magával harapnivalót az újabb fiús bulira. Idén még nem készült almás pite, hát amúgy is itt volt az ideje. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 15 dkg zsír
• 10 dkg margarin
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1,5 kg alma
• 4 evőkanál cukor
• 1 mokkáskanál mézesfűszerkeverék/ fahéj
• 3 evőkanál gríz
• + porcukor a tetejére

Így készült:

Az almát megmostam, héjastul lereszeltem. 

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojást és kanalanként annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. 

A reszelt almát kicsavartam, belekerült a cukor, mézesfűszer, gríz és összekevertem. 

A tésztát két részre osztottam- egyiket kinyújtva a tepsi aljára tettem, rásimítottam az almát, befedtem a másik felével a tésztának. Villával megszurkáltam, 180 fokon pirulásig sütöttem.

Még melegen szórtam rá porcukrot. 

Én nem szoktam előre megpárolni az almát- így tanultam Anyukámtól s maradt ez a bevált módszer. 

A tészta pedig a zsírtól-margarintól puha, omlós. Férjem -fogyás ide vagy oda- jó ízűen evett belőle. 😃

Sült pizzaszósz

 Nővérem készített így pizzaszószt, s tavaly tettem én is egy próbát. Bevált, s idén is nekiláttam, emlékeim alapján. Mint kiderült, miután telefonon kibeszéltük ténykedéseinket, nem teljesen jól emlékeztem rá, ugyanis paprika és répa nem kellett volna bele, de nem vált hátrányára, egész finom lett, így az "elrontott" készítési módot örökítem meg. Ami a pizzát illeti... havonta egyszer biztosan készül,  mégsincs a blogon, bár többször készültem lejegyezni, hogy is készül minálunk. De ami késik, nem múlik- a rávaló már kész. 😃

Hozzávalók:

• 4 kg paradicsom
• kevés olaj
• 4 nagy fej hagyma
• 6 paprika (piros és zöld vegyesen volt)
• 1 fej fokhagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 1 csípőspaprika
• só
• bors
• bazsalikom, kakukkfű, rozmaring
• kanálhegynyi tartósítószer

Így készült:

Az összes zöldséget megmostam, pucoltam-szeleteltem, (persze a paprika csumáját eltávolítottam, az esetleges hibás részeket kivágtam), egy nagy lábas alját kiolajoztam, s az összes zöldséget belepakoltam, 1 teáskanál sót, a zöldfűszerekkel együtt- bazsalikomból raktam többet, másik kettőből kevesebbet. 170 fokos sütőbe tettem, ahol legalább 2 órán keresztül sült. Időnként átkavartam. Az se baj, ha itt-ott megsül-pirul a tetején lévő zöldség. 

Most úgy alakult, hogy másnap folytattam: a rozmaringot kiszedtem belőle, a bazsalikom szárát is, csak a leveleket hagytam, a kakukkfűnek meg eleve csak a leveleit tettem bele. Botmixerrel pépesítettem, nem teljesen simára. Megkóstoltam, szükség szerint még sóztam, bors is került bele mokkáskanálnyi és a végén pici tartósítószer. Tűzhelyen fél órát még főztem, aztán üvegekbe pakoltam, lezártam, fejtetőre állítottam úgy 10 percre.

9 darab 4 dl-es üveggel lett ebből a mennyiségből.

Nagy előnye, hogy a sütő megmenekít a kavargatástól- nem sül oda benne, csak azért kavartam át néha, hogy a tetején megpirult zöldségdarabok alulra kerüljenek. S 9 pizzasütéshez megvan a rávaló szósz.

Köszi, Tesó, az ötletet, ez is egy minden évben elkészítendő recept marad. 😊

Misimákos

 Hétfőn a konyhában töltöttem szinte az egész napot. Befőztem, s késő délután arra is szakítottam időt, hogy sütit készítsek a koncertre készülő fiúknak- Férjeinknek. Almás pitét terveztem már hétvégére is, amikor elmaradt a sütés- nálam az megy csodaszámba, ha hétvégére nem izzítom be a sütőt-, de valami mákoson is kattogtam, mivel az épp szülinapos koncertező rajong ezekért a sütikért. Ezúttal sem kerestem hozzá receptet, csak összeállt a kép, miközben hasonló módon készült az első sütemény. S el is neveztem az ünnepeltről.

Hozzávalók:

Az alsó laphoz:

• 25 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 10 dkg margarin
• 1 evőkanál joghurt/ tejföl
• 1 üveg lekvár lekenni- szeder-szilva, de bármilyen tetszés szerinti jó

A mákos réteghez:

• 4 tojás
• 22 dkg cukor
• 25 dkg darált mák
• 5 dkg liszt
• fél csomag sötőpor
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 15 dkg margarin

A tetejére:

• 15 dkg tejcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

Az alsó laphoz valókat összegyúrtam- joghurt vagy tejföl annyi kerüljön bele, hogy gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk. 

A mákos réteghez a tojásokat a cukorral alaposan összekevertem. A margarint mikróban megolvasztottam, épp annyira, hogy folyékony legyen, de ne forró. A cukros tojást elkevertem a mákkal, liszttel, sütőporral, vaníliával, utoljára a margarint kevertem bele.

Az első tésztát tepsi méretűre nyújtottam, 26×32 cm-esre, tepsibe igazgattam -előtte kibéleltem sütőpapírral-, megkentem vastagon lekvárral, rácsorgattam a mákos masszát, elsimítottam.

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem. 

Mikor kihűlt, a csokit az olajjal gőz felett felolvasztottam, bevontam vele a sütemény tetejét. Még szórócukor is került rá. 

A lekvár mindenképp jót tesz neki, ha még savanykás is, annál inkább. Csoki nélkül még jól viselkedne, de az sem vált hátrányára. Kicsit tartottam a mákos réteg sikerétől, de nem lett tömör, szépen felnőtt. Szóval finom lett. 

Krumplis-sajtos chilis bab

 A darált hús egyik kedvenc alapanyagom. Néha csak úgy veszek hazafelé a húsboltban, különösebb cél nélkül, hogy aztán gondolkozhassak, mi legyen belőle. Mint most is. Többféle ötlet kavargott a fejemben, aztán összekombináltam egy sokadikat- mint szinte mindig, az otthon fellelt alapanyagok döntöttek. 

Hozzávalók:

• 1,5 kg krumpli
• 1 kg darált sertéscomb
• 1 fej hagyma
• 1 paprika
• 1 gerezd fokhagyma
• 3-4 evőkanál olaj
• só, bors, paprika
• 1-1 konzerv kukorica és bab
• 2 dl ketchup
• ízlés szerint csípőspaprikakrém
• 30-35 dkg sajt

Így készült:

A krumplit héjában főni tettem annyi vízben, amennyi ellepi.

A hagymát, paprikát, fokhagymát apróra vágva kevés olajon megpároltam, majd hozzáadtam a darált húst is. Sóztam, borsoztam, kevergetve morzsásra pirítottam. Belekerültek a leszűrt konzervek, teáskanálnyi pirospaprika, a ketchup, kevés csípőspaprikakrém. Összefőztem, kóstoltam, hogy elég sós-e, ha kell, még fűszerezzük-sózzuk.

A megfőtt krumplit leszűrtem, pucoltam, vékonyan kiolajozott sütőtál aljára karikáztam, nagy csipet sót szórtam rá és a sajt úgy egyharmadár ráreszeltem. Ráöntöttem a húsos ragut, elsimítottam és a többi sajt a tetejére került.

180 fokos sütőbe tettem és addig sült, míg  a sajt kissé pirulni kezdett a tetején.

Bár rizs szokott készülni a chilis babhoz, krumplival is ízlett a családnak. Nekem meg a sok sajt a tetején. Szóval finom lett, érdemes megtartani a receptet.

Hogyan tovább? Alma leveles tésztában

 Nem szoktam kibeszélni a munkámat. Annyit róla, hogy már korábban megfordult a fejemben, hogy felmondok, de amikor komolyra fordult volna, elbőgtem magam. Így maradtam. Talán az a baj vele, hogy mindent nagyon a szívemre veszek, így folyamatosan hurcolok magammal valami plusz terhet. Nem tudom nem hazahozni a munkát. Elsőseim voltak, "csak" tizenkilenc, s persze annyiféle gyerkőc. Nagyon tudom szeretni őket, a legvásottabbat is. Szeretek tanítani, erre vagyok berendezkedve. Teljes gőzzel toltam végig a tanévet, ez abból is látszik, hogy alig írtam a blogra. Estére, mikor időm lett volna rá, már gondolkodni sem akartam. A tanév végén pedig hoztak egy döntést, ami az igazságérzetemet ugyancsak felzaklatta. Két hétig tipródtam, közben gyakran elsírtam magam, itthon meg diadalmasan böködték az oldalamat a "mondj már fel" jeligével, de ez a lehetőség sem nyugtatott meg. Hogy hagyjam cserben a kis leendő másodikosaimat? Miközben a termemben pakoltam ki a szekrényemet és sok mindent kidobtam, született a köztes ötlet: csak részmunkaidőben vállalom a következő tanévet, s közben eldöntöm, mit is akarok csinálni. Valamit biztosan. 

Most, hogy nyakunkon az újabb tanév, a nyugtalanság is megjelent- azzal zárta beszélgetésünket amúgy csupaszív és nagyon laza Igazgatónk, hogy őszig még sokminden változhat. Ebben biztos voltam, és vagyok- csak nem számomra előnyösen. Szóval egyáltalán nem lelkesen indulok neki ennek a tanévnek... De a részmunka mellett fennmaradó időt szeretném a blogra, blogokra szánni. A többes számról később. S majd a gyakorlat eldönti, ezúttal mennyire áll közel hozzá az elmélet. S ha már kipanaszkodtam magam, keresek egy receptet is hozzá.😀Végiggörgetve a korábbi fotókat, egy egyszerű, mutatós és nagyon finom sütire esett a választásom:

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 4 nagyobb alma
• 3-3 evőkanál cukor és darált dió
• 1 tojás

Így készült:

A leveles tésztát kinyújtottam, ujjnyi csíkokra vágtam. A diót és cukrot összekevertem. 

Az almákat megmostam, úgy 1 cm-es karikákra vágtam. A magházas részt hegyes késsel kikanyarítottam, hogy a közepe lyukas legyen.

Egy-egy csík tésztát áttekertem az almaszeleteken, a tészta végét mindig a lyukon "átfűzve". Felvert tojással lekentem, a diós-cukros keverékbe megmártottam, így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Már hetekkel ezelőtt megírtam a bejegyzés panaszkodós részét- s még mindig azon gondolkodom, közzétegyem-e. Az én nyűgöm, én döntésem, s annyira van köze a bloghoz, hogy ennek következtében szeretnék több időt szánni rá. S elindulni valamerre, ami eldönti, hogyan tovább...

Tűzoltó szelet

 Épp azon morfondírozom, miért ez a neve. Talán mert egy szelet belőle képes perpatvar utáni tűzoltásra? Tényleg nagyon finom, érdemes volt kipróbálni- nem kellett volna olyan sokáig várnia a sorára. A receptet itt találtam, egész apró változtatásokkal készült el.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 8 dkg porcukor
• 10 dkg margarin
• 1 tojás

A meggyes réteghez:

• 1 nagy üveg magozott meggybefőtt
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 2 evőkanál cukor
• csipet fahéj
• víz

A morzsához:

• 10 dkg porcukor
• 10 dkg liszt
• 6 dkg margarin
• 1 mokkáskanál fahéj

A tetejére:

• 5 dl Hulala

Így készült:

A meggyet leszűrtem, a levét kiegészítettem annyi vízzel , hogy összesen 8 dl legyen. Ebből a pudingporral, csipetnyi fahéjjal és a 2 evőkanál cukorral sűrű pudingot főztem.

A morzsához valókat csak összemorzsoltam, félretettem.

A tésztához összegyúrtam a hozzávalókat, kinyújtottam tepsi méretűre. A tepsit ( 28×32 cm-es) kibéleltem sütőpapírral, beleigazítottam tésztát. Rászórtam a meggyet egyenletesen elosztva rajta, ráborítottam a pudingot, elsimítottam, erre szórtam a morzsát.

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a morzsa pirulni kezdett a tetején. 

Mikor kihűlt, a tetejére simítottam a felvert habot.  

Akkoriban készült ez a süti, mikor elvétve fotóztam, s még ritkábban írtam a blogra. Fotó piszkozatban mentve, recept füzetbe firkálva származási hely megjelölésével egyött. Így sikerült összehozni egy újabb bejegyzést. 

Persze Hulala helyett lehet tejszínt is használni, akkor kevés cukor is kerüljön bele, illetve ízlés szerint. 

Kenyeres tojás

Apukám egy szem fia volt a szüleinek. S valamiféle elvárás volt az én szüleimmel szemben is, hogy bár egy fiúk legyen. Első gyerekük, persze lány, szívbetegen született, egy nap adatott meg neki. Aztán jött a Nővérem, akit nagyon vártak és féltettek. Valamivel több, mint másfél év után én. Még egy próbát tettek, közel négy éves voltam, mikor megszülettek ikerhúgaim. Emlékszem, mikor hazahozták Őket a korházból, persze Nővéremmel már előtte elosztottuk őket. Anyukám attól félt, hogy Apukánk haragudni fog, de szó sem volt erről. Munka után még hátán lovagoltatta őket körben az asztal körül. A kék szemú, szőke fürtös kislányok kitettek négy fiút- már picinek is nagyon elevenek voltak, amint megtanultak felállni, a kiságyat is meg kellett magasítani, mert bukfenceztek ki belőle. Hamar elindultak, s onnantól meg sem álltak: az etetésük is úgy zajlott, hogy Anyuka ült az ágy szélén a tányérral a kezében, a lányok szaladtak egy kört az asztal körül, megálltak egy falatra, újabb kör után jöhetett a következő falat. Gyakorta készült kenyeres tojás is nekik, mai napig szeretem. Reggelire gyorsan össze lehet csapni, zöldséggel számomra tökéletes napindító- s valamiért mindig a Húgaim jutnak róla eszembe, akik azóta kifutkározták magukat, már képesek nyugton is ülni. S ami még érdekes: négyünknek négy utódunk lett, Hédink az egy lány közöttük. 

Nem is a recept annyira érdekes, hisz nagyon egyszerű- inkább az általa felidézett emlékek.

Hozzávalók:

• 1 szelet kenyér
• 1 nagy tojás
• 1-2 evőkanál olaj
• csipet só
• pici bors

Így készül:

Az olajat kicsi serpenyőbe teszem, ráteszem a falatokra tépdesett-morzsolt kenyeret- kis lángon kicsit pirítgatom, rákerül a só meg bors és ráütöm a tojást. Addig sütöm, míg a tojás megszilárdul. Ennyi...

Bármilyen zöldség vagy savanyúság illik és jól jön hozzá.

Persze lehet sokszorozni a mennyiséget, nekem ennyi pont elég egy gyors reggelihez. 

Leányzóm is szokta sütni, remélem, majd Ő is továbbadja e "receptet".