2019. március 18., hétfő

Mit főzzek már megint? 1.

Azt hiszem, minden konyhában rendszeresen sürgölődő háziasszony örökzöld kérdését tettem fel. Legalábbis azokét, akik hozzám hasonlóan legtöbbször nem terveznek előre, csak szétnéznek a kamrában, hogy az ott fellelhető alapanyagokból teremtsenek valamit a család asztalára.
Szóval, terveim között szerepel hetente 1-1 menü összeállítása, ajánlása, hátha másokat megmentek a felesleges fejtöréstől. És nem utolsó sorban magamat is ösztönözzem az előre tervezésre.
 Már próbálkoztam vele, hogy előre eltervezem, mit főzzek az elkövetkező 1-2 hétben, de mindig dugába dőlt, mert közbejött 1-1 felhasználásra váró alapanyag, vagy valamilyen idényzöldség-gyümölcs állt a házhoz, vagy ... Szóval úgy döntöttem, felesleges. Legjobban szeretem, mikor a családtagok mondják meg, mit főzzek, de néha nekik is ellentmondok, mert nem ehetünk állandóan mondjuk rántott húst. De többnyire nekem kell törni a fejem, mit is főzzek. Azért valamit mindig kiötlök.
Hússal vagy anélkül? Gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra, ma már azért gyakrabban. A férfinép nem is bánja, főleg Férjem húst hússal enne. Azért hét közben iktatok be húsmentes napokat is.
Elsőként néhányat a kedvenceink közül ajánlok, s mellé természetesen desszertet is, mert sütiből van a legtöbb a blogon, hisz eredetileg sütis blognak indult. Meg nem árt időnként saját kezűleg gondoskodni a tízórairól sem- erre is tudok egy-két ötletet! 😉
Ebédre nálunk mindig jöhet:
( A recept a képek alatti feliratra kattintva érhető el.)
Húsgombócleves
Sajttal-sonkával töltött csirkemell
Tarka túrós süti
Vacsorára valami húsmentes:
Zöldséges lepénykék
Tízóraira, uzsonnára remek lehet:
Mini pizzák
És egy ráadás süti, mert sütiből sohasem elég!!!
Diós-grízkrémes süti
Nem kevés idő összeszedni, linkkel ellátni, keresgélni, de néha jó kicsit visszatekinteni a régi bejegyzésekre.

Ezt a bejegyzést -nem is tudom, illik-e? - de ajánlom az égiek legújabb angyalának. Nem ismertem Őt személyesen, de gyerekeim által követtem sorsát. Nővére Fiamnak volt osztálytársa, s Leányzómnak iskolatársa -volt.  Nagyon megérintett, s nagyon szurkoltam Neki. Jóformán meg sem ismerhette az életet, mert az a rövidke is küszködéssel telt, hogy legyőzze azt a kegyelten kórt. Úgy tűnt, felülkerekedik a betegségen, de nemrég egy agresszívabb formája támadta meg, s tegnap este elveszítette a harcot. Annyira kegyetlen az élet! Ezt senki sem érdemli meg, nemhogy egy tizenéves gyerek... Megsirattam... Azt szokták ilyenkor mondani, nyugodjon békében. Legyen úgy!

Rahátos kekszek

Másik kekszféle, amivel -többek között- felpakoltam Fiamat.
Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • csipet só
  • 12 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 15 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 3 tojás
  • rahátkockák
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport, cukrot tálba mértem, s elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a narancshéjat és vaníliát, valamint a tojásokat, és összegyúrtam a tésztát.
Diónyi gombócokat formáltam belőlük, tepsibe pakoltam, s mindegyik közepébe 1-1 rahátdarabkát nyomtam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem a kekszeket.
Vaníliás porcukorral szórtam be.
Finom, roppanós kekszek lettek.

Rahát híján diódarabkákkal is el tudom képzelni, vagy bármilyen aszalt gyümölccsel is finom lehet. 


2019. március 17., vasárnap

Sóskaszósz fasírttal és krumplival

A sóska is egyike azon alapanyagoknak, ami egyféleképpen készült nálunk: levesnek. Finom volt, én mindig is szerettem, de a mi konyhánkból szép lassan elmaradt, mert rajtam kívül senki sem szereti kis családunkban. Semmilyen "gazlevest". Értem ezalatt a saláta-, komló- és sóskalevest. Gyerekkorunkban mindegyik készült a maga szezonjában, s mi bizony nem válogattunk. Vagy mert nem voltunk ellátva minden földi jóval, vagy szerencséje volt Anyukánknak.
Az utóbbi időben gondoltam egyet, s tettem egy próbát a sóskával szósz formájában. S láss csodát, mindenkinek ízlett! Olyannyira, hogy már másodjára is készült. Boltban kapható fagyasztott sóskából készült, de vetni kéne a kertbe is, ha már sikerült becsempészni a konyhába.
Hozzávalók:

  • 45 dkg fagyasztott sóska
  • cukor
  • 2 dl tej
  • 1 evőkanál liszt
A sóskát 1 dl vízzel főni tettem, amúgy félig fagyosan, mert elfelejtettem időben kivenni, hogy legyen ideje kiolvadni.
Mikor felfőtt, sóztam, kicsi cukrot tettem hozzá és felöntöttem a liszt-tej keverékével. Hagytam néhányat rottyanni, közben megkóstoltam, elég sós-e, elég a cukor hozzá. Nem kell, hogy édes legyen, csak nagyon savanyú sem.
Sós vízben főtt krumplival és fasírttal ettük.
Biztosan mindenkinek megvan a kedvenc fasírtreceptje, a miénk ez: darált hús, vízben áztatott majd kicsavart kenyér, tojás, só, bors, paprika, fokhagyma. Ha nincs szikkadt kenyér, zsemlemorzsát teszek hozzá, meg kis vizet. 
Nálunk vacsorára készült mindkét alkalommal. Fasírt helyett főtt vagy sült hússal is finom lehet, főtt krumpli helyett vajas krumplipürével, vagy hagymás krumplival.

Szűzpecsenyével- ezúttal a gyerekek készítették a vacsit:



2019. március 16., szombat

Joghurtos babapiskóta

Lerí a fotókról, hogy mikor készült ez a desszert... Orgonanyíláskor, málnaérés idején. 
A hűtőben egy egész vödör gyümölcsjoghurt szégyenkezett amiatt, hogy nem kell senkinek. Hát én hasznossá tettem. Babapiskótával és málnaszemekkel rétegezve mindjárt kelendőbb lett. 

Hozzávalók:

  • 1 csomag babapiskóta
  • 8 dl gyümölcsjoghurt
  • 1-2 maréknyi málna vagy más gyümölcs
Így készült:
Egy edény alját kiraktam fele piskótával, rákentem fele joghurtot, néhány szem gyümölcsöt szórtam rá. Következett a másik réteg babapiskóta, a maradék joghurt s málnaszemek.
Néhány órára hideg helyre tesszük. Ez idő alatt a babapiskóta megpuhul s szeletelhetővé válik.


Cukor nem kell hozzá, mert a joghurt is meg a piskóta is édes.
Egyszerű és finom, gyorsan kész, csak a piskóta puhulására kell várni.

2019. március 15., péntek

Zabpehelylisztes palacsinta

Közismert palacsintasütés-ellenes vagyok. Enni is csak friss-melegen szeretem. Nem úgy a család. A kedvükért néha erőt veszek magamon. Igaz, ezúttal a kíváncsiság hajtott! 😀 Többfelé belefutottam már receptböngészés közben, (elsőként talán Gabinál láttam), s gondoltam, a megkezdett zabpelyhes zacskó tartalmát felhasználom. Nem kerestem receptet, csak úgy érzésre készült. Ami meglepett, hogy sokkal jobban kezelhető a palacsinta, azaz nem ragadt le, nem szakadt szét, olaj nélkül szépen, egyenletesen sült egyik a másik után. Szóval érdemes volt kipróbálni, s bár nem lettem szerelmese a palacsintasütésnek, ily módon talán gyakrabban ráveszem magam!


Hozzávalók:

  • 25 dkg zabpehelyliszt
  • csipet só
  • 1 csapott evőkanál cukor
  • 12 dkg fehér búzaliszt
  • 3 tojás
  • tej szükség szerint
  • 3 evőkanál olaj
Így készült:
A zabpelyhet kávédarálóval lisztté őröltem.
A zabpehelylisztet, sót, cukrot, 1 tojást és kevés tejet simára kevertem. Furcsa állaga volt, ezért tettem hozzá lisztet is. Most már inkább hasonlított palacsintatésztához. A másik két tojást is hozzáadtam, simára kevertem, s még annyi tejet, hogy sűrűn folyós állaga legyen. Végül az olajat kevertem hozzá.
Az első palacsinta sütésekor picit megolajoztam az edényt, de a továbbiak anélkül sültek. Engedelmesen hagytam magát megfordítani, tenni-venni.


Lekvárral ettük, tavaly készült finomságos bodzavirág lekvárral, aminek a receptjével még tartozom. Utolsó üveget találtam belőle a polcon. Idén legalább duplázom az adagot, már akkor eldöntöttem, mikor az elsőként főzöttet kóstoltuk!
A palacsinta is finom volt, ici-picit más íze van, de senki nem panaszkodott rá. 

2019. március 10., vasárnap

Fasírt, ...

... az örök kedvenc.
Míg a család többi tagja rántotthúspárti, addig én nagy fasírtrajongó vagyok. Bár gyerekkoromban azt mondtam, én sose fogok sütni, mikor a nyers masszát láttam kidolgozódni Anyukám keze között. Természetesen ma már más véleményen vagyok. Sütöm előételnek, hidegtál összetevőjeként, krumpli-rizs mellé kísérőnek, Fiamnak magával vinni.
Ez most az alaprecept, amit időnként megbolondítok sajttal, krumplival, gombával, hagymával, főtt tojással, mikor mihez szottyan kedvem. Mindenképp finom. Sütőben is lehet sütni, most olaj és zsír keverékében sült- ez az egészségtelenebb, de finomabb változat.

Hozzávalók:

  • 60 dkg darált hús
  • bors, pirospaprika
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 3 nyers tojás
  • 3-4 szelet szikkadt kenyér
  • zsemlemorzsa
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • olaj/zsír a sütéshez
Így készült:
A kenyeret beáztattam.
A darált húst, fűszereket (1 teáskanál só, mokkáskanálnyi bors, ugyanannyi paprika), zúzott fokhagymát, tojásokat tálba tettem. A kenyeret kicsavartam, belemorzsoltam. Összegyúrtam, közben annyi zsemlemorzsát tettem bele, hogy megfelelő keménységű, formázható legyen.
Meggömbölyítettem, a méret tetszőleges lehet: van, amikor csak diónyi méretűeket sütök, van, hogy nagyobbakat. 
Ujjnyi olaj-zsír keveréket serpenyőben felhevítek, amikor már forró, megsütöm benne a fasírtgolyók mindkét oldalát.
Már többször készítettem fűszeres paradicsomszószban, ez továbbragozott recept- recept itt-, meg gombával, tejfölös szószban- ez is nagyon finom volt, de még nincs megörökítve. Szóval megunhatatlan, számtalanképpen variálható, fogyasztható. Meg gondolom, ahány ház, annyi recept van hozzá- nekünk ez a kedvenc.

2019. március 8., péntek

Kókuszos-kekszes őzgerinc

Az elmúlt hétvégén addig-addig agyaltam, hogy milyen süti is legyen az ebéd kísérője, hogy nem lett belőle semmi. Azaz mégis, csak éppen nem sült. Amíg főtt a húsleves, laptop előttem, recept kinézve, alaposan átgondolva ilyen-olyan megfontolásból, kicsit kínlódva, de elkészült a desszert is. Férjuram, látván a végeredményt, meg is jegyezte újfent, hogy "Te egy varázsló vagy!" 😊
Recept ötlete innen. S miket változtattam rajta? Először is a kókuszos réteghez semmilyen zsiradék nem kell- úgy gondoltam, így nagyon ragacsos lesz, ezért tettem bele vajat is. Így is ragadt, vizezett kanál hátával simogattam bele a formába. A kekszes részhez darabos keksz is kellett volna, én ehelyett diódarabkákat tettem bele tarkaság gyanánt. Meg keveselltem is a barna rész mennyiségét, fél kg darált kekszből készült s nem lett sok. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti is finom volt, de így is ízlett mindenkinek, sőt! ☺


Hozzávalók, 2 őzgerinc formához:
A kókuszos réteghez:
  • 5 evőkanál liszt
  • 5 dl tej
  • 5 evőkanál cukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 10 dkg vaj
  • 20 dkg kókuszreszelék
A kekszes részhez:
  • 3 dl víz
  • 5 púpozott evőkanál cukor
  • 10 dkg vaj
  • 50 dkg darált keksz
  • 10 dkg aprított dió
  • 2 evőkanál kakaó
  • fél üvegcse rumaroma
  • 1,5 dl tej
Így készült:
A kókuszos réteghez a közepesen púpozott evőkanállal mért lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáöntöttem a többi tejet. A cukorral és vaníliás cukorral együtt állandóan kavargatva sűrűre főztem. Amint levettem a lángról, hozzákevertem a vajat, s mikor ez felolvadt, a kókuszreszeléket is. Hagytam hűlni.
A késsel darabokra vágott diót lábosban kis lángon kissé megpörköltem. Így finomabb lesz.
Közben elkészült a kekszes rész: A vizet a cukorral és vajjal addig melegítettem, míg a vaj felolvadt. Hozzáadtam a kakaót, darált kekszet, rumaromát, diót és kevergetni kezdtem. Közben annyi tejet adtam hozzá, hogy összeálljon a massza. Nekem másfél dl kellett hozzá.
Két őzgerincformát kibéleltem fóliával.
A kókuszos masszát nagyjából két egyenlő részre osztottam. Feléből végigkentem-nyomkodtam egy , időnként vízbe mártott- kanállal a forma alját oldalát, de hagytam a tetejére is egy keveset. Fele kekszes részt beleborítottam, belenyomkodtam, s a maradék fehér masszával a tetejét is betakartam. Csak úgy kanállal rápakoltam, s elsimítottam a tetején.
A másik felével ugyanígy jártam el. Kicsit elszámoltam magam a végén, mert a második rúd aljára nem volt teljesen elég a kókuszos krém.
Hideg helyre tettem, majd néhány óra múlva -ez jó, ha két óra volt- kiborítottam a formából, s szeleteltem.



Hosszadalmasra sikerült a leírás, de azért elég hamar elkészült. A formába pakolás volt talán a macerásabb rész. De legközelebb rutinosabb leszek! 😉
Nem lett túl édes, aki édesen szereti, több cukrot tegyen a kekszes részhez.