Meggyes kókuszgolyó

 Úgy volt, hogy elmúlt hétvégén Fiam is hazajön, de megfázott, kicsi hőemelkedése is volt, így meggondolta magát, nehogy nekünk is hazahozzon valamit. Nem mintha nem lenne idehaza is egy-egy kis nátha, torokkaparás, rekedtség. De Ő vigyáz ránk. Viszont Leányzóm ígéretéhez híven minden hétvégén tiszteletét teszi szüleinél, így van, kire süssek-főzzek minden egyes szombat-vasárnapon. A sütést vasárnapra halasztottam, de hogy legyen előző napon is nassolni való, hempergettem egy adag kókuszgolyót, ezúttal meggyesen. 



Hozzávalók:

  • 50 dkg darált keksz
  • 2 dl porcukor
  • 15 dkg vaj
  • 3 evőkanál kakaó
  • 1 dl meggylé
  • 1 dl tej
  • 1 fiola rumaroma
  • kis üveg magozott meggy
  • 5-6 dkg kókuszreszelék
Így készült:
A meggyet szűrőbe öntöttem.
A kekszet, porcukrot, kakaót, vajat összemorzsoltam, majd a meggylé, tej és rumaroma hozzáadásával összegyúrtam. 
Kis darabkákat szaggattam belőle, tenyeremben ellapítottam, 1-1 szem meggyet tettem a közepére, majd becsomagoltam, meggömbölygettem. Végül kókuszreszelékbe forgattam.

Szeretem ezeket a golyókat, vagy épp a kekszszalámit, gyorsan készülnek el, sütni sem kell, egyszerű alapanyagokból készülnek. S nem utolsó sorban finomak is.😋
A hétvégét pedig máris várom- itthon lesz mindenki! Legalábbis remélem, mert manapság semmi sem biztos...




Tejszínes kiflik

Ez a kifli is a hűtő tartalmának felhasználása során keletkezett. Így hasznosítottam a kis dobozka tejszínt, ami tejföl helyett került a tésztába. Roppanós, sokáig elálló süti lesz így a végeredmény. Szilvalekvár került bele, mert azzal szeretem legjobban a kifliket, de dióval is tölthető, vagy a kettő keverékével- valamikor próbáltam, úgy is nagyon finom. 



 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 evőkanál porcukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 dl tejszín
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A lisztet a sóval és cukorral elvegyítettem, a margarinnal összemorzsoltam. Hozzáöntöttem a tejszínt (cukrozatlan habtejszín), összegyúrtam.
1,5- 2 órai pihentetés után a tésztát 4 részre osztottam. Mindegyiket sorra vékony, kerek lappá nyújtottam. Félbe-négybe, majd azokat is felezve felvágtam. Mindegyikre teáskanálnyi lekvárt tettem, a két szélét ráhajtottam a lekvárra, utána sodortam fel.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.
Még melegében beszórtam vaníliás porcukorral.



Oszthattam volna 5 részre is, mert kicsit pufibbak-nagyobbak lettek a kiflikék, mint terveztem, de majd legközelebb. Gergőnek pakoltam belőle, aki visszaérve,  benn is felejtette a kamrában, s néhány nap múlva megkérdezte, jó-e még. Hogyne, akár egy hét múlva is, ebben biztos vagyok.


Mandulás londoni szelet

Van az úgy, hogy nem találom a szavakat. Azaz igen, csak nem a megfelelőeket- már harmadjára törlöm ki az írottakat, mert valahogy nem tetszettek egymáshoz fűzve. Két részletben megnéztem egy filmet, s az eleje által ígértek ellenére igencsak nyomasztó folytatása lett. S ez rátelepszik a hangulatomra is. Gondoltam, ha nekifogok blogot írni, jobb kedvem lesz. Hátha...

Múlt hétvégén ritkán látott vendégeink voltak- messze sodródott Húgomék másik, kicsit közelebb lakóval együtt. Azaz az ikrek. Szívvel-lélekkel sütöttem-főztem, persze többfélét, többek között londoni szeletet, dió helyett mandulával. Nem teljesen a recepthez híven, mert a maradék tojásfehérjék felhasználása is cél volt, így a tésztába nem csak sárgája került, hanem egész tojás is. Így is finom volt! S míg a vendégek jártak egyet a Börzsönyben, addig én sebtiben le is fotóztam munkám eredményét.



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 1 egész tojás+ 1 sárgája
  • 1 csomag sütőpor
  • 4-5 evőkanál tej
A töltelékhez:
  • sárgabaracklekvár
  • 4 tojásfehérje (3 maradék, 1 a tésztából maradt)
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg darált mandula
  • 1 citrom lereszelt héja
Így készült:
A mandulát diódarálón ledaráltam.
A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem. Összegyúrtam-morzsoltam a margarinnal, majd az egész tojás és egy tojássárga, valamint kevés tej hozzáadásával összegyúrtam. Épp csak annyi tejet tettem hozzá, hogy könnyen gyúrható, puha, de nem ragacsos tésztát kapjak. 
A töltelékhez a tojásfehérjéket előbb a sóval vertem fel, majd a cukor hozzáadásával kemény, sima habot vertem belőle. Óvatosan belekevertem a mandulát és citromhéjat.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, tepsibe(sütőpapírral bélelt, 28×36 cm-es) igazgattam-nyomkodtam. Vastagon megkentem sárgabaracklekvárral, majd erre rákanalaztam a mandulás habot, amit aztán elegyengettem.
180 fokos sütőben sült, addig, míg kissé megpirult a teteje, illetve a szélén látszott, hogy a tészta kis színt kapott.
Kihűlve szeleteltem.

Puha, finom süti lett belőle, ami varázsát a savanykás lekvár adja meg. Persze a mandulás/diós pirult habbal karöltve.
Épp jó volt a családi pletykapartihoz, tréfálkozáshoz, komolyabb témák mellé is. 

Kókuszkrémes szeletek

 Többnyire eltervezem, hogy mit fogok sütni, aztán mikor a megvalósításra kerül a sor, a lehető legjobban leegyszerűsítem. Most éppen orosz kucsmát terveztem sütni, hogy Sógorom kedvébe járjak- ugyanis ez az egyik kedvenc sütije-, mert Ő is az én kedvemben járt. A nyár végén hazautazott meglátogatni az édesanyját, s mivel mi a szép tervek ellenére sem jutottunk el szülőföldünkre, Őt kértem meg, hogy hozzon nekünk egy zsák padlizsánt. Ugyanis ott olyantájt  az itteni árakhoz képest  aprópénzért vesztegetik ezt az általunk kedvelt zöldségfélét. Meg is érkezett a szállítmány, de azóta sem tudom, mibe került- abból készült a közösen főzött zakuszka, de a többit magunknak raktam be a fagyasztóba. Hát sütivel honoráltam neki egyelőre a kedvességét. Ami egy jóval egyszerűbb, de kókuszos és finom süti lett.


Hozzávalók:

A tésztához:

  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
A krémhez:
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor (vagy vaníliás)
  • 6 dl tej
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg kókuszreszelék + 2 evőkanálnyi a tetejére
Így készült
A tésztához a tojásokat habosra kevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral, majd hozzáadtam a lisztet, olajat, elkevertem. Végül 2-3 részletben belekerült a tej is, simára kevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát. (28×32 cm a tepsi mérete.)
180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem. 
Közben a pudingból, tejből sűrű pudingot főztem. Sűrűn megkeverve hagytam kihűlni. A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként került bele a kihűlt puding, végül a kókuszreszelék. 
Az időközben kihűlt tésztalapot vízszintesen kettévágtam. Fele krémet bele kentem, a másik felét a tetejére.
Kókuszreszelékkel szórtam be a süti tetejét.


Akár azonnal is szeletelhető. 
Nagyon szeretem ezt a kevert sütialapot. Nem egy piskóta, de finoman pihe-puha, s bármivel tölthető, vagy csokidarabokat, mazsolát, diót, bármit belekeverve gyorsan kész az édes harapnivaló. Sógorom is elégedett volt vele! De az orosz kucsmát is megkapja egyszer...

Kefires pogácsa

Mindig úgy jár az ember, ahogy még nem. Most pont így: egyik hétvégén szóltam a Férjemnek, hogy megint kiégett a hűtőben a világítás. Úgy is maradt, egy egész hétig, amikor újra sütéshez készülve a kivett margarin puhasága sem keltett bennem gyanút. A két nappal korábban vásárolt hús zacskóból való kibontása hatására esett le a tantusz, hogy itt bizony többről van szó, mint holmi kiégett körtéről. Gyorsan kihúztam a fagyasztó fiókjait, alsó és felső tartalma kicsit ki volt olvadva, de még közel sem csepegett, a középső teljesen fagyos volt. Benyúltam a frizsider mögé, hát kibújt a konnektorból. Hogy történt, fogalmam sincs, de legalább mindent kirámoltam, átnéztem. Ami gyanús volt, megkapta a macska, s a tartalom nagy részét azon a hétvégén felhasználtam. Utólag gondolkodtam el rajta, nagy szerencse, hogy nem olvadt le a fagyasztó, most épp tele van. De lehet, pont azért. Meg az is jó, hogy a kamrában van a hűtő, nem a konyhában. 
Legalább jó sokat sütöttem, többek között ezt a nagy adag pogácsát egy nagy pohár kefirből. Mert ugye minden kárban van valami haszon! 😃

Hozzávalók:
  • 1 kg liszt ( + szükség szerint 1-2 evőkanálnyi, valamint a szóráshoz)
  • 2 púpos teáskanál só
  • 1 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 evőkanál zsír 
  • 2 kicsi tojás+ 2 sárgája
  • 1 nagy pohár kefir (4,5 dl)
  • 1 tojás + csipet só+ magvak a tetejére
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, kefirt és időközben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért még egy púpos evőkanálnyi lisztet szórtam hozzá. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, hajtogattam.
15 perc múlva újra kinyújtottam, ekkor jó ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam.
A csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal szórtam be- szezámmal, némelyiket feketével, vagy köménnyel-. 180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem.
Három tepsivel lett ebből a mennyiségből.


Frissen jó ropogós volt a külseje, szívesen rágcsáltam. De még harmadnap is, mert maradt belőle néhány előző napról a munkahelyen, s délben azzal csillapítottam gyomrom korgását.
 


Mákos-mazsolás kalács

Tavaly Nővéreméknél főztünk közösen a tesóimmal nagy adag zakuszkát, idén nálunk jöttünk össze egy kis közös kavargatásra. Előtte nap persze sütöttem-főztem, hogy legyen elegendő energia eme nagy munka véghezviteléhez. Volt is, mert kora délután láttunk hozzá, vacsorára már üvegekben, pokrócok között pihent munkánk gyümölcse. No meg a sok kéz hamar kész mondás igazsága is bebizonyosodott...

Többek között mákos kalácsot sütöttem. Fogyott, fogyott, de nem volt olyan kelendő, mint a kakaós szokott lenni, mert hát a mák nem vezeti a kedvencek listáját. Az almás pitének nagyobb sikere volt. Nekem viszont ízlett, dolgozni is ezt vittem, két nap egymás után. Tettem róla, hogy ne valljon szégyent a süteményem! 😉



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 1 kg liszt (fele rétesliszt)
  • 1 teáskanál só
  • 4 evőkanál cukor
  • 4 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 2 dl olvasztott zsír
  • 2 egész tojás+ 2 sárgája
A töltelékhez:
  • 25 dkg mák
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg mazsola
  • + 1 tojás lekenni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukorból egy evőkanállal, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet a sóval és a többi cukorral elvegyítettem, majd elmorzsoltam a folyékony zsírral. Az sem baj, ha még langyos. Hozzáadtam a tojásokat. élesztős tejet és összegyúrtam. Ha szükséges, tegyünk még hozzá tejet. Ne legyen kemény a tészta, olyan könnyen gyúrható-formázható legyen. Ha megfelelő az állaga, megdagasztjuk.
Letakarva hagyjuk megkelni.
A mákot megdaráltam, elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral.
Mikor megkelt a tészta, úgy egy óra múlva, lisztezett deszkára borítottam, 4 részre osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, vékonyra. A gáztepsi rövidebbik oldala lett nálam a kalács hossza, így elfér a 4 rúd egymás mellett. Megszórtam a mák negyedével, majd mazsolával és feltekertem. Így jártam el mind a négy résszel. Egymás mellé pakoltam a tepsibe, persze úgy, hogy maradjon köztük hely, mert még kelnek.
Hagytam fél órát kelni, majd lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sültek, míg szép piros lett alja-teteje.



Joghurtos szilvás szelet

Csak néhány éve kaptam rá a szilvás sütik ízére. Nagyon szeretem a vele készült sütiket -is-, s ha választanom kéne, azt hiszem, a szilvás pite lenne a kedvenc. Igyekszem mindig valami mást is próbára tenni. Ezúttal ez a recept inspirált. Nem követtem mindenben a receptet, sőt. De kiállta a próbát!



 Hozzávalók:

A tésztához:

  • 40 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 evőkanál cukor+ 1 teáskanál
  • 15 dkg zsír
  • 1 dl tej
  • 1,5 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 1 kg szilva
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 mokkáskanál fehéj
  • 5 dl görög joghurt
  • 4 kicsi tojás
  • 20 dkg cukor
Így készült:
A tésztához a tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a teáskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet, csipet sót, egy evőkanál cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral, majd a tojás, élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Egy evőkanál tejföl is került bele, hogy könnyen gyúrható tészta legyen.
Letakarva pihenni hagytam.
Közben a szilvát megmostam, lecsepegtettem. Kimagoztam, mérettől függően félbe-negyedbe vágtam.
A joghurtot elkevertem az egész tojásokkal és a cukorral, jó alaposan.
A cukrot elvegyítettem a fahéjjal.
A tésztát tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm-es), amit kikentem, mielőtt beletettem a tésztát.
A tészta tetejét kiraktam a szilvaszeletekkel, megszórtam a fahéjas cukorral. A tetejére kanalaztam a joghurtos keveréket és 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg körben a széle elkezdett pirulni.


Finom, gyümölcsös-krémes, édeskés-savanykás süti lett belőle. Talán mégis elő kellett volna sütni a tésztát, mert kicsit megáztatta a gyümölcs és joghurt, de ez csak látványra zavart- engem. 


Gombaleves

Idén különösen vártam az őszi szünetet. Éreztem, hogy most már nagy szükségem van egy kis pihenésre. Elfáradtam. Fizikailag is, de sokkal inkább szellemileg. Csomó tennivalót tartogattam a szabad napokra. Erre a fejfájós és hosszú pénteki nap után az iskolában felbukkanó vírus engem is leterített. Ember tervez, Isten végez. Szombaton a muszáj dolgokra ráerőltettem magam, vasárnap már főztem is, hétfőn kisuvickoltam a konyhát, a délutánt blogozásra szántam. Erre mit csináltam? A közeledő Márton-napi eseménysorozatra gyűjtögettem ötleteket. Azaz dolgoztam. De részben ez is megvan, már csak néhány órát kell ezzel is foglalkozzak. Meg a többivel. Szóval szabadság idejére is el vagyunk látva tennivalóval. De azért a pihenésre is szakítok időt. Ami nálam azt jelenti, hogy azt csinálom, amihez éppen kedvem van. 
Az is terveim között szerepelt, hogy délutánonként megírom a sok-sok elmaradt, időközben készült sütemény receptjét. De már látom, ez sem fog megvalósulni. Soha nem érem utol magam, de próbálok ezen nem rágódni. Próbálok. 
Most meg próbálok receptet írni. Elsőként egy levesét, ami előző héten készült, két felvonásban. Egyik délutánon megpároltam a gombát, másikon készre főztem a levest. Persze nem kell, hogy ilyen hosszadalmas legyen ez a folyamat, most éppen csak így adta ki az idő széle a hosszát. Nem sűrűn főzök gombalevest, s nem is mindig ugyanúgy, most éppen így készült:

Hozzávalók:
  • 1 nagy fej hagyma
  • 50 dkg gomba
  • 3-4 evőkanál olaj
  • bors
  • paprikakrém (házi, nem csípős)
  • 2 nagyobb sárgarépa
  • 1 nagyobb petrezselyem
  • 2 kicsi tojás + liszt a nokedlihez
  • petrezselyemlevél
Így készült:
A gombát megpucoltam, felszeleteltem. 
A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon rövid ideig pároltam csipet sóval, majd a gombát is hozzáadtam s fedő alatt megpároltam. Kevés borsot, egy teáskanál paprikakrémet tettem bele, és még mokkáskanálnyi szárított petrezselymet is.  Közben kis fazékban vizet tettem főni -úgy 2 liternyit-, sóztam. Ebben a megpucolt, felaprított répát és petrezselymet puhára főztem. 
Közben megkevertem a nokedlit: a két egész tojáshoz annyi lisztet kevertem, hogy sűrű, éppen keverhető masszát kapjak.
A répához borítottam a gombát, s mikor felfő, kanállal beleszaggattam a nokedlit. 
Ha szükséges, még sózom. Legvégül az apróra vágott petrezselyemzöld kerül bele- ezt mindig csak a főzés végén teszem hozzá.
Finom, kiadós leves. Persze nem kell feltétlenül két edényben készíteni, a gombát lehet e leveses fazékban párolni, majd ha majdnem kész, felönteni vízzel s együtt főzni a zöldségekkel. Így kevesebb lesz a mosatlan. 
Nálunk most fánk volt hozzá a második, lekvárral. Leányzó rendelte, még egy héttel korábban. Kicsit később, de a kedvére tettem.

Pizzás kiflik

Ha útravaló harapnivalóra van szükség, a "pizzás" péksütemények mindig nyerőek. Hogy most ne a bulikra rendszeresen rendelt csiga legyen, kifli formába bujtattam. Így is kelendő volt.


Hozzávalók:

A tésztához:

  • 4 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 15 dkg margarin
  • 2 evőkanál zsír
  • 2 egész tojás
A töltelékhez:
  • 1,5 dl sűrített paradicsom
  • 1 mokkáskanálnyi só
  • nagy csipet bors
  • fél-1 teáskanál csípős paprikakrém
  • oregánó, bazsalikom, kakukkfű (1-1 mokkáskanálnyi)
  • 4 evőkanál olívaolaj 
  • 20 dkg sajt (füstölt)
A tetejére:
  • 1 tojás
  • csipet só
  • szezámmag
Így készült:
A tejet a cukorral megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a margarinnal és a zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet és összegyúrtam. Ha kemény lenne a tészta, még kerülhet bele kevés tej. Megdagasztottam a tésztát, majd letakarva egy órányit kelni hagytam.
Közben elkészítettem a paradicsomszószt: a sajt kivételével minden hozzávalót összekevertem. A sajtot lereszeltem.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, öt nagy gombócra osztottam. Sorra mindegyiket nagy, kerek lappá nyújtottam, lekentem fűszeres paradicsommal, sajtot szórtam rá. Ketté, negyeddé, majd kisebb szeletekre vágtam, melyeket feltekertem, tepsibe pakoltam.
Lekentem nagy csipet sóval felvert tojással, szezámmaggal szórtam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem a kis hordócskákat.


Kicsit maszatolós volt így, hogy nem egyenként, hanem egyben kentem le a nagy korongot, de így is kipróbáltam. Hát ilyenek lettek. Amúgy finomak voltak, puhán ropogósak. 

Csokis-banános kevert süti

 Szomorú, hogy időnként a banán a legolcsóbb gyümölcs. Nem túlzok. A nálunk termő alma többe kerül, mint az éppen akciós távolról ideszállított gyümölcs. Ezért inkább abból vásároltunk többet. Hédi is hozott magával haza kettő barnulófélében lévőt, itthon is volt még, így hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan kavartam egy sütit belőle, ami a sütőben készülő vacsora után el is készült, mindenki nagy elégedettségére. Tényleg finom, egyszerűsége ellenére.


Hozzávalók:
  • 3 érett banán
  • 20 dkg cukor
  • 4 kisebb tojás
  • 2 dl olaj
  • 32 dkg liszt
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl tej
  • 10 dkg étcsokoládé
Így készült:
A csokit feldaraboltam- késsel kisebb kockákra vágtam.
A banánt villával összenyomkodtam. Hozzáadtam a cukrot és a tojásokat, vaníliás cukrot, sütőport és alaposan elkavartam. Majd következett az olaj, liszt, ha ezzel is elkevertem, a tejjel lágyítottam a masszát. Végül a csokidarabokat kevertem hozz.
Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam a masszát és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem. (A tepsi mérete 22×30 cm.)


Még azon frissiben nekiestünk, mintha ki lennénk éhezve sütire. De maradt másnapra a vendégeknek is, amikor aztán még mást sütöttem, hogy Leányzónak is legyen mit vinnie magával.

Csokis-mandulás keksz

Szeptember második hetében elkezdődött Leányzóm számára is az igazi egyetemi lét. Nagyon élvezi. Én kevésbé, mikor felcuccolva beköltöztettük Őt a fővárosba. Ott volt a gombóc a torkomban, de nem sírtam. Mert Hédi megígérte, hogy Ő minden hétvégén haza fog jönni. Lényegesen közelebb van, mint Fiam, így megteheti. Eddig tartja a szavát. Én meg minden hétvégén sütök-főzök, hogy biztos lehessek benne, gyermekem nem fog éhezni a következő napokban. Mindig készül valamilyen hosszasabban élvezhető apróság is. Ilyen ez a keksz is- egy hét múlva is biztosan finom lesz.


 Hozzávalók:

  • 25 dkg cukor
  • 2 közepes tojás
  • 25 dkg margarin
  • csipet só
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 5-5 dkg fehér- és étcsokoládé
  • 5 dkg mandula, feldarabolva
Így készült:
A csokit és mandulát feldaraboltam.
A cukrot a margarinnal, majd a tojásokkal elkevertem. Belekerült a só, vaníliás cukor, liszt, sütőpor és elkevertem. Sűrű massza lesz belőle. Elvegyítettem benne a durvára darabolt csokit és mandulát is.
Néhány órát pihentettem, majd diónyi gombócokat hengergettem belőle, tepsibe pakoltam, nem túl közel egymáshoz és kissé le is lapítottam.
180 fokos sütőbe tettem sorra a tepsiket, s addig sütöttem, míg enyhén megpirul a teteje.

Szeretem az ilyen jellegű kekszeket készíteni, csak össze kell keverni, s a nyújtódeszkát sem kell elővenni hozzá. Roppanós, kekszállagú sütikéket kapunk, amit csoki és mandula helyett bármi kéznél lévő finomsággal lehet dúsítani: mazsola, más aszalt gyümölcs, dió...


Gyümölcssüti

 Mert nem gyümölcstorta.

Férjem szóvá tette, hogy igencsak rég készítettem utoljára gyümölcstortát. Igaza van, jó néhány éve nem került rá sor, pedig annak idején, mikor hozzájutottam a fenti igen egyszerű recepthez, egymás után sültek a torták az éppen érő gyümölccsel megpakolva. Most csak hasonló készült, vasárnapi édesség gyanánt. Sima kevert süti, barackkal együtt sütve, majd erre került a puding és a tortazselé. 


Hozzávalók:

A tésztához:

  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 32 dkg liszt
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 4-5 őszibarack
Továbbá:
  • 9 dl tej
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 5 evőkanál cukor
  • 5 dkg vaj
  • 2 csomag tortazselé (express)
Így készült:
A barackokat megmostam, vékonyabb szeletekre vágtam.
A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral. Hozzáadtam a lisztet, olajat, simára kevertem. Ezután kevertem bele több részletben a tejet.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam, kiraktam a tetejét a barackszeletekkel. 
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Mikor a barackos lap kihűlt, megfőztem a pudingot a tejből, pudingporból, cukorból. Mikor megfőtt, hozzákevertem a vajat, s rövid kavargatás után a tésztára simítottam.
Mikor ez is megdermedt, elkészítettem a tortazselét az utasítás szerint, s mikor kezd zselésedni, akkor kanalaztam rá a pudingra.
Kihűlés után szépen szeletelhető.


Bármilyen más gyümölccsel finom lehet, akár befőttel is. 
Ugyan nem most készült, de még javában tart a gyümölcsszezon, épp szilva- azzal is el tudom képzelni.

Tökös/cukkinis zakuszka

 Mivel a pénteki pihenődélutánom megint elúszik -ami nem baj, mert mindkét gyerekem hazajön, s nekik örülök meg sütök-főzök- úgy döntöttem, hogy a csütörtök délután egy részét szánom egy kis semmittevésre. Bár mindjárt-mindjárt eszembe jutott, hogy a ruhákat kéne elpakolni, meg öntözni sem ártana, de elhessegettem mindent, úgyis rám vár a dolog. Jót tett egy kis lustálkodás, olyannyira, hogy még blogot írni is kedvem támadt így estére. 

A kertben termő tök sorsán gondolkodva jutott eszembe, hogy valahol láttam ezzel készült paradicsomos kence receptet. Én a zakuszka hozzávalóival készítettem el, először kevesebb hozzávalóval, csak próbaképpen, s mivel egy hét alatt lába kelt a hat üvegnyi főzeménynek, másodjára is nekiugrottam, kicsit növelve a mennyiségeket. Tényleg finom, senki sem mondaná meg, hogy tök is van benne.


Hozzávalók:
  • 3 főzőtök/ nagyobb cukkini (tisztítva mérve volt 1,5 kg)
  • 1 kg hagyma 
  • 1,5 kg paprika (vegyesen piros és zöld)
  • 6 nagyobb sárgarépa
  • 7 dl sűrű házi paradicsomlé
  • bors
  • 5-6 babérlevél
  • 1 csípőspaprika
  • 2 dl olaj
Így készült:
A tököt/cukkinit (vegyesen volt, mindkét alkalommal) megmostam, kettévágtam, kikapartam a puha magos közepét, megpucoltam, lereszeltem. Fél dl olajon, 1 csapott teáskanál sóval puhára pároltam, közben sűrűn átkevertem, mert könnyen odaég.
A hagymát megpucoltam, nagyobb darabokra vágtam. A paprikát megmostam, kicsumáztam, felaprítottam, a hagymával egy edényben teáskanálnyi sóval, olajat öntve alá- fél dl-nyit- párolódni tettem. A csípős paprikát is beletettem, azt csak a szárától megszabadítva. Mikor már puha, elpárolgott a leve nagy része, kész. Időnként azért nem árt megkavarni!
A sárgarépát megpucoltam, vastagabb szeletekre vágtam, kevés olajat alá öntve, kevés sóval fedő alatt, kis lángon hagytam puhára párolódni.
Mikor minden kész, a hagymát-paprikát, répát ledarálom, és a tökkel és paradicsommal együtt nagyobb edényben, még kis olajjal együtt főni tettem és kavargattam, kavargattam kitartóan. Közben megkóstoltam, elég sós-e, fűszereztem mokkáskanálnyi borssal és a babérlevéllel. Addig főtt, míg elég sűrűnek ítéltem a kenyérre kenéshez. Úgy másfél órányit rotyogott kis lángon. 
Közben a gépben kimosódtak az üvegek. A száraz dunsztot is előkészítettem: én a tulipános ládába tett pokrócok közé pakolom az üvegeket.
A megfőtt zakuszkát -azért pici tartósítószert kevertem hozzá- üvegekbe szedem, lezárom, dunsztba teszem. Itt is maradnak, míg ki nem hűlnek. 

Nekem ez két délutános munka volt, egyik napon megpároltam a zöldségeket, s csak másik nap daráltam, főztem össze. De ha van egy egész szabad napunk, nosza, rajta! Nagyobb mennyiséget is érdemes, mert a kevéssel is ugyanúgy elmegy az idő, mintha többet készítenénk. Ha "rendes" zakuszka készül, kis adagnak neki se fogok, legalább 3 kg-ot teszek minden hozzávalóból. Bár hosszadalmas elkészíteni, én ki nem hagyom egy évben sem, mert szinte tavaszig (ha csínján szedegetjük le a polcról) van kenyérre kenni való. 



Meggyes kókuszgolyó

 Úgy volt, hogy elmúlt hétvégén Fiam is hazajön, de megfázott, kicsi hőemelkedése is volt, így meggondolta magát, nehogy nekünk is hazahozzo...