Pisztáciás aprósüti

 Több mint 200 piszkozatban részben vagy teljesen megírt recept között kajtathatok kevésébé ráérős napokon. Most is ezt tettem- s ráleltem erre a még nyáron megírt receptre a még húsvétban készült sütiről. A szöveg már rég nem aktuális, de hadd maradjon... A süti viszont bármikor időszerű lehet. 

Olyan szépen elterveztem a napjaimat itthon: délelőtt foglalkozok a bloggal, délután teszem a dolgom. De amint reggel lejövök, el kell pakolni, még a postára is elszaladok, megrakom a mosógépet, a virágok is szomjasak- s ebéd, még nincs ebéd! Úgy el tud telni itthon is a nap csak úgy, hogy semmi extrát, csak a mindennapi köröket teszem a ház, udvar, kert körül. S már este van... Úgy kéne felfogni, mint munkahelyet- reggeli, kávé, és hagyok csapot-papot, mert vár a kötelesség. De ez egyelőre nem az... Különben is, szabadságon vagyok. És még egy semmittevős napot nem engedélyeztem magamnak. Csak időfoszlányokat.

Volt az a pisztáciás csokis őrület, amikor minden második blogon is elkészült az az édesség. Én nem terveztem, de akkoriban kaptam rá a pisztáciakrémre, részben gyerekeim ajánlására. Többször készült pisztáciás süti, egy nemrégiben került fel. Ez is hasonló, mégis kicsit más:

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt + egy evőkanálnyi
• 25 dkg vaj
• 5-5 dkg darált dió és pisztácia
• 10 dkg porcukor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 2 közepes tojás

A krémhez:

• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 3 dl tej
• 10 dkg vaj
• 10 dkg pisztáciakrém

Így készült:

A lisztet, porcukrot, sót, sütőport, vaníliát, diót és pisztáciát a vajjal elmorzsoltam, majd a tojásokkal összegyúrtam. Picit lágyabb lett a tészta a kelleténét, ezért kevés liszttel-egy evőkanálnyival- átgyúrtam.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, kisebb köröket szaggattam belőle. felének a közepét is kilyukasztottam.

Tespibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem. Hamar sül, amint az alja pici színt kap, jó is.

A krémhez pudingot főztem a tejből és pudingporból, hagytam kihűlni. Közen meg-megkavargattam. A puha vajat elvegyítettem a pisztáciakrémmel, és kanalanként hozzáadtam a pudingot. 

Megtöltöttem a kekszeket: egy korongra kiskanályni krémet tettem s befedtem egy lyukassal.

Azért készült így a krém, mert a csak vaj-pisztáciakrém keveréktől nem puhult meg a süti. Viszont így másnapra jól átpuhult- nekem így sokkal jobban ízlett. 

Pisztáciából meg azért került bele csak 5 dkg, mert meguntam pucolgatni- a dió viszont konyhakész volt, azzal kiegészítettem. Persze készíthető csak egyikkel, vagy csak másikkal is. 

Tepertős kifli

 Régen soha nem vettünk boltból zsírt és tepertőt. A télen levágott disznó szolgáltatta az egész évre valót- legalábbis zsírból, a tepertő jóval hamarabb elfogyott. Pogácsa mindig készült belőle- azóta is nagy kedvenc. Igaz, sok éve már boltiból készül. De a hajtogatás miatt időigényesebb, mint egy mezei pogácsa- ezért jött a gondolat, hogy csak rákenem a tésztára a tepertőkrémet és kiflit sodrok belőle- így is réteges lett, és finoman roppanós. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpozott teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 5 dkg zsír
• 2 dl tej
• nagy csipetnyi cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 10 dkg tepertő
• 10 dkg zsír
• nagy csipet só
• kanálhegynyi bors
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy kevés cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam benne a margarint és zsírt. Belekerült a tojás és élesztős tej, tésztává gyúrtam majd megdagasztottam. Kevés liszttel megszórva, letakarva egy órányit hagytam kelni.

A töltelékhez valókat késes aprítóban néhány fordulattal kenhetővé tettem. 

A megkelt tésztát deszkára borítottam, három egyenlő részre osztottam. Enyhén aláliszteztem s sorra nagy, vékony körré nyújtottam. Lekentem a tepertős töltelék harmadával a korong teljes felületét. Félbe, majd negyedekre vágtam és minden negyedet még 3 részre. Kiflivé sodortam, s kissé meghajlítva tepsibe pakoltam őket. Mindegyik tésztarabbal így jártam el.

Felvert tojással lekentem s 180 fokos sütőben hagytam őket szép pirosra sülni. 

Nekem nagyon ízlett, előszeretettel rágcsáltam még reggelire is. Amíg volt belőle. Ízvilágában emlékeztet a tepertős pogácsára, mégis más. Roppanósabb, szárazabb. De pont ezt szerettem benne. Ha karácsonyra nem is, de szilveszterre fog készülni belőle egy adag- kicsi vagy nagy, attól függően, hányan leszünk rá.

Tepertős pogácsa többféleképpen készítve van már a blogon: hajtogatás nélküli, teljes kiőrlésű liszttel; krumplis tésztájú, kevés mustárral, boros is készült már, no meg itt is található egy másmilyen, ez pedig a legelső blogos korszakomban sütött tepertős pogácsa. Elképzelhető, hogy lesz még néhány változat, hisz mindig variálok valamit, vagy újabb ötlettel gyarapodok receptböngésző kalandjaim során. 

Csokis-kókuszos zabpelyhes keksz hozzáadott cukor nélkül

 Leányzómék régóta tervezik, hogy külföldön is kipróbálják magukat. Nem egy közeli országot néztek ki, Norvégia lett a céljuk. Sikertelenül jelentkeztek álláshirdetésekre, ennek "köszönhetően" mostanáig itthon voltak. Aminek persze én örültem is, önző módon. Annak a hírnek annál kevésbé, hogy mégiscsak nekivágnak. Egyelőre egy hónapra terveztek. Nem mondhatjuk, hogy ne menjenek, bármennyire nehéz elengedni őket. Az Ő kis életük, szárnyalásuk, s mi csak szurkolhatunk, hogy sikeres legyen a landolás. Úgy legyen, ahogy nekik jó, én majd elviselem az itt maradt ürességet. Tegnap mentek el, én meg egyelőre nem találom a helyemet. Tegnap estig vigasztalt a gondolat, hogy hétvégére hazajön a Fiúnk, de lemondta, teendőire hivatkozva. Viszont két hét múlva biztosan találkozunk. 

Ezt a sütit Leányzónak és párjának készítettem az útra. Ketten találtuk ki, hogy milyen legyen. Természetesen cukor nélküli, mert kerülik annak fogyasztását. Meg lehet élni édesség nélkül- már nem is esik jól, ha valami nagyon édes. De azért valamennyi hadd legyen már benne...

Hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 20 dkg zabpehely
• 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• kanálhegynyi szódabikarbóna
• 10 dkg kókuszreszelék
• 30 dkg vaj
• 4 közepes tojás
• 20 dkg 74%-os kakaótartalmú csokoládé

Így készült:

A zabpelyhet késes aprítóban megdaráltam.

A csokit késsel feldaraboltam.

A száraz hozzávalókat -liszteket, zabpelyhet, sütőport, szódabikarbónát, sót, kókuszreszeléket- elvegyítettem, majd a puha vajjal elmorzsoltam. A tojásokkal összegyúrtam, majd belekerültek a csokidarabok is, néhányszor átgyúrtam ezzel is a tésztát.

A tésztából kisebb, diónyi gombócokat formáltam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, kissé lelapítottam. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sültek, míg kissé megpirultak, illetve a tetejét megnyomva már nem lágy a tészta.

Így cukor nélkül is teljes mértékben ehető, a csokidarabok megízesítik. De természetesen lehet bele tenni cukrot, 20 dkg-nyi kellően megédesítené. Vagy utólag porcukorba forgatva is megoldja az édesszájúak problémáját. Sokáig elálló sütemény, az itthon maradt mennyiség biztos alkalmas lesz arra, hogy ezt teszteljük.

Kelt szilvás gombóc

 Még tavaly kezdett el motoszkálni a fejemben egy gondolat, miközben szilvával töltöttem a gombócokat, mégpedig hogy kelt tésztából készítsek szilvás gombócot, sütőben sütve, prézli helyett darált dióba forgatva. Ahányszor szilva került a kezeim közé, mindig eszembe jutott, hogy ki kéne már elégítsem a kíváncsiságom, de mostanáig valami mindig közbeszólt. Aztán a gyümölcsösből beszerzett szilva maradékát úgy pakoltam a kamrába, hogy ne igazán legyen szemügyben, mert hátsó szándékom volt vele. Amit végre meg is valósítottam. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 1 tojás sárgája
• 2 evőkanál cukor
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• nagy csipet finomsó

A töltelékhez és a külsejére:

• 10-12 szem szilva
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál gríz
• 1 teáskanál fahéj
• 6-8 evőkanál darált dió
• 1 tojásfehérje

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot elvegyítettem, összemorzsoltam a margarinnal. A tojássárga és a  közben felfutott élesztős tej hozzáadásával tésztát dagasztottam belőle.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben a szilvát megmostam, feleztem. Elkevertem a cukrot, grízt, fahéjat, beleforgattam a szilvákat és benne is hagytam. 

A tojásfehérjét villával kissé habosra vertem.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, tenyérnyi négyzetekre vágtam. Mindegyikre raktam egy fél szilvát, emit előbb vágott felével lefele még belenyomkodtam a fahéjas keverékbe, hogy több ragadjon rá. Becsomagoltam, a széleket összenyomkodtam, gömbbé formáltam. 

Miután az összes tésztát megtöltöttem, a darált diót elkevertem a maradék fahéjas keverékkel.

A gombócokat előbb tojásfehérjében, majd a dióban forgattam meg, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem őket.

Ha hagytam volna még kelni formázás után, lehet, nem reped ki. Így olyan rusztikus kinézete van. 😀

Most amolyan hétköznapi süteménynek készült, de vaníliasodóval ünnepivé is lehet varázsolni. Akár második fogásnak is készülhet egy kiadósabb leves, mondjuk gulyás mellé.

 

Karfiolkrém

 Évekig nem készítettem ezt a kencét- korábban is csak a magam kedvéért néha, mert rajtam kívül más nem annyira kedveli a családban. Nem is értem, miért, pedig én szívesen rájárok. Most önző módon a magam kedvére tettem- a prézlis karfiolnak szánt főtt zöldség egy részéből kavartam magamnak egy kis kenyérre kenhető -számomra- finomságot.

Hozzávalók:

• 1 kis fej karfiol fele/ néhány karfiolrózsa
• só
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl majonéz

Így készült:

A karfiolt rózsáira szedtem, megmostam,majd sós vízben puhára főztem. Leszűrtem, a szűrőben hagytam lecsöpögni, kihűlni. Ha már hideg, villával szétnyomkodtam. Belereszeltem/nyomtam a fokhagymát, elkevertem a majonézzel. Ha szükséges, még sózom, esetleg csipet borssal lehet még ízesíteni. Friss kenyérre kenve már fogyasztható is.

Könnyű elkészíteni, s a főzési, illetve kihűlésre szánt időtől eltekintve gyors reggeli- vacsora lesz belőle. Én legtöbbször házi majonézt használok, de bizony időszűkében nem vetem meg a boltit sem. Most is az került bele. Mellé meg paradicsom- amihez csak illik, eszem zöldséget. 

Mandulás mézes

 Kettőt alszunk, s itt a karácsony. Na jó, kicsit többet, de tapasztalat, hogy amint elkezdődik november, onnan már rohanvást telik az idő az ünnepekig, s novemberig valóban kettőt kell aludni. Lassan lehet tervezgetni a karácsonyt is- ami nálam elsősorban a főzni- és sütnivalók listázását jelenti. Meg az ajándékok beszerzését, meg a lakás hangulatosabbá tételét. Ez a mézes nem az ünnepekre készült, de meg lehet vele alapozni a lélekben való felkészülést. 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt - ebből 20 dkg teljes kiőrlésű
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg margarin
• 3 evőkanál méz
• 1 teáskanál fahéj
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 1 tojás lekenni
• egész mandula és/vagy mandulapehely a tetejére

Így készült:

A kétféle lisztet, porcukrot, fahéjat, szódabikarbónát elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Belekerült a méz és a tojások, összegyúrtam. Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, korongokat vágtam belőle, tepsibe pakoltam. Lekentem felvert tojással, s egy részének a közepébe egész mandulát nyomtam, másik részére mandulapelyhet szórtam. 

180 fokos sütőben világosbarnára sütöttem őket. 

Másmilyen olajos mag is kerülhet a tetejére, vagy anélkül is finom. 

Karácsonyra 1 kg lisztből szoktam sütni- jóval előtte, hogy az ünnepekre alig maradjon. Mert akkor nem fogyna el. 

Őszi gyümölcsös sütemény

 Többféle ötletem, tervem volt a hétvégi sütit illetően, aztán a maradék gyümölcsök mindet kiütötték a nyeregből- egy kevert alap tetejére szórtam őket s a fehérjékből vert habbal koronáztam. S hogy még inkább őszies legyen, diódarabokat is szórtam a tetejére.

Hozzávalók:

• 6 tojás sárgája
• 15 dkg cukor
• 2 dl olaj
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja és kicsavart leve
• 2 dl tej
• 2-2 alma és körte
• 4-5 szilva
• 6 tojásfehérje
• csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 5 dkg dió

Így készült:

A gyümölcsöket megmostam, pucoltam, s apró kockákra vágtam.

A sárgákat alaposan elkevertem a cukorral, majd az olajat is hozzáadtam, a liszt, sütőpor, vaníliás cukor következett, a citrom héja és leve, s mindezt simára kevertem. Legvégül több részletben került bele a tej.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsive simítottam, a tetejére szórtam a gyümölcsöket.

180 fokos sütőbe tettem.

Közben a fehérjéket a csipet sóval és a cukorral kemény habbá vertem. A diót durvára daraboltam.

Mikor a süti teteje pirulni kezdett, kivettem, elsimítottam rajta a habot, a tetejére szórtam a diót. Visszatettem a sütőbe, levettem 120 fokra. Addig maradt benn a süti, míg a hab is megpirult kissé.

Finom, puha, jó gyümölcsös sütemény lett. Bármilyen, akár egyféle gyümölcs kerülhet rá, viszont a diót mindenképp ajánlom a tetejére, a pörkölt diódarabok emelték a süti élvezeti értékét. 

Paszulyfőzelék

 Azaz babfőzelék.

Nővérem mondta, hogy Ő igyekszik "magyarosan" beszélni, mert kijavítják. Innen 400, a határtól úgy 120 km-re nőttünk fel, s ahogy országon belül is vannak nyelvjárások, hát ott is kicsit másképp beszéltünk. De magyarul. Csak a konyhán belül: előveszem a lapítót és a laskanyújtót, tésztát sütök, a húst a húspotyolóval kipotyolom, a levesbe murkot, petrezselymet és paszulyt teszek, a tyúkok málét kaptak. Vannak románból átvett szavak is, amiket tréfásan még mindig használunk, s a gyerekeik is tudják, hogy a borkán az a befőttesüveg, a vinetta az padlizsán- ezt mai napig jobban esik úgy nevezni. Mint ahogy a babot is paszulynak. Az a legjobb, amikor rácsodálkoznak, hogy tudunk magyarul, vagy megkérdezik, hogy te román vagy? Már rég úgy döntöttem, nem foglalkozok ezekkel az esetekkel, aki így látja, annak úgyis hiába magyarázom. Valamikor próbálkoztam- s a végén megkérdezték, jó, jó, de mikor tanultam meg magyarul?😄Senki sem választhatja meg, hova születik- ez nem lehet sem kiváltság, sem szégyellni való, sem lenézendő és kioktatásra indokot adó. 

A paszulyfőzelék szintén gyerekkort idéző étel. Bab mindig termett a kukorica között -írhatnám így is, hogy paszuly mindig termett a málé között-, így viszonylag gyakran került az asztalra leves, ritkábban főzelék, vagy törtpaszuly. Nagyon kiadós, laktatós étel, egymagában is elég, vagy csak valamilyen nagyon könnyű levessel. Kevés ételhez eszek kenyeret, de ehhez igen. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg fehér paszuly
• 2 l víz
• só
• 15-20 dkg szalonna
• 1 fej hagyma
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 3 babérlevél
• 2 evőkanál liszt
• 0,5 dl olaj
• 2 dl tej
• 2-3 evőkanál almaecet
• kis csokor petrezselyemzöld
• szalonnapörc, sült/főtt kolbász a tálaláshoz

Így készült:

A babot előző nap vagy reggel beáztatom, ha délután főzöm. 

A szalonnát felkockázom, kisütöm. A pörcöt kiszedem, s a zsíron a hagymát megpirítom kissé. Beleteszem a babot, felöntöm vízzel, sózom, belekerül a babérlevél is. Addig fő. amíg a bab megpuhul. Ekkor beleteszem a paprikát, ételízesítőt, sűrített paradicsomot. A lisztből és olajból állandóan kavargatva világosra pirított rántást készítek, ezzel sűrítem be a bab levét, végül a tejjel szelidítem. Utoljára az ecet kerül bele és az apróra vágott petretselyemlevél. Még megkóstolom, ha szükséges, sózom, ecetezem. 

A szalonnapörcökkel és kolbásszal tálaltam.

Készülhet füstölt hússal is, akkor együtt főtt. Mindenképp finom- friss házi kenyérrel a leginkább. 

Ezúttal sem sikerült megidézni az emlékeimben élő hatást. Anyuka biztosan tarka paszulyból főzte, az más ízt eredményez. Valószínűleg másképp is főzte. Persze így is finom, csak más. 

Karamelles-almás kelt kuglóf

Ezúttal nem az én fejemből pattant ki az ötlet- receptvideóban láttam hasonlót, s azt hittem, elmentettem. De tíz perc kajtatás után feladtam a keresést- a formát és a töltelék ötletét raktároztam el a fejemben, a többit magam szőttem köré. Ha rálelek, mellékelek forrást is. 

Véletlenül rábukkantam- nem mentettem, hanem képernyőfotót készítettem róla- így járok, ha mániákusan össze-vissza raktározok mindenféle süteményreceptet. Ezen az oldalon találtam az ötletadó receptet, több más figyelemfelkeltő finomság mellett. 

Nem csak a receptkereséssel gyűlt meg a bajom, hanem a fotózással is. Amúgy is nyögvenyelősen látok neki, ráadásul most lemerült közben a fényképezőgép is. Mire feltöltődik az elem, elmegy a kedvem az egésztől, így inkább telefonnal folytattam. Mennyi nyűgje van annak, aki ilyen fába vágja a fejszéjét! 😂

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt -ebből 10 dkg rétesliszt
• 10 dkg margarin
• 1 tojás sárgája
• 2 evőkanál cukor
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• nagy csipet finomsó

A töltelékhez:

• 4 evőkanál cukor
• 4 közepes alma
• + 5 dkg vaj a lekenéshez

Előbb a tölteléket készítettem el, hogy legyen ideje kihűlni: az almákat megpucoltam, felkockáztam. A 4 evőkanál cukrot egy evőkanál vízzel karamellizálódni tettem- pici víz hozzáadásával egyenletesebben kezd el pirulni. Ha már az egész cukor elolvadt és szép borostyánszínű lett, rádobtam az almát, s fedő alatt hagytam megpárolódni. Néhányszor átkevertem közben. Ha már puha az alma és az egész cukor felolvadt, leveszem a lángról.

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne egyik evőkanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot, vaníliás cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgát és az élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Letakarva hagytam megkelni. 

Ha megkelt, kinyújtottam, kisebb négyzetekre vágtam. 

A kuglófformát vékonyan kikentem olvasztott vajjal.

A tésztanégyzetek mindegyikére tettem kiskanálnyi almatölteléket, egymásra hajtogattam-nyomkodtam a sarkokat, gombóccá formálva raktam a forma aljára. Lekentem vajjal, következett újabb sor gombóc, rá vaj, addig, míg elfogyott a tészta. 15-20 percig hagytam kelni, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Ha megsült, kiborítottam a formából.

Előbb tépkedtük, később szeletekre vágva ettük. Lehetne még ragozni karamellöntettel, kacérkodtam is vele, de végül így fogyott el- finom volt, a karamelles alma megadta a varázsát. 

Tejszínes pogácsa

 Ez az a pogácsa, ami pár nap különbséggel készült kétszer egymás után. A megmaradt tojásfehérjékből pedig egy kalap alatt sült édes is. A pogácsához az ötletet a fel nem használt főzőtejszín adta- még nem dagasztottam vele pogácsát, de ezt is teszteltem: attól vagy csak úgy, finomak lettek, kissé tömörebb, mint általában, de kellemesen roppanós alja-teteje lett. S hogy miért sütöttem kétszer egymás után? Először Férjemnek készült az útra- a fiús csapat már korábban eltervezte, hogy egy hétvégén elmennek együtt Csisztafürdőre, ami egy jó kis retró hangulatú gyógyfürdő. Végül ketten mentek, mert harmadikuknak más programja lett, de a hamuban sült pogácsa kettejüknek is járt. S hogy legyen hétfőre is tízórainak való, vasárnap fogtam magam, és újabb adagot sütöttem. Zárójelben jegyzem meg, s "csak ici-picit" játszott közre, azért is, mert az elsőként sültről nem készült fotó. 😁

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só+ nagy csipettel
• 2 dl tej+ 0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 3 tojás sárgája
• 20 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 4 dl főzőtejszín
• 20 dkg sajt
• + 1 tojás, szezámmag a tetejére

Így készült:

A 2 dl tejet megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam benne a zsírt és margarint. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, tejszínt és összegyúrtam. Nagyon kemény lett, ezért apránként még öntöttem hozzá kevés tejet, úgy fél deciliternyit. A tésztát megdagsztottam, letakarva hagytam megkelni.

Közben a sajtot lereszeltem- tetszés szerinti kemény sajtot használhatunk.

A megkelt tésztát kinyújtottam, jó nagyra, egyenletesen rászórtam a reszelt sajtot. majd feltekertem, mint a kalácsot. Így is hagytam pihenni úgy 20 percet.

Újra kinyújtottam ujjnyi vastagra, közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, szezámmaggal beszórtam és 180 fokos sütőben addig sültek, míg szépen megpirultak. 

A szaggatásnál maradt tésztát összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam, kentem, szórtam, sütöttem. Két nagy tepsivel lett.

A tetejére másmilyen, tetszés szerinti mag kerülhet, vagy akár még több sajt. A másodikként készült annyival lett finomabb, hogy több időt hagytam neki kelni, az elsőnél elsiettem, s tömörebb lett. Amúgy is az, nem az a szellős, pihe-puha, foszlós pogácsa, inkább roppanós-harapós. 

Paprikakrém

 Minden évben készítek néhány üveg paprikakrémet- nem csak ételízesítőnek, kimondottan szeretem szendvicsekbe, vagy csak simán vajaskenyérre. Persze ezzel is van macera, mint minden befőzéssel, de legalább télen a hosszú sötét és kedvetlen délutánokon rápihenhetünk- csak levesszük a kamrapolcról korábbi munkánk gyümölcsét és fogyasztjuk is. 

Mikor először készült jó néhány évvel ezelőtt, volt még saját termésű paradicsomom, meg bolti kápia- összefőztem, s annyira ízlett, hogy azóta így készül. Ugyan már a hátam közepére se kívántam a befőzést, erőt vettem magamon, s idén is elkészült ez a krém az előző évekéhez hasonlóan:

Hozzávalók:

• 1 kg paradicsom
• 1,5 kg piros kápiapaprika
• 1 teáskanál só
• késhegynyi tartósítószer

Így készült:

A zöldségeket megmostam, hagytam lecsepegni.

A paradicsomot felaprítottam, főni tettem. Mikor jól szétfőtt, átpasszíroztam. A lét tovább főztem kis lángon, hogy besűrűsödjön,

A paprikát kicsumáztam, szeleteltem, ledaráltam. Főni tettem,sóztam, közben folyamatosan kavargattam, időnként a paradicsomot is. Mikor mind a kettő besűrűsödött kissé, összeborítottam, s együtt is főztem 15-20 percig. A végén egészen pici tartósítószert tettem bele. Alaposan kimosott, kicsi üvegekbe szedtem, lezártam, fejtetőre állítottam néhány percig.

Korábban nem tettem bele tartósítószert. Felbontás előtt nem romlott meg, de a hűtőben tárolt, kinyitott üveg tartalmával előfordult, hogy megpenészedett. Idén biztosra akartam menni- így tettem bele. Egyébként nagyon kevés tartósítószert használok, a lekvárokba egyáltalán nem teszek, a befőtteknek automatában dunsztolva soha nincs bajuk anélkül sem. A zakuszkába, savanyúságokba szoktam rakni keveset.

Persze ennél több zöldségből is lehet főzni, sőt, ha már úgyis dolgozunk vele, érdemes 2-3-szoros mennyiséget készíteni. A paradicsom kevesebb, mint a paprika, az arány lehet tetszés szerinti. Aki szereti, tehet bele csípőset is- én azt külön szoktam elrakni, ledarálva, nyersen, csak sóval tartósítva. Az "édes" hamar el szokott fogyni, mert ételekbe is előszeretettel használom, meg reggelihez vagy tízóraira való szendvicsbe kenegetem.