Anyuka receptjeiből

 Tegnap lett volna 80 éves Anyukánk. Néha belegondolok, milyen lenne, ha még köztünk lenne. Biztos vagyok benne, még mindig rántott hússal és nagy tepsi süteménnyel várna minket vasárnaponként és nagyon büszke lenne az unokáira. A legkisebbre is, aki sajnos nem ismerhette, nem tapasztalhatta meg a szeretetét. Azért hálás vagyok, hogy az én gyerekeim részesülhettek a gondoskodásából. Nyaranta a családi látogatásokon kívül több időt is töltöttek nála, olyankor mindenben a kedvükbe járt. Ha mi nem, Ő jött hozzánk. Pedig Bicskéről nem volt könnyű elvergődni mihozzánk- vonat Budapestig, átjutni a Nyugatiba, újabb vonat, majd busz. Egyik alkalommal a vonattól annyira igyekezett a buszhoz, hogy elesett a síneken- annyira megütötte a térdét, hogy utána mindig fájt neki. Úgy sajnáltam, s furdalta a lekiismeretemet. Meg sokminden más is. Miért nem vettük észre hamarabb, hogy nincs jól... Sokat szenvedhetett némán. Mai napig hihetetlen számomra, hogy egy hónap alatt nem derült ki, mi baja. Mert ennyi ideje adatott onnantól, hogy orvoshoz került. De ha korábban kiderül, akkor sem kaphatott volna sokkal több időt. A hasnyálmirigyrák nagyon alattomos. 

Nem telik el úgy nap, hogy valamiről eszembe ne jusson. Egy edény, amit tőle kaptam, egy ruhadarab, amit Ő készített, egy szokás, amit én is megtartottam, egy étel, aminek elkészítését tőle tanultam, egy recept, amiért mindig felhívtam és nem jegyeztem meg, és mai napig nem tudom, hogy kéne elkészíteni. 

Első gondolatom az volt, hogy megsütök egy, általam még nem készített receptjét. Azt elvetettem, mert most nem lenne, ki megegye. Így összegyújtök egy csokorral a blogról a már elkészítettekből.

A receptek a fotók alatti felíratra érhetők el.

Bukarest

Diós-barackabos isler

Ferenc szelet

Kisdobos

Dunahullám, 

Reszelt túrós

Julika kókuszos sütije

Vendégváró szelet

Kati tészta

Mimóza szelet

Francia krémes

Néger szelet

Kakaós tekercs

Diós pruszli

Cseh süti

Krémes

Ecetes kifli

Egy része az anyukám receptjei alalpján elkészült sütiknek. Van még, és rengeteg olyan is, amit még nem sütöttem meg. 

Elnézve a régi-régi fotókat, bizony rájuk férne némi frissítés. Így nem csak a még el nem készülteket kell megsütnöm! :D

Lucskos káposzta

Volt egy szomszéd nénink, Piroska néni, akire csak úgy emlékszem, hogy meleg nyárban is pokróccal a hátán járt és időnként lesétált a nagy, hozzánk is áthajló diófája alá, hogy csalánban "megfürdesse" a kezét. Érszűkülete volt, ezért mindig fázott és állandó betegségtudatban élt. Korábban a testvérével, aztán annak elhunyta után egyedül. Nem főzött, ezért időnként, mikor más ismerős nem látta el élelemmel, felhívta Anyukánkat, hogy "Mariska, mit főztél?- s Mariska gyakran vitt neki enni. Hálás volt érte, mindjárt-mindjárt ajándékozott valamit Anyukánknak. Egyik alkalommal megemlítette, hogy lucskos káposztát enne. De Ő valami mást tartott lucskos káposztának, így csalódott volt. Amit mi nevezünk annak, füstölt hússal, rántással-habarással, kis ecettel készült káposztalaves. Ritkán főzök, mert a gyerekeink nem rajonganak érte- pedig szerintem egyik legfinomabb hagyományos leves. 

Hozzávalók:

• 1 közepes fej káposzta fele
• 30 dkg-nyi füstölt sonka vagy húsos szalonna
• 3 evőkanál liszt
• só
• paprika
• fél dl olaj
• 3 dl tej
• 4-5 evőkanál almaecet
• kapor, csombor

 

Így készült:

A sonkát vagy szalonnát kevés olajon sülni teszem- ha kész, felöntöm vízzel, (2,5- 3 liternyivel) beleteszem a felcsíkozott káposztát, 1 teáskanál sót, 1 mokkáskanálnyi szárított kaprot és kevés csombordot. Míg fő a káposzta, elkészítem a rántást: fele lisztet az olajon világosra pirítok. Ha megfőtt a káposzta, beleteszem a levesbe a rántást, pirospaprikát is teszek bele. A maradék lisztet simára keverem előbb kevés tejjel, majd a többit is hozzákeverem s ezzel sűrítem be a levest. Végül az ecet kerül bele, megkóstolom, ha szükséges, még sózom és ecetezem.

Friss kenyeret tálalhatunk hozzá. 

Én ugyan nem eszek kenyeret a levesekhez, de van, aki szereti. Ezúttal húsos szalonnával készült. Ínségesebb időkben, gyerekkorunkban előfordult, hogy csak a füstölt szalonna bőre került bele, de az is megízesítette. Egyszerű, finom leves, ami mellé elég akár palacsinta vagy fánk is. 

Fűszeres-sajtos pogácsa

Egy ideje már nem sütöttem pogácsát. Ez csak 3 hétnyi idő, ami soknak tűnik ahhoz képest, milyen gyakran készül. Nem véletlenül, hisz többféle célnak megfelel. Elsősorban családtagokat felpakolni vele. Vagy épp magamat, a tízórai szünetben két ide-oda rohanás közepette, vagy nyugisabb helyzetben a folyosón megbeszélve a napi eseményeket a kollégákkal épp bekapható egy-két darab. 

Legutóbb zöldfűszerekkel gazdagítottam az aktuális pogácsánkat:

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt (+ 2-3 evőkanállal, szükség szerint)
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír 
• 20 dkg tömlős sajt
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő 
• mokkáskanálnyi cukor
• 2 tojás
• zöldfűszerek (1-1 nagy csipetnyi rozmaring, petrezselyem, kakukkfű)
• + 15-20 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral, margarinnal, tömlős sajttal. Hozzáadtam a morzsolt zöldfűszereket, összesen egy teáskanálnyit, a tojásokat és élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. 

A tésztát hagytam megkelni.

Mikor megkelt, vékonyra nyújtottam, hajtogattam. Hagytam fél órát pihenni, majd újra kinyújtottam, ezúttal jó ujjnyi vastagra.

Kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Reszelt sajtot raktam a tetejére.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Persze másmilyen, tetszés szerinti zöldfűszer kerülhet bele- akár bazsalikom, oregónó, kapor. Ki mit szeret. 

A pogácsákból időnként mini-szendvicseket is készítek, kettészedve kerül bele vaj, felvágott, sajt, mellé pedig valamilyen friss zöldség. S kész a reggeli. Vagy vacsora.

Túrófánk sütőben sütve

 A túrófánk, azaz papanas a románok egyik igen jó találmánya. Mindössze néhány éve találkoztam vele, azóta a kedvencek listáján van. Többször készült, persze olajban sütve, de ezúttal úgy gondoltam, kipróbálok egy egészségesebb verziót: sütőben készült. Fiam meg is jegyezte, hogy olajban sütve finomabb, ami tagadhatatlan, de azért mindenki ette zokszó nélkül így is. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 35 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• csipet só
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 2 evőkanál citromlé
• 1 csapott taáskanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl
• 2 evőkanál olaj

Tálaláshoz: áfonyalekvár, tejföl, porcukor

Így készült:

A túrót villával áttörtem, majd az összes többi hozzávalóval összegyúrtam. Az olaj a végén került bele, mert elég ragacsos tészta lett belőle. 

Enyhén lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggattam, a legkisebbel a közepét kilyukasztottam. Tepsibe pakoltam, a középről kiszúrt kis karikákkal együtt.

180 fokon világosra sütöttem.

Mivel nem került bele cukor, csak a vaníliás, porcukrot is tálaltam hozzá.

Egy karikára evőkanálnyi tejfölt pakolunk, rá áfonyalekvárt, közepébe pedig egy kis karikát nyomunk. Aztán jóízűen bekanalazzuk.

Tényleg nagyon finom, a tejfől és lekvár keveréke nagyon egyedivé és ízessé teszi az amúgy egyszerű túrófánkot. Biztos másmilyen lekvárral is finom- de az áfonya kell az eredeti hatáshoz. 

Diós háromszögek

Egyik tervem, hogy Anyukám kincset érő, Nővérem által őrzött receptesfüzetéből végigsütöm az összes, eddig általam el nem készített sütit. De nem sikerül megvalósítani, mert folyton valami mást sütök, legtöbbször amit szövök egy alapanyag köré, vagy egy fotó vagy videó inspirál meg, vagy -ilyen is előfordul😉- egy receptet követek, ami valamiért megragadott. Ezt, vagyis valami hasonlót több videón láttam, de saját elképzelés alapján valósult meg. De ami késik, nem múlik, sorra kerülnek azok a régi receptek is. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír 
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékehez:

• 25 dkg darált dió
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a tojás és tejföl hozzáadásával keményebb tésztát gyúrtam belőle. A tejfölt fokozatosan adtam hozzá, előbb egy evőkanállal, de még egy kellett, hogy összeálljon a tészta.

A diót a cukorral és citromhéjjal elvegyítettem.

A tésztát 2 részre osztottam, külön-külön hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. Egyikre rászórtam a dió felét, egyenletesen elosztottam rajta, kissé rányomkodtam. Majd harmadát ráhajtottam, még egyszer és harmadjára is ráfordítottam. A kapott rudat kissé meglapogattam-nyomkodtam, tepsibe tettem- hosszabb lett, mint a tepsi, ezért méretre vágtam-  és éles késsel egyszer egyik, utána másik irányból átlósan átvágtam, hogy háromszögeket kapjak. A tészta másik felével is így jártam el.

Felvert tojással lekentem és 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. 

Sütés után a vágások mentén szét lehet tördelni.

Férjemnek különösen ízlett, becsülettel kivette a részét az elfogyasztásából. A diótöltelék azért garantálja a sikerét! 

Ezúttal sem készült túl édesre, a tésztába is lehet 1-2 evőkanállal több cukrot tenni, a töltelékbe is. 

Mediterrán csirkemell

 Néhány évvel ezelőtt Szeged közelében voltunk egy igen jó hangulatú esküvőn: Férjem Unokatestvére kötötte össze az életét párjával. S mivel mindketten orvosok, a násznép felét a kollégák és egyetemi társak tették ki. Nagyon jókedvű társaság voltak, és mivel a vidámság is ragályos, szerintem nem volt, aki ne érezte volna jól magát. Nemcsak a jókedv volt végtelen, az ételkínálat is. Hosszú sor asztalról lehetett főételt választani,  salátákkal és köretekkel. Én is, Párom is egymástól függetlenül mediterrán húst választottunk, amit "kielemeztem": alul csirkehús, többféle zöldséggel megpakolva, a tetején sok sajttal. Ízlett, így persze, hogy itthon is elkészült csak úgy, az "elemzés" eredménye alapján. 

Gondolom a sok zöldség miatt nevezték el mediterránnak, de mindegy is, a lényeg, hogy finom. No meg a fűszerezés: a jellegzetes bazsalikom, oregánó használata- én nagyon szeretem mindkettőt, csak úgy, salátákra is szoktam szórni belőle.

Hozzávalók:

• 2 csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1-1 mokkáskanálnyi oregánó, bazsalikom
• kevés olívaolaj
• 3-4 paradicsom
• 1 nagy fej hagyma
• 2 padlizsán
• 3-4 paprika
• 40 dkg sajt

Így készült:

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Egy tepsi alját vékonyan kiolajoztam. A husik mindkét felét beszórtam só-bors-paprika keverékével, s befedtem velük a tepsi alját. Egyenletesen rászórtam az oregánót és bazsalikomot.

A paradicsomot felkarikáztam, a hagymát pucoltam, szintén karikáztam, vékonyra. A paprikát kicsumáztam, kisebb csíkokra vágtam. A padlizsánt megpucoltam, kisujjnyi vastagra karikáztam.

A zöldségeket a húsra pakoltam: alul a paradicsomot, rá a hagymát és paprikát, legfelül a padlizsánt, mindent egyenletesen elosztva. 

Betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe. Mikor a hús már puha, rászórtam a lereszelt sajtot és ment vissza a sütőbe ráolvadni. Mikor ez megtörtént, kész is. 

Melegen nem lehet szépen szeletelni, de miután kihűlt, kockákra vágható s így szebben tálalható. Kukoricás rizs készült hozzá. Savanyúságot nem igényelt, épp elég zöldség van rajta.

Korábban készült, de hétvégére is ilyet tervezek készíteni, a még termő zöldségek felhasználásával. 

Pizzás csavar

 A hétvégét végigcsavarogtuk- péntek délután, munka után elindultunk, vasárnap este keveredtünk haza. Az ilyen hétvégéket alapos tervezés és izgalmas várakozás előzi meg. Be kell osztani, melyik délutánon mit csináljak, hogy a dolgom is haladjon, készülődni is tudjak- persze a konyhai ténykedések állnak a tervezés középpontjában. 😀 Azt is ki kell találni, épp merre menjünk- a legutóbb kimaradt helyszínek voltak a célpontok, amiknek utánanézek-olvasok indulás előtt. Meg mit kell bepakolni, magunkkal vinni. Természetesen a sütés-főzéssel kapcsolatos dolgokat fogom részletezni ezen a blogon: mindig készül valamilyen sütemény, édes, hogy legyen a reggeli kávé mellé kísérő, meg sós is, mert a túrákra azt a legcélszerűbb magunkkal vinni. Most sósnak ilyen pizzás csavarok készültek:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 dl tej + kb. 0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 30 dkg margarin
• 2 tojás

A töltelékhez:

• 1,5 dl sűrített paradicsom
• 3 evőkanál olaj
• nagy csipet só
• 1-1 mokkáskanál oregánó és bazsalikom
• 10 dkg vékonyra szeletelt sonka
• 30 dkg sajt
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni, közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Belekerültek a tojások és az élesztős tej, összegyúrtam. Ha nagyon kemény lenne, kevés tejet lehet bele önteni. A tésztát megdagasztottam és pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben a paradicsomban elkevertem az olajat, sót, zöldfűszereket. A sajtot lereszeltem.

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, a hosszabb felén gondolatban kettéosztottam. Egyik felét lekentem a paradicsommal, elosztottam rajta a sonkaszeleteket, a sajttal megszórtam. Az üres felét ráhajtottam, kissé le is nyomkodtam. Éles késsel csíkokra vágtam, megsodortam, így pakoltam tepsibe.

Felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam be és 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. 

Édes süti is készült, azt tartogatom későbbre. Mármint a közzétételét. 

Ezeknek a csavart rudaknak egy részét útközben ettük meg, a maradék Fenékpuszta mellett fogyott el. Persze nem mind mi ettük meg, itthon is maradt, meg kisülés után és péntek reggel is volt keletje. 

A úticéljaink meg a Keszthely és Fenékpuzsta között a Festetics család által telepített 6 km-es fenyőfasor volt, amin végigsétáltunk, Csisztafürdőn áztattuk kicsit magunkat és útban hazafelé Hévízen álltunk meg, ahol csavarogtunk kicsit és elhatároztuk, hogy valamikor a későbbiekben a tó adta lehetőségeket is kipróbáljuk. Azok e helyek vannak többségben, ahova még vissza szeretnénk térni. 😊Azért álljon itt néhány fotó is:

Tejporos keksz

 Legtöbbször az otthon fellelt alapanyagok döntik el, hogy mit sütök. Persze időnként előre is tervezek, ha vendégek lesznek, vagy Fiam jön haza, mindenképp. Az a ritkább, hogy egy szembejövő recept késztet arra, hogy kíváncsiságból elkészítsem. De ha az valamilyen szokatlan hozzávalót tartalmaz, nagyobb eséllyel csigáz fel. Ilyen volt ez a keksz is- a tejpor számomra új kekszalapanyagként. Nem bírtam sokáig tétlenül nézni a receptet- "kissé" átgondolva, de megsütöttem. Pinteresten futottam bele, az eredeti, ötletadó recept itt található. 

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 csipet só
• 3 közepes tojás
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 9 dkg tejpor
• 10 dkg fehér csokoládé
• porcukor forgatni

Így készült:

A fehércsokit feldaraboltam, késsel durvább darabokra aprítottam.

A lisztet, sót, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport, tejport összevegyítettem, majd elmorzsoltam a vajjal. Beleütöttem a tojásokat, összegyúrtam. Keményebb tészta lett, de gyúrható volt. Utoljára a csokidarabokat borítottam bele, elvegyítettem benne.

Diónyi gombócokat formáltam belőle, tepsibe pakoltam, kis helyet hagyva közöttük.

180 fokos sütőbe tettem és világosra sütöttem- csak addig, míg egész enyhén pirulni kezdenek. 

Mivel Fiam nem találta elég édesnek, egy részét porcukorba forgattam.

Szeretem a tejpor ízét, valószínűleg ezért ragadott el a recept. Nem erősen, de érzett benne. Nekem elég édes volt így is, főleg, hogy a fehércsoki darabkák is tettek hozzá édességet. A cukor mennyiségét inkább csökkenteni szoktam, s bizony hozzá lehet szokni a kevésbé édes ízekhez. De aki úgy szereti, nyugodtan tehet bele több cukrot- akár 20 dkg-ot is.