Lucskos káposzta

Volt egy szomszéd nénink, Piroska néni, akire csak úgy emlékszem, hogy meleg nyárban is pokróccal a hátán járt és időnként lesétált a nagy, hozzánk is áthajló diófája alá, hogy csalánban "megfürdesse" a kezét. Érszűkülete volt, ezért mindig fázott és állandó betegségtudatban élt. Korábban a testvérével, aztán annak elhunyta után egyedül. Nem főzött, ezért időnként, mikor más ismerős nem látta el élelemmel, felhívta Anyukánkat, hogy "Mariska, mit főztél?- s Mariska gyakran vitt neki enni. Hálás volt érte, mindjárt-mindjárt ajándékozott valamit Anyukánknak. Egyik alkalommal megemlítette, hogy lucskos káposztát enne. De Ő valami mást tartott lucskos káposztának, így csalódott volt. Amit mi nevezünk annak, füstölt hússal, rántással-habarással, kis ecettel készült káposztalaves. Ritkán főzök, mert a gyerekeink nem rajonganak érte- pedig szerintem egyik legfinomabb hagyományos leves. 

Hozzávalók:

• 1 közepes fej káposzta fele
• 30 dkg-nyi füstölt sonka vagy húsos szalonna
• 3 evőkanál liszt
• só
• paprika
• fél dl olaj
• 3 dl tej
• 4-5 evőkanál almaecet
• kapor, csombor

 

Így készült:

A sonkát vagy szalonnát kevés olajon sülni teszem- ha kész, felöntöm vízzel, (2,5- 3 liternyivel) beleteszem a felcsíkozott káposztát, 1 teáskanál sót, 1 mokkáskanálnyi szárított kaprot és kevés csombordot. Míg fő a káposzta, elkészítem a rántást: fele lisztet az olajon világosra pirítok. Ha megfőtt a káposzta, beleteszem a levesbe a rántást, pirospaprikát is teszek bele. A maradék lisztet simára keverem előbb kevés tejjel, majd a többit is hozzákeverem s ezzel sűrítem be a levest. Végül az ecet kerül bele, megkóstolom, ha szükséges, még sózom és ecetezem.

Friss kenyeret tálalhatunk hozzá. 

Én ugyan nem eszek kenyeret a levesekhez, de van, aki szereti. Ezúttal húsos szalonnával készült. Ínségesebb időkben, gyerekkorunkban előfordult, hogy csak a füstölt szalonna bőre került bele, de az is megízesítette. Egyszerű, finom leves, ami mellé elég akár palacsinta vagy fánk is. 

Fűszeres-sajtos pogácsa

Egy ideje már nem sütöttem pogácsát. Ez csak 3 hétnyi idő, ami soknak tűnik ahhoz képest, milyen gyakran készül. Nem véletlenül, hisz többféle célnak megfelel. Elsősorban családtagokat felpakolni vele. Vagy épp magamat, a tízórai szünetben két ide-oda rohanás közepette, vagy nyugisabb helyzetben a folyosón megbeszélve a napi eseményeket a kollégákkal épp bekapható egy-két darab. 

Legutóbb zöldfűszerekkel gazdagítottam az aktuális pogácsánkat:

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt (+ 2-3 evőkanállal, szükség szerint)
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír 
• 20 dkg tömlős sajt
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő 
• mokkáskanálnyi cukor
• 2 tojás
• zöldfűszerek (1-1 nagy csipetnyi rozmaring, petrezselyem, kakukkfű)
• + 15-20 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral, margarinnal, tömlős sajttal. Hozzáadtam a morzsolt zöldfűszereket, összesen egy teáskanálnyit, a tojásokat és élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. 

A tésztát hagytam megkelni.

Mikor megkelt, vékonyra nyújtottam, hajtogattam. Hagytam fél órát pihenni, majd újra kinyújtottam, ezúttal jó ujjnyi vastagra.

Kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Reszelt sajtot raktam a tetejére.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Persze másmilyen, tetszés szerinti zöldfűszer kerülhet bele- akár bazsalikom, oregónó, kapor. Ki mit szeret. 

A pogácsákból időnként mini-szendvicseket is készítek, kettészedve kerül bele vaj, felvágott, sajt, mellé pedig valamilyen friss zöldség. S kész a reggeli. Vagy vacsora.

Túrófánk sütőben sütve

 A túrófánk, azaz papanas a románok egyik igen jó találmánya. Mindössze néhány éve találkoztam vele, azóta a kedvencek listáján van. Többször készült, persze olajban sütve, de ezúttal úgy gondoltam, kipróbálok egy egészségesebb verziót: sütőben készült. Fiam meg is jegyezte, hogy olajban sütve finomabb, ami tagadhatatlan, de azért mindenki ette zokszó nélkül így is. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 35 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• csipet só
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 2 evőkanál citromlé
• 1 csapott taáskanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl
• 2 evőkanál olaj

Tálaláshoz: áfonyalekvár, tejföl, porcukor

Így készült:

A túrót villával áttörtem, majd az összes többi hozzávalóval összegyúrtam. Az olaj a végén került bele, mert elég ragacsos tészta lett belőle. 

Enyhén lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggattam, a legkisebbel a közepét kilyukasztottam. Tepsibe pakoltam, a középről kiszúrt kis karikákkal együtt.

180 fokon világosra sütöttem.

Mivel nem került bele cukor, csak a vaníliás, porcukrot is tálaltam hozzá.

Egy karikára evőkanálnyi tejfölt pakolunk, rá áfonyalekvárt, közepébe pedig egy kis karikát nyomunk. Aztán jóízűen bekanalazzuk.

Tényleg nagyon finom, a tejfől és lekvár keveréke nagyon egyedivé és ízessé teszi az amúgy egyszerű túrófánkot. Biztos másmilyen lekvárral is finom- de az áfonya kell az eredeti hatáshoz. 

Diós háromszögek

Egyik tervem, hogy Anyukám kincset érő, Nővérem által őrzött receptesfüzetéből végigsütöm az összes, eddig általam el nem készített sütit. De nem sikerül megvalósítani, mert folyton valami mást sütök, legtöbbször amit szövök egy alapanyag köré, vagy egy fotó vagy videó inspirál meg, vagy -ilyen is előfordul😉- egy receptet követek, ami valamiért megragadott. Ezt, vagyis valami hasonlót több videón láttam, de saját elképzelés alapján valósult meg. De ami késik, nem múlik, sorra kerülnek azok a régi receptek is. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír 
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékehez:

• 25 dkg darált dió
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a tojás és tejföl hozzáadásával keményebb tésztát gyúrtam belőle. A tejfölt fokozatosan adtam hozzá, előbb egy evőkanállal, de még egy kellett, hogy összeálljon a tészta.

A diót a cukorral és citromhéjjal elvegyítettem.

A tésztát 2 részre osztottam, külön-külön hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. Egyikre rászórtam a dió felét, egyenletesen elosztottam rajta, kissé rányomkodtam. Majd harmadát ráhajtottam, még egyszer és harmadjára is ráfordítottam. A kapott rudat kissé meglapogattam-nyomkodtam, tepsibe tettem- hosszabb lett, mint a tepsi, ezért méretre vágtam-  és éles késsel egyszer egyik, utána másik irányból átlósan átvágtam, hogy háromszögeket kapjak. A tészta másik felével is így jártam el.

Felvert tojással lekentem és 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. 

Sütés után a vágások mentén szét lehet tördelni.

Férjemnek különösen ízlett, becsülettel kivette a részét az elfogyasztásából. A diótöltelék azért garantálja a sikerét! 

Ezúttal sem készült túl édesre, a tésztába is lehet 1-2 evőkanállal több cukrot tenni, a töltelékbe is. 

Mediterrán csirkemell

 Néhány évvel ezelőtt Szeged közelében voltunk egy igen jó hangulatú esküvőn: Férjem Unokatestvére kötötte össze az életét párjával. S mivel mindketten orvosok, a násznép felét a kollégák és egyetemi társak tették ki. Nagyon jókedvű társaság voltak, és mivel a vidámság is ragályos, szerintem nem volt, aki ne érezte volna jól magát. Nemcsak a jókedv volt végtelen, az ételkínálat is. Hosszú sor asztalról lehetett főételt választani,  salátákkal és köretekkel. Én is, Párom is egymástól függetlenül mediterrán húst választottunk, amit "kielemeztem": alul csirkehús, többféle zöldséggel megpakolva, a tetején sok sajttal. Ízlett, így persze, hogy itthon is elkészült csak úgy, az "elemzés" eredménye alapján. 

Gondolom a sok zöldség miatt nevezték el mediterránnak, de mindegy is, a lényeg, hogy finom. No meg a fűszerezés: a jellegzetes bazsalikom, oregánó használata- én nagyon szeretem mindkettőt, csak úgy, salátákra is szoktam szórni belőle.

Hozzávalók:

• 2 csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1-1 mokkáskanálnyi oregánó, bazsalikom
• kevés olívaolaj
• 3-4 paradicsom
• 1 nagy fej hagyma
• 2 padlizsán
• 3-4 paprika
• 40 dkg sajt

Így készült:

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Egy tepsi alját vékonyan kiolajoztam. A husik mindkét felét beszórtam só-bors-paprika keverékével, s befedtem velük a tepsi alját. Egyenletesen rászórtam az oregánót és bazsalikomot.

A paradicsomot felkarikáztam, a hagymát pucoltam, szintén karikáztam, vékonyra. A paprikát kicsumáztam, kisebb csíkokra vágtam. A padlizsánt megpucoltam, kisujjnyi vastagra karikáztam.

A zöldségeket a húsra pakoltam: alul a paradicsomot, rá a hagymát és paprikát, legfelül a padlizsánt, mindent egyenletesen elosztva. 

Betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe. Mikor a hús már puha, rászórtam a lereszelt sajtot és ment vissza a sütőbe ráolvadni. Mikor ez megtörtént, kész is. 

Melegen nem lehet szépen szeletelni, de miután kihűlt, kockákra vágható s így szebben tálalható. Kukoricás rizs készült hozzá. Savanyúságot nem igényelt, épp elég zöldség van rajta.

Korábban készült, de hétvégére is ilyet tervezek készíteni, a még termő zöldségek felhasználásával. 

Pizzás csavar

 A hétvégét végigcsavarogtuk- péntek délután, munka után elindultunk, vasárnap este keveredtünk haza. Az ilyen hétvégéket alapos tervezés és izgalmas várakozás előzi meg. Be kell osztani, melyik délutánon mit csináljak, hogy a dolgom is haladjon, készülődni is tudjak- persze a konyhai ténykedések állnak a tervezés középpontjában. 😀 Azt is ki kell találni, épp merre menjünk- a legutóbb kimaradt helyszínek voltak a célpontok, amiknek utánanézek-olvasok indulás előtt. Meg mit kell bepakolni, magunkkal vinni. Természetesen a sütés-főzéssel kapcsolatos dolgokat fogom részletezni ezen a blogon: mindig készül valamilyen sütemény, édes, hogy legyen a reggeli kávé mellé kísérő, meg sós is, mert a túrákra azt a legcélszerűbb magunkkal vinni. Most sósnak ilyen pizzás csavarok készültek:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 dl tej + kb. 0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 30 dkg margarin
• 2 tojás

A töltelékhez:

• 1,5 dl sűrített paradicsom
• 3 evőkanál olaj
• nagy csipet só
• 1-1 mokkáskanál oregánó és bazsalikom
• 10 dkg vékonyra szeletelt sonka
• 30 dkg sajt
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni, közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Belekerültek a tojások és az élesztős tej, összegyúrtam. Ha nagyon kemény lenne, kevés tejet lehet bele önteni. A tésztát megdagasztottam és pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben a paradicsomban elkevertem az olajat, sót, zöldfűszereket. A sajtot lereszeltem.

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, a hosszabb felén gondolatban kettéosztottam. Egyik felét lekentem a paradicsommal, elosztottam rajta a sonkaszeleteket, a sajttal megszórtam. Az üres felét ráhajtottam, kissé le is nyomkodtam. Éles késsel csíkokra vágtam, megsodortam, így pakoltam tepsibe.

Felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam be és 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. 

Édes süti is készült, azt tartogatom későbbre. Mármint a közzétételét. 

Ezeknek a csavart rudaknak egy részét útközben ettük meg, a maradék Fenékpuszta mellett fogyott el. Persze nem mind mi ettük meg, itthon is maradt, meg kisülés után és péntek reggel is volt keletje. 

A úticéljaink meg a Keszthely és Fenékpuzsta között a Festetics család által telepített 6 km-es fenyőfasor volt, amin végigsétáltunk, Csisztafürdőn áztattuk kicsit magunkat és útban hazafelé Hévízen álltunk meg, ahol csavarogtunk kicsit és elhatároztuk, hogy valamikor a későbbiekben a tó adta lehetőségeket is kipróbáljuk. Azok e helyek vannak többségben, ahova még vissza szeretnénk térni. 😊Azért álljon itt néhány fotó is:

Tejporos keksz

 Legtöbbször az otthon fellelt alapanyagok döntik el, hogy mit sütök. Persze időnként előre is tervezek, ha vendégek lesznek, vagy Fiam jön haza, mindenképp. Az a ritkább, hogy egy szembejövő recept késztet arra, hogy kíváncsiságból elkészítsem. De ha az valamilyen szokatlan hozzávalót tartalmaz, nagyobb eséllyel csigáz fel. Ilyen volt ez a keksz is- a tejpor számomra új kekszalapanyagként. Nem bírtam sokáig tétlenül nézni a receptet- "kissé" átgondolva, de megsütöttem. Pinteresten futottam bele, az eredeti, ötletadó recept itt található. 

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 csipet só
• 3 közepes tojás
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 9 dkg tejpor
• 10 dkg fehér csokoládé
• porcukor forgatni

Így készült:

A fehércsokit feldaraboltam, késsel durvább darabokra aprítottam.

A lisztet, sót, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport, tejport összevegyítettem, majd elmorzsoltam a vajjal. Beleütöttem a tojásokat, összegyúrtam. Keményebb tészta lett, de gyúrható volt. Utoljára a csokidarabokat borítottam bele, elvegyítettem benne.

Diónyi gombócokat formáltam belőle, tepsibe pakoltam, kis helyet hagyva közöttük.

180 fokos sütőbe tettem és világosra sütöttem- csak addig, míg egész enyhén pirulni kezdenek. 

Mivel Fiam nem találta elég édesnek, egy részét porcukorba forgattam.

Szeretem a tejpor ízét, valószínűleg ezért ragadott el a recept. Nem erősen, de érzett benne. Nekem elég édes volt így is, főleg, hogy a fehércsoki darabkák is tettek hozzá édességet. A cukor mennyiségét inkább csökkenteni szoktam, s bizony hozzá lehet szokni a kevésbé édes ízekhez. De aki úgy szereti, nyugodtan tehet bele több cukrot- akár 20 dkg-ot is. 

Prézlis karfiol

 Nemcsak a legegyszerűbb, de a legjobb dolog is egyben, ami karfiollal történhet. Évekkel ezelőtt bukkantam rá, ha emlékeznék a forrására, megemlíteném, s meg is dicsérném. Többször készült már, vacsorára leginkább, de gyors második fogásnak is tökéletes. Semmi macera, semmi cicoma, főzési tudást sem nagyon igényel. Aki szereti a karfiolt, mindenképp tegyen egy próbát.

Hozzávalók:

• 1 fej karfiol
• só
• 15-20 dkg zsemlemorzsa
• 3 evőkanál olaj
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A karfiolt sós vízben megfőztem- puhára, de nem annyira, hogy szétessen. Ha kész, leszűrtem.

A morzsát az olajon sűrűn kavargatma világosbarnára pirítottam. A karfiolt beleforgattam, rázogattam, hogy mindenhol bevonja a prézli. 

Még melegen tálaltam, tejföllel lecsorgatva.

Erre nagyon is igaz, hogy a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Gyerekkorunkban a karfiol rakottasan készült, levesbe került vagy savanyúságba. Ennyi. Pedig tud ám mást is ez a káposztaféle, érdemes ragozni így-úgy. 

Sós rágcsálnivaló magokkal

 Az édesek mellé mindig kell valami sós is. Ha már úgyis be van melegítve a sütő... Úgyis kimagyarázom, ha sütni akarok. Szeretnék. Akkor fogok is. De hát itthon volt Fiam, akkor még a sütési tilalom sincs érvényben. Szabadon garázdálkodhattam a konyhában! 😁

Hozzávalók:

• 40 dkg fehér liszt
• 40 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 2 teáskanál só (közepesen púposan)
• 1 tojás
• 20 dkg zsír
• 20 dkg margarin
• 35 dkg reszelt sajt 
• 1-1 maréknyi napraforgómag és lenmag
• 2-3 dl joghurt

Így készült:

A liszteket, sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, elvegyítettem a lisztes keverékkel, majd beleütöttem a tojást és kanalanként adagoltam a joghurtot, közben gyúrtam a tésztát. Annyi joghurt került bele, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény, könnyen gyúrhatóvá váljon.

A kész tészta kényszerpihenőn volt úgy két órányit, de akár azonnal is süthető. Kisujjnyi vastagra nyújtottam, derelyemetszővel felcsíkoztam, majd átlósan is, hogy rombusz alakokat kapjak. 

Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem.

Tömör, de nem száraz, nem kemény, valóban harapnivaló lett belőle, egész jó rágcsálni. 

Másmilyen magvak is kerülhetnek bele, s így utólag valamilyen zölfűszert is tennék bele, esetleg kevés borsot vagy chilit. De mint szinte minden süti, ez is számtalanféleképpen variálható. 

Krémes szilvás pite

 Ez a sütemény is elég kalandos sorsú. Legalábbis a megörökítése. Piszkozatban megírtam a receptet még hét évvel ezelőtt, de elkallódtak a róla készült fotók. Aztán újra sütöttem, fotóztam, akkor meg nem vettem arra a fáradtságot, hogy párosítsam a leírással. Mostanában szedtem össze egy csomóba a régi fotókat, átnéztem őket, s előbukkanak olyan "kincsek", amiket elveszettnek hittem. Eme sütemény fotói is előkerültek, s még jó, hogy, mert világosan emlékszem., mennyire finom volt. Még az sem kizárt, hogy más gyümölccsel ez lesz a hétvégi sütink. 

A receptet itt találtam, kisebb változtatásokkal készült el. 

Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl
• csipet só

Töltelék:

• 3 evőkanál gríz
• kb. 1kg szilva
• fahéj

A krémhez:

• 4 tojássárga
• 6 fehérje
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 3 dl tejföl
• 8 evőkanál cukor

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót, sütőport tálba tettem, elvegyítettem s elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojássárgát és a tejfölt, tésztává gyúrtam.

A szilvát megmostam, feleztem, magját eltávolítottam. Rászórtam a grízt és fahéjat, átkavartam-rázogattam, hogy mindenhova jusson gríz és fahéj.

A krémhez a tojássárgákat elkeverjük a pudingporral, majd a tejföllel. A fehérjékből a cukorral kemény habot vertem, majd óvatos mozdulatokkal elkevertem a pudingporos masszával. 

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe (28×32 cm-es) igazgattam. Kiraktam a szilvával, héjával lefele fordítva. Ráborítottam a krémet, elkentem-simítottam és 180 fokos sütőbe tettem. 

Addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Finom, pihe-puha, gyümölcsös sütemény- a szilvásokat igencsak kedvelem. De más gyümölccsel is el bírom képzelni- most őszibarack, körte és alma van itthon, mindegyikkel jó lehet, akár vegyesen is. Nyaranta bogyós gyümölcsökkel készülhet. Télen befőttel. Szóval bármikor jöhet.

Csalamádé

Anyukának odahaza több barátnője is volt a szomszédságban. Mondhatom azt is, hogy mindenkivel jóban volt. Volt, aki elkerült a közelből, mert lebontották a házát, de az újonnan épített panelekbe beköltözők közül új társalgópartnerek kerültek ki. Erzsike nénivel együtt kávéztak délelőttönként, s közben kibeszélték a világ nagy dolgait; Ila néni megjárva a várost, betért egy-egy újabb történettel, Irma néniékkel együtt kirándultunk hétvégente. Aztán szétszéledtek, ki falura költözött, ki áttelepült Magyarországra. De Anyuka itt sem maradt barátnő nélkül, a néhány házzal odébb lakó, egyedülálló Ilonka nénivel egymásra találtak. Egy-egy tapasztalatcserére összefutottak, s ez alól nem maradhatott ki a receptek csereberéje sem. Ilonka nénitől származik a csalamádé receptje, amiből minden évben készítek egy adagot. 

A recept lényege, hogy 6 kg zöldséghez kellenek a többi hozzávalók. Az eredeti recpet szerint 1,5-1,5 kg uborka, káposzta, paprika, zöld paradicsom szükségeltetik hozzá. Én többféle zöldséget teszek bele, s lemérem, hogy megpucolva, felaprítva 6 kg legyen, ha több, arányosan emelem a só, ecet, cukor mennyiségét.

 Hozzávalók:

• 1 fej káposzta (kb. 1,5 kg)
• 5 nagy fej vöröshagyma
• 1 fej lilahagyma
• 3 nagy sárgarépa
• 10-15 paprika (zöld és piros vegyesen)
• 1,5 kg uborka
• 4-5 zöld paradicsom
• kis fej karfiol
• 3 dl 20%-os ecet
• 35 dkg cukor
• 10 dkg só + nagy csipet
• 1 teáskanál nátrium benzoát
• 1 csapott mokkáskanál borkénpor
• morzsolt kapor
• egész bors
• babérlevél
• koriandermag
• csombor
• mustármag

Így készült:

A zöldségeket megmostam, pucoltam, kicsumáztam, s az összeset legyalultam. Lemértem, legutóbb majdnem 7 kg volt az összes zöldség, ezért kicsivel több sót- még 2 dkg-ot-  és ecetből még fél dl-t tettem hozzá, cukrot csak 20 dkg-ot összesen ezúttal. Az egészet nagy edénybe tettem, belemértem a sót, cukrot, ecetet, tartósítot, borkénből nagyon csapott mokkáskanálnyit. Fél csomag szárított kaprot tettem hozzá, maréknyi szemes borsot, 1-1 evőkanálnyi mustár- és koriandermagot, 10-12 babérlevelet. Összekevertem, s másnapig lefedve állni hagytam, közben többször átkevertem. Csak 12 órát kéne állni hagyni, de én egyik délután összeaprítom, másik délután kerül üvegbe.

Másnap alaposan kimosott övegekbe szedem, finoman lenyomkodom, rázogatom. A levét a végén elosztom az üvegekbe. Szorosan lezárom és mehet a kamrapolcra. 

12 darab 7 dl-es üveg telt meg ezzel a mennyiséggel. Az uborka saját termés volt benne, idén meglepett, még most is terem. Egész nyáron nem kellett venni, sőt, savanyúség is lett belőle valamennyi, szerintem tavaszig ki fog tartani. Főleg, hogy cékla is lesz, azt is szeretjük. Azért csak megérte locsolni...