Fahéjas kelt szívek

 Az utóbbi időben rám járt a rúd telefonok tekintetében. A gyerekek hírhedt telefonfalók - Gergő alig tette tönkre a sajátját, néhány nap múlva az apjától kölcsönkapott került szék lába alá, Leányzó krumplilevest kóstoltatott a sajátjával, -hát nem ízlett neki,- s ez csak néhány a telefonkivégzési módszereik közel. Nálam mindeközben egész sokáig bírják ezek a kütyük. A legutóbbit is vagy hat évig nyüstöltem, mire kifáradt. Vagyis, mondhatnám, semmi baja nincs, csak épp telefonálni nem lehet vele- sem hívást fogadni, sem kezdeményezni. Hédi beüzemelte nekem a legutóbbi, még használható készülékét, ez két hét után egyik pillanatról a másikra kimúlt- fekete lett e képernyő, semmire nem volt hajlandó reagálni. Nem volt mese, újat kellett venni. Elektronikai boltban dolgozó ismerős ajánlott egyet, elfogadható áron és egész kedvemre valót- hamar megszoktam. Leányzó állította be nekem, többek között a borítóképet is, ami hol ilyen, hol olyan gasztronómiai témájú remek felvétel. Ezek egyikén láttam ilyen szívecske formájú szépséges sütiket. Na így kapcsolódik össze a telefon és a süti! 😃

Az én sütim közel sem lett olyan szép, de hogy finom, azt a családtagok dicsérete tanúsítja.


Hozzávalók:

  • 4 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 kg liszt
  • 1 csapott teáskanál só
  • 30 dkg margarin
  • 2 kisebb tojás
A töltelékhez:
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 1 evőkanál fahéj
  • + 1 tojás lekenni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.
Közben a lisztet elvegyítettem a többi cukorral, vaníliás cukorral, sóval és elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. A tészta ne legyen kemény, de lágy sem- olyan közepes, könnyen gyúrható-formázható.
Letakarva hagytam megkelni.
Közben a vajat mikróban megpuhítottam, elkevertem a cukorral és fahéjjal. Sikerült folyékonnyá olvasztanom a vajat, így hűtőbe tettem dermeszteni a megkevert tölteléket, míg folyékony állagúról kenhetővé vált.
A megkelt tésztát 16 gombócra osztottam. Mindegyiket kör alakóra nyújtottam, lekentem vékonyan a töltelékkel, felsodortam. Kettéhajtottam, deszkára tettem úgy, hogy egymáson legyen a két fele, és a hajtás irányából éles késsel kettévágtam úgy, hogy a vége egyben maradjon. A két felet kihajtottam jobbra-balra, így tettem tepsibe. Lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőbe tettem.
Szép pirosra sütöttem őket.



Ropogósan puha szívecskék lettek. Kissé termetesek, legközelebb kisebbeket készítenék. Egy nekem kétszerre is elég volt. Kakaósan is finomak lennének, vagy más, tetszés szerinti töltelékkel... Dióval, mákkal, vagy túróval is el tudom képzelni.

Fehérboros sós rúd

 Még mindig húsvét. A fotókról amúgy is lerí! 😀 Sütöttem egy sóst, két sóst, meg még sonkás-tojásos kalácsot is. Ennyit a nem viszem túlzásban tervről... 

Ezt a sós receptet a nem megszokott hozzávalói hatására mentettem el már korábban egy fb csoportból, aminek Süteményes gyűjtemény a neve. A formázása is megragadott, mindkét fele magvakkal szórt s aztán megcsavart- én ezt a műveletet a nagy sürgésben kihagytam, igazából a végeredményre voltam kíváncsi. A tészta állaga kicsit furcsa volt, de kisülve meglepően finom- olyan igazi roppanós, kekszállagú sós lett belőle. Frissen olyan sikere volt, hogy azon gondolkodtam, még egy adagot gyúrok belőle, de szerencsére már nem futotta az energiámból. Azért szerencsére, mert az ünnepek alatt már a sok egyéb mellett nem fogyott olyan tempóban. Több, mint egy héttel később rágcsáltam el az utolsó előtti darabot- még mindig finom. Száraz ugyan, de roppanósan száraz. Szóval bizton állíthatom: sokáig elálló sós sütivel van dolgunk! 



Hozzávalók:

  • fél kg liszt
  • 1 púpozott teáskanál só
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl étolaj 
  • 2 dl fehérbor (ne édes legyen)
  • 1 tojás lekenni +csipet só
  • magok beszórni (szezám, lenmag...)
Így készült:
A tészta hozzávalóit összegyúrtam, -a sót jó púposan mértem, de lehet még egy csipetnyit pakolni belőle-, majd ki is nyújtottam, úgy ujjnyi vastagra.
Egy csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal beszórtam. Hosszabb rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam és 180 fokon pirulásig sütöttem.



Erzsi-mézes

 A közelmúltban volt, hogy Leányzóm lovagjának családjában hármas szülinapot ültek. A tortákból nekünk is küldtek kóstolót, meg a Nagymama által sütött csíkos mézesből, ami nem csak kinézetre tetszett, de nagyon finom is volt. Már az első kóstolásnál elképzeltem, hogy fogom én azt megsütni, persze recept elkérése nélkül. Anyukám mézes lapja az alap, a krém pedig a szokásos vajas, fele kakaóval színezve. 

Húsvétra készült, a torta után erre jártak rá leginkább. Leányzó megkérdezte, ez milyen süti. Mivel így kénytelen voltam elnevezni is, az ötletadó nevét kapta hirtelen. Régen is neveztünk el sütiket arról, akitől származott a recept, némelyiket mai napig úgy emlegetjük.

    


Hozzávalók:

A lapokhoz:

  • 45 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 20 dkg margarin
  • 1 nagy tojás
  • 3 evőkanál méz
  • 4-5 evőkanál tej
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 6 evőkanál liszt
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 evőkanál kakaó
A tetejére:
  • 14 dkg csokoládé
  • 4 evőkanál olaj
Így készült:
A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát tálba mértem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, mézet, kevés tejet s összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett, ezért nagyobb csipet liszttel megszórva átgyúrtam, így könnyebben kezelhető volt.
A tésztát 3 részre osztottam. Egyenként tepsi méretűre nyújtottam, közben liszteztem a deszkát, mert szeretett odaragadni. Tepsi hátán sorra kisütöttem őket. 180 fokon addig, míg enyhén megbarnultak, jellegzetes mézes színűk lett.
A krémhez megfőztem a pépet: a lisztet kevés tejjel simára kevertem. Majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet és a vaníliás cukrokat. Közepes lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor elkezd főni, előbb darabos lesz, de tovább főzve-kavargatva kisimul. 
A pépet időnként megkavargatva hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, kanalanként hozzáadtam a vaj-cukor keverékéhez, habosra kavartam.
A krémet kettéosztottam, feléhez kakaót adtam.
Az alsó mézes lapra kentem a kakaós krémet, a másodikra a világosat, s befedtem a harmadik lappal.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s bevontam vele a sütit.
Másnapig a kamrában tartottam. Jól átpuhult, szépen lehetett szeletelni.



Mindenkinek ízlett, a répatortát követően ez lett a legkelendőbb süti. 
Ilyen lett a látvány és kóstolás alapján megálmodott süti. Szeretem a fotóval ellátott recepteket is, mert már a látvány alapján elképzelem, hogy készíteném el. Van úgy, hogy a recept elolvasása után ki is ábrándulok, maradok a saját elképzelésemnél. Vagy csak fotót mentek el, mert megihletett. S sütök, sütök, többet a kelleténél.



Sváb kanálfánk

Az online oktatásnak két előnye van: egyik, aminek kimondottan örülök, hogy itthon vannak a gyerekek- Leányzó folyamatosan, Fiúnk is több, mint egy hónapig élvezte anyja gondoskodását. A másik, amit a javára írok, némi időnyerés, azaz megspórolom a munkába készülődés, menés-jövés idejét. Több nincs- hiába a mindenféle online tanulószoba, akkor sem tudom úgy követni a gyerekek munkáját, nem kapok úgy visszajelzést, mint szemtől szembe, s ez nagyon frusztráló tud lenni. Én nagyon várom, hogy visszamenjünk az iskolába. Még egy nap... Kibírom!
Egy ilyen nap során, órák megtartása és másnapra felkészülést követően nekiugrottam az ebédfőzésnek. Odatettem a levest, s közben második gyanánt sütöttem ilyen gyors fánkot, aminek a receptjét itt találtam. A hagyományos élesztős finomabb, lazább, puhább, mi tagadás, de ez is megteszi, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy csak össze kell kavarni, s már kanalazható is bele az olajba. Kicsivel több, mint fél óra alatt kész volt az ebéd...



 
Hozzávalók:
  • fél kg liszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 csapott teáskanál só
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 nagy tojás
  • 1 citrom lereszelt héja
  • kb. fél l tej
  • olaj a sütéshez
  • porcukor, fahéj,  lekvár a tálaláshoz
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát , citromhéjat elvegyítettem. Hozzáadtam a tojást és kevés tejet, annyit, hogy simára tudjam keverni. Közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy sűrűbb galuskatészta állaga legyen.
Lábasban bő olajat melegítettem, s az olajba mártogatott kanállal galuskákat szaggattam a tésztából az olajba. Mindkét felüket pirosra sütöttem.
Fahéjas porcukorral megszórva vagy lekvárral ettük- ki hogy szereti. 


Én persze lekvárral szeretem. S mint írtam már, a hagyományos finomabb, de időszűkében ez is tökéletes. Elfogyott. 


Narancsos muroktorta

Emlékszem, az általános iskolai tankönyvünkben a sárgarépáról szóló lecke címe így szerepelt: Murok (sárgarépa). No, ha valaki esetleg még blogberkekben nem tudta volna, mi az a murok, most már ezt is megjegyezheti. Erdélyben így neveztük- nevezik ezt a a zöldséget, s manapság is előszeretettel használom e szót. Ez is magyar szó, itt is él a vadmurok növénynévben. Ami rokon növénye a sárgarépának, s erről mesélte volt Nagymamám, hogy úgy tartják, annyi a lányok szégyene, amekkora a vörös folt a virágzat közepében. Akkoriban még volt egy kisebb pénzérme nagyságú sötétvörös, inkább bordó közepe a virágnak, ma már elvétve látni akár icipici színt is benne. Mondjuk vadmurokkal is ritkán találkozom.

Húsvétra, bár nem szoktam, tortát is sütöttem, méghozzá répatortát. Nagyon finomak tudnak lenni a vele készült sütik. Persze, mert eleve édeskés, meg a színe is belopja magát az édességek világába. Húgom mondta, hogy Ő narancsos krémet szokott bele készíteni, hát ezen munkálkodtam én is. Tényleg jól sikerült, hamar lába is kelt. Az utolsó vaskosabb szeletnek négyen álltunk neki, miután bejártuk a Börzsőny egy-két zugát.


 Hozzávalók:

  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 narancs lereszelt héja és leve
  • 25 dkg finomra reszelt murok (sárgarépa)
  • 10 dkg darált dió
  • 15 dkg margarin
  • 20 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 25 dkg mascarpone
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál narancslekvár
  • 10 dkg kandírozott narancshéj
  • 5 dl Hulala (vagy tejszín)
  • 1 csomag Expressz Zselatin
  • fél narancs a díszítéshez
Így készült:
A sárgarépát megpucoltam, finomra reszeltem. Ekkor volt 25 dkg.
A cukrot elkevertem a tojásokkal, majd sorra hozzáadtam a többi belevalót -a margarint megolvasztva, de nem forrón- és sima masszává kevertem.
Kapcsos, kikent tortaformába öntöttem (24 cm-esbe), és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a mascarponét elkevertem a cukorral és narancslekvárral. A Hulalát felvertem, majd a biztonság kedvéért egy zselatint is borítottam bele. 
A hab 2/3 részét több részletben a mascarponéhoz kevertem, majd beleforgattam a kandírozott narancshéjat is. Mivel a növényi habalap édes, több cukrot nem adtam hozzá, így is túl édesnek találtam a végeredményt.
A közben kihűlt tortalapot háromba vágtam, megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.
A maradék habbal bevontam a tortát, néhány csókot is nyomtam rá. Narancsszeletkékkel díszítettem.
Másnapig a kamrában pihent.



Egyáltalán nem bonyolult, mégis különleges, egy amúgy hétköznapi hozzávalónak köszönhetően. A narancs íze igen, a muroké egyáltalán nem érzett rajta. Kicsit édesnek találtam, de senki más nem tette ezt szóvá. 

Kanalas keksz

Akár utolsó pillanatos sütinek is megfelel:
Ez is egy olyan süti, ami már elkészült korábban, s csak a receptet írtam le hozzá piszkozatban, a lefotózásra viszont nem szántam időt azon frissiben, később meg már nem volt mit megörökíteni. Mivel nem véletlenül fogyott el hamar, újra elkészült, egy olyan alkalommal, mikor Fiam ment vissza Szegedre. Az elsőként készült annyiból jobban sikerült, hogy nem terültek el annyira, magasabbak maradtak. Most lehet, kicsit túltoltam a narancslét, mert a 3-4 apró, fonnyadt külsejű mandarin levét csavartam bele. Ízre persze most is ugyanolyan finom volt, előnyt élvezett a másik sütivel szemben. 



Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 narancs lereszelt héja és leve
  • 10 dkg aszalt sárgabarack
  • 10 dkg aszalt áfonya
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor 
Így készült:
Simára kevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított margarint (meg is olvadt, de nem baj), majd sorra a többi hozzávalót. Sűrűn kavarható masszát kaptam, amit pihenni hagytam, miután egyneművé kevertem. (Ez kihagyható lépés, csak én épp mást csináltam közben)
2 órányi pihentetést követően két kiskanál segítségével diónyi masszát pakolgattam sütőpapírral bélelt tepsibe, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben szétterülnek. 
180 fokos sütőben világosra sütöttem a kekszeket.


Bármit lehet bele pakolni, ami kézügyben van: akár csokidarabokat, durvára vágott diót, mogyorót, bármilyen aszalt gyümölcsöt... Egyszerű, és finom a végeredmény.

Egyúttal boldog, békés húsvétot kívánok mindenkinek! 😘

Mandulás brownie

 Leányzóm folyton brownie-t kér. Finom, persze, hogy finom, de annyi cukor van benne, és olyan nehéz ellenállni neki, hogy jobb szeretem mellőzni. De első vizsgaidőszaka során megígértem neki, hogy ha túl van az összes vizsgán - az nem is volt feltétel, hogy sikeresen, mert ez nem is volt kérdés-, sütök neki. Úgy is volt. Ügyesen beosztotta az idejét, két héttel a vizsgaidőszak vége előtt Ő már lógathatta a lábát. Ez nem az akkori süti, akkor nem készült róla fotó, hisz épp "alkotói válságban" voltam, de szinte ugyanúgy megsütöttem a közelmúltban is. Kis, kerek tortaformában, manduladarabokkal a tetején:


Hozzávalók:
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 8 dkg liszt
  • 3-4 dkg mandula
Így készült:
A csokit, vajat, cukrot gőz felett addig kavargattam, míg a csoki és vaj elolvadt, egynemű massza lett. Ezután egyenként belekevertem a tojásokat,végül a lisztet.
20 cm-es tortaforma alját papírral béleltem, majd beleöntöttem a masszát.
A tetejére szórtam a feldarabolt mandulát.
180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem.

 


Az utóbbi időben jöttem rá, hogy kicsi tepsiben kell sütni, így magasabb a massza, s olyanra sül, amilyennek lennie kell: belül lágy, kívül roppanós. 
Azt mondanom sem kell, hogy egy morzsa sem maradt belőle!


Mogyoróvajas kuglóf

Leányzó kérésére vettünk mogyoróvajat. Kíváncsi volt rá, milyen. Mert még nem volt ilyesmi a konyhánkban. Annyira nem nyerte el a tetszését, hogy elfogyjon, ezért, mikor szembejött velem egy ezzel ízesített kuglófrecept egy újságban, eldőlt a sorsa az üvegben maradt kencének. Persze nem követtem teljesen a receptet, s egy tábla csokival is gazdagítottam, ami határozottan jót tett neki. 


 Hozzávalók:

  • 2 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 3 evőkanál mogyoróvaj
  • 10 dkg vaj
  • 20 dkg liszt
  • 1 dl tej
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 10 dkg csokoládé
Így készült:
A csokit feldaraboltam.
A kuglófformát kikentem.
A tojásokat elkevertem a cukorral és a mogyoróvajjal, majd belekerült a puha vaj. Mikor egynemű. hozzáadtam a lisztet és sütőport, simára kevertem, végül két-három részletben hozzákevertem a tejet. Mikor ezzel is simára keveredett, belevegyítettem a csokidarabokat.
A masszát a formába öntöttem, elegyengettem s 180 fokos sütőbe tettem.
Tűpróbáig sült.

Recept innen: Receptmánia, 2016./1.
Így elfogyott a mogyoróvaj is. ☺ 

Hidegtál

 Még januárban készült, Férj szülinapjára. A kiscsaládira. Előző év sikerén felbuzdulva idén is ezen a vonalon gondolkodtam, majd élvezkedtem a gondolatok megvalósítása során. Most a nagy kedvenc rántott hús is szerepet kapott, meg az elmaradhatatlan fasírt ilyen-olyan formában. Új a baconbe göngyölt máj. Bár igazi koleszterinbomba, én nagyon szeretem, mint bármit, ami májjal készül. Zöldségeket is pakoltunk a tálra, meg olajbogyót és sajtot- ez utóbbi is elmaradhatatlan.


Nézzük sorra: 

Rántott hús- azaz nézném, de rájöttem, nincs a blogon, csak szezámmagos. Végül is ez is ugyanúgy készült, csak nem kevertem szezámmagot a zsemlemorzsához: a vékonyra szelt csirkemellet beszórom só-bors-paprika keverékével. Lisztbe, enyhén sózott felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatva olajban kisütöm.

Egybefasírt- no az sem hiányozhat egy általam készített hidegtálról. Ezúttal is reszelt tojással és sajttal, illetve csirkemájjal töltve sült ki a sütőben. Mindkét változat nagyon finom, számomra legalábbis.

A baconbe tekert csirkemáj nagyon egyszerű, mindössze máj és bacon kell hozzá: nem is sózom a májdarabokat, csak becsavarom őket 1-1 szelet szalonnába, egymás mellé pakolom tepsibe, és sütőben kisütöm. 

A maradék zöldség, sajt kis sonka és kukorica társaságában majonézes saláta lett, kitűnő kíséretet szolgálva a tál összetevőihez.




Kapros apró pogácsák

 Ma tervezgettem, mi legyen a húsvéti menü. Nem visszük túlzásba idén. Bár hagyományosan nálunk szokott lenni a családi ünneplés, idén mindenki úgy döntött, inkább otthon marad. Így csak magunknak főzök. A szokásos sonka-tojás páros el nem maradhat, meg húsleves lesz, párolt hús lila káposztával, meg süti. Egy-kettő, vagy három. Kalács biztosan, édes és sós, meg muroktorta, valami apró édes meg sós- és máris több, mint három. 😀 Miközben ezen elmélkedtem, a mai sütnivaló is körvonalazódott- sós sütit akarok! Sütöttem is- aprócska pogácsákat juhtúróval. Csak fél kiló lisztből!


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag száraz élesztő
  • 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg juhtúró
  • 2 kisebb tojás
  • 3 evőkanál tejföl
  • 1 teáskanál morzsolt kapor
  • + 1 tojás lekenni
  • köménymag beszórni
Így készült:
A lisztet elvegyítettem a sóval és élesztővel. Elmorzsoltam a margarinnal és juhtúróval. Hozzáadtam a tojásokat és tejfölt meg a kaprot és összegyúrtam. A tejfölt púpozott evőkanállal mértem- nekem így leheletnyit még lágy, ragacsos is lett, ezért pici liszttel javítottam rajta. 
Fél órányi pihentetés után kinyújtottam úgy ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam és 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.



A második tepsivel sikerült kicsit túlsütnöm, barnábbak lettek. Így sem rossz, ropogósabb, de nekem kicsit világosabban jobban tetszenek-ízlenek! 
A kapor alig-alig érzik benne. A szárítottnak meg sem közelíti az aromája a frissét. Persze akár ki is hagyható belőle, de én nagyon szeretem a juhtúró-kapor párost. 


Fehércsokis szeletek

 Leányzóm lovagjának szülinapja volt. Megkértek, hogy süssek nekik valamit, sósat, mert annak van nagyobb keletje van körükben. De én úgy gondoltam, meglepem a kedvenc csokijával, fehérrel készült édessel is. Nem volt időm előre elkészíteni, pedig ráfért volna egy nap pihenő- akkor frissen elég nehéz volt szeletelni, de másnap az otthon maradt darab egész engedelmes volt. No meg finom- gyerkőceim megdicsérték.




Hozzávalók:

A tésztához:

  • 4 nagy tojás
  • 22 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg margarin
  • 40 dkg liszt
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 1,5 dl tej
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 10 dkg cukor
  • 15 dkg fehér csokoládé
  • 4 dl tejszín
A tetejére:
  • 5 dkg fehér csoki
  • 5 dkg mandula
Így készült:
A tésztához a cukrot a tojásokkal és sütőporral habosra kevertem. Hozzáadtam a mikróban megolvasztott margarint (azért forró ne legyen, mikor hozzákeverjük), majd a lisztet és kakaót, végül a tejjel lazítottam, simára kevertem.
24×36 cm-es , sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Hagytam kihűlni.
Közben elkészítettem a krémet: a pudingokat kevés tejben simára kevertem, majd a többi tej hozzáadásával és a cukorral állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón beletördeltem a csokit és kevertem, míg felolvad. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A tejszínt kemény habbá vertem, majd kanalanként a fehércsokis pudinghoz kevergettem.
Az időközben kihűlt tésztalapot vízszintesen 3-ba vágtam. 
Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson egy réteg.
Ekkor elég lágy volt a krém, de, mint reméltem, másnapra épp jó lett az állaga.
A tetejére szórtam az apróra vágott fehér csoki és manduladarabokat.


Előbb világos lapon gondolkodtam, de a színkontraszt miatt végül kakaós lett. De a fehér csoki íze volt az uralkodó- aki ezt szereti, annak biztosan ízleni fog! Nekem is ízlett, bár közel sem ez a kedvenc ízem. 
A lapot háromba vágni nem egyszerű- szép magas lett, így most sikerül. De elég kétfelé is, így fele krém a közepére kerül, fele a tetejére. És mindenképp jót tesz neki egy nap pihenés a hűvösön! :-)

Töltött káposzta

 Már-már ikonikus étel. Minálunk a magyarok is magukénak tartották, a románok is, a szászok is készítették. Mindeközben tudomásom szerint török eredetű. Tény, hogy mindegyik nemzetnél ünnepi ételnek számít. Emlékszem, régen a jó kis falusi kultúrházas lagzikban mindig az ételfelhozatal részét képezte: savanyú káposztába töltött, pici, nagyon finom töltelékeket tálaltak fel. Mikor Anyukám munkahelyén valakinek szülinapja volt, mindig töltött káposztát főzött az ünnepelt.

Mikor én főzök káposztát, a gyerekek kötelezően megjegyzik, hogy jó, jó, de az Elláé finomabb. Ella Apukám húga, aki, ha nagy ritkán eljut hozzánk, mindenképp kell főzzön ebből az ételből. És igen, utolérhetetlenül finomra tudja főzni. Hiába készítem hasonlóan, ahogy láttam, tanultam, valami mégis hiányzik az összhatáshoz. Ebbe már beletörődtem, vannak ételek, sütik, amiket sosem tudok utolérni. Amikben a titkos összetevő valakinek a keze, a szíve-lelke...

Gergő megelőzött, az Ő blogján már szerepel az erdélyi töltött káposzta. Akkor együtt készítettük karácsonyra, most pedig az elmúlt hét szombatján főztem a ház csinosítgatásán szorgoskodó munkásoknak. 

Nem mindig ugyanúgy készül, hol savanyú, de leginkább friss káposztába töltöm -ez a macerásabb-, hol kolbász, hol szalonnadarabok kerülnek bele, vagy épp mindkettő, de húsvéti sonka főzőlevét ráöntve is nagyon finom. Volt, hogy a kaprot/csombordot kifelejtettem belőle, pedig az kell hozzá, de úgy is jó volt; csak paradicsommal savanyítottam vagy csak savanyú káposztával és ennek levével, de mindkettő is kerülhet bele, mint legutóbb is. A lényeg, a töltelék mindig ugyanúgy készül. Vagy az sem? 


Hozzávalók:

  • 1 nagy fej savanyú/friss káposzta
  • 1 kg darált hús
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 1 mokkáskanál bors
  • 1 teáskanál paprika
  • 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
  • 2,5 dl rizs
  • 15-20 dkg füstölt kolbász és/vagy kolozsvári szalonna, füstölt sonka
  • 20-25 dkg vágott savanyú káposzta
  • 0,5 l paradicsomlé / 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
  • kapor, csombor (morzsolt vagy 1-2 szál friss)
  • 3-4 evőkanál olaj
  • a tálaláshoz tejföl
Így készült:
Ezúttal -mint legtöbbször- friss káposztával készült, ezért ezzel kezdjük a munkát: egy fazékba, amibe belefér a káposzta, vizet teszünk forrni, úgy félig vízzel,  1 teáskanál sóval. A káposzta külső leveleit mindig leszedem. A torzsája mellett éles késsel bevágom jó mélyen.
Mikor forr a víz, beleteszem a káposztát, s lefedve, közepes lángon úgy két percig hagyom főni- addig, amíg a külső levelek könnyen lejönnek. Ezeket kiszedem, majd tovább főzöm. A közben kissé megpuhult leveleket kiszedem, mindig a legkülső réteget. Nem kell nagyon puhára sem főzni, mert akkor szétmegy, nem lehet tölteni- csak épp addig, míg nem merev, hajlítható a levél.
Közben, ha szükséges, a torzsa mentén tovább vágjuk a levelek tövét.
Mikor az összes kész, a vastag középső eret levágom róla. A nagyobb leveleket kettévágom.
Elkészítem a tölteléket: a hagymát apróra vágom, a darált húshoz adom a rizzsel és sóval -egy teáskanálnyit teszek, később szükség szerint lehet pótolni-, borssal, paprikával, ételízesítővel. Egy decinyi vizet is szoktam beleönteni, meg 1-2 evőkanál sűrített paradicsomot. Összevegyítem az egészet.
Egy nagyobb fazék aljára kevés olajat öntök. Teszek egy réteg szálas savanyú káposztát, meg a káposztából maradt/levágott darabokat, erre jönnek a szalonnadarabok, majd a töltelékek, közé kolbászdarabkák. A tetejére megint vágott káposzta kerül, a levével együtt. Teszek még rá paradicsomlét, kaprot, csombort (friss vagy szárított is jó, 1-1 csapott mokkáskanálnyi), felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, s főni teszem. Ha felfőtt, kis lángon főzöm tovább.
No és a töltés: Anyukánk kis henger alakúakat készített, így: a káposztadarabokat a tenyerére tette, erre evőkanálnyi töltelék került, majd ráhajtotta az alját, henger alakúvá tekerte, a tetején pedig bedugdosta a levél végét. Férjem Nagymamájánál láttam először a másik töltési módot, amikor hegyes végű lesz a végeredmény. Ez annyira megtetszett, hogy legtöbbször így töltöm, illetve a levél alakjától és méretétől is függ. Így készül a hegyes: kettévágott levél közepére tölteléket helyezek, a levél aljának úgy felét ráhajtom felfele a töltelékre, becsomagolom háromszög alakúra, a tetején a levél végét bedugdosom. 

Hosszadalmas a leírása, az elkészítése sem tíz perc. Egy órába telt, mire feltehettem főni, s még további két óra kellett, mire megfőtt. Ezt úgy állapítom meg, hogy kiveszek egy tölteléket, kettévágom, s ha a rizs a belsejében megfőtt, azaz puha, akkor kész. Persze közben megkóstolom , hogy elég sós-e, ha szükséges, pótolom. De nem volt rá szükség, a szalonna is sós, a savanyú káposzta is, a kolbász is. 

Azért nem évente egyszer látok neki, szívesen készítem, mert mindenki szereti és kiadós, két-három napig rájárunk egy ekkora adagra. S ha már nekilátok, nem aprózom el.

Korábban is fotóztam már, de még soha nem szántam rá magam ennek a gigászi bejegyzésnek a megírására. Mert a töltött káposztát nem lehet néhány sorban leírni!😉 És az Anyukánk által főzöttet még meg sem említettem... Férjeink mindig az általa főzöttre vártak. Apukánk is ezt kért, mikor már nagyon beteg volt. Persze egyből kedvére tettek, ki bevásárolni ment el, ki a lehető leggyorsabban elkészítette. De már nem tudott enni belőle, másból sem...

Régebbi fotók (legalább ennyiszer terveztem, hogy leírom az elkészítését):








Fahéjas kelt szívek

 Az utóbbi időben rám járt a rúd telefonok tekintetében. A gyerekek hírhedt telefonfalók - Gergő alig tette tönkre a sajátját, néhány nap mú...