Papanas

Nem egyszer láttam ilyen sütit román blogokon, de egyszer sem jutottam arra az elhatározásra, hogy én ezt meg fogom sütni. Mindaddig, amíg közelebbről meg nem ismerkedtem vele: otthoni tartózkodás alatt barátnőmékkel étteremben ücsörögve, barátnőm ezt rendelt csak. Szép nagy adagot hoztak ki, így mi is megkóstoltuk- nem csak a látványa volt megnyerő, ízre is nagyon finom. Ugyanakkor, talán épp másnap Nővérem Sógornője fagyasztóból kivettet sütött nekünk, az is nagyon finom volt. Leányzóm le is adta a rendelést nálam, így többször készült már, a fotón látható Székelyföldről hozott áfonyalekvárral. Mert azzal az igazi. Semmi különös, csak olajban sült túrófánk, de a tejföl és lekvár különlegessé teszi. Nem tudom, ki találta ki, de dicséretet érdemel érte. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 egész tojás
• 30 dkg liszt
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál citromlé
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só

A tálaláshoz:

• tejföl
• áfonyalekvár
• +sütéshez olaj

Így készült:

A túrót villával áttörtem. Összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- a szódabikarbónát leöntöttem a citromlével előbb. Közepesen kemény, jól gyúrható, kissé ragacsos tésztát kaptam.

Eredetileg úgy csinálják, hogy gombócokat alakítanak a tésztából, azt kilapítják, közepét kilyukasztva formázzák koronggá. Én kinyújtottam, lisztezett deszkán, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kivágtam, kilukasztottam a közepét, s forró olajban kisütöttem, a kis kivágott karikákat is. A tésztahulladékot összegyúrtam, abból is készültek fánkok.

Még melegen fogyasztottuk, simára kevert tejföllel és áfonyalekvárral megpakolva, pici fánkkal megkoronázva. Így együtt nagyon finom tud lenni!

Recept innen.

A papanasi a román elnevezése ennek a fánknak, de a túrógombócot is így nevezik- az a főtt papanas (kiejve: pápánás). Azt olvastam, hogy olasz eredetű a szó, utána is néztem: a pappa papit, pépet jelent, a pappare jelentése pedig zabálni. Méltó a nevéhez, zabálni való ez a fánk! 😀

Sajtos háromszögek

 Vajdasági sós néven találkoztam több helyen hasonló recepttel. Korábban készítettem már így formázott kelt tésztából készült süteményt, paprikásat biztosan. Most egy fotó juttatta eszembe, ami internetes barangolásaim során jött velem szembe, s eldőlt a hétvégi sütemény mibenléte. Csak ketten voltunk ezen a hétvégén, s próbálkozok ennek megfelelő adagokat sütni-főzni, persze többnyire sikertelenül- így "csak" hetven dkg lisztből dagasztottam tésztát. Még arra is rávettem magam, hogy sebtében lefotózzam a konyhai produktumaimat, mert az utóbbi időben ezt igencsak elhanyagoltam. Így -bár rengeteg elmaradás van korábbi évekből- van friss közzétenni való is. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (ennek úgy harmada rétesliszt)
• 1,5 teáskanál só (egy púpozott meg egy csapott)
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 1,5 dl olaj
• 2-3 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 10 dkg hideg vaj
• 20 dkg sajt (trappista)
• + 1 tojássárga lekenni
• szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, annyira, hogy kellemes legyen a kéznek. Elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben ez tette a dolgát, a liszteket elvegyítettem a sóval, majd az olajjal elmorzsoltam. Belekerült a tojás és élesztős tej, gyúrni kezdtem. Előbb 2 evőkanál tejfölt tettem hozzá, de kellett még egy kevés, hogy ne legyen kemény a tészta. Megdagasztottam, hagytam megkelni. 

Mikor megkelt, kinyújtottam, téglalap alakúra, hosszúkásra. Ráreszeltem a hűtőből kivett vajat, majd a sajtot is, úgy ügyeskedve, hogy mindenhova jusson belőle. Felcsavartam a tésztát, mint a kalácsot, s felvágtam- egyszer innen, egyszer onnan átlósan, hogy háromszögeket kapjak.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, egymáshoz egész közel, mert hajlamosak az eldőlésre. Lekentem tojássárgával, szezámmaggal szórtam és 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Frissen nagyon finom, puhán roppanós volt, de másnapra is megőrizte puhaságát. Ma ez lett volna a tízóraim, ha itthon nem felejtem, meg Férjemnek a napközbeni energiaadója. 

Spenótos-túrós tekercs

 Eltelt, azaz inkább elrepült a két hét szünet, kevésbé jó hangulatú ünnepekkel, rohanós készülődéssel, gyerekek jövés-menésével- alig volt olyan nap, hogy mindenki itthon legyen egyszerre. Még egy temetés is jutott év végére, és csak remélni tudom, hogy az új év kevésbé "eseménydús " lesz. Egy darab ételfotó sem készült ez idő alatt, a blogra sem néztem rá. Így kénytelen vagyok a szorgalmasabb időkben lejegyzettekből élni, még mindig.

Első idei bejelentkezés, ezért most kívánok  minden idelátogatónak boldog új évet! Tényleg boldogat, békéset, sok örömteli pillanattal telit, szeretteinkkel körülvéve. 

Régen Anyukánk egyszerre több focilabdányi házi juhsajtot vett, ami konyharuhába kötve csöpögött, érlelődött még néhány napig. Aztán lereszelte, sózta, keverte-gyúrta, majd belenyomkodta edényekbe, s így fogyasztottuk. Ez volt a juhtúró. Paradicsommal odavoltam érte. Most is, csak ritkán van szerencsém hozzá. Ha otthon vagyunk, és hozzájutunk juhsajthoz, biztosan kihasználjuk. Most boltiból készült ez a sütemény, ami nem rossz ugyan, némileg emlékeztet is rá ízben, de mégsem olyan. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só (púpozott)
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• nagy csipet cukor
• 10 dkg margarin
• 5 dkg zsír
• 1 tojás 

A töltelékhez:

• 20 dkg juhtúró
• 20 dkg tehéntúró
• nagy csipet só
• kevés bors
• 1 szál zöldhagyma
• maréknyi spenót
• darabka csípős paprika
• + 1 tojás lekenni, szezámmag a tetejére

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne kevés cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojást és a közben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Ha kemény lenne a tészta, még kevés tejet adjunk hozzá. Dagasztás után kevés liszttel megszórva, letakarva kelni hagytam. 

Közben elkészítettem a tölteléket: a hagymát, spenótot megmostam, apróra vágtam a néhány karika csípős paprikával együtt. A kétféle túrót a sóval és borssal elvegyítettem, villával összenyomkodtam-törtem, majd elkevertem benne a zöldségeket is. 

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. A tészta szélétől néhány centire a töltelékből raktam egy csíkot, ráhajtottam a tésztát és tekertem egyet rajta, hogy egymásra kerüljenek a szélek, majd ezt a csíkot levágtam és tepsibe pakoltam, ha hosszú, behajlítom. Újabb töltelékcsíkot pakoltam, tekertem, levágtam. Igyekeztem olyan vastagságban osztani a tölteléket, hogy elég legyen. Ha marad tészta, formázhatunk belőle néhány kiflit.

A tésztacsíkokat egymás folytatásaként pakoltam tepsibe, kicsit össze is nyomkodtam a találkozásnál. 

Végül felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam.

190 fokon pirosra sütöttem.

A spenóttal ki lehet űzni a családtagokat a világból- legalábbis a főzelékkel, kis túlzással. Hédi azt mondta, Ő szereti a spenótot egyébbe, csak ne főzelék legyen. Ez az elszólása adta az ötletet- és valóban szerette Ő is, meg mindenki más is. Tényleg finom lett. A spenót amúgy elég jellegtelen ízű, a juhtúró volt a domináns íz, de akkor is benne volt kevés zöldség. Újzélandi spenót van a kertben, ami amellett, hogy újraveti magát, azaz a lehullt magokból a következő évben kikel, egész nyáron hajtja az újabb és újabb, nem túl nagy, de húsos leveleket. Azért évente egyszer-kétszer készül főzelék is, én megeszem, ha nem is a kedvenc fogásom. 

Kiflike

Valamikor, 3 évvel ezelőtt húsvétra készült sütemény, de miért ne kaphatna karácsonykor is szerepet? Közeledik, rohamosan, de most elmaradtak a karácsony gondolatára odabent röpködő angyalkák. Talán azért, mert 22 év óta először töltünk karácsonyt Leányzónk nélkül- más programja van, párja családjával síelni mennek. Talán ehhez is hozzá kell szokni, nem csak a gyérülő találkozásokhoz.

Szóval, egy három éve piszkozatban megírt recept- gyorsabb. mint újat írni:

Mert nincsen ünnep apró kiflik nélkül. Most nem lekváros lett, mert az szerepet kapott másik két sütiben: a mindig nagy sikerű hamis hájasban, amibe szilvalekvár került, a mákos linzerbe pedig narancslekvár. A kiflibe maradt a rahát. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 1 tojássárga
• 3 evőkanál tejföl
• lekvár, rahát tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal és a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgát és a tejfölt, összegyúrtam. 

1-2 órai pihentetés után 6 gombócra osztottam. Sorra mindegyiket kinyújtottam, kerekre, 8-ba vágtam, mindegyik szelet tésztára 1-1 csík rahát került, majd felsodortam és tepsibe pakoltam. 

180 fokos sütőbe tettem, enyhe pirulásig sütöttem őket. 

Még azon melegében porcukrot szitáltam az egymás mellé pakolt kiflikre.

A kiflik is mindig kelendők, roppanósak, mégsem szárazak. Lekvárral szeretem a legjobban, de így is finom, vagy dióval, birsalmasajttal töltve. Másik nagy előnyük, hogy sokáig elállnak- egy-két hétig biztosan. 

Áfonyalekváros-csokikrémes kocka

 Még ez is korábban készült sütemény. De jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy felidézzem az év eseményeit. Sokminden történt. Jó és nem jó felváltva, így: férjem unokatestvérének élete párja tíz évnyi küzdelem után feladta a harcot, nem bírta megvárni fia esküvőjét, melyet két évig terveztek-szerveztek. Így néhány hónap különbséggel sírtunk és mulattunk. Az élet nem kíméletes... de közben megy tovább. 

Én meg sütök rendületlenül. Ha van kinek. Ha csak ketten vagyunk, bizony előfordul, hogy nem kerül sütemény az asztalra. Ha itthon vannak a gyerekek, akkor pótolom: mindjárt többféle készül, egyrészt kedvükre téve, meg fel is kell őket pakolni, hogy néhány napra bebiztosítsam nekik a hazait. Ez a süti is többedmagával készült még áprilisban:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A töltelékhez:

• 1 üveg áfonyalekvár
• 8 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 2 evőkanál kakaó
• 10 dkg csokoládé
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztává kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, majd 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Miután kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a pudingporból, kakaóból, tejből sűrű pudingot főztem. Még forrón elkevertem benne egy tábla csokoládét. Sűrűn megkeverve hagytam kihűlni.

Közben a vajat elkevertem a cukorral és kanalanként hozzáadtam a kihűlt kakaós-csokis pudingot.

A tészta alsó lapját megkentem áfonyalekvárral, erre simítottam a krémet, s beborítottam a felső lappal.

Hidegen dermesztést követően szeletelhető.

Így is finom, de csokival a tetején az ünnepi asztalon is megállná a helyét. 

Pisztáciás- erdei gyümölcsös torta

 Ha már tortáknál tartunk, itt a legutóbbi is, ami csak néhány hete készült. Nem csak Leányzónk, Fiúnk is öregszik: Ő már 26 lett. Utánaszámoltam, tényleg annyi. Már jó néhány éve felnőttnek számít, s saját útját járja távol tőlünk, de még mindig nem áll a saját lábán. Azaz félig-meddig. Épp a doktori cím megszerzésén dolgozik, az ösztöndíj pedig arra elég, hogy ne kopjon fel az álla, de közel sem fedezi egy életet kezdő fiatal szükségleteit. Persze támogatjuk terveit, a sok tanulás általi ígéretesebb jövő reményében. 

Megkérdeztem, milyen tortát szeretne születésnapjára. Átküldött egy receptet, amit aztán jelentősen leegyszerűsítettünk. Pedig elszánt voltam, hogy én azt elkészítem neki. De bevásárlás során úgy döntöttem, jó lesz az kevésbé drága alapanyagokból is. Jó is lett.  ( Megkerestem, ez az a recept, ami az ihletet adta.)

 

Hozzávalók:

A piskótához:

•  8 dkg pisztácia
• 4 tojás
• 1 csipet só
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál liszt
• 1 mokkáskanál sütőpor

A gyümölcsös réteghez:

• 1 csomag erdei gyümölcs (50 dkg)
• 3 evőkanál cukor
• 3 dl víz
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor

A krémhez:

• 2 csomag tejszínes pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 10 dkg pisztácia

Így készült:

A fiúk megpucolták a pisztáciát, késes aprítóban megdaráltam- 8+ 10 dkg-ot belőle.

A piskótát Gergő készítette: a tojásokat szétválasztotta, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá verte. Elvegyítette benne a sárgákat, majd belekerült a 8 dkg pisztácia, liszt, sütőpor.

Óvatos összevegyítés után kikent, 24 cm-es kapcsos tortaformába került. 180 fokos sütőben tűpróbáig sült.

A gyümölcsös réteghez az erdei gyümölcsöt a cukorral és 1 dl vízzel kis lángra főni tettem. Közben a pudingport simára kevertem a többi vízzel, a gyümölcshöz öntöttem és felfőztem. Hagytam kicsit hűlni, ne legyen forró.

A piskótát tányérra tettem, köré kattintottam a forma oldalát, beleöntöttem a gyümölcsös réteget.

A krémhez a pudingporból, tejből sűrű pudingot főztem. Ha kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj és cukor keverékébe, jó habosra kikevertem. Végül belevegyítettem a többi darált pisztáciát.

A tortaformába, a közben kihűlt gyümölcsös rétegre kentem.

Néhány órára hidegre került, majd levettem a tortaforma oldalát, szeleteltük és jóízűen megettük.

Nem vettem a fáradságot normális fotót készíteni róla, mint általában, ha itthon vannak a gyerekek. Csak tessék-lássék megörökítettem. 

Sajttorta sütés nélkül

 Nem telhet el szülinap torta nélkül. Kivéve a sajátom- magamnak nem szoktam tortát sütni. De mindenki másnak igen. Olyat, amilyet tudok. Igazából nem tettem próbára magam, hogy ha rászánok fél napot, tudok-e valami menőt varázsolni, mert soha nincs rá fél napom. De nem is erőlködök, ezek a kis egyszerűek is finomak szoktak lenni. Ez Leányzóm 22. születésnapjára készült, még áprlilisban. Mindig megdöbbenek, mikor kimondom ezeket a számokat, hogy mennyire öregszenek ezek a gyerekek. Mostanra végzős egyetemista, s nagyon várja, hogy maga mögött tudhassa ezt az utolsó évet. Mert közben dolgozgat is, és unja, hogy olyat tanul, amit már a gyakorlatban alkalmaz. De ahogy repül az idő, azon kapjuk magunkat, hogy szemünkkel követjük a feldobott talár sapkát.

Leányzó ötlete volt a torta, sütés nélküli sajttorta áfonyaöntettel. Kitaláltuk, kiviteleztük, megettük.

Hozzávalók:

• 25 dkg darált keksz
• 10 dkg vaj
• 1 evőkanál porcukor
• 50 dkg mascarpone
• 4 evőkanál cukor
• 5 dl habalap
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 citrom kicsavart leve
• 1 csomag zselatin (20 g) + 1 dl víz

Az áfonyaöntethez:

• 1 csomag fagyasztott áfonya (45 dkg)
• 3-4 evőkanál cukor
• 3 dl víz 
• 1 púpozott evőkanál keményítő

Így készült:

A darált kekszet az olvasztott vajjal és 1 evőkanál porcukorral elmorzsolva, tányérra helyezett, 24 cm-es tortaforma keretébe nyomkodtuk. 

A zselatint 1 dl vízben addig melegítettem, egészen kis lángon, míg a zselatin felolvadt. 

A mascarponát elkevertem a 4 evőkanál cukorral, citromhéjjal és citromlével. A habalapot felvertem, és több részletben, óvatos keverő mozdulatokkal elvegyítettem a mascarponéval. Végül a zselatint kevertem bele, ami addig nagyjából kihűlt, de még nem kocsonyásodott meg.

A krémet a keretbe öntöttem, a kekszes alapra. Letakarva hűtőbe tettem dermedni.

Az öntethez az áfonyát a cukorral és 2 dl vízzel melegíteni kezdtem. A keményítőt 1 dl vízben elkevertem, az áfonyához öntöttem s hagytam felfőni.

Tálalás előtt eltávolítottam a keretet. Szeleteltük, s öntetet kanalaztunk rá.

Finom, könnyű, magát etető torta lett. Az áfonya is jót tett neki. Másmilyen gyümölccsel is jó lehet, málnával, meggyel...

Meggyes-diós süti

Egy bizonytalanságokkal teli, lelkileg kimerítő nyár után görgetem magam előtt a terheket. Mindenfélét. Apránként sikerül letenni őket, de közben meg kell birkózni az aktuálisokkal is. Időnként eszembe jutott a blog is, de nagyon ritkán jutottam el még odáig is, hogy megnyissam. Konyhai ténykedésre adódott alkalom bőven a hétköznapin kívül is, de még fotózásra sem futotta az energiámból, nem hogy blogírásra. Van piszkozatban rögzített recept jó néhány, de már a fonalat is elveszítettem, nem emlékszem, mikor, minek készült. De ezekből táplálkozom egy darabig, míg sikerül visszarázkódni ha nem is a régi, de valamilyen kerékvágásba. 

Nem terveztem abbahagyni a blogírást, már csak azért sem, mert amolyan naplóként is szolgál. Meg egy régóta fejemben motoszkáló tervet is szeretnék megvalósítani, bár némileg új köntösben. Visszatart az a tény, hogy sok-sok éve, ráérősebb időszakomban két másik blogot is írni kezdtem, amik persze ott hevernek parlagon, bár mindkettőhöz lenne témám bőven. Ez egy újabb lenne, Férjem által, egy furgonból kialakított lakóautó-féleséggel tett utazásainkról. Előbb füzetben szerettem volna írni, de egyik alkalommal, útközben villant be a gondolat, hogy digitális formában is rögzíthetném. Mielőtt belevágnék, próbára teszem magam, egyáltalán a régi, jól bejáratott blog írására tudok-e időt szánni. Hát lássuk. Ez a süti egyike a részben, piszkozat formájában megírtaknak, a fotó által pedig a készítés ideje is nagyjából belőhető.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg margarin
• 4 tojás sárgája
• 1-2 evőkanál joghurt

A töltelékhez:

• 1 kis üveg meggylekvár
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 4 tojás fehérje 
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 20 dkg darált dió

Így készült:

A meggybefőttet leszűrtem.

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport, citromhéjat elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat és egy evőkanál joghurtot, összegyúrtam. Ha nem állna össze, még kevés joghurt kerülhet bele. Könnyen gyúrható, nem túl lágy tésztát kell kapnunk. Ha ragadna, evőkanálnyi lisztet belegyúrva segíthetünk rajta.

A tésztát lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm). A tepsit sütőpapírral béleltem, majd belehelyeztem a tésztát. A meggylekvárral lekentem, a meggyet elosztottam rajta.

A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a 2-3 részletben hozzáadott cukorral felvertem. Elvegyítettem benne a darált diót, majd rákanalaztam a meggyrétegre, s elkenegettem a tetején.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett.

Omlós, puha, finom süti- csak lekvárral vagy csak meggyel is elkészíthető, ízlés és lehetőség szerint.

S hogy ne hagyjak kétségeket a nyarat illetően: az Apósom egyre fogyatkozott szellemileg, aztán megbetegedett, birkózott a szervezetében fellépő gyulladással. Hol egyik, hol másik kerekedett felül, végül a másik legyűrte. Nyári terveink dugába dőltek, s haragudtam magamra, hogy ezeket sajnálom. Végül mégis elmentünk nyaralni, kissé nehéz szívvel, először kettesben, gyerekek nélkül, mindketten a magunkba zárt feszültséggel, amit ki kellett tessékelnünk odabentről. Amint hazaértünk, bele is vetettük magunkat a munkába, s azóta sincs megállás. Bár már nagyon szeretnék csak néhány órát unatkozni...

Csokis-meggyes piskóta

 Másodjára sütöttem rövid időn belül, azért is, hogy fotó készülhessen róla. No meg mert megfelelő sütemény hosszú útra csomagoláshoz. 

A piskóta eléggé mellőzve lett az utóbbi években, pedig régebben elég sok sütemény alapjául szolgált. No meg minden igyekezetem ellenére elég sokszor összeesett sütés után, pedig jó mestereim voltak a fortélyok megtanítására. A kevert-kavart sütemények pedig gyorsabban készen vannak, és nem szoktak huncutkodni. Nemrégiben olvastam valahol hasonló elkészítési módot, kipróbáltam, s jól viselkedett a sütemény. Vagy csak elég érett lettem a piskótakészítéshez! 😄

Hozzávalók:

• 7 tojás
• 1 csipet só
• 0,5 dl olaj
• 8 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 9 evőkanál liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 10 dkg csokoládé

Így készült:

A meggyet leszűrtem, a csokit feldaraboltam.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elvegyítettem az olajjal.

A fehérjéket a csipet sóval verni kezdtem, közben kanalanként adtam hozzá a cukrot, végül a vaníliás cukrot is. Addig vertem, míg jó kemény lett, már nem folyt le a habverőről. Ekkor szintén habverővel elvegyítettem benne a sárgákat, tovább verve. Óvatos mozdulatokkal kanalanként, fakanállal belekevertem a lisztet, a sütőporral együtt.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát (28×32 cm a tepsi mérete), tetejére szórtam a meggyet és csokidarabokat. 

180 fokos sütőbe tettem a piskótát, és addig hagytam bent, míg a teteje láthatóan megsült, enyhén barnulni kezdett. Állítólag nem szabad közben nyitogtatni a sütő ajtaját...

Szépen felnőtt, puha, piskótának megfelelő állagú lett. 

Gyerekkoromban sokszor készült piskóta, leginkább, amikor a tyúkok becsülettel ellátták tojással a gazdát. Legegyszerűbb változata a lekvárral tekert volt, ami versenybe száll bármilyen mézes-mázas süteménnyel. Valamikor arról is készült fotó, elő kéne halászni a laptop bugyraiból.

Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a temérdek másik elraktározott szándék alól. Köszönhető ez az általam nem igazán jól viselt melegnek is. Vagyis inkább forróságnak. Ami kivesz belőlem minden tettvágyat.

Az elműlt tanév nagyon hosszű volt, kimerítő, minden plusz energiát igénybevevő, a több évközi szabadság ellenére is. Nagyon látszik ez a blogon- mindamellett, hogy időnként lefotóztam ugyan a konyhai ténykedéseimet, de nem jutott szellemi kapacitás megfogalmazni gondolataimat. 

Végigpörgettem az ételfotókat- rengeteg van, amiről nem készült bejegyzés, Van, amiről azt sem tudom, közzétettem-e, vagy hogyan készült. Sok piszkozatban, részben megírt recept van. Lenne, mit írogatni, néha kedvem is lenne. Olyan gondolatom is volt, hogy elengedem ezt a vonalat. Még azért egy vékonyka fonal köt hozzá.

Most nem egy sütit hozok, hanem főételt. Elmúlt hétvégére készült, nem csak nekünk, Fiam is itthon volt. Ma csak joghurtos káposztát ettem hozzá.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1 üveg aszalt paradicsom
• 20 dkg krémfehér sajt
• 1-2 ágacska rozmaring és kakukkfű

Így készült:

A sajtot csíkokra vágtam. A paradicsomról az olajat a sütőedénybe öntöttem, beledobáltam a megmosott, kisebb darabokra tépett zöldfűszert is.

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Mindkét felé megszórtam a fűszerkeverékkel- só, bors, paprika egyvelegével. A szeletekre raktam egy darab sajtot, egy vagy két aszalt paradicsomot, mérettől függően.  Feltekertem, a tepsibe raktam. Egymás mellé pakoltam a tekercseket, a husiszelet végével lefele, hogy ne tekeredjen le. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg megpirult kissé a teteje. 

Bolti aszalt paradicsomot használtam, a saját készítésű már elfogyott. Én kimondottan szeretem, Férjem kevésbé. Ebben a husiban is ízlett. Nem először készült, s nem is utoljára, az biztos.

Petrezselymes krumpli készült hozzá, de ebben a nagy melegben jobban esett csak káposztasalátával- a szeletelt káposztát csak sóztam kicsit, s annyi joghurttal kevertem el, hogy jól bevonja-átjárja.

S hogy mennyire vagyok hatékony: tegnapelőtt kezdtem el írni ezt a bejegyzést... 😀

Málnás szelet

 Minél hosszabb ideig nem írok, annál nehezebb visszatérni. Már  a címadásnál is bajban voltam! :D Végül úgy döntöttem, nem cifrázom túl. 

Néha eszembe jutott időközben a blog, megnyitottam, aztán be is zártam. Ezúttal két kedves hozzászólás maradásra késztetett. Nem történt semmi különös, csak az idő mintha a megszokottnál is gyorsabban repülne: már húsvét is eltelt, meg majdnem a tavaszi szünet is, amikorra megszámláhatatlan dolgot halasztottam. Azért nem terheltem túl magam, a húsvét előtti napokban annál inkább. Három napom volt felkészülni a nagy családos ünnepre, amit tudtam, megtettem. Volt, amit túlzásba is vittem- mi mást, mint a sütést. Csak két sütit fotóztam le, azok közül következik az egyik.

De előtte köszönöm az engem követőknek és hiányolóknak, hogy felráztak Csipkerózsika-álmomból. Szerettem ezt a világot, hisz valahogy egybefogja a kedvelt tevékenységeimet. Sütni amúgy is sütnék, de az írás a munkahellyel kapcsolatos tevékenységekre korlátozódna. Sokmindent kibeszélhetnék magamból most több hónap távollét után, de talán majd rendre. A talánt inkább kihagyom...

Akkor jöjjön az a süti, ami egy éve hasonlóan készült tortaformában:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 1 csipet só
• 40 dkg liszt
• 2 dl olaj
• 1,5 dl tej

A málnás réteghez:

• 50 dkg málna (most fagyasztott)
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 6 dl víz

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 6 evőkanál cukor
• 25 dkg mascarpone

Így készült:

A tésztalaphoz a tojásokat előbb alaposan elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, csipet sóval, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, citrom héját és levét, olajat, elkevertem, majd több részletben belekerült a tej. Simára kevertem.

Sütőpapírral bélelt, 38×42 cm-es tepsibe simítottam a masszát. 180 fokos sütőbe tettem. Tűpróbáig sült.

Hagytam kihűlni, miután vízszintesen kettévágtam.

A málnát a cukorral és a víz felével kis lángon melegítettem. Közben a pudingporokat elkevertem a többi vízzel, s mikor a málna felfőtt, hozzáöntöttem. Együtt is felfőztem. Hagytam mintegy 10 percig hűlni, aztán egyengettem el az alsó lapon.

A krémhez a pudingokat elkevertem kevés tejben, majd a többi tej és cukor hozzáadásával felfőztem. Hagytam kihűlni, közben időnként megkevergettem, azaz a gyerekek, mert erre a feladatra őket is befogtam. A kihűlt pudingot simára kevertem a mascarponéval, és rákanalaztam a málnára. Óvatosan elegyengettem, mert ekkor még kissé lágy volt a gyümölcsréteg. Ráhelyeztem a másik lapot és hidegre tettem. 

Puha, a málnától enyhén savanykás, amúgy sem túl édes süti. A fagyasztóban sorsára maradt málna adta tavaly az ötletet, s mivel idén is várat magára a málna - leginkább Leányzónk szokta a készletet turmixba felhasználni, s mivel Ő már alig van itthon, más szerepet kell keresnem a gyümölcsnek-, most torta helyett süti készült belőle.

A torta nagyjából ugyanúgy készült, csak vajkrém került bele: 2 pudingporból és 6 dl tejből puding készült, ezt kihűlés után elkevertem 25 dkg vaj és 20 dkg cukor keverékével. Rétegeztem a fotón látható módon, a tetejére fehércsokit reszeltem.

Gesztenyekrémes szelet

 Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Meg békéset, sikerekben és egészségben dúskálót.

Tegnap szántam rá magam, hogy nézzek rá a blogra, s ha már itt vagyok, írjak is. De a laptop áthúzta a számításaimat. Megérett egy cserére, igencsak rászolgált. Az ünnepek meg közben elrepültek, mindjárt a szünet is utána. Karácsonykor itthon volt a fiatalság, én sütöttem-főztem, Férjuram takarított, gyerekek itt-ott besegítettek. Fát díszítettünk, sokat nevettünk, együtt vacsoráztunk, ajándékoztunk, nagycsaládos karácsonyon vettünk részt, aztán újra nehéz volt Őket elengedni útjukra. Mert a szilvesztert már Szegeden töltötték, mi meg itthon vártuk az új évet testvéreimmel. Jött is gyorsan, s telik tovább az idő a megszokott kerékvágásban.

A karácsonyi sütemények számát a család lekorlátozta ötre. De mint kiderült, nem tudok számolni. Persze végül több lett, maradt is belőle, a pipik örülni fognak neki. Szilveszterre kevesebbet sütöttem, de nem tudom úgy eltalálni a mennyiséget, hogy ne maradjon valamennyi a nyakunkon. Pedig osztogattam ám belőle. 

Egyik szilveszterre készült sütivel kezdem az évet:

Hozzávalók:

A tésztalaphoz:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 25 dkg gesztenyemassza
• 25 dkg mascarpone
• 2 dl tejszín
• 5 evőkanál cukor
• + 15 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A tésztához elkevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a lisztet, sót, diót, sütőport, vaníliás cukrot, olajat- ezekkel is simára kevertem, végül több részletben a tejet. 

24×30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a tejszínt 1 evőkanál cukorral kemény habbá vertem. 

A gesztenyét a mascarponéval egyneművé kevertem, a maradék 4 evőkanál cukorral is elkevertem, majd 3 részletben hozzákevertem a tejszínhabot.

A krémet az alsó tésztalapra kentem, beborítottam a másikkal. Vigyázva kell tenni-venni a lapokat, mert könnyen törik.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam s bevontam vele a süti tetejét.

A csoki dermedése után szeletelhető is.

A dió hirtelen jött ötlettől vezérelve került bele, de nem volt rossz döntés. Kakaós lap volt az eredeti terv, aztán a maradék darált dió elvetette ezt. Úgy sem lett volna rossz, de így is finomra sikeredett. Puha lap, lágy krém, csoki a tetején- minden adottsága megvolt a sikerhez. Nem lett túl édes, de én épp így szeretem. 

S hogyan alakul ez az év? Nem fogadtam meg semmit ezúttal sem, bár a bloggal kapcsolatban mindig ott motoszkál a gondolat, hogy többet kéne foglalkozni vele. Mikor van alkalmam kipihenni magam, olyankor kedvem szottyan rá. Egyébként semmiféle plusz, gondolkodást és tervezést, szervezést igénylő cselekedethez nincs kedvem. Elég a munkahely és család hétközbeni meg hétvégenkénti eseményeinek egyensúlyban tartása. Néha így is kibillen a mérleg valamerre... Marad a régiben: ha időm, kedvem, agykapacitásom engedi, írogatok.