Diós korong

 ... így-úgy.

Nem csak azért sütök, hogy legyen mit feltenni a blogra- mindig van valami célja, ezúttal az, hogy Fiam ment vissza Szegedre. Persze hátsó szándékként ott sunnyog a blog is, mert ha nem agyalnék azon folyton, hogy mikor, kinek, mit süssek, s ugyanaz készülne mindig, mit írnék immár több, mint tíz éve ide? 

Részletezem kicsit decemberi merényleteimet: még szünet előtt sütöttem sok aprósütit kollégák megajándékozására. Aztán ott is volt karácsony a nyakunkban- ekkor még többet sütöttem, újra többet a kelleténél, főleg azt tekintetbe véve, hogy a karácsonyra tervezett program dugába dőlt egy fránya megbetegedés-sorozatnak "köszönhetően". Leányzóm aztán elment itthonról, néhány nap múlva követte Fiam is- ekkor megint sütöttem, hogy vihessen utánpótlás-sütit Hédinek, meg legyen harapnivalójuk. S mindjárt ott toporgott a küszöbön az újabb ünnep, megint sütöttem. Elvetemülten. Persze nagy része házon kívül köt ki, mert ha mind mi ennénk meg, már ki sem férnénk az ajtón. 

Ezt a diósat akkor sütöttem, mikor Gergő is ment Szegedre, s csak úgy vitte el üresen, de azért egy nagy üveg mogyorókrémet kaptak hozzá, legyen mivel megtölteni. Az itthon maradt másik fele pedig össze lett rakva lekvárral, csokival bevonva, néhány csak csokiba mártogatva, s maradt üresen is, úgy is finom elrágcsálni.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 20 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg darált dió
  • 30 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 1 citrom héja, leve
Továbbá, tetszés szerint:
  • lekvár
  • csokoládé
  • mogyorókrém
Így készült:
A lisztet, porcukrot, diót, sütőport, vaníliás cukrot, citromhéjat elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és a citrom kicsavart levét, összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett a tészta, ezért még egy evőkanál lisztet szórtam rá, ezzel átgyúrva tökéletes lett.
Fél órai pihentetés után kinyújtottam, kerek formákat vágtam ki belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.
180 fokon világosra sütöttem- épp addig, míg a korongok szélei enyhén pirulni kezdenek. 
Kihűlés után tetszés szerint össze lehet rakni lekvárral, mogyorókrémmel, vagy csak csokival becsorgatni, de úgy önmagában is finom, diós, roppanósan puha.

Amit lekvárral ragasztottam össze, másnapra nagyon jól átpuhult, igencsak etette magát.

Joghurtos-sajtos rúd

 Igencsak közeledett a vödör joghurt felhasználásának lejárati ideje, ezért készült joghurtos sós rúd- először munkahelyi karácsonyozásra, s mivel finom lett, a családira is ilyen készült, annyi különbséggel, hogy a tetejére is került sajt. Illetve a joghurt egy részét tejjel helyettesítettem. Most, hogy belegondolok, nem hiszem, hogy nálunk kétszer ugyanúgy elkészüljön egy süti! 😀


Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 1 csomag szárított élesztő
  • 2 púpozott teáskanál só
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg zsír
  • 25 dkg reszelt sajt
  • 4-4,5 dl joghurt
  • 1 nagy tojás
  • + 1 tojás lekenni, magvak, sajt a tetejére
Így készült:
A sajtot lereszeltem.
A lisztet elvegyítettem a sóval és szárított élesztővel -a sót jó púpos kiskanállal mértem-, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Elvegyítettem benne a reszelt sajtot is. Hozzáadtam a tojást és kanalanként a joghurtot- addig adagoltam, míg a tészta összeállt, de azért kemény, de gyúrható maradjon. Másodjára nem volt elég a joghurt, ezért kevés tejjel pótoltam- semmit nem rontott rajta.
1-1,5 órai pihentetés után kinyújtottam, úgy ujjnyi vastagra, lekentem felvert tojással, tetszés szerinti magvakkal beszórjuk- elsőként len- és szezámmagot használtam, másodjára napraforgómagot és reszelt sajtot. De lehet mák, kömény is. Derelyemtszővel rudakra szabtam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem. Érdemes jó pirosra sütni, roppanósabb lesz. 


A másodikként sült talán még finomabb lett, többet pihent a tészta, no meg a tetején is volt sajt- nekem sajtból sosem elég. 


Raffaello keksz

 Már jó ideje akadt meg a szemem Pinteresten ezen a sütin, azóta vár sorára. Aztán karácsonykor jött el az alkalom az elkészítésére. Férjem szóvá tette, hogy miért ennyi kókuszos süti- ugyanis az egyik krémes süti is az volt. De mikor megkóstolta, elismerte, hogy jó választás volt. Fiamnak a kedvence lett a kínálatból- ami az egyféle sóssal együtt hétféle süti volt. Recept ötlete  innen lett merítve. Nálam ilyen lett, így készült:



Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 12 dkg porcukor
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 1 vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
  • + 15 dkg fehér csoki, 2 evőkanál olaj, kókuszreszelék, mandulapehely 
Így készült:
A lisztet, porcukrot, csipet sót, sütőport, kókuszreszeléket, vaníliás cukrot tálba mértem, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam a tésztát. 
Lisztezett deszkán kinyújtottam, szív alakú kiszúróval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.
180 fokon világosra sütöttem a kis szíveket.
Mikor kihűlt, a csokit az olajjal gőz felett felolvasztottam.
Bevontam vele a kókuszos kekszeket. A szívek egyik felére kókuszt szórtam, másik felére mándulapehelyt- azonnal, a még lágy csokira. 
Ez a csokimennyiség úgy a kekszek felére lett elegendő, igaz, vastagon kentem-kanalaztam rájuk. A többi úgy maradt, de úgy csupaszon is finom keksz tud lenni.





Csokis sütemény

 Most van időm, ugyanis tél van, szünet, és nem halmoztam el magam tennivalókkal- így pótolom az elmaradásokat. Rengeteg van, itt lefirkantott recept, ott fotó- amit sikerül összepárosítani, abból bejegyzés is születik. Visszefele haladva október legvégén tartok- ekkor készült ez a nagyon csokis, pihe-puhe süti- csak úgy, hétvégi sütinek, meg a gyerekeknek hétközbeni csemegének.


A tésztához:

  • 35 dkg liszt
  • 20 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 3 evőkanál kakaó
  • 1 csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
  • 2 dl olaj
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 2 evőkanál kakaó (púpozott)
  • 8 dl tej
  • 10 dkg csoki
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg cukor
  • +4-5 dkg csoki a tetejére
Így készült:
A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, kakaót, csipet sót, sütőport, összekevertem, simára. Végül több részletben a tejet kevertem hozzá.
Sutőpapírral bélelt tepisbe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a pudingporokat és a kakaót simára kevertem a tejjel, előbb kevéssel, majd a többivel és állandóan kevergetve felfőztem. Azon forrón beletördeltem a csokit és felolvasztottam benne. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként belevegyítettem a csokis pudingot, ami időközben kihűlt. Habosra kevertem a krémet.
A kisült lapot vízszintesen kettévágtam. Óvatosan leemeltem a felső lapot, fele krémet az alsóra kentem, visszahelyeztem a felsőt, erre került a krém másik fele. 
A tetejére csokit reszeltem.

Mivel kevert süti az alapja, viszonylag gyorsan kész- a puding főzése, kihűlésre várása vesz el több időt, no meg a krém kavarása. De én közben mindig csinálok valamit- főzök, olvasok, mosogatok, vagy épp laptopot bűvölök. 

Aprósütik

 Hajlamos vagyok elhanyagolni dolgokat. Ugyan számon tartom, de a kisördög mindig keres kifogást, hogy most miért ne, később ugyancsak előkotor valami halasztásra alkalmas indokot. Én meg hagyom, hogy ez a kisördög meggyőzzön. Így volt kolléganők névnapjával is- ugyanis kis aprósággal fel szoktuk köszönteni egymást. Aztán téli szünet előtt egy délutánt arra szántam, hogy sütiket sütöttem, kis tálkákba pakolva utólag kívántam nekik boldog névnapot. S elhatároztam, többet nem odázom így el. 

Ezek a sütik következnek. Nem fotóztam le külön-külön, jöjjenek így csokorba:

Mézes- nálunk évek óta így készül:

  • 1 kg liszt
  • nagy csipet só
  • 30 dkg porcukor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1-2 teáskanál mézesfűszer (házi)
  • 25 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír (ezt idén tettem először bele, jót tett neki)
  • 2 dl méz
  • 3 tojás
  • 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
A hozzávalókat összegyúrom- előbb a száraz hozzávalókat a margarinnal, zsírral, eztán kerül bele a méz és tojások. Ha ragacsos, lágy lenne, kicsi lisztet szórok rá és átgyúrom.
Kinyújtom, különböző formákkal kivágom, 180 fokon egész világosra sütöm. 
Idén nem díszítettem. 



Lekváros kifli

  • 50 dkg liszt
  • 22 dkg zsír
  • 4-5 evőkanál joghurt
  • csipet só
  • 1 evőkanál porcukor
  • 2 dkg élesztő
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beszórni
A lisztet, sót, porcukrot, belemorzsolt élesztőt összemorzsoltam a zsírral, majd kellő mennyiségű joghurttal összegyúrtam. 5 részre osztottam, mindengyiket kerekre nyújtottam, 8-ba vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam. 180 fokon sütöttem pirulásig. Porcukrot szitáltam rá.



Diós karikák

  • 30 dkg liszt
  • 12 dkg porcukor
  • 1 tojássárga
  • 13 dkg margarin
  • csipet só
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 mokkáskanál sütőpor
  • 1 evőkanál joghurt/tejföl
  • 1 tojás lekenni
  • maréknyi durvára vágott dió
A diót késsel feldaraboltam.
A lisztet, porcukrot, sót, vaníliás cukrot, sütőport elmorzsolatm a margarinnal, majd összegyúrtam a tojássárga és joghurt hozzáadásával. Kinyújtottam, lyukas korongokat vágtam belőle, felvert tojással lekentem, diódarabokat szórtam rá, kissé bele is nyomkodtam. 180 fokon sütöttem. Gyorsan sül, nekem sikerült túlsütni- nem kell pirosra pirulnia.
Néhány karikára nem jutott dió, azokra kókuszreszeléket szórtam- úgy is finom volt.



Habcsók

  • 4 fehérje
  • csipet só
  • 25 dkg kristálycukor
  • 2 teáskanál citromlé
  • 2 evőkanál porcukor
  • 1 evőkanál keményítő
A fehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majd több részletben hozzáadtam a kristálycukrot, közben folyamatosan vertem. Addig vertem, míg teljesen megtartotta a formáját, tényleg jó keményre. Végül a citromlét is beletettem, még ezzel is vertem keveset. 
Fakanállal óvatosan belekevertem a porcukrot és a keményítőt.
A sütőt 90 fokra előmelegítettem.
Közben a habból csókokat igazgattam egy nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe. 
Betettem a sütőbe és addig maradt ott, míg kicsit pirulni kezdett. 1,5- 2 órát biztosan, hogy a sütőben volt. 
Életem első jól sikerült habcsókja, ami meg is tartotta a formáját. De nagyon édes, egy darab után egész nap nem kell több süti! 😃



Csokis pöfeteg

  • 20 dkg étcsokoládé
  • 12 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 40 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 2 evőkanál kakaó
  • porcukor beforgatni
A csokit, vajt gőz fölött összeolvasztottam. Hozzáadtam a cukrot, elkevertem, majd a többi belevalóval egyűtt sűrű masszát kevertem belőle.
1-2 órát hideg helyen pihentettem, majd diónyi gombócokat formálva, gömbbé alakítva, porcukorba hempergetve sütőpapííral bélelt tepsibe pakoltam.
180 fokon sült addig, míg a teteje kemény lett. 
Ez ízlett legjobban mindenkinek.

A karácsonyra készült sütemények- ezek majd külön-külön következnek, terveim szerint hamarosan:








Pizzás csavar és virslis papucs egy tésztából

Szilveszterre mindig a sósak kerülnek előtérbe- mellé azért készül egy kis édes is, meg torta mindenképp, mert ilyentájt van már nem is olyan kicsi Keresztlányunk születésnapja. Idei sósak kétharmada: két legyet egy csapásra, azaz egy kiló lisztből dagasztott kelt tészta megfelezésre került, így lett pizzás csavar is meg virslis papucs is. Vittünk belőle, itthon is maradt, Anyósomék s kaptak. 


 Hozzávalók:

A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só (púpozottan mérve)
  • 15 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 1 egész tojás
  • 2 sárgája
  • 3 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 evőkanál joghurt
A pizzás csavarhoz:
  • 3 evőkanál sűrített paradicsom
  • nagy csipet só
  • nagy csipet bors
  • 4 háromszőgű sajt
  • oregánó, bazsalikom
  • kevés reszelt sajt
A virslis papucshoz:
  • 50 dkg virsli
  • mustár, ketchup
  • reszelt sajt
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal, zsírral. Hozzáadtam a tojást és a sárgákat, az élesztős tejet, és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá a joghurtot, hogy megfelelő állagú legyen a tészta: könnyen gyúrható, kissé puhább tésztát dagasztottam.
A megdagasztott tésztát kicsi liszttel megszórtam, letakartam, hagytam megkelni.
Közben megfőztem a virslit.
Elkészítettem a pizzás töltelékét is: a paradicsomot elkevertem a sajttal, sóval, borssal, morzsolt zöldfűszerekkel- ezekből egy-egy nagyobb csipetnyit raktam bele. 
A megkelt tésztát 2 részre osztottam: felét lisztezett deszkán hosszú téglalap alakúra nyújtottam, ennek felét -a tészta hosszában- lekentem a paradicsomos krémmel, kevés reszelt sajtot szórtam , a kenetlen tésztarészt ráhajtottam, kissé lenyomkodtam. Derelyemetszővel kisujjnyi csíkokat vágtam belőle, néhányat sodortam rajtuk, úgy tettem tepsibe.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket. Két tepsivel lett, az első kicsit jobban megpirult, az finomabb, ropogósabb lett.
Miközben ez sült, elkészítettem a virsliset is:
A virsliket 3-ba vágtam.
A tésztát kinyújtottam, négyzetekre vágtam. A közepükre kentem egy kis mustárt vagy ketchupot, rátettem egy virslidarabot átlósan, a tészta szemben lévő csücskeit egymásra hajtottam, kissé össze is nyomtam. Tepsibe pakoltam, reszelt sajttal szórtam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.
Mindkettő finom lett, s mindkettő más - ízben is, formában is. 


Meggyes-mákos szelet

 ...avagy Gyöngyi mákosa.

Ezzel kívánok boldog új évet ... mindenkinek! Boldogat, békéset, nyugodtat, gondtalant. Legyen összetartó, szerető család körülöttünk, fedél a fejünk fölött, étel az asztalon, megnyugtató meleg, remény, hogy a holnap is ilyen lehet.

Legyen idén is mákos süti az év első bejegyzése. Csak mert ezt sütöttem legutóbb, szilveszterre. Amit Budapesten töltöttünk, ahova kicsit vonakodva mentem, mert itthoni újévvárást gondoltam ki, de felrúgták a tervemet. Mások kedvéért beleegyeztem, de így utólag egyáltalán nem bánom, mert egy nagyon jó hangulatú koncerten lehettem. Azt hiszem, most lettem Edda-rajongó. Bár nem hiszek benne, hogy olyan lesz az előttünk álló év, mint az esztendő első napja, valószínűsítem, hogy ezúttal beválik: volt jó is, kevésbé jó is- ami nem rossz ugyan, de egy elhatározást kiváltott belőlem. Egy kicsit kirándultunk is, a gyerekek nem voltak itthon, pihentünk is, megbeszéltük a testvéreimmel az elmúlt év eseményeit. Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de azért néhány dolgot szeretnék véghezvinni az előttünk álló évben. Szeretnék. 

A recept barátnőmtől származik. Csak egy réges-régi diósat kértem tőle, de kaptam még egyet. A diós még nem készült el, de ez igen- finom: puha, édes-mákos-itt-ott savanykás. 


Hozzávalók:

Az alsó laphoz:

  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 6-7 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • csipet só
  • fél csomag sütőpor
  • 1-2 evőkanál tej
  • + 1 üveg savanykás lekvár lekenni (sárgabarackot használtam)
A mákos réteghez:
  • 2 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 dl olaj
  • 20 dkg liszt
  • 20 dkg őrölt mák
  • fél csomag sütőpor
  • 2 dl tej
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
A tetejére:
  • 12 dkg csokoládé
  • 5 dkg vaj
Így készült:
A meggyet leszűrtem, a mákot megdaráltam.
Az alsó laphoz tálba mértem a lisztet, cukrot, sütőport, vaníliás cukrot, csipet sót és elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, és próbáltam összegyúrni, de kellett kicsi tej hozzá, hogy összeálljon a tészta. Tényleg kicsi. 
A tésztát hagytam pihenni, míg elkészítettem a mákos tölteléket.
A tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd belekerült az olaj, liszt, mák, sütőpor, több részletben a tej. Legvégül a közben lecsöpögött meggyet kevertem bele.
A világos tésztát tepsi méretű lappá nyújtottam (28×36 cm-es), lekentem a lekvárral, jó vastagon, rásimítottam a meggyes-mákos tölteléket.
180 fokos sütőbe tettem, úgy fél órát sült. Legyen megpirulva kissé a teteje, a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem. 
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött felolvasztott csoki-vaj keverékkel.


A recept nem teljesen az eredeti: kevesebb cukrot tettem bele, a laphoz picit több lisztet, valószínűleg ezért kellett a tej. A töltelékhez margarin helyett olajat, 3 dl tej helyett 2-t, a tojást meg egyben kevertem bele- a fehérjét felverve kellett volna. Nem rontottam el, nekem nagyon ízlik- van még belőle, rájárhatok.



Meggyes-diós süti

Egy bizonytalanságokkal teli, lelkileg kimerítő nyár után görgetem magam előtt a terheket. Mindenfélét. Apránként sikerül letenni őket, de k...