Diós-almás pite

 Most éppen ez a süti a sztár nálunk, sorozatban többször elkészült.

Megvagyok, csak éppen nem volt időm, s nem mellékesen kedvem se, mert ha az lett volna, csak-csak szakítok rá egy fél órácskát néha. Volt néhány fellángolás, elhatározás, amikor egy-egy különösen finomra sikerült új sütemény került ki a kezem alól, meg mikor Fiam mondta, hogy népszerűsítette a blogomat a laborban, s többen mondták, hogy ők már ismerik- ez léleksimogató volt, de nem eléggé. Megvártam az őszi szünetet, amit idén különösen vártam. Csak két hónap telt el az iskolakezdéstől, de máris lemerültem szellemileg. Szeretnék beiktatni egy semmittevő napot is, de nem engedi a lelkiismeretem: sok mindent elhanyagoltam, amit pótolni kell, sulis teendőim is vannak, s egy továbbképzést is a nyakunkba sóztak, amit november végéig teljesíteni kell- a kezdeti kíváncsiság hamar közönnyé alakult át, így nagyon nyögvenyelősen haladok vele. Nem úgy a sütéssel-főzéssel, főleg, ha jönnek haza a gyerekek. Olyankor a konyhában töltöm az időm, meg velük. Főleg, hogy idővel egyre ritkulnak a gyerekes hétvégék is. A szokásos hosszabb távollét utáni magyarázkodást követően rátérek a sütire is.

Van a szomszéd faluban, Ipolydamásdon egy gyümölcsös, ahonnan be szoktuk szerezni a télire való almát- meg hagymát, krumplit, frissen préselt gyümölcslét. Egyszerre nem sokat, mivel hűtőházukból télen is lehet vásárolni, így nem fonnyad ránk az alma. No, ebből készült almás pite, már háromszor is az őszön. Dióval szórtam meg a tetejét, ez tette a szokásosnál is kapósabbá. Persze fotó csak egyszer készült róla, az is ilyen hevenyészett telefonos:


Hozzávalók:

A tésztához:

  • 45 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 1-2 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 8-10 nagyobb alma
  • 20 dkg cukor
  • 1 teáskanál fahéj
  • 3 evőkanál gríz
A tetejére:
  • 1 tojás lekenni
  • maréknyi durvára vágott dió
Így készült:
A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, majd összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és kevés tejfölt. Miközben gyúrtam, ha még szükségét éreztem, tettem hozzá- könnyen gyúrható, ruganyos tésztát kell kapnunk. 
Míg a tészta pihent, elkészítettem a tölteléket: az almákat megmostam, majd héjastól lereszeltem. Kicsavartam a levét, majd elkevertem a cukorral, fahéjjal, grízzel.
A tésztát két részre osztottam: felét tepsi méretűre nyújtva, kikent tepsibe helyeztem (28×32 cm-es tepsit használtam), elosztottam rajta a tölteléket, elegyengettem. A másik kinyújtott tésztalappal befedtem. Villával megszurkáltam, felvert tojással lekentem, vágott diódarabokkal megszórtam. Első alkalommal a tetejére kevés kristálycukor is került, ez aztán elmaradt.
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Porcukorral is be lehet szórni, de nekünk így épp elég édes volt. Az almás pite dió nélkül is kedvelt nálunk, de így egy fokkal finomabb volt: a megpirult dió adott neki egy plusz finom ízt. 


Meggyes-diós süti

Egy bizonytalanságokkal teli, lelkileg kimerítő nyár után görgetem magam előtt a terheket. Mindenfélét. Apránként sikerül letenni őket, de k...