Tojáskrém, házi kenyér...és elmaradt ballagás

Ma ballagna "kicsi" Lányom.
Hétfőn, amikor megnyitottam az e-naplót, elsőként az szúrt szemet, hogy csütörtök az utolsó tanítási nap a végzős diákok számára. Kissé összeszorult a gyomrom. S ez a nem éppen jó hangulat egész héten bennem bujkált. Ez azt jelenti, hogy néhány hónap múlva Leányzóm is csak hétvégi vendég lesz itthon. Bármennyire hessegetem ezt a gondolatot, el fog jönni ez is.
S ami igazán szomorú az egészben, hogy a végzős gyerekek egy egyszeri, megismételhetetlen, örök élményből maradnak ki. Ők is vesztesei ennek az egésznek. Nem élvezhették az utolsó hónapokat együtt, közös bulik maradtak el, városi ballagás, szerenád, tanárok és diákok búcsúzásnak szánt tervei mind-mind füstbe mentek. Persze, tudom, az élet és az egészség mindennél fontosabb. De attól még Vele együtt szomorkodom...
Az érettségi viszont hétfőn elkezdődik. Ez sem lesz sima menet számunkra, ugyanis le van zárva a híd, csak nagy kerülővel tud eljutni iskolájába. Az egyik barátnője és szülei befogadták Őt erre a pár napra, amiért rendkívül hálás vagyok.
Most igazából rengeteg gondolat kergetőzik a fejemben, néhány leelőzi a másikat, a többi tovább mardos. Azon is tipródtam, hogy ez a recept illik-e ehhez a bejegyzéshez. De mindegy is, csak ki akartam írni magamból ezt-azt...

A tojáskrém nálunk közkedvelt. Néha készül vacsorára vagy reggelire, mikor hogy puffan. Többnyire, mikor összegyűlik a tojás, mert nem sütöttem eleget. Mint mostanság sem. De ma úgy tervezem, hogy valami finom sütivel feldobom a hangulatot.

Hozzávalók:

  • 6 tojás
  • 10-15 dkg reszelt sajt
  • nagy csipet só
  • csipet bors
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • snidling, petrezselyemzöld
Így készült:
A tojásokat 10 perc alatt keményre főztem. Leszűrtem, hideg vizet engedtem rá s hagytam kihűlni.
Megpucoltam, lereszeltem a reszelő kis lyukú oldalán a sajttal együtt. Pici sót, borsot adtam hozzá, annyi tejfölt, hogy kenhető legyen, végül a néhány szál apróra vágott zöldfűszert.

Házi kenyérrel ettük, amire Gergő azt mondta: Anya, ilyet süssél még! 
A kenyérről úgy általában tervezek írni külön, most csak ezt: előző nap túrós tészta volt, amire kötelező a sült szalonna. Annak megmaradt zsírjában puhára pároltam két fej hagymát, az került a kenyérbe. No meg teljes kiőrlésű és tönkölybúzaliszt is. De a hagyma és az enyhe szalonnaíz adták meg a különlegességét.

Lekváros és rahátos tekercs

Valamilyen szláv nyelvű blogon láttam az ötletet (ezen), gondoltam bevetem, lekváros kifli helyett. Mert mint oly sokszor, most is sikerült begyűjteni több üveg megkezdett lekvárt, s receptet kerestem a hasznosításukra. Kettőt kiürítettem, de még maradt! 😀
Felébe rahátot tettem, még volt egy kevés az otthoni vásárfiából. Azzal is finom volt, de nekem akkor is a lekváros ízlik jobban.


Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 20 dkg zsír
  • csipet só
  • 1 evőkanál porcukor
  • 4 púpozott evőkanál joghurt
  • 1 csomag sütőpor
  • lekvár, rahát a töltéshez
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a zsírral, majd összegyúrtam a joghurttal. Inkább kemény, de könnyen gyúrható tésztát kell kapni. (Ha nem megfelelő az állaga, joghurt vagy liszt hozzáadásával lehet igazítani rajta.)
A tésztát két részre osztottam. Felét hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. A tészta szélétől néhány centire raktam egy csík hosszúkás szeletekre vágott rahátot, felsodortam a tésztát addig, míg körbeérte a tölteléket egy kis ráfedéssel. Elvágtam a tésztát, kicsit megsodortam a rudat. Majd jött a következő sor rahát, megint tekerccsé alakítottam. 3 rúd lett, meg egy kis maradék tészta, amit a másik félhez gyúrtam.
A tészta másik felével is így jártam el, csakhogy lekvárral töltöttem. Keményebbel, egyik részébe szilvalekvár került, mikor ez elfogyott. őszibarackdzsem. Ebből is 3 tekercs lett.
Elfértek a gáztepsibe.
180 fokon sütöttem, míg világosra pirult, épp csak hogy kapott egy kis színt.


Ferdén szeleteltem, vaníliás porcukorral szórtam be.
A tészta kicsit száraz, de nem kemény, omlós-roppanós. Épp azért nem kell túlsütni, ne száradjon ki.

Gyömbéres répasüti

Húsvétra terveztem, sok más társával együtt, de szelektálnom kellett, idén csak magunknak sütöttem.
Tavaly ilyentájt sütöttem először répás sütit. Persze, hogy gyanakodva kóstolták meg, milyen dolog az, hogy a levesbe való zöldség sütibe kerül? De meglepően jó volt a fogadtatása, mindenkinek ízlett.
Ez most kicsit más, az itt talált receptet követtem többé-kevésbé. Igazából a bele való gyömbérnek köszönhetően akadt meg rajta a szemem. Érdekes, de igen kellemes ízhatás lett. Ami még jobban meglepett: tömör, ragacsos tésztára számítottam, közben egy könnyű, majdhogynem piskótaszerű lap sült ki belőle.
Tehát nem kell a répától tartani, sütiben is megállja a helyét!

Hozzávalók:
A répás masszához:

  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg répa (pucolás után mérve)
  • 1,5 dl olaj
  • 10 dkg darált dió
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet szódabikarbóna
  • 25 dkg liszt
  • csipet só
  • hüvelykujjnyi darab gyömbér
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 1-1 narancs és citrom kicsavart leve
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 6 dl tej
  • 4 evőkanál cukor
  • 2 dl habtejszín
  • + maréknyi darált dió a tetejére
Így készült:
A répát a reszelő kis lyukú oldalán lereszeltem a megpucolt gyömbérrel együtt.
A tojásokat összekevertem a cukorral, majd sorra belekerült az összes többi hozzávaló és alaposan összekevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam.
180 fokon tűpróbáig sütöttem, illetve amíg a teteje szépen világosra pirult.
Mikor kihűlt, rákentem e krémet, beszórtam a tetejét maréknyi darált dióval és már kóstoltuk is.
Így készült a krém: a pudingokat a tejjel és a cukorral megfőztem. Hagytam kihűlni, időnként megkavartam. A tejszínt felvertem, a pudinggal több részletben összekevertem.

 Szerettük! 
Csak a hozzávalók listája hosszú, elkészíteni egyszerű is meg viszonylag gyors is. Csak keverni-kavarni és sütni kell. A krémmel sincs sok macera.
Nálunk amúgy is sok répa fogy, levesekbe sem sajnálom, köretnek is finom, párolva, zöldfűszerekkel. Ha tepsis krumplit sütök, abba is mindig kerül, vegyes párolt zöldségeknek is fontos összetevője. Ezután hébe-hóba sütibe is beleszemtelenkedik. 😀


Sárgaborsó főzelék

Ez is egy olyan étel, amit minden szökőévben egyszer készítek el. S nem túlzok. A gyerekek még nem is ettek ilyet, s tartottam tőle, nem is fognak. De azt mondták rá, finom, s meg is ették, emennyit kivettek. Nekem sem a kedvenc ételem, ha az lenne, gyakrabban készülne. De nem is ehetetlen. Hogy ilyen fogadtatása volt, lehet, eztán minden évben főzök! 😀
Hozzávalók:

  • 1 csomag sárgaborsó
  • bors
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 3 kisebb krumpli
Továbbá:
  • 4 fej hagyma
  • 1-2 dl olaj
  • paprika
  • házi darált pirospaprika
Így készült:
A borsót megmostam. Annyi vízben, amennyi bőven, 2-3 ujjnyira ellepi, főni tettem. Sót, nagy csipet borsot és a gerezd összezúzott fokhagyma is belekerült.
A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágva beletettem.
Kis lángon hagytam főni. Időnként megkevertem, ha szükséges, még önthetünk rá vizet, illetve kóstolás után sózni is lehet.
Közben a hagymákat megpucoltam, felkockáztam s jó bő olajon fedő alatt párolódni tettem. Sóztam. Hagytam puhára párolódni, az sem baj, ha kicsit megpirul. Végül tettem hozzá kevés fűszerpaprikát és teáskanálnyi darált paprikát.
Mire a borsó puhára fő, már a krumpli szét is fő, alig marad leve. Krumplitörővel összetörtem.
Sok hagymával a tetején tálaljuk. 

Kezdetben lágy, elterülő állaga van, kihűlés után megdermed. Én már akkor fotóztam, de felmelegítés után a maradék is finom.

Kacsazsíros sós süti

Igazából nincs is kedvem írni. Pedig ma még lenne időm. Csak ha már erre szántam a délután egy részét, ideparancsoltam magam. Tegnap fotózni sem volt kedvem. Előszedtem a húsvéti sütiket, aztán mégis mást csináltam. Kimentem néhány szál virágért, s még mindig nem vettem kezembe a fotómasinát. Aztán csak rászántam magam, úgy, ahogy, meg lettek örökítve az ünnepi étkek.
Telik az idő, közben mégsem. Ugyanaz minden nap, némi különbséggel. Tavasznak kéne lennie, de megint hideg van. Leányzóm nagykorú lett, de még mindig az én kicsi lányom. Fiam itthon van, ez a legjobb az egészben, bár Ő kevésbé örül neki. Majd csak visszatér minden a régi kerékvágásba... S az idő is telik majd tovább.
Akkor összekapom magam, s lejegyzem egyik sós sütinket:

Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 30 dkg kacsazsír
  • 1,5 teáskanál só
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 tojás
  • 4 evőkanál joghurt
  • 15 dkg reszelt sajt 
  • 4-5 evőkanál tej
  • + 1 tojás, csipet só a lekenéshez, magok beszórni
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a lágy zsírral. Hozzáadtam a tojást, reszelt sajtot, púpozott evőkanállal mért joghurtot, s gyúrni kezdtem. Pici tejet is adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Inkább kemény, mint lágy tésztát gyúrtam belőle.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, ezúttal szív alakúra szaggattam. Csipet sóval felvert tojással lekentem, lenmaggal/köménymaggal szórtam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.


Bármilyen mag kerülhet a tetejére, vagy akár reszelt sajt is. 
Jó roppanós, s napok múlva is finom rágcsálnivaló lett belőle.
Még egy sóst sütöttem, azt rúd alakúra, s morzsolt fűszereket adtam hozzá. Az is finom lett! De nincs róla fotó.


Diós isler

Diósat is terveztem sütni húsvétra, ez lett belőle. Csak úgy, keksznek is finom, de azért összeraktam lekvárral, a tetejét is kicifráztam kétféle csokival.
Közel sem sütöttem-főztem annyit, mint egyébként, mégis úgy eltelt az idő, mint máskor. Azért most egyet nagyon elhatároztam: a tortára elegendő időt szánok, mert rendszerint, mire odajutok, már csak túl szeretnék lenni az egészen, s összecsapom. Most nem kapkodtam el. Jó, csak egy tőlem telhető, egyszerű Fekete-erdő torta lett, de minden lépését elterveztem s megvalósítottam. S meg is ettük! 😊
Majd kerítek egy fotót róla, de most a diós sütin van a sor:

Hozzávalók:
  • 40 dkg liszt
  • 16 dkg darált dió
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 kicsi tojás
  • lekvár összerakni
  • 4-4 dkg fehér- és étcsoki becsorgatni
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, darált diót, sütőport elvegyítettem, majd a margarinnal elmorzsoltam. A két tojással összegyúrtam. Kicsik voltak a tojások, így is leheletnyit lágy, ragacsos lett a tészta, nagy csipet liszt hozzáadása mindjárt javított rajta.
Lisztezett deszkán kinyújtottam, kis korongokat szaggattam belőle.
180 fokon egész világosra sütöttem, épp addig, míg az alja enyhén pirulni kezdett.
Kihűlés után kettesével lekvárral összeragasztottam. A kétféle csokit külön-külön felolvasztottam gőz fölött s becsorgattam vele a sütik tetejét.


Savanykás vadszilvalekvárral ragasztottam össze a sütiket, de bármilyen tetszés szerinti kerülhet bele. A tetejét teljesen be lehet vonni csokival, ez már kedv kérdése. 
S mivel diós, csakis finom lehet. Kirándulni is vittünk magunkkal belőle. ami egyrészt jó ötlet volt, másrészt- a csoki megolvadt a tetején. De azért is elbántunk vele, megettük! 😀
Egy hét alatt nagyon sokat zöldült az erdő. Előző alkalommal még csak az aljnövényzet mutatta a tavasz eljöttét, most már a fák is világoszöld friss leveleket növesztettek. Itt falatoztunk a sütikből:





Ugyanott, egy hét különbséggel:



Nyúlhús főtt krumplival és birsalmaszósszal

Egyik ismerősünk nyulakat tart. S ha Férjem segít neki valamiben, egy-két konyhakész nyuszival hálálja meg. Most, hogy átnéztem, miből élünk az elkövetkező időben, a fagyasztó egyik fiókjának aljában megtaláltam egy ott lapulót közülük. Lett belőle vasárnapi vacsora.
Mikor még az elsőt kaptuk, felcsaptam az internetet recept után kutatva, hogyan is készítsem el. Valami zöldséges változaton akadt meg a szemem, ami ugyan elfogyott, de senki sem volt elragadtatva tőle. Legközelebb nem cifráztam: borsosan-fokhagymásan készült, ahogy minden húst szeretünk. Legegyszerűbb s legfinomabb . Azóta mindig így készül, csak a köret más.
S ha már említem a nyúlhús forrását is, ki ne hagyjam a birsalmabefőtt eredetét sem. Mikor az ősszel otthon voltunk, Apukánk Húga, aki mindig is közel állt hozzánk, felpakolt minden földi jóval, többek között birsalmabefőttel is. Készült belőle már leves is, ettük is csak úgy, s az utolsóból készült ez a szósz- mindenki elégedettségére. Most, hogy említem Nagynénénket, el is fogott a honvágy. Ők laknak most a nagyszülői házban, ahova annyi, de annyi emlék fűz...
A krumplihoz nem tartozik semmi sztori, az a boltból van!😀 Úgy hogy jöhet is a recept:

Hozzávalók:
A húshoz:

  • 1 konyhakész nyúl
  • 1 evőkanál zsír/ kevés olaj
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • bors
A krumplihoz:
  • 6-8 nagyobb krumpli
A szószhoz:
  • 1 üveg birsalmabefőtt
  • nagy csipet só
  • csipet fahéj
  • 5-6 szegfűszeg
  • 2-3 dl tej
  • 1 evőkanál étkezési keményítő
Így készült:
A nyulat darabokra vágtam, egy serpenyőbe tettem a zsírt/olajat, s egymás mellé helyeztem a húsdarabokat. Sóztam, a megpucolt és apróra vágott fokhagymát rászórtam, megborsoztam. Mokkáskanálnyi került rá. Fél dl-nyi vizet öntöttem alá, s kis lángon, lefedve párolódni tettem. Néha átkevertem. Mire elpárolog a víz alóla, rendszeresen puha is a hús. Hagyom még kicsit sülni, pirulni, s kész is.
A krumplit megpucoltam, mostam, hasábokra vágtam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepi, főni tettem. Sóztam persze. Mikor megfőtt, leszűrtem.
A szószhoz a befőttet főni tettem a sóval és fahéjjal, szegfűszeggel. Kevés vizet is öntöttem még hozzá, mert kevés leve volt.
Pici tejben simára kevertem a keményítőt, majd hozzáadtam a többit is, fokozatosan. Mikor felfőtt a birsalma, hozzáöntöttem a tejet s felfőztem. Cukrot nem tettem hozzá, épp kellemesen édeskés-savanykás volt.

Anyukánk leginkább levesben főtt húshoz készített gyümölcsmártásokat, második fogás gyanánt. Készült meggyből, ribizliből, köszmétéből, meg persze birsalmából, tehát savanykás gyümölcsökből, Én szerettem őket, mégis olyan ritkán jut eszembe! Most is csak a birsalma sugallta. S a családnak is ízlett!

Kreol szelet

Ez volt az idei húsvét? Ilyenkor nálunk mindig nagy a nyüzsgés, tele a ház, gyerekzsivaj, sürgök-forgok. Most csend, csak mi... El is menekültünk a csend elől egy másik fajtába: megint nyakunkba vettük a Börzsönyt. Csak egy másik kisebb csapattal és egy fiatal párral találkoztunk. Volt hely, kikerültük egymást.
Húsvétkor mindig nálunk jön össze a család. Ez olyanféle sok éve rögzült hagyomány. Már csak azért is, mert ilyentájt van Leányzónk szülinapja. Idén 18 lett húsvét előtt egy nappal. Megültük kis családi körben, sütöttem neki tortát, amilyet kért, s amit elmulasztottam lefotózni. Nagy tervei voltak, barátokkal, de azzal biztattam, megtartják később, idén úgy is ér. Nagy családi buli is lesz, amint lehet, megismételjük még a húsvétot is. 😀
Azért készültünk ugyanúgy a húsvétra, festettünk tojást, volt sonka, a sonka főzőlevében főtt töltött káposzta, rántott hús, húsleves, meg persze süti. Sok, mint mindig. Nem annyira, mint máskor, de csak nekünk épp eléggé sok. Krémeset csak egyet sütöttem, a többi olyan, ami huzamosabb ideig élvezhető.
Az egy szem krémes persze csokis, ez:

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • csipet só
  • 4 tojás
  • 30 dkg liszt
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl erős főzött feketekávé
  • 1 dl tej
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag étcsokoládés pudingpor
  • 2 tojás
  • 1 dl erős főzött kávé
  • 2 evőkanál cukor + 6 evőkanál
  • 2 evőkanál kakaó
  • 20 dkg vaj
  • + 4-5 kocka étcsokoládé a tetejére
Így készült:
A tésztához a margarint mikróban megolvasztottam, majd elkevertem a cukorral és a tojásokkal. Hozzáadtam a lisztet, sót, kakaót, sütőport, kávét, simára kevertem, s végül 2-3 részletben a tejet.
A masszát sütőpapírral bélelt (28×32 cm-es) tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a pudingporokat és 2 evőkanál cukrot elkevertem a tojásokkal meg pici tejjel. Hozzáadtam fokozatosan a többi tejet, a kávét, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor elkezd főni, csomós lesz, de kitartó kavargatással tovább főzve szépen kisimul. Még forrón hozzákevertem 5 dkg vajat. Hagytam kihűlni, közben mindjárt-mindjárt megkevertem.
A vajat a többi cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam az időközben kihűlt pudingot. Végül hozzákevertem a kakaót.
A kész krémet kettéosztottam. Felét a két lap közé kentem, másik felét a tetejére.
A sütire reszelt csokit szórtam.

Ötlet innen.
Persze "némi" változtatással. Finom, puha süti lett, kellemesen csokis-kávés-krémes.  Sok ötletem volt, mit süthetnék húsvétra, végül utolsó pillanatban erre a többinél gyorsabbal elkészülőre esett a választásom.

 A tulipánok a kertből vannak. Most nyílnak sorra- ilyenkor a legszebb a kert, naponta többször végiglegeltetem rajtuk a szemem. Szinte minden évben elcsábulok egy-egy újabb csomag virághagyma láttán, aztán már nem tudom hova tenni őket. Tavaly Férjuramat rávettem egy újabb kert kialakítására, amit persze tulipánok szegélyeznek- ide kerültek a régi, már nem virágzó s kiásott apró hagymák- jövőre talán ezek is megerősödnek.







Mákos linzertekercs

A legtöbb sütireceptet sokáig tologatom, teszem-veszem, mire elkészül- ha egyáltalán elkészül-, ezt viszont megláttam s megszerettem. Még azon a hétvégén megsütöttem, hogy rátaláltam- itt. Ez épp az elmúlt hétvége volt. Tényleg finom lett, a többiek is megdicsérték, pedig nem mákrajongók. Nekem kevesebb volt a mákom, mint kellett volna, ezért több lekvárt tettem hozzá, s lehet, ezért ázott el kicsit a belsejében a tészta, de egyáltalán nem zavaró, jó állagú, kellemesen harapható szeletkéket lehet belőle vágni. Szóval finom, húsvétra is merem ajánlani!

Hozzávalók a tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 25 dkg margarin
  • 175 g tejföl
  • pici tej
A töltelékhez:
  • 20 dkg darált mák (eredetileg 25)
  • 4 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 5-6 evőkanál meggylekvár
  • 2-3 evőkanál tej
Így készült:
Előbb a lisztet és nagy csipet sót elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a tejfölt. Nekem nem bizonyult elegendőnek ez a mennyiség, ezért még pici tejet is adtam hozzá, annyit, hogy összeálljon a tészta. 
A töltelékhez összekevertem a hozzávalókat- kenhető állagú kell legyen.
A tésztát négy részre osztottam, s mindegyiket vékony, nagyjából tepsi méretű lappá nyújtottam enyhén lisztezett deszkán. A tészta jó állagú, könnyen lehetett nyújtani. A tölteléket 4 részre osztottam. Egy részt elkentem az első lapon. Kicsit tartottam tőle, hogy kevés lesz a töltelék, de épp elég lett. A megkent lapot felsodortam, mint a kalácsot, nagy tepsibe tettem.
Így jártam el a másik három résszel is. Egymás mellé kerültek a tepsibe, persze úgy, hogy ne érjenek össze.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje enyhén pirulni kezdett.


Tényleg finom lett. Meg kiadós is, négy szép nagy tekercs lett belőle.
Ferdén szeleteltem. Nem sok cukor van benne, de nem is kíván többet, épp elég édes lett. Porcukrot már nem is szórtam rá. 

Tojás festése hagymahéjjal

Annyi tervem volt húsvét előttre, hát fele sem fog megvalósulni. De ezt még mindenképp megírom, aztán jövő héten... majd kiderül, hogy lesz. Amit előre tudok, hogy lesz dolgom bőven!
Mivel mi négyen vagyunk lánytestvérek, kellett tojást festenünk bőven. Jöttek is a locsolkodók, de a mi időnkben szigorúan csak piros tojás volt a jutalmuk, no meg megkínáltuk őket sütivel. Nem szerettem a húsvétot, pont a locsolkodók miatt, de a tojásfestés mondhatni az ünnep fénypontja volt. A levélgyűjtés, harisnyába kötözés, s az izgalmas várakozás, hogy mi fő ki belőlük: ahogy halásztuk ki őket a főzési idő letelte után a hagymahéj közül, s kicsomagoltuk, kiderült, mennyire voltunk ügyesek. Mindig voltak sikeresebbek meg kevésbé szépek is -azokat mi ettük meg-, de azért a többségük szép volt.
Míg az én csemetéim kisebbek voltak, próbálgattunk ilyen-olyan festékeket, mártogattuk a tojásokat egyikbe, másikba, de soha nem lettek szép egyenletesen színesek. Így fokozatosan visszatértem a hagyományos technikához. Már karácsony után elkezdem gyűjteni a hagymahéjat, s nagyszombat délutánján jó kis családi program során végrehajtjuk a műveletet. Amit rögvest írok is, csak megmutatom, milyen lesz a végeredmény:


Hozzávalók:

  • tojás
  • jó sok hagymahéj
  • 1-2 evőkanál ecet
  • szalonnadarabka a fényesítéshez
  • levelek, harisnya
Így készül:
Kezdődik az egész a levélgyűjtéssel. Idén van már bőven levél (lóhere, cickafark, ribizli, eper ...) de volt olyan év, amikor nem igazán tudtunk odakinn levelet gyűjteni, annyira korán volt húsvét, akkor maradt a muskátlilevél. A leveleket megmostuk, hagytuk megszáradni.
Ezután kirámoltam a harisnyáimat, megnéztem, melyik feláldozható. Azt négyzetekre vágtam, akkorákra, hogy majd egy tojást bele tudjak kötözni.
A tojásokat -házit szoktam, azon nincs pecsét- enyhén mosószeres vízben megmossuk, puha kendővel törölgetjük-szárítjuk.
És most jön a legjobb rész: egy tetszetős levelet a tojásra helyezünk, rátesszük a harisnyadarabot, s az ellenkező felén jó szorosan összekötjük mind a négy csücskét. Szorosan, hogy a levél jól szoruljon rá a tojásra, így marad alatta színtelen. Egy részét hagymahéjba csomagoljuk, s úgy harisnyázzuk be, ezek márványos hatásúak lesznek. Néhányat meg hagyunk díszítésmentesen, ezek csak pirosak lesznek.
A hagymahéjat nagy fazékba halmozzuk, akkorába, amekkorába mind belefér a tojás, meg amit nem is annyira sajnálunk, mert utána kell ám sikálni. A tojásokat óvatosan a héj közé tesszük s felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. 1-2 evőkanál ecetet is teszek a vízhez.
Kis lángon főni teszem. Miután felfőtt, még 10 percig hagyom főni, meg még 1-2 perc ráadás, biztos ami biztos alapon.
Azonnal kiszedem a vízből őket egy kanállal, egy forgalomból kivont pólóra pakolgatom ki, rögtön levágom ollóval róla a harisnyát, letörölgetem a levelet, mert ha rászárad, nehéz leszedni. 
Még azon forrón egy darab szalonnával átkenegetem, ettől lesz szép fényes. Ez a művelet már rám szokott maradni, a gyerekek csak a végeredményt jönnek megcsodálni.

Ezek a tavalyi és tavalyelőtti tojások, ezek a fotók voltak most kéznél. Pedig minden évben megörökítem őket.
Hogy miért jó hagymahéjjal festeni? Mert szép lesz a színük -nekem tetszenek, kicsit téglavöröses-, és természetes. Persze nem mérgezőek a kereskedelemben kaphatóak sem, de...  
Hogy macerás? Egyszer egy évben rászánjuk az időt. Locsolók már elvétve jönnek (idén elvétve sem), s ma már nem piros tojással dívik megköszönni a kölnivel való öntözést, hanem csokinyúllal meg tojással, meg persze pénzzel. De azért nálunk minden locsoló kap piros tojást is, csak azért is! A többit meg megesszük sonkával. 



Gyömbéres-narancsos zabpehelykeksz

Az igen kedvelt zabpelyhes kekszek egy újabb változata. Most a gyömbér adta az ötletet, amiből tehettem volna többet is, mert alig érzik rajta. Szóval aki szereti az ízét, bátran reszelhet bele többet! Narancsléből viszont mehet kevesebb, mert a szokásosnál kicsit lágyabb lett a massza, jobban elterültek. De ez senkit nem zavart, gyorsan fogyott. Kirándulni is vittünk belőle.
Igazából nem is értem, miért haragszanak némelyek a turistákra. Az erdőben, a természetben, ahol senkivel, vagy elvétve találkoznak emberekkel, akiket ki is lehet kerülni, nem lehet megfertőződni, illetve tovább adni az esetleges vírust. Mi amúgy is kiváltságos helyzetben vagyunk, az utca végén némi szántás, s már az erdőben is vagyunk, kapaszkodhatunk felfele a Börzsöny oldalán. Ezt gyakorta meg is tesszük, már a környék minden erdei útját-ösvényét felfedeztük.
No, ez a keksz az, ami a természetjárás során is jól esett:

Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg zabpehely
  • 25 dkg liszt
  • 3 evőkanál méz
  • 3 kisebb narancs kicsavart leve (1.2 dl)
  • ujjnyi darab gyömbér
  • 5 dkg darált dió
Így készült:
A tojásokat elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított margarint és a mézet. Aztán belekerültek: a liszt, zabpehely, sütőpor, dió, megpucolt és lereszelt gyömbér, elkevertem. Végül belekevertem a frissen kicsavart narancslét.
A masszát hagytam pihenni úgy egy órányit, aztán két kiskanál segítségével nagyobb diónyi kupacokat pakoltam sütőpapírral bélelt tepsibe. Hagytam közöttük bőven helyet, mert sülés közben elterülnek.
180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a szélek megpirultak, szép színt kapott a süti.

Ilyenkor a legjobb túrázni, még nincs nagyon meleg, de már hideg sem, nem is beszélve arról, hogy az ébredező természet mennyi csodával szolgál. Mutatok belőle:





No meg a kilátás a hozzánk legközelebb eső csúcsról- a Dunakanyarig ellátni!







Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem ö...