Joghurtos-zsíros pogácsa

Már többször említettem, hogy a nap sok órájában tanító néni vagyok. Bizony gyakran több, mint nyolc. Elég sokszor háborgok bizonyos dolgok miatt, s elmondhatom, hogy csak a gyerekek tartanak még a pályán. Nagyon szeretem őket, mint ahogyan tanítani is. A portfóliót is megírtam, bár minden porcikám tiltakozott ellene, közben ott egyensúlyoztam e két dolog között:  egyrészt meg szerettem volna mutatni, hogy igenis, képes vagyok rá, s jól megcsinálom, másrészt felháborított, hogy még erre is köteleznek, s sajnáltam minden percet, amit a munkától, de többnyire a családtól és a pihenéstől vettem el. Pénteken sztrájkoltam- egy órát. Az idő alatt a tanáriban átnéztem, mit tanulunk hétfőn, szóval dolgoztam, s közben kolléganő ment be helyettem- de én cserébe kaptam egy óraösszevonást és egy helyettesítést. Amit nem fizetnek. De majd ezt az egy órát busásan levonják. És az csak egy dolog... 

Arról jutott eszembe ez az egész, hogy aznap én vittem a gyerekeket ebédelni, s pogácsa volt a második. Már éhes voltam, s megkívántam- elhatároztam, hogy hazamegyek s készítek. Másnap ugyan, de sütöttem- s bizony jól is esett. 


Hozzávalók:

  • 4 dkg élesztő
  • 3 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 kg liszt
  • 2 púpozott teáskanál só
  • 30 dkg zsír
  • 1 tojás
  • 2 dl joghurt
  • 15 dkg reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a zsírral. Beleütöttem a tojást, a közben felfutott élesztős tejet is beleöntöttem. Dagasztani kezdtem, közben kanalaztam hozzá a joghurtot, addig, míg nem túl kemény, könnyen gyúrható tésztát kaptam. 
A megdagasztott tésztát kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam, hajtogattam, majd letakarva hagytam újra kelni fél órányit. Ezután jó ujjnyi vastagra nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, Csipetnyi reszelt sajtot tettem a tetejükre, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.
Két nagy tepsivel lett.

Már annyi pogácsa van a blogon, csuda tudja, lehet, épp ilyen is akad. De hasonló biztosan. 
Egy trükk: mikor épp a kamrából hozom ki a lisztet, jó hideg tud ám lenni. Ezért tálastul berakom egy percre a mikróba, utána átforgatom, s kész a szoba-hőmérsékletű, kissé langyos liszt. Így sokkal hamarabb megkel a tészta. 

Mogyorókrémes keksz

 Ha már mégis hazaugrott Leányzónk pihenni egyet, sütöttem valami olyat is, amit elvihet magával, és akár péntekig is élvezheti- hacsak nem fogy el korábban. Hírhedt mogyorókrém-rajongó, ezért ebből került a kekszbe. Az ötletet a pihenés közbeni Pinteresten való barangolás során találtam- bár az egész más összetételű volt, én a szokásos vajas kekszbe gyúrtam bele a Nutellát, s nyújtás-faragás helyett meggömbölygettem. Így, ha nem is gyorsabb, de nem kell elővenni a gyúródeszkát, szaggatás során maradt darabokat újra gyúrni-nyújtani. Ráadásul így sem csúnyábbak a kekszek- nekem kimondottan tetszenek ezek a repedezett gombócok.


Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 nagy csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg vaj
  • 2 egész tojás
  • 3 púpozott evőkanál Nutella
Így készült:
A lisztet, cukrot, sót, sütőport elmorzsoltam a szoba-hőmérsékletű vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és mogyorókrémet, összegyúrtam.
Fél órányi pihentetés után (közben sült e kenyér) diónyi golyókat formáltam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy legyen 1-1 golyónyi hely közöttük. 
180 fokos sütőben sütöttem. Addig sültek, míg kissé ellaposodtak, kirepedtek, s tetejét picit megnyomva már nem lágy. 

Hédi megdicsérte- akkor biztosan finom! Roppanós, édes, már csak a kávé vagy egy bögre tea kell mellé. 

Almás kevert süti

Ez a hétvége olyannak ígérkezett, hogy egyik gyerekünk sem lesz itthon. Hédi ugyan minden pénteken hazajön, de most koncertről buliba ment, onnan 24 órás makettmaratonra jelentkezett. Én meg olyan menüt terveztem, amit Leányzónk kevésbé kedvel. Szombat este aztán mégis felhívta az Apját, érte tud-e menni a makettezés végeztével. Így gyorsan agyalni kezdtem, hogy a már elkészült csülökpörkölt és mazsolás süti mellé mit is rittyentsek, amit Ő is kedvel. Így míg Férjuram elment lányunkért, én második menüt sütöttem-főztem. Ez a süti előző nap elkészült- ha tudom, hogy mégis hazaugrik kisebbik egyetemistánk, kihagyom belőle a mazsolát- ugyanis azt számomra érthetetlen módon nem szívleli. Én annál inkább.


 Hozzávalók:

  • 5-6 közepes-kisebb alma
  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 32 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 2 dl olaj
  • 1 dl tej
  • maréknyi mazsola
  • maréknyi dió a tetejére
Így készült:
Az almákat megpucoltam, lereszeltem.
A diót feldaraboltam.
A tojásokat elkevertem a cukorral, fahéjjal, jó alaposan. Hozzáadtam a szódabikarbónával elvegyített lisztet és az olajat, elkevertem. A tejjel lazítottam. Végül beleforgattam a reszelt almát és a mazsolát.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.
A darabolt diót a tetejére szórtam.
180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem.


Az almák pucolásától és reszelésétől eltekintve gyorsan kész, s ugyanannyira finom: tömör, szaftos, mégis puha, kellemesen harapható, fahéjas-almás ízű, a tetején a megpirult diódarabkák pedig a hab a tortán ebben az esetben. Szóval egyszerű és nagyszerű sütemény.

Sós kifli

Több, mint egy éve íródott ez a bejegyzés. A kiflike azóta számtalanszor készült- és igen, vajjal finomabb! :-)

Már említettem korábban, hogy az augusztus elég zsúfoltra sikeredett. Egyik váratlan esemény egy temetés volt. Egy kedves régi ismerősé, akivel teljesen véletlenül ismerkedtek meg a szüleim úgy harminc éve, s utána folyamatosan tartották a kapcsolatot. Önzetlenül segítettek, mikor hazát -vagy inkább országot- változtattunk, a bizalmatlanság minden jele nélkül. Miután szüleim itt hagytak minket, nem tartottuk velük a kapcsolatot, de időnként szóba kerültek. S mire jó a legnépszerűbb közösségi oldal: nemrégiben menyük fotót tett közzé róluk, sokadik házassági évforduló és születésnap is volt egyben. Nagyon megörültem, hogy épségben látom az idős házaspárt, el is terveztük, hogy alkalomadtán meglátogatjuk Őket. Eljött az alkalom, sajnos ilyen. Jani bácsi már odafent beszéli meg az elmúlt másfél évtized eseményeit Apukával és Anyukával...

Még mindig olyan közvetlenek, mint voltak, mintha el sem telt volna mintegy húsz év az utolsó találkozásunk óta... Persze sütit sütöttem az útra, és vittünk is. Sós kiflit, amire azt mondta Férjuram, hogy ez különösen jól sikerült. Annyira, hogy ugyanilyet sütöttem a vendégeknek, majd a nyaralásra is. Fotó csak olyan menet közbeni készült róla, az is csak azért, hogy bebizonyítsam, hogy tényleg elkészült az a kifli! 😀 


Hozzávalók:

  • 4 dl tej + 1 dl
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 2 dl olaj
  • 2 nagy tojás
A töltelékhez és a tetejére:
  • 20 dkg vaj/ margarin
  • 1 csapott teáskanál só
  • reszelt sajt a tetejére
  • 1 felvert tojás
Így készült:
A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, az élesztőt belemorzsoltam. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam az olajjal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, gyúrni kezdtem. Közben még úgy 1 dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta: könnyen gyúrható, puha, de ne legyen lágy, szétterülős. 
A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni- ez úgy 45-50 perc.
A töltelékhez való margarint mikróban megpuhítottam, elkevertem a sóval.
A sajtot lereszeltem, a tojást felvertem.
A megkelt tésztát 5 gombócra osztottam. Mindegyiket nagy, kerek lappá nyújtottam, lekentem a margarinos keverékkel- ezt is nagyjából öt részre osztva. A kerek lapot félbe, majd negyedbe vágtam, s mindegyik negyedet három részre. Felsodortam, meghajlítottam, úgy pakoltam tepsibe. 
Felvert tojással lekentem, sajttal szórtam.
180 fokos sütőben sütöttem őket.
Két nagy tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Tényleg finom az így készült kiflike, pihe-puha, frissen kívül roppanós, kellemesen sós. Legközelebb vajjal fogom lekenni- akkor biztos még finomabb lesz. Biztos lesz rá még megrendelésem! 

Öcsi szelet

 A szokásos helyzet áll fenn: minél tovább vagyok távol, annál kevésbé érzek késztetést a firkálásra. Igaz, kopogtattam mostanában eleget a billentyűket- de már túl vagyok a portfólió leadásán, ideje lenne -talán hasznosabb- célra fordítani eme tevékenységet.

Persze, hogy sokat sütöttem az elmúlt időszakban, gyerekek, vendégek jöttek-mentek, mi is vendégeskedtünk- egy ilyen alkalommal készült ez a süti, utószülinapi meglepetésként. (Egyik) kedvenc sógoromnak gyengéi a kókuszos sütik- neki alkottam, így róla neveztem el a most következőt:


Hozzávalók a lapokhoz:

  • 35 dkg liszt
  • 2 evőkanál kakaó
  • 10 dkg zsír
  • 6 dkg porcukor
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szalalkáli
  • csipet só
  • 1 egész tojás
  • 1 evőkanál tejföl
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg kókuszreszelék 
  • 2 dl tejszín
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • + a tetejére 10 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanálnyi kókuszreszelék
Így készült:
A lapokhoz a lisztet, kakaót, porcukrot, csipet sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam a zsírral. A szalalkálit elkevertem a tejben, majd a keverékhez öntöttem. beleütöttem a tojást is. Gyúrni kezdtem, majd egy evőkanál tejföllel lazítottam. A tészta ne legyen kemény, mert akkor nehéz kinyújtani. Két részre osztottam, majd mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán, 180 fokon sorra kisütöttem őket. Tepsi mérete: 28×34 cm. Hamar sül. Ellenőrzésképp megnyomtam a tetejét, ha már nem lágy, késznek minősítettem.
A krémhez a pudingporokat kevés tejben elkevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam. Állandóan kevergetve sűrűre főztem. Még azon forrón belekevertem a kókuszreszeléket. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként belekerült az időközben kihűlt kókuszos puding. Habosra kevertem.
A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá vertem. Előbb keveset adtam a krémhez, óvatosan átforgattam, majd a többi is belekerült, és laza mozdulatokkal összevegyítettem.
A krémet a két lap közé kentem, majd a tetejét gőz fölött felolvasztott csokival vontam be. Erre kevés kókuszreszeléket szórtam, s hagytam megdermedni. 
Másnap szeleteltem.


Finomra sikeredett, bár szeletelni nem lehetett olyan szépen. Meg is kaptam belőle a rendelést egy újabb adagra jövő hétvégére Sógortól- neki is ízlett.



Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a tem...