Almás fügelekvár

 A füge... nos, egy vágyálom számomra. Mármint a fügefa. Eddig egyszer sem sikerült átteleltetni, épp ezért "irigykedem" a fügefa- tulajdonosokra, akik még lekvárt is tudnak főzni belőle. Fügelekvár... olyan különlegesnek és nagyon finomnak hangzik. A gyümölcsöt igencsak szeretem- amit délen ettünk, frissen, fáról leszedve, édes-zamatos-lédúsat, valami csodás. Az itt termő is finom, bár kevésbé édes. Amikor Laci bácsi megkérdezte, kell-e füge, hogyne, micsoda kérdés ez... Férjem le is szedte a megérett mennyiséget, én meg úgy örültem neki, mint majom a farkának. Először is jóllaktam belőle, aztán üvegeket mostam, és nekiláttam lekvárt főzni. Almával vegyesen, hogy több legyen- a fügefa tulajdonosa sugallta, mondván, hogy ők is más gyümölccsel vegyesen főzték. Lelkesen vetettem bele magam a műveletbe- kavargattam, kavargattam, turmixoltam, kevés cukorral ízesítettem, bár nem volt savanyú, tovább főztem, aztán szokás szerint meguntam (vagyis inkább sok más tennivaló várt rám), úgy döntöttem, elég sűrű . Üvegbe szedtem, fejtetőre állítottam, az utolsó, nem egészen megtelt üveg lekvárhoz palacsintát sütöttem, mert mindenképp tesztelni akartam régi vágyam teljesülésének tárgyát. 

Nos, lehet, túl sokat vártam tőle. Finom, finom, de valami különleges ízű nyalánkságra számítottam. Lehet, a füge nem volt az igazi, vagy a hozzá fűzött remények. Nagy részét már elígértem, mert mindenki kíváncsi rá, akinek csak eldicsekedtem vele, hogy fügelekvárt főzök. Nem valószínű, hogy nem fog elfogyni, de azért egy szilvalekvár- na, az a lekvár. Azért nem mondtam le a fáról, még egy próbát mindenképp teszek. Lekvárt is készítenék még belőle, de legközelebb önmagában- talán úgy az igazi.


Hozzávalók:

  • 1 kg alma
  • 2 kg füge
  • 30-40 dkg cukor
Így készült:
A fügéket megmostam, negyedeltem.
Az almákat mostam, pucoltam, lereszeltem, párolódni tettem. Mikor más megpuhult, hozzáadtam a fügét. Kezdetben szép színe volt, de ahogy főtt, egyre fakult. Így volt a sűrűségével is- előbb jó sűrű volt, s ahogy főtt, egyre folyósabb lett. Mivel a fügedarabok nem akartak szétfőni, a kevésbé érettek egészen egyben maradtak, botmixerrel átmentem rajta néhányszor. Tovább főztem, kevés cukrot adva hozzá. Nem igazán akart sűrűsödni, még fél órát adtam neki. 
Üvegekbe szedtem, lezártam, fejtetőre állítottam- úgy 10-15 percre, majd visszafordítottam.
9 üveggel lett, ebből 4 nagyobb, a többi picike.

Ami még aggaszt, hogy a palacsintázás után maradt kevés lekvár a konyhapulton maradt, lezárva, s hét végére megromlott. Nem tettem bele tartósítószert, a lekvárokba sosem teszek. Igaz, ez nem volt fejtetőre állítva. Remélem, a többi nem jut hasonló sorsra. 

De legalább ezt is kipróbáltam- s nem mondom, hogy soha többet. Már csak azért sem, mert kíváncsi vagyok, önmagában hogyan funkcionál lekvárként ez a nagyra tartott gyümölcs. 

S ha már gyümölcs állt a házhoz, muszáj volt sütit is sütni belőle. Majd következik az is.



Csokis-kávékrémes korongok

 Leányzóm ebben a félévben kollégiumos lett. Bár korábban nem rajongott az ötletért, nyáron barátnőivel egyetemben jelentkeztek. Nagy csalódás lett belőle, ugyanis a három barátnőt felvették a megjelölt koliba, Hédit pedig egy másikba. Aztán mégis jól sült el a dolog, mert a három ismeretlen szobatársából egy eltűnt a listáról, s épp oda tették be a várólistán szereplő, nyári alkotótáborban megkedvelt csoporttársat . Így lelkesen vetette bele magát az újfajta létbe, ami többnyire tetszik is neki. Másik két szobatársat is hamar megkedvelte, már első napokban ecsetelte, mennyire jó fejek.

Persze legkönnyebb sütivel barátkozni. Előző héten mézes krémest vitt, ami annyira ízlett nekik, hogy következő hétre is kértek. De nem alakult úgy a hétvégém, hogy időm is legyen rá, valami gyorsabb süti készült. Ami nem is lett annyira gyors, utólag rájöttem, a mézes is belefért volna. De nem voltak a lányok csalódottak, Hédi szerint nagyon ízlett nekik a készült süti. 

Csak kekszet terveztem sütni, kakaósat, kereket, amit Leányzó meglátva, megjegyezte, milyen finom lenne krémmel összerakva. Hát ha úgy gondolja, legyen, kavartam bele csokis-kávés krémet- így finom sütit vihetett a mézes helyett.


Hozzávalók:

A korongokhoz:

  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 22 dkg porcukor
  • 2 tojás
  • 20 dkg vaj
  • 2 evőkanál tejföl
A krémhez:
  • 3 dl tej
  • 1 csomag csokis pudingpor
  • 4 tasak 3 az 1-ben kávé
  • 10 dkg tejcsoki
  • 12 dkg vaj
  • 5 dkg cukor
Így készült:
A lisztet, kakaót, sütőport, vaníliás cukrot, porcukrot elmorzsoltam a vajjal, majd beleütöttem a tojásokat. Előbb egy, majd még egy evőkanál tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrtam.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, nem túl vékonyra, úgy 1 cm magasra. Közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert sütőporos s kicsit terjeszkedni fog.
180 fokos sütőben sütöttem, úgy 10 percig, épp csak addig, míg a teteje már nem lágy. Ne száradjon ki, az a lényeg.
A lehullt tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, faragtam, sütöttem.
A krémhez a pudingport és a kávét elkevertem előbb kevés tejben, majd hozzáöntögettem a többi tejet is. Kevergetve felfőztem. Mikor felfőtt, levettem a lángról és beledaraboltam a csokit, felolvasztottam benne. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt csokis-kávés pudingot.
A korongokat, mikor már kihűltek, kettesével összeraktam a krémmel. A maradék krémből néhány tetejére kis csókokat nyomtam tortadíszítővel.


A kakaós korongok amúgy is puhák voltak, de a krémtől még jobban átpuhultak. Nekem nagyon ízlett, de más sem panaszkodott! 😀




Tepertős pogácsa...


 ...másképp. Azaz nem rétegezve, csak simán összegyúrva, liszteket vegyítve.

Már rég volt sós süti a blogon, pedig szinte minden hétvégén sütök az édes mellé, de szegények mindig háttérbe szorulnak, vagy olyan készül, ami már szerepel a blogon. Ilyen még nem, csak az Anyukámtól tanult módon. Volt  a hűtőben el nem fogyott tepertő- véletlenül sem annyi, hogy egy kenegetős-hajtogatóshoz elég legyen, ezért készült ily módon. S így is finom volt, olyan jó roppanós-ropogós. 


Hozzávalók:
  • 20 dkg tepertő
  • 10 dkg zsír
  • 75 dkg liszt( ebből 40 fehér, 20 teljes kiőrlésű, 15 rétesliszt)
  • 1 tojás
  • nagy csipet bors
  • 1,5 teáskanál só
  • 4 dl tej
  • 4 dkg élesztő 
  • 1 teáskanál cukor
  • + 1 tojás, nagy csipet só, magvak a tetejére
Így készült:
A tepertőt ledaráltam.
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben ez teszi a dolgát, a liszteket tálba mértem- lehet csak fehér liszt az egész-, a sót belekanalaztam- egy púposan mért teáskanállal és egy csapottal-, a  tepertővel és zsírral, borssal összemorzsoltam. Beleütöttem a tojást és a közben felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, rövid ideig dagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.
Úgy egy óra múlva lisztezett deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, egyszer hajtogattam. Újra kinyújtottam, ezúttal úgy jó ujjnyi vastagra. Kisebb pogácsaszaggatóval kivagdostam, tepsibe pakoltam.
A tojást a nagy csipet sóval felvertem, lekentem vele a pogácsákat, tetszés szerinti maggal beszórjuk- én egy részére köménymagot szórtam, másik részére szezámot, de lett lenmagos is. 
190 fokos sütőben sültek, addig, míg szépen megpirultak.

Hamarabb elfogyott, mint az édes- igaz, abból kétfajtát is sütöttem. 
Még tegnap este nekifogtam megírni a bejegyzést- aztán elkezdtem pletyózni a Nővéremmel, így abbamaradt. Ma nem trécselek, írok! 😀 

Kétszínű keksz

No nem, mint egyes emberek, hanem szó szerint!😀 

Egy szláv nyelvű oldalon találtam az ötletadó receptet, igazából a formázás, kinézet ragadott meg, olyannyira, hogy Leányzónak ilyen készült útravalónak egyik nyári kiruccanására. De nem kell megvárni hasonló alkalmat az elkészítéséhez, bármikor jó rájárni ezekre a puha, kétszínű félgömbökre.


Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 20 dkg vaj
  • 15 dkg porcukor
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 nagyobb tojás
  • 1 evőkanál tejföl
  • 1 evőkanál kakaó + 1 evőkanál liszt a tészta két felébe
Így készült:
A lisztet, porcukrot, sót, vaníliás cukrot, sütőport tálba tettem, majd a szoba-hőmérsékletű vajjal összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Kissé lágy tészta lett.
Kettéosztottam, felébe 1 evőkanál kakaót, másik felébe 1 evőkanál lisztet gyúrtam.
Mindkét részt 3-3 részre osztottam, rudakat formáztam belőlük. Két-két világos és kakaós rudat egymás mellé illesztve összesodortam, majd ujjnyi darabokra vágtam. Ezeket a darabokat gömbbé formáltam, így pakoltam tepsibe, helyet hagyva közöttük.
180 fokos sütőben sütöttem, épp csak még enyhén pirulni kezd a széle. 8-10 perc alatt megsül.


Finom, puha, omlós kekszek lettek. 
Eredeti recept itt . A formázáshoz is nyújt segítséget- bár én nem csak egymás mellé illesztettem a két tésztarudat, össze is sodortam, így jobban együtt maradt.

A makkokat nyaralás során gyűjtöttem, akkor, mikor Arkáról elgyalogoltunk Regéc várához. Terveztem, hogy folytatom a nyaralás fotóinak közzétételét, akkor jöjjön ez a nap. Oda-vissza volt vagy 25 km, kellemesen elfáradtunk. Nagyrészt megkíméltek az emelkedők, kellemesen hűs erdőben haladtunk, helyenként kőhalmok, kőfolyások tették változatossá a látványt, közben Leányzó kőfajtákat próbált beazonosítani, Fiúnk növényeket. Csak három tájfutóval találkoztunk.  Kiérve egy nagy tisztásra, meg is láttuk a várat a szemben lévő domb tetején, majd hamarosan Mogyoróskára értünk, a Zemplén másik apró, kedves falujába. Itt ittunk egy kávét, kellett is, mert innen nagyrészt felfele mentünk. A vár szépen felújított, élvezettel kószáltunk falai között, az óránkénti vezetővel való belső tér megtekintését sem hagytuk ki. A kilátást is érdemes megcsodálni...












Meggyes-túrós szelet

 Hát ez úgy volt, hogy elővettem a fagyasztóból a korábban vásárolt s fel nem használt csomag túrót, hogy mire kiolvad, kitalálom, mi lesz belőle. Számtalan variáció megfordult közben a fejemben, a legutolsó verzió kevert tészta között meggyes túrótöltelék volt. Aztán mikor ki volt keverve a töltelék, rájöttem, hogy ezen nem igazán fogom én elosztani fele tésztát, annyira folyós lett, így egész tészta elősütésre került, aztán a tetejére borított töltelékkel együtt készre sült. 




A tésztához:

  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom héja és leve
  • 40 dkg liszt
  • 2 dl tej
  • 2 dl olaj
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 3 evőkanál tejföl (púpozott)
  • 2 nagy tojás
  • 16 dkg cukor
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
Így készült:
A meggybefőttet leszűrtem.
A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral. Belereszeltem a citrom héját, majd kicsavartam a levét, ez is belekerült. Majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztát kavartam.
A túrót áttörtem, belekerült a tejföl, tojás, cukor, vaníliás cukor, elvegyítettem, Végül a pudingport is beleborítottam, alaposan összekevertem.
A tésztát kikent/papírral bélelt tepsibe borítottam, elegyengettem, tetejére szórtam a meggyet.
180 fokos sütőbe tettem, s addig maradt ott, míg a tetején szilárd réteg képződik, de még nem kezd pirulni.
Ekkor kivettem, ráborítottam a túrót, elsimítottam, s visszatéve a melegre, készre sütöttem- addig, míg a szélein pirulni kezdett a túró.

Finom, puha süti lett belőle. Valamikor még augusztus végén készült- ahogy végignéztem a készleten lévő fotókon, kiszolgálnak erre az évre. Ilyen tempóban haladva még akár többre is. 
Sok minden pörög közben a fejemben- nem is fizikailag, hanem ebben szoktam kifáradni. S olyan jólesik kicsit "semmit" tenni, mikor végre hazakerülök. A semmittevés nálam azt jelenti, hogy olyasmit csinálok, ami nem igényel gondolkodást. A blogírás azért nem teljesen ilyen. Egy ideje azon agyalok, hogy naplót írok- pedagógusnaplót. Megörökítve napról napra, hogyan telik a munkaidőnk, és még azon is túl. Bár nem fog elérni a célközönséghez, a pedagógusokra fújókhoz. Vagy ha igen, úgyis csak azt szűrik le belőle, amit akarnak. Mondjuk mit "sírok", ha még erre is van időm. A mai napommal mindjárt kezdhetném is, de minden napnak megvan a maga tragikomédiája. Hozzáállás kérdése.




Mézes krémes

 Már jó ideje ott motoszkál hét közben a fejemben ez a süti, de mire eljön a hétvége, valahogy elillan: vagy a meleg, vagy az időhiány, vagy az éppen kialakult helyzet miatt. No most elzavartam minden zavaró körülményt, s az érkező kedves vendég tiszteletére csakazértis megsütöttem. Csupán úgy, emlékezetből. Azért mielőtt hozzáláttam volna lejegyezni, átfutottam a blogon a mézeseket, hogy ne ismételjem önmagam. Bár vannak hasonlóak, de ez mégis más. És különösen finomra sikeredett, vagy csak már nagyon ki voltam rá éhezve? 


Hozzávalók:

A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 12 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2 nagy tojás
  • 3 evőkanál méz
A töltelékhez:
  • 1 üveg sárgabaracklekvár
  • 1 liter tej
  • 1 csipet só
  • 10 evőkanál gríz
  • 2 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj/margarin
  • 15 dkg cukor
Így készült:
A lapokhoz a lisztet, sót, szódabikarbónát, cukrot, margarint, vaníliás cukrot tálba tettem, s elmorzsoltam. Hozzáadtam a mézet és tojásokat, összegyúrtam. Összeállt a tészta, nem kellett hozzá tej, sőt, pici lisztet szórtam még rá, s azzal átgyúrtam, ne legyen nagyon ragacsos. Ha nem állna össze, pici tejet lehet hozzá tenni. A tészta ne legyen kemény, mert akkor nehéz lesz kinyújtani, de se túl lágy, mert akkor ragad.
Megfőztem a tejbegrízt: A tejet a 2 evőkanál cukorral, vaníliás cukorral, csipet sóval főni tettem. Mikor már meleg, de még nem fő, belekanalaztam a grízt, közepesen púpos kanállal mérve, s állandóan kavargatva felfőztem. Úgy egy percig hagytam főni, közben kavargattam. Mikor levettem, elkevertem benne 5 dkg margarint- krémekhez leginkább vajat használok, de most margarin volt kéznél. 
Sűrűn megkeverve hagytam hűlni.
Közben a tésztát lisztezett deszkán 4 részre osztottam. Alaposan lisztezve, sorra tepsi méretűre nyújtottam őket (28×32 cm-es), s tepsi hátán 180 fokon sorra kisültek. Addig hagytam őket sülni, míg világosbarna színük lett.
A grízt közben kavargattam. Mikor majdnem kihűlt, a 15 dkg cukrot elkevertem a margarinnal, majd kanalanként hozzáadtam a grízt. Habosra kevertem.
Megtöltöttem a lapokat: előbb lekvárral kentem le, majd rákerült a krém harmada, majd újabb lap, lekvár, krém. A legfelső lap üresen maradt.
Kissé lenyomogattam-egyengettem a tetejét. Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

Eredetileg csak középen van lekvár, Húgomtól láttam így készíteni, de jót tesz neki a több savanykás lekvár. A látványra sem hátrányos. Még csokimáz is megfordult a gondolataimban, de elmaradt, s egyáltalán nem hiányzott róla. Most így, ahogy volt, annyira jól esett, hogy... hát, többet ettem belőle a kelleténél. 😀

Vajas keksz...

 ... ezzel-azzal a tetején.

Ha vajas keksz, még mindig a levendulás viszi a prímet, -ami a nyaralások kötelező kelléke,- de más ízesítéssel is el szokott fogyni.😉 Azért is szeretem őket sütni, mert amellett, hogy finomak, sokáig élvezhetőek. Amit nem pakolok oda a gyerekeknek, akár következő hét végéig is itt van, ha csak el nem hordjuk dolgozni- tízórai szünetben fénymásolás, megbeszélés, iskolatej lehozása közben épp elfogyasztható egy-két darab. 

Most, hogy még a deszkát se kelljen elővenni, a meggyúrt tésztát meggömbölygettem, tepsibe pakoltam, diót-mandulát-kandírozott cseresznyét nyomkodtam a közepébe s úgy sült meg. 


Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 18 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 25 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
  • 2 nagy tojás
  • 2 evőkanál tejföl
  • tetejére: dió, mandula, kandírozott cseresznye
Így készült:
A lisztet, sót, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport, citromhéjat elvegyítettem, majd a vajjal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és tejfölt, összegyúrtam. A tejföl annyi legyen, hogy könnyen formázható, puha tésztát kapjunk, inkább apránként adagoljuk. 
A tésztából kisebb diónyi darabkákat szaggattam, meggömbölygettem, tepsibe pakoltam helyet hagyva közöttük. 1-1 darab diót és/vagy mandulát, kandírozott cseresznyét nyomtam a közepébe, amitől kissé le is lapul. Még sülés közben is nőnek-terebélyesednek kissé, ezt is vegyük számításba a gombócok közötti távolsághagyás során. 
180 fokos sütőbe tettem, hagytam őket világosra pirulni. Tényleg csak világosra, ne száradjanak ki nagyon.

Édesszájúak kisülés után megszórhatják porcukorral, de én így is elég édesnek találtam. Mást is lehet a tetejére pakolni, akár 1-1 csokikockát, vagy csak úgy önmagában is finom ez a tészta. Kinyújtva formákat is lehet kivágni belőle- eredeti terv ez volt, cukros darált dióba mártva, s úgy sütve,- de, mint az utóbbi időben oly sokszor, leegyszerűsítettem.


Medvehagymás pogácsa

 Első medvehagymás recept a blogon. Már évek óta tervezem, hogy elmegyünk medvehagymaszerző útra, de sosem jött össze. Mostanáig. Tavaly a k...