Körtés-pudingos pite

 Ha gyümölcs áll a házhoz, biztos, hogy az első gondolatom az, milyen sütivé változtathatom át. Nos, a körte puding kíséretében piteként fogyott el- a gyereksereg nagy elégedettségére! 😊 Így bezzeg egyikük sem mondta, hogy nem szereti ezt a gyümölcsöt!



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 45 dkg liszt
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 15 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 2 közepes tojás
  • 2 púpozott evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 6-8 nagyobb körte
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál gríz
  • 2 csomag tejszínes vagy vaníliás pudingpor
  • 6,5 dl tej
  • 1 tojás
  • 5 evőkanál cukor
Így készült:
Előbb a pudingot főztem meg: a tojást, az 5 evőkanál cukrot, pudingport kevés tejjel simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet és kevergetve sűrűre főztem.
A körtét megpucoltam, negyedeltem, eltávolítottam a magházát, felkockáztam. Elkevertem a fahéjjal, vaníliás cukorral, grízzel.
A tésztához előbb a lisztet, cukrot, sót, sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, végül a tojásokkal és tejföllel összegyúrtam. Ha túl kemény lenne a tészta, még kerülhet bele tejföl. Illetve ha lágy, ragacsos, kevés liszttel javíthatunk az állagán.
Az egyik lapot kinyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem (28×32 cm-es a tepsi), ráborítottam a körtét, elegyengettem, hogy mindenhova jusson, majd a még meleg pudingot rákanalaztam, elsimítottam.
A másik kinyújtott lappal befedtem. A tetejét villával megszurkáltam, így tettem 180 fokos sütőbe.
Addig sült, míg teteje szépen megpirult.

Ma még jó idő volt, reggel is egész kellemes volt. De hétvégén állítólag beköszönt az általam nagyon nem kedvelt őszi idő- várhatom megint a tavaszt! 😀 De az ősznek is hálás vagyok, sok zöldség-gyümölccsel és csodás színekkel lát el minket.

Többek között ilyen süti-alapanyaggal! A teteje beszórható porcukorral- én ezt rendszerint kihagyom, bőven elég a belekerült cukor. 



Olajbogyós kifli

Ennek a régebb készült kiflinek nagy sikere volt annak idején. Volt mellette másik sós is, de mindenki ezt kereste. Tényleg finom lett! Az összeturmixolt fekete olajbogyó nem tesz túl jót a küllemének, az ízén is épp csak enyhén érződött, annyira, hogy aki egyébként kikerüli e bogyókat, az is szívesen falatozta kiflibe rejtve. Ideje lenne megismételni! 

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt
  • 16-17 dkg zsír
  • 1 teáskanál + 1 nagy csipet só
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
  • 1,5 dl tej (+ 2-3 evőkanállal)
  • 2 dkg élesztő
  • + olajbogyó, bors, zsír
  • + 1 felvert tojás a lekenéshez
Így készült:
A másfél deci langyos  tejbe belemorzsoltam az élesztőt. 
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam a tojást, tejfölt, élesztős tejet és összegyúrtam. Kicsit keménynek találtam, ezért még kicsi tejet gyúrtam hozzá.
Hagytam kelni a tésztát.
Az olajbogyót (20-25 szem), nagy csipet borsot és csapott evőkanál zsírt összeturmixoltam.
A megkelt tésztát kisebb ökölnyi gombócokra osztottam. Mindegyik gombócot vékony kör alakú lappá nyújtottam, vékonyan lekentem az olajbogyós töltelékkel, 8 szeletre vágtam, felsodortam, tepsibe pakoltam. 
Felvert tojással lekentem.
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

Kávés-diós süti

Mióta megkezdődött is iskola, nem írtam új bejegyzést. A nyáron megírtakból éltem. Ma munkából hazafelé baktatva elhatároztam, hogy a délutánt azért is receptírásra szánom. De előtte ebédeltem, kávéztam, elmosogattam, tettem-vettem, s a délután nagy része el is telt.

Ezt a sütit múlt hétvégére sütöttem. Itthon volt végre mindenki, tárcsán sütögettünk, tűz mellett ültünk a sötétben, ahol aztán ketten maradtunk Férjemmel, mert egyik gyerek ide, másik oda ment. Vasárnap kirándultunk egyet, s hétfőre megint kiürült a ház. 

Valami krémeset -is- szerettem volna sütni. Kicsit más volt a terv, de mire a megvalósításhoz értem, leegyszerűsödött. Azért Leányzóm megdicsérte!





 Hozzávalók:

A tésztához:

  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • 8 dkg darált dió
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 2 teáskanál instant kávé
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag tejszínes pudingpor
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg cukor
  • + a tetejére 1 evőkanálnyi kakaó
Így készült:
A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, darált diót és sütőport. Simára kevertem. A kávét elkevertem a tejben, ezt is a masszához adtam s összekevertem. 
Sütőpapírral bélelt, 28×36 cm-es tepsibe simítottam a masszát és 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a pudingporokat kevés tejben simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is és sűrűre főztem. (Nem kell sokáig főzni, épp még kettőt-hármat pöfékel.) Közben persze állandóan kevergettem, sőt, miután megfőtt is sűrűn átkevertem, így hagytam kihűlni.
A vajat elkevertem a cukorral, majd az időközben kihűlt pudingot kanalanként hozzáadtam. Habosra kevertem.
A már kihűlt lapot kettévágtam, fele krémet közé simítottam, a másik fele a tetejére került. Hogy ne maradjon csupasz, kakaóval szitáltam be.

Szeretem a krémes sütiket, bár harminc fokban jobb szeretem hanyagolni őket. Most kényeztetni akartam kicsit a családot vele... 

Zöldfűszeres kenyér

Miután egy fél kiló bolti kenyér hétvégére végre elfogyott, nekiálltam frisset, házit sütni. Ennek nem kellett egy hét, hogy elfogyjon. Azt mondta Fiam, ez a legjobb kenyér, amit valaha sütöttem. Tényleg finom volt, simán vajjal különösen, de lekváros kenyérnek nem ajánlom! 😀



 Hozzávalók:

  • 75 dkg liszt
  • 5 dkg zabkorpa
  • 1,5 teáskanál só
  • 3 dkg élesztő
  • 6 dl víz
  • 1 mokkáskanál cukor
  • maréknyi napraforgómag
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • lekenni: fél dl olívaolaj, nagy csipet só, zöldfűszerek (oregánó, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, rozmaring)
Így készült:
Négy dl vizet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót, zabkorpát elvegyítettem. Hozzáadtam az élesztős vizet. Gyúrni kezdtem, közben adagoltam hozzá a többi langyos vizet. Annyit, hogy könnyen dagasztható tésztát kapjak. Végül beledagasztottam a három evőkanál olívaolajat és a napraforgómagot.
Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Közben a tetszőleges zöldfűszereket -én mindből tettem egy keveset a felsoroltak közül- elkevertem az olajjal és a csipet sóval.
A megkelt tésztát deszkára borítva átgyúrtam, 4 részre osztottam. Hagytam megint kelni 15-20 percet.
Mindegyiket kinyújtottam, lekentem a zöldfűszeres olajjal, felsodortam, mint a kalácsot, tepsibe pakoltam. A fűszeres olajból a tetejére is hagytam, azt is lekentem.
Újabb rövid kelesztés után 180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem őket.

Szeretek kenyeret sütni, kézzel dagasztva, formázva, így-úgy cifrázva izgalmasabb, mint gépbe beledobálni a hozzávalókat s várni, hogy sípoljon. Kemencém az még mindig nincs, sőt, még a láthatáron sem. Lehet, felesleges is- előbb érdekes lenne, aztán maradnék a sütőnél. 
A falu utolsó -vagy első, nézőpont kérdése- utcájában lakunk, a házakon túl végeláthatatlan napraforgótábla van. Már rég elvirágzott, de akkoriban gyönyörű volt. Annak a széléből szedtem három megkésett, aprócska virágot. Több, mint egy gyönyörködöm benne...



Diós keksz

Néhány napja szólt a telefonom, hogy emlékezzek erre a napra- egy éve voltunk Szicíliában. Jó visszaemlékezni, bármikor visszamennék. S hol máshol, mint a sütiknél kötnék ki: a házigazdától is kaptunk aprósütit, meg aztán vásároltunk is. Nagyon finomak, puhák-omlósak-édesek. Hazaérve keresgéltem is recepteket, de akkoriban nem készült el egy sem. Többnyire tojásfehérje- mandula- cukor összetevőjűek, de számtalan féle-fajtába bele lehet botlani olasz gasztroblogokon. Érdemes böngészni őket, szeretem a főztjüket. Vagyis szeretném, mert azt nem mondhatom, hogy sorra sütöm-főzöm meg őket. 😉 A diós kekszet itt találtam. Persze alaposan átírtam, több okból- az egyik, hogy ha beleteszem a növeld adaghoz megfelelően a négy tojást, nagyon lágy massza lett volna. Narancsom nem volt otthon - nyáron?-, ezért citromhéj került bele. Meg így tovább. Legközelebb betartom az arányokat meg mindent, kíváncsi vagyok, úgy hozza-e a várt hatást.


Hozzávalók:
  • 40 dkg liszt
  • 15 dkg porcukor
  • 15 dkg darált dió
  • 30 dkg margarin
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
  • 1 tojás
  • + porcukor a hempergetéshez 
Így készült:
A lisztet, porcukort, diót, sütőport, csipet sót, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal, majd összegyúrtam a tojással. Kissé lágy, kézhez ragadó massza lett. 
Hagytam pihenni egy órányit.
Kisebb diónyi gömböket formáltam belőlük, porcukorba meghempergettem, tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük. Közepüket ujjal kissé benyomtam.
180 fokon egész világosra sütöttem, éppen még ici-pici pírt kapott a széle-alja.

Azt mondta Leányzóm, szinte szétomlik a szájában. Tényleg finoman omlós lett, csak azt a kis krémességet hiányoltam belőle, amit vártam. De persze így is volt keletje. 
A porcukorréteg teljesen eltűnt róla sülés közben, szemben az eredetivel. Igaz, ott kétféle cukorba hempergették. 
Persze csak magamban morfondírozok, senki más nem elégedetlenkedett. Nekem se kéne, nem kellett volna variálni! 😀 Ez most így volt finom, legközelebb úgy lesz.

Zsíros pogácsa

Ez volt az a pogácsa, amiért kiérdemeltem az "őrült nőszemély"  (Férjem mondta) titulust. Ugyanis képes voltam bemelegíteni a konyhát, mikor odakint is fűtöttek rendesen. De hát gyermekem bulizni készült a barátokkal. S szívesebben visznek pogácsát, mint édes sütit. 
Ez a pogácsa meg finom is lett -mindegyik az, de ez olyan, amilyennek különösen szeretem-, s még a sütő mellett is egész jól bírtam.



Hozzávalók:
  • 2,5 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 2 púpozott teáskanál só
  • 40 dkg zsír
  • 1 tojás
  • 3-4 evőkanál tejföl
  • + 1 tojás lekenni, csipet só, reszelt sajt beszórni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, elmorzsoltam benne az élesztőt.
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a zsírt. Beleütöttem a tojást, hozzáöntöttem az időközben felfutott élesztős tejet. Gyúrni kezdtem, közben adagoltam hozzá a tejfölt- annyit, hogy nem túl kemény, könnyen dagasztható tésztát kapjak.
Dagasztás után liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, kinyújtottam, amekkorára engedte a deszka, hajtogattam.
Pihentettem úgy 15-20 percnyit, újra kinyújtottam- most jó ujjnyi vastagra.
A tojást a csipet sóval felvertem, a sajtot lereszeltem.
A kinyújtott tésztát tojással lekentem, reszelt sajttal beszórtam, rá is nyomkodtam.
Kisebb pogácsaszaggatóval kivágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.
180 fokon szép pirosra sütöttem őket.
A lehullt darabokat finoman összegyúrtam, nyújtottam, ezek is pogácsák lettek. Férjem ezeket szereti legjobban, mert, bár formátlanabbak, de legropogósabbak lesznek.


Ropogósan puha pogácsák lettek. Frissen volt a legfinomabb, de másnap is élvezhető. A sok zsírnak köszönhetően nem szárad meg hamar.

Mángoldfőzelék

 Idén először vetettem mángoldot. Nem terveztem, csak megakadt rajta a szemem a boltban a magok között. Fiam egy hosszú sort bevetett vele- s vártuk, vártuk, hogy kikeljen, még jobban az esőt, ami több, mint egy hónapot váratott magára a tavaszon. Aztán beraktam paradicsompalántával a hosszú sort, s másik magot vetettem másik helyre. Végre eső is esett, az elsőként vetett is kibújt itt-ott a paradicsom között, az vörös erezetű- a második világoszöld, időközben szép nagyra nőtt. Azt olvastam róla, ugyanúgy használják, mint a spenótot. Azért kerestem hozzá recepteket- mifelénk nem annyira elterjedt, de a Balkánon elég sokat használnak belőle. Első kísérlet vele töltött mángold volt- megtöltöttem, mint a káposztát- ezt nem fotóztam le, pedig finom volt. Aztán kipróbáltam spenótként- ha nem tudom, nem mondom, hogy nem azt eszek. Évek óta nem főztem spenótot- a család nem a rajongója. Ebből is ketten ettünk Férjemmel. Pedig tükörtojással egész ehető!

Hozzávalók:

  • 1 nagy csokor mángold (vagy spenót)
  • víz
  • 1 evőkanál liszt
  • 4-5 evőkanál olaj
  • 1-2 dl tej
  • 1 gerezd fokhagyma
  • tojás a tálaláshoz
Így készült:
A mángoldleveleket egyenként megmostam, szárát levágtam. Kisebb darabokra vágtam, majd annyi vízzel, ami majdnem ellepi, főni tettem. Sóztam.
Mikor megfőtt, összeturmixoltam.
Az olajból és lisztből rántást készítettem, besűrítettem vele a mángoldot. Belepréseltem a fokhagymát, majd tejjel szelídítettem. Ha szükséges, még sózzuk és készre főztem.
Tükörtojást sütöttem hozzá: serpenyőbe kevés olajat öntöttem, mikor meleg, beleütöttem a tojást, s megsütöttem. Só-bors-paprika keverékével szórtam. Én szeretem, ha a sárgája még folyós, Férjuram egész keményen szereti. 
Nekem ízlett, egyszer Férjem is evett belőle. Még kinéztem néhány mángoldos receptet, talán sorra is kerülnek. Ami még biztosan fog készülni belőle, az töltike. Jó paradicsomosan.
Miért érdemes mángoldot is enni? itt lehet olvasni róla. Recepteket is találni hozzá.

Hamis mézes krémes...

....azaz grízkrémes-lekváros szalalkális lapok.

Új hónap, új tanév, új blogkülső. Történt ugyanis, hogy egy ideje gasztroblogos karriert tervezgető főzni szerető Fiacskám leszólta a blogomat- "hogynézmárki!" 😀 Amúgy is nézegetem egy ideje a lehetőségeket, hát próbálkoztam. Gergő bökött rá erre, hát némi vacakolás árán részemről itt is van. Hogy jobb-e, mint az előző? Én a megszokott dolgokhoz ragaszkodó, földhözragadt ember vagyok, így számomra szokatlan, furcsa, idegen. Ha nem tudok megbarátkozni vele, visszakozok az évek óta használt külsőhöz. 

S ha már említettem Gergő terveit: tegnap el is startolt a blogja, első receptbejegyzése is megszületett, nagy sikerrel: http://www.ciszterna.com/egyeb/bolognai-spagetti-mindenki-nagy-kedvence/.  A főzési szokásai merőben eltérnek az enyémtől: sokkal bátrabban fűszerez, sokkal merészebb, elrugaszkodóbb a megszokottól. Mondta is néhányszor, hogy szerinte pályát tévesztett, de a biológusi karrierjét nem szándékszik feladni. Még van fél éve az első felvonásból- aztán eldönti, hogyan tovább. 

Ez a bejegyzés akkoriban született, mikor még volt némi szabadidőm is, sok más társával együtt. Mostanság ezekre fogok rájárni:

Jó ideje tervezgetem, hogy kipróbálom a család körében közkedvelt mézes krémest (és most, hogy keresem a blogon a link miatt, rájöttem, hogy épp a hagyományos nem került még fel az annyiféle ilyen-olyan mézes krémes mellé- ezt a mulasztást mihamarabb pótolni kell😀) szalalkális lapokkal. 
Érdemes volt kipróbálni, így is finom, csak persze másképp. Mézes lapokkal utolérhetetlen süti.

Hozzávalók:
A lapokhoz:
  • 60 dkg liszt
  • 20 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • 2 tojás
  • 1 dl tej + szükség szerint
  • 1 csomag szalalkáli
A krémhez:
  • 8 dl tej
  • 8 evőkanál gríz
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
  • + lekvár 
Így készült:
A lisztet  és cukrot elmorzsoltam a zsírral, hozzáadtam a tojásokat és az 1 dl tejben elkevert szalalkálit.
Összegyúrtam, ha szükséges, még kevés tejet adjunk hozzá.  Ne legyen nagyon kemény a tészta, mert akkor nehéz lesz kinyújtani.
Négy egyenlő részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán sorra világosra sütöttem őket.
A krémhez a grízből, tejből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem. A grízt közepesen púpos, kissé lapos kanállal mérjük. Időnként megkeverve hagyjuk kihűlni. 
A cukrot a vajjal elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt grízt.
Megtöltöttem a lapokat: az alsóra kentem fele grízkrémet, a másodikra lekvárt (most épp szilvalekvárt, de a sárgabarack az igazi), aztán a harmadik lapra a krém második felét. Az utolsó lappal befedtem.


Nem kell feltétlenül várni másnapig, hogy a lapok átpuhuljanak. Épp azt szeretem a szalalkális lapokban, hogy egyből puhák, akár azonnal szeletelhető. Azért nem árt neki néhány óra vagy másnapig pihentetés. De ha meleg napok járnak ránk, mindenképp hűtőben tartsuk. 


Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem ö...