Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- csipet só
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 evőkanál porcukor
- 12 dkg margarin
- 13 dkg zsír
- 1 egész tojás+ 2 sárgája
- 0,5 dl tej
- mogyorókrém
- porcukor
Minél hosszabb ideig vagyok távol, annál nehezebb rászánni magam, hogy újra írjak. Vagy inkább annál kevésbé van kedvem, időm, megfelelő lelkiállapotom... vagy csak keresem a kibúvót. Nem, mintha bárki vagy bármi is kötelezne erre, csak érzek egyfajta eziránti felelősséget. De vannak sokkal előrevalóbbak. Elsősorban a család, aztán a munkám. Nem igazán szoktam írni róla, pedig nagyon szeretem, amit csinálok. Épp ezért vívódok mostanában annyit, megéri-e, érdemes-e. Pakolom a jó és a negatív dolgokat a mérleg két serpenyőjébe, s hol ez billen le, hol a másik oldal. De egyre inkább elkeserítő, hogy csak elvárások vannak velünk szemben, egyre több, de a juttatás ugyanannyi. évek óta. Azaz majdnem. Igazán csak az tudja, érzi, látja, aki benne van. Leginkább Nővéremmel való beszélgetés során döbbentem rá, mennyire másképp látni kívülről az egészet. Mesélte, hogy főnöknője sajnálta a pedagógusokat, mennyire kevés a fizetésük. Erre Testvérem első gondolata az volt, hogy az övénél biztos több. Mikor mondtam neki a legutóbbi jövedelemigazolásomon szereplő összeget, rájött, hogy mégis jobban meg van fizetve, mint mi. Nem panaszkodni akarok, én vállaltam, ezt szerettem volna mindig is csinálni, de egyre inkább töröm a fejem valami máson. Ami még nem körvonalazódott.
S mivel a család az első, mai sütésem is értük esett meg. Most először történik meg, hogy Leányzóm hétvégére nem jön haza. S mivel lovagja épp ment hozzá, a holnapi szülinapi bulin való közös részvétel miatt, gyorsan sütöttem egy adag sütit. Küldjek már neki valami hazait... Édes sütire esett a választásom, mert elmondása szerint az jobban el szokott fogyni. Csigát sütöttem, csokidarabokkal:
Hozzávalók:
A tésztához:
Valamikor, 3 évvel ezelőtt húsvétra készült sütemény, de miért ne kaphatna karácsonykor is szerepet? Közeledik, rohamosan, de most elmaradta...