Mogyorókrémes kifli

Most azon morfondírozok, hol folytassam. Persze, hogy sok recept gyűlt össze, mert ha hét közben nem is rendszeresen, de hétvégente annál többet sütök-főzök. Ez a kifli több társával akkor készült, mikor épp mindkét gyermekem itthon volt. Mindig készül valami olyan is, amit nem kell 1-2 napon belül megetetni a barátokkal, hanem egész héten rájárhatnak, vagy elvihetik magukkal órák közti energiaadónak. Ezt a roppanós kiflit bátran lehet napokig tárolni:

 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 evőkanál porcukor
  • 12 dkg margarin
  • 13 dkg zsír
  • 1 egész tojás+ 2 sárgája
  • 0,5 dl tej
  • mogyorókrém 
  • porcukor
Így készült:
A lisztet elvegyítettem a sóval, sütőporral, porcukorral, vaníliás cukorral, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és apránként adagolva annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. 
A tésztát 5 gombócra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, s félbe, négybe, majd mindegyik negyedet még kettőbe vágtam. Mogyorókrémmel töltöttem, felsodortam, meghajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.
180 fokon világosra sütöttem őket- addig míg épp pirulni kezdtek.
Még melegen porcukorral szórtam be.


Persze lekvárral vagy dióval is tölthető, most éppen mogyorókrém került bele. Leányzóm nagy rajongója...

Csokis csiga

 Minél hosszabb ideig vagyok távol, annál nehezebb rászánni magam, hogy újra írjak. Vagy inkább annál kevésbé van kedvem, időm, megfelelő lelkiállapotom... vagy csak keresem a kibúvót. Nem, mintha bárki vagy bármi is kötelezne erre, csak érzek egyfajta eziránti felelősséget. De vannak sokkal előrevalóbbak. Elsősorban a család, aztán a munkám. Nem igazán szoktam írni róla, pedig nagyon szeretem, amit csinálok. Épp ezért vívódok mostanában annyit, megéri-e, érdemes-e. Pakolom a jó és a negatív dolgokat a mérleg két serpenyőjébe, s hol ez billen le, hol a másik oldal. De egyre inkább elkeserítő, hogy csak elvárások vannak velünk szemben, egyre több, de a juttatás ugyanannyi. évek óta. Azaz majdnem. Igazán csak az tudja, érzi, látja, aki benne van. Leginkább Nővéremmel való  beszélgetés során döbbentem rá, mennyire másképp látni kívülről az egészet. Mesélte, hogy főnöknője sajnálta a pedagógusokat, mennyire kevés a fizetésük. Erre Testvérem első gondolata az volt, hogy az övénél biztos több. Mikor mondtam neki a legutóbbi jövedelemigazolásomon szereplő összeget, rájött, hogy mégis jobban meg van fizetve, mint mi. Nem panaszkodni akarok, én vállaltam, ezt szerettem volna mindig is csinálni, de egyre inkább töröm a fejem valami máson. Ami még nem körvonalazódott. 

S mivel a család az első, mai sütésem is értük esett meg. Most először történik meg, hogy Leányzóm hétvégére nem jön haza. S mivel lovagja épp ment hozzá, a holnapi szülinapi bulin való közös részvétel miatt, gyorsan sütöttem egy adag sütit. Küldjek már neki valami hazait... Édes sütire esett a választásom, mert elmondása szerint az jobban el szokott fogyni. Csigát sütöttem, csokidarabokkal:


Hozzávalók:

A tésztához:

  • 4 dl tej (+0,5 dl)
  • 3 evőkanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 2 dl olaj
  • 2 egész tojás
A töltelékhez:
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg csoki (10-10 dkg ét- és tejcsokoládé)
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukort és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót, másik 2 evőkanál cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam az olajjal, míg egyenlően eloszlik a liszttel. Hozzáadtam a tojásokat és az időközben felfutott élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Még kevés tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak: ne lágy, de könnyen gyúrható legyen.
A megdagasztott tésztát kevés liszttel megszórtam, letakartam s hagytam megkelni.
Közben a vajat mikróban megpuhítottam s elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral.
A csokit kisebb kockákra vágtam.
A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyiket vékonyra nyújtottam, hosszúkás téglalap alakúra. Lekentem fele vajas krémmel, rászórtam a csoki felét és feltekertem. Úgy másfél ujjnyi szeletekre vágtam, sütőpapírral bélelt nagy tepsibe pakoltam. 
180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni.
Közben a tészta másik felét is csigává tettem, másik nagy tepsi telt meg velük.


Időközben a fényképezőgép is úgy döntött, hogy nem szolgál tovább. Így telefonos fotókkal tudom bizonyítani, hogy igenis elkészültek a sütiim. 😀
A csigák pedig finomak lettek, frissen roppanósan puhák, s itt-ott kellemesen csokisak. Fele épp utazik Leányzómhoz, a másik felével elbánunk itthon. 
S ha már panaszra adtam a fejem, akkor a mai napról: nem is olyan rossz nekünk, mert a tegnapi kicsit hosszúra sikeredett agytágítós nap után mára itthoni feladatot kaptunk ( javítanivalót hoztam haza), de vasárnapra halasztottam, így ma végre hétköznap is főzhettem. S blogot is írhattam!



Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a tem...