Ribizlis túrós pite

Jó sok éve volt, hogy két kis ribizlibokrot meg egy köszmétét vettünk kertészetbe, hogy majd 2-3 év, és ellátnak gyümölccsel. De valahogy nem akart teljesülni ez a vágyam. Mintha inkább összemenne az a bokor ahelyett, hogy nőne. A köszmététől meg is szabadultunk- mindig fehér koszmós volt a termése. De a ribizlit csak ápolgattam. Vettem az ásót, hogy felásom körülötte, hátha. Férjem kivette kezemből, s elvégezte helyettem ezt a munkát. Talán-talán kezdik meghálálni a gondoskodást, ha nem is látványosan, de növögetnek, s jövőre hátha már  kisvödörnyi termés lesz rajtuk! :-) Idén kis tálkával szedtem róla, s persze, hogy sütibe került. Túrós pitét pöttyöztem meg vele:

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • nagy csipet só
  • 20 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 4 tojássárga
  • 4 evőkanál tej
A töltelékhez:
  • 1 kg túró
  • 20 dkg cukor
  • 4 tojásfehérje
  • csipet só
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 citrom héja
  • 2 maréknyi ribizli
Így készült:
A tésztához valókat összegyúrtam- előbb persze a lisztet, sót, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot elmorzsoltam a margarinnal, majd eztán került bele a tojássárgája és pici tej- annyi, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk.
Elkészítettem a tölteléket: a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, a csipet sóval felvert tojásfehérjével, grízzel, citromhéjjal, és legvégül a ribizliszemekkel.
A tésztát két egyenlő részre osztottam. Egyiket tepsi méretűre nyújtottam (a tepsit kikentem előre, 28×32 cm-est), kibéleltem vele a tepsi alját. Elosztottam rajta a tölteléket, majd befedtem a másik lappal.
180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Nem szórtam be a tetejét porcukorral, de aki édesen szereti a sütiket, tegye. Ebben kimondottan finom volt az enyhén édes túró mellett a savanyú gyümölcs. 
Szeretem a ribizlit, savanyúsága ellenére. Régebb a környékünkön sokan foglalkoztak málna- és ribizlitermesztéssel, a közeli üzemek elég jó árat fizettek érte. Aztán egyik évről a másikra feleslegessé vált a hazai gyümölcs- szomorú látványt nyújtanak a gaz által felvert ribizliültetvények az út mentén. 


Hédi kedvenc pizzája

 Van a faluban egy étterem. Egész finom pizzákat sütnek- néha rendelünk. Hol ilyet, hol olyat, még egyikben sem csalódtunk. De ha Hédire van bízva, milyen legyen, akkor tejfölös alapú, csirkehúsos-kukoricás mellett dönt. Már régóta tervezem, hogy megpróbálom házilag elkészíteni, meglepve vele- most jött el az ideje. Épp Budapesten van, órája volt ma, de már hazafelé tart. Vár rá kedvenc pizzája!  Ugyan nem teljesen tudtam azt az ízt megalkotni, de nekem ízlik, ez az én változatom.





Hozzávalók, 2 tepsihez:

A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • 3 dl tej/víz
  • 2 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 teáskanál só
  • 3 evőkanál olaj
A feltéthez:
  • 1 csirkemell
  • 2-3 evőkanál olaj
  • só, bors, paprika
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 doboz kukoricakonzerv
  • néhány pepperoni /csípős paprika
  • 30 dkg sajt
  • 4 dl tejföl, csipet só, 1 gerezd fokhagyma
Így készült:
A csirkemellet kisebb darabokra vágtam. Az olajon párolódni tettem. Sóztam, borsoztam, fokhagymával ízesítettem. Pici paprikát is szórtam rá. Addig pároltam, míg a leve elfőtt.
A tésztához 2 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztben elvegyítettem a sót, majd hozzáadtam az élesztős tejet. Gyúrni kezdtem, s közben annyi langyos vizet adagoltam hozzá, hogy könnyen dagasztható tésztát kapjak.
A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam. 
Közben kibontottam, leszűrtem a kukoricakonzervet.
A tejfölt elkevertem a sóval és az összezúzott fokhagymával.
A sajtot lereszeltem.
A megkelt tésztát két részre osztottam. Felét kinyújtottam, nagy tepsibe tettem. Lekentem fele tejföllel, elosztottam rajta a hús és kukorica felét, ízlés szerinti mennyiségű csípős paprikát aprítsunk rá. Fele sajttal beborítottam, s ment is a 190 fokos  sütőbe.
Mikor az első majdnem megsült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el, majd váltotta az elsőt a sütőben.


Most már azt is elmondhatom, hogy Leányzóm teljesen elégedett volt vele. Meg mindenki más is. :-)
Elég gyakran készül nálunk pizza, de a blogon még nincs, hogy, hogy nem. Ez az első. Pedig néha fotó is készült róluk. Majd következik a többi is, valamikor! ☺
Többnyire csak vízzel dagasztom a pizza tésztáját, most a kezem ügyében volt a tej, ezért került az is bele. Néha a tésztájába is kerül oregánó és bazsalikom- tényleg, most ez teljesen kimaradt. Lehet, hogy ezt hiányoltam belőle? Legközelebb teszek bele, s meglátjuk.

Zöldséges lepénykék

Hirtelen jött ötlet volt vacsira valónak. Miközben sült, jutott eszembe, hogy egy batátát is belereszelhettem volna, de majd legközelebb.
Krumpliból szoktam hasonlót csinálni, zellerből is -az nagyon finom-, csak répából nem, vagyis még nem. Most összereszeltem az összeset, s mártogatóssal jóízűen megettük. 


Hozzávalók:
  • 1 közepes sárgarépa
  • 4 krumpli
  • negyed zeller
  • 1 evőkanál házi ételízesítő 
  • só, bors
  • 3 nagy tojás
  • 5-6 evőkanál liszt
  • 2 gerezd fokhagyma
  • petrezselyemzöld
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A zöldségeket megpucoltam, mostam, majd lereszeltem. Összekevertem az ételízesítővel, sóztam, borsoztam. Beleütöttem a tojásokat, majd annyi lisztet kanalaztam hozzá, hogy sűrű, már nem folyékony masszát kapjak. Fokhagymát préseltem hozzá és néhány szál petrezselyemlevelet vágtam még bele. Összekevertem.
Serpenyőben olajat hevítettem, s evőkanállal halmokat pakoltam egymás mellé, kissé el is lapítottam-igazgattam.
Nem túl nagy lángon mindkét felét szép pirosra sütöttem.
Fokhagymás-borsos tejfölbe mártogatva ettük.




Szilvás-csokis kocka

Még a szilvalekvár főzése során tettem el egy tál szilvát, hogy majd süti lesz belőle. Valami macerásabb, különlegesebb, másabb, mint az eddig készültek. Másnak más lett, csak épp nem különleges: kevert tészta szilvával megpakolva, s csokival nyakon öntve. Mert ember lánya tervez, de annyira, de annyira vágyik már egy kis pihenésre, hogy a sütés-főzésen is mihamarabb túl szeretne lenni. Sőt, volt olyan hétvége, hogy nem volt süti. Kezdek elromlani? 😀Most tényleg nagyon várom az őszi szünetet...
Íme a nagyon leegyszerűsített szilvás sütim:


Hozzávalók:
  • 3 nagy tojás
  • 22 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csipet só
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 mokkáskanál fahéj
  •  2 dl tej
  • 25-30 dkg szilva
  • 10 dkg étcsokoládé
Így készült:
A szilvát mostam, feleztem, a magokat eltávolítottam.
A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd a mikróban megpuhított margarinnal vegyítettem. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, csipet sót, kakaót, fahéjat, kevés tejet. Simára kevertem, majd a többi tejjel lazítottam a sűrű masszát.
Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, a tetejére pakoltam a szilvát.
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Kihűlés után a a gőz fölött felolvasztott csokival csorgattam be.


S ha már kifogytunk a szilvából, helyette az alma is jó szerepelhet a kakaós-fahéjas alapon. 

Zabpelyhes keksz

Végre, szünet! Most a szokásosnál is jobban vártam. Lehet, még a gyerekeknél is jobban! 😀 Első három napját együtt töltöttük a családdal, kirándultunk erre-arra. Teljesen feltöltődtem tőle! Terveztük, hogy elmegyünk kettesben valahova, aztán felvetettem, mi lenne, ha a gyerekeket is vinnénk. Mivel egyikük sem mondott nemet, így négyesben töltött hosszú hétvége lett belőle. Eger környékén barangoltunk- de még annyi néznivaló maradt, hogy muszáj visszatérnünk!

Erre az útra készült indulás előtti napon ez a keksz. Hazaérvén fotóztam le a madárlátta darabokat, mert olyan finom lett, hogy mindenképp meg kell örökíteni.


 Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt
  • 25 dkg zabpehely
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • nagy csipet só
  • 3 közepes tojás
  • 25 dkg margarin
  • 10-10 dkg aszalt vörös áfonya és mazsola
Így készült:
A lisztet, zabpelyhet, kókuszreszeléket, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót tálba mértem, elvegyítettem. 
Hozzáadtam a margarint és tojásokat, összegyúrtam. Végül az aszalt gyümölcsöket vegyítettem el benne. 
Kicsit kézhez ragadós a massza, vagy kétszer próbálkoztam pici liszttel szórni, akkor is ragadt.
Tálkába vizet készítettem, néha belemártottam a tenyerem, s úgy formáztam belőle diónyi gombócokat.
Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük.
180 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg a tetejük enyhén pirulni kezdett.


Kirándulás közben kellemes harapnivaló kekszecskék voltak. 
Másféle aszalt gyümölcs is kerülhet bele és/vagy maréknyi dió, mogyoró, ízlés szerint. Vagy almadarabok- ez most jutott eszembe, de miért is ne?
Néhány fotó kis hazánk csodáiról:













Morzsás tejbegrízgaluska

Nem most volt, hogy Citromhabnál megláttam ezt az ételt. Azóta többször is elkészült. Így még Férjem is szívesen megeszi a tejbegrízt, amit rajta kívül mindenki kimondottan szeret, de Ő ezt nem tartja ételnek. Legalábbis nem munkásembernek valónak. Volt, hogy maradék tejbegrízt "bundáztam" be, volt, hogy épp erre a célra főztem. Tényleg finom, kiadósabb leves után tökéletes második, de nassolni valónak is megteszi.

Hozzávalók:
  • 1 l tej
  • nagy csipet só
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg cukor
  • 10 evőkanál gríz
  • 15-20 dkg zsemlemorzsa
  • 2-3 evőkanál olaj
  • lekvár a tálaláshoz
Így készült:
A tejet, sót, cukrot, vaníliás cukrot melegedni teszem. Még langyosan belekanalazom a grízt, s állandóan kavargatva felfőzöm.
Míg hűl, az olajon világosra pirítom a morzsát.
A megdermedt tejbegrízből kiskanállal galuskát szaggatok, meghempergetem a morzsában.
Lekvárral nyakon öntve ettük, most épp levendulás sárgabaracklekvárral.

Egy újabb egyszerű és nagyszerű étellel bővült az étlap általa.  

Lekváros kagylócska

 Mert mindig kell olyasmit is sütni, amire napokig rájárhatnak "idegenben" a gyerekeim! ☺ Most éppen ez volt soron. Hogy ne kifli legyen, kicsit hosszasabban elpepecseltem vele, ezért csaptam aztán össze a szépre-jóra tervezett krémes sütit. Ami végül csak jó lett. 



Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 25 dkg zsír
  • 1 teáskanál sütőpor
  • csipet só
  • 2 evőkanál porcukor
  • 4 evőkanál joghurt (illetve szükség szerint)
  • 2 tojássárga
  • lekvár a töltéshez
  • vaníliás porcukor beforgatni
Így készült:
A lisztet, sót, porcukrot, sütőport tálba mértem, elvegyítettem, majd a zsírral elmorzsoltam. Belekerült a két tojássárga a joghurttal egyszerre -a joghurtból előbb 3 evőkanállal tettem-, majd gyúrni kezdtem. Szükség szerint lehet még kanalazni hozzá a joghurtból, hogy könnyen gyúrható, nem túl kemény tésztát kapjunk.
A tésztát kinyújtottam, úgy 2-3 mm vastagra, nagy pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle. Közepére lekvárt tettem, kettéhajtottam, majd villával körbe lenyomkodtam a széleket.
Tepsibe pakoltam. 180 fokon világosra sütöttem őket.
Még melegen  vaníliás porcukorba forgattam.


Őszibarack lekvár került bele, de szilva vagy sárgabarack is kitűnően szerepelne. Lassan kifogyok a sütésálló lekvárokból. Idén keveset főztem be. Saját termés nem volt, megvenni meg ... hát kicsit elszabadultak idén az árak. De a szilvalekvárról akkor sem mondok le. ( Azóta főztem nagy adag szilvalekvárt, bár nem volt türelmem elég sűrűre főzni.)

Birsalmás pitetorta

Én mindenből sütit akarok készíteni- miért pont birsből ne? A korábban Nagynénémtől kapott befőtt más sorsra jutott, de most az általam frissen elrakottak egyike bizony pite tölteléke lett! Valahol valamikor látott receptet alkottam meg: pitetészta fejben van, a töltelékhez pedig a pudingos almás adta az ötletet. S hogy ne a megszokott szeletes süti legyen, tortaformában sült. 

Mamáéknak a szőlőhegyen volt birsalmafa. A hazaszállított termés egy része befőtt lett, másik része felsorakozott az utca felőli szoba bútorzatának polcaira-tetejére. Olyan jó illat volt tőle! Innen hordtam ki időnként néhányat. s a kályha sütőjébe tettem. Nagyon szerettem csak úgy simán megsütve. Leves is készült belőle, egyik kedvencem a mai napig. Én is meghagytam három darabot illatozni. Még nem tudom, mi lesz a sorsa...

Még soha nem sütöttem birsalmás sütit. Ilyen lett az első:



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg zsír
  • csipet só
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 egész tojás
  • 2 púpozott evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • 1 üveg birsbefőtt
  • 3 nagyobb alma
  • 6 dl folyadék (a befőtt leve+víz)
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 3-4 evőkanál cukor
  • 6-8 egész szegfűszeg
Így készült:
A töltelék készült el előbb: az almákat megpucoltam, felkockáztam. A birsbefőtt levét lemértem,-ezt félretettem- s még annyi vizet mértem ki, hogy 6 dl legyen összesen. A vizet az almára öntöttem, 3 evőkanál cukrot és a szegfűszeget adtam hozzá. Mikor felfőtt, beleborítottam a birsalmakompótot. Ekkor megkóstoltam a levét, kissé savanyúnak találtam, ezért még egy kanál cukrot tettem bele. 
A befőttlében simára kevertem a pudingporokat, a gyümölcshöz öntöttem s felfőztem. A szegfűszegeket kiszedegettem belőle.
Miközben hűlt a töltelék, meggyúrtam a tésztát: előbb a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport, csipet sót morzsoltam el a zsírral, majd a tojással és tejföllel összegyúrtam. Érdemes a tejfölt kisebb adaggal kezdeni, s annyit tenni, hogy könnyen gyúrható legyen a tészta. Nekem kissé  ragacsos lett, ezért kevés liszttel megszórva átgyúrtam, így jobban kezelhető lett.
A tortaformát (24 cm-es, kapcsos) kikentem zsírral, liszttel vékonyan beszórtam.
A tésztát egy nagyobb s egy valamivel kisebb részre osztottam. A nagyobbat a tortaformánál nagyobb kör alakra nyújtottam, akkorára, hogy az oldalára is jusson tészta. Beleigazgattam-nyomkodtam a formába. Beleborítottam a még mindig meleg pudingos gyümölcsöt. A másik, kerekre nyújtott tésztalappal befedtem. A forma pereménél a tésztaszéleket kissé összenyomkodtam.
A tetejét villával megszurkáltam s 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg teteje szépen megpirult.
Hagytam kihűlni, utána pattintottam le a formát róla s átemeltem nagy tányérra.


Mindenkinek ízlett, a "kérek még egy szeletet"-nél nem is kell nagyobb dicséret.
A tésztája is puha, omlós lett, a töltelék meg... élvezet volt kanalazni. 
Csak almával is el tudom képzelni, sőt. Csak akkor több darab almát kell felkockázni hozzá. 



Birsalmalekvár

 Szeptember eleje óta szusszanásnyi időm sem volt. Sőt, ha visszagondolok, kis túlzással augusztus 11-e óta. Miután túl vagyok vetélkedő, ünnepély megszervezésén, lebonyolításán, szaktanácsadói látogatáson, úgy döntöttem, megérdemlek egy kis lazítást. Nem, nem kapok szabadnapot a sok túlmunkáért, hogy kipihenhessem, pedig már ott tartottam, hogy irigyeltem a szomszédtól a két hét karantént. Most már nem, biztos megőrülnék attól is. 

Másképp kapcsoltam ki. Végignéztem a kamrán, a sok üres üvegen, s megállapítottam, hogy máskor ilyentájt már nem találtam üres üveget az újabb berakni valóhoz. Ilyenkor már kész volt a házi ételízesítő, sok lekvár, zakuszka, házi ketchup, miegymás. Listát írtam, beszereztem mindenféle zöldséget, így-úgy, aztán két hétvégét a konyhában töltöttem: készült gombás zakuszka -előtte hétvégén Nővéreméknél együtt főztünk babosat-, házi ételízesítő, sok szilvalekvár, alma-körte lekvár, aztán váratlanul birsalma állt a házhoz- ennek különösen örültem, így a mai napot is télre való felkészüléssel töltöttem.

Készült belőle néhány üveg befőtt, lekvár, birsalmasajt Leányzóm kérésére, s almával vegyesen másik, csúnya színű, de igen finomra sikeredett lekvár. Lassan már az lesz a gondom, hova pakoljam az újabban telerakott üvegeket! 😀 De számomra ez megnyugtató, szívesen dolgozok most ennyit, hogy később csak lekapjuk a kamrapolcról a kenyérre vagy palacsintába valót, vagy egy kis csalamádét a második fogáshoz. Még a zöldparadicsom várat magára, azt jövő hétre hagyom. 

Ma a birsalmalekvárt örökítem meg:



Hozzávalók:

  • birsalma
  • cukor
Így készült:
A birsalma héjáról ledörgöltem a szöszt, majd alaposan megmostam őket. Hagytam lecsepegni. Kemény gyümölcs, ezért nehéz szeletelni, de nem adtam fel: ketté, majd négybe vágtam, kivágtam a magházát, a kukacos részeket (nagyon sok volt benne a kivágandó rész), a héj sérült részét is levágtam, a szép részt rajta hagytam. Így, héjastul kisebb darabokra vágtam, lábasba dobáltam. A kevésbé szép, keményebb részeket a birsalmasajthoz külön edénybe gyűjtöttem.
Mikor az összeset felaprítottam, körülbelül a gyümölcsréteg feléig öntöttem vízzel, s főni tettem. Közben kavargattam. A gyümölcs egy része szétfőtt, más darabok makacsul egyben maradtak. Ezért mikor megelégeltem ezekre várni, botmixerrel átmentem az egészen. Itt-ott maradtak benne kisebb darabok, de sebaj. Visszatettem főni. Kevés cukrot, úgy 20 dkg-nyit borítottam hozzá, s kóstolás után elég édesnek bizonyult. De ez ízlés kérdése, meg a gyümölcs mennyiségétől is függ. 
Még 10 percnyit hagytam pöfékelni, majd előre kimosott üvegekbe szedtem a kész lekvárt, lezártam, fejtetőre állítottam.


Mivel sok pektint tartalmaz, főleg a héj, nem kell sokáig főzni, a hozzáadott víz ellenére hamar besűrűsödik. Jó kemény lekvár lett, ez nem fog kifolyni a kifliből-buktából!
Nem lett nagy mennyiség, ezzel a három pici üveggel és még két nagyobbacskával. Csemegézni belőle, palacsintába, kiflibe finom lesz! 
Én nagyon szeretem, mindent, ami belőle készül: levest, szószt, befőttet, lekvárt. Még nyersen is- bár így nem a legfinomabb- rágcsáltam belőle. Úgy savanyú, de hő hatására elveszti fanyarságát. 





Ágnes mama rétese

 Ágnes mama az apai nagymamám. Dédnagyapám új asszonyt vitt félárván maradt kislánya mellé. Az ő házasságukból született elsőként mama. Őt három lány követte, Juliska, Mariska és Piroska. Tényleg! Mama többször nehezményezte, hogy ha már testvérei olyan szép neveket kaptak,  Ő miért nem. Én mindig fordítva gondoltam. Aztán egy ötödik lány is született. Akkor már Dédmamám nagyon elkeseredett, hogy megint csak nem fiú lett. A bába mondta neki, hogy ne sírjon, mert elveszi az Isten ezt a szép gyermeket. Néhány naposan el is vette... Jöttek aztán fiúk is, négyen, három nőtt fel közülük. Már mind együtt vannak valahol...

Nem emlékszem, hogy leszidott volna bennünket bármiért is. Mindössze annyit kértek, ne mászkáljunk a padláson, hogy össze ne törjük a szénát. Mai napig nem értem, miért baj az, mi meg persze ott szerettünk legjobban bekuckózni, bárhogyan is szúrt. Ha az örömittasan kotkodácsoló tyúk tojását nem találta Mama, szívesen mentem a széna közé a fészkét megkeresni. Örömmel kutakodtam a fiókokban is, meg a használaton kívüli csészékbe szórt apróságokat is átbogarásztam. A Tata által szántás közben talált, oda beszórt régi pénzérméket összegyűjtöttem, megkaptam őket, ma is megvannak. A ház padlásán is sokat időztem, ahol egy összedrótozott nagy cserépkancsó társaságában néhány kopott edény volt még, dió és hagyma száradt kiterítve, s a tornác fölött egy faládában pókhálós tankönyveket találtam. Más könyv nemigen volt a házban. Azaz Biblia és Zsoltároskönyv, meg egy agyonhajtogatott Török világ Magyarországon című, amit Mama szerintem kívülről tudott, mert szívesen olvasgatott, de a könyv náluk nem volt érték. Annál inkább a föld. Amennyire szerettem hallgatni a történeteit, annyira szívesen figyeltem konyhai ténykedéseit is. Már rég nincs köztünk, de magam előtt látom, amint vékonyra kihúzgálja a lepénytésztát, libatoll ecsettel lekeni olvasztott zsírral, cukorral szórja meg, s bütykös ujjaival fürgén felsodorja, csigává alakítja, és már pakolja is a spóron melegedő vasserpenyőbe. S már el is árultam, mit takart náluk a rétes.

Annyit, de annyit tudnék még mesélni róla! 


Hogy pontosan milyen összetételű volt Mama tésztája, azt nem tudom. Mikor lepény készült, sütött néhány rétest is. Nagyon rég volt, hogy én is készítettem, most a kapros-túrós és édes tehéntúrós mellé (itt található recept hozzá) tekergettem néhányat én is. 

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 2 evőkanál cukor
  • 4 dl tej + szükség szerint
  • 4 dkg élesztő
  • 1 púpozott evőkanál zsír
  • 1 tojás
  • + olvasztott zsír, kristálycukor
  • olaj a sütéshez
Így készült:
4 dl meleg tejben elkevertem egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A liszthez adtam a sót, másik evőkanál cukrot, zsírt, s összemorzsoltam-vegyítettem.
A liszthez adtam a tojást és élesztős tejet, és dagasztás közben még annyi tejet, hogy inkább kissé lágy tésztát kapjak.
Letakarva hagytam megkelni.
A rétesnek szánt tésztarészt kinyújtottam, a szélét még kissé kihúztam, hogy vékonyabb legyen. Olvasztott zsírral lekentem egy csíkban, megszórtam kristálycukorral, majd felsodortam ujjnyi vastagra. Késsel levágtam a felsodort részt, lazán csigává tekertem. Aztán megint kihúztam kicsit a tésztát, kentem, szórtam, tekertem, míg elfogyott a tésztadarab.
Serpenyőben, olajban sütöttem ki őket, kis lángon, hogy átsüljenek.
A tészta úgy harmadából készült rétes, a többiből lepénykék sültek ki.

A sárga virágú növény nem véletlenül került ide. A nagydobai kertből származik, a tornác vége alatt nőtt be egy kis területet. Boldogasszony levele a neve. Kellemes illatú leveléből vasárnaponként templomba menet a Zsoltárba tettek egyet. Utánaolvastam, gyógynövény, de nálunk semmi másra nem használták. Nekem is van egy tő belőle, még Anyukánk hozta a régi tornác alól. Így kétszeresen is fontos helyet tölt be a virágok között...

Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem ö...