Diós-lekváros szelet

 Már megelégeltem kerülgetni a hűtőben a többféle megkezdett lekváros üveget, s a legutóbbi nagyobb sütibevetés során a konyhapultra készítettem őket, hogy agyalhassak, miként hasznosíthatom. Mivel egyik sem kiflibe való sűrű lekvár volt, más rendeltetést kellett nekik találnom. Ilyen formában, vastag rétegben a lapok közé kenve nem volt menekülési útvonaluk, a helyükön maradtak, én pedig elégedetten jártam rá a sütiszeletekre.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojás sárgája
• 3 evőkanál tejföl

Tölteléknek és a tetejére

• lekvár
• 3 tojásfehérje
• csipet só
• 5 evőkanál cukor
• 12 dkg darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és tejfölt, összegyúrtam. Ha kemény lenne a tészta, még kevés tejföllel javítsunk az állagán. 

A tésztát 3 részre osztottam. Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe igazítottam, vastagon lekentem lekvárral, erre került a következő kinyújtott lap, újra lekvár, s az utolsó kinyújtott tésztával befedtem.

180 fokos sütőbe tettem, s úgy 15 percig elősütöttem- addig, míg enyhén pirulni kezd a széle. 

Közben a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral és vaníliás cukorral kemény habbá vertem. Hozzávegyítettem a diót és a süti tetejére kentem. Visszatettem a sütőbe, visszavettem 170 fokra a hőmérsékletet, s addig sütöttem, míg a hab is megpirult a tetején. 

Nekem nagyon ízlett. A többféle lekvár -meggy, feketeribizli, szilva- is megtette a hatását, meg a dió a tetején. Bár időnként szívesen elkanalazok egy szelet krémes-habos süteményt is, egyre inkább részesítem előnyben a hagyományosabb ízvilágúakat. 

Pisztáciás aprósüti

 Több mint 200 piszkozatban részben vagy teljesen megírt recept között kajtathatok kevésébé ráérős napokon. Most is ezt tettem- s ráleltem erre a még nyáron megírt receptre a még húsvétban készült sütiről. A szöveg már rég nem aktuális, de hadd maradjon... A süti viszont bármikor időszerű lehet. 

Olyan szépen elterveztem a napjaimat itthon: délelőtt foglalkozok a bloggal, délután teszem a dolgom. De amint reggel lejövök, el kell pakolni, még a postára is elszaladok, megrakom a mosógépet, a virágok is szomjasak- s ebéd, még nincs ebéd! Úgy el tud telni itthon is a nap csak úgy, hogy semmi extrát, csak a mindennapi köröket teszem a ház, udvar, kert körül. S már este van... Úgy kéne felfogni, mint munkahelyet- reggeli, kávé, és hagyok csapot-papot, mert vár a kötelesség. De ez egyelőre nem az... Különben is, szabadságon vagyok. És még egy semmittevős napot nem engedélyeztem magamnak. Csak időfoszlányokat.

Volt az a pisztáciás csokis őrület, amikor minden második blogon is elkészült az az édesség. Én nem terveztem, de akkoriban kaptam rá a pisztáciakrémre, részben gyerekeim ajánlására. Többször készült pisztáciás süti, egy nemrégiben került fel. Ez is hasonló, mégis kicsit más:

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt + egy evőkanálnyi
• 25 dkg vaj
• 5-5 dkg darált dió és pisztácia
• 10 dkg porcukor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 2 közepes tojás

A krémhez:

• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 3 dl tej
• 10 dkg vaj
• 10 dkg pisztáciakrém

Így készült:

A lisztet, porcukrot, sót, sütőport, vaníliát, diót és pisztáciát a vajjal elmorzsoltam, majd a tojásokkal összegyúrtam. Picit lágyabb lett a tészta a kelleténét, ezért kevés liszttel-egy evőkanálnyival- átgyúrtam.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, kisebb köröket szaggattam belőle. felének a közepét is kilyukasztottam.

Tespibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem. Hamar sül, amint az alja pici színt kap, jó is.

A krémhez pudingot főztem a tejből és pudingporból, hagytam kihűlni. Közen meg-megkavargattam. A puha vajat elvegyítettem a pisztáciakrémmel, és kanalanként hozzáadtam a pudingot. 

Megtöltöttem a kekszeket: egy korongra kiskanályni krémet tettem s befedtem egy lyukassal.

Azért készült így a krém, mert a csak vaj-pisztáciakrém keveréktől nem puhult meg a süti. Viszont így másnapra jól átpuhult- nekem így sokkal jobban ízlett. 

Pisztáciából meg azért került bele csak 5 dkg, mert meguntam pucolgatni- a dió viszont konyhakész volt, azzal kiegészítettem. Persze készíthető csak egyikkel, vagy csak másikkal is. 

Kelt szilvás gombóc

 Még tavaly kezdett el motoszkálni a fejemben egy gondolat, miközben szilvával töltöttem a gombócokat, mégpedig hogy kelt tésztából készítsek szilvás gombócot, sütőben sütve, prézli helyett darált dióba forgatva. Ahányszor szilva került a kezeim közé, mindig eszembe jutott, hogy ki kéne már elégítsem a kíváncsiságom, de mostanáig valami mindig közbeszólt. Aztán a gyümölcsösből beszerzett szilva maradékát úgy pakoltam a kamrába, hogy ne igazán legyen szemügyben, mert hátsó szándékom volt vele. Amit végre meg is valósítottam. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 1 tojás sárgája
• 2 evőkanál cukor
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• nagy csipet finomsó

A töltelékhez és a külsejére:

• 10-12 szem szilva
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál gríz
• 1 teáskanál fahéj
• 6-8 evőkanál darált dió
• 1 tojásfehérje

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot elvegyítettem, összemorzsoltam a margarinnal. A tojássárga és a  közben felfutott élesztős tej hozzáadásával tésztát dagasztottam belőle.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben a szilvát megmostam, feleztem. Elkevertem a cukrot, grízt, fahéjat, beleforgattam a szilvákat és benne is hagytam. 

A tojásfehérjét villával kissé habosra vertem.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, tenyérnyi négyzetekre vágtam. Mindegyikre raktam egy fél szilvát, emit előbb vágott felével lefele még belenyomkodtam a fahéjas keverékbe, hogy több ragadjon rá. Becsomagoltam, a széleket összenyomkodtam, gömbbé formáltam. 

Miután az összes tésztát megtöltöttem, a darált diót elkevertem a maradék fahéjas keverékkel.

A gombócokat előbb tojásfehérjében, majd a dióban forgattam meg, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem őket.

Ha hagytam volna még kelni formázás után, lehet, nem reped ki. Így olyan rusztikus kinézete van. 😀

Most amolyan hétköznapi süteménynek készült, de vaníliasodóval ünnepivé is lehet varázsolni. Akár második fogásnak is készülhet egy kiadósabb leves, mondjuk gulyás mellé.

 

Őszi gyümölcsös sütemény

 Többféle ötletem, tervem volt a hétvégi sütit illetően, aztán a maradék gyümölcsök mindet kiütötték a nyeregből- egy kevert alap tetejére szórtam őket s a fehérjékből vert habbal koronáztam. S hogy még inkább őszies legyen, diódarabokat is szórtam a tetejére.

Hozzávalók:

• 6 tojás sárgája
• 15 dkg cukor
• 2 dl olaj
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja és kicsavart leve
• 2 dl tej
• 2-2 alma és körte
• 4-5 szilva
• 6 tojásfehérje
• csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 5 dkg dió

Így készült:

A gyümölcsöket megmostam, pucoltam, s apró kockákra vágtam.

A sárgákat alaposan elkevertem a cukorral, majd az olajat is hozzáadtam, a liszt, sütőpor, vaníliás cukor következett, a citrom héja és leve, s mindezt simára kevertem. Legvégül több részletben került bele a tej.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsive simítottam, a tetejére szórtam a gyümölcsöket.

180 fokos sütőbe tettem.

Közben a fehérjéket a csipet sóval és a cukorral kemény habbá vertem. A diót durvára daraboltam.

Mikor a süti teteje pirulni kezdett, kivettem, elsimítottam rajta a habot, a tetejére szórtam a diót. Visszatettem a sütőbe, levettem 120 fokra. Addig maradt benn a süti, míg a hab is megpirult kissé.

Finom, puha, jó gyümölcsös sütemény lett. Bármilyen, akár egyféle gyümölcs kerülhet rá, viszont a diót mindenképp ajánlom a tetejére, a pörkölt diódarabok emelték a süti élvezeti értékét. 

Málnalekváros-dióhabos szelet

 Pogácsát sütöttem, kétszer egymás után majdnem ugyanúgy, s mivel abba csak a tojássárga került, megmaradt hat darab fehérjém. Mivel tapasztalat, hogyha beteszem a hűtőbe, ott is marad, mert elfelejtem felhasználni, agyalni kezdtem, mi legyen a sorsa. Nem mintha olyan nagyon kellett volna sütit süssek, mert volt még az előző napon készültből, csak ... alkothatnékom volt. Nem találtam ki valami fantáziadúsat, a felbontott lekvár és fehérje láttán ez jutott eszembe. Aztán, hogy ne nekünk kelljen mind megenni, elosztogattam- többek között az is kapott, aki a lekvárt hozta nekem. Néhányan azért örülhetnek a szenvedélyemnek! 😂

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• fél csomag sütőpor
• 10 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg málnalekvár
• 6 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 6 evőkanál cukor
• 15 dkg darált dió

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam- előbb a száraz hozzávalókat összemorzsoltam a zsírral, majd a tojás és tejföl hozzáadásával keményebb tésztát gyúrtam.

A diót ledaráltam.

A fehérjét egy csipet sóval verni kezdtem, közben kanalanként került bele a cukor. Ha már rajta marad a hab a felemelt habverőn, kész. Beleforgattam a diót.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm-es), kikent tepsibe tettem. Vastagon lekentem a lekvárral, majd elsimítottam rajta a habot. 

170 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a hab szépen megpirult a tetején. 

Puha és lekvárosan-diósan finom süti lett belőle. Dió helyett kókusz is kerülhetett volna a habba- úgy is finom lenne. 

Diós háromszögek

Egyik tervem, hogy Anyukám kincset érő, Nővérem által őrzött receptesfüzetéből végigsütöm az összes, eddig általam el nem készített sütit. De nem sikerül megvalósítani, mert folyton valami mást sütök, legtöbbször amit szövök egy alapanyag köré, vagy egy fotó vagy videó inspirál meg, vagy -ilyen is előfordul😉- egy receptet követek, ami valamiért megragadott. Ezt, vagyis valami hasonlót több videón láttam, de saját elképzelés alapján valósult meg. De ami késik, nem múlik, sorra kerülnek azok a régi receptek is. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír 
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékehez:

• 25 dkg darált dió
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a tojás és tejföl hozzáadásával keményebb tésztát gyúrtam belőle. A tejfölt fokozatosan adtam hozzá, előbb egy evőkanállal, de még egy kellett, hogy összeálljon a tészta.

A diót a cukorral és citromhéjjal elvegyítettem.

A tésztát 2 részre osztottam, külön-külön hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. Egyikre rászórtam a dió felét, egyenletesen elosztottam rajta, kissé rányomkodtam. Majd harmadát ráhajtottam, még egyszer és harmadjára is ráfordítottam. A kapott rudat kissé meglapogattam-nyomkodtam, tepsibe tettem- hosszabb lett, mint a tepsi, ezért méretre vágtam-  és éles késsel egyszer egyik, utána másik irányból átlósan átvágtam, hogy háromszögeket kapjak. A tészta másik felével is így jártam el.

Felvert tojással lekentem és 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. 

Sütés után a vágások mentén szét lehet tördelni.

Férjemnek különösen ízlett, becsülettel kivette a részét az elfogyasztásából. A diótöltelék azért garantálja a sikerét! 

Ezúttal sem készült túl édesre, a tésztába is lehet 1-2 evőkanállal több cukrot tenni, a töltelékbe is. 

Karamelles mézes

 Olyan szépen elterveztem a szabadidőmet! 😄 Azért nevetek, mert csak tervek maradtak. Vagyis többnyire. Korábban hazajövök a munkából, s a fennmaradó két-három órát a blognak kéne szentelni. Kéne. De hát mindig van valami, ami keresztülhúzza a számításaimat. Az, hogy hétvégén végre hazajött a Fiúnk, örömteli, ezért szívesebben hanyagolnám gyakrabban netes teendőimet. A családdal, illetve a konyhában töltöttem a hétvégét, a péntek délutánt is beleértve. Ennek mellékhatása, hogy több közzétenni való is keletkezett időközben. 

A múlt héten átnéztem a korábbi évek fotóit, s köztük találtam karamelles mézes krémes fotókat, többszörit is, de receptet hozzá akkoriban nem eszközöltem. Ezért -is- a hétvégén megsütendők élére raktam elkészítését, füzetbe lefirkantva a felhasznált mennyiségeket. Így már bátran teszem közzé friss és régebbi fotókkal egyik kedvenc süteményemet:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 tojás
• 1 dl folyékony méz

A krémhez:

• 25 dkg cukor
• 2 dl víz
• 5 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 25 dkg vaj
• + 2 evőkanálnyi darált dió a tetejére

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót, szódabikarbónát elvegyítettem, elmorzsoltam a maragarinnal és zsírral, majd a tojással és mézzel összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, pici tejjel lehet segíteni rajta- nekem nem volt szükségem rá. Ha pedig nagyon ragacsos lenne, nagy csipet liszttel gyúrjuk át.

A tésztát 4 részre osztottam, lisztezett deszkán sorra tepsi méretűre nyújtottam, (kb. 28×32 cm), tepsi hátán kisütöttem. Addig sültek, míg barnulni kezdtek. Gyorsan sül, figyelni kell rá.

A krémhez előbb a cukorból karamellt készítettem: kis lángon hagytam felolvadni, időnként átkavartam. Mikor az egész cukor megbarnult, hozzáöntöttem a vizet, vigyázva, mert ilyenkor fröcsögni szokott. Hagytam elfőni, feloldódni a cukrot. Közben a tejben elkevertem a két pudingport. Mikor a karamell teljesen feloldódott, beleöntöttem a pudingot-tejet, s kavargatva sűrűre főztem. A vajból 5 dkg-ot még forrón hozzákevertem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkevergettem. Mikor már nem meleg, összekevertem a többi, előbb szétnyomkodott vajjal. 

A krémet 4 részre osztottam, s megtöltöttem a lapokat, a tetejét is lekentem és darált dióval szórtam be.

Másnapra átpuhult és könnyedén lehetett szeletelni.

A karamellel engem meg lehet vesztegetni- ezért a rajongás e süti iránt. S nem csak a krém miatt, a mézes lapok jól megpuhulnak, s a rétegek együtt kellemes összhatást adnak. 

Hogyan tovább? Alma leveles tésztában

 Nem szoktam kibeszélni a munkámat. Annyit róla, hogy már korábban megfordult a fejemben, hogy felmondok, de amikor komolyra fordult volna, elbőgtem magam. Így maradtam. Talán az a baj vele, hogy mindent nagyon a szívemre veszek, így folyamatosan hurcolok magammal valami plusz terhet. Nem tudom nem hazahozni a munkát. Elsőseim voltak, "csak" tizenkilenc, s persze annyiféle gyerkőc. Nagyon tudom szeretni őket, a legvásottabbat is. Szeretek tanítani, erre vagyok berendezkedve. Teljes gőzzel toltam végig a tanévet, ez abból is látszik, hogy alig írtam a blogra. Estére, mikor időm lett volna rá, már gondolkodni sem akartam. A tanév végén pedig hoztak egy döntést, ami az igazságérzetemet ugyancsak felzaklatta. Két hétig tipródtam, közben gyakran elsírtam magam, itthon meg diadalmasan böködték az oldalamat a "mondj már fel" jeligével, de ez a lehetőség sem nyugtatott meg. Hogy hagyjam cserben a kis leendő másodikosaimat? Miközben a termemben pakoltam ki a szekrényemet és sok mindent kidobtam, született a köztes ötlet: csak részmunkaidőben vállalom a következő tanévet, s közben eldöntöm, mit is akarok csinálni. Valamit biztosan. 

Most, hogy nyakunkon az újabb tanév, a nyugtalanság is megjelent- azzal zárta beszélgetésünket amúgy csupaszív és nagyon laza Igazgatónk, hogy őszig még sokminden változhat. Ebben biztos voltam, és vagyok- csak nem számomra előnyösen. Szóval egyáltalán nem lelkesen indulok neki ennek a tanévnek... De a részmunka mellett fennmaradó időt szeretném a blogra, blogokra szánni. A többes számról később. S majd a gyakorlat eldönti, ezúttal mennyire áll közel hozzá az elmélet. S ha már kipanaszkodtam magam, keresek egy receptet is hozzá.😀Végiggörgetve a korábbi fotókat, egy egyszerű, mutatós és nagyon finom sütire esett a választásom:

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 4 nagyobb alma
• 3-3 evőkanál cukor és darált dió
• 1 tojás

Így készült:

A leveles tésztát kinyújtottam, ujjnyi csíkokra vágtam. A diót és cukrot összekevertem. 

Az almákat megmostam, úgy 1 cm-es karikákra vágtam. A magházas részt hegyes késsel kikanyarítottam, hogy a közepe lyukas legyen.

Egy-egy csík tésztát áttekertem az almaszeleteken, a tészta végét mindig a lyukon "átfűzve". Felvert tojással lekentem, a diós-cukros keverékbe megmártottam, így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Már hetekkel ezelőtt megírtam a bejegyzés panaszkodós részét- s még mindig azon gondolkodom, közzétegyem-e. Az én nyűgöm, én döntésem, s annyira van köze a bloghoz, hogy ennek következtében szeretnék több időt szánni rá. S elindulni valamerre, ami eldönti, hogyan tovább...

Józsi szelet

 Küzel egy éve írtam ezt a bejegyzést. Csak a fotókat nem csatoltam hozzá, most keresgéltem ki. A nyár idén is ugyanúgy elrepült, ma kezdjük a munkát. Sógorom ugyan jó kedvében volt, a hétvégét együtt töltöttük, a kókuszos sütit viszont egész biztosan most sem veti meg. Közeledő születésnapja tájékán kiderül. 😃Jöjjön akkor az egy éves iromény, fotókkal kiegészítve:

Észre se vettem, csak eltelt a nyár. Elég mozgalmas volt- talán épp ezért. A sütésre továbbra is megragadok minden alkalmat, a fotózást viszont igencsak hanyagoltam. Ma délután kivételt tettem- igaz, csak a telefont vettem igénybe. 

Szombaton készült a süti maga alatt lévő Sógoromnak jobb pillanatok szerzése céljából. Remélem, sikerült. S azért Józsi szelet, mert neki kreált kókuszos süti már kapott Öcsi szelet nevet, így most a becsületes nevére kereszteltem az újabb kókuszos sütit. 

Hozzávalók:

A kakaós laphoz:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• pár csepp vaníliaaroma
• 40 dkg liszt
• 1 csipet só
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

A diós laphoz:

• 5 tojásfehérje (maradék)
• 5 evőkanál cukor
• 12 dkg darált dió
• 2 evőkanál liszt

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 10 dkg kókuszreszelék+ 2 evőkanálnyi a tetejére
• 15 dkg cukor+ 2 evőkanállal
• 25 dkg vaj/margarin

Így készült:

A diós laphoz az fehérjéket a cukorral keményre vertem. Belekerült a dió és a liszt. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon enyhe pirulásig sült.

A kakaós laphoz előbb a tojásokat kevertem a el a cukorral, majd ebbe elkevertem a mikróban kissé megolvasztott margarint. Belekerült a liszt, sütőpor, só, kakaó, végül a tej. A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem. 

A krémhez a tejből, pudingporból, 2 evőkanál cukorból pudingot főztem. Mikor besűrűsödött, a kókuszreszeléket is belekevertem, ezzel is főztem úgy fél percig.

Kevergetve hagytam kihűlni. Közben a vajat a 15 dkg cukorral elkevertem, s kanalanként belekerült a kihűlt puding.

Összeraktam a sütit: kakaós lap, fele krém, diós lap, krém másik fele. Tetejét kókuszreszelékkel szórtam meg, illetve kevés aranyszínű szórócukor is került rá.

Dióhabos lekváros süti

 Az elmúlt hétvégén itthon volt Fiúnk. Pünkösd óta nem tett látogatást minálunk, így különösen vártuk. De kicsit pótolja a hosszasabb távollétet azzal, hogy holnap is jön. Igaz, csak egy napra, közeli egyetemi meg baráti programok között szakít ránk is kis időt. No és ha már itthon volt, előtte másfél napra bevettem magam a konyhába. A kelt sütiktől maradt tojásfehérjék felhasználása végett készült ez a süti: 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• 15 dkg zsír
• 1 csipet só
• 1 sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 6 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• fél citrom kicsavart leve
• 20 dkg darált dió
• 1 üveg lekvár (szilva)

Így készült:

A tésztához a lisztet, sütőport, sót, cukrokat elvegyítettem, majd hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Ha kemény lenne, még kevés tejföllel lehet javítani rajta.

Míg elkészül a töltelék, letakarva hagytam a tésztát pihenni.

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukor fokozatos hozzáadásával kemény habbá vertem. A citromlé is belekerült kanalanként, közben tovább vertem a habot. Ha kész, fakanállal óvatos mozdulatokkal elvegyítettem benne a darált diót.

A sütőpapírral bélelt tepsibe (28×34 cm-es) beleigazítottam a tésztát- előbb nagyjából kinyújtottam, majd elnyomkodtam, hogy végigérjen. Rákentem a lekvárt, erre került a dióhab.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a teteje láthatóan megpirult- kicsit jobban, mint az enyém, mert még sülhetett volna pár percet.

Két hibája is lett a sütinek: nekem túl édes lett, a habba elég lett volna kevesebb cukor is. De lehet, csak azért, mert elég kevés cukrot használunk, például gyümölcslevesbe sem teszek már, csak amennyi van a befőttben, ha abból készül, a kávét, teát is nélküle iszom. A másik vétkem, hogy egy leheletnyivel hamarabb kivettem a sütőből, mint kellett volna- az alja igencsak határeset volt a nyers és megsült között. Ez nem az a tűpróbás süti, a teteje alapján ítéltem meg- kicsit sötétebbre kell sütni. De elfogyott, így legalább még a szokottnál is puhább lett. 

A fotózásnál beállt Hédi is- Ő rendezte el, a fotók egy részét is ő készítette. Családi vállalkozásben is lehetne csinálni: Leányzó a dizájner, mérnökként, párja az informatikus, Gergő a folyamatok szakértője mikrobiológusként, Férjem pedig megépíti, ki-be-össze-meg-szétszereli, amit szükséges. Én kimaradtam: csak sütök-főzök.😁