Pasta alla Norma...

azaz szicíliai padlizsános tészta.
Augusztusban még nem jelentkeztem. Nyaralni voltunk. No nem mostanáig, már több, mint egy hete, hogy itthon vagyunk. Nem mintha nem bírtuk volna még elviselni! :-)
Hosszú útra vállalkoztunk. Fiam még középiskolás korában részt vett egy három napos szicíliai kiránduláson. Élményekkel telis-tele jött haza, és sok-sok csábító fotóval, mesélni valóval. Idén nyáron nekünk is kijutott a jóból 10 napra- de ez is kevés volt. Vissza kell még mennünk. Az előre kinézett, közelben lévő látnivalókat sem tudtuk mind megtekinteni. Gyönyörű, másféle világ, azt látni kell. A folyamatosan füstölgő Etna alatt, tengerparthoz közel, citromfák között volt a szállásunk, innen csatangoltunk ide-oda. Persze leginkább délután, a nappali hőség nem kedvezett céljaink megvalósításának.
Leginkább főztünk magunknak, de ettünk étteremben is. Mindhárom alkalommal pizzára esett a választásunk, mert abból volt a legnagyobb választék, viszonylag olcsó volt, s amit meg szerettünk volna kóstolni, épp nem volt az étlapon. Az lett volna a padlizsános tészta. A pizzájuk nem finomabb, inkább más, mint a nálunk kapható. Mindig másmilyent kóstoltunk, a csúcs a sült krumplival telepakolt volt. De volt mézes, pisztáciás, rukkolás. Mind finom volt, a számunkra különleges voltuk ellenére.
S ha már nem sikerült megkóstolni a vágyott tésztát, elkészítettem itthon, nem sokkal azután, hogy hazajöttünk. Több receptet végigböngésztem, végül ebből inspirálódtam. Az eredeti, ott készült biztosan más, bár az általam készített is ízlett mindenkinek. Én nem vagyok tésztapárti, de a család kedvéért ezután is készíteni fogom. Mert kérték. :-)

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 evőkanál olívaolaj
• 2 közepes padlizsán
• 1 konzerv darabolt paradicsom 
• só
• oregánó, bazsalikom
• 50 dkg tészta
• mozzarella/ricotta (én sós ricottát használtam)

Így készült:

A hagymát és fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon üvegesre pároltam.

Közben a padlizsánt megpucoltam, felkockáztam. A hagymához adtam, sóztam, s fedő alatt hagytam párolódni. Sűrűn meg kell kavarni, mert képes odaégni- a padlizsán az összes olajat felissza. De nem kell alá többet tenni. 

Mikor a padlizsán majdnem puha, ráborítottam a paradicsomkonzervet, apróra vágott oregánót és bazsalikomot adtam hozzá és összefőztem.

Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, nem egészen puhára.

Leszűrtem, a raguhoz kevertem.

Tűzálló edénybe tettem, tetejére sajtot morzsoltam, néhány bazsalikomlevél is került rá,  s 190 fokos sütőben összesütöttem.

Nem bonyolult, és tényleg finom zöldséges tésztaféle. Amúgy én nem lennék jó olasz, minden nap tésztát enni... De a sok zöldség és édesség tetszik a konyhájukban. Az antipasti is ízlett, a másik jellegzetes ételük, az arancini- töltött, rántott rizsgolyó- viszont nem lett a kedvencünk. Paradicsomos-sajtos töltelékű volt, talán másféle jobban ízlik... S miközben ettük, ki is találtuk a saját verziónkat, amit tesztelni is fogunk.

Mikor jutunk el megint? Jó kérdés, de máris nekifogtunk gyűjteni rá! 😀

Ezért érdemes:

Az ott már Szicília

Messina a kompról

A középső házban laktunk

Az Etna távolról

Kilátás

Acicastello

Acireale

Pantalica nekropolisza

Etna közelebbről

Taormina, a kedvencem

Isola Bella

Siracusa

2021. április 13.

Újabb adag pasta alla Norma, ezúttal parmezán jellegű sajttal készült:

Padlizsánkrém

Azaz vinetta. :-)
Erdélyben széles körben használták-használják, Magyarországon kevésbé. Pedig érdemes beiktatni az étrendbe, sok finomság készülhet belőle. Meg aztán egészséges is, egészségesen elkészítve persze. Régen csak krém és zakuszka készült belőle, később rántottuk is. Azóta még több módon teszem a család elé, egyik-másik a gyerekek tetszését is elnyerte. Mert a csacsik krémnek nem eszik meg. Én és Férjem mai napig rajongunk érte. Ha hazalátogatunk, ott is rendszeresen megkínálnak vele, hazai ízekkel kedveskedvén.
Nem mindenhol ugyanúgy készítik, én Anyukámtól így tanultam, persze másképp elkészítve is szívesen megeszem.
Az első lépés a padlizsán megsütése. A legjobb parázson, vaslemezen, akkor van egy kis füstös íze is, de ha nincs erre mód, tűzhelyen is sülhet, serpenyőben, minden oldalára forgatva, míg az egész jó puha lesz, s össze is esik. Sütőben is hallottam sütni, ezt én sosem próbáltam. Még melegen le kell húzni a héját, s hagyni lecsöpögni a levét. Rendszerint nagyobb mennyiséget sütünk -ezt Apósom szokta, odakint-, s bekerül egyszer elkészítendő adagokban a fagyasztóba. Télen meg előszeretettel járunk rá.
Ezúttal is a mélyhűtőből került elő a kenyérre kenni való:

Hozzávalók:

• 3 közepes méretű padlizsán
• 2 nagy fej hagyma
• 1 dl olaj
• só, bors

Így készült:

A padlizsánt megsütjük, megpucoljuk.

A hagymát megpucoltam, felkockáztam, s az olajon mokkáskanálnyi sóval puhára pároltam.

Hagyom hűlni, majd a padlizsánnal összekeverem, kevés borsot teszek hozzá. Botmixerrel szoktam pépesíteni. Ha szükséges, még sózom.

Régen műanyag, erre a célra készített késsel lapítón -deszkán- vágta Anyukám apróra, gyors mozdulatokkal. A szintén apróra vágott hagymával és olajjal alaposan elkeverte. Így más az íze, de tényleg. Apukám így, kissé darabosan szerette igazán. De én már a kényelmesebb megoldást választom. 

Ezt a krémet még lehet dúsítani majonézzel- jót tesz neki, lágyabb ízű lesz. Van, aki nyersen teszi bele a hagymát, vagy fokhagymával ízesíti- ízlés, megszokás kérdése.

Olvastam már vitát arról, hogy milyen is az igazi erdélyi padlizsánkrém. Nekem ez az igazi! 😊

Rakott spagetti padlizsánnal

Egy újabb recepttel bővült a gyerekek által is kedvelt padlizsános ételek száma. Nem szeretik krémnek meg rántva- szerintem már csak azért sem-, de hasonló ételekben igen. Meg aztán ha hús is van benne, főleg a pasik részéről, csakis jó lehet. 😉
Hasonlóan szoktam rakott spagettit készíteni, most ráadásnak a rétegek közé elősütött padlizsánkarikák is kerültek.

Hozzávalók:

• 2 padlizsán
• 1 nagy fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• 60 dkg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só, bors, paprika
• 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
• oregánó, bazsalikom, kakukkfű
• 50 dkg spagetti
• 30 dkg sajt 

Így készült:

A padlizsánokat megmostam, héjastul kisujjnyi vastag szeletekre vágtam. Száraz serpenyőben kis lángon mindkét felén puhára sütöttem.

A hagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, borsoztam. A házi ételízesítő is belekerült. Morzsásra pároltam. Fűszereztem paprikával, zöldfűszerekkel- mindegyikből 1-1 kanálhegynyit tettem-, majd a paradicsommal összefőztem.

A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem.

A sajtot lereszeltem.

Tepsibe rétegeztem a hozzávalókat: spagetti, hús, padlizsánkarikák, s újra spagetti, hús, padlizsán.

A tetejére szórtam a reszelt sajtot és 190 fokos sütőbe tettem. Addig maradt, míg a sajt a tetején megpirult.

Melegen csúsztak szét a rétegek, nem lehetett ilyen szeletet mesterkedni belőle, ez csak kihűlés után sikerült. Akkor is csak így. S bár nem túl szép étel, de igen finom. Nekünk legalábbis ízlett. 

Érdemes szeretni a padlizsánt, sok vitamint, nyomelemet, antioxidánst tartalmaz. A fogyókúrás étrendbe is beilleszthető. A fenti recept is, spagetti nélkül! 😉

Húsgolyók padlizsánkarikán, spagettifészekben

... paradicsomszósszal locsolva, sajttakaró alatt. :-)
Egy török receptvideóban láttam ezt az ételt. Vagyis hasonlót. Mert ugyan semmit nem értettem belőle, de az elkészítés folyamata sokat elárult s megjegyeztem magamnak. Alkalomadtán el is készítettem. Kicsit időigényes ugyan, de néha miért is ne? Úgy gondoltam, minden alkotóelemét szeretjük, együtt sem lehet olyan rossz! Nem is volt.

Hozzávalók:

• 2 ducibb padlizsán

A húsgolyóhoz:

• 60 dkg darált hús
• só, bors
• 1 fej hagyma
• 2-3 szelet kenyér
• 3 gerezd fokhagyma
• pirospaprika
• 2 tojás
• olaj a sütéshez

A paradicsomszószhoz:

• 1,5 dl sűrített paradicsom
• só
• bors
• oregánó, bazsalikom

Továbbá:

• 20-25 dkg spagettitészta
• annyi vékony sajtszelet (trappista), amennyi húsgombócos fészkünk lesz
• kevés olívaolaj

Így készült:

A darált húsból a hozzávalókkal összegyúrva (a kenyérszeleteket vízbe áztatva, majd kicsavarva adtam hozzá, a hagymát apróra vágva, a fokhagymát összezúzva) gombócokat formáztam, kisebb tojásnyi méretűeket. Kevés olajban mindkét felét pirulásig sütöttem. 

Közben az ujjnyi szeletekre vágott (alaposan megmosott) padlizsánt száraz teflonserpenyőben kis lángon megsütöttem. Nem kell megpirulnia, csak addig süljön -mindkét fele- míg könnyedén belefut a villa.

A paradicsomszószhoz a hozzávalókat összekevertem. Sót épp egy nagyobb csipetnyit tettem hozzá, hogy ne legyen teljesen sótlan.

A spagettit sós vízben kifőztem, leszűrtem. Én kifőztem az egész csomaggal, de több, mint fele megmaradt.

Egy olívaolajjal vékonyan kikent tepsi aljára raktam a padlizsánkarikákat. Mindegyikre igazítottam egy, villa segítségével feltekert spagettifészket, ennek közepébe belenyomtam 1-1 húsgombócot. Kiskanálnyi paradicsomot tettem rá, a tetejére 1-1 sajtszeletet.

Sütőbe tettem, s addig hagytam bent, míg a sajt alaposan ráolvadt, illetve enyhén pirulni kezdett.

Nekünk ízlett, mindenki elégedett volt a vacsival. Laktató is, nekem bőven elég volt egy fészek belőle. Túl gyakran biztos nem fog készülni, már a macerássága miatt. 

A padlizsánt nem szoktam meghámozni, mikor hasonlóan készül (krémbe azért nem kerül bele a héja), egész puha lesz a lila külseje is, simán megehető. 

Rántott padlizsán

Egyik első -de az is lehet, legelső- közös konyhai ténykedésünk a Nővéremmel rántott padlizsán készítése volt.
Egész gyerekek voltunk még. Nővérem barátnőjénél voltunk, akik néhány házzal odébb lakó Nagymamájuknál időztek többnyire. Épp padlizsánt rántottak, amit Anyukám sosem készített. Ízlett, s közben az elkészítés módját is ellestük. Hazamenvén neki is láttunk. Persze ehetetlen lett. Láttuk mi, hogy mindenfélébe beleforgatták, így tettünk a só esetében is. Anyukám hazatérvén nevetett próbálkozásunkon. Azóta meg csak beszórom sóval! :-)
Még mindig szeretem ezt az ételt, de csak én egyedül. Így ha cukkinit rántok a családnak, magamnak egy padlizsánt készítek. Frissen a legjobb, akkor még roppanós, de másnap is rájárok.

Hozzávalók:

• padlizsán
• só, bors, paprika keveréke
• tojás
• liszt
• zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Így készült:

A padlizsánt megpucoltam. Nem túl vékonyra, úgy egy centi vastag szeletekre vágtam. Tányérra rétegeztem, közben mindegyik szeletre szórtam egy-egy nagyobb csipetnyit a só-bors-paprika keverékéből. 

Másik tányérban felvertem a tojást csipet sóval. Pici tejet is szoktam tenni hozzá, úgy egy evőkanálnyit egy tojáshoz. 

A lisztet és zsemlemorzsát is odakészítettem.

A szokásos módon lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgattam a szeleteket.

Serpenyőben ujjnyi olajat melegítettem, s kis-közepes lángon aranybarnára sütöttem mindkét oldalukat.

Nem írtam mennyiségeket, a padlizsán mérete, száma határozza meg a többit. 

Elég hamar megpuhul sülés közben, mikor a villa könnyedén belefut, akkor belülről már jó. De azért ne süssük nagy lángon, adjunk neki időt átpuhulni. 

"Pizzás" padlizsánkarikák

Gyerekkorunkban sokszor ettünk padlizsánt. Kizárólag krémnek elkészítve, no meg zakuszkába került még. Szerettük, sőt mai napig nagy kedvenc mindkettő, a gyerekeim meg nem eszik meg. Aztán elkezdtem próbálkozni másféleképpen elkészíteni, hátha-hátha. Lecsóba csempészve nem volt sikeres próbálkozás, viszont muszakába vagy paradicsommal rakva ízlett nekik. Most egy újabb változatot próbáltam ki, pizzaszósszal megkenve és jó sok  reszelt sajttal megszórva. Így is szerették! :-)

Hozzávalók:

• 2 ducibb padlizsán
• 1 kis üveg sűrített paradicsom
• só, bors
• paprikakrém (csípős)
• oregánó, bazsalikom, kakukkfű
• reszelt trappista (25-30 dkg)
• kevés olívaolaj

Így készült:

A padlizsánt megpucoltam, teflonserpenyőben (olaj nélkül) mindkét oldalát sütöttem addig, míg megpuhult.

A sűrített paradicsomot elkevertem a fűszerekkel. Kicsit jobban megsóztam a szokottnál, mert a padlizsánra nem került só.

Egy tepsit vékonyan kikentem olívaolajjal, belepakoltam egymás mellé a padlizsánkarikákat. A fűszeres paradicsomszósszal megkentem, jó sok reszelt sajtot pakoltam rá.

Sütőbe, grill alá tettem, s addig hagytam benne, míg a sajt szépen rápirult. 

Nem fért bele az összes egy tepsibe, így két részletben készült. Míg sült a második, az elsőt el is pusztítottuk! :-)

Férjuram, egy fotón meglátva magát, úgy gondolta, nem ártana néhány kilótól megszabadulnia. Mi tagadás, mióta megnősült, jó 20 kilóval gyarapodott, amiről persze, hogy én tehetek. Nyaranta le szokta adni, amit télen felszed, de most valahogy megmakacsolták magukat azok a pluszkilók. Mivel egész nap mozog -ront, bont, visszaépít-, sportolásról hallani sem akar, amit meg is értek. Így nem marad más, a kalóriákat kell megvonni. Ezért próbálok legalább vacsorára olyasmit készíteni, ami nem dúskál szénhidrátba. Sőt, nem is sütök annyit az utóbbi időben! :-)