Káposztás galuska...

... azaz nokedli.
Ha tészta, akkor nekem határozottan a káposztás a kedvencem. Mégis ritkán készítek, mert... tudomisén, a gyerekek nem eszik meg, és időigényesebb, mint egy túrós tészta. Tényleg, annak idejét sem tudom, az mikor készült utoljára. Szóval, mikor még itthon volt Gergő, említettem neki a káposztás tésztát, hogy én igencsak szeretem, s kéne készítsek, hátha ezt is megszeretné, mint annyi más ételt, mióta maga ura (majdnem). Akkor nem került rá sor, de néhány napja elővettem a kamrából a fej káposztát, ami egy hónapja körül vár felhasználásra. Nem volt itthon tészta- így a galuska mellett döntöttem. Amivel valahogy úgy vagyok, mint a palacsintával, nem szeretem készíteni. Mert sok vele a mosatlan. De azért most nekirugaszkodtam, s két napra való második fogás lett belőle, gyümölcsleves mellé.



Hozzávalók:
A káposztához:

  • közepes fej káposzta fele
  • 3-4 evőkanál olaj
  • csapott mokkáskanálnyi bors (illetve ízlés szerint)
A galuskához:
  • 50 dkg liszt
  • 3 tojás 
  • víz
  • só és víz a főzéshez
Így készült:
A káposztát lereszeltem. Kevés olajat tettem alá, sóztam és kis lángon, fedő alatt párolódni tettem. Sűrűn meg kell kavarni, mert hajlamos odaégni. Ha picit odakapódik, nem is baj, jobb íze lesz a káposztának. Addig kell párolni, míg megpuhul és kicsit megbarnul. Ha kész, ízlés szerinti mennyiségű borsot teszünk rá.
A galuskához a liszthez ütöttem a tojásokat, s annyi vizet öntöttem hozzá, hogy sűrű, még éppen keverhető tésztát kapjak. Simára kevertem.
Bő vizet tettem főni, teáskanálnyi sóval. Nokedliszaggatóval beleszaggattam a tésztát, igyekeztem gyorsan, közben át-átkevertem a vízben, hogy ne tapadjanak össze. Mikor az összes benne volt, még egy percig főztem (kis lángon) s szűrőbe öntöttem, hideg vízzel átöblítettem, lecsepegtettem.
Összekevertem a káposztával.
Tálaláskor még szórhat rá borsot, aki fűszeresebben szereti.
Nálunk nem lát cukrot a káposztás tészta. Így szoktuk meg, így szeretjük. Leányzó is megkóstolta, életében először- azt mondta, nem rossz, de nem lesz a kedvence. Pedig nagyon finom tud lenni! Így galuskával is- ahogy mi neveztük a nokedlit- ízlett. Azért az is emeli a finomsági szintet, ha a káposzta mennyisége megközelíti a tészta mennyiségét. Azaz jóóó sok legyen  a tésztán a káposzta! 😀




Marcipános-lekváros mézes püspökkenyér

Ugyan hazahoztam egy csomó munkát hétvégére, de úgy döntöttem, inkább pihenek. Mert megérdemlem. Hosszú, rohanós, kapkodós, szellemileg is fárasztó hét van mögöttem. Egy kis lustálkodás (ami nem teljesen valósul meg, mert vannak állandó vasárnap délutáni sulis tennivalók)ára ugyan az lesz, hogy sűrűbb lesz a következő hetem, de kell egy kis semmittevés is. S közben írogatok. Ugyan még nem tudom, épp miről, mert az utóbbi két hétben még le sem fotóztam, amit sütöttem. Keresek valami régebbit, van bőven elmaradt recept.
Karácsonyig lapoztam vissza a fotók között.
Egy lengyel sütemény látványa inspirált, mely elkészítése igen hosszadalmas. Jóval karácsony előtt kezdik el összeállítani, s naponta át kell keverni, vagy valami hasonló a menete, ahogy a fordító néhol vicces szövegét értelmeztem. De mindjárt leegyszerűsítettem, nagyon is, mert csak egy kavart sütemény az alapja, amit aztán marcipánnal és savanykás vadszilvalekvárral  töltöttem meg. És csokival vontam be.


Hozzávalók:
A tésztához

  • 3 tojás

  • 20 dkg cukor
  • 3 evőkanál méz
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 1 mokkáskanál mézesfűszer
  • 40 dkg liszt
  • 2 evőkanál kakaó
  • 2 dl olaj
  • 2 dl tej
Továbbá:
  • 20 dkg marcipán
  • 1 üveg szilvalekvár
  • 10 dkg étcsokoládé+5 dkg vaj a tetejére
Így készült:
A tojást elkevertem a cukorral és mézzel, majd hozzáadtam lisztet, szódabikarbónát, kakaót, mézesfűszerkeveréket és olajat. Simára kevertem, majd több részletben elkevertem a tejjel.
A kész masszát két kikent püspökkenyérformába borítottam.
180 fokon sütöttem, tűpróbáig. Elég sok idő kell neki, közben vissza is vettem a hőfokot, mert már a teteje alaposan megsült, de a beleszúrt tűre még ragadt a nyers közepe.
Mikor megsült, hagytam kihűlni. 
A felpúposodott tetejét levágtam, majd éles késsel vízszintesen négy lapot vágtam belőle.
A marcipánt porcukorral szórt deszkán kinyújtottam akkorára, hogy két részre vágva akkora legyen, mint a sütink.
Az alsó lapot lekvárral kentem, erre került a következő lap, majd a marcipán, megint lap, lekvár s az utolsó lap.
Mikor mindkét püspökkenyeret összeraktam, gőz fölött felolvasztottam a csokit a vajjal, s bevontam vele a sütik tetejét.

Édeskés-savanykás, puha süti lett. 
A tésztája ugyanaz, mint ezé a sütié, csak ezúttal más formában sült.
No, ennyi volt a "pihenés", munkára fel! 😀 

Lapótya

 Kenyértésztából készült, száraz serpenyőben, még régebben gondolom kályha tetején. Vastagabbra sütötték, mint a lángost, lapjában szét lehetett tépni, s a lyukacsos, puha, gőzölgő belsejét megkentük hideg tejföllel, úgy ettük. Ízemlék... Amit próbálok visszahozni, mondanom sem kell, hogy sikertelenül. Pedig élénken él bennem a látvány és íz is, de lehet, nem kéne erőlködni, az maradjon meg emléknek, az visszahozhatatlan, s amit én sütöttem, az a jelen- vagy inkább közelmúlt- általam készült terméke, amit talán sok év múlva az én gyerekeim próbálnak meg feleleveníteni.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 1 csomag élesztő (5 dkg)
  • 2 teáskanál só (közepesen púpos)
  • víz
A lisztet elvegyítettem a sóval, mélyedést készítettem bele, ebbe meleg vizet öntöttem, belemorzsoltam az élesztőt, s kevés lisztet is keverve hozzá, hagytam felfutni.
Mikor jó habos, dagasztani kezdtem, s közben annyi vizet adagoltam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tésztánk. Mint a kenyértészta- nem nagyon kemény, de nem is elterülősen lágy. Úgy tanultam, hogy addig kell dagasztani, míg a tészta elválik az edény oldalától, s a kezünkhöz sem ragad. Ez lisztfüggő is, meg türelemfüggő is. (Persze géppel is lehet dagasztani, néha én is bevetem, bár szeretek dagasztani.)
Letakarva, kevés liszttel beszórva a tetejét hagytam megkelni.
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, nagyobb öklömnyi gombócokra osztottam- 8 részre.
Mindegyiket kerek lappá nyújtottam-húzkodtam. Rövid ideig pihentettem, majd száraz  -azaz zsiradék nélküli- serpenyőben mindkét oldalán szép pirosra sütöttem.
Tejföllel megkenve ettük, mint régen.

A lapótya végül is nem más, mint lángon sütött lapos kenyér. Amiből kenyérsütés során, a megkelt tésztából elcsent darabból sütöttek néhányat. Régen.
Most csak erre a célra dagasztottam. Lehet, a kovász hiányzik, lehet... mindegy is, ez is finom volt, ha nem is olyan, másképp jó. Legalább általa kicsit visszaemlékeztünk a régmúltra... Mint ahogy egyre gyakrabban, ahogy telik az idő. 


Csokis-babapiskótás süti

Valamilyen nagyon csokisat is terveztem sütni karácsonyra, de minden megnézett receptet elvetettem valamiért. Aztán, ahogy lenni szokott, alkottam egyet. Kávét is csempésztem bele, hogy még jobb legyen az összhatás.


 Hozzávalók:

  • 7 tojásos  kakaós piskóta (2 evőkanál lisztet 1-1 evőkanál kakaóra és őrölt kávára váltottam)
A krémhez:
  • 7 evőkanál rétesliszt
  • 7 dl tej
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 18 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
  • 2 evőkanál kakaó
Továbbá:
  • 20 dkg babapiskóta
  • 2 dl főtt kávé
  • 10 dkg csoki+ 2 evőkanál olaj a tetejére
Így készült:
A szokásos módon sütött piskótát kihűlés után vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet is és kis lángon, állandóan kevergetve sűrűre főztem. Azon forrón beleaprítottam a csokit, s kevergettem, míg felolvadt.
A pépet hagytam kihűlni, közben mindjárt-mindjárt megkavartam.
A vajat elkevertem a cukorral, belekanalaztam a kihűlt pépet. Végül elkevertem benne a kakaót is.
Fele krémet az alsó piskótalapra kentem. Egyenletesen kiraktam a kávéba mártott babapiskótával -nem áztatott, csak épp mindkét oldalát belemártottam-, erre kentem a krém másik felét.
Befedtem a másik lappal.
A csokit gőz fölött az olajjal együtt felolvasztottam, s bevontam vele a süti tetejét.

Jó csokis lett, s enyhén kávés. Meg nagyon krémes, szerettem.




Rakott karfiol-brokkoli

Nem manapság írtam meg ezt a bejegyzést, de végigolvasva, szinte ma is aktuális. A fogyás nem jött össze, inkább a beletörődés, hogy csak úgy nem mennek le azok a kilók. Több sem lett, de kevesebb sem.

Férjuram elhatározta, hogy néhány kilótól meg szeretne szabadulni. Ez a néhány úgy 10 kg. Egye fene, nekem se ártana, ugyanis kicsit megdöbbentem, mikor tavaly nadrágszíjjal hordott nadrágom anélkül is jó rám. Több mozgás? Egész nap mozog, ront-bont, aztán visszacsinálja. Én is talpon vagyok reggel fél 8-tól 5 órán keresztül. Aztán tovább is néha. Már felvetettem, hogy jó lenne egy lépésszámláló, mert kíváncsi vagyok, hány lépést teszek meg oda-vissza az iskolában egy nap alatt. Aztán este kinek van már kedve még tornázni is, esetleg szaladgálni? Az amúgy se tenne jót a térdeinek. Marad a kevesebb kalória. Azaz kevesebb szénhidrát. Vettünk jó sok zöldséget, s a vacsora az volt ilyen-olyan módon elkészítve, néha husival. Párolt zöldség, saláta, sütőben sült zöldségek, miegymás. Két hét múlva rájött, hogy ahelyett, hogy fogyna, még többet mutat a mérleg. Feladta.
Ekkoriban vettük a karfiolt meg brokkolit is. Sütőben szerettem volna megsütni, de Leányzó rábeszélt, hogy inkább rakva készítsem el. Ez ugyan már nem fogyókúrás a rizs miatt, de ha már úgysem számít, akkor minek mindig törjem a fejem feleslegesen! :D

Hozzávalók:
  • 70 dkg darált hús
  • 1 nagy fej hagyma
  • pici olaj
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • só, bors
  • pirospaprika
  • kis doboz sűrített paradicsom
  • mokkáskanálnyi kakukkfű
  • 2,5 dl rizs + kétszeres mennyiségű víz
  • 15-20 dkg reszelt sajt
  • 4 dl tejföl
  • 1-1 kisebb fej karfiol és brokkoli
Így készült:
A karfiolt és brokkolit rózsáira szedtem, megmostam, sós vízben megfőztem, leszűrtem.
A hagymát apróra vágtam, olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam. Többször megkeverve morzsásra pároltam. Hozzáadtam a fűszereket, házi ételízesítőt, sűrített paradicsomot, majd a rizst és kétszeres mennyiségű vizet. Fedő alatt, kis lángon hagytam puhára főni a rizst.
Egy tepsi alját kiraktam fele karfiol és brokkoli rózsával, a nagyobbakat kisebbre szétszedve, ráborítottam a rizses húst, erre került a reszelt sajt, a karfiol-brokkoli másik fele, végül a tejfölt kentem el a tetején.
190 fokos sütőben addig sült, míg a teteje kissé megpirult.

Eddig paradicsomot nem tettem a rakott karfiolhoz, de jót tett neki, s a kakukkfű sem rontotta el. A sajt meg főleg nem! :-)
Amiből csak lehet, fagyasztok le Gergőnek, hogy még véletlenül se éhezzen. Ebből is akartam, de azt mondta, a karfiollal nem bírt megbarátkozni mindamellett, hogy az a jelszava újabban, hogy egy egyetemista ne válogasson. Így, mivel jó nagy adag lett belőle, három napig ettük. 
Korábban alaposan utánaolvastam, milyen ételek lefagyaszthatóak. Szinte minden, csak ne krumplis legyen, ne legyen tejes, majonézes. Én mindig nagy táska kajával indítom útjára, s meglepődtem, mikor mondta, hogy csak Ő használja a mélyhűtőt, három másik lakótársa nem. Én azt hittem, minden szülő azon töri a fejét, mi mindent főzzön, amivel túlél gyermeke két hetet. De ha rajtam kívül valaki mégis ilyen buzgó, "Lefagyasztható" címkével fogom jelölni az erre alkalmas ételeket, segítséget nyújtva ezzel sorstársaimnak. 

Sacher keksz

Fiam január elején ment vissza Szegedre. Kinéztem én egy-két útravalónak és néhány napra harapnivalónak megfelelő sütit, de valahogy sehogy sem akaródzott nekiállni sütni. Aztán egyik receptet két plusz tojás hozzáadásával átváltoztattam kanalas keksszé, s kavarás és tepsibe pakolás után már sülhetett is.
Ezt a receptet néztem ki. Biztos, az eredeti recept szerint is finom, de a variált változata sem lett rossz! 😋 Bár nem a legszebb süti, de egyszerűen elkészíthető és mindenkinek ízlett.

Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 30 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 1 evőkanál sárgabaracklekvár
  • 10 dkg aszalt sárgabarack
  • 10 dkg csokoládé
Így készült:
A csokit és az aszalt sárgabarackot kisebb darabokra vágtam.
A tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral és a mikróban megolvasztott margarinnal. Majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, kakaót, lekvárt, és összekevertem. Sűrűn keverhető masszát kaptam. 
Végül beleforgattam a csoki- és aszalt barackdarabokat.
Két kanál segítségével diónyi kupacokat formáztam, tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert kissé elterülnek.
180 fokos sütőben sütöttem, addig, míg a tetejét megnyomva már nem puha.

Nem száraz, roppanós keksz lett, inkább puha, morzsálódós. És finom. :-) 
Az eredeti recept szerint nyújtani és szaggatni kellett volna- így jóval időtakarékosabb, s a nyújtódeszkát sem kell elővenni.

Karamelles

Egyszerűen csak így neveztük ezt a sütit, amely a régi időkben szinte elmaradhatatlan kelléke volt az ünnepeknek. Anyukám gyakran megsütötte azokban az időkben, amikor divatba jött. Sőt, azután is, ez egyike azon sütiknek, amelyik nem merült feledésbe. Számomra ez volt a sütik sütije. Nagyon szerettem, s ma is a kedvencek között tartja magát. Én meg idejét sem tudom, mikor sütöttem. Egyszer néhány éve nekirugaszkodtam, kissé leegyszerűsítve készült el. Most a karácsonyi sütilista legelejére raktam, s kitartottam az elkészítése mellett. Csak a legvégén adtam alább az eredeti leírásból, ugyanis túlvertem a habot, nem mertem kakaót is keverni hozzá, így csak fehér maradt a teteje.
Nem is kellett receptet keressek hozzá, annyiszor készítettük annak idején, hogy kívülről tudom. A krémnél viszont lehet, hogy valamire nem jól emlékeztem, mert mire kihűlt a pép, olyan lett, mintha szivacsot daraboltam volna az edénybe. De géppel elkeverve a vajjal megfelelő lett.

Hozzávalók:
A piskótához:

  • 9 tojás
  • csipet só
  • 9 evőkanál cukor
  • 6 evőkanál liszt
  • 9 evőkanál darált dió
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 3 tojássárga
  • 2 csomag tejszínízű (vagy vaníliás) pudingpor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
Továbbá:
  • 10 evőkanál cukor a karamellhez
  • 3 tojásfehérje+10 dkg cukor a tetejére
Így készült:
A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval vertem fel, majd, mikor már majdnem jó, kanalanként hozzáadtam a cukrot, közben folyamatosan vertem. Mikor jó a hab, szintén a habverővel belekevertem a sárgákat, míg egyenletesen eloszlik. Ezután adtam hozzá kanalanként a lisztet, belevegyítve a sütőport is, végül a diót. A liszttel, a dióval óvatos mozdulatokkal kevertem, fakanállal, hogy ne törjön össze a hab.
Régen 3 fele osztva a masszát, külön sütöttük a 3 lapot, ami nem volt a legjobb megoldás, mert vagy nem sikerült egyenlően elosztani, vagy a végére összeesett a piskóta. Anyukám kezdte el egyben sütni, majd 3 fele vágni, én is ezt követtem.
Tehát kikent tepsibe simítottam a masszát (28×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem s tűpróbáig sütöttem. Nem nyitottam ki a sütő ajtaját, míg szépen meg nem pirult a teteje a piskótának, nehogy összeessen.
Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam.
A krémhez a tojássárgákat a pudingporral és kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet is. Kis lángon, állandóan kavargatva felfőztem. Mikor kezd sűrűsödni, előbb összecsomósodik a massza, a tojássárgás krém mindig ezt csinálja. De tovább főzve szépen kisimul.
Kavargatva kell hagyni kihűlni. Kihűlve nagyon darabos lett, lehet, 7 dl tejben kellett volna főzni. 
A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, géppel habosra keverve.
A karamellhez való cukorból 5 evőkanállal kis lángon világosra olvasztottam, s mikor már egynemű, lassan csorgatva, közben kanállal elkenve az alsó lapon elosztottam. Nem fedi be teljesen, de lehetőleg mindenhova jusson belőle. A másik 5 kanál cukrot felolvasztva a második lapon kentem el. A harmadik üresen marad.
Mikor kihűlt a karamell, az alsó,karamelles lapra rákentem fele krémet, rátettem a másik megkent lapot, erre került a krém másik fele, majd a harmadik lappal befedtem. Erre kerül majd a hab.
A 3 tojásfehérjét felvertem, előtte edényben vizet tettem melegedni, olyanba, amilyenbe beleillik a habos edény. A fehérjékhez adtam a cukrot, s innentől gőz fölött vertem. Addig, míg jól megkeményedik a hab, illetve két ujjunkkal csippentve belőle, ujjunkat szétnyitva szálat lehet húzni. 
Rákentem a tetejére, s másnapig hidegre tettem a sütit.
A hab egy részébe kakaót kéne keverni, s ezzel cifrázni a tetejét, ez most elmaradt.

De hosszú lett a leírás! Annyira nem is bonyolult, de elég időigényes, ez tagadhatatlan. És sok cukor van benne. Viszont nagyon finom! Másnapra a karamell megolvad a lapok között, de ha mégsem, úgyis finom, legalább ropogni fog. Ez a süti fogyott el a leghamarabb- nem véletlenül.😊

Hidegtál

A sütik mellett az előételekkel is szeretek babrálni nagyobb vendégeskedések alkalmával. Azokban is sok a lehetőség, végtelenféleképpen lehet variálni. Van néhány kedvenc, ami szinte mindig szerepelteti magát. Például fasírt így vagy úgy mindig van a kínálatban, rántott hús is gyakorta valamilyen formában, töltött tojás meg sajtfélék. No meg valamilyen saláta. A többi meg... mikor mi. Ezúttal a néhány előre kinézett ötletet a menet közben adódott lehetőségek is bővítették.

Mi van rajta? Töltött fasírt, ami így készül nálunk. Ezúttal egy rúd sajttal (krémfehér sajt) lett töltve, kettő meg reszelt főtt tojással és sajttal. Mellette töltött tojás, ami régi családi recept, elmaradhatatlan ünnepi kellék. Aztán sajtgolyó, tojáskrémmel töltött sonka, megint fasírt és végül a maradék töltelékekkel megkoronázott retekkarikák.

Sajtgolyó:
Hozzávalók:

  • 30 dkg reszelt sajt
  • 2 nagyobb tojás
  • 3 evőkanél (rétes)liszt
  • 1-1 csipet só és bors
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A hozzávalókat összekevertem, vizes kézzel apró gombócokat (diónál kisebb) formáztam belőlük.
Közepes lángon, ujjnyi olajban kisütöttem őket. Nem kell közel pakolni egymáshoz őket az olajban, mert sülés közben nőnek. Világosra, aranyszínűre kell sütni. Kissé ellapultak, nem tartják meg gömb alakjukat, de így is megfelelt és ráadásul nagyon finomak. Mi legalábbis szeretjük őket. 

Töltött sonka:
Hozzávalók:
  • sonkaszeletek
  • 2 főtt tojás
  • 1 tömlős sajt (10 dkg)
  • 1 nagyobb csipet só
  • 2-3 szál petrezselyemzöld
  • kevés paprikakrém (ezúttal csípős)
A tojást lereszeltem és összekevertem a többi hozzávalóval.
Mivel olyan sonka volt itthon, ami nem hagyta magát feltekerni, csak rányomtam a szeletekre 1-1 nagyobb csókot, tortadíszítő cső segítségével.
Paradicsomszeletkékekkel és petrezselyemlevélkékkel díszítettem.

Retekkarikák:
Maradt töltelék a tojásba valóból is meg a sonkához készültből is, így ezeket hirtelen jött ötlettől vezérelve vaskosabb karikákra vágott retekdarabokra nyomtam, csúcsába fekete olajbogyót ültettem.

Olajbogyó, koktélparadicsom, savanyú uborka, paprikacsíkok kerültek még a tálra, alá pedig jégsaláta darabokra tépve.

Végül egy kis tálka saláta is készült, a maradékokat összeaprítottam és oregánót szórtam rá.
Sajt, főtt tojás, olajbogyó, sonka, retek, paradicsom van benne. Szóval szinte minden, amit amúgy is felhasználtam. :-)

Végül egy előtte-utána fotó: 😁

Gergő azt mondta, csak a rántott hús hiányzik róla. ☺
Van még néhány hidegtál lefotózva, de soha nem kerültek fel a blogra. Talán eztán, ha előkerülnek... Meg ami ezután készül. Lesz alkalom, Leányzó 18. szülinapja, húsvét, amikor mindig nálunk van a családi összejövetel, ballagás...

Magvas pogácsa

Mert rég volt pogácsa! Legalábbis a blogon. ☺
Ezek a gyerekek állandóan mennek valahova. Ha nem szülinapra, csak úgy találkozni a régi barátokkal. Ezek az alkalmak újabb és újabb okot adnak nekem a sütésre. Pogácsával állítottak be a buliba.
Még hogy gyerekek... Fiam már néhány éve papíron felnőttnek számít, Leányzóm meg néhány hónap múlva éri el azt a kort. Hihetetlen, de így van. Újév napján hazafelé tartva Férjem megjegyezte, milyen "jót" beszélgettünk. Mert hallgatásom közepette többek között az járt a fejemben, hogy ősztől Kislányom is kirepül. Ő ugyan közelebb lesz, de csak hétvégente fog életet lehelni a házba. Furcsa lesz, de ez is eljön, ebbe is bele kell törődnöm. És közben szorítok Neki, hogy összejöjjön a kellő mennyiségű pontszám, hogy felvegyék a már évek óta kinézett intézménybe.
Férjem szerint nézzem a jó oldalát: még többet süthetek, mert majd két fele kell pakolni! 😀
Ezt a pogácsát sütöttem nekik:
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 2 púpos teáskanál só
  • 3 dl tej
  • 1 élesztő
  • 25 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 2-3 evőkanál tejföl 
  • 3 tojássárga
  • 7 dkg magkeverék (lenmag, szezámmag, tökmag, napraforgómag)
  • tetejére 15 dkg sajt reszelve
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a sót, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet elvegyítettem a sóval. Ha hideg a liszt, épp a kamrából hoztam ki, be szoktam tenni egy percre a mikróba.
A lisztben elmorzsoltam a margarint és zsírt. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, s annyi tejfölt, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Végül belegyúrtam a magokat s megdagasztottam a tésztát.
Letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt, vékonyra nyújtottam, hajtogattam. Újra pihentettem 15-20 percig, majd ujjnyi vastagra nyújtottam. Kiszaggattam, tepsibe pakoltam, tetejükre 1-1 csipet reszelt sajtot tettem.
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.


Zserbós keksz

Megakadt a szemem ezen a kekszen. Kis módosításokkal készült el karácsonyra. Az remélhetőleg nem ártott neki, az viszont valószínűleg igen, hogy az eredetileg tervezett "félig belemártom csokiba a szíveket" ötletet elvetettem, miután a sütik nagyobb része így vagy úgy csokibevonatot kapott. Csak megmutattam a lekvárral összeragasztott sütiknek a maradék felolvasztott csokit oly módon, hogy becsurgattam őket vele. No nem azért, mintha nem lett volna így is finom, a dió és lekvár amúgy is garantálja ezt, de hát a sok csoki... Meg a magam sem tudom hányféle süti egy helyen. Szóval: Férjem figyelmeztetése ellenére mégis túlzásba vittem.

Hozzávalók:
  • 35 dkg liszt
  • 20 dkg darált dió
  • 10 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg vaj
  • 1 tojás
  • sárgabaracklekvár összerakni
  • csoki a tetejére
Így készült:
A lisztet, diót, porcukrot, vaníliás cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a vajjal, majd a tojással összegyúrtam.
1-2 órát kamrában pihent a tészta, közben sült a linzer meg a hókifli.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, szív alakúra szaggattam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.
Kihűlés után kettesével lekvárral összeraktam, gőz fölött kevés olajjal felolvasztott csokival becsorgattam.

Hosszabb ideig elálló süti. Tapasztalatból mondom, mert még mindig van belőle néhány. S még mindig finom! 😊

Mákos krémes

Ezzel a sütivel szeretnék nagyon boldog új évet kívánni mindenkinek!

Ez az egy édes süti készült szilveszterre, sós rágcsálnivalóból több is. Még karácsonyra terveztem egy mákos krémes sütit is, szerencsére nem sütöttem meg azt is.
Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, már csak azért sem, mert ismerem magam. Az elmúlt év meg olyan volt, hogy majdnem mondhatnám, az új is legalább olyan legyen. Egy esemény volt, amit soha többet nem kívánok átélni. Igaz, csak anyagi vonzata volt, s látván-hallván, mások miken mennek keresztül, azt mondtam, ennél nagyobb bajunk soha ne legyen. Nagyon nagyot csalódtam az igazságszolgáltatásban. Igaz, nem először, de most már azt vallom, az igazság odaát van. Ha van egyáltalán. (Azt hiszem, ez a történet is megér egy misét, egyszer csakazértis elmesélem).
Nem nyavalygok, előretekintünk, nem kell hogy többet adjon ez az év, de ne is vegyen el semmit.
Akkor sütizzünk, s legyünk vidámak! 😀

Hozzávalók:
Tészta:

  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 vanília
  • 20 dkg liszt
  • 20 dkg darált mák
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 1-1 citrom és narancs kicsavart leve
  • 1 csomag sütőpor
Krém:
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 4 evőkanál cukor
  • 6 dl tej
  • 5 dkg vaj
  • 2 dl tejszín
Így készült:
A tésztához alaposan elkevertem a cukrot, vaníliás cukrot a tojásokkal. Hozzáadtam a lisztet, mákot, sütőport, olajat, narancs és citrom levét, simára kevertem. Végül a tejet kevertem hozzá, 2-3 részletben.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem. (Használt tepsi mérete 28×32 cm.)
Mikor kihűlt, a lapot vízszintesen éles, hosszú pengéjű késsel kettévágtam s megtöltöttem a krémmel.
Így készült a krém: a pudingokat kevés tejjel simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet és cukrot, kis lángon állandóan kavargatva sűrűre főztem. Azon forrón hozzákevertem a vajat és időnként megkeverve hagytam kihűlni. A tejszínt kemény habbá vertem. Előbb egy kanállal kevertem el belőle a pudingban, majd még két részletben hozzáadtam s óvatosan összekevertem.

Nagyon finom, puha süti lett belőle. Nem túl édes, ahogy én szeretem. 
Egy olvasóm, Annamari adta az ötletet a krémhez, írván, hogy Ő tejszínhabbal lazítja a vajkrémeket. Nem tudom, nála hogyan készül, de így is finom lett a krém, s valóban könnyedebb, mint a vajkrém. 


Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem ö...