Rebarbarás zabkeksz

A sok eső egyik hozománya, hogy a már egyszer megnyesett rebarbaratövek szép új leveleket hajtottak, vaskos szárakkal. Sütit terveztem sütni belőle, de a kicsit is több munkát adó recepteket elhessegettem. Egyszer csak bevillant a zabkeksz- miért is ne dúsítsam ilyen savanykás darabkákkal? Meg aszalt áfonyával. Gergőnek épp jó lesz munkakezdéshez energiát adó sütikének. 

Hozzávalók:
  • 4 tojás
  • 25 dkg cukor
  • nagy csipet só
  • 20 dkg vaj
  • 25 dkg liszt
  • 25 dkg zabpehely
  • 1 csomag sütőpor
  • késhegynyi szódabikarbóna
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 1 citrom leve és héja
  • 10 dkg aszalt vörös áfonya
  • 5 szál rebarbara
Így készült:
A rebarbara leveleit levágtam, a szárakat megmostam, külső vékony héját lehúztam, apró darabokra vágtam.
A tojásokat elkevertem a cukorra, csipet sóval, majd a mikróban megolvasztott vajjal. Hozzáadtam a lisztet, zabpelyhet, sütőport, szódabikarbónát, kókuszt, citrom héját és levét, simára kevertem. Végül belevegyítettem az áfonyát és rebarbarát.
Hagytam egy fél órányit pihenni, majd két teáskanál segítségével nagyobb diónyi gombócokat pakoltam a sütőpapírral bélelt tepsibe. Hagytam helyet közöttük, mert elterülnek.
180 fokon pirulásig sütöttem.

Jó sok lett belőle, három és fél tepsivel. Nem okozott csalódást, finom lett. Tehát kekszbe is kerülhet ez a zöldség! 😉 Van még jócskán, talán rá bírom venni magam, hogy egy "rendes" sütibe kerüljön!

Tejfölös-meggyes pite

Nem vagyok formában. Semmilyen szempontból. Azt hittem, amint a munkahelyi gondokat leteszem, kézzel-lábbal nekilátok blogot írni,  a sok, időközben sütött-főzött  mindenfélét betűsíteni. De nem, úgy kell rábeszéljem magam. Arra is, hogy süssek. Meg főzzek. Pedig tényleg szeretem csinálni, kikapcsol, megnyugtat. Most épp nem, az is nyűg. Valószínűleg az is közrejátszik, hogy szoktatnom kell magam a gondolathoz, hogy Fiam most már tényleg felnőtt. Mikor elterveztük az idei nyaralást, határozottan állította, jön velünk. Erdélybe megyünk. De időközben más tervei lettek, munkát keresett, Ő a nyáron dolgozni akar. Ami dicsérendő, a saját lábára akar állni, meg terhet akar levenni a vállunkról, hisz ősztől két egyetemistánk lesz. (Bár ezt nem mondta ki, de biztos közrejátszik.) Szóval nem jön velünk nyaralni, s emiatt szomorú vagyok. Férjem mondta, a húszas éveink elején mi sem a szüleinkkel mentünk már üdülni. S ez így is volt. Hát... eztán valószínűleg kettesben fogunk nyaranta utazgatni... 
Most hétvégére hazajött Gergő, ma ment vissza, s holnap kezd dolgozni. Ha már itthon volt, sütöttem-főztem, de eléggé ímmel-ámmal. Azon is egy csomót tanakodtam, milyen süti legyen a befőzés során félretett meggyből. Végül Hankka tejfölös-meggyes pitéje mellett döntöttem.
Csak kicsit alakítottam rajta. De így is finom lett. Csak a pudingréteg a tetején lett jóval vékonyabb, mint vártam. Legközelebb nem hagyom ki belőle a tejszínt. 

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
  • csipet só
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl tej
  • meggy (kimagozva 50 dkg volt)
A töltelékhez:
  • 2 tojás
  • 15 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 1-1 nagy pohár görög joghurt és tejföl (40-40 dkg)
Így készült:
A meggyet kimagoztam.
A tésztához a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral elkevertem, majd hozzákevertem a mikróban megpuhított vajat. A lisztet, sütőport, sót összevegyítettem, s elkevertem a tojásos masszával. Mikor már sima, a tejjel lazítottam.
A sütőt 180 fokra bekapcsoltam.
Tepsibe simítottam a masszát, (sütőpapírral béleltem, 28×32 cm-es). A tetejére szórtam a meggyet, s a sütőbe tettem, mintegy 10 percre. 
Közben a tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, majd a pudingporokkal. Hozzákevertem a joghurtot és tejfölt.
Az elősütött tészta tetejére öntöttem-egyengettem a masszát, s készre sütöttem. Azaz addig, míg a széle és teteje enyhén pirulni kezdett.

Mint minden meggyes süti, ez is finom. Puha tészta, lágy pudingréteg, savanykás meggy. Megtartom a receptet, köszönet érte Hankkának! 😘
Biztosan más gyümölccsel is elkészíthető, de a meggy olyan a gyümölcsök közül, ami minden süti sikerét garantálja. Szeretem! Épp ezért raktam el belőle télire is, kimagozva, meg néhány üveg lekvár is tölti általa a kamrapolcot. Az is nagyon finom lett, linzerbe tökéletes lesz!


 
 

Gombapaprikás

A gomba kitűnően fagyasztható, így szinte mindig annyit készítek, hogy jusson belőle a fagyasztóba is, Fiam szívesen viszi magával. Felolvasztva változatosan felhasználható. Vagy csak simán rizzsel/ tésztával összekeverve, de tejfölösen, hússal vagy anélkül, kis időráfordítással főtt kaját varázsolhat magának.
Mindig bolti gombát használok, csiperkét. Nem ismerem a gombákat, így ha kirándulás során Férjem állítja egy talált gombáról, hogy ehető, akkor sem készítem el. Régen, még gyerekkoromban jártunk gombászni, keserűgombát többször szedtünk, de azt azóta sem láttam. Néha Mama meg egy kötény gombával jött be a kertből, eső után nőttek a gyümölcsfák alatt. Aprócskák voltak, szegfűgombának hívta, s pikk-pakk elkészítette. Tojással, gombás rántottának nagyon finom volt.
Ez az alaprecept, amit aztán tovább lehet ragozni:
Hozzávalók:

  • 1 kg csiperke
  • 2 fej hagyma
  • 2 evőkanál olaj
  • pirospaprika
  • petrezselyem
Így készül:
A gombát megpucolom, felaprítom.
A hagymát megpucolom, apróra vágom, s az olajon üvegesre párolom. Rádobom a gombát, sózom, s fedő alatt hagyom párolódni. A gomba sok vizet enged, nem kell alá önteni.
Van, amikor addig párolom, míg a leve elfő, most levesesen hagytam. 
20-25 percig párolom, de nem szoktam az órát nézni, megkóstolom, hogy jó-e már.
A végén paprikával és petrezselyemmel fűszerezem.

Ehhez már csak tejföl kell, s kész is a tejfölös gomba, ami rizzsel, tésztával, puliszkával is nagyon finom. Vagy zöldséges-húsos gombához keverek belőle ;legutóbb karajjal és sajttal készült, rakva; majonézzel, turmixolva kenyérre való kence, szóval változatosan elkészíthető.
Húgom mondta, hogy mikor étteremben dolgozott, a gombát csak megmosták, nem pucolták. Én meg le szoktam húzni a külső héját, nem mosom, mert anélkül is magas a víztartalma, hát ha még meg is szívja magát vízzel. De ahány ház...



Csokitorta

Nem egyszerű időszakon vagyunk túl. Vagyis még nem evickéltünk át rajta. Sok mindennel nem értettem -értek- egyet, s sok mindentől megfosztott minket. Persze ezek mind apróságok, csak nekünk s még "néhányaknak" lett volna fontos- végül is az életben egyszeri eseményeket tarthatom fontosnak. Persze terveztük, hogy amint lehet, egy kalap alatt megünneplünk mindent, de az már nem olyan. 
Nővérem időközben szép kerek évszámot lépett át. Húgom párjának ötlete volt, hogy állítsunk már be, ez olyan alkalom, amit ott és akkor kell megülni. Sikerült a meglepetés, nem sejtett semmit. Meg is könnyezte. Hosszú idő után először voltunk együtt, nem csak a világhálón keresztül cseverésztünk. Mindenképp emlékezetes délután volt, sikerült azzá tenni.
A Férj is be volt avatva, zene bekészítve, kapu távirányítója zsebben, az ünnepelt kertbe rendelve, nehogy hamarabb meglásson minket, mint kéne. 
Húgommal összebeszéltünk, ki mivel készül. A bepácolt husi hamarosan sült is, közben harapnivalónak volt ilyen-olyan süti. Végül torta- Pavlova és csokitorta- ez utóbbi az én művem.

Hozzávalók:
  • 3 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
A krémhez:
  • 2 tojás 
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 l tej
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 20 dkg vaj
  • + 10 dkg csoki a díszítéshez
Így készült:
A tortalaphoz a tojásokat elkevertem a cukorral, majd belekerült az olaj, liszt, kakaó, sütőpor. Simára kevertem, majd több részletben elkevertem a tejjel.
Kerek tortaformában 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, levágtam felpúposodott tetejét, majd 3 lapra vágtam.
A krémhez a tojásokat, pudingporokat, kakaót és lisztet kevés tejjel simára kevertem. Apránként hozzáadtam a többi tejet, majd állandóan keverve sűrűre főztem. Még azon forrón beletördeltem a csokit, kavartam, míg felolvadt.
Többször átkavarva hagytam kihűlni.
A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként belekerült az időközben kihűlt puding.
A kész krémmel megtöltöttem a lapokat, kívülről is bevontam, körben csókokat nyomtam rá.
10 dkg gőz fölött felolvasztott csokival körbecsorgattam.

 

Nem tudom, különben hogy zajlott volna ez a szülinap, de végül is így is jó volt. Emlékezetes marad, mindenképp.

Sajtos korongok

Minél több ideig nem írok, annál nehezebb rávennem magam, hogy folytassam. Az is hozzátartozik, hogy időm sem igazán lett volna. Mozgalmas időszakon vagyunk túl, hol ezt, hol azt ünnepeltük, s közben persze sütöttem is. Nem is keveset. Lassan a munkahelyen is alábbhagy a hajtás, s kezdhetem élvezni a pedagógusok "három hónapos" szabadságát. Ami összevissza másfél, de hadd irigykedjenek. 
A legutóbbival kezdem-folytatom. Leányzóm elbúcsúzott a középiskolától, volt jelképes ballagás is, meg utolsó (előtti-előtti) buli is. Próbálják bepótolni az együtt nem tölthetett időt oly módon, hogy hol egyiküknél, hol másikuknál jönnek össze egy kis búfelejtésre. Egy ilyen, második alkalomra készítettem nekik egy kis sós harapni valót. Azért sósat, mert Hédi szerint ilyenkor az fogy. 



A tésztához:
  • 3 dl+ 1. 5 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 10 dkg margarin
  • 10 dkg zsír
  • 3 tojássárgája
A töltelékhez:
  • 40-50 dkg sajt (krémfehér, trappista, 1 tömlős)
  • nagy csipet só
  • mokkáskanálnyi csípős paprikakrém
  • zöldfűszerek (rozmaring, oregánó, bazsalikom, izsóp, metélőhagyma)
  • 2 evőkanál joghurt (vagy tejföl)
  • a lekenéshez 1 tojás
  • szezámmag beszórni 
Így készült:
A 3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. 
A liszthez adtam a sót -púpozott teáskanállal mérve-, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Belekerült a tojások sárgája és a közben felfutott élesztős tej.
Gyúrni kezdtem a tésztát, s közben még adtam hozzá annyi tejet, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak- nem túl lágy, de könnyen gyúrható legyen.
A megdagasztott tésztát kevés liszttel megszórva, letakarva kelni hagytam. 
Közben elkészítettem a tölteléket: a sajtokat lereszeltem, illetve villával összetörtem- nyomkodtam. Persze lehet ízlés szerinti, illetve maradék sajtot felhasználni. Hozzáadtam a csipet sót (nem sokat, mert a sajtok is sósak), az apróra vágott, szintén ízlés szerinti zöldfűszereket. A joghurttal lazítottam a tölteléket.
Mikor megkelt a tészta, kinyújtottam, pogácsaszaggatóval kiszúrtam, tepsibe pakoltam. Mindegyik korong közepébe pici pohárral nyomtam egy mélyedést. Ebbe teáskanálnyi tölteléket tettem, eligazgattam.
A tésztaszéleket körben lekentem az enyhén felvert tojással, szezámmaggal szórtam.
Míg sült az első tepsivel, készült a következő.
180 fokos sütőben sültek, míg szépen megpirultak.
A leesett tésztadarabokat összegyúrtam, kinyújtottam, a maradék töltelékkel lekenve csigákat készítettem belőlük.

 
Leányzóm szerint nagy sikere volt a sütinek. Itthon is maradt belőle, másnap azt reggeliztem. Egy bögre tejjel. 
Jó sok lett belőle, négy nagy tepsivel a csigákkal együtt. De hát minek elaprózni...
A belekerült élesztő fagyasztott volt. Mikoriban még élesztőhiány volt, a pult alól kapottak egyikét megfelezve "feláldoztam" egy próbára. Húgom szerint tökéletesen használható. És igen. Azon fagyosan a meleg tejbe dobva, ugyanannyi idő alatt felfut. Nem fogok gyakran élesztőt fagyasztani, de ha úgy adódik, bátran lehet élni a lehetőséggel. Mondjuk nem fogy el időben a vásárolt élesztő, nem egy újabb hasonló, esztelen bevásárlólázat generáló eseményre gondoltam.



Sült édesburgonya fűszeres mártogatóssal

Nem olyan régen kaptunk rá az édesburgonyára. Igaz. csak hárman, Férjuramnak nem nyerte el a tetszését. Nekünk is olajban sülve a leginkább, valamilyen mártogatóval.
Úgy készült legutóbb is:

Hozzávalók:
  • 4 darab édesburgonya
  • fűszerkeverék (nálunk só, bors, paprika)
  • bő olaj a sütéshez
A mártogatóshoz:
  • 1 nagy pohár joghurt
  • csipet só
  • 1 gerezd fokhagyma
  • kevés bors
  • apróra vágott zöldfűszerek: petrezselyemzöld, metélőhagyma, oregánó, rozmaring
Így készült:
A batátákat megpucoltam, vízbe tettem.
Az olajat melegedni tettem, közben fele batátát hasábokra vágtam. Mikor elég forró az olaj, beletettem a szeleteket. Hagytam sülni addig nagy lángon, míg egy kis színt kapott, enyhén zörgős lesz. Nagyon nem lesz, ez nem krumpli.
Mikor megsült, következett a második adag.
Közben a joghurtban elkevertem a sót, borsot, zúzott fokhagymát, az ízlés szerinti zöldfűszereket.
Mikor megsült a második adag krumpli, lyukas kanállal, jól lecsepegtetve azt is kiszedtem, fűszereztem, összeráztam.
A mártogatóssal jóízűen megettük.
Édeskés íze van, ahogy a neve is elárulja, de fűszeresen egész kellemes. Az állaga másabb, mint a krumplié, puhább, de jólesően rágcsálható.
Megpróbáltam hajtatni az interneten fellelhető módon, két hónapja vízben van, de meg se nyikkan. Úgy hogy nem lesz saját termesztésű batátánk...
Viszont fűszerkertet tavaly telepítettünk, s már van mit csipkedni belőle. Előszeretettel használom mindenféle zöldségsalátához őket, vegyesen, amihez épp kedvünk van. Kedvenc talán a bazsalikom, -persze csak a mindenbe jó petrezselyem után- ami régen is volt Anyukánk kertjében, de csak az illata miatt nevelték. 

Lekváros kifli

Mikor többféle sütit sütök, a lekváros kifli valahogy mindig képbe kerül. Recpetböngészés közben is sűrűn rájuk kattintok, újabb és újabb változatokat keresvén. Nem mintha aztán nagyon akarnám követni a receptet, de ihletet adnak. Így esett, hogy a megrendelt kevert süti mellé készült egy adag kiflicske is, ami frissen puha volt, néhány nap múlva roppanós. 

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt
  • csipet só
  • 1 evőkanál porcukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojássárga
  • 3 dl joghurt
  • kb. fél dl tej
  • lekvár
  • vaníliás porcukor
Így készült:
A lisztet, sót, porcukrot elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat és a joghurtot. összegyúrtam. Nem igazán akart összeállni, ezért kevés tejet adagoltam hozzá, mire gyúrható, nem túl kemény tésztát kaptam.
A tésztát 7 kisebb ökölnyi gombócra osztottam. Mindegyiket vékony, tányérnyi kör alakra nyújtottam. Nyolcba vágtam, mint a pizzát, s lekvárt téve a szélesebb felére, felsodortam. Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.
Még melegen megszórtam vaníliás porcukorral.

Vadszilvalekvár került bele, mert a lekvárállományból ez bizonyult némileg sütésállónak. Ugyan ez is kikukucskált itt-ott, de sebaj, maradt benne is. 
Idén nem tudom, miből fogok lekvárt főzni- felénk majdnem minden gyümölcs elfagyott. Őszibarack lesz, de sárgabarack egy szem sem. Kénytelenek leszünk vásárolni...

Meggyes kókuszgolyó

 Úgy volt, hogy elmúlt hétvégén Fiam is hazajön, de megfázott, kicsi hőemelkedése is volt, így meggondolta magát, nehogy nekünk is hazahozzo...