A tágabbat tekintve nagy család a miénk. Ágnes mamáék nyolcan voltak testvérek, Tatáék csak hárman. Minddel tartották a kapcsolatot, annyira nem távolodtak el egymástól térben. Mi is viszonylag szoros kapcsolatban voltunk unokatestvéreinkkel, az elsőkkel, főleg, hogy szinte egykorúak voltunk. Nyaranta sokat voltunk együtt, jöttünk-mentünk a két mama között. Aztán felnőttünk, ki-ki elkezdte saját kis életét felépíteni, mi ráadásul alaposan megnöveltük a köztünk lévő távolságot. Nagyon, nagyon ritkán találkozunk, csakis akkor, ha mi hazamegyünk. Mert ők nem jönnek ide. Ezt aztán megtörte legidősebb unokatestvérünk Leányzója, aki tavaly májusban tett egy kitérőt mifelénk. Örömmel fogadtuk Őt, közvetlen, barátságos, vidám és határozott lány, üdítő jelenség. Bízom benne, hogy gyerekeinkkel megkedvelték annyira egymást, hogy ápolni fogják a rokonságot. Nem szeretném, ha teljesen elszakadnának a gyökereiktől...
Mikor Lillát vártuk, akkor sütöttem először ilyen kalácsot. Nagyon ízlett neki, a többféle süti közül ezt részesítette előnyben. Aztán még készült egyszer a nyáron, mikor kolléganőhöz mentünk, és még egyszer, mikor az otthoni rokonokat vártuk- Apukám húgát és az ő lányát-. Eszembe is jutott Lilla, hogy ráírok, ha van kedve, jöjjön ő is, -ugyanis Budapesten tölti a nyári gyakorlatát-, mert kedvence sül, de a nagy készülődésben mégis elmaradt. Nem csak nekem jutott eszembe hívni Őt, így lett egy meglepetés vendégünk is.
Hozzávalók:
- 4 dl tej + kb. fél dl
- 5 evőkanál cukor
- 4 dkg élesztő
- 1 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
- 1 teáskanál só
- 25 dkg margarin
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 egész tojás + 3 sárgája
A töltelékhez:
- 20 dkg vaj
- 20 dkg cukor
- 2 púpozott evőkanál kakaó
- + 1 tojás lekenni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, kéznek kellemes melegre, majd elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, tálba készítettem a lisztet, többi cukrot, vaníliás cukrot, sót, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Közben még adagoltam hozzá kevés tejet, hogy ne legyen kemény a tészta, könnyen lehessen dagasztani. Dagasztás után kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
A vajat mikróban megpuhítottam, hagytam félig megolvadni. Elkevertem a cukorral, kakaóval. Ha nagyon megolvadna a vaj -jártam így is- és folyós a töltelék, hűtőbe téve visszahűl, dermed kicsit. A lényeg, hogy ne legyen folyós, kenhető tölteléket kapjunk.
Mikor megkelt a tészta, négy részre osztottam. Sorra vékony, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam,- a gáztepsi rövidebb oldalához igazítottam a kalács hosszát, így a 4 rúd elfér egymás mellett- lekentem a töltelék negyedével, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Így jártam el a többivel is.
Hagytam kelni 20 percnyit, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg szép pirosra, kopogósra pirult a teteje.
Ez a kalács egy másik alkalommal készült.
A bejegyzés elejét még tavaly augusztusban írtam, s mivel az elmúlt hétvégén is készült, mégpedig két tepsivel, eszembe jutott, hogy jó lenne folytatni. A mostanit is megörökítettem- ez kicsit másképp készült, 2 dl olajjal margarin helyett és 2 egész tojással. A kalácsaim mindig kirepednek, de ettől függetlenül mindig nagy sikere van, épp ezért egyike a visszatérő süteményeknek. Mikor viszonylag gyorsan, otthon mindig lévő alapanyagokból akarok finomat és kiadósat készíteni, ehhez folyamodok.
A legutóbbi, de közel sem az utolsó:
.JPG)
