Kakaós kalács

A tágabbat tekintve nagy család a miénk. Ágnes mamáék nyolcan voltak testvérek, Tatáék csak hárman. Minddel tartották a kapcsolatot, annyira nem távolodtak el egymástól térben. Mi is viszonylag szoros kapcsolatban voltunk unokatestvéreinkkel, az elsőkkel, főleg, hogy szinte egykorúak voltunk. Nyaranta sokat voltunk együtt, jöttünk-mentünk a két mama között. Aztán felnőttünk, ki-ki elkezdte saját kis életét felépíteni, mi ráadásul alaposan megnöveltük a köztünk lévő távolságot. Nagyon, nagyon ritkán találkozunk, csakis akkor, ha mi hazamegyünk. Mert ők nem jönnek ide. Ezt aztán megtörte legidősebb unokatestvérünk Leányzója, aki tavaly májusban tett egy kitérőt mifelénk. Örömmel fogadtuk Őt, közvetlen, barátságos, vidám és határozott lány, üdítő jelenség. Bízom benne, hogy gyerekeinkkel megkedvelték annyira egymást, hogy ápolni fogják a rokonságot. Nem szeretném, ha teljesen elszakadnának a gyökereiktől... 

Mikor Lillát vártuk, akkor sütöttem először ilyen kalácsot. Nagyon ízlett neki, a többféle süti közül ezt részesítette előnyben. Aztán még készült egyszer a nyáron, mikor kolléganőhöz mentünk,  és még egyszer, mikor az otthoni rokonokat vártuk- Apukám húgát és az ő lányát-. Eszembe is jutott Lilla, hogy ráírok, ha van kedve, jöjjön ő is, -ugyanis Budapesten tölti a nyári gyakorlatát-, mert kedvence sül, de a nagy készülődésben mégis elmaradt. Nem csak nekem jutott eszembe hívni Őt, így lett egy meglepetés vendégünk is. 

 Hozzávalók:

  • 4 dl tej + kb. fél dl
  • 5 evőkanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
  • 1 teáskanál só
  • 25 dkg margarin 
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 egész tojás + 3 sárgája
A töltelékhez:
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • + 1 tojás lekenni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, kéznek kellemes melegre, majd elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, tálba készítettem a lisztet, többi cukrot, vaníliás cukrot, sót, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Közben még adagoltam hozzá kevés tejet, hogy ne legyen kemény a tészta, könnyen lehessen dagasztani. Dagasztás után kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
A vajat mikróban megpuhítottam, hagytam félig megolvadni. Elkevertem a cukorral, kakaóval. Ha nagyon megolvadna a vaj -jártam így is- és folyós a töltelék, hűtőbe téve visszahűl, dermed kicsit. A lényeg, hogy ne legyen folyós, kenhető tölteléket kapjunk.
Mikor megkelt a tészta, négy részre osztottam. Sorra vékony, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam,- a gáztepsi rövidebb oldalához igazítottam a kalács hosszát, így a 4 rúd elfér egymás mellett- lekentem a töltelék negyedével, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Így jártam el a többivel is. 
Hagytam kelni 20 percnyit, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg szép pirosra, kopogósra pirult a teteje.

Ez a kalács egy másik alkalommal készült. 
A bejegyzés elejét még tavaly augusztusban írtam, s mivel az elmúlt hétvégén is készült, mégpedig két tepsivel, eszembe jutott, hogy jó lenne folytatni. A mostanit is megörökítettem- ez kicsit másképp készült, 2 dl olajjal margarin helyett és 2 egész tojással. A kalácsaim mindig kirepednek, de ettől függetlenül mindig nagy sikere van, épp ezért egyike a visszatérő süteményeknek. Mikor viszonylag gyorsan, otthon mindig lévő alapanyagokból akarok finomat és kiadósat készíteni, ehhez folyamodok. 
A legutóbbi, de közel sem az utolsó:







Kapros-juhtúrós sajtgolyó

Miközben azon agyaltam, mit kerekítsek vacsorára, a kezembe akadó juhtúró döntötte el a fejemben dúló vitát: a kedvelt sajtgolyó mintájára, -ami azóta többféleképpen készült- juhtúrós golyó lett, persze hogy kapor ízesítéssel. Készülhetett volna belőle valami egészségesebb is, de ... épp akkor bűnözni támadt kedvem. Néha még sült krumplit is eszünk. 😉😀


 Hozzávalók:

  • 12 dkg juhtúró
  • 22 dkg reszelt sajt (trappista)
  • nagy csipet só
  • nagy csipet bors
  • 1 mokkáskanálnyi morzsolt kapor
  • 3 tojás
  • 3 evőkanál liszt
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A sajtot lereszeltem, elkevertem az összenyomkodott juhtúróval, sóval, borssal, kaporral, végül az egész tojásokkal és liszttel. 
Kissé megvizeztem a tenyerem, s gombócokat formáztam a masszából.
Mikor az összes kész volt, ujjnyi olajban kisütöttem, közben átfordítva a másik felére. 

Retekkel és majonézzel ettük. Kettőnknek még sok is volt vacsira, a maradék másnap, hidegen -úgy is finom- elfogyott.

Fahéjas mézes

 Az idei húsvét igencsak rendhagyó módon alakult. Már hónapokkal korábban eldöntöttük, hogy a tavaszi szünetben családostól elmegyünk itthonról. Így a Bükkben töltöttük az ünnepeket. Azért nem volt ez olyan rossz döntés. 😉 Bár az időjárás nem velünk tartott, de azért sikerült jókat túrázni, s ami a legfontosabb: együtt voltunk mind a négyen. 

De ha már húsvét, meg kell adni a módját: indulás előtti napon igyekeztem minden szokásosat elkészíteni, sütöttem-főztem - csak a leves maradt ki, hiányzott is-, s mindent magunkkal vittünk. Piros tojás is készült, meg répatorta, már csak azért is, mert időközben Leányzóm 20 éves lett. No meg fahéjas mézes, amit próbáltam ott is lefotózni, de nem volt egy szépen szeletelő kés kézügyben. Itthon is kattintottam egyet-kettőt:


Hozzávalók:

A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál fahéj
  • 10 dkg margarin
  • 1 evőkanál zsír
  • 2 tojás
  • 3 evőkanál méz
  • 1 evőkanál joghurt/tejföl
A lapok megtöltéséhez:
  • sárgabaracklekvár
  • 8 dl tej
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 8 evőkanál gríz
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg cukor
  • + a tetejére 10 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál olaj
Így készült:
A tésztához való lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát, fahéjat elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd összegyúrtam a mézzel és tojásokkal. Egy evőkanál joghurtot is tettem hozzá, hogy ne legyen túl kemény a tészta. 
4 részre osztottam, alaposan lisztezett deszkán sorra kinyújtottam, tepsi hátán kisütöttem. 
A grízből, tejből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem, időnként megkeverve hagytam kihűlni. 
A vajat elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a grízt, habosra kevertem. 
Összeraktam a sütit: az első lapot vékonyan lekentem lekvárral, erre került a krém harmada, ide-oda kanalazva, majd óvatosan elhúzgálva, elegyengettem, erre megint lap, lekvár, krém. 
A tetejét bevontam gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.
Másnapra jól átpuhult, szépen lehetett szeletelni. 
A nem túl szép szeletek, az annál szebb Bélkővel a háttérben. Bejártuk a tetejét is, érdekes látvány a letarolt-kitermelt hegytető. Valamiért szeretjük az esős idővel párosítani Bélapátfalvát. Mikor először voltunk, csak az apátságig jutottunk, elkezdett csepegni az eső. Másodjára már a kilátóig, igyekeztünk is lefele, mert baljós fellegeket láttunk tornyosulni. Bőrig is áztattak, mire leértünk. Most felfele kaptunk kisebb esőt, de csak azértis a kilátót követően keresztbe-kasba bejártuk a platót is. Szinte Holdbéli táj, néhol ijesztő magasságok, de minden méter újabb érdekességet, ámulatra méltót kínált. Összvissza meglett a 20 km-ünk aznapra, de legalább feledhetetlen és mindenki elégedettségére szolgáló nap volt.
Néhány kedvcsináló fotó:





Kávés-csokis keksz

 Férjuram, ahányszor csak evett belőle, mindig megjegyezte, hogy ez nagyon finom. Akkor biztosan az! 😉 Hétvégén készült almás pite társaságában, hogy Leányzónak, meg nekünk is legyen mire rájárni. Volt is vagy két napig! 



 
Hozzávalók:
  • 45 dkg liszt
  • 18 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 3 tasak 3az1-ben kávé
  • 1 csapott evőkanál őrölt kávé
  • 20 dkg puha vaj
  • 2 nagy tojás
  • 10 dkg csokoládé
így készült:
A csokit feldaraboltam.
A lisztet, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport, kávékat elvegyítettem, majd a vajjal elmorzsoltam. A tojásokat is beleütöttem, összegyúrtam, végül a csokidarabokkal is átgyúrtam. Könnyen formázható tészta lett belőle. 
Diónyi darabokat szaggattam belőle, gömbbé formáltam, papírral bélelt tepsibe pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert terülni-nőni fognak sülés közben.
180 fokos sütőben egész világosra sütöttem, épp csak addig, míg a tetejét megnyomva már nem lágy a tészta.

Aki szereti a kávét, annak biztosan ízleni fog. Én szeretem, meg azt az időt is, amit délután kávézással töltök. Olyankor szoktam megpróbálni kitessékelni a fejemből a munkahelyen összeszedett gondokat, miközben gondolkodást nem igénylő tevékenységet végzek- de csak próbálkozok. Újra és újra felszínre kerülnek... 
Az is jó ebben a sütiben, hogy nem kell elővenni a gyúrótáblát hozzá- csak egy edény kell, amiben összegyúrjuk, aztán két tenyerünk közt meggömbölygetjük, s mehet is sülni. 






Káposztás húsgombóc...

 ... vagy húsgombócos káposzta, de még találóbb lenne a lusta töltött káposzta elnevezés. Mert minden benne van, ami az említett, kissé macerás ételben, csak jóval gyorsabban elkészül. 

A mai délutánt sütésre szántam, de semmi kedvem hozzá. Ha ritkán ugyan, de ilyen is van. Majd holnap sütök-főzök. Kirándulásra úgysem alkalmas az idő, Leányzó meg délután megy vissza, addig elkészül minden. Most pedig blogot írok.

Tegnap igyekeztem haza, de mire hazavergődtem, mivel épp nem volt főtt kaja, a család "éheztében" rendelt pizzát. Így nem volt okom sietni a főzéssel, vacsorára készült el mindjárt két fogás is: az egyik a káposztás étel, a másik, mivel sejtettem, hogy Leányzóm nem lesz elragadtatva tőle, az örök kedvenc kapros tokány. De az már szerepel a blogon, most jöjjön a lusta töltött káposzta:


Hozzávalók:

  • 60 dkg darált hús
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 1 tojás
  • só, bors, paprika
  • 1 teáskanál morzsolt kapor
  • 1,5 dl rizs
  • kevés olaj
  • 1 kicsi fej káposzta
  • 2 dl sűrű paradicsomlé
  • 1 szál kolbász
  • csombor
  • tejföl a tálaláshoz
Így készült:
A káposztát csíkokra vágtam, a kolbászt felkarikáztam. A hagymát megpucoltam, felaprítottam.
A darált húst, tojást, apróra vágott hagymát, ételízesítőt, fűszereket, csapott teáskanálnyi sót, kaprot, rizset összekevertem, gombócokat formáztam belőle. 
Mivel sütőben készült, tepsibe pakoltam mindent: az alját kikentem olajjal, előbb néhány szál csombordot fektettem az aljára, erre fele kolbászkarika, majd a káposzta fele került. Ráültettem a gombócokat, majd befedtem a maradék káposztával, rászórtam a többi kolbászt. A tetejére is szórtam kevés kaprot, majd ráöntöttem a paradicsomlét, sót szórtam rá, és annyi víz került rá, hogy éppen ellepje az egészet. Sütőbe tettem, 190 fokra, és addig volt benn, míg a káposzta megpuhult. 



Nem árt az elején letakarni alufóliával, én nem tettem meg, ezért a tetején a kilógó káposztaszálak sötétre pirultak. Előbb tejföllel együtt terveztem sütni, aztán ezt elvetettem, csak tálaláskor ettünk hozzá. Kellett is, mert a friss káposzta édeskés. 
Finom volt, nekem kimondottan ízlett. Habár nem egy töltött káposzta, de ízvilágában mindenképp emlékeztet rá. 




Tejfölös fánk

Akkor nekiugrok harmadjára is. Írok, törlök, írok, törlök. Panaszkodjak, ne tegyem. Hát nem teszem. Én dolgom, én döntésem, én hülyeségem, h...