Medvehagymás pogácsa

 Első medvehagymás recept a blogon. Már évek óta tervezem, hogy elmegyünk medvehagymaszerző útra, de sosem jött össze. Mostanáig. Tavaly a közelben, ismerős utasítása alapján próbáltunk a nyomára bukkanni a Börzsönyben ennek a tavaszi vitaminbombának, sikertelenül. Idén az interenetet hívtam segítségül- túloldalon, Borsosberényből kiindulva vágtunk neki a zöld + jelzésen. Arrafelé nem leltünk a nyomára, visszafelé ugyanott haladva, beletörődve a kudarcba, teljesen véletlenül, a patakparton zöldellő növény közelebbi megtekintése végett letérve az útról, tengernyit találtunk- csak még épp, hogy kezdett a napvilág felé törekedni. A nagyobbakból szedtünk egy jó csokornyit, arra gondolva, hogy visszamegyünk- bár már látom, ebből nem igazán lesz semmi. Majd jövőre. S ha már sikerült szedni belőle, tesztelni is kellett- elsőként pogácsába. Másodikként ugyanazt megismételve, családi kérésre. 

Az első pogácsa két heti hiányzásomra igazolást adó eseményre készült- portfólió védésre érkező vendégeknek, akik, bár a hátam közepére sem kívántam őket, megérdemelték. Nagy kísértést éreztem, hogy hagyjam az egészet, de ha már nekifogtam, befejeztem. Értelme nem sok, ha csak a sok ráfordított szabadidő és a két hetes stressz annak számít. A fáradtságot még mindig rámtelepedve hurcolom magammal, de a "hosszú" tavaszi szünetben talán leteszek belőle valamennyit. 

No de jöjjön már az a pogácsa, ne csak locsogjak.

Hozzávalók:

• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 12,5 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2,5 teáskanál só
• 2 nagyobb tojás
• kisebb csokor medvehagyma
• + 1 tojás lekenni, csipet só

Így készült:

A medvehagymát megmostam, összefogva deszkán felaprítottam.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmozsoltam a margarinnal és a zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, a közben felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, majd belevegyítettem a medvehagymát. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam egy órányit kelni.

Deszkára borítottam, kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam, jó ujjnyi vastagra. Éles késsel bevagdostam a tetejét, majd apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakolgattam. 

A csipet sóval felvert tojással lekentem a tetejüket.

190 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg szép pirosak lettek.

Két nagy tepsivel lett belőle.

Kíváncsi voltam a fogadtatásra, de mindenkinek ízlett, aki kóstolta. Sőt, még egy adagot rendeltek belőle. A maradék levél a fagyasztóba került, valószínűleg az is pogácsában végzi.

Arrafelé indultunk

Aprócska medvehagymák

Hóvirágok társaságában

Birsalmasajtos apróságok

Hókiflinek  vagy másmilyen lekváros kiflinek minden ünnepen kell képviseltetnie magán. Ezúttal lekvár helyett birsalmasajttal töltöttem. Az ősszel legalább két héten keresztül birsalmáztam délutánonként, mire minden tervezett finomság elkészült belőle: befőtt, lekvár, birsalmasajt- ezt három részletben főzögettem, mire elkészült. Ajándékoztam is belőle, csemegéztünk is néhány kockát, a gyerekek is vittek belőle, a maradékot meg, miután kellően kiszáradt, dobozba zártam- ebből került a karácsonyi kiflikébe. Vagy rudacskába, papucskába- azért becézgetem, mert egész aprócskára, falatnyira szabtam őket.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 22 dkg zsír
• 4 evőkanál tejföl
• + birsalmasajt, porcukor

Így készült:

A birsalmasajtot hosszúkás darabokra vágtam.

A lisztet, porcukrot, vaníliás cukrot, csipet sót elmorzsoltam a zsírral, majd összegyúrtam annyi tejföllel, hogy összeálljon a tészta. Nekem négy púpozott evőkanálnyi kellett.

A tészta pihent 2-3 órányit, miközben sült a többi. 

Kinyújtottam, négyzetekre vágtam, mindegyik közepére 1-1 darab birsalmasajt került. Egy részét papucsnak formáltam, többit simán feltekertem- ezek voltak azok, amik inkább téglalap alakúra sikeredtek a felvágás során. 

180 fokos sütőben sültek, addig, míg kissé megpirultak.

Tálcára pakoltam, porcukrot szitáltam rájuk.

Sokáig eláll és élvezhető. Az aprósütikből még most, karácsony után több mint egy héttel is van. Nővéremékhez terveztünk menni a hagyományos családi karácsonyozásra, de Sógorom lebetegedett, így elhalasztottuk január elejére a találkozást. Szilveszterre meg Nővéremet verte le a lábáról az a vírus... Na ezért maradt annyi süti, mert kevesebb helyre tudtam elajándékozni. 

A birsalmasajt így készül nálunk.

Répakocka

 

S mivel kezdtem az újbóli nekiveselkedést? Receptkereséssel a fotóhoz. Lassan felvetnek a füzetek, lapocskák a lefirkantott receptekkel, amikbe itt-ott belefutok, s az éppen kéznél lévő lehetőségre lejegyzem, hogy döntésképtelen helyzetekben elővegyem, hátha megvilágosodok, épp mivel örvendeztessem meg a családot. Ezt a receptet is egy ilyen lapocskán találtam, "kicsit" átformáztam, leírtam mellé a változtatásokat, aztán visszaraktam a többi közé. Én balga, aztán lapozhattam át a mindenséget. De végül ráleltem, így ide is lejegyezhetem:

Hozzávalók:

2 dl-es bögrével mérve:

• 2 bögre rétesliszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 közepes sárgarépa
• 1,5 bögre cukor
• 4 tojás
• 1 bögre darált dió
• 1,5 bögre olaj
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 mokkáskanálnyi reszelt gyömbér
• 10 dkg fehér csoki+ 3 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A répákat megpucoltam, apróra reszeltem.

A tojásokat elkevertem a cukorral, majd sorra belemértem a többi hozzávalót és alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát (26×36 cm-es). 180 fokos sütőben addig sült, míg szépen megpirult a teteje, illetve tűpróbát is végeztem a biztonság kedvéért.

Mikor kihűlt, bevontam a tetejét a gőz fölött, olajjal felolvasztott csokival.

Az eredeti recept szerint (fogalmam sincs, honnan szalasztottam, azt nem írtam mellé, pedig szokásom) tejföllel elkevert fehér csoki kerül a tetejére- ezt nem mertem kipróbálni. Így maradt csak a csoki. Finom, puha, gyorsan fogyó sütemény lett. Húsvétra is jöhet!😊

Sajtos-túrós

Ha édeset sütök, feltétlenül összegyúrok gyorsan valamilyen sósat is. Most ez a recept inspirált, csak feleztem a margarint zsírral (25 helyett 20 dkg-ot tettem), a túrót pedig sajttal. Igazán finom, ropogós lett.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 25 dkg reszelt sajt
• 2 tojássárga
• 1 fehérje és köménymag a tetejére

Így készült:

A sajtot lereszeltem.

A lisztet elvegyítettem a sóval, összegyúrtam a margarinnal és zsírral, majd a tojássárgákkal és túróval, sajttal. Sima tésztává gyúrtam.

Kinyújtottam, lekentem egy, enyhén felvert tojásfehérjével, leszórtam köménymaggal és derelyemetszővel felvágtam. Most épp négyzet alakúra, de tetszés szerint rúd is lehet.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Kell hagyni, hogy legyen színe, mert akkor lesz igazán ropogós.

Karácsonyi kókuszos süti

 A régi, igen kedvelt Julika kókuszosát terveztem sütni, mert már rég került rá sor és igen kedvelt süteményünk. Délután-este a többi tervezettel együtt a barna lapjai megsütésre kerültek, de mire a középső, kókuszos habréteghez érkeztem, rajtam kívül már mindenki elvonult, így nem akartam habveréssel felverni őket. Másnapra hagytam- másnap meg nem szerettem volna csak ezért újra bekapcsolni a sütőt, ezért a kamrában körbenézve, más megoldáson törtem a fejem. A babapiskótát meglátván jött az ihlet: a kókusz a krémbe fog kerülni, középre pedig babapiskóta. Így született egy újabb recept.

Hozzávalók:

A barna lapokhoz:

• 25 dkg liszt
• 10 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű/vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 8 dl tej
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 10 dkg kókuszreszelék

Továbbá:

• 20 dkg babapiskóta
• 4 evőkanál cukor
• 1 adag erős főzött kávé
• 10 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj a tetejére
• kevés kókuszreszelék és mandulapehely

Így készült:

A két laphoz való hozzávalókat tálba mértem, összegyúrtam. A tejfölt hagytam a legvégére, annyi kell belőle, hogy összeálljon a tészta. de ne legyen túl kemény sem, mert akkor nehéz kinyújtani. 

Két részre osztva, lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam- közben még szórtam rá, alá kevés lisztet, mert hajlamos odaragadni-, s tepsi hátán (28×34 cm-es) sorra kisütöttem.

A 4 evőkanál cukrot karamellizáltam. Felöntöttem 1,5 dl vízzel, hagytam addig főni, míg teljesen felolvadt a cukor. Hozzáöntöttem a kávét, hagytam kihűlni. Ebbe fogom majd mártani a babapiskótát.

A krémhez a pudingporokat és lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd a többi tejet is hozzáöntöttem, több részletben. Állandóan kavargatba felfőztem. Azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket és hagytam kihűlni. Közben néhányszor megkevertem. 

A vajat elvegyítettem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam az időközben kihűlt kókuszos pudingot.

Összeraktam a sütit: az egyik barna lapon elkentem fele krémet, ebbe kissé belenyomkodtam a karamelles öntetbe mártott -nem áztatott, épp csak megforgattam benne- babapiskótákat. A krém másik felét elegyengettem ezeken, majd befedtem a másik barna lappal, kissé rá is nyomkodtam.

A csokit az olajjal vízgőz fölött felolvasztottam, bekentem vele a süti tetejét, s beszórtam kókuszreszelékkel és mandulapehellyel.

Finom, puha, magát etető sütemény lett belőle. 

Mindenképp újra kell süssem az eredetijét is, nem csak azért, mert finom, de jó lenne egy épkézláb fotót készíteni róla- már amilyen tőlem telik, mert igencsak tudom halogatni a fotózást- épp azért, mert jobban szeretem elkészíteni, mint megörökíteni. Ez látszik a fényképeken... 

Csirkehúsos palacsintatorta

 A palacsinta meg én nem vagyunk jó barátságban. Ritkán sütök, akkor frissen, melegében eszek is belőle egyet-kettőt, leginkább lekvárral, túróval. A maradékot vagy megeszi a család, vagy a tyúkok előtt köt ki- no nem sajátjaink, össze szoktam gyűjteni az el nem fogyottakat a "tojásos néninek". Legutóbb, hogy megmentsem a másnapra maradt palacsintákat a pipik csőrétől, hússal, sajttal töltve, tejföllel nyakon öntve tettem a család elé. Egy morzsa sem jutott a maradékos vödörbe.

Hozzávalók:

• 8-10 kész palacsinta
• 1 csirkemell 
• kevés olaj
• 2 fej hagyma
• só, bors, pirospaprika
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• reszelt sajt
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 3-4 evőkanál tejföl

Így készült:

A csirkemellet felcsíkoztam. A hagymát megpucoltam, felszeleteltem.

A hagymát kevés olajon, nagy csipet sóval megpároltam, majd a hússal, só, bors, paprika hozzáadásával fedő alatt megpároltam.

Egy hőálló tányérra rétegeztem: palacsinta, kevés hagymás hús, reszelt sajt, kukorica, újra palacsinta- addig, míg elfogytak a hozzávalók.

Tetejére tejföl és reszelt sajt került.

Sütőbe tettem, addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett.

Jégsaláta volt a kísérője.

Ezért érdemes palacsintát sütni! 😉 

Csokis-mandarinos kevert süti

Gyorsan, finomat kategória. 

Egy évvel ezelőtt megírt bejegyzés- mostanság a korábbi, szabadidőmben megírt receptekből "élek".

 Hozzávalók:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• 1 dl joghurt
• 3 mandarin kicsavart leve
• 10 + 15 dkg csokoládé

Így készült:

10 dkg csokit apró darabokra vágtam.

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd belekerült a megolvasztott, de nem forró margarin, a liszt és sütőpor, a kakaó és csipet só- simára kevertem, majd a mandarinok kicsavart levével és a joghurttal lazítottam a masszát, végül beleforgattam a csokidarabokat.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (28×32 cm-es). 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, a tetejét bevontam a gőz fölött felolvasztott 15 dkg csokoládéval.

Szívecske

 Magam is meglepődök így utólag, mit össze nem sütök! Végigpörgettem a fotókat, egyik-másikról biztosan tudom, hogy azt már közzétettem, másikban nem vagyok biztos, megint másikra rácsodálkoztam, hogy ilyet is sütöttem? Aztán felidéződik, hogy mikor, milyen alkalomból. Majd keresem a receptet hozzá- vagy megtalálom, vagy nem. Ha nem, fájó szívvel törlöm, s vigasztalom magam, hogy van másik! De még mennyi. 

Előző évben sütésben igen, közzétételben nem voltam túl termékeny. Negatív rekordot döntöttem- épp feleannyi receptet írtam meg, mint előző évben, pedig az sem volt túl sok. Idén szeretném behozni a lemaradást. Eddig is úgy terveztem, de aztán mindig magá elá temet a tennivalók sokasága, a szellemi kifulladás. Karácsonytól újévig regenerálódtam, aztán nekiláttam és megírtam sok-sok bejegyzést, amit majd egy kattintással közzéteszek idő szűkében. 

Leányzómnak ritka kivételekkel minden hét végén süthetek, Fiam átlag havonta egyszer tesz most már látogatást itthon. Így Ő ritkábban részesül az anyai hamuban sült pogácsákban. Ez a süti is útravalónak készült.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 25 dkg vaj /margarin
• 1 nagy tojás
• 1-2 evőkanál joghurt
• + a tészta felébe: 2 evőkanál kakaó, 1 evőkanál joghurt
• lekvár összerakni
• 6 dkg csokoládé, 1 evőkanál olaj- becsorgatni

Így készült:

A lisztet, sütőport, cukrokat, csipet sót elvegyítettem, majd a vajjal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és 1 evőkanál joghurtot, összegyúrtam. Mivel kemény volt, még egy kevés joghurtot adtam hozzá.

A tésztát elfeleztem, felébe belegyúrtam a kakaót és még egy evőkanál joghurtot.

Kinyújtottam mindkét részt, szívecskéket szaggattam belőlük, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. 

180 fokon világosra sütöttem.

Mivel a kakaós tésztánál kevésbé nyilvánvaló, hogy megsült-e, ilyenkor mindig úgy rakosgatom tepsibe, hogy a sötétek mellett legyen néhány világos is.

Mikor kihűltek, egy-egy világos szívecskét sárgabaracklekvárral összeragasztottam egy-egy kakaóssal.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, becsorgattam vele a szívecskéket.

Fokhagymakrémleves

 Valamikor régen készítettem egy internetes recept alapján, s nagyon ízlett mindenkinek. Aztán feledésbe merült, míg csak Férjem egy egész zsákocska fokhagymával állított haza. Keresgélni kezdtem a hajdanvolt levest, de a fellelt receptek egyikét sem találtam azonosnak az akkorival. Így a több másik, kutatás közben átfutott hozzávalókból próbát tettem. Bejött. Azóta többször is elkészült, "bogyóval", azaz levesgyönggyel megszórva igencsak kedvelt leves lett.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 1 nagy fej fokhagyma (vagy kettő kisebb)
• 4-5 közepes krumpli
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 2 dl tejszín

Így készült:

A hagymát és a fokhagymát szeletelve. kevés sóval megszórva az olajon megpároltam- nem pirítottam, csak hagytam puhára párolódni. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, s addig főztem, míg majdnem elpárolgott a víz róla. 

Közben megpucoltam a krumplit.

A hagymákra úgy másfél liter vizet öntöttem, még kevés sót szórtam rá, beletettem a feldarabolt krumplit. Addig főztem, míg a krumpli is puha lett.

Botmixerrel simára kevertem, majd a tejszín hozzáadásával újra felfőztem. Ha szükségét éreztem, még sót is tettem bele.

Levesgyönggyel kanalaztuk.

Egyszerű és jó ízű leveske. A krumpli eléggé besűríti, liszt nem is került bele. A víz mennyiségével lehet játszani, több, kevesebb, ki mennyire sűrűn szereti, illetve mennyi levest akar főzni. 

Tökmagos sós "rúd"

 Ez a recept volt az ötletadó, de ahogy lenni szokott az én konyhám tájékán, egész más sült ki belőle. Még a formája is más lett, csak azért, hogy meg ne unjuk a rúd alakot. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 20 dkg túró
• 3 tojás
• 1 csomag száraz élesztő
• + 1 tojás lekenni, 10 dkg tökmag , 15-20 reszelt sajt beszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem az élesztővel, sóval, majd elmorzsoltam előbb a margarinnal és zsírral, aztán a túróval. Beleütöttem a 3 tojást és összegyúrtam.

Egy órai pihentetés után kinyújtottam, lekentem a felvert tojással, rászórtam a tökmagot, erre a reszelt sajtot, kissé rányomkodtam.

Derelyemetszővel felvágtam, ezúttal négyzetekre, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem. Szép pirosra, mert így lesz jó ropogós.

Az 1 kg liszthez két csomag élesztő kéne, de nem az volt a cél, hogy megkeljen a tészta, csak kissé lazítsa azt. Roppanós, harapósabb, nem puha, kelt tészta állagú lett. A megpirult mag a tetején volt a hab a tortán. 

Diós csiga

 Egy teljesen más süteményt jelöltem ki elkészítendőnek- ezt - , de több okból is egész más lett belőle. Az eredetijére még nem került sor, pedig nagyon szeretném megkótolni. Elsődleges szempont, ami miatt "kicsit" átváltoztattam, az a csomagolhatósága- attól tartottam, mire a kollégiumba ér, még ha dobozolva is, felismrehetetlen lesz. Meg enni is elég maszatolós lehet, nem tudom elképzelni előadás közbeni energiát adónak. Azaz el tudom, előttem is van a csoport ujját nyalogató, morzsát sepregető, ragacsos képű hallgató. No- ezért lett belőle diós csigusz. Így is igen finom lett, diósan puha, bár kissé formátlan harapnivaló.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 4 tojássárga
• 10 dkg porcukor
• kevés tej

A töltelékhez:

• 4 fehérje
• 20 dkg cukor
• csipet só
• 3 evőkanál baracklekvár
• 15 dkg darált dió

Így készült:

A lisztet, cukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal, a sárgákkal próbáltam összegyúrni. Kevés tej- 2-3 evőkanálnyi. hozzáadásával sikerült is.

A töltelékhez a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukor hozzáadásával kemény habbá vertem. Belekevertem a lekvárt és darált diót.

A tésztát két részre osztottam. Egyiket kinyújtottam hosszúkás téglalap alakúra, lekentem a töltelék felével, felsodortam, ujjnyi szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam. Óvatosan kellett vele bánni, mert lágy lévén, szeretnek formátlanná válni.

180 fokos sütőbe tettem, hagytam őket világosra sülni.

Közben a tészta és töltelék másik felével ugyanígy jártam el.

Ha még csokival is lecsorgatom, akár a zserbó csiga nevet is ráfoghatom. De azt másképp képzelem el: lekenem lekvárral, cukros dióval szórom. Majd, egyszer azt is megcsigázom. Ez most így volt finom. 

Tejfölös fánk

Akkor nekiugrok harmadjára is. Írok, törlök, írok, törlök. Panaszkodjak, ne tegyem. Hát nem teszem. Én dolgom, én döntésem, én hülyeségem, hogy nem állok odébb. Lemerültem megint, olyannyira, hogy esténként arra sem futotta a tartalékaimból, hogy egy kattintással közzétegyek egy, már megírt bejegyzést. A legutóbbi nagyszabású konyhai ténykedésemet sem örökítettem meg. A tegnapit viszont igen- csak fánkot sütöttem síelésből hazatért Leányzóm kedvére téve- meg másokéra is. Fánk és csöröge volt a terítéken, Hédi az első mellett tette le a voksát, de az összegyúrt hulladék tésztát csörögének formáztam meg. 

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csapott teáskanál só
• 2 dl tej
• 1 csomag élesztő (4 dkg)
• 2 tojás
• 4 dl tejföl
• olaj a sütéshez
• porcukor, lekvár a tálaláshoz

Így készült:

A tejet megmelegítettem, egy evőkanál cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet a többi cukorral, sóval, vaníliás cukorral elvegyítettem. Hozzáadtam a két tojást, a közben felfutott élesztős tejet, és végül a tejfölt (betettem egy percre a mikróba, hogy ne legyen hideg, mert épp a hűtőből vettem ki), összegyúrtam. Picit lágynak találtam, ezért púpozott evőkanál lisztet szórtam rá, ezzel átdagasztottam. A megdagasztott tésztát kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kiszaggattam, közepétől kifele kissé meghúzkodtam a korongokat. A leeső tésztadarabokat újra összegyúrtam, kinyújtottam, s csörögének vágtam-formáztam.

Jó ujjnyi olajat forósítottam, közepes lángon a fánkok mindkét felét pirosra sütöttem, aztán a csörögék is kisültek.

Porcukorral, lekvárral ettük, ki hogy szereti- én a lekvárt részesítem előnyben.

Azzal, hogy meghúzkodom a fánkokat, a közepe elvékonyodik, de sülés közben felnő. és üreges lesz- így remekül megtölthető lekvárral. 

Ritkán sütök fánkot, az sem farsanghoz kötött- most véletlenül alakult így. Mifelénk a kürtőskalács volt a farsangoz köthető sütemény- a "maszkurásokat", a házról-házra járó beöltözött farsangolókat azzal kínálták.