Fánk

Nagyon sok piszkozatban félig-meddig vagy egészen megírt bejegyzésem van. Ez kész volt, több, mint négy évvel ezelőtt jegyeztem le. Rábukkantam, s mivel épp farsang ideje van, s épp egy hete sütöttem fánkot, mikor itthon voltak a gyerekek, most megosztom. 

Ritkán sütök fánkot. Nem azért, mert kizárólag farsangkor készül, nálunk nem kötődött ehhez az időszakhoz. Csak mert mindig elfelejtődik. Pedig remek második fogás tud lenni kiadósabb levesek után. Gyerekkorunkban legalábbis így volt. Paszulyleves vagy lucskos káposzta után próbáltuk megtippelni, melyik töltött, s hogy örültünk, ha sikerült eltalálnunk, hogy az épp szilvalekváros! Most épp Nővérem juttatta eszembe, s néhány nap múlva sütöttem én is egy kiadós adagot, a család nagy elégedettségére. Én nem szoktam sütés előtt tölteni, majd ki-ki kedvére ízesíti magának porcukorral vagy ilyen-olyan lekvárral. Mondjuk csipkelekvárral- azzal de finom tud lenni!

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 10 dkg rétesliszt
• 1 mokkáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 egész tojás+3 sárgája
• porcukor, lekvár a tálaláshoz
• olaj a sütéshez

Így készült:

4 dl tejet kéznek kellemes hőmérsékletűre melegítettem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket elvegyítettem a sóval, többi cukorral. Elmorzsoltam a zsírral. 

Hozzáadtam az egész tojást és a sárgákat, az élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá még tejet, annyit, hogy könnyen gyúrható, inkább kicsit lágy tésztát kapjak. Még 2 dl-t öntöttem hozzá.

A tésztát megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. Ehhez úgy egy óra szükséges.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Nagy pogácsaszaggatóval kivágtam, kicsit meghúzgáltam a korongokat. 

Bő olajban mindkét felüket pirulásig sütöttem, közepes lángon, hogy legyen ideje átsülni.

Porcukorral megszórva vagy tetszés szerinti lekvárral fogyasztottuk.

A lehullott tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam- míg elfogyott a tészta. Tényleg sok lett belőle, de nem maradt a nyakunkon egy darab sem. Még másnap is rájártunk. 😊

Papanas

Nem egyszer láttam ilyen sütit román blogokon, de egyszer sem jutottam arra az elhatározásra, hogy én ezt meg fogom sütni. Mindaddig, amíg közelebbről meg nem ismerkedtem vele: otthoni tartózkodás alatt barátnőmékkel étteremben ücsörögve, barátnőm ezt rendelt csak. Szép nagy adagot hoztak ki, így mi is megkóstoltuk- nem csak a látványa volt megnyerő, ízre is nagyon finom. Ugyanakkor, talán épp másnap Nővérem Sógornője fagyasztóból kivettet sütött nekünk, az is nagyon finom volt. Leányzóm le is adta a rendelést nálam, így többször készült már, a fotón látható Székelyföldről hozott áfonyalekvárral. Mert azzal az igazi. Semmi különös, csak olajban sült túrófánk, de a tejföl és lekvár különlegessé teszi. Nem tudom, ki találta ki, de dicséretet érdemel érte. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 egész tojás
• 30 dkg liszt
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál citromlé
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só

A tálaláshoz:

• tejföl
• áfonyalekvár
• +sütéshez olaj

Így készült:

A túrót villával áttörtem. Összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- a szódabikarbónát leöntöttem a citromlével előbb. Közepesen kemény, jól gyúrható, kissé ragacsos tésztát kaptam.

Eredetileg úgy csinálják, hogy gombócokat alakítanak a tésztából, azt kilapítják, közepét kilyukasztva formázzák koronggá. Én kinyújtottam, lisztezett deszkán, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kivágtam, kilukasztottam a közepét, s forró olajban kisütöttem, a kis kivágott karikákat is. A tésztahulladékot összegyúrtam, abból is készültek fánkok.

Még melegen fogyasztottuk, simára kevert tejföllel és áfonyalekvárral megpakolva, pici fánkkal megkoronázva. Így együtt nagyon finom tud lenni!

Recept innen.

A papanasi a román elnevezése ennek a fánknak, de a túrógombócot is így nevezik- az a főtt papanas (kiejve: pápánás). Azt olvastam, hogy olasz eredetű a szó, utána is néztem: a pappa papit, pépet jelent, a pappare jelentése pedig zabálni. Méltó a nevéhez, zabálni való ez a fánk! 😀

Tejfölös fánk

Akkor nekiugrok harmadjára is. Írok, törlök, írok, törlök. Panaszkodjak, ne tegyem. Hát nem teszem. Én dolgom, én döntésem, én hülyeségem, hogy nem állok odébb. Lemerültem megint, olyannyira, hogy esténként arra sem futotta a tartalékaimból, hogy egy kattintással közzétegyek egy, már megírt bejegyzést. A legutóbbi nagyszabású konyhai ténykedésemet sem örökítettem meg. A tegnapit viszont igen- csak fánkot sütöttem síelésből hazatért Leányzóm kedvére téve- meg másokéra is. Fánk és csöröge volt a terítéken, Hédi az első mellett tette le a voksát, de az összegyúrt hulladék tésztát csörögének formáztam meg. 

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csapott teáskanál só
• 2 dl tej
• 1 csomag élesztő (4 dkg)
• 2 tojás
• 4 dl tejföl
• olaj a sütéshez
• porcukor, lekvár a tálaláshoz

Így készült:

A tejet megmelegítettem, egy evőkanál cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet a többi cukorral, sóval, vaníliás cukorral elvegyítettem. Hozzáadtam a két tojást, a közben felfutott élesztős tejet, és végül a tejfölt (betettem egy percre a mikróba, hogy ne legyen hideg, mert épp a hűtőből vettem ki), összegyúrtam. Picit lágynak találtam, ezért púpozott evőkanál lisztet szórtam rá, ezzel átdagasztottam. A megdagasztott tésztát kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kiszaggattam, közepétől kifele kissé meghúzkodtam a korongokat. A leeső tésztadarabokat újra összegyúrtam, kinyújtottam, s csörögének vágtam-formáztam.

Jó ujjnyi olajat forósítottam, közepes lángon a fánkok mindkét felét pirosra sütöttem, aztán a csörögék is kisültek.

Porcukorral, lekvárral ettük, ki hogy szereti- én a lekvárt részesítem előnyben.

Azzal, hogy meghúzkodom a fánkokat, a közepe elvékonyodik, de sülés közben felnő. és üreges lesz- így remekül megtölthető lekvárral. 

Ritkán sütök fánkot, az sem farsanghoz kötött- most véletlenül alakult így. Mifelénk a kürtőskalács volt a farsangoz köthető sütemény- a "maszkurásokat", a házról-házra járó beöltözött farsangolókat azzal kínálták. 

Sváb kanálfánk

Az online oktatásnak két előnye van: egyik, aminek kimondottan örülök, hogy itthon vannak a gyerekek- Leányzó folyamatosan, Fiúnk is több, mint egy hónapig élvezte anyja gondoskodását. A másik, amit a javára írok, némi időnyerés, azaz megspórolom a munkába készülődés, menés-jövés idejét. Több nincs- hiába a mindenféle online tanulószoba, akkor sem tudom úgy követni a gyerekek munkáját, nem kapok úgy visszajelzést, mint szemtől szembe, s ez nagyon frusztráló tud lenni. Én nagyon várom, hogy visszamenjünk az iskolába. Még egy nap... Kibírom!

Egy ilyen nap során, órák megtartása és másnapra felkészülést követően nekiugrottam az ebédfőzésnek. Odatettem a levest, s közben második gyanánt sütöttem ilyen gyors fánkot, aminek a receptjét itt találtam. A hagyományos élesztős finomabb, lazább, puhább, mi tagadás, de ez is megteszi, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy csak össze kell kavarni, s már kanalazható is bele az olajba. Kicsivel több, mint fél óra alatt kész volt az ebéd...

 

Hozzávalók:

• fél kg liszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 1 nagy tojás
• 1 citrom lereszelt héja
• kb. fél l tej
• olaj a sütéshez
• porcukor, fahéj,  lekvár a tálaláshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát , citromhéjat elvegyítettem. Hozzáadtam a tojást és kevés tejet, annyit, hogy simára tudjam keverni. Közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy sűrűbb galuskatészta állaga legyen.

Lábasban bő olajat melegítettem, s az olajba mártogatott kanállal galuskákat szaggattam a tésztából az olajba. Mindkét felüket pirosra sütöttem.

Fahéjas porcukorral megszórva vagy lekvárral ettük- ki hogy szereti. 

Én persze lekvárral szeretem. S mint írtam már, a hagyományos finomabb, de időszűkében ez is tökéletes. Elfogyott.