Józsi szelet

 Küzel egy éve írtam ezt a bejegyzést. Csak a fotókat nem csatoltam hozzá, most keresgéltem ki. A nyár idén is ugyanúgy elrepült, ma kezdjük a munkát. Sógorom ugyan jó kedvében volt, a hétvégét együtt töltöttük, a kókuszos sütit viszont egész biztosan most sem veti meg. Közeledő születésnapja tájékán kiderül. 😃Jöjjön akkor az egy éves iromény, fotókkal kiegészítve:

Észre se vettem, csak eltelt a nyár. Elég mozgalmas volt- talán épp ezért. A sütésre továbbra is megragadok minden alkalmat, a fotózást viszont igencsak hanyagoltam. Ma délután kivételt tettem- igaz, csak a telefont vettem igénybe. 

Szombaton készült a süti maga alatt lévő Sógoromnak jobb pillanatok szerzése céljából. Remélem, sikerült. S azért Józsi szelet, mert neki kreált kókuszos süti már kapott Öcsi szelet nevet, így most a becsületes nevére kereszteltem az újabb kókuszos sütit. 

Hozzávalók:

A kakaós laphoz:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• pár csepp vaníliaaroma
• 40 dkg liszt
• 1 csipet só
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

A diós laphoz:

• 5 tojásfehérje (maradék)
• 5 evőkanál cukor
• 12 dkg darált dió
• 2 evőkanál liszt

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 10 dkg kókuszreszelék+ 2 evőkanálnyi a tetejére
• 15 dkg cukor+ 2 evőkanállal
• 25 dkg vaj/margarin

Így készült:

A diós laphoz az fehérjéket a cukorral keményre vertem. Belekerült a dió és a liszt. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon enyhe pirulásig sült.

A kakaós laphoz előbb a tojásokat kevertem a el a cukorral, majd ebbe elkevertem a mikróban kissé megolvasztott margarint. Belekerült a liszt, sütőpor, só, kakaó, végül a tej. A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem. 

A krémhez a tejből, pudingporból, 2 evőkanál cukorból pudingot főztem. Mikor besűrűsödött, a kókuszreszeléket is belekevertem, ezzel is főztem úgy fél percig.

Kevergetve hagytam kihűlni. Közben a vajat a 15 dkg cukorral elkevertem, s kanalanként belekerült a kihűlt puding.

Összeraktam a sütit: kakaós lap, fele krém, diós lap, krém másik fele. Tetejét kókuszreszelékkel szórtam meg, illetve kevés aranyszínű szórócukor is került rá.

Kókuszos mézes

... másképp.

Azt hiszem, egyik leggyakrabban készülő sütemény minálunk. Főként annak tükrében, hogy szinte mindig valami mást sütök. Mert különben nem lenne mit feltegyek a blogra.😉 De sokkal inkább azért, mert kíváncsi vagyok, mert szeretek mindig valami mást kiadni a kezeim közül, mert rengeteg kipróbálásra való recept vár, én meg mégis gyakrabban a rendelkezésre álló alapanyagokból alkotok valamit. Időközben, valamikor november végén volt, hogy hosszas tanakodás után megírtam az első bejegyzésemet. Immár 13 éve. De sok víz lefolyt időközben a Dunán! Nem egyszer történt, hogy abba akartam hagyni, aztán mégis folytattam- végül abban maradtam magammal, ha van időm, írok. Most épp van egy kevés.

Anyukám receptje alapján készült sokáig, aztán elkezdtem próbálkozni puhább tésztát nyerni- ez igazán elnyerte a tetszésemet, ezért örökítettem meg. 

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 25 dkg cukor
• 2 dl olaj
• 2 dl tej
• 50 dkg liszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 mokkáskanál mézesfűszer
• 3 evőkanál méz

A mázhoz:

• 25 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 3 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál rumaroma
• 0,5 dl tej
• 20 dkg kókuszreszelék

Így készült: 

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral és mézzel, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, szódabikarbónát, mézesfűszert, elkevertem, majd fokozatosan a tej is belekerült.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon sült, tűpróbáig.

Kihűlés után szeleteltem.

A mázhoz kis lángon egyneművé olvasztottam a hozzávalókat.

A szeleteket sorba mázba, majd kókuszreszelékbe mártottam.

Viszonylag egyszerű, kiadós és mindenki által kedvelt süti. 

Ilyenkor, karácsony előtt szokott lenni a legkevesebb szabadidőm- pedig ilyenkor sütök a legtöbbet. Lehet, épp azért? 

Karácsonyi kókuszos süti

 A régi, igen kedvelt Julika kókuszosát terveztem sütni, mert már rég került rá sor és igen kedvelt süteményünk. Délután-este a többi tervezettel együtt a barna lapjai megsütésre kerültek, de mire a középső, kókuszos habréteghez érkeztem, rajtam kívül már mindenki elvonult, így nem akartam habveréssel felverni őket. Másnapra hagytam- másnap meg nem szerettem volna csak ezért újra bekapcsolni a sütőt, ezért a kamrában körbenézve, más megoldáson törtem a fejem. A babapiskótát meglátván jött az ihlet: a kókusz a krémbe fog kerülni, középre pedig babapiskóta. Így született egy újabb recept.

Hozzávalók:

A barna lapokhoz:

• 25 dkg liszt
• 10 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű/vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 8 dl tej
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 10 dkg kókuszreszelék

Továbbá:

• 20 dkg babapiskóta
• 4 evőkanál cukor
• 1 adag erős főzött kávé
• 10 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj a tetejére
• kevés kókuszreszelék és mandulapehely

Így készült:

A két laphoz való hozzávalókat tálba mértem, összegyúrtam. A tejfölt hagytam a legvégére, annyi kell belőle, hogy összeálljon a tészta. de ne legyen túl kemény sem, mert akkor nehéz kinyújtani. 

Két részre osztva, lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam- közben még szórtam rá, alá kevés lisztet, mert hajlamos odaragadni-, s tepsi hátán (28×34 cm-es) sorra kisütöttem.

A 4 evőkanál cukrot karamellizáltam. Felöntöttem 1,5 dl vízzel, hagytam addig főni, míg teljesen felolvadt a cukor. Hozzáöntöttem a kávét, hagytam kihűlni. Ebbe fogom majd mártani a babapiskótát.

A krémhez a pudingporokat és lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd a többi tejet is hozzáöntöttem, több részletben. Állandóan kavargatba felfőztem. Azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket és hagytam kihűlni. Közben néhányszor megkevertem. 

A vajat elvegyítettem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam az időközben kihűlt kókuszos pudingot.

Összeraktam a sütit: az egyik barna lapon elkentem fele krémet, ebbe kissé belenyomkodtam a karamelles öntetbe mártott -nem áztatott, épp csak megforgattam benne- babapiskótákat. A krém másik felét elegyengettem ezeken, majd befedtem a másik barna lappal, kissé rá is nyomkodtam.

A csokit az olajjal vízgőz fölött felolvasztottam, bekentem vele a süti tetejét, s beszórtam kókuszreszelékkel és mandulapehellyel.

Finom, puha, magát etető sütemény lett belőle. 

Mindenképp újra kell süssem az eredetijét is, nem csak azért, mert finom, de jó lenne egy épkézláb fotót készíteni róla- már amilyen tőlem telik, mert igencsak tudom halogatni a fotózást- épp azért, mert jobban szeretem elkészíteni, mint megörökíteni. Ez látszik a fényképeken... 

Raffaello keksz

 Már jó ideje akadt meg a szemem Pinteresten ezen a sütin, azóta vár sorára. Aztán karácsonykor jött el az alkalom az elkészítésére. Férjem szóvá tette, hogy miért ennyi kókuszos süti- ugyanis az egyik krémes süti is az volt. De mikor megkóstolta, elismerte, hogy jó választás volt. Fiamnak a kedvence lett a kínálatból- ami az egyféle sóssal együtt hétféle süti volt. Recept ötlete  innen lett merítve. Nálam ilyen lett, így készült:

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 12 dkg porcukor
• 1 csipet só
• 1 teáskanál sütőpor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl
• + 15 dkg fehér csoki, 2 evőkanál olaj, kókuszreszelék, mandulapehely 

Így készült:

A lisztet, porcukrot, csipet sót, sütőport, kókuszreszeléket, vaníliás cukrot tálba mértem, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam a tésztát. 

Lisztezett deszkán kinyújtottam, szív alakú kiszúróval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem a kis szíveket.

Mikor kihűlt, a csokit az olajjal gőz felett felolvasztottam.

Bevontam vele a kókuszos kekszeket. A szívek egyik felére kókuszt szórtam, másik felére mándulapehelyt- azonnal, a még lágy csokira. 

Ez a csokimennyiség úgy a kekszek felére lett elegendő, igaz, vastagon kentem-kanalaztam rájuk. A többi úgy maradt, de úgy csupaszon is finom keksz tud lenni.

Öcsi szelet

 A szokásos helyzet áll fenn: minél tovább vagyok távol, annál kevésbé érzek késztetést a firkálásra. Igaz, kopogtattam mostanában eleget a billentyűket- de már túl vagyok a portfólió leadásán, ideje lenne -talán hasznosabb- célra fordítani eme tevékenységet.

Persze, hogy sokat sütöttem az elmúlt időszakban, gyerekek, vendégek jöttek-mentek, mi is vendégeskedtünk- egy ilyen alkalommal készült ez a süti, utószülinapi meglepetésként. (Egyik) kedvenc sógoromnak gyengéi a kókuszos sütik- neki alkottam, így róla neveztem el a most következőt:

Hozzávalók a lapokhoz:

• 35 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 10 dkg zsír
• 6 dkg porcukor
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli
• csipet só
• 1 egész tojás
• 1 evőkanál tejföl

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg kókuszreszelék 
• 2 dl tejszín
• 1 csomag vaníliás cukor
• + a tetejére 10 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanálnyi kókuszreszelék

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, kakaót, porcukrot, csipet sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam a zsírral. A szalalkálit elkevertem a tejben, majd a keverékhez öntöttem. beleütöttem a tojást is. Gyúrni kezdtem, majd egy evőkanál tejföllel lazítottam. A tészta ne legyen kemény, mert akkor nehéz kinyújtani. Két részre osztottam, majd mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán, 180 fokon sorra kisütöttem őket. Tepsi mérete: 28×34 cm. Hamar sül. Ellenőrzésképp megnyomtam a tetejét, ha már nem lágy, késznek minősítettem.

A krémhez a pudingporokat kevés tejben elkevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam. Állandóan kevergetve sűrűre főztem. Még azon forrón belekevertem a kókuszreszeléket. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként belekerült az időközben kihűlt kókuszos puding. Habosra kevertem.

A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá vertem. Előbb keveset adtam a krémhez, óvatosan átforgattam, majd a többi is belekerült, és laza mozdulatokkal összevegyítettem.

A krémet a két lap közé kentem, majd a tetejét gőz fölött felolvasztott csokival vontam be. Erre kevés kókuszreszeléket szórtam, s hagytam megdermedni. 

Másnap szeleteltem.

Finomra sikeredett, bár szeletelni nem lehetett olyan szépen. Meg is kaptam belőle a rendelést egy újabb adagra jövő hétvégére Sógortól- neki is ízlett.

Csokis-diós zabpehelykeksz

 Ezek a gyerekek nem bírnak nyugton ülni. Állandóan jönnek-mennek. Alig jöttünk haza a nyaralásból, egy napi itthoni levegő szívása után máris budapestire vágytak, ráadásul két napon keresztül Aznap nem volt időm sütni nekik útravalót, de képes voltam indulásuk napján korán reggel fél nyolckor felkelni. És zabpelyhes kekszet rittyenteni nekik. Már csak azért is, mert Gergő ment is tovább Szegedre. Sütemény nélkül el nem engedem ám a gyerekem!

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg zabpehely
• 25 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 5 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg margarin
• 3 nagy tojás
• maréknyi dió
• 20 dkg csoki

Így készült:

A diót, csokit feldaraboltam.

A margarint mikróban félig megolvasztottam.

A lisztet, zabpelyhet, cukrot, sütőport, vaníliás cukrot, kókuszreszeléket elvegyítettem. Hozzáadtam a margarint, tojásokat és fakanállal összekevertem. Olyan ragacsos, kézzel gyúrni lágy, fakanállal keverni kemény massza lett belőle, de megbirkóztam vele. Ezután került bele a dió és csoki, azzal is elvegyítettem.

Diónyi gombócokat formáltam belőle, közben néha bevizeztem a kezem, tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.

180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem, illetve amíg tetejét kicsit megnyomva már nem lágy.

Szívem szerint mazsolát is tettem volna bele, de Leányzó nincs nagy barátságban vele. Én annál inkább. A belekerült csoki az utóbbi idő negatív csokievési szokásunk eredménye: több megkezdett csomag is várt sorára, ezeket daraboltam bele. Így már elfogyott...

S ha már említettem a nyaralást, és a nyugalom szigetének is nevezhető falucskát, mutatok róla néhány fotót. Arkáról van szó, egy kis zsákfaluról a Zemplén oldalában. Innen gyalogoltunk elérhető távolságokra, illetve autóztunk kiszemelt úti célok felé. 

Nos, Arka, ahol olyan csend volt, hogy még kutyaugatást sem hallottunk az egy hét alatt. Néhány szomorú állapotú házikótól eltekintve a többség szépen, szemrevalóan felújított, bájos parasztház, gondozott utcák, terek, falvédő-kiállítás a buszmegállóban, jelenleg kiszáradt patakmeder, gyümölcsösökkel és dombokkal, hegyekkel körülvéve. Szerettünk ott lenni.

Rebarbarás süti kókuszhabbal

 Mostanság délutánonként sokat bíbelődök a kertben. Márt csak azért is, mert máris kezdi meghálálni a törődést: zöldhagyma, retek, mángold, petrezselyemzöld szedhető, sőt, a rebarbara is óriási leveleket növesztett- ezeket az óriásakat leszedtem- persze, nem a leveléért, hanem a száráért. A kisebbeket hagytam még nőni. Mosás, héj lehúzása után a vasárnapi sütinkre halmoztam. Kellemes savanykás ízt adott az édes szeleteknek.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 5 tojássárga
• 1 citrom kicsavart leve
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 12-16 rebarbaraszár

A habhoz:

• 5 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 15 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 evőkanál liszt

Így készült:

A rebarbarát megmostam, külső részét vékonyan lehúztam, 3-4 cm-es darabokra vágtam.

A margarint mikróban megpuhítottam, majd elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. Hozzákevertem a tojások sárgáját, ezzel is simára kevertem, majd a sütőporral elvegyített liszt és citromlé került bele. Fakanállal alaposan elkevertem- sűrű massza lett belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kentem-simítottam a masszát, elosztottam rajta a rebarbaradarabokat. Annyi volt, hogy teljesen befedte a tésztát. 

180 fokra előmelegített sütőbe tettem, 10 percig hagytam benn.

Közben a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Óvatos mozdulatokkal elvegyítettem benne a kókuszt és lisztet. A sütőből kivett sütire egyengettem, majd visszatettem sülni.

Mikor a hab megpirult kissé. átállítottam csak alsó sütésre, így is hagytam még 10 percig a sütőben.

Kihűlve szeleteltem. (Igaz, a szélét még azon forrón levágtam, kóstolás céljából.)

Finoman puha süti lett, a sok rebarbarától kicsit savanykásabb a vártnál, de így is ízlik mindenkinek. 

Jó néhány éve kaptam Nővéremtől két tő rebarbarát, azóta minden évben sütök belőle egyszer-kétszer sütit. A következő szüretkor lekvárt főzök belőle, Leányzóm ötletét valóra váltván. 

Épp most olvastam néhány tudnivalót erről a növényről- nagyon sok jó hatása van a szervezetre, de nyersen nem ajánlott fogyasztani. 

Itt már levágtam róla a levelek nagyját- a virágszárat is le szoktam, most egyet meghagytam:

Meggyes kókuszgolyó

 Úgy volt, hogy elmúlt hétvégén Fiam is hazajön, de megfázott, kicsi hőemelkedése is volt, így meggondolta magát, nehogy nekünk is hazahozzon valamit. Nem mintha nem lenne idehaza is egy-egy kis nátha, torokkaparás, rekedtség. De Ő vigyáz ránk. Viszont Leányzóm ígéretéhez híven minden hétvégén tiszteletét teszi szüleinél, így van, kire süssek-főzzek minden egyes szombat-vasárnapon. A sütést vasárnapra halasztottam, de hogy legyen előző napon is nassolni való, hempergettem egy adag kókuszgolyót, ezúttal meggyesen. 

Hozzávalók:

• 50 dkg darált keksz
• 2 dl porcukor
• 15 dkg vaj
• 3 evőkanál kakaó
• 1 dl meggylé
• 1 dl tej
• 1 fiola rumaroma
• kis üveg magozott meggy
• 5-6 dkg kókuszreszelék

Így készült:

A meggyet szűrőbe öntöttem.

A kekszet, porcukrot, kakaót, vajat összemorzsoltam, majd a meggylé, tej és rumaroma hozzáadásával összegyúrtam. 

Kis darabkákat szaggattam belőle, tenyeremben ellapítottam, 1-1 szem meggyet tettem a közepére, majd becsomagoltam, meggömbölygettem. Végül kókuszreszelékbe forgattam.

Szeretem ezeket a golyókat, vagy épp a kekszszalámit, gyorsan készülnek el, sütni sem kell, egyszerű alapanyagokból készülnek. S nem utolsó sorban finomak is.😋

A hétvégét pedig máris várom- itthon lesz mindenki! Legalábbis remélem, mert manapság semmi sem biztos...

Kókuszkrémes szeletek

 Többnyire eltervezem, hogy mit fogok sütni, aztán mikor a megvalósításra kerül a sor, a lehető legjobban leegyszerűsítem. Most éppen orosz kucsmát terveztem sütni, hogy Sógorom kedvébe járjak- ugyanis ez az egyik kedvenc sütije-, mert Ő is az én kedvemben járt. A nyár végén hazautazott meglátogatni az édesanyját, s mivel mi a szép tervek ellenére sem jutottunk el szülőföldünkre, Őt kértem meg, hogy hozzon nekünk egy zsák padlizsánt. Ugyanis ott olyantájt  az itteni árakhoz képest  aprópénzért vesztegetik ezt az általunk kedvelt zöldségfélét. Meg is érkezett a szállítmány, de azóta sem tudom, mibe került- abból készült a közösen főzött zakuszka, de a többit magunknak raktam be a fagyasztóba. Hát sütivel honoráltam neki egyelőre a kedvességét. Ami egy jóval egyszerűbb, de kókuszos és finom süti lett.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor (vagy vaníliás)
• 6 dl tej
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg kókuszreszelék + 2 evőkanálnyi a tetejére

Így készült
A tésztához a tojásokat habosra kevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral, majd hozzáadtam a lisztet, olajat, elkevertem. Végül 2-3 részletben belekerült a tej is, simára kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát. (28×32 cm a tepsi mérete.)

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem. 

Közben a pudingból, tejből sűrű pudingot főztem. Sűrűn megkeverve hagytam kihűlni. A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként került bele a kihűlt puding, végül a kókuszreszelék. 

Az időközben kihűlt tésztalapot vízszintesen kettévágtam. Fele krémet bele kentem, a másik felét a tetejére.

Kókuszreszelékkel szórtam be a süti tetejét.

Akár azonnal is szeletelhető. 

Nagyon szeretem ezt a kevert sütialapot. Nem egy piskóta, de finoman pihe-puha, s bármivel tölthető, vagy csokidarabokat, mazsolát, diót, bármit belekeverve gyorsan kész az édes harapnivaló. Sógorom is elégedett volt vele! De az orosz kucsmát is megkapja egyszer...

Fehér isler

 Mániákusan gyűjtöm a recepteket. Számtalan füzetem van telefirkantva vázlatos leírásokkal, leginkább hozzávalók felsorolásával, mellette évtizedek alatt összegyűjtött újságok, könyvek sokasága. Aztán megálljt parancsoltam ezek vásárlásában, így maradt az internet. Onnan inspirálódok, de leginkább elraktározom későbbre az érdeklődésemet felkeltőket. Aztán ott is maradnak. Ez kivétel volt. Megláttam- itt. Azon a hétvégén meg is sütöttem. Persze "kicsit" magunkra formálva. Érdemes volt, olyannyira, hogy elhatároztam, ez lesz egyik karácsonyi sütink is. 

 

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• 5 dkg kókuszreszelék 
• 1 nagy tojás 

Továbbá:

• málnalekvár összerakni
• 20 dkg fehér csokoládé
• 3 evőkanál olaj
• 2 evőkanálnyi kókuszreszelék

Így készült:

A lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, kókuszt, csipet sót tálba mértem. Elmorzsoltam a vajjal, majd a tojással tésztává gyúrtam. 

Egy órányit pihent a tészta.

Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam a kis karikákat, majd 180 fokos sütőbe tettem. Egész világosra sütöttem. Csak épp addig, míg a szélei enyhén pirulni kezdtek.

Mikor kihűlt, lekvárral kettesével összeragasztottam őket.

A fehér csokit az olajjal vízgőz felett felolvasztottam. A forró víz fölött hagytam, míg a kis sütiket 1-1 kiskanál csokival bevontam.

Mindegyik tetejére csipetnyi kókuszreszeléket szórtam.

A máz dermedése után fogyasztható. Előbb is, csak akkor eléggé maszatolós lesz. 😉

Másnapra a lekvártól jól átpuhult. Persze másféle lekvárt is lehet használni, ízlésünk, kedvünk, lehetőségünk szerint, de ha savanykásat választunk, jót fog tenni neki. Legközelebb is maradok a málnalekvárnál, viszont kókuszból kicsit többet fogok tenni a tésztájába- mondjuk 10 dkg-ot.