Gombakrém

 Számomra az egyik legfinomabb kenyérre kenhető dolog. Bár a padizsánkrémet ez sem veri le a dobogó legfelső fokáról. Azért annyiban mindenképp hasonlít hozzá, hogy egyikük sem szépségdíjas. De olyan finomak!

Ilyet már Anyukánk is készített, Tőle tanultuk -ezt is. Többnyire ünnepekkor, vendégeskedések idején készült- s hogy most belegondolok, én sem készítettem soha csak úgy, hétköznapi vacsoraként. Pedig ezen változtatni kéne. Ezúttal is az előételek sorát bővítette még Férjem szülinapján. 

Hozzávalók:

  • 1 kg csiperkegomba
  • 1 nagy fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • bors
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 dl majonéz
Így készült:
A gombát megpucoltam -én le szoktam húzni a külső héját, Húgom mondta, hogy étteremben csak megmosták-, felaprítottam.
A hagymát megpucoltam, az olajon nagy csipet sóval puhára pároltam, majd rádobtam a gombát, még sót, mokkáskanálnyit, s fedő alatt addig hagytam párolódni, míg elfőtt a leve. Ha sok levet enged, le lehet venni róla a fedőt, hamarabb elfő. 
Mikor kész, kevés borsot szórok rá. Ha hűlt kicsit, a fokhagymát belenyomom és botmixerrel krémesre turmixolom. Ha szükséges, még sózom, s már csak a majonézt kell hozzákeverni.
Friss kenyérre kenve nagyon finom.
Én legtöbbször házilag gyártott majonézt használok, bár szinte mindig van otthon bolti is. Persze, hogy van amikor én is a kényelmesebb megoldást alkalmazom. De ebbe is tojássárgából kavart saját készítésű van. Itt már írtam a majonéz készítéséról, de lehet, majd írok egy bejegyzést róla. 

Diós-szilvás süti

Mostanában keresgélek a piszkozatban maradt receptek között. Van, amelyikhez szöveg és fotó is tartozik - ez szerencsére olyan, s még 2019. novemberében íródott-, de legtöbb csak sebtében bepötyögött recept. Azokkal vajban vagyok, nehéz megtalálni hozzájuk a fotót. Előbb-utóbb törölni fogom őket, úgysem érem magam utol az újabbakkal sem. 

Nyár végén Férjem hozott nekem két láda szilvát. Lekvárt főztem belőle, mert a szilvalekvár az nélkülözhetetlen. Persze azt terveztük, hogy testvéreimmel közösen főzünk Anyukánk szilvafőző üstjében olyan igazit. De sehogy sem tudtuk összehozni, nem volt egy olyan hétvége, amelyiken mindenki épp ráérjen. Így nekiveselkedtem, s nagy lábasban kavargattam, kavargattam, míg meguntam, s nem lett olyan kemény, mint szerettem volna.
Ennek a sütinek annyi köze van hozzá, hogy a két láda gyümölcsből persze hagytam egy tállal, s süti is lett belőle. Egyikük ez a gyors kavart, mert hogy-hogy nem, csak ilyenre volt időm. De ez is finom lett.

Hozzávalók:
  • 25 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg darált dió
  • 2 vaníliás cukor
  • 2 dl tej
  • szilva (kb. 50 dkg)
Így készült:
A szilvát megmostam, kisebb darabokra vágtam.
A mikróban megpuhított margarint simára kevertem a cukorral. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd belekerült a liszt, sütőpor, darált dió, vaníliás cukor, s több részletben a tej.
Simára kevertem, tepsibe borítottam. Elosztottam a tetején a szilvát, majd 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Egyszerű, gyorsan elkészülő süti. Szilva helyett más gyümölcs is kerülhet a tetejére, meggyel is nagyon finom, de őszibarack vagy alma is illene hozzá.

Szombat esti fánk

 Leányzóm gyakran kéri, hogy süssek neki fánkot. Időnként kedvére teszek... Nem számít, hogy vége van a farsangi időszaknak- ha fánkra szottyan kedvünk, akkor eszünk. Hét közben délutánonként nem igazán van energiám ilyesmivel foglalatoskodni, így szombatra maradt. S hogy ne a szokásos kerek pufi forma legyen, a legkisebb pogácsaszaggatóval kiszúrtam a közepét. Így kis koszorúk lettek. Leányzó meg is dicsérte, mondván, így több a roppanós külső felület. Lekvárral ettük, kinek milyenhez volt kedve- nekem épp meggyhez. 


Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 3 evőkanál cukor
  • 12,5 dkg margarin
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 4 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 3 nagyobb tojás
  • olaj a sütéshez
  • lekvár / porcukor a tálaláshoz
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egyik evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet elvegyítettem a sóval és másik 2 evőkanál cukorral, citromhéjjal. Elmorzsoltam benne a fél csomag margarint. Hozzáadtam a tojásokat és az időközben felhabosodott élesztős tejet.
Összegyúrtam, megdagasztottam. 
Nekem épp elég volt a 4 dl tej, ha kemény lenne a tészta, még kerülhet bele tej. 
Kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 
Mikor megkelt, deszkára borítottam, jó ujjnyi vastagra nyújtottam. A legnagyobb kerek formával kiszúrtam, közepét kilukasztottam.
Olajat melegítettem, szép pirosra sütöttem benne a fánkok mindkét oldalát. 

A szaggatásnál maradt hulladékot újból összegyúrtam, de azokat már nem lyukasztottam ki, így lett szokásos fánk is. 
A szombat este el nem fogyott süti vasárnapi édesség gyanánt szolgált. Mert az 1 kg lisztből jó sok lett ám! 

Bableves zöldségekkel

 Van, hogy bizonyos személyekre alig emlékszem, hozzájuk kapcsolódó ízemlékekre viszont igen. Ilyen a sok petrezselyemzölddel készült bableves, amit Rózsika néninél ettünk kicsi gyerekkorunkban. Nálunk laktak az emeleten, amikor az lakhatóvá vált. A húgaim egész kicsit voltak, s hagyta, hogy fésüljék őt. Ő pedig sörrel göndörítette a hajukat, bár erre nem igazán volt szükség, szőke fürtjeik maguktól is görbültek. Azt hiszem, ha nem lenne közös gyerekkori fényképünk vele, fel sem tudnám idézni az arcát. Csak ilyen apróságok, meg a leves, ami más volt, mint az Anyukáé.

Amit én főztem, az nem olyan lett, csak a petrezselyemről -ami soha nem marad ki belőle- jutott eszembe Rózsika néni. Anyuka mindig rántással és habarással készítette, ahogy szinte mindig én is. Ezúttal ezek nélkül, sok zöldséggel főztem. S így is finom...


Hozzávalók:

  • 50 dkg szárazbab
  • 1 fej hagyma
  • 3 sárgarépa
  • 2 petrezselyem
  • darabka zeller
  • 1-1 paprika és paradicsom
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • pirospaprika
  • 2-3 evőkanál almaecet
Így készült:
A babot előző este beáztattam.
A hagymát apróra vágtam, a répát, petrezselymet, zellert megpucoltam, mostam, szeleteltem.
A babot bő vízben főni tettem, sóztam. A hagymát is beleborítottam, majd mikor felfőtt, a többi zöldséget. A paprika és paradicsom is feldarabolva került bele.
Kis lángon főni hagytam, míg a bab megpuhul- addigra garantáltan megfő az összes zöldség is. Ha kell, még sózom és mokkáskanálnyi paprikát teszek bele. Kevés ecetet tettem még bele.
A petrezselyemleveleket megmostam, apróra vágtam. Csak akkor teszem bele, mikor a leves teljesen kész és el is zárom alatta a lángot.

Zöldhagymával, friss kenyérrel ettük. Második szinte nem is kell utána, vagy csak valami könnyű, egyszerű- mondjuk palacsinta vagy lekváros bukta. 

Mandulás linzer

Régen minden jobb volt? Nézőpont kérdése. Férjemmel már megbeszéltük, hogy nagyszüleinkhez képest mi igencsak nagy kényelemben élünk. De ennek is megvan az ára: mindennapi hajtás, sok stressz és kiszolgáltatottság. Függés a közművektől, az áruházaktól, de leginkább a pénztől. A nagyszüleink is sokat dolgoztak, de másképp: ők megtermelték nagy részét annak, amit mi megveszünk munkánkért kapott fizetésünkből. Áram volt ugyan, de csak világításra használták, a vizet a kút szolgáltatta, a fa a meleget és egyben a főzési lehetőséget is biztosította, szappant főztek, fontak-szőttek, kenyeret sütöttek, s a termés nagyrészt biztosította az egész éves táplálékot, a gondosan nevelgetett malaccal és udvaron kapirgáló szárnyasokkal, valamint egy-két tehénnel együtt. Valami nevetséges összegű nyugdíjat kaptak, mégis elég volt. Persze ezzel az életformával is együtt járt némi bosszúság, de mindent egybevetve igenis jobb volt. Például nem kellett a boltból venniük a diót! 😀

Én sem vettem sokáig, mert elláttak Nővéremék vele, de a fájuk megbetegedett. Nem véletlenül nem sütök mostanában diós sütiket: mikor legutóbb venni akartam, szembesültem vele, hogy a korábban az ára miatt nagyon ritkán vásárolt mandula olcsóbb. Tényleg. Ezért abból vettem. Ez került ledarálva a sütibe.


 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt (+ 1 evőkanál)
  • 20 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 20 dkg darált mandula
  • 30 dkg margarin
  • 1 nagy tojás
  • lekvár (most épp málna)
Így készült:
A mandulát ledaráltam. 
A lisztet, porcukrot, sütőport, vaníliás cukrot, mandulát tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és összegyúrtam. Kicsit ragacsos, lágy lett, ezért egy evőkanál lisztet szórtam rá, s ezzel összegyúrva már megfelelő volt az állaga. 
Lisztezett deszkán két részletben kinyújtottam, nagyobb pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle. Felének a közepét kilyukasztottam.
180 fokos sütőben egész világosra sütöttem őket, csak addig, míg a szélek enyhén pirulni kezdtek.
A maradék tésztát is összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam.
Kihűlés után a korongokat kettesével összeragasztottam málnalekvárral. 
Másnapra jól átpuhult.

Szoktam tréfálkozni a férjemmel, hogy eladjuk a házat, veszünk egy tanyát, és odaköltözünk. Bár nem hiszem, hogy ma még működne az önellátás. Csak részben. De pénzre akkor is szükségünk lenne, tehát mellette dolgozni is kéne. Azt hiszem, maradunk... Kapálgatom kis kertemet, bosszankodok, hogy nálunk már megint nem esik az eső.  Eljárunk dolgozni, taníttatjuk a gyerekeinket- Ők a jövőre való befektetésünk. 

Aszalt paradicsomos- olajbogyós kockák

Az utóbbi idők minden családi kiruccanásán azt gondolom, utoljára jöttek velünk a gyerekek. De még a legutolsó, elmúlt heti villámnyaralásunkra is kérdésemre csatlakoztak hozzánk, mindenféle ellenvetés és kikötés nélkül. Ennek nagyon örülök, pedig már igencsak kezdik a maguk útját járni.  De én élvezem a társaságukat, bohóságukat, sztorizgatásaikat. Erre az alkalomra is sütöttem. Hazatérésünk másnapján ment vissza Gergő Szegedre, megint sütöttem. Édeset is, sósat is. Ez a sós készült neki útravalónak, mert szereti a megszokottól eltérőt. A csak ennyire eltérő még nekem is bejön! ☺


 Hozzávalók:

  • 1 dl tej
  • nagy csipet cukor
  • 2 dkg élesztő
  • 70 dkg liszt
  • 1 teáskanál +nagy csipet só
  • 25 dkg margarin
  • 1 púpozott evőkanál zsír
  • 1 egész tojás+ 1 sárgája
  • aszalt paradicsom, fekete olajbogyó (10-12 darab mindkettőből)
  • 4-5 levélke bazsalikom
  • 2 evőkanál tejföl
  • tetejére tojásfehérje, nagy csipet só, 15 dkg reszelt sajt (füstölt)
Így készült:
Az aszalt paradicsomot (olajban eltett) és az olajbogyót apróra vágtam, a bazsalikomleveleket is.
A tejet a csipet cukorral megmelegítettem, elmorzsoltam benne az élesztőt, hagytam felfutni. 
Közben a lisztet, sót (púpozott teáskanállal mértem, meg egy nagy csipettel dobtam még bele, de mehet kettő is, leheletnyit sótlan lett)  tálba tettem, elvegyítettem , majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben még két evőkanál tejföl került bele, hogy megfelelő állagú legyen a tészta. Legvégül beledolgoztam az apróra vágott hozzávalókat.
Egy órányit pihenni hagytam a tésztát, kicsi liszttel megszórva, letakarva.
Közben a tojásfehérjét a sóval villával kissé felvertem, a sajtot lereszeltem.
A tésztát kinyújtottam, lekentem a tojásfehérjével, rászórtam a sajtot, rá is nyomogattam, majd derelyemetszővel kockákra vágtam. Tepsibe pakoltam, majd 190 fokos sütőben pirosra sütöttem.


Finoman roppanós, jó kis rágcsálnivaló lett belőle. A bazsalikom teljesen elveszett benne, abból legközelebb többet tennék bele, meg sóból is. 

Pécs környékén kirándultunk, ami régi vágyam volt, de mostanig nem jutottunk el odáig. Annyira tetszett az a vidék mindegyikünknek, hogy úgy döntöttünk, oda még vissza kell mennünk. Pécs gyönyörű, nagy tömeg egyedül az éttermekkel tűzdelt sétálóutcán volt. Megnéztük a nevezetességek egy részét, köztük az ókeresztény sírkamrákat, amit évekkel ezelőtt becsúsztattam a mindenképp látni kell helyek tarisznyájába. Orfű tavai is csábítóak, bár van élet körülöttük, mégis békés, nyugodt hely. A magyarhertelendi strand fért még bele a néhány napba, hazafele pedig Pécsváradon időztünk el kicsit. 















Kelt lekváros kifli

Még sok tavalyi lekvárom van, de lehet, nem is baj, mert idén több időjárási tényező is tett róla, hogy kevesebbet főzzek be. De azért apasztom a mennyiséget, kell csinálni helyet az idén megtöltendő üvegeknek. Igaz, még csak bodzalekvár készült, de hol van még az ősz!

Nos, ezek a kiflik is az előkészített üveg lekvár köré kerekedtek, vagyis hajlottak. Szilvalekvár került bele, amit sosincs türelmem elég sűrűre elfőzni, de amit celofánnal kötöttem le, felére apadt az üvegben, s szépen megkeményedett, egyáltalán nem folyt ki. Így lehet kemény szilvalekvárt főzni- csak közel egy év kell hozzá! 😀




 Hozzávalók:

  • 3 dl tej
  • 5 evőkanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 1 csapott teáskanál só
  • 25 dkg margarin+15 dkg vaj
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 egész tojás+ 2 sárgája
Továbbá:
  • 1  nagy üveg szilvalekvár
  • porcukor beszórni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, csak éppen kéznek kellemes melegre, elkavartam benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.
Közben a lisztet elvegyítettem a sóval és többi cukorral meg a citromhéjjal, majd elmorzsoltam a margarinnal és vajjal. Persze lehet csak vajjal vagy csak margarinnal készíteni. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam. Nem kellett bele több az odakészített tejből, de szükség szerint lehet még tenni bele. Nem túl keménynek, könnyen gyúrhatónak kell lennie a tésztának. 
A meggyúrt-dagasztott tésztát egy órát letakarva kelesztettem.
Ezt követően enyhén lisztezett deszkára borítottam, 8 gombócra osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam és tepsibe pakoltam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Kisülés után, még langyosan porcukorral szórtam be.


Végül is semmi különös, csak kelt tészta lekvárral töltve, mégis nagy sikere volt. Nekem, mint nagy szilvalekvár rajongónak, különösen ízlett. A tészta jó puha lett, még harmadnap is az volt. Még van néhány darab, ugyanis a kiló lisztből három nagy tepsi kifli lett.
 

Rántott camambert áfonyalekvárral

 Leányzóm egyik kedvence ez az étel. Az utóbbi néhány hónapban többször készített, volt, hogy elment bevásárolni hozzá, s egyedül varázsolt az asztalra ételt. Ezúttal közös munka gyümölcse volt a vacsoránk, Hédi panírozta, sütötte a sajtot, a köretet én készítettem Gergővel. A lekvárt meg boltban vettük... Áfonyalekvárt főzni kicsit drága mulatság lenne. Bár idén másmilyent is az. Tegnap böngészgettem az internetet sárgabarack árakért. A legközelebbi gyümölcsösben, leszedve ugyan, ezer-ezerkétszáz kilója. Mennyi lehet akkor a boltban? Idén nem főzök sárgabaracklekvárt. Hátha jövőre nem fagy el, mert saját fánk már akkorára nőtt, hogy simán ellátna minket. Megint elkanyarodtam a tárgytól... Finom vacsorát hoztunk össze közösen:


Hozzávalók:

  • 4 darab camabert sajt
  • 2 tojás
  • liszt 
  • zsemlemorzsa
  • 1 kis üveg áfonyalekvár
  • 6-8 nagyobb krumpli
  • 2,5 dl rizs
  • petrezselyemzöld
  • olaj a sütéshez
Így készült:
A camambert sajtot kettévágva a szokásos módon panírozta Leányzó: lisztbe, nagy csipet sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatta, majd bő olajban mindkét oldalát szép pirosra sütötte.
A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágtam. Konyharuhán leitattam róla a nedvességet, majd bő olajban pirulásig, zörgősre sütöttem.
A rizset (vagy rizst?) kevés olajon átforgattam, majd kétszeres mennyiségű vizet öntöttem alá, sóztam és lefedve hagytam kis lángon megfőni. Közben kis csokor petrezselymet apróra vágtam, s a legvégén kevertem hozzá.
Tálaláskor a krumplit só-bors-paprika keverékével megszórtam. Mindenki ízlés szerint pakolt magának a tányérra a sajt mellé köretet, lekvárt.
Viszonylag egyszerű és finom étel, bár nem a legegészségesebb. Mert olajban sült a sajt is, a krumpli is. Meg bolti a lekvár, ami ... hát, tartalmaz áfonyát is. De néha belefér ilyen is. 

Szándékosan írtam rizset. Pedig aláhúzza a javító pirossal. A mi fülünknek ez a kötőhangzós ragozás hangzik természetesnek, a nyelvemnek is jobban esik így kimondani. Hédi sérelmezte, s valójában nekem is akkor tűnt fel, hogy "nem jól" használjuk ezt a szót, mikor földrajz dolgozatában a tanár az e betűt kihúzta ebből a szóból. Persze, hogy utána olvastam. A köznyelven a rizst az elterjedt, de a másik változat sem helytelen, ez tájnyelvi megfelelője az előzőnek. Mint ahogy mifelénk is így a megszokott. 


Sajtos háromszög

Az előző, ribizlis sütivel egyszerre sült, mert ha már sütök édeset a más kedvéért, akkor a sósat ki nem hagyom a magam öröméért. Nem kerestem receptet hozzá, csak úgy összeállítottam a tésztát, s az is menet közben "derült ki", hogy a szokásos rúd helyett háromszögűre vágom. 



 Hozzávalók:

  • 65 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 2 teáskanál só (közepesen púposan mérve)
  • 1,5 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 egész tojás+2 sárgája
  • 20 dkg reszelt sajt (trappista)
  • a tetejére: köménymag, 15 dkg reszelt sajt
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 
Közben a lisztet, sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam a zsírral, margarinnal. Hozzáadtam a reszelt sajtot, azzal is elvegyítettem, végül a tojásokat és élesztős tejet. Összegyúrtam. Ha szükséges, még kerülhet bele kicsi tej vagy tejföl, nekem épp elég volt az 1,5 dl, hogy megfelelő állagú legyen a tészta: inkább kemény, de ugyanakkor könnyen gyúrható.
A megdagasztott tésztát egy órát letakarva pihentettem.
Ezután enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, köménymagot és reszelt sajtot szórtam rá, amit rá is nyomkodtam.
Derelyemetszővel csíkokra vágtam, amit aztán háromszögekre szabdaltam.
Tepsibe pakoltam, s 180 fokos sütőbe tettem. Pirulásig sütöttem őket.

Jó roppanósak lettek, de egyáltalán nem száraz. 
Én kimondottan szeretem a köménymagot a sós sütik tetején, de aki más ízléssel rendelkezik, kihagyhatja vagy lecserélheti más magra, mondjuk szezámmag, lenmag, mák, napraforgómag is kerülhet rá. Vagy akár vegyesen is. 

Ribizlis-citromos szeletek

Tanév végén egyszerre három kollégától is búcsúztunk, nyugdíjba vonultak. Hiányozni fognak, nem kicsit, ráadásul nagyon bizonytalan évkezdet előtt állunk. Évek óta az a jellemző, hogy nem kapkodnak a pedagógus állások után. Ráadásul a fiatal nemzedék tartózkodik ettől a pályától. Az én két gyerekem sem akar hallani róla, hogy tanítson, pedig soha nem beszéltem őket le. Biztos, megvan az oka... Ezt nem ecsetelem, viszont a sütit igen, amit a búcsúztató napjára sütöttem. Mivel akkoriban igencsak sokat mutatott a hőmérő higanyszála, krémes süti szóba sem jöhetett. A korábban érő ribizlibokrunk termésének egy részét kevert sütire dobáltam, majd kisülés után citromos cukormáz került a tetejére- ennyi.


 Hozzávalók:

  • 4 nagy tojás
  • 25 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 25 dkg margarin
  • 1 citrom héja és leve
  • 50 dkg liszt
  • 3 dl joghurt
  • 25-30 dkg ribizli
  • 20 dkg porcukor+ 1 citrom leve a mázhoz
Így készült:
A ribizlit megmostam, leszemeztem.
A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított (félig megolvasztott) margarint, citrom levét és héját. Simára kevertem a masszát, majd a joghurtot több részletben hozzákevertem.
A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam, a tetejére szórtam a ribizlit és 180 fokos sütőbe tettem. Tűpróbáig sütöttem.
Mikor kész lett, a porcukrot elkevertem a citromlével és a meleg süti tetején elkentem.
Kihűlés után szeletelhető.


Sok cukor van benne, mégsem volt túl édes, talán a citromnak és a savanykás gyümölcsnek köszönhetően. Sőt, a citromos íz jól is esett a nagy melegben. 

Kolbászos bab rizzsel

 Gyakran elhatározom, hogy eltervezem előre, mit főzzek majd, s annak megfelelően vásárolok be. De nem, nekem ez nem megy. Sokkal inkább jellemzőbb rám, hogy megállok a kamrában, nézelődök-keresgélek, kutakodok a hűtőben, fagyasztóban, miből tudnék éppen - s persze, hogy gyorsan- rittyenteni valami ehetőt a család elé. Egy ilyen időszűkés tanakodós alkalommal láttam meg a két babkonzervet, kolbász is volt a hűtőben, no meg egy üveg megkezdett, felhasználásra váró sűrített paradicsom- ezeket összefőztem, fűszereztem, közben a rizs is megfőtt. S lám, lett ebéd!


Hozzávalók:

  • 1 bögre rizs (3 dl)
  • 2-3 evőkanál olaj
  • petrezselyem
  • 2 vörösbabkonzerv
  • arasznyi kolbász
  • 1-1,5 dl sűrített paradicsom
  • bors
  • kevés csípős paprikakrém
Így készült:
A rizst az olajon enyhén megpergeltem, inkább csak kavargattam kevés ideig. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, apróra vágott petrezselymet tettem hozzá. Lefedve, kis lángon hagytam főni.
A felkarikázott kolbászt kevés vízben néhány percig főztem, majd hozzáadtam a leszűrt konzerveket és a paradicsomot. Bors és csípős paprika került még  bele. Rövid ideig még főztem, megkóstoltam, elég sós-e, kicsit sóztam, s kész is.
A megfőtt rizzsel tálaltam.
Azóta még egyszer készült, akkor is gyorsan ebédre, paradicsomos fehérbabkonzervből. Nem is az a lényeg, hanem hogy gyorsan lehet finomat főzni mindössze néhány hozzávalóból.

Sajtos kifli

Végre szünet, de az ujjongó, belülről feszítő öröm nem jelentkezik. Az jó, hogy magam osztom be az időmet, nem kell korán kelni, csak ha úgy akarom, s azt tehetem -többek között- amihez kedvem van, de leginkább azt, amit kell, amit elodáztam korábban, a nagy hajtásban. A blogot is nagyon elhanyagoltam, de most már szándékszom erre is szánni egy kis időt. Az elmúlt hét úgy alakult, hogy többet sütöttem, hol ezért, hol azért, s még fotóztam is. Illetve próbálkoztam. 

Ez a kifli a legutóbbi konyhai ténykedés egyik eredménye. Húgomékhoz készültünk, olyan házavató félére. Nagyon rég volt, meglepően és szokatlanul rég, hogy találkoztunk. Bár napi szinten kapcsolatban állunk, egyre ritkábban futunk össze a testvéreimmel. Fogjuk mindenfélére, többek között a vírusra, de leginkább a szándékon múlik. Hátha sikerül változtatni rajta... Jó volt találkozni, s ha süti nélkül állítanánk be, az nem is én lennék. 


 Hozzávalók:

  • 3 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 2,5 teáskanál só 
  • 2 nagy tojás
  • 20 dkg reszelt sajt (vegyesen)
  • + reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A sajtot lereszeltem. Többféle maradék sajt volt, trappista, füstölt, gouda. 
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem a sót - 2 teáskanállal púposan mértem, s még egy bő kanálhegynyit dobtam bele-, majd elmorzsoltam a margarint és a zsírt. Hozzáadtam a tojásokat, az élesztős tejet és összegyúrtam. Arra számítottam, kell még bele tej, de épp megfelelő állagú lett a tészta. Persze szükség szerint lehet tenni még hozzá kis tejet vagy tejfölt. Legvégül a reszelt sajtot adtam hozzá
A tésztát megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva egy órányit kelni hagytam.
A pihenési idő letelte után lisztezett deszkára borítottam, öt részre osztottam. Mindegyiket nagy, kerek, vékony lappá nyújtottam. Előbb négybe vágtam, majd mindegyik negyedet még három részre. Felsodortam, tepsibe pakoltam, reszelt sajtot (ez épp füstölt trappista volt, de bármilyen lehet) szórtam rá.
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket. Három tepsivel lett ebből a mennyiségből.


Nem terveztem el előre, mit fogok sütni, menet közben körvonalazódott. Az volt biztos, hogy sajtos lesz, de, mint rendszeresen, a kéznél lévő receptek különböző okokból el lettek vetve, így ez lett. De jól sikerült, finoman sós és sajtos, ropogós. Mivel jó sok lett, jutott is, maradt is. Még reggelire is ezt rágcsáltam joghurt mellé. 

Meggyes kókuszgolyó

 Úgy volt, hogy elmúlt hétvégén Fiam is hazajön, de megfázott, kicsi hőemelkedése is volt, így meggondolta magát, nehogy nekünk is hazahozzo...