Sárgabarackos süti

A legeslegkedvesebb gyümölcsöm az őszibarack, de szorosan ott van a nyomában a málna és a sárgabarack. Egyike a négy-öt gyümölcsfánknak, ami fér kicsike telkünkre is sárgabarack. Hálás is, mert szép nagyra nőtt, tavaly bőségesen is termett, idén inkább pihen, de azért kóstolóval ellát. A lekvárhoz valót így megvásároltuk- bár bosszús is vagyok miatta, mert nyersen tökéletes volt, kifőzve meg kemény rostok lettek benne, amik kellemetlenné teszik az evését. A végét, ami nem fért az első edénybe, átpasszíroztam, így tökéletes volt. De az összeset nagy munka lett volna, úgy tettem el, aztán legfeljebb fogyasztás előtt elvégzem ezt a műveletet. A befőzni való gyümölcsből mentettem a hűtőbe is, enni meg persze sütibe is szántam belőle. Csak egy gyors kavartra vettem rá magam, ebben a melegben igyekszem mihamarabb túlesni a konyhai teendőkön.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 2 bögre cukor
• 1 bögre tej
• 1 bögre olaj
• 4 bögre liszt
• 1 citrom kicsavart leve
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 kg kajszibarack

Így készült:

A barackot megmostam, kimagoztam, felszeleteltem.

A tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, hozzáadtam a tejet, olajat, vaníliás cukrot, citromlét, lisztet, sütőport, és simára kevertem a masszát.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a tésztát, a tetején elosztottam a barackdarabokat.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje megpirult- sőt, kicsit tovább, tartva attól, hogy a barackok körül nyers marad a tészta.

Mivel a kajszibarack nagyon savanyúvá tud válni hőkezelés hatására, attól tartottam, porcukorral kell majd beszórnom a sütit, de végül nem tartottam szükségesnek, a két bögre cukor megtette a hatását. Finom, puha lett a süti, s a rengeteg barack- teljesen ellepte a tetejét, mikor rápakoltam- valahogy elveszett benne. 

Zöldséges tepsis csirkemell

Kisfiam végre itthon van. De már nem sokáig, hétfőn kezdi három hetes kötelező gyakorlatát, így még nyárára is elszakítják tőlem... 😔 Biztatom magam a beletörődésre, hisz ez az élet rendje, kirepülnek, s engedni kell őket szárnyalni. Tudom, ha elindulnak, ide csak látogatóba fognak visszajönni, de remélem, gyakran. Furcsa, mikor Gergő azt mondja, hazamegy, mikor indul vissza Szegedre. De azért ide is hazajön, s ide mindig haza fog jönni. 

Mikor itthon van, mindig igyekszem finomakat főzni, s természetesen kedvére. Bár Őt sem kell félteni, egész ügyes a konyhában. Ez a tepsis étek is egy ilyen alkalommal készült. Többnyire csirkecombbal készül hasonló, többnyire vacsora, mindig az éppen otthon lévő zöldségekből. A krumpli az örök főszereplő, a hagyma is, a többi változó. Azért is szeretem, mert csak be kell szórni mindent a tepsibe, s aztán magától elkészül.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• szalonnadarabkák
• só, bors, paprika
• 5-6 szem krumpli
• 1 fej brokkoli
• 4-5 hagyma
• 3 sárgarépa
• fél kg barna csiperke
• 2-3 evőkanál olaj

Így készült:

A csirkemellet megmostam, kifiléztem, vaskos szeletekékre vágtam.

A zöldségeket mostam, pucoltam, szeleteltem.

Egy tepsit vékonyan kikentem olajjal, beleszórtam a zöldségeket, ráhelyeztem a hússzeleteket, melyeket só-bors-paprika keverékével szórtam be. Mindegyik húsdarabra 1-1 darabka szalonnát tettem.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg minden megpuhult benne. A krumpli szokott utoljára, így azt szurkáltam villával, hogy elég puha-e.

A húst eredetileg vékony szalonnaszeletekbe szándékoztam tekerni, de végül csak rápakoltam 1-1 szeletkét. Jót tett neki, mert a csirkemell különben szárazra sül.

Más zöldségek is kerülhetnek bele, nagyon finom a cukkini is, a padlizsán is benne. Néha zöldfűszereket is szórok rá-ez most elmaradt.

Köménymagos kockák

Két egymás követő hétvégén is  elkészült, másodjára kis változtatással. Tettem hozzá sajtot is, meg csak tojássárgát. Ez volt a finomabb! 😊 És csak erről készült fotó, az is csak hevenyészett.
Ma délután végre leengedhetem a gőzt. Nagyon sűrű volt az elmúlt hét, meg az azelőtti is, meg azelőtti is. Le is vagyok zsibbadva rendesen, testileg, lelkileg, próbálom összeszedni a gondolataimat, nem sok sikerrel.
A lényeg: mindkettőt szerettem, de a sajtos két fokkal finomabb volt.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 csomag szárított élesztő
• 30 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír
• 1 egész tojás
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál egész köménymag

Vagy:

• 70 dkg liszt (ebből 25 dkg rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 1 csomag szárított élesztő
• 25 dkg margarin
• 2 púpos evőkanál zsír
• 3 tojássárga
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 1 evőkanál köménymag
• 2-3 evőkanál tejföl

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. (Az élesztőt is csak belegyúrtam.)Tejfölből annyit kanalaztam bele, hogy összeálljon a tészta, azért nagyon kemény se legyen. Olyan könnyen gyúrható.

Fél órányit pihentettem.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, úgy ujjnyi vastagra, derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Omlósan ropogós kis falatkák lettek. Az első változat még pünkösdre készült, másodjára fiamnak sütöttem hosszasan elálló útravalóként. Mert egy hét múlva is finom. Később-ezt nem tudom, ha sikerül kipróbálni, majd nyilatkozom.

Csíkos mézes krémes

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, de közel sincs az az érzésem, mint amit a fb-on keringő kép-összevágások sugallnak a gyereknevelésben résztvevők érzéseiről a tanév végén. Nemcsak azért, mert számunkra még nem ért véget a tanév és még nem kezdődik el "három hónapos szabadságunk", de, bár néha igen fáradt voltam, s jól fog esni a pihenés, számomra nem nyűg ez a munka. Mindamellett szeretem csinálni, hogy épp attól kaptam hideget-meleget, akiért legtöbbet tettem. Úgy látszik, nem eleget. De túlteszem magam rajta, s kárpótol a sok minden más, amiért érdemes tanító néninek lenni.
Mára kertészkedést terveztem, de annyira meleg van odakinn, hogy elnapoltam. Előbb olvasni kezdtem, majd ránéztem a laptopra, s  eszembe jutott, milyen rég nem írtam receptet az időközben készült s lefotózott sütikhez. Bár ma sütni biztos nem fogok, de van elég raktáron. A legutóbbi a pünkösdre készült sütik egyike. Krémeset sütöttem, de a hűvösebb idő beálltáig mellékvágányra kerülnek ezek a sütik.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 4 evőkanál méz
• 0,5 dl tej
• 2 nagy tojás 
• 1 evőkanál kakaó a tészta felébe

Krémhez:

• 8 dl tej
• 1 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 8 evőkanál gríz
• 20 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• + sárgabaracklekvár

Így készült:

A lisztet elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a szódabikarbónát, cukrot, mézet, tojásokat és gyúrni kezdtem. Közben apránként adagoltam hozzá a kimért 1 dl tejből annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem, mert akkor nehéz lesz kinyújtani. Sőt, picit lágyabbra gyúrtam a szokásosnál, számítva a belegyúrandó kakaóra.

A tésztát két fele vettem. Felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe meg evőkanálnyi lisztet.

Mindkét részt két fele osztottam, tepsi méretű lapokat nyújtottam, s tepsi hátán kisütöttem őket.

A krémhez a tejből, 1 evőkanál cukorral és vaníliás cukorral, valamint a grízzel tejbegrízt főztem. Mikor kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj-cukor keverékébe.

Megtöltöttem a lapokat: alól barna lap került, erre fele krém, majd világos lap, lekvár, másik világos lap, krém másik fele, s sötét lappal fedtem be.

Finom volt, nem túl édes, de mi így szeretjük. 

De ilyen melegben krémes sütit sütni... nem túl szerencsés. Hűtőben tartottam, különben másnap már nem mertem volna a család elé tenni. 

Állítólag jön egy kis enyhülés, zivatarokkal tarkítva. Milyenek is vagyunk... Májusban az esőből volt elegünk, s most, hogy végre meleg van, várjuk az esőt! 😃 De ez már melegből is sok. Nekem legalábbis...

Restderelye

Mennyi mindent nem kérdeztem meg időben Anyukámtól! Többek között ezt sem. Emlékeimben ott él a kinézete, az íze, az illata, de arra nem emlékszem, pontosan hogyan készült. Megkérdeztem a testvéreimet. Nővérem tájékoztatott, hogy csak túró és tészta volt benne. Persze házi tészta. És cukor, mert ugye ez nem más, mint sült édes túrós tészta.
Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy restderelyét kéne készíteni. Leányzó a múlt hét végére vargabélest kért- ezt készítettem helyette. Nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy nekilássak házi tészta gyúrásának, de csak hozzáfogni volt nehéz, aztán némi bosszankodás árán az is meglett. Nem vagyok gyakorlott házi tészta-gyúró, így kissé lágy lett, s ragadt volna össze, azaz meg is tette itt-ott, hát úgy főztem meg. A végeredményben nem látszott. :-)
S miért rest? Mert nincs megtöltve a tészta, mint a derelye esetében, ami, lássuk be, igencsak macerás, de annál finomabb, hanem csak a kifőtt tészta összekeverve a túróval, alól-felül egy-egy tepsi méretűre szabott tésztadarabbal kibélelve a tepsi, közötte az édesített túrós tésztával és sütőben sütve.
Az Anyukámé magasabb volt, a teteje ropogósra sült; az enyém másképp nézett ki, de azért finom volt.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 3 nagy tojás
• víz

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• + só a tészta kifőzéséhez
• pici olaj a tepsit kikenni

Így készült:

Meggyúrtam a tésztát: a lisztet tálba tettem, mélyedést készítettem a közepébe, beleütöttem a tojásokat. Gyúrni kezdtem, közben annyi vizet adagoltam hozzá, hogy összeálljon a tészta. 

Erre szakosított abroszon kinyújtottam. (Ennek is megvan a technikája, Nagymamám keze alatt pikk-pakk terjedelmesedett a tészta kör alakú mérete, miközben előre-hátra tessékelte a laskanyújtóra felsodort tésztát, majd gyors mozdulattal letekerte róla, s másik irányból kezdte elölről a műveletet. Nekem nem megy ez olyan jól, gyakrabban kéne művelnem.)

A kinyújtott tésztából kiszabtam két tepsi méretű darabot. Hagytam kevés ideig szikkadni, majd felcsíkoztam a maradék tésztát- laskára vágtam.

Sós vízben kifőztem, leszűrtem.

Közben a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, végül a kifőtt tésztával.

A tepsit (28×32 cm-esben készült) vékonyan kiolajoztam, kibéleltem az egyik tésztalappal, beleborítottam a túrós tésztát és elegyengettem. A másik tésztalappal befedtem., kevés cukrot szórtam a tetejére. (Abban is bizonytalan voltam, hogy a nagy tésztadarabokat meg kell-e főzni, de nem láttam rá módot, ezért nyersen került a helyére. Szerintem Anyukám is így tett...)

180 fokon addig sütöttem, míg a teteje kissé pirulni kezdett.

Felszeletelve fogyasztjuk.

Régen kiadósabb leves mellé készült második fogás gyanánt, ezúttal ez volt a vasárnapi süteményünk. 

A tetején a cukor megolvadt, nem képezett ropogós réteget, mint ahogy emlékeimben él, de így is volt sikere. 

A tésztagyúrást leszámítva egyszerű és gyorsan elkészülő étek. Nővérem mondta, hogy Ő boltban vásárolt házi jellegű tésztával szokta készíteni. 

De így, házi tésztával egy hagyományos, mifelénk egykor- s talán még ma is- készített étel.