Évek óta nem főztem eperlekvárt, pedig egyik legfinomabb lekvár. A szilva- és sárgabaracklekvár nyomában lohol, mindenképpen. Mert amennyi termett a kertben, azt megeszegettük. De idén addig rágtam Férjuram fülét, míg elvitt epret szedni. Ez vasárnap egy hete volt. A legközelebbi "szeddmagad" eperföldet céloztuk meg, de Férjem így is megjegyezte, persze tréfásan, többe került az üzemanyag odáig, mint maga az eper. Így nem volt olcsóbb, mintha megvettük volna, de legalább mi szedtük, frissen, egészségesen.
Másnap főztem ki, munka után, s bizony nagyon szerettem volna hamar túl lenni rajta, de nem adta magát könnyen. Több, mint 3 órát főtt, mire besűrűsödött. Addigra a színe is sötét lett, nem eperre emlékeztető piros. Több helyen olvastam, hogy zselésítőt használnak, én egyelőre maradok a hagyományos elkészítési módnál.
Egy újítást is bevetettem, ami nem teljesen új, mert tavaly próbálkoztam már kisebb adag lekvár esetében: nem tettem bele tartósítószert, hanem lezárás után rövid időre felfordítottam az üveget, majd vissza. A tavalyiak elálltak, remélem, ezúttal is működni fog. Ha igen, ezután mindig így rakom el a lekvárokat.
Hozzávalók:
Így készült:
Az epret több vízből megmostam, megtakarítottam. Úgy egészben lábosba tettem, s kavargatva főzni kezdtem. Hamarosan rengeteg vizet engedett, ekkor már nem kavartam állandóan. Közben forró vízben kimosogattam az üvegeket, tiszta konyharuhára leborítva hagytam száradni. Mikor kezdett apadni a lé, hozzátettem egy kg cukrot, ezzel is főztem egy darabig. Megkóstoltam, így sem volt savanyú, de azért még egy csomag cukrot beleborítottam.
Innentől kezdve állandóan kavargattam, sőt a lángot is felerősítettem, hogy hamarabb főjön. Az eperszemek közben teljesen szétfőttek.Közben tettem ki belőle kistányérra, hogy lássam , kihűlve hogyan viselkedik. Még mindig folyt, így tovább főztem. Miután több, mint 3 órát rotyogott a tűzhelyem, s kevesebb, mint fele maradt az eredeti mennyiségnek a lábosban, megelégeltem, üvegbe pakoltam, gyorsan lezártam (a csavaros fedő alá egy réteg celofánt is tettem), s fejtetőre állítottam. Így hagytam úgy egy percig, majd visszafordítottam.
Másnap behordtam a kamrába, de még nem került eredeti helyére, hogy ráleshessek, nem-e fog romlani. Eddig semmi baja.
Nagyon szeretem vajas kenyéren! Egy kevés kimaradt az üvegekből, az még másnap elfogyott, aztán meg is bontottam egyik üveggel. Amúgy 12 darab 4 dl-es üveggel lett.
Katalinnál láttam, hogy citromlevet is tesz a lekvárhoz. Legközelebb én is tenni fogok, gondolom nem csak az ízének, de a színének is jót tesz. Talán élénkebb piros lenne...