Marlenka

Már többször nézegettem a marlenka recepteket, de olyan különleges, nekem biztos nem sikerülő finomságnak tartottam. Ami még visszatartó erő volt, az a sűrített tej több órán át főzése minden általam böngészett receptben. A hosszú hétvégén aztán ráértem elmélkedni, s eszembe jutott, mi lenne, ha a tejkaramella készítése során alkalmazott módon csinálnék krémbe való karamellszószt. Ez este volt, másnap pedig teljesen véletlenül belebotlottam ebbe a receptbe. Tudtam, hogy ez lesz a befutó, mentettem a receptet, s másnap hozzáláttam. Kicsit elfigyelmetlenkedtem, kicsit változtattam rajta, kicsit kínlódtam a lapokkal- na jó, több, mint kicsit-, de reggel első dolgom volt tesztelni a végeredményt. S olyan finom lett! Valamikor régen ettem bolti marlenkát, de meggyőztem a családot, hogy ez annál is finomabb. Mert szerintem az! :-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• csipet só
• 3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 3 tojás
• 1 evőkanál ecet

A karamellhez:

• 30 dkg cukor
• 0,8 dl víz
• 5 dkg vaj
• 2 dl tejszín

A krémhez:

• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj

Így készült:

A karamell készült el előbb: a cukrot a vízzel kis lángon főni tettem. Nem kéne kavargatni az eredeti recept szerint, de én nem bírtam megállni: néhányszor belekavartam. Mikor elég barnának találtam, belelöktem a vajat, mikor felolvadt, hozzáöntöttem a tejszínt is, s addig főztem, míg a cukor teljesen felolvadt. Sőt, kicsit tovább is, mert csak 1,5 dl tejszín kellett volna bele, de 2 dl volt a dobozban, mind beletettem.

Mikor kész lett, a kamrába tettem hűlni.

Következtek a lapok: tálba tettem a lisztet, cukrot, mézet, csipet sót, szódabikarbónát, az ecetet ráöntve, s összemorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a két tojást, s össze akartam gyúrni. Igen ám, de nem akart összeállni. Ekkor kaptam észbe, hogy láng fölött össze kellett volna melegíteni a mézet, cukrot, margarint. Ezen már nem tudtam segíteni, viszont még egy tojás hozzáadásával összeállt a tészta. 

Pihentettem, mert közben sült a pogácsa, s mikor ez kész volt, láttam hozzá a nyújtáshoz. 6 részre osztottam a tésztát s mindegyiket tepsi nagyságúra nyújtottam (kb. 24×30 cm). Ma mondta Férjuram, hogy motyogtam közben eleget. Hogyne, annyira ragadt, hogy vastagon kellett lisztezni a deszkát. Így is a hatból hármat újra össze kellett gyúrni, s megint nyújtani. De az összegyúrás után sokkal jobban viselkedett a tészta. 

180 fokos sütőben sütöttem a lapokat addig, míg világosbarnák lettek. Hamar sül, figyelni kell rá.

Közben a pudingporból, lisztből, tejből sűrű pudingot főztem.

Időnként átkeverve hagytam kihűlni.

A vajat szétnyomkodtam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, végül a közben kihűlt és szépen besűrűsödött karamell nagy részét.

A lapokat egymásra raktam, körbe levágtam a széleket, hogy egyformák legyenek.

Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is maradjon.

A levágott széleket összemorzsoltam s beszórtam a süti tetejét. 

Másnapig a kamrába hagytam "összeérni". A maradék karamellt kissé felmelegítettem, épp, hogy folyóssá váljon, s becsorgattam a süti tetejét.

Szépen megpuhult a süti, könnyen lehetett szeletelni.

Nem  a leggyorsabban elkészülő süti, nagyjából mind bármelyik másik lapokból és krémből álló süti. Csak a leírás hosszú, hogy okuljatok a hibáimból! :-) Eredeti recept a fenti linken, oly módon készítve talán a tészta sem lesz olyan pimasz. Bár a mézes tészta nekem mindig feladja a leckét, de még sosem fogott ki rajtam.

De megérte az összes ráfordított időt. Nagyon finom. Rég ettem annyit sütiből, mint a marlenkából! :-)

Áginak pedig köszönet a sűrített tej mentes receptért! :-)