Kosárkás süti

Két rend kosárkaformám is van, de eddig mindössze egyszer használtam őket. Talán nem hiába:-) A vasárnap délutánunk nagy része elment a pepecseléssel. Pedig segítségem is volt:-) Gergő lelkesen gyúrta a tésztát, bélelte a kosárkákat. Sóval: meg kell gyúrni a tésztát, kikenni a kosárkákat, kibélelni tésztával, felverni a habot, megtölteni a tésztát, kisütni, kitessékelni a sütiket a formákból, ugyanis csak erélyes biztatásra jöttek ki, majd kóstolgatni -na erre volt a legtöbb jelentkező-, s végül elmosogatni a kosárkákat. Akármilyen finom is, nem hiszem, hogy sűrűn fogom meglepni vele a családot.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 23 dkg zsír
• 20 dkg cukor
• 4 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl
• fél csomag sütőpor

A töltelékhez:

• kis üveg meggydzsem (vagy más lekvár, magozott meggy)
• 4 tojás fehérje
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 30 dkg darált dió

Így készült:

A tésztához valók közül előbb a zsírt a liszttel elmorzsoltam, majd a többi belevalóval kemény tésztát gyúrtam.

1-2 órát pihentettem.

A tésztát diónyi gombócokra osztottam (összesen 39 lett).

A kosárkákat vékonyan kikentem zsírral, majd belenyomkodtam a tésztát úgy, hogy egész a forma pereméig érjen.

A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem, belekevertem a diót.

A kosárkákba előbb fél kiskanálnyi dzsemet tettem, majd egy púpos kiskanálnyi diós tölteléket. Nagyjából elsimítottam a tetején a habot. A töltelék szűkösen lett elég, az utolsókra már kevesebb került.

A kosarakat nagy tepsibe sorakoztattam, 175 fokos sütőbe toltam. Addig sültek, míg szépen megpirult a teteje s a tésztaszélek is.

Miután elfogytak a kosárkaformák, szilikon muffinformába kerültek.

A recept Anyukám füzetéből származik. Ő is ritkán sütötte. 

Lenne még néhány ötletem, hogyan lehetne variálni, mivel töltögetni, bevonni, becsorgatni... talán ez rá fog venni, hogy újra kosárkázzak:-) 

Hédi kikövetelte magának az első kóstolás lehetőségét. De apja megelőzte, s mindjárt három kosárkát kanalazott ki. Mert nem volt türelme kiszedegetni. Tényleg finom, roppanós tészta és pergelt diós kéreg a tetején, közötte édes-savanyú lekvár.

Hogyan tessékeltem ki őket a formából? Mire rájöttem a mikéntjére, néhány bizony eltört, azokat megettük. Egy műanyag kardocska -amire falatkákat szoktunk tűzni- hegyét több helyen beszúrtam a kosárka és süti közzé, enyhén feszegetve, s mikor éreztem, hogy enged, kiborítottam.

Barackhabos túrós pite

Már két tejfölös doboz tojásfehérje is várt sorsára a mélyhűtőben, így ideje volt kezdenem vele valamit a további gyűjtögetés helyett. Több ötletem is volt, végül az elfelejtett fél kg túró, aminek szerencsére még semmi baja nem volt, döntött. Lekváros túrós pite lett, s hogy ha már lekváros, a habba is került belőle. Ami jó sok volt addig, amíg ki nem vettem a sütőből. Akkor fogta magát, s szépen visszaesett. Elég nehezen is akart felverődni, pedig máskor is használtam már habnak fagyasztott fehérjét. Ez most a szemtelenebb fajtából való volt:-) Ha már ilyen lett, így ettük meg.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojássárga
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 50 dkg tehéntúró
• 3 dl tejföl
• 4 evőkanál búzadara
• 20 dkg cukor
• 1 citrom leve és héja
• 3 tojásfehérje
• 1 üveg sárgabaracklekvár

A habhoz:

• 7 tojásfehérje
• 20 dkg cukor
• csipet só
• 3 evőkanál baracklekvár

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam annyi tejföllel, hogy kemény, nem ragacsos tésztát kapjak.

1 órányi pihentetés után két részre osztottam.

A töltelékhez a túrót villával áttörtem, majd hozzáadtam a tejfölt, cukrot, grízt, citrom lereszelt héját és a levét, végül a habbá vert tojásfehérjéket.

Az egyik darab tésztát tepsi méretűre nyújtottam, lekvárral lekentem. 3 evőkanálnyit meghagytam a habhoz. A lekvárra borítottam a túrókrémet, majd befedtem a másik kinyújtott lappal.

180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem. 

Közben a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem, végül beleforgattam a baracklekvárt.

A kész süti tetejére kentem, majd mérsékelve a hőfokot, 10 percre visszatettem a sütőbe. Vagyis addig, míg a hab teteje barnás színt kap.

Az, hogy túrós egy süti, már eleve egy előny nálunk. A lekvár is jót tett neki, mivel kissé édesnek találtam. A töltelékhez elég lett volna 15 dkg cukor is. A hab a tetején pedig a hab volt a tortán:-)

Juhtúrós pogácsa

Elég régen volt, hogy sós sütit sütöttem, így már előző hétvégén elhatároztam, hogy a szerdai süti pogácsa lesz. Hogy milyen legyen, azt az az elhatározás döntötte el, hogy a mélyhűtő tartalmát ideje lenne apasztani, hisz a nyári-őszi hónapokban feltöltöm, s a tavasz közeledtével azt vettem észre, hogy ha be szeretnék tenni valamit, nem találok neki helyet. A nyaralás során hoztunk otthonról finom házi juhsajtot, aminek nagyobb része sajtként és túróként el lett raktározva az ínségesebb időkre. Ebből vettem ki egy adag sóval begyúrt túrót, még előző nap, s mind beledagasztottam a pogácsába. Finom lett tőle:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő 
• 1 teáskanál cukor
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 40 dkg juhtúró
• 1 tojás

Így készült:

3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszthez adtam a sót (mennyisége függ a túró sósságától is), a margarint és zsírt, elmorzsoltam. Ezután a juhtúróval is elmorzsoltam, majd a tojással, élesztős tejjel és még szükség szerinti mennyiségű tejjel megdagasztottam. Nekem még 1 dl tej kellett, hogy jól gyúrható, nem túl kemény tésztát kapjak.

Fél órát pihentettem, majd vékonyra nyújtottam, hajtogattam. 

Újabb negyed órás pihentetés után ujjnyinál kicsit vastagabbra nyújtottam, tetejét bevagdostam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kivagdostam, sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam.

Az első tepsivel a hideg sütőbe tettem, beállítottam 190 fokra, s pirulásig sütöttem.

A többi pogácsának volt ideje kelni, míg az előző adag sült. 3 nagy tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Azért nem volt ez olyan sok, vacsorára ettünk belőle, vajjal és meleg teával, másnapra lett belőle tízórai, a többire pedig rájártunk napközben. Nem volt hosszú életű:-)

Meggyes zuzmó

Megakadt rajta a szemem Krisztina blogján. Nem csak a neve miatt, de azért is, mert a süti láttán jutott eszembe, milyen rég is készítettem meggyes sütit. Meg érdekesnek találtam a piskóta készítésének módját. Kis módosításokat eszközöltem rajta, ami leginkább a hozzávalók mennyiségének emelését jelenti. Mert kis tepsivel szóba sem állok ilyen nagy reményű sütik esetében:-)

Hozzávalók:
A piskótához:

• 6 tojás
• 20 dkg cukor
• 15 dkg vaj
• 22 dkg liszt
• csipet só
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 üveg magozott meggybefőtt

Így készült:

A meggyet szűrőbe töltöttem, hagytam lecsepegni.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat a cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam az olvasztott, de nem forró vajat. A fehérjéket egy csipet felvertem. A sárgájához borítottam, majd több részletben hozzákevertem a sütőporral elkevert lisztet.

Kikent tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporok és tej keverékét sűrűre főztem. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A margarint a cukorral és vaníliás cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pudingot. habosra kevertem. Végül beleforgattam a lecsöpögött meggyet.

A kihűlt piskótát vízszintesen kettévágtam, megtöltöttem a krémmel.

Akár azonnal is szeletelhető.

Nekem nem lett a krém rózsaszínű, talán nem kellett volna annyira lecsöpögtetni a meggyet. No és kihagytam a rumaromát és a porcukrot a tetejéről. Így is elég édesnek találtam. No és nagyon finomnak:-) Krisztina, köszönet a receptér! Keresgéljél máskor is a régi receptek között, jó dolgok sülnek ki belőlük:-)

Csíkos kalácskák

Ezek a kis kalácsok két egymást követő hét termékei. Miközben készült egyik féle, azon elmélkedtem, mit lehetne még csűrni-csavarni ebből a tésztából. Következő sütős szerda estén újra ezzel szórakoztam. A tészta kis különbséggel ugyanúgy készült: egyik héten narancs, másik héten citromhéj került bele. Illetve a tojás és a belevaló vaj-margarin változott.
Persze baki nélkül nem úsztam meg:-) A gyakorta látott virágformát is tesztelni akartam. Olyan lendülettel jelöltem ki a pohárral a közepét, hogy teljesen átvágtam. A szirmok vágását meg a középhez túl közel vittem, itt-ott el is szakadt sülés közben. De elbántunk vele, megettük úgy rozzantan is:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 15 dkg cukor
• 20 dkg margarin/vaj
• 1 citrom/narancs lereszelt héja
• 5 dl tej
• 2 egész tojás/2 sárgája+1 egész tojás
• 5 dkg élesztő
• 1 mokkáskanál só
• 1 evőkanál kakaó+2 evőkanál tej
• 1 tojás lekenni

Így készült:

3 dl meleg tejben elkevertem kiskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal/margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, citrom/narancshéjat, élesztős tejet, s a többi tejet fokozatosan adagolva közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle. Kettéválasztottam. Felébe belegyúrtam a kakaót 2 evőkanál tejjel.

Hagytam 30-40 percet kelni.

Első alkalommal az alsó képen lévőn készültek: mindkét tésztát két részre osztottam, külön-külön hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, jó vékonyra. Egymásra tettem 1-1 világos és kakaós tésztát, felsodortam, mint a kalácsot. Tenyérnyi hosszú darabokra vágtam, tetejét éles késsel mélyen bevágtam. Tepsibe rakosgattam, tojással lekentem, cukorral megszórtam. Az első tepsit a hideg sütőbe tettem, beállítottam 180 fokra, s hagytam megsülni őket.

Míg sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.

A középső képen lévők ugyanígy készültek, csak miután tenyérnyi darabokra vágtam, az aljáig, tehát teljesen átvágtam a tésztát, s egyik végét átfordítottam a keletkezett lyukon, mint a csöröge esetében.

A virág fele tésztamennyiségből készült. 3-3 részre osztottam mint a világos, mint a sötét tésztát. Mindegyiket kereke lappá nyújtottam. Nem volt könnyű egyformára igazgatni őket, elég sok időt matattam vele. Egymásra raktam váltakozva a színeket, majd kijelöltem a közepét -a kelleténél jobban-, s bevágtam a szirmokat. Előbb ketté, majd 4, 8, 16 részre vágtam. Mindegyik szirmot kétszer megcsavartam, tojással lekentem, 180 fokon pirosra sütöttem.

A csöröge formájút csak a tepsiben fotóztam le, elfelejtettem másikat készíteni róla. Legjobban a virág tetszett, hibái ellenére is. Még fogok próbálkozni vele, hisz gyakorlás a tudás atyja:-)

Ecetes kifli

Valamikor réges-régen... Szóval gyerekkorunkban a vasárnap délutánokat a család kirándulással töltötte. Több hely is volt, ahova előszeretettel jártunk, leggyakrabban a Meszes tövében lévő fenyvesbe. Vagy  az erdő szomszédságába telepített szőlősökhöz. Aztán egyszer elkalandoztunk ismeretlenebb helyekre, s rátaláltunk egy igen barátságos helyre, egy, a hegyről lefolydogáló patak derékszögű kanyarulatában óriásira nővő két hársfa alatti tisztásra. Ettől fogva szinte mindig a Nagy Fához mentünk. Volt is néhány kalandunk a környéken:-) Nem ám csak mi kirándulgattunk, többnyire nagyobb csapat indult útnak, rokonok, barátok. Volt egy közelben lakó család, nagyjából velünk egykorú gyerekekkel, Irma néniék, akik akkoriban talán legjobb barátságban voltak a szüleinkkel.
Azért ez a körítés, mert jól esik visszaemlékezni azokra az időkre, s mert Irma néni sütött ilyen kifliket, tehát tőle származik a recept. Nem tudom, hogy jellemzően szilágysági recept-e, vagy sütik másfelé is. Az említett család a Szilágyság egyik kis magyar falujának, a boráról nevezetes Sámsonnak a szülötte. Onnan a recept is.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 20 dkg zsír + 10 dkg 
• 3 nagy tojás sárgája
• 3 evőkanál ecet
• víz

A töltelékhez:

• 3 tojás fehérje
• 22 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 2 evőkanál sárgabaracklekvár

Így készült:

A liszthez hozzáadtam a sót, elmorzsoltam a 20 dkg zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, ecetet, s vízzel (kb. 1,2 dl, apránként adagolva) közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle. 1 órányit pihentettem.

Ezután 2 részre osztottam. Mindkettőt enyhén lisztezett deszkán hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, a lehető legvékonyabbra. 

A maradék zsírt megolvasztottam, de ne legyen forró. Lekentem a tésztákat, majd felsodortam, mint a kalácsot. 

A töltelékhez a tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá vertem, hozzákevertem a diót és lekvárt.

A felsodort tésztát ujjnyinál kicsit vastagabb szeletekre vágtam. Lehet nagyobbakra is, akkor nagyobbak lesznek a kiflik. Mindegyik tésztadarabot egész vékonyra nyújtottam, nagyjából kör alakúra, egy-egy kiskanál tölteléket tettem a közepére. A tésztát ráhajtottam mindkét oldalról, kiflivé hajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. 

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Kíváncsian, vagy inkább izgatottan lestem befele a sütőbe, hogy teljesíti-e a hozzá fűzött reményeket. Picikét nőtt, itt-ott levelesedett, de csak kisülés után derült ki a milyensége. Azon forrón meg kellett kóstolnom. Pihe-puha, omlós, könnyű, réteges, szóval olyan lett, amilyennek lennie kell. Úgy örültem neki:-) 

Somvirág:-) Ma találtuk a Börzsönyben

S ha már a somvirágnál tartunk... a kertben is mutatkoznak a tavasz jelei. A krókusz, a hóvirág már virágzik, de a tavaszi hagymások mind-mind iparkodnak kifele. Csak nehogy később ráfizessünk erre a korai tavaszra...

Rakott fasírt

Töltött káposztának készült, ez lett belőle:-)
Előkészítve várta a darált hús meg a káposzta, hogy ebéd lesz belőle. Csakhogy meggyőződésem ellenére a kamrában egy szem rizst sem találtam. Felvetettem, hogy árpakásával helyettesítem, de a gyerekek nagy egyetértésben lefújták az ötletet. Márpedig ebédet kellett készíteni! A darált hús adott volt, hát legyen fasírt. Azt mindenki szereti. De nehogy már olyan hétköznapira gömbölyített, legyen másmilyen. Első ötlet a muffintepsi felhasználása volt, de gyorsabb megoldásnak tűnt a következő szikra: kis tepsibe rétegezem ezzel-azzal. Találtam is a hűtőben ezt-azt, főztem néhány tojást, összeraktam, a sütő pedig tette a dolgát.

Hozzávalók:

• 60 dkg darált hús
• 3 nyers+ 5 főtt tojás
• só, bors, paprika
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 15 dkg morzsa 
• 1 dl víz
• 10 dkg lapkasajt
• 15-20 dkg kolbász

Így készült:

A darált húst, fűszereket, préselt fokhagymát, nyers tojást, morzsát, vizet (vagy beáztatott, kicsavart szikkadt kenyeret) tálba tettem, összegyúrtam.

3 részre osztottam. Mindegyiket kevés olajjal megkent alufólián a tepsi méretére igazgattam.

Az elsőt tepsibe tettem, rátettem a lapkasajtot, rákarikáztam a főtt tojásokat. Erre tettem a második fasírtlapot, ezt befedtem a felkarikázott kolbásszal, rátettem a harmadik lapot.

Előmelegített sütőben addig sült, míg megpirult a teteje.

Savanyúságot ettünk hozzá, s tarhonyát. 

Elég gyakran készítek fasírtot, leggyakrabban hagyományosan, olajban -ez a gyakoribb- vagy tepsiben.  De egyben, sütőben sütve, tojással vagy sajttal, csirkemájjal, zöldségekkel töltve is. Mindenképpen szeretjük. A masszája sem mindig ugyanígy készül, időnként teszek hozzá krumplit, gombát, vagy másképp fűszerezem... szóval ezerféleképpen készülhet.

Karamelles almás pite

Néhány napig távol voltam, de igazoltan, hisz vendégünk volt: szupercuki unokaöcsém Anyukájával:-) Babázás közben almás pite is készült. A változatosság kedvéért kelt tésztát dagasztottam. Miközben ezzel voltam elfoglalva, Húgom ecsetelte, hogyan készített már többször almás pitét nagy sikerrel. Vevő voltam a dologra, mert más volt, meg karamelles.
Még azon langyosan, kóstolást követően lefotóztam a tepsiben. Majd az utolsó szeletekből elrejtettem hármat a kamrába, hogy majd lefotózom. Aztán hazavittük a vendégeket, s csak ma délután jutottak eszembe a megörökítésre szánt szeletek. Csak három naposak, kicsit szikkadtak, de ez a süti akkor is megérdemli a közkinccsé tételt.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 1 tojás
• 1,5 dl tej
• 3 dkg élesztő

A töltelékhez:

• 20 dkg cukor
• 1,2 kg alma
• 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál gríz

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A liszthez adtam a sót, cukrot, margarint, s elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást s a felfutott élesztős tejet, s összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett a tészta, ezért még egy evőkanál lisztet gyúrtam hozzá.

35-40 percig pihentettem.

Közben az almát megpucoltam, felkockáztam. A cukrot világosra karamellizáltam. Hozzáadtam az almakockákat, s addig pároltam, míg a cukor feloldódott. Hozzáadtam a fűszert, citromhéjat, grízt. 

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyiket papírral bélelt tepsibe tettem. Elsimítottam benne a langyosra hűlt tölteléket, befedtem a másik lappal. Villával megszurkáltam a tetejét.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép piros lett.

Kicsit tartottam tőle, hogy a karamell hogy fog feloldódni az almától. Húgom megnyugtatott, hogy jól működik. S igaza volt. Az alma elég sok levet engedett, s egy idő után kezdett szétesni. Nem is lett darabos sülés után, inkább pépes, lágy, nagyon finom töltelék lett. Szerettem:-)

Ő is szerette a sütit:-) Itt éppen konyházott. Minden fiók, polc tartalmát tüzetesen átnézte, s ha valamiről úgy gondolta, nem jó helyen van, kíméletlenül kirámolta. Kedvence a mosogatógép volt. Szerinte csak bekapcsolt állapotban illik lennie, mert ha ki mertük kapcsolni, azon nyomban tett róla, hogy világítson már rajta valami:-)

Szivárványos szelet

Másik farsangi süti.
Szintén az Édes és sós sütemények című könyvemből készült. Voltak fenntartásaim az elkészítési módot illetően, amik be is igazolódtak. Az egyben elkészített, 9 tojásos piskótát 3 részre osztva kell színezni, s rendre sütni. Az elsőként kisütött lett a legsikeresebb, a másik két rész viszont az újabb kevergetésből felére esett össze, elkenni is nehéz volt a tepsin, alig volt elég a tészta, s kisütve tömörebb is lett. Persze az sem kizárt, hogy bennem van a hiba... Ugyanakkor háromszor kevergetni a 3-3 tojásos piskótát eléggé macerás lenne... Végül is elkészült, s el is fogyott. Aki szereti a lekváros piskótát, nem csalódhat benne. Legalábbis a végeredményben:-)

 Hozzávalók:

• 9 tojás
• csipet só
• 9 evőkanál cukor
• 8 evőkanál liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál piros ételfesték
• 1 teáskanál vérnarancsaroma
• 1 kis üveg baracklekvár
• 10 dkg étcsokoládé
• színes dekorcukor

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam.

A fehérjét a csipet sóval és fele cukorral keményre vertem. A sárgákat a többi cukorral és a sütőporral kikavartam.

A két masszát összeöntöttem, s hozzákavartam 7 evőkanál lisztet. 3 részre osztottam.

Az egyikhez hozzákevertem még egy evőkanál lisztet. Kikent tepsibe simítottam, 175 fokon tűpróbáig sütöttem.

A második részhez hozzákevertem egy evőkanál lisztet, a festéket és aromát. A harmadikhoz a kakaót. Sorra kisütöttem őket.

A 3 lapot lekvárral összeraktam. Tetejét bevontam a gőz fölött felolvasztott csokoládéval, dekorcukorral beszórtam.

Ebből a könyvből készült a süti

Zabpelyhes-magos rágcsálnivaló

Sós zabpelyhes sütire leltem, úgy gondoltam, megér egy próbát. Bár elég soká váratott magára -igencsak hosszú a várólista:-)-, de mégiscsak elkészült, múlt hétvégén. Ma délután rágcsáltam el az utolsókat, s még mindig finoman ropogós. No nem azért tartott ilyen huzamos ideig, mert nem lett sikeres, hanem mert csak én jártam rá. A gyerekek inkább édeset ettek, Férjem pedig nem volt itthon.

Hozzávalók:

• 50 dkg zabpehely
• 25 dkg margarin (vagy 20 dkg zsír)
• 2 tojás sárgája
• 1,5 dl tejföl
• 1,5 teáskanál só
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 tojásfehérje és magok a tetejére (szezám, lenmag, napraforgó, mák)

Így készült:

A zabpelyhet késes aprítóban megdaráltam. Nem lett teljesen liszt állagú, kissé darabos maradt. 

Összemorzsoltam a margarinnal, majd a többi belevalóval összegyúrtam. 

A recept szerint kellett volna még bele egy kis pohár kefir is, de a már a tejföltől összeállt, így kihagytam.

1 órányi pihentetés után kinyújtottam, tetejét tojásfehérjével lekentem, magokkal beszórtam, rudakra vágtam

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Recept forrása: Blikk Nők Konyha, V. évfolyam, 2. szám.

Szóval finom lett, sós és ropogós -ennyi is volt az elvárásom vele szemben:-) 

Zabpehely mindig van itthon, a gyerekek előszeretettel készítenek belőle zabkását: megfőzik tejben csipet sóval és kevés cukorral. Lekvárral én is szeretem. Bár azt olvastam róla, hogy főzés során jótékony hatásainak egy részét elveszíti, áztatva előnyösebb fogyasztani. Még a nem túl szigorú paleo diéta is megengedi fogyasztását. Ezt is olvastam valahol, szakértő nem vagyok, csak kíváncsi:-) 

Maci kávés szelet

Gyerekkorunkban, leginkább vasárnaponként, mert akkor reggelizett együtt a család, Anyukám készített cikória kávéból tejeskávét. A sötét színű őrleményt megfőzte kevés vízben, leszűrte, tejhez öntötte, cukrozta. Azóta sem ittam olyat... Nem tudom, egyáltalán kapható-e még. Elképzelhető, hogy a koffeinmentes kávék összetevőiben szerepel, de valójában nem is jártam utána. Jó néhány éve fedeztem fel a Maci kávét, ami cukrozott cikória-gabonakávé kivonat. Emlékeztet ugyan a gyerekkori ízre, de mégsem ugyanaz. Aztán ez is elfelejtődött, míg nem néhány hete vásárlás közben megpillantottam. Raktam is belőle a kosárba.
Tegnap farsangi mulatság lévén az iskolában, újabb alkalom adódott a sütésre. Kétfélét is sütöttem, az egyiket receptet követve, a másikat alkottam. Ez utóbbinak volt nagyobb sikere, talán a krémbe kerülő Maci kávénak köszönhetően:-)

Hozzávalók:

• 6 tojásos kakaós piskóta
• 5 dl tej
• 5 evőkanál liszt
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 teáskanál Maci kávé
• maréknyi darált dió

Így készült:

A kihűlt kakaós piskótát vízszintesen 2 lapra vágtam.

A lisztet előbb kevés tejben simára kevertem, majd a többi tej hozzáadásával és fele cukorral sűrűre főztem. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A margarint a többi cukorral elkevertem, majd több részletbe belekevertem a lisztes pépet. A krémet két fele osztottam. Egyikbe a vaníliát kevertem, a másikba a kávét.

A két lap közé kentem a vaníliás krémet, a tetejére a kávésat. Darált dióval szórtam be a tetejét.

Egy kis reklám:

Ismeritek? A gyerekek szeretik, főleg Gergő, Ő előnyben részesíti a kakaóval szemben. Én ugyan nem szoktam inni sem egyiket, sem másikat, inkább rendes kávét sok tejjel. Azt viszont naponta kétszer, szertartásszerűen: legalább negyed, zavartalan órát szánok rá, szép lassan kortyolgatom, s közben recepteket böngészek:-) Bár a második, déli kávéidőbe bezavar a munkaidőm, így azt meglehetősen későn, 5 után iszom meg.