Kandírozott cseresznyés keksz

Meg rahátos is, mert a cseresznye fogytán az került rájuk.
Recept innen. Kekszformázóval kellett volna kinyomni, de sehogy sem akart engedelmeskedni, folyton hozzáragadt a formához. Feladtam, meggömbölygettem. Így nem lettek olyan szépek, de elfogytak. Lehet, a nagy meleg miatt volt lágyabb a tészta a kelleténél, vagy a nagy tojások miatt... Most már nem is morfondírozok rajta...


Hozzávalók:
  • 37 dkg liszt
  • 5 dkg keményítő
  • 15 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • csipet só
  • 23 dkg vaj
  • 2 egész tojás + 1 sárgája
  • kandírozott cseresznye, rahátkockák
Így készült:
A lisztet, keményítőt, sót, cukrot elmorzsoltam a vajjal, majd összegyúrtam a tojásokkal. Kissé lágyabb tészta lesz.
Egy órányi pihentetés után gömböket formáztam belőle, tepsibe pakoltam kissé távolabb egymástól, majd mindegyik közepébe nyomtam vagy 1-1 szem cseresznyét, vagy rahátkockát.
180 fokos sütőben addig sültek, míg egész enyhén pirulni kezdett.



Mindkét változat finom volt, de a kandírozott cseresznyés mégis különlegesebb. 
Elméletileg hosszabb ideig eltartható süti, kekszféleség. 

Kapros túróval töltött csirkemell

Fiammal napi szinten beszélek, azaz azt ritkábban, leginkább írásban tartjuk a kapcsolatot. Azt is "megbeszéljük", ki mit főz. Egyik alkalommal épp tanakodott, mivel rukkoljon elő, én meg küldtem neki néhány lefotózott receptet. Egyiket csak úgy érdekességképp, mert én túlzásnak találtam. Hát nem arra csapott le? El is készítette, s azt mondta finom volt. Na jó, elárulom, többek között kávéban pácolt husiról volt szó. Másik recept valami hasonló volt, nekem ez indította be a fantáziám. El is készítettem egy olyan hétvégén, mikor itthon volt.

 
Hozzávalók: 
  • 3 csirkemell
  • só, bors, paprika
  • 15 dkg juhtúró
  • 15 dkg tehéntúró
  • 1 csokor kapor
  • 2 csomag szeletelt bacon
Így készült:
A csirkemelleket szeletekre vágtam- egyből 6 elfogadható szeletet sikerült vágni. A megmaradt kisebb darabokat bepakoltam a mélyhűtőbe. 
A túrókat összekevertem az apróra vágott kaporral. Nem sóztam, mert a juhtúró sós volt, de ha szükséges, só is kerüljön bele.
A szeleteket kicsit beszórtam só-bors-paprika keverékével, 1-1 púpos teáskanál tölteléket tettem a közepére, becsomagoltam, s áttekertem 1-1 szelet baconnel.
Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, 190 fokon sütöttem, míg megpirult.
Petrezselymes krumplit készítettem hozzá.
Felirat hozzáadása
Mindenkinek ízlett. Azt gondoltam, ha nem lesz elég a töltelék, a maradék hússzeletekbe gombát töltök, de nem kellett ehhez folyamodnom. Bár tehettem volna bele több tölteléket, akkor lett volna gombás is. 

Tejszínes lekváros kifli

 Magam sem tudom, mit eszünk a lekváros kifliken, de még senki sem mondta, most már elég lesz belőlük. Ez a tejszínes tésztájú már régóta sorban áll. Érdemes volt kipróbálni, könnyen gyúrható, puha, sima tészta lett belőle. Kisülve is kellemes volt- megenni! 😀



Hozzávalók:

  • 45 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • csipet só
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 dl habtejszín
  • lekvár tölteni
  • porcukor beszórni
Így készült:
A lisztet, margarint, sót, vaníliás cukrot összemorzsoltam, majd a tejszínnel tésztává gyúrtam.
Egy órányi pihentetés után 5 kis gombócra osztottam.
Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam, lekvárt tettem a szélesebb felükre. Előbb a két sarkot ráhajtottam, hogy véletlenül se szökjön ki a lekvár, majd felsodortam.

 
Tepsibe pakoltam őket, 180 fokon világosra sütöttem, épp addig, míg kis színt kaptak.
Még melegen meghempergettem vaníliás porcukorba a kifliket.

Ez a kifli is többek között Fiamnak készült. Persze itthon is maradt. Az utolsó darab megbújt, innen tudom, hogy egy hét múlva is finom. 
Tavaly készült szilvalekvár került bele. Remélem, idén is sikerül valamennyit készíteni belőle- eddig kiflibe való lekvárt idén nem főztem. 

Sajtos-magos sós keksz

Az elmúlt hét kicsit lefárasztott... Meggondolatlanul bevállaltam egy hét napközis tábort. Így utólag nem bánom, de nem túl lelkesen indultam neki. De a gyereksereggel töltött idő gyorsan elrepült, jó volt újra látni őket, meglepődni egyikük-másikuk eddig nem ismert oldalát látva, élvezni bizalmukat, hallgatni történeteiket, látni önfeledt játékukat, a nagyok kicsikhez való hozzáállását. 

Szombaton ugyan nem tudtam, hol áll a fejem, annyi minden összetorlódott, de ma szusszantam egyet, miközben holnap gólyatáborba utazó Leányzómnak levendulás kekszet sütöttem. Csak ezt kérte, de nem álltam meg, hogy mellé valami sóst is süssek, azt lehet, inkább a saját kedvemért. 😀



 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 5 dkg margarin
  • 25 dkg zsír
  • 1,5 teáskanál só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 15 dkg reszelt sajt
  • 3 púpozott evőkanál tejföl
  • maréknyi mag: szezám, lenmag
Így készült:
A sajtot lereszeltem.
A lisztet, sütőport, sót -egy púpozott teáskanállal és még egy nagy kanálheggyel raktam bele-, margarint, zsírt összemorzsoltam. 
Belekerült a sajt, ezzel is elvegyítettem, majd a tejföllel összegyúrtam. Annyi kerüljön bele, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. Legvégül a magokat gyúrtam bele.
Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, apró formával kiszúrtam, tepsibe pakoltam, 190 fokon szép pirosra sütöttem.


Roppanós, finoman sós, sajtos harapnivalók lettek belőle. 
A belekerülő sajt bármilyen tetszés szerinti, reszelhető sajt lehet. A magkeverék szintén tetszés szerinti- ezúttal világos meg fekete szezámmag, lenmagból is kétféle került bele. 
A jövő hét sem lesz sima menet. És eltelik a szünet, de még egy semmitcsinálós napot nem iktattam be. Marad a következő nyárra! 😃

Levendulás-mentás limonádé

Gyakorta készítünk hasonló innivalókat nagy melegek idején. Az idei nyár eddig elég szeszélyes volt- volt részünk 18 fokban napközben, meg 34-ben is. Na ez utóbbi esetben jön jól ilyen kis hűsítő ital. Én gyakran elfelejtek inni. Ritkán érzek szomjúságot, úgy kell rábeszélni magam, hogy igyak. A napi két liter víz biztosan nincs meg. De ha ott van a konyhapulton valami szem előtt, hamarabb eszembe jut. 
Egész egyszerű elkészíteni, aztán mikor fogytán van, utánatöltöm, belefacsarva egy újabb citromot.

Hozzávalók:
  • víz
  • citrom
  • néhány szál menta és levendula
  • cukor
Így készül:
A kancsót felöntöm vízzel, belecsavarom egy citrom levét. 3-4 szál mentát és levendulát megmosok, fejjel lefelé a kancsóba teszem, egy evőkanál cukrot szótok bele. Rövid idő után iható is.
A cukor nem oldódik fel teljesen, nagy része az alján marad, így mikor fogytán van s megint felöntöm vízzel és citromlével - a "gazok" maradnak benne-, már nem cukrozom. De cukor nélkül is teljesen iható.

 
A növények íze enyhén érezhető rajta- készíthető csak egyikkel, vagy csak másikkal, mindenképp hűsítő innivaló. Jégkocka is dobható bele, aki hidegen szereti- én kihagyom. 
Nekem van a kertben mindkét növény, a mentát nem győzöm kigyomlálni, de itt-ott hagytam belőle. A levendulám meg őszig hozza a virágokat, igaz, így utólag kevesebbet, de folyamatosan tudok csipkedni róla. A többi száradva vár sorára- valószínűleg tea lesz belőle a hidegebb napokon.

Szilvás-pudingos szelet

A legutóbbi sütinek szánt szilva végül gyümölcslevesben végezte, de a szomszéd által hozottból egykettőre megvalósítottam az elgondolásom. Azaz puding is legyen kanalazva a tarka kevert tésztára, meg szilva is rászórva. 
Nagyon szeretem a szilvás sütiket, de erre csak néhány éve jöttem rá. Azóta jó néhány formában kipróbáltam, s van még közzé nem tett is, meg képzelet formájában létező is. 
E legutóbbi ilyen lett:


Hozzávalók:
  • 3 nagy tojás
  • 1 bögre cukor
  • 2 bögre liszt (2 dl-es bögrével mérve)
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 3/4 bögre olaj
  • 3/4 bögre tej
  • 1 csapott evőkanál kakaó+ 2 evőkanál tej
A pudinghoz:
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 1 tojás
  • 3 evőkanál cukor
  • 3 dl tej
  • +0,5 kg szilva
Így készült:
Előbb a pudingot főztem meg: elkevertem a tojást, pudingport, cukrot pici tejjel, majd fokozatosan hozzákevertem a többi tejet. Állandóan kavargatva sűrűre főztem.
Félre tettem, hagytam kihűlni.
A szilvát megmostam, magját eltávolítottam, mindegyiket négybe vágtam.
A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan kikevertem. Hozzáadtam a lisztet -púpozott bögrével mértem-, olajat, sütőport, vaníliát, simára kevertem. Aztán a tejet is hozzákevertem, több részletben.
Egy tepsit (28×32 cm-es) sütőpapírral béleltem. A tészta 3/4-ét belecsorgattam. A többi tésztába elkevertem a kakaót és 2 evőkanál tejet, a világos tésztára csorgattam. Egy kanállal össze is húzgáltam a kétféle tésztát.
Előbb a pudingot kanalaztam a masszára, aztán a szilvát szórtam rá.
180 fokon sütöttem, míg a teteje megpirult.

Kihűlés után szeletelhető.
Mivel hat hét után végre hazatalált Fiúnk is -azóta már tovább is állt-, sok mindent sütöttem-főztem, hogy kicsit kényeztessem. Ez volt egyik süti. Aztán másik, harmadik... 

Vaníliás keksz

Az ilyen, hosszabb ideig tárolható kekszféleségek mindig akkor készülnek, mikor hazalátogat Fiam. Ősztől dupla adagokat süthetek belőlük... No majd csak lesz valahogy. Nem, nem a sütéstől félek, hét közben olyan üres lesz a ház. De csak beleszokom, annál jobb lesz, mikor hazajönnek, s lesz egy kis nyüzsgés.
Ez a keksz is egy felpakolós nap előtt készült:

Hozzávalók:
  • 45 dkg liszt
  • 25 dkg vaj
  • 15 dkg porcukor
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 1 tojás
Így készült:
A lisztet, cukrot, vaníliás cukrokat elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojást, összegyúrtam.
Kis, diónyi gombócokat formáltam belőle, tepsibe pakolgattam, helyet hagyva közöttük, mert kissé ellapulnak sülés közben.
180 fokon egész világosra sütöttem őket, míg épp csak a széleken kezd pirulni. 


Cifrázni is lehet, mondjuk becsorgatni csokival, de úton, melegben csak összemaszatolódik. Így, egyszerűen is finomak voltak, a maradékot szívesen rágcsáltam. Szeretem a vajas kekszeket!

Tökfőzelék

Egyik kedvenc nyári eledelem. Nem vagyunk főzelékes család, mindössze néhány fajtája fogy el nálunk -egyik kezemen lévő ujjaimon simán meg tudom számolni. A tökfőzeléket csak ketten esszük, én a Férjemmel. Ezért ritkán főzök, nyaranta egyszer-kétszer, de akkor napokig képes vagyok azt enni! 😃
Anyukám rántással-habarással sűrítette a leveseket és főzelékeket, én ezt az idők során leegyszerűsítettem annyival, hogy csak rántást készítek kicsit több lisztből s a tejet hozzáöntöm az ételhez.
Gondolom főzelékek esetében is ahány ház, annyi szokás. Én így készítem:


Hozzávalók:

  • 1 tök/cukkini
  • kapor, csombord
  • 2 evőkanál liszt
  • kb. fél dl olaj
  • mokkáskanálnyi pirospaprika
  • 2-3 dl tej
  • 2-3 evőkanál almaecet
Így készül:
A tök vagy cukkini nagyobb legyen, de még puha héjú- azaz a körmünk könnyedén menjen bele.
A tököt kettévágom, magos belsejét kanállal kivájom, megpucolom. Lereszelem.
Annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, főzni teszem. Sózom, beleteszem a kaprot és csombordot- egy-egy keveset mindkettőből.
A lisztet annyi olajjal elkeverem, hogy éppen folyós legyen s kis lángon, sűrűn kevergetve világosra pirítom. 
Mikor a tök megpuhult, hozzáadom a rántást, közben kevergetem a főzeléket. Mikor elsimul, hozzáöntöm a tejet s még egyszer felfőzöm. Paprikát teszek még bele, hogy ne legyen sápadt, s sózom, ha szükséges. Végül kevés- ízlés szerinti mennyiségű- almaecetet teszek hozzá.

Most csirkeszárnnyal ettük. Jó hagymásan, paprikásan készítettem. Mindig a csirke csontos részéből került rá valami, s mindig jó szaftosan. Mi így szeretjük- már aki! 😉
Így készült a husi: 1-2 fej hagymát apróra vágva kevés olajon megpároltam. Rátettem a csirkeszárnyakat, sóztam, borsoztam, s fedő alatt puhára pároltam. Időnként megkevertem, mert a hagyma miatt képes leégni. Néha teszek hozzá 1-1 paprikát és paradicsomot is. Mikor kész, paprikát, esetleg paprikakrémet teszek rá, összefőzöm s kész.

A fenti bejegyzést a piszkozatok között találtam- két éve írtam meg. Egy hete fotóztam újra tökfőzeléket, akkor csirkemájjal készült, de van valahol fotó csirkenyakas változatban is. A máj is, csirkenyak is a szárnyhoz hasonlóan készült.
Hédit sikerült rábeszélnem, hogy megkóstolja, de azt nem sikerült elhitetni vele, hogy ez tényleg finom. Számomra az, én meglepő, de szeretem, s emlékeim szerint gyerekként is barátságban voltam vele. Most nyáron már kétszer főztem, talán még egyszer fogok- ha terem még a tök. De remélem, az éjszakai felhőszakadás megteszi a hatását. 

 

 


Kakaós kuglófkalács

Tegnap este közölték a ponthatárokat. (Azaz jó néhány napja, csak akkor írtam meg  bejegyzést.) Nem hiába gyűjtögetett négy éven keresztül Leányzóm pontokhoz valókat. Építészmérnök lesz. Bár nem izgult nagyon, de ma, hogy biztos lett, nagyon fel volt dobódva. Tervezgetett, gólyatáborba kívánkozik, lehetőségeket böngészgetett, első félév tantárgyait sorolta nekem. Nagyon lelkes! Furcsa lesz majd, nagyon is, hogy hét közben Ő sem lesz itthon, de remélem, gyakrabban hazaugrik, mint Fiúnk, hisz Ő csak 80 km-re lesz otthonunktól. 
Némi segítségre azért szüksége volt, hogy elérje mindezt. Nem sokra, szorgalma mellett a családunkra nem jellemzően  gyors felfogású a matematika, fizika területén. Hogy a rajz alkalmassági is sikerüljön, egy kedves ismerősünk tanítgatta a fortélyokra, s amiben már nem tudott segíteni, ahhoz keresett neki hozzáértő személyt, aki semmit nem kért a ráfordított idejéért. Mindegyikőjüknek hálás vagyok, s néhány apróság mellé sütit is terveztem sütni nekik. 


Hozzávalók:
A tésztához:
  • 1 kg liszt (fele rétesliszt)
  • 1 teáskanál só
  • 4 evőkanál cukor
  • 4,5 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 25 dkg margarin
  • 1 egész tojás+ 3 sárgája
A töltelékhez:
  • 10 dkg vaj
  • 6 evőkanál cukor
  • 3 evőkanál kakaó
  • 1 evőkanál keményítő
  • + 3-4 dkg vaj a forma kikenéséhez, 2 evőkanál cukor a szóráshoz
Így készült:
Négy dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót, többi cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s összegyúrtam. Még fél dl-nyi tejet adtam hozzá, hogy megfelelő keménységű- ne legyen kemény, inkább picit lágy, könnyen gyúrható- legyen a tészta. Megdagasztottam.
Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Közben elkészítettem a tölteléket: a puha vajat (mikróban félig megolvasztottam) elkevertem a cukorral, kakaóval, keményítővel.
A megkelt tésztát kinyújtottam, harmadán elosztottam-kentem a tölteléket. Az üres felét ráhajtottam felére, majd a kimaradt harmadot is rá, a kapott téglalapot még háromba hajtottam. 
15-20 perc pihentetés után kinyújtottam, újra hajtogattam. 
Két formát vajjal kentem ki és cukorral szórtam be.
Még egyszer pihentettem, ami után kinyújtottam, majd 3 részre vágtam a tésztát. Kettőt feltekerve, mint a kalácsot, kuglófformába tettem. Harmadikat 2 csíkra vágtam, összefontam, körré hajlítva egy kerek formában sült meg, a két kuglófot követően.



Ötlet innen, itt fázisfotók is vannak.
Finom, puha kalácsok lettek. Persze nem kell feltétlenül formában sütni, fonott kalácsként is készülhet, úgy is mutatós. 


Pisztáciás- erdei gyümölcsös torta

 Ha már tortáknál tartunk, itt a legutóbbi is, ami csak néhány hete készült. Nem csak Leányzónk, Fiúnk is öregszik: Ő már 26 lett. Utánaszám...