Gerdi süti: 2023

Túrós apró pogácsa

Korábban megírt receptekből élek- néhány kattintásra még maradt energiám.

Ha már belelendültem, abba sem hagyom az elmulasztott receptek lejegyzését. Ugyanakkor készült, mint a répakocka, sőt, édes túrós is sült aznap, majd az is következik. Csak egy sima hétvége volt, de ilyenkor mindig többet sütök, legyen mivel útjukra indítani a gyerekeket. Előfordult, hogy egyikük sem jött haza hétvégén, s voltam olyan elvetemült, hogy semmit sem sütöttem. Egyébként meg túlzásba is szoktam vinni.

A pogácsa számomra megunhatatlan. Nincs visszatérő recep, mindig az aktuális kedvem-lehetőségem- kéznél lévő alapanyag szerint készül. Akárcsak az is.

Hozzávalók:

1 kg liszt
25 dkg margarin
25 dkg zsír
25 dkg túró
2,5 teáskanál só
2 tojás
2 dl tej
1 teáskanál cukor
3 dkg élesztő
+ 1 tojás lekenni, reszelt sajt, magvak

Így készül:

A tejet megmelegítettem, elkeverem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a túrót is. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Ha nem állna össze, vagy kemény a tészta, még kerülhet bele tej.

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam egy órát pihenni.

Kinyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, reszelt sajttal szóram be nagyobbik részét, a többit szezámmaggal.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem pihe-puha, inkább roppanós pogácsák lettek.

Kókuszos mézes

... másképp.

Azt hiszem, egyik leggyakrabban készülő sütemény minálunk. Főként annak tükrében, hogy szinte mindig valami mást sütök. Mert különben nem lenne mit feltegyek a blogra.😉 De sokkal inkább azért, mert kíváncsi vagyok, mert szeretek mindig valami mást kiadni a kezeim közül, mert rengeteg kipróbálásra való recept vár, én meg mégis gyakrabban a rendelkezésre álló alapanyagokból alkotok valamit. Időközben, valamikor november végén volt, hogy hosszas tanakodás után megírtam az első bejegyzésemet. Immár 13 éve. De sok víz lefolyt időközben a Dunán! Nem egyszer történt, hogy abba akartam hagyni, aztán mégis folytattam- végül abban maradtam magammal, ha van időm, írok. Most épp van egy kevés.

Anyukám receptje alapján készült sokáig, aztán elkezdtem próbálkozni puhább tésztát nyerni- ez igazán elnyerte a tetszésemet, ezért örökítettem meg.

Hozzávalók:

2 tojás
25 dkg cukor
2 dl olaj
2 dl tej
50 dkg liszt
1 mokkáskanál szódabikarbóna
1 mokkáskanál mézesfűszer
3 evőkanál méz

A mázhoz:

25 dkg vaj
25 dkg cukor
3 evőkanál kakaó
1 evőkanál rumaroma
0,5 dl tej
20 dkg kókuszreszelék

Így készült:

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral és mézzel, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, szódabikarbónát, mézesfűszert, elkevertem, majd fokozatosan a tej is belekerült.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon sült, tűpróbáig.

Kihűlés után szeleteltem.

A mázhoz kis lángon egyneművé olvasztottam a hozzávalókat.

A szeleteket sorba mázba, majd kókuszreszelékbe mártottam.

Viszonylag egyszerű, kiadós és mindenki által kedvelt süti.

Ilyenkor, karácsony előtt szokott lenni a legkevesebb szabadidőm- pedig ilyenkor sütök a legtöbbet. Lehet, épp azért?

Csokis-narancsos sütőtökkocka

...avagy sárga süti, mert ezen a néven keresgéltük a sütis dobozból két másik társa mellől.

Úgy gondolom, így a naptári ősz és tél határán épp alkalomhoz illő süti: a sütőtök még az ősz terméke, számomra a narancs meg határozottan a tél, a karácsonyi időszak íze-illata. Valószínűleg azért, mert régen csak ilyentájt jutottunk hozzá.

Az elmúlt hétvégén egy villámlátogatást tettünk otthon, disznótorra voltunk hivatalosak, amiben már sok éve nem volt részünk, gyerekeinknek meg soha. Így ők is megtapasztalhatták, láthatták, milyen folyamatok által kerül hús az asztalunkra. Nem mondták, hogy többé nem esznek húst. 😀 Erre az alkalomra sütöttem gyorsan indulás előtti nap délutánján csak ilyen kevert-kavart sütiket, ez volt egyikük, szerintem a legfinomabb közülük.

Hozzávalók:

4 nagyobb tojás
20 dkg cukor
fél sütőtök (48 dkg volt az áttört püré)
2 dl olaj
1 narancs lereszelt héja és kicsavart leve
35 dkg liszt
nagy csipet só
1 csomag sütőpor
10 dkg tejcsokoládé

Így készült:

A sütőtököt előző nap megsütöttem sütőben. Az el nem fogyott mennyiséget lekapartam a héjáról és villával összetörtem.

A csokit feldaraboltam.

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a sütőtököt, olajat, narancshéjat és kicsavart levet, lisztet, sót, sütőport, simára kavartam.

Végül a csokidarabokat kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (26×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett, illetve kiállta a tűpróbát.

Arra számítottam, hogy egy tömör, nehéz süti lesz belőle, de ellenkezőleg: puha, kellemesen harapható, kimondottan finom nassolnivaló lett. A narancs íze dominált, a csoki meg határozottan jót tett neki.

Csak ezért érdemes venni sütőtököt. Férjem nincs odáig érte, rám marad az elfogyasztása- előfordult, hogy az egészet megettem két nap alatt, most lemondtam egy részéről a süti javára. Szerencsére.

Lekváros-diós labdák

Ha nincsenek itthon a gyerekek, előfordul, hogy nem is sütök sütit a hétvégére. Vagy csak valami gyorsat csapok össze, esetleg kekszszalámit tepsibe nyomkodva. Nem így volt ez az elmúlt hétvégén- sós sütire fájt a fogam, s ha már amúgy is belevetetettem magam a konyházásba, dagasztottam egy édes tésztát is- ezzel kezdem. Végülis is sima lekváros bukta gömbbé formázva, diódarabokkal a tetején, de olyan finom lett, hogy megérdemli, hogy rá szánjam a pihenőidőmet.

Hozzávalók:

1 kg liszt
1 teáskanál só
5 evőkanál cukor
1 teáskanál vaníliás cukor
12 dkg margarin
1,2 dl olaj
4 dl tej
1 teáskanál cukor
4 dkg élesztő
2 tojás
1-2 evőkanál tejföl

Továbbá:

lekvár (most 2 kis üveggel, 1 szilva, 1 birsalma)
1 tojásfehérje lekenni
maréknyi durvára darabolt dió

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, 5 evőkanál cukrot , vaníliás cukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és olajjal.

Beleütöttem a tojásokat, belekerült az időközben felfutott élesztős tej, és összegyúrtam. Keménynek találtam, ezért 2 evőkanál tejföllel lazítottam. Megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Lisztezett deszkára borítottam, úgy fél centi vastagra nyújtottam, négyzetekre vágtam, 1-1 teáskanál lekvárt pakoltam a közepére. Négy sarkát összefogtam-nyomkodtam a tésztának, gömbbé alakítottam és tepsibe pakoltam.

Egy tojásfehérjét (a sós süti maradéka volt) enyhén felvertem, lekentem bele a bukták tetejét, darabolt diót szórtam rá, kissé rá is nyomkodtam.

180 fokos sütőbe téve hagytam szép pirosra sülni.

Kettőnknek sok lett volna a két nagy tepsinyi sütemény, de volt rá vendég, meg vittem anyósoméknak is, a maradékot meg elvittük munkába. Ott meg mindig jól jön egy kis energiát adó harapnivaló.

Sárga tetejű diós süti

Sok évvel ezelőtt sütöttem ezt a sütit. Persze nem került sor a közzétételére rögvest, később meg nem találtam meg hozzá a receptet. Meg mertem volna esküdni rá, hogy egy kis méretű receptes újságból sütöttem, amit félre is tettem. Egyik nyári szünetben nem átallottam átlapozni a nem kevés újságot, de nem leltem a keresett receptet. Mint évekkel később, konkrétan az idei nyáron kiderült, igencsak melléfogtam: kávézás közben lapozgattam az egyik régi, innen-onnan lemásolt recepteket tartalmazó füzetemet, s ebben lapult az évekkel korábban keresett leírás, ceruzával jegyzetelve mellette. Még azon a héten újra is sütöttem a sütit, mely emlékeim szerint nagyon finom volt- jól emlékeztem. Kénytelen voltam, mert a recept előkerültével a hozzá tartozó fotót nem találtam! 😀

Hozzávalók:

A lapokhoz:

50 dkg liszt
20 dkg zsír
10 dkg cukor
1 csomag sütőpor
1 tojás
2-3 evőkanál joghurt/tejföl

A töltelékhez:

1 üveg lekvár (sárgabarack)
20 dkg darált dió
20 dkg cukor
1 citrom lereszelt héja

A tetejére:

3 tojássárga
10 dkg porcukor

Így készült:

A tésztához a lisztet, sütőport, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, meg annyi joghurtot, hogy könnyen formázható tésztát kapjak.

A töltelékhez elvegyítettem a cukrot a dióval és citromhéjjal.

A tésztát 3 részre osztottam, mindhármat tepsi méretűre nyújtottam. Az elsőt kikent tepsibe igazgattam (28×32 cm-es tepsi), vastagon lekentem lekvárral, rászórtam fele diós keveréket. Rátettem a második lapot, erre megint lekvár és a diós töltelék másik fele került. Befedtem a harmadik lappal.

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a teteje megpirult.

Közben a tojássárgákat a porcukorral alaposan elkevertem, s a még forró süti tetejére kentem.

Kihűlés után szeleteltem, de nem tilos langyosan sem.

Nagyon hasonlít a rózsa szeletre, csak itt nem kakaós a középső lap.

Lehet, néhány év múlva rábukkanok a régi fotóra is, akkor majd mellékelem azt is.😀

Diós-almás pite

Most éppen ez a süti a sztár nálunk, sorozatban többször elkészült.

Megvagyok, csak éppen nem volt időm, s nem mellékesen kedvem se, mert ha az lett volna, csak-csak szakítok rá egy fél órácskát néha. Volt néhány fellángolás, elhatározás, amikor egy-egy különösen finomra sikerült új sütemény került ki a kezem alól, meg mikor Fiam mondta, hogy népszerűsítette a blogomat a laborban, s többen mondták, hogy ők már ismerik- ez léleksimogató volt, de nem eléggé. Megvártam az őszi szünetet, amit idén különösen vártam. Csak két hónap telt el az iskolakezdéstől, de máris lemerültem szellemileg. Szeretnék beiktatni egy semmittevő napot is, de nem engedi a lelkiismeretem: sok mindent elhanyagoltam, amit pótolni kell, sulis teendőim is vannak, s egy továbbképzést is a nyakunkba sóztak, amit november végéig teljesíteni kell- a kezdeti kíváncsiság hamar közönnyé alakult át, így nagyon nyögvenyelősen haladok vele. Nem úgy a sütéssel-főzéssel, főleg, ha jönnek haza a gyerekek. Olyankor a konyhában töltöm az időm, meg velük. Főleg, hogy idővel egyre ritkulnak a gyerekes hétvégék is. A szokásos hosszabb távollét utáni magyarázkodást követően rátérek a sütire is.

Van a szomszéd faluban, Ipolydamásdon egy gyümölcsös, ahonnan be szoktuk szerezni a télire való almát- meg hagymát, krumplit, frissen préselt gyümölcslét. Egyszerre nem sokat, mivel hűtőházukból télen is lehet vásárolni, így nem fonnyad ránk az alma. No, ebből készült almás pite, már háromszor is az őszön. Dióval szórtam meg a tetejét, ez tette a szokásosnál is kapósabbá. Persze fotó csak egyszer készült róla, az is ilyen hevenyészett telefonos:

Hozzávalók:

A tésztához:

45 dkg liszt
csipet só
10 dkg cukor
1 csomag sütőpor
25 dkg margarin
2 tojás
1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

8-10 nagyobb alma
20 dkg cukor
1 teáskanál fahéj
3 evőkanál gríz

A tetejére:

1 tojás lekenni
maréknyi durvára vágott dió

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem, majd összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és kevés tejfölt. Miközben gyúrtam, ha még szükségét éreztem, tettem hozzá- könnyen gyúrható, ruganyos tésztát kell kapnunk.

Míg a tészta pihent, elkészítettem a tölteléket: az almákat megmostam, majd héjastól lereszeltem. Kicsavartam a levét, majd elkevertem a cukorral, fahéjjal, grízzel.

A tésztát két részre osztottam: felét tepsi méretűre nyújtva, kikent tepsibe helyeztem (28×32 cm-es tepsit használtam), elosztottam rajta a tölteléket, elegyengettem. A másik kinyújtott tésztalappal befedtem. Villával megszurkáltam, felvert tojással lekentem, vágott diódarabokkal megszórtam. Első alkalommal a tetejére kevés kristálycukor is került, ez aztán elmaradt.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Porcukorral is be lehet szórni, de nekünk így épp elég édes volt. Az almás pite dió nélkül is kedvelt nálunk, de így egy fokkal finomabb volt: a megpirult dió adott neki egy plusz finom ízt.

Citromkrémes szelet

Az tény, hogy amikor van kinek sütni-főzni, azaz jönnek haza a gyerekek, jóval több időt töltök a konyhában. Többfélét sütök, hogy mindenki kedvére tegyek. Leányzóm lovagjának a lemon tart a kedvence, amit én még soha nem sütöttem, de ők többször is. Ez ugyan messze van attól a citromos lepénytől, de a krémjében jelen van e savanyú gyümölcs leve. Előbb egy citrom levét csavartam bele, de vettem a bátorságot még egyet belecsempészni- s nem következett be, amitől tartottam, azaz hogy összekapja a krémet, egész jól viselkedett.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg liszt
12,5 dkg margarin
5 dkg zsír
10 dkg cukor
csipet só
2 kicsi tojás
1 dl tej
1 csomag szalalkáli
1 citrom lereszelt héja

A krémhez:

6 dl tej
2 csomag vaníliás pudingpor
1 citrom lereszelt héja
2 evőkanál cukor
20 dkg vaj
15 dkg cukor
2 citrom kicsavart leve

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. A tejben elkevertem a szalalkálit, s a tojással együtt a lisztes keverékhez adtam. Összegyúrtam. Ha túl lágy, ragacsos lenne, kevés liszttel átgyúrva jó lesz. Ne legyen kemény sem, mert akkor nehéz kinyújtani.

Két egyenlő részre osztottam, lisztezett deszkán mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Tepsi hátán (28×34 cm-es) világosra sütöttem- épp, míg csak kezd pirulni.

A krémhez előbb a tejből, pudingporból, 2 evőkanál cukorral és egy citrom lereszelt héjával sűrű pudingot főztem, állandóan kavargatva. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavargattam.

A vajat 15 dkg cukorral elkevertem, közben kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt pudingot. A citromlét több adagban kevertem bele.

A kész krémmel megtöltöttem a lapokat.

Szeletelés előtt nem árt neki néhány óra pihentetés, mint ahogy az sem, ha hűvös helyen tartjuk.

Krémes süti párti vagyok, így nekem kimondottan ízlett. Kellemesen citromos volt, ez megint csak kedvemre való, amint a puhasága is. Feltételezem, hogy nem csak nekem ízlett. 😉

Mángoldtöltike

Próbálom kitalálni, hogyan készíthetem el termetes leveleit, ha már megterem a kertben a mángold. Főzelékként nem volt nagy sikere, mint ahogy a spenótnak sem. Van még pár ötletem, mire lenne jó, de mivel így bevált, már többször készítettem- lényegében káposzta helyett használom a leveleket. Akkorákra nőttek idén, hogy egy levelet négy fele is szétvágok.

Hozzávalók:

mángoldlevél
60 dkg darált hús
15 dkg bulgur
1 fej hagyma
só
bors
pirospaprika
1-1 szál kapor és csombor
2-3 dl paradicsomlé
10-15 dkg füstölt szalonna/sonka
tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A leveleket megmostam, mérettől függően feldaraboltam.

Az edény aljára tettem a szalonnát/sonkát és a levélszárakat, valamint a megmosott kaprot és csombort.

A töltelékhez összekevertem a hozzávalókat, azaz a húst, bulgurt, apróra vágott hagymát, sót, borsot, paprikát. Kevés paradicsomlét is öntöttem hozzá, hogy ne legyen száraz. Megtöltöttem a leveleket, felsodortam, próbáltam csinos töltelékeket alakítani. Egymás mellé pakoltam az edénybe, egész addig, míg a töltelék elfogyott. A maradék levelet a tetejére aprítottam. Ráöntöttem a paradicsomlét és annyi vizet, amennyi ellepi.

Főni tettem, Közben megkóstoltam a levét, ha nem lenne elég sós, még lehet pótolni.

Készre főztem- addig, míg a töltelék belsejében a bulgur megpuhult. Ezt úgy ellenőriztem, hogy kettévágtam egy tölteléket.

Nem egy töltött káposzta, de megközelíti. A mángoldlevél puhább, könnyen szétfő, ezért nem árt akkorára szabni, hogy vagy kétszer átérje a tölteléket.

A mángold nem széles körben ismert növény, de érdemes termeszteni- spenótként használható, de nagyra növő levelei miatt jóval kiadósabb. Íze, főleg a száráé, enyhén céklára emlékeztet. Végülis közeli rokonok...

Cukros kifli

Újra itthon. Kettős érzés, egyrészt még szívesen maradtam volna Székelyföldön, másrészt újra megállapítottam, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Tíz élménydús napot töltöttünk Székelykeresztúron és tágabb-szűkebb környékén- azért oda mentünk, mert Leányzónk ott önkénteskedik a nyáron, így vele is eltölthettünk egy kis időt. Abból a szempontból nem volt a legszerencsésebb választás, hogy szinte minden felkapott turistalátványosság távol van innen, de találtunk a közelben, sőt helyben is néznivalót. Amellett, hogy gondozott, virágos- és zöldséges kertekkel övezett porták sorakoznak a kisvárosban, itt található a Gyárfás-kúria, udvarán Petőfi körtefájával, ahol a költő utolsó estéjét töltötte. Legendai sírjára véletlenül találtunk rá, más úti cél keresgélése közben. Legjobban a Fogaras ejtett ámulatba, a közeli Szejkefürdőn kialakított Mini Erdély Park követi, nyomában az Öcsém-tetővel és minden mással.

Rengeteget fotóztam, majd mutatok néhányat, de előbb egy korábban készült süti receptje következzen:

Hozzávalók:

60 dkg liszt
12 dkg margarin
10 dkg zsír
csipet só
2 evőkanál cukor
3 tojás sárgája
2 dl tej + 1 teáskanál cukor
1,5 dkg élesztő
lekvár tölteni (most birsalma)
1 tojás lekenni, kristálycukor beszórni)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a tojássárgák és élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk.

A tésztát pihenni hagytam egy órányit, majd lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felcikkeztem, levárral töltöttem, felsodortam.

Tepsibe pakolgattam, egy felvert tojással lekentem, cukorral szórtam be.

180 fokon hagytam pirosra sülni őket.

Finom, puha kiflik lettek. S vagy századik lekváros kifli a blogon. Nem néztem utána, de biztos jó sok van, mert sokszor sütök, csak úgy, elképzelés szerint, s mert szeretjük őket, kiadósak és minden alkalomra megfelelnek. Vendégeknek is, kirándulni is, munkába vinni harapnivalónak.

S íme, néhány fotó a nyaralásról- azoknak, akik már látták, és azoknak, akik még nem, hogy kedvet kapjanak e szépséges kis mostoha sorsú országrész megtekintéséhez: