Újra itthon. Kettős érzés, egyrészt még szívesen maradtam volna Székelyföldön, másrészt újra megállapítottam, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Tíz élménydús napot töltöttünk Székelykeresztúron és tágabb-szűkebb környékén- azért oda mentünk, mert Leányzónk ott önkénteskedik a nyáron, így vele is eltölthettünk egy kis időt. Abból a szempontból nem volt a legszerencsésebb választás, hogy szinte minden felkapott turistalátványosság távol van innen, de találtunk a közelben, sőt helyben is néznivalót. Amellett, hogy gondozott, virágos- és zöldséges kertekkel övezett porták sorakoznak a kisvárosban, itt található a Gyárfás-kúria, udvarán Petőfi körtefájával, ahol a költő utolsó estéjét töltötte. Legendai sírjára véletlenül találtunk rá, más úti cél keresgélése közben. Legjobban a Fogaras ejtett ámulatba, a közeli Szejkefürdőn kialakított Mini Erdély Park követi, nyomában az Öcsém-tetővel és minden mással.
Rengeteget fotóztam, majd mutatok néhányat, de előbb egy korábban készült süti receptje következzen:
Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 12 dkg margarin
- 10 dkg zsír
- csipet só
- 2 evőkanál cukor
- 3 tojás sárgája
- 2 dl tej + 1 teáskanál cukor
- 1,5 dkg élesztő
- lekvár tölteni (most birsalma)
- 1 tojás lekenni, kristálycukor beszórni)
Így készült:
A tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet, sót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a tojássárgák és élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk.
A tésztát pihenni hagytam egy órányit, majd lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felcikkeztem, levárral töltöttem, felsodortam.
Tepsibe pakolgattam, egy felvert tojással lekentem, cukorral szórtam be.
180 fokon hagytam pirosra sülni őket.
Finom, puha kiflik lettek. S vagy századik lekváros kifli a blogon. Nem néztem utána, de biztos jó sok van, mert sokszor sütök, csak úgy, elképzelés szerint, s mert szeretjük őket, kiadósak és minden alkalomra megfelelnek. Vendégeknek is, kirándulni is, munkába vinni harapnivalónak.
S íme, néhány fotó a nyaralásról- azoknak, akik már látták, és azoknak, akik még nem, hogy kedvet kapjanak e szépséges kis mostoha sorsú országrész megtekintéséhez:
 |
| Petőfi körtefája Székelykeresztúron |
 |
| Öcsém-tető, 1707 m |
 |
| Egyeskő a menedékházzal, 1470 m |
 |
| Énlaka |
 |
| Korond, Csigadomb |
 |
| Szejkefürdő |
 |
| Orbán Balázs sírja |
 |
| Mini Erdély Park |
 |
| Egy makett a sok közül: Bonchida |
 |
| Fogaras |
 |
| 2494 méteren, Capra csúcs |
 |
| Fehéregyháza, Petőfi-múzeum |
 |
| Segesvár |
 |
| Segesvár, óratorony |
.JPG)
Csodás helyen pihentetek. Nagyon guszta finom kifliket készítettél.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Éva!
TörlésJó volt végignézni a csodás képeidet, nagyon jó, tartalmas utazás volt! Biztos nektek még nagyobb öröm volt, hazai tájakon, és még a lányotokkal is tudtatok találkozni.
VálaszTörlésGondoltam, hogy mostanában lehettek otthon. Örömmel néztem az ismerős, és ismeretlen tájakat. Egyedül az Öcsémen nem volt, de az Egyes-kőnél igen. A Fogarasi havasokban is jártunk, igaz jó régen, talán pont eddig a tengerszemig mentünk fel, de arra a magas csúcsra már nem. Gyönyörű kilátás lehetett! Petőfi fáját sem láttuk, pedig jártunk Székelykeresztúron is. Úgyhogy minden csodás volt, a Csigadombot és a Mini Erdélyt mi is csak idén fedeztük fel. Van még mit nézni arrafelé...
Köszönöm, ott lenni is jó volt! :-) Arra mi is mindig rájövünk, hogy annyi minden felfedezni való van még. Minden kanyar, minden település, minden domb, hegy rejt valamit. Öröm látni, hogy sok fejlesztés zajlik és ápolják a hagymományokat, közben szomorú, hogy mennyi mindent hagynak sorsára. Még a Hargitán is voltunk, aznap sikerült telefon nélkül elmennem, s még nem küldtem át magamnak fotókat.
TörlésKimaradt az előbb: a kifli is fincsi lehetett, és a virágcsokrod is nagyon szép, hangulatos....
VálaszTörlésEzt is köszönöm! :-)
TörlésCsodás élmények és egy pihe-puha kifli. Köszönjük mindkettőt!
VálaszTörlés