Krumplis-sajtos párnák

Az előző sütiből kimaradt főtt krumpli sós harapnivalóba került. Hogy még biztosabb legyen a siker, sajtot is reszeltem bele, meg köménymaggal ízesítettem.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 2 teáskanál só (közepesen púpos)
• 1 csomag szárított élesztő
• 30 dkg reszelt főtt krumpli
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 20 dkg zsír
• 2 tojás
• 3 evőkanál joghurt
• 1 evőkanál köménymag 
• +1 tojás lekenni

Így készült:

A krumplit előző nap megfőztem.

A lisztet, sót, reszelt krumplit, zsírt, élesztőt összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat, köménymagot, reszelt sajtot, s annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta. Nekem három evőkanállal kellett.

Fél órai pihentetés után kinyújtottam a tésztát, úgy kisujjnyi vastagra, kockákra vágtam, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokon pirosra sütöttem.

Két nagy tepsivel lett belőle.

Az egy felvert tojás bőven sok a tetejére, én az előző sütire is ugyanabból a tojásból használtam, így is maradt belőle. Elég a sárgáját használni, a fehérjét el lehet tenni, akár le is fagyasztani, ha néhány napon belül előreláthatólag nem használjuk fel.

Krumpliska

Már hetek óta rakosgatok egy összmarék apró krumplit, amit nem volt kedvem pucolgatni. Végül megfőztem, hogy majd csak lesz belőle valami. Lett is! 😉
Felsejlett lelki szemeim előtt egy recept, amit valahol valamikor láttam: krumplis tésztalapok lekvárral összerakva. Nem kerestem meg hozzá az eredeti leírást, elképzelés szerint készült el. Azért a hűtőben sorakozó megkezdett lekváros üvegek is játszottak némi szerepet a hétvégi süti létrejöttében!

 Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg cukor
• 20 dkg reszelt főtt krumpli
• 20 dkg zsír
• 2 tojás
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 3-4 evőkanál tej
• lekvár tölteni
• maréknyi durvára darabolt dió+1 tojás a tetejére

Így készült:

A krumplit előző nap héjában megfőztem, de a lényeg, hogy kihűljön, mire felhasználásra kerül. Melegen megpucoltam.

A lisztet, sót, sütőport, cukrot, zsírt, a lereszelt főtt krumpliból 20 dkg-ot összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat, a citrom héját és levét, összegyúrtam. Pici tejjel lazítottam a tésztát.

3 részre osztottam. 

Egy 28×32 cm-es tepsit kikentem (előbb zsírral kentem ki vékonyan, majd beszórtam liszttel úgy, hogy minden hova jusson egy vékony réteg, meg is rázogattam, az esetleges felesleget kiborítom), beletettem az első kinyújtott lapot. Vastagon megkentem lekvárral, erre került a második lap, megint lekvár, s befedtem a harmadik lappal.

A tetejét felvert tojással lekentem, darabolt dióval beszórtam.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Kétféle lekvárt használtam, sárgabarackot, második rétegnek pedig őszibarackdzsemet. De el tudom képzelni másmilyen, ízlés szerintivel.

Finom lett, jó puha tésztájú, ropogós-pergelt diódarabokkal, sok lekvárral... Szóval érdemes tenni egy próbát! 😊

A maradék főtt krumpliból pedig sós süti is készült...

Szalonnás-hagymás kenyér

Nem sűrűn sütök kenyeret, sajnos. Pedig sokkal finomabb, mint a bolti. Főleg, ha meg is bolondítom ezzel-azzal. Ezúttal hagyma és szalonna került bele- mindkettő sütve. Jó nagy kenyér lett, de elfogyott az utolsó morzsáig.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 20 dkg teljes kiőrlésű)
• 2 teáskanál só (közepesen púposan mérve, mert a szalonna is sós)
• 4 dkg élesztő
• langyos víz
• 1 teáskanál cukor
• 2 közepes fej hagyma
• 25-30 dkg szalonna

Így készült:

A szalonnát apró kockákra vágtam (zsírszalonna volt, de húsosabbal, mondjuk kolozsvárival is finom lenne), kisütöttem. A zsírja egy részén puhára pároltam az apróra vágott hagymát egy nagyobb csipet sóval.

A liszteket tálba mértem, elvegyítettem a sóval. Közepébe mélyedést csináltam. Beleöntöttem 4 dl meleg vizet, beleszórtam a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Letakartam, s hagytam felfutni az élesztőt.

Mikor már habos, dagasztani kezdtem, közben adagoltam bele az odakészített, szükséges mennyiségű meleg vizet. Mikor összeállta a tészta- azért ne legyen túl kemény- hozzáadtam a hagymát a zsírral együtt, még langyosan, és a szalonnapörcöket.

Megdagasztottam a tésztát és kelni hagytam.

Mikor megkelt, újra összegyúrtam, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, formáztam. Ezúttal egy nagy kenyér lett belőle. Óriási nagy.

Újra hagytam kelni 15-20 percet, majd 180 fokos sütőbe tettem.

Elég sokáig sült, nem néztem az órát, de hagytam jó kopogósra, vastag héjúra sülni.

 Nem véletlenül nem sütök gyakran, mert nem egy félórás művelet. Nemrég néztem egy olasz videót, ahol kenyeret sütöttek. Ott láttam a kétszeres dagasztást, vagyis inkább egymásra hajtogatják-nyomkodják a tésztát. Azóta én is elvégzem ezt a műveletet, mert bár több idő a kenyérsütés, de sokkal puhább, lazább lesz a végeredmény.
Ez a kenyér magában is nagyon jóízű, legfeljebb vajat kell rá kenni- úgy vittem tízórainak, két napon keresztül. Ezúttal nem vittem haza belőle, mint oly sokszor, mert nincs időm megenni.

Nutellás brownie

Leányzóm nagyon szereti ezeket a töményen édes-csokis sütiket. Nemrég kérte, hogy süssek, de elmaradt. Így névnapja estéjén megleptem vele. Mogyorókrémet is kevertem hozzá, ami szintén az Ő favoritja. S mivel nem akármilyen eseményre készült, kerek formában sütöttem, egy, a kezembe akadó gyümölcstortaformában, amiből ki kellett borítani fejjel lefele, így a tetején képződő vékony ropogós réteget nem tudtuk élvezni. Hozzáragadt a tányérhoz! :-) De sikerült meglepni a Leányzót, örült neki és finomnak is találta.

Hozzávalók:

• 10 dkg csokoládé 
• 12 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 2 púpozott evőkanál Nutella
• 5 kicsi tojás
• 15 dkg liszt

Így készült:

A csokit, vajat kis lángon felolvasztottam, majd hozzákevertem a cukrot. Ezután került bele a Nutella, majd a tojások és a liszt felváltva. Alaposan összekevertem, kikent kerek formába simítottam.

180 fokra előmelegített sütőben sütöttem 20 percig.

Egyszerű süti, finom is, csak egy bajom van vele, hogy nagyon édes. De azért egy szeletet megettem belőle. Meg másnap is egy keveset a maradékból! 😉

Pünkösdi kókuszos süti

Még pünkösdre készült, ahogy a neve is elárulja. Akkor fogadtam meg, hogy bizonyos hőmérsékleten felül nem sütök krémes sütit. Muszáj volt hűtőben tartani, foglalta a helyet, s mivel nagy melegben az étvágya sem az igazi az embernek, nem is fogyott el. Meg aztán nem is egymagában készült, azért sem.
Gondolkodtam is rajta, hogy felkerüljön ide, vagy sem, nem sikerült róla épkézláb fotókat készíteni. Volt maradék tojásfehérje, azt szerettem volna hasznosítani, ebből készült a középső, kókuszos lap. Alja-teteje kettévágott egyszerű kevert lap, krémmel összerakva.

Hozzávalók:
A barna laphoz:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 1 dl olaj
• 1 dl tej

Kókuszos lap:

• 5 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 5 evőkanál cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 2 evőkanál liszt

A krémhez:

• 2 csomag pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj

Így készült:

A barna laphoz előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd a többi belevalóval simára kevertem. 

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Közben a tojásfehérjéket a csipet sóval felvertem, majd a cukor hozzáadásával kemény, fényes habot vertem belőle. Hozzákevertem a kókuszt és lisztet. Ugyanakkora tepsibe sütöttem, mint a barna lapot (28×32 cm-es). Addig sült 170 fokon, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.

A krémhez a tejjel és pudingporral sűrű pudingot főztem. Hagytam kihűlni, időnként megkavarva.
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.
Összeraktam a sütit: a barna lapot vízszintesen kettévágtam. Az alsóra kentem fele krémet, erre került a kókuszos lap, a krém másik fele, végül a másik barna lapot emeltem rá, vigyázva, hogy el ne törjön.

Kicsit morzsálódott, azt hiszem, túlsütöttem a kókuszos réteget. De mint minden kókuszos süti, finom volt. 

Csirkemájas puliszka

Mifelénk annak idején, ha enyhe megvetéssel is, mondván, hogy a puliszkát az ágy szélén kell megenni, de mindenki főzte. Azóta is, ha nem is mindennapos, de állandó szereplője a konyhánknak. Szeretjük. Mondjuk egymagában teljesen jellegtelen, a kísérőjétől lesz finom. Leggyakrabban túróval, sajttal rakva készült, sült szalonnával a tetején, vagy tejfölös gombával, pörkölttel, de a kedvenc a csirkemájas.
Anyukám puliszkafőzése jó hosszadalmas volt, kanalanként pakolta a málélisztet, azaz a kukoricadarát a fővő vízbe, s mindegyik után kavargatta egy kicsit, mondván, hogy így fő meg rendesen. Én az idők folyamán igencsak leegyszerűsítettem ezt a folyamatot, egyszerre zúdítom a forró vízbe a darát, s néhány percnyi főzés után lefedve hagyom kicsit pihenni, s így is jó.

Hozzávalók:
A puliszkához:

• fél kg kukoricadara
• 1 teáskanál só
• 1,5 l víz

A májhoz:

• 1 nagy fej hagyma
• fél dl olaj
• fél kg csirkemáj
• só
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1-1 teáskanál paprikakrém és sűrített paradicsom
• bors, pirospaprika

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, az olajon nagy csipet sóval üvegesre pároltam. Rádobtam a megtisztított és kettévágott májdarabokat, a házi ételízesítőt is hozzáadtam, s fedő alatt, kis lángon hagytam megpárolódni. Mikor kész, (ezt egy darab máj kettévágásával döntöm el), fűszerezem a borssal, a paprikával, belekerül a paradicsom és paprikakrém, s kóstolás után még sózom, ha szükségét érzem.

A puliszkához a vizet a sóval forrni teszem. Mikor már gyöngyözik a víz, de még nem forr, vékony sugárban borítom bele a kukoricadarát, közben állandóan kevergetem. Tovább kavargatva hagyom főni néhány percig. Vigyázni kell vele, mert puffogva fő, köpköd. 

Lefedve hagyom 4-5 percig még dagadni, s már tálalható is.

Savanyúságot fogyasztunk hozzá, ami lehet akár uborka vagy káposzta, akár cékla. Ami kéznél van, amit szeretünk.

Vacsorára szokott készülni, s ami marad, mert ekkora mennyiség egyszerre nem fogy el, másnap felmelegítve megesszük. Én legalábbis szívesen rájárok, de ha véletlenül marad belőle, a cicák sem utasítják el.

Maszatos süti

Krémes sütit óhajtottam. Hát sütöttem. Csokisat. Alighogy összeraktam, le is vágtam a széléből egy csíkot kóstolás céljából. Kisfiam is belátogatott a konyhába, s mindjárt beleharapott egy szeletbe. Ami kissé szét is csúszott az ujjai közt. Meg is kérdezte, hogy "Anya, maszatosabb sütit tudtál volna sütni?" Így kapta a nevét.
Egyszerű kevert lap, szokásos pudingos-vajas-kakaós krémmel összerakva. Nekem nagyon ízlett!

Hozzávalók:
A laphoz:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 2 evőkanál kakaó
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tésztához előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, jó alaposan, majd belemértem a többi hozzávalót is. Simára kevertem.

28×32 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, elegyengettem, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a pudingokat és 1 evőkanál kakaót kevés tejben simára kevertem. Fokozatosan hozzáadtam a többi tejet, s állandóan kavargatva sűrűre főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot és végül a másik evőkanál kakaót. 

A lapokat megtöltöttem krémmel.

A csokit vízgőz fölött a vajjal felolvasztottam, s bevontam vele a sütit.

Dermedés után szeletelhető.

Hűtőben dermesztve szépen szeletelhető, egyébként tényleg maszatolós! 😃 De elnézhető neki ez az apróság, mert finom!

Mákos-sajtos rúd

Mivel sajtrajongó vagyok, mindig bevásárolok belőle. Magam sem tudom, hogy eshetett meg, de az utóbbi időben nem fogyott olyan tempóban, mint ahogy kerültek be sorra a hűtőbe. Hogy apadjon a sajtkészlet, többek között sós sütibe is került belőle. Az elfelejtett kis csomag brindzával együtt, amit friss paradicsommal terveztem elfogyasztani. De ez sem jött össze, mint az elmúlt hónapban oly sok minden. De lassan csak összeszedem már magam.

Hozzávalók:

• 30 dkg reszelt sajt (ebből most 10 dkg brindza)
• 4-5 dkg egész mákszem
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 púpozott teáskanál só
• 60 dkg liszt
• 2 egész tojás
• 4 evőkanál natúr joghurt 

Így készült:

A sajtot lereszeltem. 

A lisztet tálba mértem, hozzáadtam a sót, a margarint, zsírt, mákot, sajtot (és brindzát), összemorzsoltam. Beleütöttem a két tojást, s két evőkanál joghurttal együtt gyúrni kezdtem. Közben még annyi joghurtot kanalaztam hozzá, hogy összeálljon a tészta.

Kinyújtottam, hosszú csíkokra vágtam.

Tepsibe pakolgattam, 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Finom roppanós lett, főleg, amelyik picit sötétebbre sült. És még napok múlva is élvezhető.

Gombás-csirkés spagetti

Tésztafélével nem lehet mellélőni minálunk. Főleg, ha még hús is van benne! 😃
Többször említettem, hogy nem rajongok a tésztafélékért, de így hússal, gombával, sajttal, ahogy egyáltalán nem száraz, nekem is ízlett. Kimondottan. Ráadásul egyszerű is, egyetemista gyerekeink is el tudják maguknak hipp-hopp készíteni kis konyhájukban. Főleg, ha visznek magukkal lefagyasztva előkészített gombát meg csirkehúst (én gyakorta felpakolom ilyesmivel a Fiacskámat).

Hozzávalók:

• 1 csomag spagetti (50 dkg)
• só
• kevés olaj
• 50 dkg gomba
• 1 fej hagyma
• só, bors, paprika
• 1 csirkemell
• 1 tömlős sajt (10 dkg)
• reszelt sajt és petrezselyemzöld a tálaláshoz

Így készült:

A gombát megpucoltam, felaprítottam.

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon üvegesre pároltam. Rádobtam a gombát, sóztam.

Lefedve párolódni hagytam.

Közben a csirkemellet megmostam, csíkokra vágtam. Mikor a gomba már összeesett, hozzáadtam a húst is. Mikor a hús is puha, borssal, kevés paprikával fűszereztem, ha kell, utánasóztam.

A spagettit bő sós vízben kifőztem. Egy teáskanál sót szoktam tenni a vízbe. ( Mikor fő a víz, csak akkor tesszük bele a tésztát. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Fiam szerint van, aki még itt tart főzés terén.) Pici olajat is szoktam tenni a vízbe. Ha kész a tészta -kavargatni és kóstolgatni szoktam- leszűröm. 

Összekeverem a tömlős sajttal és a hússal-gombával.

Tálaláskor szórtunk rá petrezselymet és reszelt sajtot. De anélkül is finom.

Gergő egész ügyes a konyhában, érdekli a főzés, sok mindent ellesett s eredeti ötletei is vannak, sokkal bátrabban fűszerez, mint én. Szokott a barátainak főzni, egész ügyesen megoldják közösen. Ráadásul a néhány hónap alatt még hízott is, szerinte 5 kilót. Látszik is rajta, kicsit megemberesedett. Biztosan a rendszertelenebb, kevésbé egészséges étkezés...

Hatlapos

Vége lett a nyárnak, a lakásban uralkodó közel 30 foknak, ezzel együtt jöhetnek a krémes sütik is. Sütöttem is, hatlaposat. Ennek épp három hete. Onnan tudom, hogy akkor volt itthon a Fiam, s ezúttal még egy hetet várnom kell rá. Ilyen még nem volt, hogy egy hónapot távol legyen egyhuzamban, de biztos lesz még. Hozzá kell szoknom ehhez is...

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 65 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 12 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 kicsi tojás
• 4 evőkanál joghurt
• 3-4 evőkanál tej

A krémhez:

• 1 liter tej
• 3 csomag vaníliás pudingpor
• 2 evőkanál kakaó
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj

Így készült:

A lapokhoz való tésztát összegyúrtam. Mivel a joghurt hozzáadása után kissé keménynek találtam a tésztát, ezért kevés tejet gyúrtam még hozzá. Ugyanis kemény tésztából nehéz kinyújtani a lapokat, inkább könnyen formázható, kissé puhább legyen a tészta.

6 részre osztottam, sorra tepsi méretűre nyújtottam, s 170 fokon világosra sütöttem őket. Mivel vékony, hamar sül, figyelni kell rá.

A krém így készült: a pudingporokat a kakaóval és kevés tejjel simára kevertem. Fokozatosan hozzáadtam a többi tejet és a cukrot. Kis lángon, állandóan kevergetve sűrűre főztem.

Még forrón hozzákevertem a vajat.

Mikor már langyos, megtöltöttem a lapokat. A tetejére is jutott krém, ezért csokimáz helyett az került rá.

Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

Ezúttal meglepően könnyen sikerült kinyújtani a lapokat, pedig többnyire feladják a leckét. Lehet a gyakorlat megteszi a hatását? Vagy a tésztát sikerült megfelelő keménységűre gyúrni...
A süti pedig finom volt. 

Murkos kifli szilvalekvárral töltve

Erdélyben a sárgarépát muroknak nevezik. Mai napig jobban esik ezzel az elnevezéssel illetni, bár jó sok ideje már, hogy nagyot néznek, ha ezt a szót használom. Pedig vad rokona itt is vadmurok. Meg amúgy sem árt senkinek egy kis szókincsbővítés, hisz ez is egy magyar szó. 😉
A receptet egy szlovák vagy valamilyen szláv nyelvű oldalon találtam, s a fordító készségesen a segítségemre sietett a hozzávalók megértetésében. Nem követtem teljesen a receptet, szokásomhoz híven, meg meg sem jegyeztem, honnan csentem az ötletet. De nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki belőle.

Hozzávalók:

• 1 nagyobb murok (13-14 dkg)
• 35 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál cukor
• 12 dkg margarin
• 3-4 evőkanál tejföl
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A megpucolt murkot reszeltem. 

A lisztet, cukrot, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a reszelt répát, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta.

Rövid ideig pihentettem, úgy fél órát, majd 4 részre osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam (ketté, majd megint ketté, aztán mindegyik negyedet feleztem), szilvalekvárt tettem a vastagabb végére, felsodortam, kiflivé hajlítva tepsibe tettem.

180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett.

Porcukorral szórva tálaltam.

Szerettem, mint ahogy minden szilvalekváros kiflit. A tésztáját viszont kissé keménynek találtam, legközelebb kevés élesztőt vagy sütőport tennék bele. És valószínűleg lesz legközelebb, mert tudnom kell, hogy jobb lesz-e az általam kigondolt módon.

Amúgy szép sárga lett, mintha tojássárga színezte volna be, pedig tojás az nincs benne.

Lecsó,

...ahogy nálunk készült, s ahogy legjobban szeretem mai napig.
A lecsónak is sokféle változata van, én is hol így, hol úgy készítem. Rizsesen a legkiadósabb, s talán a legkedveltebb is a család körében, de készült már tökkel/cukkinivel, padlizsánnal, krumplival, kolbásszal...
Anyukám szinte mindig így készítette, az alapzöldségekkel és tejföllel. Biztos sokaknak furcsa ez az összetevő benne, mert nem sűrűn találkoztam ilyen recepttel, de számomra így a legfinomabb. Finoman szaftos, friss kenyérrel nagyon szerettük mártogatni.

Hozzávalók:

• 4-5 fej hagyma
• 8-10 paprika
• kevés olaj 
• 4-5 paradicsom
• só, bors, paprika
• 1,5-2 dl tejföl

Így készül:

A hagymát megpucolom, szeletelem. A paprikát szintén megmosom, kettévágva kiszedem a csumáját és szeletelem.

Az olajon, fedő alatt, sózva megpárolom a hagymát és paprikát. Időnként azért meg kell keverni, oda ne égjen. Mikor már puha, akkor adom hozzá a paradicsomot, s tovább főzöm, ekkor már fedő nélkül, hogy a felesleges lé elpárologhasson róla.

Mikor a paradicsom is szétfő, borssal, paprikával fűszerezem, majd a tejfölt is hozzáadom.

Összefőzöm, s kész is.

Nem írok pontos mennyiségű hozzávalót, soha nem ugyanannyit teszek bele, attól függ, mennyit akarok főzni, mekkorák a zöldségek. 

Én soha nem teszek el üvegbe lecsót. Hagyma van télen is, paprikát fagyasztóba szoktam eltenni készre aprítva, adagokban zacskózva, s ilyenkor paradicsomlé kerül bele friss paradicsom helyett. Meg egy pohárnyi rizs és kötelezően tejföl. 

Kakaós mézes keksz

Elkezdődött az új tanév, ami cseppet sem egyszerűbb, mint az előző, sőt. Próbálok helytállni, munkahelyen is meg itthon is- persze, hogy az itthoni tennivalók halmozódnak fel, az időközben készült s fotózott süteményekről nem is beszélve.
Kisfiam már harmadik éve szinte csak látogatóba jön haza, de még mindig fájó szívvel engedem útjára. Persze "némi" elemózsiával felpakolva. Sütit mindig sütök, édeset, sósat, meg valami hosszabb ideig elállót is. Egyik alkalommal ezt sütöttem neki:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 mokkáskanál mézes-fűszerkeverék
• 20 dkg vaj
• 3 evőkanál méz
• 2 egész tojás
• 2-3 evőkanál tej
• +1 tojás lekenni, diódarabok a tetejére

Így készült:

A lisztet, cukrot, kakaót, szódabikarbónát és mézesfűszert elmorzsoltam a vajjal, majd a mézzel, tojással összegyúrtam. Hogy megfelelő állagú legyen a tészta, pici tejet is gyúrtam hozzá.

Kinyújtottam, pici pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam.

Felvert tojással lekentem, 1-1 darabka diót nyomtam a közepébe.

180 fokon sütöttem.