... és pogácsa.
Megint eltűntem kis időre, de hát nyaraltunk. Pihentető hetet töltöttünk a Zemplénben, egy csodálatos pici faluból kiindulva jártuk be a környéket, majd hazalátogattunk a gyökereinkhez, egy nap alatt meglátogattuk a három éve nem látott rokonokat. Testileg-lelkileg feltöltődtünk, aztán újra szembesültünk a gondokkal teli hétköznapokkal. De muszáj úszni az árral...
Legutóbbi sütnivaló előző este készült, hetekkel ezelőtt tervezett alkalomra. De ember tervez, Isten végez. Tavaly egyik kedves kolléganő a nyár során meghívott minket magához, ezt szerettem volna viszonozni, esetleg hagyományt teremteni belőle. De ki megbetegedett, kinek előre nem látott programja lett, vagy épp váratlan utazás várt rá, így a maradék két-három kolleginával megbeszéltük, hogy ez most elmarad... Pedig nagyon készültem, az este még sütöttem is, naplemente után, hogy ne tetőzzem a hőséget a konyhában. Olyat sütöttem, ami jelenlegi időjárás-álló: zsíros-tejfölös pogácsát, aprókat, meg lekváros-diósat. A pogácsáról nem írok külön bejegyzést, mert számtalan van már a blogon, s nincs kedvem átnézni, hogy pont ilyen szerepel-e, de valószínűsítem. Azért majd a végén bemutatom "őt" is.
A főszereplő most a diós:
Hozzávalók:
A tésztához:
- 45 dkg liszt
- 1 nagy csipet só
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 12 dkg cukor
- 12 dkg margarin
- 1 púpozott evőkanál zsír
- 1 egész tojás
- 2 tojássárga
- 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
- 2-3 dl szilvalekvár
- 5 tojásfehérje
- 1 csipet só
- 20 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom lereszelt héja
- 20 dkg darált dió
Így készült:
A tésztához a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és csapott evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Kicsit nehezen hagyta magát, de nem tettem hozzá több tejfölt, mert kemény tésztát terveztem. Omlós, morzsalékosabb massza lett.
A töltelékhez a tojások fehérjét ( 3 maradt a pogácsától, 2 a fenti tésztából) csipet sóval felvertem, majd a cukor hozzáadásával tovább, kemény habbá vertem. Hozzákevertem a diót, vaníliás cukrot, citromhéjat, óvatosan elvegyítettem.
A tészta negyedét félretettem, a többit lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam. Nyújtani sem volt könnyű, de miközben a nyújtófára feltekerve próbáltam beletessékelni a tepsibe, persze, hogy szétszakadt. De belelegóztam-nyomkodtam a tepsibe csak azért is. Lekentem a szilvalekvárral, majd rákanalaztam a diós tölteléket, elegyengettem. Erre csipegettem-morzsoltam a maradék tésztadarabot.
180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a tetején a tészta világosra pirult.
Kisülés után mindjárt megkóstoltam, hogy ehető lett-e. Igen, az lett. Finom, mint minden diós. A szilvalekvár saját termésből készült, a diót hozzá pedig otthon kaptuk Ellától- Ő Apukám húga, aki gyerekkorunktól igen közel állt hozzánk.
Nos, a diós finom lett. A pogácsa is, s mivel némileg, legalábbis a tojásfehérje révén kapcsolódik az előbbihez, kapjon némi figyelmet a sós süti is:
Hozzávalók:
- 3 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- 4 dkg élesztő
- 1 kg liszt
- 25 dkg zsír
- 2.5 teáskanál só
- 3 tojás sárgája
- 4-5 evőkanál tejföl
- + 15 dkg sajt a tetejére, 1 tojás lekenni
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, cukrot elkevertem benne, az élesztőt felfuttattam. A lisztet elvegyítettem a sóval, összemorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a sárgákat és élesztős tejet, s miközben gyúrtam, adagoltam hozzá kanalanként a tejfölt- addig, míg összeállt a tészta. Meggyúrtam-dagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni. Úgy egy óra múlva kinyújtottam, hajtogattam. 15-20 perc elteltével jó ujjnyira nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam. Tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, sajttal szórtam, 180 fokon pirosra sütöttem. Két nagy tepsivel lett.
Sülés közben nagyobbik részük képes volt elborulni- megcsúszni, legalábbis eltérni a fűggőlegestől. De attól meg lehet enni őket.😉
A nyaralásról is beszámolok majd kicsit bővebben, de ez a bejegyzés már így is elég hosszúra sikeredett. Meg aztán tudnék még locsogni egyebekről is, de hagyok máskorra is- jelen pillanatban úgy gondolom, lesz máskor is. De elkezdődik a munka, csuda tudja, mi vár ránk. A portfólió-írás mellett...