Gerdi süti: Medvehagymás keksz

Medvehagymás keksz

Idén is elmentünk medvehagymát szedni, bár igencsak az utolsó pillanatban: már szép nagyra nőttek a levelek és kezdtek megjelenni a bimbók a hajtások tövén. Akkor frissiben áramlottak az ötletek, mire fogom felhasználni a kirándulás közben beszerzett leveleket- egy megvalósult, kétszer is: sós ropogtatni valót sütöttem. Először nem fotóztam le, mint ahogy az utóbbi időben általánossá vált, másodjára húsvétra gyúrtam össze, akkor is csak tálalás előtt készült róla sebtiben felvétel. Közben eltelt a húsvét, s lassan eltelik a tavaszi szünet is. S csak most szántam időt rá, hogy ránézzek a blogra is.

Ha már itt vagyok, megírom a receptet:

Hozzávalók:

60 dkg liszt
1,5 teáskanál só ( 1 púpozott, egy csapott)
1 csomag szárított élesztő
30 dkg margarin
20 dkg reszelt sajt (trappista)
10-12 medvehagymalevél
2 tojás sárgája
2 dl habtejszín
+ 1 tojás lekenni, tetszés szerinti mag leszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval, élesztővel, összemorzsoltam a margarinnal, majd a sajtot is elvegyítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott leveleket, tojássárgát, tejszínt és összegyúrtam. Keményebb tésztát kaptam.

Hagytam pihenni egy órányit, majd kinyújtottam, négyzetekre vágtam, felvert tojással lekentem, maggal szórtam be. Első alkalommal köménymag, most lenmag került rá.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világos barnára sütöttem.

Roppanós, finom rágcsálni valók lettek.

Medvehagyma kerülhet bele több is, kevesebb is- én nem viszem túlzásba, ne legyen erőteljesen fokhagyma íze. A tejszín pedig véletlenül se cukrozott legyen!

A medvehagyma lelőhelye a Börzsöny lába, Borsosberényből indulva: a vonatállomásnál lehet parkolni, bár tovább is lehetne autóval menni, de mindig nagy a sár, óriási keréknyomok teszik járhatatlanná az út egy szakaszát személyautók számára. Sebaj, gyalogolni egészséges. A Makkos-vadászkastélyt kell megcélozni, környéke terítve van az egészséges levelekkel. Idén új lelőhelyet fedeztünk fel: tovább mentünk az út bal oldalán, a patak fölött elkanyarodó úton, mely mentén végig zöldellt a medvehagyma. Egy tisztásba torkollott az út, ott szedtünk egy adagot- közel sem két kilót, annyi a személyenként szedhető mennyiség. A kastélyt is érdemes közelebbről megvizslatni- sajnos elhagyatott, de így is látványos. Ha tovább megyünk az úton, Pénzásásra jutunk, ahol a turistaház mellett fedett helyen ebédelhetünk meg a magunkkal hozott elemózsiából.