Másodjára sütöttem rövid időn belül, azért is, hogy fotó készülhessen róla. No meg mert megfelelő sütemény hosszú útra csomagoláshoz.
A piskóta eléggé mellőzve lett az utóbbi években, pedig régebben elég sok sütemény alapjául szolgált. No meg minden igyekezetem ellenére elég sokszor összeesett sütés után, pedig jó mestereim voltak a fortélyok megtanítására. A kevert-kavart sütemények pedig gyorsabban készen vannak, és nem szoktak huncutkodni. Nemrégiben olvastam valahol hasonló elkészítési módot, kipróbáltam, s jól viselkedett a sütemény. Vagy csak elég érett lettem a piskótakészítéshez! 😄
Hozzávalók:
- 7 tojás
- 1 csipet só
- 0,5 dl olaj
- 8 evőkanál cukor
- 1 evőkanál vaníliás cukor
- 9 evőkanál liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 üveg magozott meggybefőtt
- 10 dkg csokoládé
Így készült:
A meggyet leszűrtem, a csokit feldaraboltam.
A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elvegyítettem az olajjal.
A fehérjéket a csipet sóval verni kezdtem, közben kanalanként adtam hozzá a cukrot, végül a vaníliás cukrot is. Addig vertem, míg jó kemény lett, már nem folyt le a habverőről. Ekkor szintén habverővel elvegyítettem benne a sárgákat, tovább verve. Óvatos mozdulatokkal kanalanként, fakanállal belekevertem a lisztet, a sütőporral együtt.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát (28×32 cm a tepsi mérete), tetejére szórtam a meggyet és csokidarabokat.
180 fokos sütőbe tettem a piskótát, és addig hagytam bent, míg a teteje láthatóan megsült, enyhén barnulni kezdett. Állítólag nem szabad közben nyitogtatni a sütő ajtaját...
Szépen felnőtt, puha, piskótának megfelelő állagú lett.
Gyerekkoromban sokszor készült piskóta, leginkább, amikor a tyúkok becsülettel ellátták tojással a gazdát. Legegyszerűbb változata a lekvárral tekert volt, ami versenybe száll bármilyen mézes-mázas süteménnyel. Valamikor arról is készült fotó, elő kéne halászni a laptop bugyraiból.
Nagyon szép lett a piskótád, a színe is, az állaga is, és nagyon finom is lehetett. Nekem sokszor összeesik a piskóta, de van azért, amikor jobban sikerül, úgy látszik nekem még gyakorolni kell 😊!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Katalin! Ezek szerint nem csak velem gonoszkodik a piskóta? Nem tudom eldönteni, miért váltakozó a siker, mindig ugyanúgy csináltam, ahogy ellestem Mamámtól és Anyukámtól- nekik mindig jó lett.
TörlésNagyon szép és finom lehetett a piskótád. Sokszor pórul jártam már én is a piskótával és olyankor mikor nagyon jót szeretne az ember😊
VálaszTörlésKöszönöm, Éva! Valóban, amikor nagyon igyekszik az ember lánya, olyankor a legkonokabb a piskóta! :D
TörlésGyönyörű lett a piskótád, várom a másik, előhalászandó fotót és receptet is. :-)
VálaszTörlésKöszönöm, Zsuzsa! Ha szépen elindulnék visszafele a fotók sorában, előbb-utóbb előbukkanna a piskótatekercs is, de lehet, gyorsabb lenne újrasütni! :D
Törlés