Alföldi vargabéles

Anyukám néha készített restderelyét. Néha, és éppen ezért különlegességnek számított, nagyon szerettük. Azt tudom, hogy házi tésztából készült: az alja és teteje egy nagy darab, tepsi méretű, előre megfőzött,  kézzel gyúrt-nyújtott tészta volt, teteje cukorral megszórva, ami aztán jó ropogósra sült. Közötte meg csíkokra vágott, szintén házi tészta volt, jó sok túróval keverve. Hogy más is volt-e benne, azt nem tudom, mert soha nem készítettem, csak az elkészülés menetének voltam félig-meddig tanúja, már amennyire gyerekként ez érdekelt. Az evésének már sokkal inkább aktív résztvevője voltam. Szép kockákra vágva kaptuk. Szinte érzem az ízét...
Mikor ezt a sütit megláttam, jutott eszembe ez az íz. Elkészítettem így, persze közel sem olyan, mint a restderelye, de azért finom.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 35 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 2 tojássárga
• csipet só
• 1 evőkanál cukor
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 15 dkg cérnametélt
• csipet só
• 50 dkg túró
• 16 dkg cukor
• vanília
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 dl tejföl
• 4 tojássárga
• 6 fehérje + csipet só

Így készült:

A tésztához való lisztet a margarinnal összemorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. 

Míg elkészült a töltelék, hagytam pihenni.

A cérnametéltnek vizet tettem főni csipet sóval. Mikor főtt a víz, beletettem a tésztát, hagytam egyet rottyanni, majd elzártam alatta a lángot. Egy percet hagytam a vízben, majd leszűrtem.

A túrót a cukorral áttörtem, majd elkevertem a tojások sárgájával, tejföllel, vaníliás cukorral, citromhéjjal. Hozzákevertem a lecsepegett tésztát is.

A fehérjéket egy csipet sóval felvertem, majd hozzákevertem a túrós masszához.

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Az egyiket kikent tepsibe tettem, ráborítottam a tölteléket, majd befedtem a másik lappal.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje megpirult.

Kihűlés után szépen szeletelhető.

Babgulyás mellé készült második fogásnak. Jó sok lekvárral ettük vagy csak úgy magába, de készülhet hozzá gyümölcsöntet, vagy akár vaníliaszósz is. 

A receptet itt találtam. 

Túrós sós rúd

Néhány nap óta ott tettem-vettem a hűtőben egy nagyobb adag házi túrót, különösebb cél nélkül. Hát fogtam magam, s sütöttem sóst belőle. Ropogós stanglikat, mákkal a tetején.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 70 dkg túró
• 2 púpos teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 1 fehérje, nagy csipet só és mák a tetejére

Így készült:

A túrót villával áttörtem, hozzáadtam a lisztet, sütőport, sót, margarint, zsírt, tojássárgákat és alaposan összegyúrtam. Közepesen kemény tésztát kaptam. Ha lágy lenne, lehet tenni hozzá lisztet, ellenkező esetben tejföllel lehet lágyítani. 

Fél órányi pihentetés után enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, nem túl vékonyra, körülbelül ujjnyi vastagra. 

A fehérjét a csipet sóval villával felvertem, lekentem vele a tészta tetejét és mákkal beszórtam.

Derelyemetszővel csíkokra vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, 180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

A házi túró, ahogy én készítem, -kivéve, ha nem feledkezek meg róla melegítés közben- krémesebb, lágyabb, mint a bolti. Az aludttejet, miután leszedtem róla a tejfölt, egész kis lángon teszem melegedni, néha átkavarom, s csak addig melegítem, míg kiválik a savó és nagyobb darabokban összeáll a túró. Hagyom kihűlni, s csak utána szűröm le. Másnapig hagyom lecsöpögni. A savó pedig jó kenyeret dagasztani, vagy akár lángost, pizzatésztát. A túró meg sok mindenre! :-)

Diós-málnalekváros keksz

Megláttam Évánál ezt a sütit és nem tudtam szabadulni a gondolatától! :-) Olyannyira, hogy visszamentem hozzá a receptér, s tegnap megsütöttem. Mindjárt dupla adaggal kezdtem, no meg ici-pici változtatást azért eszközöltem rajta. Annyit, hogy sütőport is tettem bele, meg vaníliás porcukrot használtam. És kevés csokival a küllemén is módosítottam.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg vaníliás porcukor
• 30 dkg margarin
• 16 dkg darált dió
• 2 tojás
• kis üveg málnalekvár
• 5 dkg étcsokoládé + 1 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A lisztet, cukrot, sütőport, diót, margarint tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és összegyúrtam.

Pihentetés nélkül enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszúrtam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam a korongokat, 180 fokon világosra sütöttem őket.

Kihűlés után párosával málnalekvárral összeragasztottam a kekszeket.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam és kanállal becsorgattam tetejüket.

Finom omlós kekszek lettek, lekvár nélkül is finom elrágcsálni. Mára jól átpuhultak. Szeretek rájárni! Aki siet, még kaphat kóstolót! :-) 

Éva, köszönöm a receptet!

Szilvalekvár

Nálam a lekvárok lekvárja, persze nem a tűzhelyen készült, hanem az üstben jó sűrűre főzött. Azért folyamatosan ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy Anyukám lekvárfőző üstjét leporoljuk, sőt, segítség is ajánlkozott hozzá, de ... kezdjük ott, hogy meg kell venni a szilvát. Onnan aztán menne, mint a karikacsapás! :-) Igaz, reggeltől estig nincs megállás.
Na de most egy jóval egyszerűbb módját választottam, hozattam Férjemmel egy láda szilvát, s kimagozva, lecukrozva főztem néhány órát. Mondjuk míg meguntam kavargatni, mert a kívánt sűrűséget közel sem érte el. De szilvalekvár. S ha idén nem is, egyszer csak nekiveselkedünk családi összefogással megfőzni a kedvencemet! :-)

Hozzávalók:

• 10 kg szilva
• 2 kg cukor
• néhány szem szegfűszeg
• 1 mokkáskanál fahéj

A szilvát alaposan, több vízből megmostam, lecsöpögtettem. Kettévágtam, a magját kiszedtem, nagy lábasba tettem, lecukroztam. 

Az én lábasom nem elég nagy, egyszerre csak kicsit több, mint a fele fért bele, a másik fele lecukrozva maradt másnapra. Az első adag este főtt, előbb időnként, majd mikor kezdett sűrűsödni, folyamatosan kavargatva. Kicsit több, mint két órát főtt, de ráfért volna még. Kissé darabos is maradt, de elég jól szétfőttek a szilvaszemek. 

Tiszta üvegekbe szedtem ki, lezártam, s néhány percre fejtetőre állítottam.

Másnap a maradékot már tovább főztem, 3 és fél órán keresztül kavargattam. Sűrűbbre és simábbra is főtt. Ebbe kerültek a fűszerek, az előzőbe nem tettem. Ugyanúgy üvegbe szedtem, néhány percre felfordítottam, majd vissza s irány a kamra. 

Nővéremtől kaptam egy nagyon praktikus eszközt, egy nagy lyukú tölcsért, ami lekvár üvegbe pakolására lett kitalálva. Most teszteltem. Nagyon jó dolog, gyorsabban is ki lehet merni az üvegekbe, meg a kezemre sem cseppentem rá a forró lekvárt.

Tartósítószert most sem használtam, a tavaly így eltett lekvárok jól elálltak, remélem, ez is kibírja, míg elfogy. Már kóstoltam is, kenyéren finom. Férjem is megállapította, hogy szilvalekvár íze van! :-)

Tiramisu egyszerűen

Vagyis tojás nélkül. A vödrös sajtkrémet szerettem volna próbára tenni ebben az édességben is. Sajttortában kitűnőre vizsgázott, itt jelesre. Fiacskám megjegyezte, hogy mascarponéval jobb, amiben nem is szálltam vitába vele, de ezzel is finom volt, de legalábbis annyira jól esett a másnapos hűtött, habos, könnyű, aligédes édesség!

Hozzávalók:

• 1 vödör sajtkrém (1 kg)
• 5 evőkanál cukor
• 4 dl tejszín
• 30-35 dkg babapiskóta
• 2,5 dl főzött kávé
• 1 evőkanál rumaroma
• 1-2 evőkanál kakaó

Így készült:

A sajtkrémet elkevertem a cukorral. A tejszínt kemény habbá vertem, majd összekevertem a cukros sajtkrémmel.

A kávét egy tányérban elkevertem a rumaromával.

A piskótákat megmártottam benne, leraktam egy réteget a kiválasztott edény aljára,  majd egy réteg krém következett. Újra kávéba mártott babapiskóta és a maradék krém. 

Tetejét kakaóporral szitáltam be.

Legalább fél napig hűtőben tartva viszonylag szépen szeletelhető.

Én két kisebb edénybe raktam ki, de lehet egy nagyba is, akár több réteget is egymásra rakni. Elég sok lett belőle, két napi nassolni valónak megtette. Kár, hogy elfogyott, most is szívesen kanalaznék belőle! :-)

Morzsás szilvás süti

Valamiért szilvával nem igazán sütöttem eddig, pedig felveszi a versenyt bármelyik gyümölcsös sütivel. Lekvár formájában sokkal népszerűbb, pedig frissen is méltó sütialapanyag. Rövid időn belül ez a harmadik szilvás süti, és még tervben van rétes sütése is belőle. Egyszer ettem, s annyira, de annyira finom volt!
Ez csak kevert süti, szilvával kirakva és morzsával megszórva. Így is finom!

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 10 evőkanál cukor
• 10 evőkanál tej
• 9 evőkanál olaj
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag vaníliás cukor
• 14 evőkanál liszt
• szilva (50-60 dkg)

A morzsához:

• 5 dkg hideg vaj
• 3 evőkanál cukor
• 4 evőkanál liszt
• 3 evőkanál zabpehely
• csapott mokkáskanál fahéj

Így készült:

A tojásokat a cukorral habosra kevertem. Hozzáadtam a sütőport, citromhéjat, vaníliát, sót, tovább kevertem. A tejjel és olajjal is alaposan elkevertem, végül  a liszt került bele.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, kiraktam a félbevágott, kimagozott szilvával.

A morzsához valólat összemorzsoltam, rászórtam a szilvára.

180 fokos sütőben sütöttem.

Recept innen.

Sajtos kockák

Ez a túlzottan is meleg idő nem az én lételemem. Nem találom a helyem, semmiféle tevékenység nem tudja elvonni a figyelmemet róla. Még a sütés sem. Akkor gondolhatjátok! :-) Tegnap aztán lehordtam saját magam, hogy én itt nyafogok a "hűvös", 32 fokos lakásban, a férfijaink meg odakint dolgoznak. Fogtam magam, s nekifogtam sütni. Mindjárt kétfélét is, a maradék sajtok felhasználására kelt tésztából, meg édeset is szilvával. És kibírtam! :-)

Hozzávalók:

• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só 
• 20 dkg margarin
• 1 dl tejföl
• 2 tojás
• 2,5-3 dl aludttej
• 50 dkg sajt vegyesen 
• 2-3 evőkanál olaj

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tejfölt, tojást, a közben felfutott élesztős tejet, majd fokozatosan az aludttejet. Közben dagasztottam. Én beletettem mind a 3 dl-t, kicsit sok lett, így még 2 evőkanálnyi lisztet dagasztottam hozzá. A szokásosnál lágyabbra dagasztottam, hogy majd könnyebb legyen hajtogatni.

Fél órányit hagytam kelni.

Közben a sajtokat (volt trappista, kecskesajt, háromszögű sajt) lereszeltem, illetve feldaraboltam. A trappistából tettem félre, hogy majd beszórjam vele a tetejét.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, olajjal vékonyan lekentem, megszórtam a 2/3-át sajttal , és hajtogattam: az üres felét rá, a másik felét a dupla részre, az egészet kettőbe. Hagytam 20 percet pihenni, majd kinyújtotta, újra hajtogattam. Megint pihent a tészta, majd kinyújtottam 1,5-2 ujjnyi vastagra és éles késsel négyzetekre vágtam. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, sajttal szórtam a tetejét és 180 fokon szép pirosra sütöttem őket. 

Kívül ropogós, belül puha "pogácsák" lettek. Főleg a másodikként kisült tepsivel, mert azok még keltek, míg az első sült.

Mivel meleg volt, a pihentetési idő lerövidült, egyébként fél órát szoktam keleszteni két nyújtás között. No meg ez nem is hájas vagy leveles tészta, de azért kissé rétegesre sült. És finomra! :-)

Szilvás-diós kocka

Múlt hét végén addig-addig gyűjtöttem a bátorságot, hogy mégiscsak bekapcsoltam a sütőt. És sütöttem. Tervem is volt vele. A Nosalty receptversenyt hirdetett, s gondoltam egy nagyot: benevezek! Valami saját alkotással. Ki is gondoltam egy túrós-szilvás kelt tésztás süteményt. Hát minden lett, csak szép nem. Mérgemben le sem fotóztam. Megettük. Hanem maradt tojásfehérjém, no meg szilva is, így abból is készült egy kisebb tepsi süti. Végül ezt a mostohagyermeket küldtem be, ami annyira csúnya sem lett, és nagyon finom. Persze a fotófeltöltést is elvacakoltam, a kiválasztott túl nagy méretű volt, s addig-addig szerencsétlenkedtem a kicsinyítéssel, míg egy homályosabb került fel. Nem tudom, mikor tették fel, de ma néztem meg, s van már 14 szavazatom! :-) (Itt)
Hát ez lenne a versenyben lévő süti:

Hozzávalók:

• 1 kg szilva
• 6 tojásfehérje
• csipet só
• 8 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• 1 csomag sütőpor
• 6 evőkanál darált dió
• 6 evőkanál víz
• csapott mokkáskanál fahéj

Így készült:

A szilvákat megmostam, kettévágtam, magját eltávolítottam. A felezett szilvákkal kiraktam a sütőpapírral bélelt tepsi alját (26×32 cm-es).

A fehérjéket felvertem a csipet sóval, majd a cukor hozzáadásával kemény, fényes habot vertem belőle. Hozzámértem a vizet is, még vertem rövid ideig. Hozzáadagoltam a sütőporral vegyesen a lisztet, majd a diót és fahéjat. Óvatos mozdulatokkal kevertem össze, hogy a hab ne törjön. 

A masszát a szilvák tetejére simítottam, s 180 fokos sütőben készre sütöttem. 

A tepsiben hagytam kihűlni, majd kiborítottam úgy, hogy az alja kerüljön felülre. A szilvák mentén szeleteltem.

Nekem nagyon ízlett, édeskés-savanykás, puha süti lett. Más gyümölccsel is működhet, csak a fahéj nem biztos, hogy mindegyikhez illik. A szilvához szeretem!

Rózsa szelet

... nem egészen rózsásan! :-) Úgy történt, hogy a recepttel magam előtt nekifogtam összeállítani a tésztát, s ami jött sorra, mindent belemértem a tálba. Összegyúrtam a tésztát, ránéztem a recepthez tartozó fotóra, s megállapítottam, nem egészen úgy néz ki, ahogy az enyém fog. Akkor olvastam el az elkészítés menetét, s kiderült, a kakaó csak a tészta 2/3-ába kellett volna, azaz a középső lapba csupán. Nekem az egész tészta kakaós lett, így kissé sötét lett a rózsás szelet, de nagyon szerettem, így nem hagyhatom ki. Ha legközelebb készítem, jobban figyelek! :-)

Hozzávalók:
A tésztához

• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 citrom leve és lereszelt héja
• 2 dkg kakaó

A töltelékhez:

• 1 kis üveg baracklekvár
• 20 dkg darált dió
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor

A mázhoz:

• 3 tojássárga
• 15 dkg porcukor

Így készült:

A tésztához valókat tálba tettem. (Kivéve a kakaót, az majd csak a tészta harmadába kell!) Összegyúrtam, majd a recept szerint harmadába bele kell gyúrni a kakaót. 

A lapokat sorra kinyújtottam. Kikent tepsibe raktam az első lapot -egy világosat kell-, megkentem lekvárral, megszórtam a cukros-vaníliás-diós keverék felével. Következett a második -a sötét- lap, erre lekvár és a cukros dió másik fele. A harmadik lappal befedtem.
180 fokos sütőben készre sütöttem.
Míg sült, a tojások sárgáját a porcukorral kikevertem, majd a még forró sütire kentem.
Kihűlés után szeletelhető.

(Recept forrása: Csupa Recept, 2014/4.)
A zserbóhoz hasonló, csak kakaós a lapja, s csoki helyett tojássárgás máz van a tetején. És zserbót, igazit, diósat még most sem sütöttem, pedig mióta tervezem, hogy megszerettetem Férjemmel! :-) Mert ezt is szerette, a mákos zserbót is, a diósat állítólag nem...

Kókuszos sportszelet

A sportszelet az első tesztelést követően egyike lett a sűrűn visszaköszönő édességeinknek. Ez tényleg az a süti, ami gyors, egyszerű, mutatós és nagyon finom. No meg még sütni sem kell. Ezúttal készült rá kókuszkrém is, ami kicsit meghosszabbította az elkészítés idejét, de amúgy előnyére vált. Így is nagyon finom volt!

Hozzávalók:
Az alaphoz:

• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 2 dl tej
• fél üvegcse rumaroma
• 2 evőkanál kakaó
• 50 dkg darált keksz

A krémhez:

• 6 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 20 dkg kókuszreszelék

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tejet a cukorral és a margarinnal kis lángon addig kevertem, míg a margarin felolvadt. Hozzáadtam a rumaromát, kakaót, kekszet és egyneművé kevertem. 

Tepsibe nyomkodtam.

A krémhez a tejből, cukorból, grízből tejbegrízt főztem. Még azon forrón belekevertem a vajat, végül a kókuszreszeléket. 

A kekszrétegre simítottam a krémet.

A csokit és a vajat gőz fölött felolvasztottam és a kihűlt krémre kentem.

Dermedés után szeletelhető. 

Egyelőre vegyesen használom a margarint és a vajat, de jó lenne végre csak az utóbbit vásárolni. Krémekbe igyekszem vajat használni, amibe meg belesül, beledagasztom, hát... margarint. Ami igencsak mesterséges dolog. Azaz nem tesz jót nekünk. Pedig néhány évtizede még a vajat kárhoztatták. Mert... el kellett adni a margarint. Az olajat is így tukmálták rá az emberekre, hogy a zsír lett kikiáltva minden bajunk forrásává, pedig annak előtte csak zsírral sütöttek-főztek. Most már megint fordult a kocka. Mindig az az egészséges élelmiszer, amit éppen el kell adni. Mindig jönnek újabb és újabb hóbortok. Nem könnyű eligazodni ebben az útvesztőben, de mindenki előtt ott a lehetőség, hogy eldöntse, miben hisz, miből süt-főz. Illetve az is közrejátszik az egészben, mit enged meg a pénztárcája. Mert tegyük hozzá, ami tényleg egészséges, sokkal drágább.

Apró rahátos kiflik

Legutóbbi otthoni utunkról hogy, hogy nem, nem hoztunk rahátot. Pedig mindig szoktunk, nem csak kalácstölteléknek, de kiflibe is nagyon finom. Ez még a tartalékból készült, persze nem most. Finom roppanós kiflik lettek, s nem csak a töltelék, a recept is Romániából való.

Hozzávalók:

• 15 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 10 dkg tejföl
• 1 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• liszt, amennyit felvesz (30-35 dkg)
• rahát tölteni
• vaníliás porcukor

Így készült:

A puha zsírt alaposan elkevertem a tejföllel, tojássárgákkal, csipet sóval, vaníliás cukorral, majd adagolni kezdtem a lisztet. Előbb kevertem, majd ahogy keményedni kezdett, gyúrtam. Annyi liszt került hozzá, hogy kemény, de jól gyúrható tésztát kapjak.

A rahátot kisebb, hosszúkás darabokra vágtam.

1 órányi pihentetés után a tésztát öt gombócra osztottam, s mindegyiket vékony, kerek lappá nyújtottam. Derelyemetszővel 8 részre vágtam (előbb ketté, majd még ketté, s feleztem minden részt). Mindegyikre 1-1 darab rahátot tettem és felsodortam.

Tepsibe sorakoztattam őket s 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Még azon forrón vaníliás porcukorba hempergettem meg őket.

Rántott cukkini

Egyik kedvenc nyári vacsoránk. Idén nem készült túl gyakran, mert a saját vetésű nagyon nem akar termést hozni, csak senyved, de néhányszor vettem belőle 2-2 fiatal példányt. Régebb egész vékonyra szeleteltem őket, aztán rájöttem, centis vastagon sokkal finomabb, hisz nem csak szinte a panírt harapja az ember. Igazából frissen, melegen finom, de én a maradékot másnap, hidegen is szívesen megeszem 1-2 paradicsom kíséretében.

Hozzávalók:

• 2 kisebb cukkini
• só, bors, paprika (esetleg fokhagymasó) keveréke
• 3 tojás
• liszt
• zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Így készült:

A cukkinit megmostam,  héjastul úgy 1 cm vastag szeletekre vágtam. Ha vékonyka a cukkini, ferdén vágom, hogy ne legyenek túl picikék a szeletek.

Tányérra rakok egy sor cukkiniszeletet, megszórom a fűszerkeverékkel. Erre jön a következő réteg, megint megszórom, egész addig, még elfogy. 

A tojásokat nagy csipet sóval villával felverem,  egy-egy tányérra odakészítem a lisztet és zsemlemorzsát. A morzsa ne legyen túl nagy szemű, ha mégis az, akkor átszitálom. 5-6 evőkanállal rakok mindkettőből, ha panírozás közben elfogy a tányérról, pótolom.

A befűszerezett cukkiniszeleteket előbb lisztbe, majd tojásba, végül zsemlemorzsába forgatom.

Serpenyőben olajat teszek melegedni. Mikor már serceg benne a belemártott tökszelet, belepakolom a bepanírozott darabokat. Közepes lángon sütöm őket. Papírtörlőre szedem ki.

Míg egyik adag sül, panírozom közben a következőt, deszkára pakolva, de előre is be lehet az összeset, s akkor nem kell kapkodni: figyelni is, meg ne égjen, s közben forgatni is a többit lisztbe-tojásba-zsemlemorzsába.

Mindig sok zöldséggel esszük, vagy hideglecsót aprítok össze hozzá. Ez olyan, hogy paradicsomot, paprikát, hagymát, uborkát összevágok, kissé sózom, 1-2 evőkanál (olíva)olajjal összekeverem s kész is. Anyukám gyakran készített nyaranta-ősszel, szerettük. 

Ugyanígy szoktam kis tökből is készíteni, sőt talán csillagtökből a legfinomabb. Padlizsánt is rántok néha, bár azt csak én szeretem, de nagyon. Előfordul, hogy a többieknek cukkinit vagy tököt rántok, magamnak egy padlizsánt. Persze annyira nem egészséges az olajban sült ez-az, tudom én, de hát olyan finom! Sütőben sütve is finom, de nem olyan. 

Szalalkális vaníliás szelet

Bár van, aki nem, én kimondottan szeretem a szalalkális sütiket. Laza, puha, magas lapok lesznek a vele készült tésztából, s jellegzetes íze is van, ami egyáltalán nem olyan, mint az illata, vagy inkább szaga. De állítom, a  mostanság kapható szalalkálinak már nincs is olyan szúrós szaga sütés közben, mint régebb. Bátran lehet vele sütni.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg margarin
• 15 dkg porcukor
• 1 tojás
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli (50 dkg liszthez való)

A krémhez:

• 7 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1,5 dl tejföl
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj

Így készült:

A tésztához összemorzsoltam a margarint a liszttel, sóval, majd hozzáadtam a cukrot, tojást és a tejben elkevert szalalkálit. Összegyúrtam. Még pici liszt kellett hozzá, mert lágynak találtam.

A tésztát két fele osztottam, s tepsi méretűre kinyújtottam. Tepsi hátán, 180 fokon világosra sütöttem őket. Gyorsan sül, figyelni kell rá.

A krémhez előbb simára kevertem a pudingporokat kevés tejben, majd a többi hozzáadásával sűrűre főztem. Még azon forrón hozzákevertem a tejfölt s hagytam kihűlni. 

A puha vajban elkevertem a cukrot, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.

Megtöltöttem a lapokat a krémmel. Másnapig hagytam "érni". 

(Recept forrása: Receptözön Sütemények, 2013/3. )
A lapok kicsit vastagok lettek, akár 3 lapot is süthettem volna belőle. De így legalább a krém is jó magasan van a sütiben. :-) Persze finom is volt, puha és krémes, könnyen szeletelhető, de melegben mindenképpen hűtőben tartandó!

Pipimuffin

Nem éppen mostanában volt, hogy Gabriellánál lecsaptam erre a receptre. Akkor készült néhányszor, aztán feledésbe merült. Most megint felelevenítettük, s kétszer is készült az utóbbi időben. Lehet, megint eltelik kis idő, mire megint sorra kerül, pedig nem érdemes mellőzni, egyszerű, mutatós és finom.

Hozzávalók:

• 2 csirkemell
• 3 tojás
• 2 evőkanál liszt
• 15 dkg reszelt sajt
• só, bors
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 10-15 dkg szeletelt bacon

Így készült:

A csirkemellet felcsíkoztam. Hozzáadtam a tojásokat, lisztet, reszelt sajtot, fűszereztem. Alaposan összekevertem.

A muffinformákat kibéleltem a baconnal úgy, hogy minden csíkot kettévágtam s keresztben a mélyedés aljára helyeztem őket. 

A csirkehúsos masszát belekanalaztam a kibélelt formákba, s 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Bármilyen körettel vagy salátával finom.

Ez már a legutóbb készült, itt káposztasaláta volt a kísérője, előző alkalommal franciasaláta. De rizzsel, petrezselymes krumplival, vagy hidegtálra előételnek is készülhet.
Gabi, köszönöm ezt a receptet (is) !

Ribizlis-túrós lepény

A heti házi tej felét mindig megaltatom, s lesz belőle kevés tejföl -amit előfordul, hogy a macskák kapnak meg, mert elfelejtem időben leszedni-, meg túró. Két liter tejből nagyjából 35 dkg túró lesz, ami vagy palacsintatöltelékként, vagy gombócként, vagy -mily meglepő- sütiként végzi, kipótolva bolti túróval. Ezúttal nem volt otthon pótléknak való, így ennyivel kellett gazdálkodjak. Tölteléknek kevés lett volna, ezért döntöttem kevert süti mellett. Épp érett a ribizli két satnyácska ribizlibokrunkon -sehogy sem akarnak magukhoz térni-, így került rá belőle dísznek meg ízesítésnek.

Hozzávalók:

• 35 dkg túró
• 22 dkg cukor
• 2 dl tejföl
• 12,5 dkg vaj
• 4 tojás
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom leve, héja
• 2 maréknyi ribizli
• vaníliás porcukor a tálaláshoz

Így készült:

 A túrót áttörtem, elkevertem a cukorral, tejföllel, puha vajjal, s egyenként belekevertem a tojásokat. Belekerült a citrom lereszelt héja és leve, végül a sütőporral elvegyített liszttel simára kevertem. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simította a masszát, a tetejére szórtam a megmosott, leszemezett ribizlit.

180 fokos sütőben sütöttem.

Tálaláskor vaníliás porcukorral szórtam be a tetejét.

Mondhatnám azt is, hogy 5 perc alatt kész, de olyan süti nincs is, csak a reklámokban. Az alapanyagok előkészítése lényegesen több, főleg nekem, mikor betérülök a kamrába, s gondolkodom, miért is indultam? Akkor visszamegyek a konyhába, szétnézek, s rájövök, mi is volt a cél. Ilyen is van, na. Aztán piszmogni a méréssel, csomagolások felnyitásával, kiborított liszt feltakarításával, nem a helyén lévő edény felkutatásával. Mikor már minden az edénybe kerül, onnantól már lehet, hogy öt perc az összekeverés. De aztán még következik a -mondjuk- félórás sütögetés, ami süti- és sütőfüggő. Szóval az öt perces süti csak a mesében létezik! :D