Régen gyakran készült. A vasárnap délelőtti program rendszerint a templomba menetel volt. Mennyit háborogtunk ellene gyerekként... De mindegy, menni kellett, mert Apukánk így akarta. Elindulás előtt Anyuka megdagasztotta a tésztát, mire hazaértünk, épp hogy ki nem buggyant a tálból, akkorára nőtt. Ekkor jött az én szerepem: olajba mártott kanállal galuskákat szaggattam a tésztából, ami cukros dióba hempergetve tepsibe került, gondosan egymás mellé igazgatva. Kisülés után aztán szépen el lehetett őket választani egymástól.
Finom volt akkor is, most is elégedett lett vele a család.
- 1 kg liszt
- 1 csapott teáskanál só
- 4 evőkanál cukor
- 1 citrom lereszelt héja
- 20 dkg margarin
- 4 dl házi tej
- 4 dkg élesztő
- 2 tojás
Továbbá:
- 15 dkg cukor
- 15 dkg darált dió
- 1 evőkanál vaníliás cukor
- 1 dl olaj
- kevés zsír kikenni a formákat
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot. belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót, többi cukrot, citromhájat elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam, megdagasztottam.
Letakarva hagytam duplájára kelni.
Egy kis edénybe odakészítettem az olajat.
A cukrot, darált diót, vaníliát összevegyítettem.
Két kuglófformát vékonyan kikentem zsírral, beszórtam a cukros dióval.
Olajba mártott kanállal beleszaggattam a tésztát a cukros dióba, (minden újabb szaggatásnál meg kell mártani olajban a kanalat), alaposan beleforgattam s a formába rakosgattam egymás mellé, majd fölé.
A kevés megmaradt cukros diót a tetejére szórtam.
20-25 percet hagytam kelni.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje alaposan megpirult.
Alig vettem ki a sütőből, már jöttek a kóstolók. Előbb a felsők, ropogósra sültek kerültek kóstolásra, majd az alsóbbak. Leányzó megállapította, a közepe még finomabb. Finom, foszlós, pihe-puha lett a tészta.
Vaníliaöntet nem készült hozzá, mert mifelénk anélkül sütötték. De így is finom! :-)
2018. 10. 26.
A hosszú hétvégére a gyerekek aranygaluskát vagy kürtőst kértek. Nem tiltakoztam, de az aranygaluska pártján álltam inkább, mert valamivel gyorsabban megy. El is készült, a nagy tepsibe épp hogy belefért. Ezúttal Hédi volt az én kiskuktám: Ő vette át az én egykori szerepem. Ügyesen pakolgatta a tepsibe a cukros dióba hempergetett galuskákat.
A tészta majdnem ugyanúgy készült, csak a tojásoknak csupán a sárgáját tettem bele. Hármat belőle. Ezúttal is finom foszlós lett a tésztája, s még másnap is élvezhető volt.
.JPG)
De szép emlékek, jól esett olvasni róluk :) Ritkán készítem, de szeretjük, jó sok dióval! Sodóval jobban csúszik. Nálam általában, ha készül, akkor egy liter tejben megfőzök egy vaníliás pudingot + van.magok, vagy egy kis zacskó van.cukor.
VálaszTörlésKöszönöm, Vicuska! A sodó receptet is, legközelebb készülni fog hozzá. Most is gondoltam rá, de inkább maradtam az otthoni íz felidézésénél.
TörlésÉn sodóval imádom! <3
VálaszTörlésJó volt ez most anélkül is, de legközelebb sodóval készül. Majd szólok! :-)
TörlésHű de megenném most én is ! Nagyon régen csináltam ! Guszta!
VálaszTörlésKöszönöm, Éva! Mindenki ritkán készíti? Pedig szinte alapédesség! :-)
TörlésDe jól néz ki! Mi is szeretjük, de rég volt már :-(
VálaszTörlésÉn kicsit egyszerűbben szoktam csinálni. Olajos kanállal szaggatom, úgy mint Te, de tepsibe teszem, egymás mellé őket, és a cukros diót csak rászórom. Ha több a tészta, a tetejére is jön még egy vagy fél sor.
A miénk ilyen:
http://katalin-konyha.blogspot.hu/2011/09/aranygaluska.html
Guszta a tiéd, de megenném most :-)
Köszönöm, Katalin! Úgy is finom, ahogy Te készíted. Ahány ház, annyi szokás. :-) Nézem is a Te aranygaluskádat, köszi a linket!
TörlésNekem is jól esne, rég volt nálunk is. Mi is vaníliasodóval esszük. :)
VálaszTörlés:-) Hát jól van, sütök egy újabb adagot s a vendégeim vagytok! :-) Vaníliasodó is lesz!
TörlésAnnyira szeretem az ilyen gyerekkori emlékeket! Jó volt olvasni... nekem is annyi rengeteg ilyen kedves, családi emlékem van.
VálaszTörlésAz aranygaluskát meg imádom! Nagyon ám! :)