Mézes krémes

 Már jó ideje ott motoszkál hét közben a fejemben ez a süti, de mire eljön a hétvége, valahogy elillan: vagy a meleg, vagy az időhiány, vagy az éppen kialakult helyzet miatt. No most elzavartam minden zavaró körülményt, s az érkező kedves vendég tiszteletére csakazértis megsütöttem. Csupán úgy, emlékezetből. Azért mielőtt hozzáláttam volna lejegyezni, átfutottam a blogon a mézeseket, hogy ne ismételjem önmagam. Bár vannak hasonlóak, de ez mégis más. És különösen finomra sikeredett, vagy csak már nagyon ki voltam rá éhezve? 

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 12 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 nagy tojás
• 3 evőkanál méz

A töltelékhez:

• 1 üveg sárgabaracklekvár
• 1 liter tej
• 1 csipet só
• 10 evőkanál gríz
• 2 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg vaj/margarin
• 15 dkg cukor

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, szódabikarbónát, cukrot, margarint, vaníliás cukrot tálba tettem, s elmorzsoltam. Hozzáadtam a mézet és tojásokat, összegyúrtam. Összeállt a tészta, nem kellett hozzá tej, sőt, pici lisztet szórtam még rá, s azzal átgyúrtam, ne legyen nagyon ragacsos. Ha nem állna össze, pici tejet lehet hozzá tenni. A tészta ne legyen kemény, mert akkor nehéz lesz kinyújtani, de se túl lágy, mert akkor ragad.

Megfőztem a tejbegrízt: A tejet a 2 evőkanál cukorral, vaníliás cukorral, csipet sóval főni tettem. Mikor már meleg, de még nem fő, belekanalaztam a grízt, közepesen púpos kanállal mérve, s állandóan kavargatva felfőztem. Úgy egy percig hagytam főni, közben kavargattam. Mikor levettem, elkevertem benne 5 dkg margarint- krémekhez leginkább vajat használok, de most margarin volt kéznél. 

Sűrűn megkeverve hagytam hűlni.

Közben a tésztát lisztezett deszkán 4 részre osztottam. Alaposan lisztezve, sorra tepsi méretűre nyújtottam őket (28×32 cm-es), s tepsi hátán 180 fokon sorra kisültek. Addig hagytam őket sülni, míg világosbarna színük lett.

A grízt közben kavargattam. Mikor majdnem kihűlt, a 15 dkg cukrot elkevertem a margarinnal, majd kanalanként hozzáadtam a grízt. Habosra kevertem.

Megtöltöttem a lapokat: előbb lekvárral kentem le, majd rákerült a krém harmada, majd újabb lap, lekvár, krém. A legfelső lap üresen maradt.

Kissé lenyomogattam-egyengettem a tetejét. Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

Eredetileg csak középen van lekvár, Húgomtól láttam így készíteni, de jót tesz neki a több savanykás lekvár. A látványra sem hátrányos. Még csokimáz is megfordult a gondolataimban, de elmaradt, s egyáltalán nem hiányzott róla. Most így, ahogy volt, annyira jól esett, hogy... hát, többet ettem belőle a kelleténél. 😀