Pisztáciás- erdei gyümölcsös torta

 Ha már tortáknál tartunk, itt a legutóbbi is, ami csak néhány hete készült. Nem csak Leányzónk, Fiúnk is öregszik: Ő már 26 lett. Utánaszámoltam, tényleg annyi. Már jó néhány éve felnőttnek számít, s saját útját járja távol tőlünk, de még mindig nem áll a saját lábán. Azaz félig-meddig. Épp a doktori cím megszerzésén dolgozik, az ösztöndíj pedig arra elég, hogy ne kopjon fel az álla, de közel sem fedezi egy életet kezdő fiatal szükségleteit. Persze támogatjuk terveit, a sok tanulás általi ígéretesebb jövő reményében. 

Megkérdeztem, milyen tortát szeretne születésnapjára. Átküldött egy receptet, amit aztán jelentősen leegyszerűsítettünk. Pedig elszánt voltam, hogy én azt elkészítem neki. De bevásárlás során úgy döntöttem, jó lesz az kevésbé drága alapanyagokból is. Jó is lett.  ( Megkerestem, ez az a recept, ami az ihletet adta.)

 

Hozzávalók:

A piskótához:

•  8 dkg pisztácia
• 4 tojás
• 1 csipet só
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál liszt
• 1 mokkáskanál sütőpor

A gyümölcsös réteghez:

• 1 csomag erdei gyümölcs (50 dkg)
• 3 evőkanál cukor
• 3 dl víz
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor

A krémhez:

• 2 csomag tejszínes pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 10 dkg pisztácia

Így készült:

A fiúk megpucolták a pisztáciát, késes aprítóban megdaráltam- 8+ 10 dkg-ot belőle.

A piskótát Gergő készítette: a tojásokat szétválasztotta, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá verte. Elvegyítette benne a sárgákat, majd belekerült a 8 dkg pisztácia, liszt, sütőpor.

Óvatos összevegyítés után kikent, 24 cm-es kapcsos tortaformába került. 180 fokos sütőben tűpróbáig sült.

A gyümölcsös réteghez az erdei gyümölcsöt a cukorral és 1 dl vízzel kis lángra főni tettem. Közben a pudingport simára kevertem a többi vízzel, a gyümölcshöz öntöttem és felfőztem. Hagytam kicsit hűlni, ne legyen forró.

A piskótát tányérra tettem, köré kattintottam a forma oldalát, beleöntöttem a gyümölcsös réteget.

A krémhez a pudingporból, tejből sűrű pudingot főztem. Ha kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj és cukor keverékébe, jó habosra kikevertem. Végül belevegyítettem a többi darált pisztáciát.

A tortaformába, a közben kihűlt gyümölcsös rétegre kentem.

Néhány órára hidegre került, majd levettem a tortaforma oldalát, szeleteltük és jóízűen megettük.

Nem vettem a fáradságot normális fotót készíteni róla, mint általában, ha itthon vannak a gyerekek. Csak tessék-lássék megörökítettem. 

Sajttorta sütés nélkül

 Nem telhet el szülinap torta nélkül. Kivéve a sajátom- magamnak nem szoktam tortát sütni. De mindenki másnak igen. Olyat, amilyet tudok. Igazából nem tettem próbára magam, hogy ha rászánok fél napot, tudok-e valami menőt varázsolni, mert soha nincs rá fél napom. De nem is erőlködök, ezek a kis egyszerűek is finomak szoktak lenni. Ez Leányzóm 22. születésnapjára készült, még áprlilisban. Mindig megdöbbenek, mikor kimondom ezeket a számokat, hogy mennyire öregszenek ezek a gyerekek. Mostanra végzős egyetemista, s nagyon várja, hogy maga mögött tudhassa ezt az utolsó évet. Mert közben dolgozgat is, és unja, hogy olyat tanul, amit már a gyakorlatban alkalmaz. De ahogy repül az idő, azon kapjuk magunkat, hogy szemünkkel követjük a feldobott talár sapkát.

Leányzó ötlete volt a torta, sütés nélküli sajttorta áfonyaöntettel. Kitaláltuk, kiviteleztük, megettük.

Hozzávalók:

• 25 dkg darált keksz
• 10 dkg vaj
• 1 evőkanál porcukor
• 50 dkg mascarpone
• 4 evőkanál cukor
• 5 dl habalap
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 citrom kicsavart leve
• 1 csomag zselatin (20 g) + 1 dl víz

Az áfonyaöntethez:

• 1 csomag fagyasztott áfonya (45 dkg)
• 3-4 evőkanál cukor
• 3 dl víz 
• 1 púpozott evőkanál keményítő

Így készült:

A darált kekszet az olvasztott vajjal és 1 evőkanál porcukorral elmorzsolva, tányérra helyezett, 24 cm-es tortaforma keretébe nyomkodtuk. 

A zselatint 1 dl vízben addig melegítettem, egészen kis lángon, míg a zselatin felolvadt. 

A mascarponát elkevertem a 4 evőkanál cukorral, citromhéjjal és citromlével. A habalapot felvertem, és több részletben, óvatos keverő mozdulatokkal elvegyítettem a mascarponéval. Végül a zselatint kevertem bele, ami addig nagyjából kihűlt, de még nem kocsonyásodott meg.

A krémet a keretbe öntöttem, a kekszes alapra. Letakarva hűtőbe tettem dermedni.

Az öntethez az áfonyát a cukorral és 2 dl vízzel melegíteni kezdtem. A keményítőt 1 dl vízben elkevertem, az áfonyához öntöttem s hagytam felfőni.

Tálalás előtt eltávolítottam a keretet. Szeleteltük, s öntetet kanalaztunk rá.

Finom, könnyű, magát etető torta lett. Az áfonya is jót tett neki. Másmilyen gyümölccsel is jó lehet, málnával, meggyel...

Meggyes-diós süti

Egy bizonytalanságokkal teli, lelkileg kimerítő nyár után görgetem magam előtt a terheket. Mindenfélét. Apránként sikerül letenni őket, de közben meg kell birkózni az aktuálisokkal is. Időnként eszembe jutott a blog is, de nagyon ritkán jutottam el még odáig is, hogy megnyissam. Konyhai ténykedésre adódott alkalom bőven a hétköznapin kívül is, de még fotózásra sem futotta az energiámból, nem hogy blogírásra. Van piszkozatban rögzített recept jó néhány, de már a fonalat is elveszítettem, nem emlékszem, mikor, minek készült. De ezekből táplálkozom egy darabig, míg sikerül visszarázkódni ha nem is a régi, de valamilyen kerékvágásba. 

Nem terveztem abbahagyni a blogírást, már csak azért sem, mert amolyan naplóként is szolgál. Meg egy régóta fejemben motoszkáló tervet is szeretnék megvalósítani, bár némileg új köntösben. Visszatart az a tény, hogy sok-sok éve, ráérősebb időszakomban két másik blogot is írni kezdtem, amik persze ott hevernek parlagon, bár mindkettőhöz lenne témám bőven. Ez egy újabb lenne, Férjem által, egy furgonból kialakított lakóautó-féleséggel tett utazásainkról. Előbb füzetben szerettem volna írni, de egyik alkalommal, útközben villant be a gondolat, hogy digitális formában is rögzíthetném. Mielőtt belevágnék, próbára teszem magam, egyáltalán a régi, jól bejáratott blog írására tudok-e időt szánni. Hát lássuk. Ez a süti egyike a részben, piszkozat formájában megírtaknak, a fotó által pedig a készítés ideje is nagyjából belőhető.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg margarin
• 4 tojás sárgája
• 1-2 evőkanál joghurt

A töltelékhez:

• 1 kis üveg meggylekvár
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 4 tojás fehérje 
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 20 dkg darált dió

Így készült:

A meggybefőttet leszűrtem.

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport, citromhéjat elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat és egy evőkanál joghurtot, összegyúrtam. Ha nem állna össze, még kevés joghurt kerülhet bele. Könnyen gyúrható, nem túl lágy tésztát kell kapnunk. Ha ragadna, evőkanálnyi lisztet belegyúrva segíthetünk rajta.

A tésztát lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm). A tepsit sütőpapírral béleltem, majd belehelyeztem a tésztát. A meggylekvárral lekentem, a meggyet elosztottam rajta.

A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a 2-3 részletben hozzáadott cukorral felvertem. Elvegyítettem benne a darált diót, majd rákanalaztam a meggyrétegre, s elkenegettem a tetején.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett.

Omlós, puha, finom süti- csak lekvárral vagy csak meggyel is elkészíthető, ízlés és lehetőség szerint.

S hogy ne hagyjak kétségeket a nyarat illetően: az Apósom egyre fogyatkozott szellemileg, aztán megbetegedett, birkózott a szervezetében fellépő gyulladással. Hol egyik, hol másik kerekedett felül, végül a másik legyűrte. Nyári terveink dugába dőltek, s haragudtam magamra, hogy ezeket sajnálom. Végül mégis elmentünk nyaralni, kissé nehéz szívvel, először kettesben, gyerekek nélkül, mindketten a magunkba zárt feszültséggel, amit ki kellett tessékelnünk odabentről. Amint hazaértünk, bele is vetettük magunkat a munkába, s azóta sincs megállás. Bár már nagyon szeretnék csak néhány órát unatkozni...

Csokis-meggyes piskóta

 Másodjára sütöttem rövid időn belül, azért is, hogy fotó készülhessen róla. No meg mert megfelelő sütemény hosszú útra csomagoláshoz. 

A piskóta eléggé mellőzve lett az utóbbi években, pedig régebben elég sok sütemény alapjául szolgált. No meg minden igyekezetem ellenére elég sokszor összeesett sütés után, pedig jó mestereim voltak a fortélyok megtanítására. A kevert-kavart sütemények pedig gyorsabban készen vannak, és nem szoktak huncutkodni. Nemrégiben olvastam valahol hasonló elkészítési módot, kipróbáltam, s jól viselkedett a sütemény. Vagy csak elég érett lettem a piskótakészítéshez! 😄

Hozzávalók:

• 7 tojás
• 1 csipet só
• 0,5 dl olaj
• 8 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 9 evőkanál liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 10 dkg csokoládé

Így készült:

A meggyet leszűrtem, a csokit feldaraboltam.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elvegyítettem az olajjal.

A fehérjéket a csipet sóval verni kezdtem, közben kanalanként adtam hozzá a cukrot, végül a vaníliás cukrot is. Addig vertem, míg jó kemény lett, már nem folyt le a habverőről. Ekkor szintén habverővel elvegyítettem benne a sárgákat, tovább verve. Óvatos mozdulatokkal kanalanként, fakanállal belekevertem a lisztet, a sütőporral együtt.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát (28×32 cm a tepsi mérete), tetejére szórtam a meggyet és csokidarabokat. 

180 fokos sütőbe tettem a piskótát, és addig hagytam bent, míg a teteje láthatóan megsült, enyhén barnulni kezdett. Állítólag nem szabad közben nyitogtatni a sütő ajtaját...

Szépen felnőtt, puha, piskótának megfelelő állagú lett. 

Gyerekkoromban sokszor készült piskóta, leginkább, amikor a tyúkok becsülettel ellátták tojással a gazdát. Legegyszerűbb változata a lekvárral tekert volt, ami versenybe száll bármilyen mézes-mázas süteménnyel. Valamikor arról is készült fotó, elő kéne halászni a laptop bugyraiból.

Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a temérdek másik elraktározott szándék alól. Köszönhető ez az általam nem igazán jól viselt melegnek is. Vagyis inkább forróságnak. Ami kivesz belőlem minden tettvágyat.

Az elműlt tanév nagyon hosszű volt, kimerítő, minden plusz energiát igénybevevő, a több évközi szabadság ellenére is. Nagyon látszik ez a blogon- mindamellett, hogy időnként lefotóztam ugyan a konyhai ténykedéseimet, de nem jutott szellemi kapacitás megfogalmazni gondolataimat. 

Végigpörgettem az ételfotókat- rengeteg van, amiről nem készült bejegyzés, Van, amiről azt sem tudom, közzétettem-e, vagy hogyan készült. Sok piszkozatban, részben megírt recept van. Lenne, mit írogatni, néha kedvem is lenne. Olyan gondolatom is volt, hogy elengedem ezt a vonalat. Még azért egy vékonyka fonal köt hozzá.

Most nem egy sütit hozok, hanem főételt. Elmúlt hétvégére készült, nem csak nekünk, Fiam is itthon volt. Ma csak joghurtos káposztát ettem hozzá.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1 üveg aszalt paradicsom
• 20 dkg krémfehér sajt
• 1-2 ágacska rozmaring és kakukkfű

Így készült:

A sajtot csíkokra vágtam. A paradicsomról az olajat a sütőedénybe öntöttem, beledobáltam a megmosott, kisebb darabokra tépett zöldfűszert is.

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Mindkét felé megszórtam a fűszerkeverékkel- só, bors, paprika egyvelegével. A szeletekre raktam egy darab sajtot, egy vagy két aszalt paradicsomot, mérettől függően.  Feltekertem, a tepsibe raktam. Egymás mellé pakoltam a tekercseket, a husiszelet végével lefele, hogy ne tekeredjen le. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg megpirult kissé a teteje. 

Bolti aszalt paradicsomot használtam, a saját készítésű már elfogyott. Én kimondottan szeretem, Férjem kevésbé. Ebben a husiban is ízlett. Nem először készült, s nem is utoljára, az biztos.

Petrezselymes krumpli készült hozzá, de ebben a nagy melegben jobban esett csak káposztasalátával- a szeletelt káposztát csak sóztam kicsit, s annyi joghurttal kevertem el, hogy jól bevonja-átjárja.

S hogy mennyire vagyok hatékony: tegnapelőtt kezdtem el írni ezt a bejegyzést... 😀

Málnás szelet

 Minél hosszabb ideig nem írok, annál nehezebb visszatérni. Már  a címadásnál is bajban voltam! :D Végül úgy döntöttem, nem cifrázom túl. 

Néha eszembe jutott időközben a blog, megnyitottam, aztán be is zártam. Ezúttal két kedves hozzászólás maradásra késztetett. Nem történt semmi különös, csak az idő mintha a megszokottnál is gyorsabban repülne: már húsvét is eltelt, meg majdnem a tavaszi szünet is, amikorra megszámláhatatlan dolgot halasztottam. Azért nem terheltem túl magam, a húsvét előtti napokban annál inkább. Három napom volt felkészülni a nagy családos ünnepre, amit tudtam, megtettem. Volt, amit túlzásba is vittem- mi mást, mint a sütést. Csak két sütit fotóztam le, azok közül következik az egyik.

De előtte köszönöm az engem követőknek és hiányolóknak, hogy felráztak Csipkerózsika-álmomból. Szerettem ezt a világot, hisz valahogy egybefogja a kedvelt tevékenységeimet. Sütni amúgy is sütnék, de az írás a munkahellyel kapcsolatos tevékenységekre korlátozódna. Sokmindent kibeszélhetnék magamból most több hónap távollét után, de talán majd rendre. A talánt inkább kihagyom...

Akkor jöjjön az a süti, ami egy éve hasonlóan készült tortaformában:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 1 csipet só
• 40 dkg liszt
• 2 dl olaj
• 1,5 dl tej

A málnás réteghez:

• 50 dkg málna (most fagyasztott)
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 6 dl víz

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 6 evőkanál cukor
• 25 dkg mascarpone

Így készült:

A tésztalaphoz a tojásokat előbb alaposan elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, csipet sóval, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, citrom héját és levét, olajat, elkevertem, majd több részletben belekerült a tej. Simára kevertem.

Sütőpapírral bélelt, 38×42 cm-es tepsibe simítottam a masszát. 180 fokos sütőbe tettem. Tűpróbáig sült.

Hagytam kihűlni, miután vízszintesen kettévágtam.

A málnát a cukorral és a víz felével kis lángon melegítettem. Közben a pudingporokat elkevertem a többi vízzel, s mikor a málna felfőtt, hozzáöntöttem. Együtt is felfőztem. Hagytam mintegy 10 percig hűlni, aztán egyengettem el az alsó lapon.

A krémhez a pudingokat elkevertem kevés tejben, majd a többi tej és cukor hozzáadásával felfőztem. Hagytam kihűlni, közben időnként megkevergettem, azaz a gyerekek, mert erre a feladatra őket is befogtam. A kihűlt pudingot simára kevertem a mascarponéval, és rákanalaztam a málnára. Óvatosan elegyengettem, mert ekkor még kissé lágy volt a gyümölcsréteg. Ráhelyeztem a másik lapot és hidegre tettem. 

Puha, a málnától enyhén savanykás, amúgy sem túl édes süti. A fagyasztóban sorsára maradt málna adta tavaly az ötletet, s mivel idén is várat magára a málna - leginkább Leányzónk szokta a készletet turmixba felhasználni, s mivel Ő már alig van itthon, más szerepet kell keresnem a gyümölcsnek-, most torta helyett süti készült belőle.

A torta nagyjából ugyanúgy készült, csak vajkrém került bele: 2 pudingporból és 6 dl tejből puding készült, ezt kihűlés után elkevertem 25 dkg vaj és 20 dkg cukor keverékével. Rétegeztem a fotón látható módon, a tetejére fehércsokit reszeltem.

Gesztenyekrémes szelet

 Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Meg békéset, sikerekben és egészségben dúskálót.

Tegnap szántam rá magam, hogy nézzek rá a blogra, s ha már itt vagyok, írjak is. De a laptop áthúzta a számításaimat. Megérett egy cserére, igencsak rászolgált. Az ünnepek meg közben elrepültek, mindjárt a szünet is utána. Karácsonykor itthon volt a fiatalság, én sütöttem-főztem, Férjuram takarított, gyerekek itt-ott besegítettek. Fát díszítettünk, sokat nevettünk, együtt vacsoráztunk, ajándékoztunk, nagycsaládos karácsonyon vettünk részt, aztán újra nehéz volt Őket elengedni útjukra. Mert a szilvesztert már Szegeden töltötték, mi meg itthon vártuk az új évet testvéreimmel. Jött is gyorsan, s telik tovább az idő a megszokott kerékvágásban.

A karácsonyi sütemények számát a család lekorlátozta ötre. De mint kiderült, nem tudok számolni. Persze végül több lett, maradt is belőle, a pipik örülni fognak neki. Szilveszterre kevesebbet sütöttem, de nem tudom úgy eltalálni a mennyiséget, hogy ne maradjon valamennyi a nyakunkon. Pedig osztogattam ám belőle. 

Egyik szilveszterre készült sütivel kezdem az évet:

Hozzávalók:

A tésztalaphoz:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 25 dkg gesztenyemassza
• 25 dkg mascarpone
• 2 dl tejszín
• 5 evőkanál cukor
• + 15 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A tésztához elkevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a lisztet, sót, diót, sütőport, vaníliás cukrot, olajat- ezekkel is simára kevertem, végül több részletben a tejet. 

24×30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a tejszínt 1 evőkanál cukorral kemény habbá vertem. 

A gesztenyét a mascarponéval egyneművé kevertem, a maradék 4 evőkanál cukorral is elkevertem, majd 3 részletben hozzákevertem a tejszínhabot.

A krémet az alsó tésztalapra kentem, beborítottam a másikkal. Vigyázva kell tenni-venni a lapokat, mert könnyen törik.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam s bevontam vele a süti tetejét.

A csoki dermedése után szeletelhető is.

A dió hirtelen jött ötlettől vezérelve került bele, de nem volt rossz döntés. Kakaós lap volt az eredeti terv, aztán a maradék darált dió elvetette ezt. Úgy sem lett volna rossz, de így is finomra sikeredett. Puha lap, lágy krém, csoki a tetején- minden adottsága megvolt a sikerhez. Nem lett túl édes, de én épp így szeretem. 

S hogyan alakul ez az év? Nem fogadtam meg semmit ezúttal sem, bár a bloggal kapcsolatban mindig ott motoszkál a gondolat, hogy többet kéne foglalkozni vele. Mikor van alkalmam kipihenni magam, olyankor kedvem szottyan rá. Egyébként semmiféle plusz, gondolkodást és tervezést, szervezést igénylő cselekedethez nincs kedvem. Elég a munkahely és család hétközbeni meg hétvégenkénti eseményeinek egyensúlyban tartása. Néha így is kibillen a mérleg valamerre... Marad a régiben: ha időm, kedvem, agykapacitásom engedi, írogatok. 

Túrós apró pogácsa

 Korábban megírt receptekből élek- néhány kattintásra még maradt energiám.

Ha már belelendültem, abba sem hagyom az elmulasztott receptek lejegyzését. Ugyanakkor készült, mint a répakocka, sőt, édes túrós is sült aznap, majd az is következik. Csak egy sima hétvége volt, de ilyenkor mindig többet sütök, legyen mivel útjukra indítani a gyerekeket. Előfordult, hogy egyikük sem jött haza hétvégén, s voltam olyan elvetemült, hogy semmit sem sütöttem. Egyébként meg túlzásba is szoktam vinni. 

A pogácsa számomra megunhatatlan. Nincs visszatérő recep, mindig az aktuális kedvem-lehetőségem- kéznél lévő alapanyag szerint készül. Akárcsak az is. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 2,5 teáskanál só
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• + 1 tojás lekenni, reszelt sajt, magvak

Így készül:

A tejet megmelegítettem, elkeverem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a túrót is. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Ha nem állna össze, vagy kemény a tészta, még kerülhet bele tej. 

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam egy órát pihenni.

Kinyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, reszelt sajttal szóram be nagyobbik részét, a többit szezámmaggal.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem pihe-puha, inkább roppanós pogácsák lettek. 

Kókuszos mézes

... másképp.

Azt hiszem, egyik leggyakrabban készülő sütemény minálunk. Főként annak tükrében, hogy szinte mindig valami mást sütök. Mert különben nem lenne mit feltegyek a blogra.😉 De sokkal inkább azért, mert kíváncsi vagyok, mert szeretek mindig valami mást kiadni a kezeim közül, mert rengeteg kipróbálásra való recept vár, én meg mégis gyakrabban a rendelkezésre álló alapanyagokból alkotok valamit. Időközben, valamikor november végén volt, hogy hosszas tanakodás után megírtam az első bejegyzésemet. Immár 13 éve. De sok víz lefolyt időközben a Dunán! Nem egyszer történt, hogy abba akartam hagyni, aztán mégis folytattam- végül abban maradtam magammal, ha van időm, írok. Most épp van egy kevés.

Anyukám receptje alapján készült sokáig, aztán elkezdtem próbálkozni puhább tésztát nyerni- ez igazán elnyerte a tetszésemet, ezért örökítettem meg. 

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 25 dkg cukor
• 2 dl olaj
• 2 dl tej
• 50 dkg liszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 mokkáskanál mézesfűszer
• 3 evőkanál méz

A mázhoz:

• 25 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 3 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál rumaroma
• 0,5 dl tej
• 20 dkg kókuszreszelék

Így készült: 

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral és mézzel, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, szódabikarbónát, mézesfűszert, elkevertem, majd fokozatosan a tej is belekerült.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon sült, tűpróbáig.

Kihűlés után szeleteltem.

A mázhoz kis lángon egyneművé olvasztottam a hozzávalókat.

A szeleteket sorba mázba, majd kókuszreszelékbe mártottam.

Viszonylag egyszerű, kiadós és mindenki által kedvelt süti. 

Ilyenkor, karácsony előtt szokott lenni a legkevesebb szabadidőm- pedig ilyenkor sütök a legtöbbet. Lehet, épp azért? 

Csokis-narancsos sütőtökkocka

 ...avagy sárga süti, mert ezen a néven keresgéltük a sütis dobozból két másik társa mellől.

Úgy gondolom, így a naptári ősz és tél határán épp alkalomhoz illő süti: a sütőtök még az ősz terméke, számomra a narancs meg határozottan a tél,  a karácsonyi időszak íze-illata. Valószínűleg azért, mert régen csak ilyentájt jutottunk hozzá.

Az elmúlt hétvégén egy villámlátogatást tettünk otthon, disznótorra voltunk hivatalosak, amiben már sok éve nem volt részünk, gyerekeinknek meg soha. Így ők is megtapasztalhatták, láthatták, milyen folyamatok által kerül hús az asztalunkra. Nem mondták, hogy többé nem esznek húst. 😀 Erre az alkalomra sütöttem gyorsan indulás előtti nap délutánján csak ilyen kevert-kavart sütiket, ez volt egyikük, szerintem a legfinomabb közülük. 

Hozzávalók:

• 4 nagyobb tojás
• 20 dkg cukor
• fél sütőtök (48 dkg volt az áttört püré)
• 2 dl olaj
• 1 narancs lereszelt héja és kicsavart leve
• 35 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg tejcsokoládé

Így készült:

A sütőtököt előző nap megsütöttem sütőben. Az el nem fogyott mennyiséget lekapartam a héjáról és villával összetörtem.

A csokit feldaraboltam.

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a sütőtököt, olajat, narancshéjat és kicsavart levet, lisztet, sót, sütőport, simára kavartam.

Végül a csokidarabokat kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (26×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett, illetve kiállta a tűpróbát.

Arra számítottam, hogy egy tömör, nehéz süti lesz belőle, de ellenkezőleg: puha, kellemesen harapható, kimondottan finom nassolnivaló lett. A narancs íze dominált, a csoki meg határozottan jót tett neki. 

Csak ezért érdemes venni sütőtököt. Férjem nincs odáig érte, rám marad az elfogyasztása- előfordult, hogy az egészet megettem két nap alatt, most lemondtam egy részéről a süti javára. Szerencsére.

Lekváros-diós labdák

Ha nincsenek itthon a gyerekek, előfordul, hogy nem is sütök sütit a hétvégére. Vagy csak valami gyorsat csapok össze, esetleg kekszszalámit tepsibe nyomkodva. Nem így volt ez az elmúlt hétvégén- sós sütire fájt a fogam, s ha már amúgy is belevetetettem magam a konyházásba, dagasztottam egy édes tésztát is- ezzel kezdem. Végülis is sima lekváros bukta gömbbé formázva, diódarabokkal a tetején, de olyan finom lett, hogy megérdemli, hogy rá szánjam a pihenőidőmet. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 5 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 12 dkg margarin
• 1,2 dl olaj
• 4 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

Továbbá: 

• lekvár (most 2 kis üveggel, 1 szilva, 1 birsalma)
• 1 tojásfehérje lekenni
• maréknyi durvára darabolt dió

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanál cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, 5 evőkanál cukrot , vaníliás cukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és olajjal. 

Beleütöttem a tojásokat, belekerült az időközben felfutott élesztős tej, és összegyúrtam. Keménynek találtam, ezért 2 evőkanál tejföllel lazítottam. Megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

Lisztezett deszkára borítottam, úgy fél centi vastagra nyújtottam, négyzetekre vágtam, 1-1 teáskanál lekvárt pakoltam a közepére. Négy sarkát összefogtam-nyomkodtam a tésztának, gömbbé alakítottam és tepsibe pakoltam.

Egy tojásfehérjét (a sós süti maradéka volt) enyhén felvertem, lekentem bele a bukták tetejét, darabolt diót szórtam rá, kissé rá is nyomkodtam.

180 fokos sütőbe téve hagytam szép pirosra sülni.

Kettőnknek sok lett volna a két nagy tepsinyi sütemény, de volt rá vendég, meg vittem anyósoméknak is, a maradékot meg elvittük munkába. Ott meg mindig jól jön egy kis energiát adó harapnivaló.

Sárga tetejű diós süti

 Sok évvel ezelőtt sütöttem ezt a sütit. Persze nem került sor a közzétételére rögvest, később meg nem találtam meg hozzá a receptet. Meg mertem volna esküdni rá, hogy egy kis méretű receptes újságból sütöttem, amit félre is tettem. Egyik nyári szünetben nem átallottam átlapozni a nem kevés újságot, de nem leltem a keresett receptet. Mint évekkel később, konkrétan az idei nyáron kiderült, igencsak melléfogtam: kávézás közben lapozgattam az egyik régi, innen-onnan lemásolt recepteket tartalmazó füzetemet, s ebben lapult az évekkel korábban keresett leírás, ceruzával jegyzetelve mellette. Még azon a héten újra is sütöttem a sütit, mely emlékeim szerint nagyon finom volt- jól emlékeztem. Kénytelen voltam, mert a recept előkerültével a hozzá tartozó fotót nem találtam! 😀

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál joghurt/tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg lekvár (sárgabarack)
• 20 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
•  1 citrom lereszelt héja

A tetejére:

• 3 tojássárga
• 10 dkg porcukor

Így készült:

A tésztához a lisztet, sütőport, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, meg annyi joghurtot, hogy könnyen formázható tésztát kapjak. 

A töltelékhez elvegyítettem a cukrot a dióval és citromhéjjal.

A tésztát 3 részre osztottam, mindhármat tepsi méretűre nyújtottam. Az elsőt kikent tepsibe igazgattam (28×32 cm-es tepsi), vastagon lekentem lekvárral, rászórtam fele diós keveréket. Rátettem a második lapot, erre megint lekvár és a diós töltelék másik fele került. Befedtem a harmadik lappal.

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a teteje megpirult.

Közben a tojássárgákat a porcukorral alaposan elkevertem, s a még forró süti tetejére kentem.

Kihűlés után szeleteltem, de nem tilos langyosan sem.

Nagyon hasonlít a rózsa szeletre, csak itt nem kakaós a középső lap. 

Lehet, néhány év múlva rábukkanok a régi fotóra is, akkor majd mellékelem azt is.😀