Nagyon sok piszkozatban félig-meddig vagy egészen megírt bejegyzésem van. Ez kész volt, több, mint négy évvel ezelőtt jegyeztem le. Rábukkantam, s mivel épp farsang ideje van, s épp egy hete sütöttem fánkot, mikor itthon voltak a gyerekek, most megosztom.
Ritkán sütök fánkot. Nem azért, mert kizárólag farsangkor készül, nálunk nem kötődött ehhez az időszakhoz. Csak mert mindig elfelejtődik. Pedig remek második fogás tud lenni kiadósabb levesek után. Gyerekkorunkban legalábbis így volt. Paszulyleves vagy lucskos káposzta után próbáltuk megtippelni, melyik töltött, s hogy örültünk, ha sikerült eltalálnunk, hogy az épp szilvalekváros! Most épp Nővérem juttatta eszembe, s néhány nap múlva sütöttem én is egy kiadós adagot, a család nagy elégedettségére. Én nem szoktam sütés előtt tölteni, majd ki-ki kedvére ízesíti magának porcukorral vagy ilyen-olyan lekvárral. Mondjuk csipkelekvárral- azzal de finom tud lenni!
Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 10 dkg rétesliszt
- 1 mokkáskanál só
- 3 evőkanál cukor
- 1 púpozott evőkanál zsír
- 6 dl tej
- 4 dkg élesztő
- 1 egész tojás+3 sárgája
- porcukor, lekvár a tálaláshoz
- olaj a sütéshez
A lehullott tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam- míg elfogyott a tészta. Tényleg sok lett belőle, de nem maradt a nyakunkon egy darab sem. Még másnap is rájártunk. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése