Tejkaramella - újra

Sikerült!!!
Nem először készítek, s nem mindig sikerült. Ezért a nagy öröm:-)
Már a blogon szerepel is, itt. Most éppen bekerült a heti top 10-be!
Nem terveztem mostanság újra készíteni, Flóra juttatta eszembe. Ő ugyanezzel a recepttel próbálkozott, de karamellkrém lett belőle. Eddig sem tudtam pontosan a változó siker okát, de nagyon utána akartam járni. Azt tettem, amit eddig még soha: fázisképeket készítettem, órát néztem s jegyeztem. Meg megfogadtam néhány tanácsot, de ezt nem először teszem:-)
És tökéletes lett! Ízre is, állagra is. Nem lett ragacsos, megszilárdult, ahogy kell, omlós; de mégis van egy szépséghibája: alig szeletelhető, inkább törni, hasadni szeret. De akkor is nagyon fincsi lett!

Hozzávalók:

• 50 dkg cukor
• 2 dl tej
• 4 dl főzőtejszín (Milli)
• 3 csomag vaníliás cukor

Így készült:

Az összes hozzávalót lábasba öntöttem, a tűzhely legkisebb karikájára tettem. Időnként megkavarva főzni kezdtem.  Ekkor így nézett ki:

15 perc elteltével kissé sötétedett:

Ekkor letekertem a lángot, de nagyon alábbhagyott a fővés, ezért visszacsavartam. Sűrűbben kavargattam. Újabb 15 perc (ekkor már fél órát főtt) készült a következő fotó:

Most már kezdett sűrűsödni, és egyre jobban habosodva, pöfékelve főtt, de még nem találtam elég sötétnek, ezért újabb negyedórát adtam neki. Meg a vízpróba sem azt mutatta, hogy készen lenne: hideg vízbe cseppentve nem állt össze, s nem dermedt meg.

Háromnegyedóra múlva újabb vízpróba, ekkor összeállt, de kissé ragacsos és puha volt a vízből kivett minta. Még 10 percig főztem, de ekkor már gyors mozdulatokkal kellett kavarni, mert kezdett odakapódni az aljához. Ekkor már jó sűrű volt, s a színe is megfelelőnek tűnt:

A fakanál mellett látszik az aljáról felkavart karamellizálódott cukor, de ez szépen elkeveredett, nem lett foltos és darabos.

Tehát összesen 55 perc, kis karikán, teljes lángon való főzés után elzártam alatta a lángot.

Vékonyan kiolajozott edénybe borítottam:

A lábas alján maradt karamella azonnal megszilárdult, ez már jót ígért. 

A kamrába tettem, két óra elteltével ránéztem, ekkor már kopogott a teteje. Hozzá is láttam a szeleteléshez, ami már nem volt akkora sikerélmény, de az íze... mint jófajta bolti karamelláé.

Hogy mi a titok? Lehet, a főzőtejszín? A boltban nem volt, csak Hulala meg ez, azért került ilyen bele. 

A másik meg a vízpróba, ez az a tanács, amit megfogadtam. Ez azt jelenti, hogy kis tálban odakészített hideg vízbe csorgattam egy kiskanálnyit a karamellából, s ha egyben marad, s rövidesen megdermed, jó az állaga. No és nem utolsó sorban: elegendő idő és türelem egy órányit kavargatni:-)

Díj meg miegymás

Szinte repül az idő, én meg nem tudok lépést tartani vele. A meglepően meleg tavaszi időjárás ugyan serkentő hatással van rám is, de ezzel együtt még több feladatot ró rám. Úgy hogy tornyosulnak a fejem fölött a tennivalók.
Már arra is gondoltam, hogy szüneteltetem egy időre a blogírást, de nem bírok megválni tőle:-) Ha ritkábban is, de írogatok.
Most jöjjön néhány elmaradás: már több is, mint egy hete kaptam egy díjat Marikától, kedves szavak kíséretében. Bár nagy kísértést érzek a "Szavakat a díjak helyett" táborához csatlakozni, ezt még továbbítom, ha nem is a szabályoknak megfelelően.

A szabályok a szokásosak, ami új, hogy a régebben olvasott bloggerek mellett két olyan blognak is továbbítani kell a díjat, akinél még nem voltunk rendszeres olvasók. Én két olyan blogtulajdonosnak továbbítanám a díjat, akiket nemrég óta olvasok:

1. Kingának és HajniZolinak
2. Katának

Fogadjátok szeretettel!

Marikának pedig köszönöm szépen a díjat!

Amit még igencsak elhanyagoltam: az újabb olvasók köszöntése. Már nem is tudom, mikor tettem ezt utoljára, de azóta is figyelemmel kísérem és nagyon örülök minden újabb követőnek. 

Tehát sok szeretettel köszöntöm az újabb olvasóimat, no meg persze a régieket is! Köszönöm azoknak a kedves blogíróknak is, akik rendszeresen hozzászólnak bejegyzéseimhez, ez szintén nagyon jó:-)

Sport szelet

Ez egy nagyon népszerű süti, de én eddig nem készítettem. Lányom kívánságára álltunk neki, s olyan sikere volt, hogy visszatérő lesz. Finom is, egyszerű elkészíteni, s kiadós is.
Több, általam látogatott blogon is találkoztam már a recepttel, elsőként Csillánál, de Szabina is elkészítette.  Szerintem ugyanaz volt a forrásunk, mert nagyon hasonló a receptünk.  Aztán  Vicuskánál csábított el. Ő kicsit másképp készítette, de a lényeg ugyanaz.
Egy kis könyvecskéből, a Süssünk, főzzünk sorozat 39. kötetéből kereste ki Hédikém a receptet. Ez alapján készítettük. Amiben más, hogy beletettem az egész csomag kakaót az előírt 4 evőkanál helyett, hisz miután kimértem, alig maradt egy kevés. Nem rontotta el, sokkal csokisabb íze lett.

Hozzávalók:

• 50 dkg darált keksz
• 4 evőkanál kakaó
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 2 dl tej
• 1 fiola rumaroma
• 15 dkg étcsoki bevonni

Így készült:

A darált kekszet és a kakaót összevegyítettem. A tejet, margarint, cukrot kis lángon addig melegítettem, míg a margarin felolvadt. Ekkor ráöntöttem a kakaós kekszre, hozzáadtam a rumaromát, alaposan összevegyítettem. 

Egy tepsibe (28×34 cm-es) nyomkodtam, igyekeztem a tetejét elegyengetni. Mikor kihűlt, a csokit gőz fölött felolvasztottam, bevontam vele a "süti" tetejét.

Mikor megdermedt, egész könnyen és szépen lehetett szeletelni.

Málnás tiramisu

Vége is a hosszú hétvégének, de legalább tartalmasan töltöttük. Ezúttal hozzánk jöttek vendégek, a testvéreim, mind a három, pasikkal együtt.
Egyik húgom nemrég igencsak megörvendeztetett, nagy meglepetés volt. Babát vár:-) Nagyon örülök, már azt hittem, húgaim nem fogják gyarapítani a családot. Alig várom, hogy újra babázhassak.
Szóval itt voltak pénteken, Nővéremék tovább maradtak, ma mentek haza. Nagyon szeretek vendégeknek sütni-főzni, főleg sütni:-) Egy "torta" is készült, a tiramisut kerek formába raktam össze. Kérdezgették is, milyen alkalomra készült, amiről nem tudnak. Hát nem volt semmi, de csakhamar találtunk: Sógoromnak lesz névnapja, egyik sógorjelöltnek volt.

Hozzávalók:

• 30 dkg babapiskóta
• 50 dkg mascarpone
• 10 dkg cukor
• 5 dl tejszín (én növényit használtam)
• habfixáló
• 25-30 dkg málna (fagyasztott) + 2-3 evőkanál cukor

Így készült:

A málnát 2-3 evőkanál cukorral megszórva hagytam felolvadni.

A babapiskóta felével kiraktam a kapcsos tortaforma alját, meglocsoltam a málna által engedett lével.

A mascarponét kikevertem a cukorral. A tejszínt felvertem. Nem tettem hozzá cukrot, mert a növényi tejszín eleve édes. Habfixálót egyet tettem hozzá, de szükség szerint lehet még tenni egy csomaggal.

A habot több részletben, óvatos mozdulatokkal a mascarponéhoz kevertem. 3 evőkanálnyit félretettem, a többihez hozzákevertem a málnát. Felét a babapiskótára kentem, rápakoltam a többi babapiskótát, majd a maradék málnás krémet. 

A félretett krémmel díszítettem a tetejét. 

Málnával is szerettem volna díszíteni, de a felolvadt gyümölcs már nem alkalmas erre. Így maradt olyan, amilyen. Másnapra egy szelet maradt, amit elosztottam a három gyerek között.

Juhtúrós pogácsa

Hét közben, általában szerdán is sütök valamit, ez többnyire kelt tészta, s az utóbbi időben valami sós. A múlt héten is éppen sós sütire fájt a fogam, ezért kivettem a mélyhűtőből egy kis csomag juhtúrót, s ebből sütöttem pogácsát.

Még az otthoni időkben mindig volt juhtúrónk. Anyukám megvett a piacon 1-2 gömbölyű, szakértő szemekkel és ízléssel kiválasztott házi juhsajtot, amit néhány napos érlelést, csepegtetést követően lereszelt, besózott, meggyúrt, egy edénybe belenyomkodta, s erre rájártunk. Aztán már mikor mélyhűtő is állt a házhoz, abban egy évig is elállt. 

Ha éppen úgy adódik, mostanában is hozunk otthonról juhsajtot. Tavaly Anyósomék hoztak, ami aztán bekerült a mélyhűtőbe. Ebből került a pogácsába.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 25 dkg juhtúró
• 10 dkg margarin
• 1,5 kiskanál só
• 1-2 dl tej
• 3,5 dkg élesztő
• 1 kiskanál cukor
• 1 kis pohár tejföl
• 2 tojás sárgája 
• 1 tojássárga + 1 evőkanál tej lekenni
• 1 evőkanál zsír a rétegezéshez

Így készült:

1 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót összevegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint, juhtúrót. Hozzáadtam a tejfölt, a tojássárgákat, az élesztős tejet, megdagasztottam. Nekem elég volt 1 dl tej, de szükség esetén lehet még tenni hozzá.

Letakarva 30-40 percig kelesztettem. Ekkor téglalap alakúra nyújtottam, megkentem 1 evőkanál zsírral, feltekertem, mint a kalácsot. 

Újabb fél órányit kelesztettem, ekkor kinyújtottam, tetejét bevagdostam, pogácsaszaggatóval kivágtam. Tepsibe rakosgattam, tetejét lekentem a tejjel elkevert tojássárgával. 

Előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Munkába is vittem belőle, a kolléganők is elégedettek voltak vele:-)

Dunahullám...

...ahogy Anyukám készítette.
Meglehetősen régi, még gyerekkoromból származó recept. Akkoriban szinte minden ünnepre megsütöttük. De ez azon ritka receptek egyike, amelyik nem merült a feledés homályába. Ezúttal Leányzóm rendelte.
Arra már nem emlékszem, hogy akkoriban nálunk nem lehetett pudingport kapni, vagy csak nem használtuk, de kezdetekben Anyukám a meggybefőtt levében főzött lisztes pépet, ami ugyan finom, de kissé piszkos rózsaszínű volt. Ezt aztán később felváltotta a tejben főzött epres puding, amelyik kellemes árnyalatú babarózsaszínű krémet eredményezett. Én is így készítettem.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 7 tojás
• 7 evőkanál cukor
• 1 csipet só
• 7 evőkanál liszt
• fél csomag sütőpor
• 1 csapott evőkanál kakaó
• 1 üveg magozott meggybefőtt (vagy friss, vagy fagyasztott meggy)

A krémhez:

• 2 csomag eper ízű pudingpor 
• 6 dl tej
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin

Becsorgatni: 

• 5-6 dkg csokoládé
• 1 evőkanál olaj

Így készült:

A piskótához külön választottam a tojások fehérjét a sárgájától. A sárgákat fele cukorral és a sütőporral habosra kevertem. A fehérjét a többi cukorral és csipet sóval felvertem, majd a sárgájához adtam. Kanalanként hozzáadtam a lisztet, óvatos mozdulatokkal összekevertem. Úgy 2/3-át papírral bélelt tepsibe simítottam, a többihez hozzákevertem a kakaót, majd a lecsepegtetett, pici liszttel megszórt meggyet (így állítólag nem süllyed le a piskóta aljára). Kanállal foltokat raktam a sárga piskótára.

Előmelegített sütőben kisütöttem.

A krémhez előbb megfőztem a pudingot: kevés tejben elkevertem a 2 pudingport, miközben a többit főni tettem. Mielőtt felfőne, hozzáadtam a pudingporos tejet, kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben többször átkevertem, hogy ne szilárduljon meg a teteje, ne legyen darabos a puding.

A margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.

A piskóta tetejére simítottam a kész krémet.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, a krém tetejére csorgattam.

Dunahullám recepttel sokfélével találkoztam, ez a miénk. Mivel meggyes, csakis finom lehet:-) Tényleg az, mai napig a családi kedvencek listájában szerepel. 

Tejfölös-rozsos csavart rudacskák

Sok elhasználandó tejfölöm volt, ezért készült ez a süti. No meg mert valami sós rágcsálnivalóra vágytam. Nagyon finom, puha lett, még melegen elfogyott legalább fele. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 30 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 2 kiskanál só
• 15 dkg zsír
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 4,5 dl tejföl
• 1 tojás lekenni
• mák beszórni

Így készült:

A meleg tejbe belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam. 

A liszteket, sót tálba összevegyítettem. Eldörzsöltem benne a zsírt, hozzáadtam a tejfölt, élesztős tejet, megdagasztottam. Ha lágy lenne, kis lisztet lehet tenni még hozzá.

Fél órai kelesztés után deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, csíkokra vágtam. Mindegyik csíkot meghengergettem, kettéhajtottam s összesodortam. Tepsibe tettem. 

Egy tojást nagy csipet sóval felvertem, lekentem a rudacskákat, mákkal beszórtam. Előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Már említettem, hogy nem tudom használni a postafiókom. Na most már tudom. De nagyon bosszús vagyok, mert szinte üresen kaptam vissza, mindössze a 3 nappal korábban érkezett levelek voltak benne. Minden más elveszett. A címek is. Meg az ott, külön mappában tárolt főiskolás anyagok, gondolván, talán még hasznukat veszem. És sok minden más... amit emlékként megtartottam.

Ha a számítógépen tárolom, egy vírus visz mindent. Ha biztonságosabbnak vélt helyen, akkor is odalesz. S még válaszra sem méltatnak...

Ti is jártatok már egy így? Vagy csak rossz helyen nyitottam postafiókot?

Narancstorta

Ma egy hete voltunk Unokaöcsém szülinapján, neki készült ez a torta.
13 éves lett, Fiammal szinte egyidős. Nem csak unokatestvérek, mondhatni, hogy legjobb barátok is. Nagyon egy húron tudnak pendülni, jóban, rosszban. Nem találkoznak túl gyakran, de igazi ünnepnap s várva várt alkalom, mikor végre összedughatják a fejüket. Most is hetekig készültek az alkalomra, de a sorozatos megfázások majdnem közbeszóltak. Lázcsillapítóval felszerelkezve indultunk el, mert tudtam, ha lemondjuk, egész napos duzzogás, orrlógatás lesz. De átvészeltük a szülinapot, amit erről a fránya vírusról nem mondhatok el. A férfiak már kifele lábalnak belőle, de igazán jól még most sincsenek. Hogy fel ne lélegezhessünk, most a Leányzón jelentkeznek a jól ismert tünetek: hőemelkedés, rekedtség, köhögés.

Csak túl leszünk egyszer rajta, most jöjjön a torta. Egy régi Kiskegyed Konyhájában találtam a receptet, lecsaptam rá, mert jónak tűnt a narancslekvár és cukrozott narancshéj apasztásra. Jó is lett:-)

Hozzávalók:

• 1 piskótatekercs
• kis üveg narancslekvár
• 10 dkg cukrozott narancshéj
• 3-4 evőkanál narancsszörp és ugyanannyi víz keveréke (eredetileg narancslikőr)
• 1 tasak zselatinpor (1,5 dkg)
• 1 dl víz
• 4 tojássárga
• 15 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás pudingpor
• 3 dl tej
• 4 dl tejszín

A tetejére:

• 1 narancs
• a maradék pudingpor
• 1,5 dl narancsszörp és 1 dl víz keveréke
• vagy tortazselé

Így készült:

A piskótatekercset megkentem a lekvárral, hidegre tettem. Én sütöttem 5 tojásból nagy tepsibe, de lehet készen vásároltat is használni.

A kisebb darabokra aprított narancshéjat beáztattam a szörp és víz keverékébe.

A zselatint beáztattam fél dl vízbe, hogy felpuhuljon. 

A tojássárgákat a cukorral és vaníliapudinggal simára keverjük. , hozzáadunk fél dl tejet, majd a többihez adva állandóan kavargatva felfőzzük. Habos, könnyű krém lett belőle. A zselatinhoz fél dl forró vizet kevertem, majd egy kevés forró krémet tettem hozzá, simára kevertem. Hozzáadtam az többi krémhez, a cukrozott narancshéjjal és annak levével együtt. Simára kavartam, hagytam kihűlni. 

A piskótatekercset ujjnyi vastag szeletekre vágtam, egy kapcsos tortaforma alját kibéleltem vele.

A tejszínt kemény habbá vertem. Több részletben a narancshéjas krémhez kevertem, a tortaformába borítottam. Másnapig hideg helyen tartottam. A krém jól megdermedt.

A narancsot megpucoltam, karikákra vágtam, kiraktam vele a torta tetejét. A pudingport a szörp és víz keverékében megfőztem, a narancs tetejére simítottam.

Eredetileg tortazselé kellett volna a tetejére, de annak ellenére, hogy biztos voltam benne, nem volt otthon. Így nem igazán látszanak a tetején a narancskarikák.

Ilyen képeket sikerült készíteni a bulin:-)

És egy jó tanács, amit én nem szívleltem meg: a tortaformát célszerű kibélelni sütőpapírral, mert anélkül nem mertem leszedni, így rajta maradt a forma alján.