Brassói

Valamikor réges-régen ettem egy gyorsétteremben brassóit, hát... nem nyerte el a tetszésemet. Annak előtte nem ettem, csak hallomásból ismertem. Aztán utánanéztem az elkészítési módjának. Hát számtalan és változatosan elkészített formájával találkoztam. Én is elkészítettem a saját változatom- ezzel már elégedett voltam! ☺

Hozzávalók:

• 1 csirkemell
• 1 kisebb fej hagyma
• kevés olaj
• só
• bors, paprika
• 1-1,5 kg hasábburgonya (+olaj a sütéséhez)

Így készült:

Az apóra vágott hagymát kevés olajon megpároltam. 

Közben a húst megmostam, vaskosabb csíkokra vágtam. Rádobtam a hagymára, sóztam, s fedő alatt hagytam puhára párolódni. Levettem a fedőt, s hagytam, hogy a levét fője el. Végül késhegynyi borssal és paprikával fűszereztem.

Közben a krumplit is megsütöttem, bő olajban. Kiszedtem, lecsepegtettem, só-bors-paprika keverékével megszórtam, összekevertem a hússal s azon melegében elfogyasztottuk.

Azért némi savanyúság vagy valamilyen saláta jól jön mellé.

Diós-meggyes tojásfehérje-süti

Megint összegyűlt egy csomó tojásfehérje. Valamit kezdeni kell vele- hát sütöttem. Belekerült minden földi jó, ennek megfelelően a végeredmény is finom lett.

Hozzávalók:

• 7 tojásfehérje
• 7 evőkanál cukor
• csipet só
• 7 evőkanál víz
• 4 evőkanál liszt
• 7 evőkanál darált dió
• 1 csomag sütőpor
• 1 kis üveg magozott meggybefőtt
• maréknyi mazsola
• 5 dkg darabolt csoki

Így készült:

A fehérjéket előbb a sóval, majd a cukor hozzáadásával kemény habbá vertem. Hozzáadtam a vizet, ezzel is vertem a habot nagyon rövid ideig. Belekevertem a lisztet, sütőport, darált diót, majd a mazsolát, lecsepegtetett meggyet, csokidarabokat.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon kisütöttem. Mikor a teteje szépen megpirult, kivettem a sütőből.

Nagy tepsiben sütöttem, így elég lapos lett, de más baja nem volt! :-)

Kókuszos-diós keksztekercs

Tegnap készült el a karácsonyi listán szereplő egyik édesség, ami szerencsére akkor nem valósult meg. Most sokkal jobban értékeltük! ☺Felhasználtam bele a maradék darált diót is, ezáltal lett kicsit másabb, meg sokkal finomabb, mint "alapjáraton".

Hozzávalók:

A krémhez:

• 5 evőkanál rétesliszt
• 2 csomag vaníliás cukor
• 5 dl tej
• 10 dkg kókuszreszelék
• 20 dkg vaj
• 18 dkg cukor

A kekszes masszához:

• 50 dkg darált keksz
• 8-10 dkg darált dió
• 18 dkg porcukor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 3,5- 4 dl tej
• 2 evőkanálnyi kókuszreszelék a szóráshoz

Így készült:

A krémmel kezdtem: a réteslisztet simára kevertem kevés tejjel, majd a többi tejet is fokozatosan hozzákevertem. A vaníliás cukor is belekerült, és állandóan kevergetve sűrűre főztem. Még azon forrón, amint levettem a lángról, hozzákevertem a kókuszreszeléket és a vajból 4-5 dekányit.

Hagytam kihűlni, közben időnként megkavartam. 

A többi vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kókuszos pépet.

Következett a kekszes rész: tálba tettem a kekszet, diót (több, mint 8, de nem egészen 10 dkg volt), porcukrot, kakaót tálba tettem. Hozzáadtam a rumaromát és 3 dl tejet. Gyúrni kezdtem, majd fokozatosan adagoltam bele a maradék 1 dl tejet. Pici maradt belőle, mire megfelelő állagú lett a massza: kemény, de formázható legyen. 

Két részre osztottam, egyik felét két réteg alufólia között kinyújtottam, -az alsót megszórtam kókuszreszelékkel- ,fele krémmel lekentem s szorosan feltekertem.

Hasonlóan jártam el a másik felével is.

Hideg helyen érdemes tartani, úgy lehet megfelelően szeletelni.

Szeretjük a kekszes sütiket. Számtalan változatban, formában készülhet, a töltelékkel is lehet variálni. Legtöbb recept csak vaj-cukor-kókusz keverékkel tölti, nekem úgy túl tömény, szeretem megszelídíteni vagy pudinggal, vagy lisztes péppel. 

Nekem soha nem sikerül szép vékonyra kinyújtani a kekszes alapot, így nem annyira szépek, de azért finomak! 😊

Májkrémfasírt

Az utóbbi időben több cikket olvastam a gyerekkorombeli romániai helyzetről, a háttérről, és a kulisszák mögé is betekintést lehet már nyerni -valamelyest-, amiről akkoriban fogalmunk sem volt. Valóban nem volt könnyű, a mai életkörülmények között azt már el sem tudják képzelni, akik nem abban nőttek fel. De azért annyira nem volt keserves. Legalábbis a megélhetés. Soha nem éheztünk, nem nélkülöztünk. Más szempontból sokkal nehezebb volt. Az ember leleményes, s alkalmazkodik az adott körülményekhez, kihozza belőle a lehető legtöbbet. Mi legalábbis így tettünk. A boltokban alig volt valami, ugyanazzal a néhány fajta konzervvel volt végigrakva a hosszú polc. Májkonzervet lehetett kapni. Hát készült belőle fasírt- hasonlóan, mint az igazi, de hús helyett májkrém került bele. Meg majonézzel kikavarva is készítettük, kenyérre kenhető kencének. Ez is finom volt. De idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára. Most hogy eszembe jutott, sort fogok rá keríteni.

Bár lejártak azok az ínséges idők, de néha eszembe jutnak s elkészítem azokat az ételeket. 

Hozzávalók:

• 1 nagy doboz májkrém
• 4 tojás
• só, bors
• 1 gerezd fokhagyma
• zsemlemorzsa
• olaj és/vagy zsír a sütéshez

Így készült:
A májkrémet villával szétnyomkodom, majd elkeverem a tojásokkal, kevés sóval és borssal, végül annyi zsemlemorzsával, hogy formázható masszát kapjunk.
Kanállal kis halmokat raktam a forró olajba, s közepes lángon mindkét felét világosra sütöttem.
Ezúttal paradicsomot ettünk hozzá, de bármilyen zöldséggel finom.
Zsemlemorzsa helyett szikkadt kenyeret is lehet belemorzsolni.

Egyszerű sajtos rúd

Azért egyszerű, mert kevés hozzávalóból csak összegyúrjuk s sütjük is. Szilveszterre készült, sósként többedmagával. S azt hittem, már van a blogon, de nem találtam. Az utóbbi időben egyre többször szembesülök hasonló esetekkel: vagy azt hiszem, már szerepel a blogon, vagy az ellenkezője: rájövök, hogy már egyszer közzétettem azt a sütit. Például a minden évben készülő -amúgy recept fejben, de a biztonság kedvéért meg szerettem volna nézni- mézest kerestem, s nincs. Az egyszerű, kivágom, sütöm s díszítem fajta. Több formában megtaláltam, de az nincs. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy azt még a kezdetek kezdetén közzétettem.
Több, mint 8 éve írom a blogot, közben meg... öregszem, na. Lassan ehhez is hozzá kell szoknom? Vagy csak időt szánni rá, s átböngészni elejétől a több, mint 900 receptet... De az idővel is hadilábon állok.
Hát akkor álljon itt ez a sós rúd recept is:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só+1 nagy csipet
• 25 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 4 evőkanál tejföl
• 15 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót elvegyítettem, majd összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Végül összegyúrtam a tejföllel, amiből annyi kell, hogy összeálljon a tészta. 

Rögtön nyújtható. Reszelt sajttal szórtam be a tetejét, rányomkodtam, majd derelyemetszővel csíkokra vágtam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem.

Finom, ropogós, napok múlva is jó. Viszont a mellette lévő sajtos sós még tovább élvezhető. Sokáig roppanós marad.

Epres-banános pohárkrém

A piszkozatok között találtam ezt a bejegyzést. Igencsak tavaszi, de bármilyen idénygyümölccsel vagy akár befőttel is összedobható ez az egyszerű finomság.
Picike kertünkben egy sor eper is kínlódik a kerítés tövében. Szegény mindig gazdagon virágzik, aztán mikor termőre fordulna, soha nem kap elég esőt. Ez így van évek óta. Pedig fénykorában szép nagy gyümölcsök teremtek rajta. Utóbbi években épp csak csipegetni való. Hogy mégis készüljön belőle valami, Leányzóval összedobtunk egy kis nyalánkságot. Csak abból, amit találtunk a hűtőben-kamrában.

Hozzávalók:

• 1 nagyobb banán
• maréknyi eper
• 1 doboz (25 dkg) mascarpone
• 2 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• néhány babapiskóta

Így készült:

A megmosott epret felkockáztuk, a banánt szintén.

A tejszínt a cukorral (ízlés szerinti mennyiségű, szerintem a 2 evőkanállal is elég) felvertük, majd elkevertük a krémsajttal. Hozzákevertük a felaprított gyümölcsöket is (valamennyit meghagytunk a díszítéshez).

Poharakba 2-2 babapiskótát állítottunk, s belekanalaztuk a gyümölcsös krémet.

A tetejét eperrel és banánkarikákkal díszítettük.

Egyszerű és finom édesség! Bármilyen más gyümölccsel elkészíthető. Mondjuk a kedvencemmel, őszibarackkal. 

Húsgombócos káposzta

Gyerekkorunkban mindig nagy hordó savanyú káposzta volt bebiztosítva télire. A pincébe volt nagy fakádba, kővel lenyomatva, letakarva. Szívesen ettük, vagy csak úgy savanyúságnak, de a töltött káposzta is abból készült, meg más káposztás ételek. Szerintem mind finom. A gyerekeim nem szeretik őket. Még a székelygulyást sem, pedig annál finomabb ételt nem sokat tudok felsorolni. 

Én boltban veszem a savanyú káposztát. Többször terveztem, hogy én is megkísérlem az elrakását, de soha nem lett belőle semmi. Pedig jó kis téli vitaminforrás.

Most is volt egy adag káposztám, de valami mást terveztem belőle készíteni, mint szoktam. Mivel volt darált hús, rizses gombócokat főztem bele. Férjem azt mondta, a székelykáposzta finomabb, amivel nem is szálltam vitába, de nekem ez is nagyon ízlett. 

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• 1 kg savanyú káposzta
• 60 dkg darált hús
• 1 dl rizs
• 1 tojás
• só
• bors, paprika
• kapor
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A hagymát apróra vágva az olajon megpároltam. Rátettem a levétől megszabadított káposztát, s felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. Fedő alatt puhára főztem.

Míg főtt, elkészítettem a gombócokat: a darált húst, tojást, rizst, sót, borsot, pirospaprikát összevegyítettem, diónyi gombócokat formáltam belőlük.

Mikor a káposzta kész lett, még öntöttem rá vizet, annyit, hogy a gombócokat bele tudjam helyezni, ellepje őket. Előbb a tetejére pakoltam, majd óvatosan átkevertem, s fedő alatt hagytam puhára főni. Egy gombócot szétvágva ellenőriztem, hogy a belsejében is puha-e a rizs.

Még pici paprikát tettem hozzá meg teáskanálnyi kaprot. Sózni nem kellett, a káposztától elég sós lett.

Kiadós és finom. Tejföllel tálaltam. A kapor elhagyható, de én szeretek minden káposztás ételbe tenni belőle. Meg csombordot is, ha van, de most épp kifogytam belőle.

Diós-kávés szelet

Karácsonyra készült. Cseh sütit terveztem sütni, de már este lévén fáradt is voltam, minél hamarabb túl szerettem volna lenni a saját magam által kiszabott feladatokon, meg a házat sem akartam már felverni a habverő zajával, ezért kitaláltam egy kevert alapot a piskóta helyett. A krém sem teljesen ugyanaz, de így is jól sikerült, Férjem kedvence lett a kínálatból. Persze, már csak azért is, mert Ő kavarta a krémet hozzá. Mert azért időnként be-bedugta valaki a fejét a konyhába, hogy kell-e valamit segíteni. Én meg megengedtem nekik!😉

Hozzávalók:
A kevert tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg liszt
• 20 dkg darált dió
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej
• 1 dl olaj
• 1 evőkanál őrölt kávé

A krémhez:

• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 4 dl tej
• 20 dkg vaj
• 18 dkg cukor
• 10 dkg darált dió
• 1 evőkanál őrölt kávé
• + 1 evőkanál kakaó a tetejére

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd a többi hozzávalót beleborítva, sima masszát kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, majd 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez előbb megfőztem a pudingot: a lisztet elvegyítettem a pudingporral. Előbb kevés tejjel simára kevertem, majd a többi hozzáadásával kis lángon állandóan kavarva felfőztem.

Hagytam kihűlni, közben többször átkavartam.

A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt pudingot.

Végül belekerült a dió és kávé.

A kész krémet a kihűlt lapra kentem.

A tetejét kakaóval szitáltam be. (Teaszűrőbe tettem a kakaót, s annak segítségével egyenletesen beszórtam a tetejét.)

Csokit terveztem a tetejére, de több csokis tetejű is volt már, erről lemaradt. Így is finom volt! Van még belőle a fagyasztóban- persze hogy megint többet sütöttem, mint amennyit meg bírtunk enni meg elosztogatni-, majd ha túl leszünk a nagy evészetek okozta sokkon, előszedem. ☺ Még most sem érzem úgy, hogy bírnék enni belőle...

Narancsos-kakaós keksz

Rég sütöttem ilyen kanalazós kekszeket, most idő hiányában, vagy inkább pontosítok: nem voltam babrálós kedvemben, így arra fanyalodtam, hogy egy ilyet dobjak össze. A vizsgakekszet vettem alapul, s a kakaó mellett naranccsal ízesítettem. Szeretem ezt az ízpárosítást.

Hozzávalók:

• 3 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaó
• 1 narancs lereszelt héja és leve

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkavartam. Következett a mikróban felolvasztott margarin, majd sorra a többi belevaló, s mindezt alaposan összekevertem.

Két teáskanál segítségével sütőpapírral bélelt tepsibe diónyi kupacokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert terülnek-nőnek sülés közben.

180 fokon sültek addig, míg tetejét megnyomva már nem puhák.

Hamar sül, figyelni kell rá.

3 nagy tepsivel lett belőle.

Hamar kész, és finom. S bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy napokig eláll-na. 

Szezámmagos rántott hús bulgurral és kapros káposztasalátával

Azt hiszem, nem tudnék annyi rántott húst sütni, hogy azt mondja a család, most már elég volt, látni sem akarjuk egy darabig. Lehet azért van ez, mert nem sütök gyakran, mert bár az olajban sült ételek a legfinomabbak, mégis mindig enyhe lelkiismeret-furdalással teszem eléjük, tudván, hogy a felhevült olaj nem tesz jót nekünk. S nem a sült krumpli a kedvencem nekem is? Én azt nem tudnám megunni... Na szóval időnként jó étvággyal eszünk egészségtelen dolgokat. De akkor legalább a körete legyen egészséges(ebb). A bulgur egyike azon "újmódi" húskísérőknek, amelyre nem mondták, hogy ilyet többet ne csinálj. Hát akkor időnként készül. A kapros káposztasaláta pedig nagy kedvenc. Bármihez. Még úgy magába is finom.

Hozzávalók:
A rántott húshoz:

• vékonyra szeletelt csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• tojás
• liszt
• zsemlemorzsa
• szezámmag
• olaj és/vagy zsír a sütéshez

A bulgurhoz:

• 50 dkg bulgur
• pici olaj
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só

A káposztához:

• kisebb fej káposzta fele
• só
• 1 nagy pohár natúr joghurt
• apróra vágott kapor (most fagyasztott)

Így készült:

A hússzeleteket megszórtam só-bors-paprika keverékével.

Egyenként lisztbe, csipet sóval felvert tojásba, zsemlemorzsa és szezámmag keverékébe mártottam.

Kis lángon, olaj és zsír keverékében sütöttem őket.

A bulgurt 1-2 evőkanál olajon kissé megpirítottam. Felöntöttem 1 liter vízzel, az ételízesítővel és kevés sóval fedő alatt, kis lángon addig hagytam főni, míg a vizet beitta. Ez idő alatt kellően megpuhul.

A káposztát apróra vágtam, nagy csipet sóval összekevertem. Hagytam így állni 10-15 percig, majd összekevertem a joghurttal és kaporral. Akár azonnal fogyasztható.

A rántott hús fagyasztható, Fiamnak tettem belőle a mélyhűtőbe, s legközelebb nagy örömmel vitte el magával. Valószínűleg a bulgur is jó felolvasztás után, de ez olyan könnyen és gyorsan elkészíthető, hogy felesleges tölteni vele a fagyasztót. A káposzta meg semmiképp, az csak frissen jó. Másnapig tárolva a hűtőben még élvezhető, de nem érdemes nagy adagot készíteni belőle, mert igazán frissen, a készítés napján finom. 

Tejberizs karamelles almával

Én tejbegríz párti vagyok, Férjuram meg tejberizsrajongó. De csak azért, mert nem Ő főzi. A tejberizst kevésbé szeretem főzni. Nekem az a kategória, amelyiknél nem áll egyenes arányban a rá fordított idő a finomságával. Vagyis amennyire én szeretem. Nem is készül túl gyakran, évente egyszer-kétszer. Viszont valamikor megláttam egy román blogon ezt az almával megbolondított változatot. Ez mindjárt előkelőbb helyre helyezte ezt az egyszerű étket.
Már készítettem, sőt még fotó is van róla valahol, de ez a ma készült.
Azért nem szeretek tejberizst főzni, mert a tejben nem akaródzanak megpuhulni azok a szemtelen rizsszemek. Jó sok idő kell neki, ráadásul sűrűn kell kavargatni is, ki is akar futni, odaégni is szokása. Aztán valamikor kipróbáltam úgy, hogy kevés vízben előfőzöm a rizst- ez a módszer jóval lerövidíti az elkészítési időt. Most is úgy készült.

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor + 3 evőkanállal
• 5-6 nagyobb alma
• 3 dl rizs
• csipet só
• 3 dl víz
• 1 l tej
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

Az almákat megpucoltam, felkockáztam. (Felhasználtam a gyümölcskosárban fonnyadókat is.)

A 20 dkg cukrot kis lángon hagytam felolvadni. Mikor szép aranybarna lett, rádobtam az almakockákat, s fedő alatt hagytam megpárolódni. Addig pároltam, míg a cukor teljesen felolvadt. Néha azért átkevertem. Az almakockák egy része szétfő, de ez nem baj. Előbb kételkedtem benne, hogy ez így működik, de az alma által eresztett lé épp elég a cukor felolvadásához.

A rizst a csipet sóval és a 3 dl vízzel kis lángon főni tettem. Mikor az összes vizet beitta, hozzáöntöttem a liter tejet. Időnként megkavarva hagytam főni, fedő nélkül. Mikor majdnem megpuhultak a rizsszemek, hozzáadtam 3 evőkanál cukrot, a vaníliás cukrot. Még rövid ideig főztem, s fedő alatt hagytam még puhulni 5-6 percig.

Még azon forrón tálba rétegeztem a karamelles almával.

Ezúttal bableves mellé készült másodiknak, de Férjem azt mondta, desszertnek is simán megteszi. És valóban, mert nagyon finom! 😊

Ilyenkorra nálunk már nagyon fonnyad az ősszel beszerzett alma, amellett hogy minden nap eszünk belőle, kénytelen vagyok más módon is hasznosítani! :-)

Kis keresgélést követően ráleltem a régebbi fotókra is. Akkor kis tálkákba adagoltam, most egy nagyba. Nem emlékszem, akkor hogyan készült. De legfeljebb a mennyiségek változtak, az elkészítés menete ugyanaz. 

2021.február 12.

A héten is készült nagy adag belőle, csak azért, mert egyik délután rám tört az édesség ehetnék. Ilyenkor tavasztájt ez megszokott jelenség nálam, valószínűleg a tavaszi vitaminhiány így jelentkezik. 

Próbálom én almával, mézes-citromos teával csillapítani, de az valahogy nem elég hatásos... 😀

Csípős csirkemáj

A csirkemáj egyike a legolcsóbb és legegyszerűbben elkészíthető ételeknek. És változatosan elkészíthető. Meg szeretjük is, főleg én vagyok nagy rajongója.
Legtöbbször hagymásan készül, így például puliszkával nagyon finom. Most ennél is egyszerűbben készült. A kísérője ezúttal tarhonya, de rizs, krumpli, tészta is lehet.

Hozzávalók:

• 50 dkg csirkemáj
• kevés olaj
• nagy csipet só
• bors
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 teáskanál mustár
• csipetnyi csili (illetve ízlés szerint)

Így készült:

A megtisztított, kettévágott csirkemájat kevés olajon kis lángon párolódni tettem. Sóztam, borsoztam, beletettem a zúzott fokhagymát és mustárt. Fedő alatt hagytam készre párolódni, közben időnként átkevertem. Nem kell neki sok idő: ha egy darab májat elvágva már nem nyers, akkor kész. A csilit a végén adtam hozzá, ezzel még egyszer összefőztem. Ha szükséges, még sózom is.

Állítólag a máj minél tovább fő, annál keményebb. Lehet, van benne valami, néha nekem is keményebb lesz a kelleténél. 

A tarhonya elkészítése is egyszerű: kevés olajon megpirítom, míg színesek lesznek a szemek. Kell kevergetni, mert könnyen odaég. Felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom, ételízesítőt és petrezselyemzöldet adok hozzá, s fedő alatt kis lángon hagyom megfőni.

Savanyúság jól jön hozzá, bármilyen. Akár káposztasaláta, vagy savanyú ubi. Ezúttal azzal ettük.

Diós-mákos zserbó

Első idei belépés a blogra, így ezúttal kívánok mindenkinek boldog új évet! Mondanám, hogy szebbet, jobbat, nyugodtabbat, sikeresebbet, mint a tavalyi volt, de minden viszonylagos. Ami engem elégedetté tesz, az nem biztos, hogy másnak is megfelel. Szóval legyen olyan ez az év, amilyennek szeretnétek!
Én nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Felesleges. Ugyan lenne néhány dolog, amit kívánnék. Leginkább végre egy nyugodt évet. Azt még mindig tartom, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. De néha más kalapácsa is rácsap arra az üllőre, s nem úgy, ahogy én kalapáltam addig. Kezdhetjük elölről az addigi munkánkat. Hát a tavalyi év ilyen volt.
De előre kell tekinteni, s bizakodni. Azt tesszük. 😊
Szilveszterre nem sütöttem sokat, leginkább sóst, azt háromfélét is. Édeset csak zserbót. Ami a karácsonyi listán is rajta volt, de szerencsére akkor nem sütöttem meg. Így is sok lett, mint mindig.
Ebből az egyből is maradt.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• nagy csipet só
• 10 dkg cukor+1 teáskanállal
• 12,5 dkg margarin
• 12 dkg zsír
• 1,2 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 2 nagy tojás

A töltelékhez:

• 4-5 dl meggylekvár
• 2×12 dkg darált dió, 8 dkg cukor, 1 vaníliás cukor
• 12 dkg őrölt mák, 8 dkg cukor

A mázhoz:

• 10 dkg étcsokoládé + 3 evőkanál olaj
• 4 dkg fehér csokoládé + 1 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához a meleg tejben elkevertem 1 teáskanál cukort, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, cukrot a margarinnal és zsírral elmorzsoltam. 

Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam. A tészta inkább kicsit lágy legyen, könnyen dagasztható, úgy könnyebb majd nyújtani. Én még tettem hozzá teáskanálnyi lisztet, mert túlságosan lágynak találtam.

Deszkára tettem, négy részre osztottam a kész tésztát, majd hagytam pihenni fél órányit.

Lisztezett deszkán nyújtottam. Az első lapot kikent tepsibe tettem, megkentem lekvárral. Az első adag diót  -12 dkg-ot- összekevertem a 8 dkg cukorral és vaníliás cukorral, egyenletesen rászórtam a lekvárra. Ráhelyeztem a második kinyújtott lapot, lekentem lekvárral, a mák és cukor keverékével szórtam be. Következett a harmadik lap, lekvár, majd a második adag dió, cukor, vaníliás cukor keveréke. Az utolsó lappal befedtem.

170 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött olajjal felolvasztott csokival. A fehér csokit is felolvasztottam az olajjal, csíkokat csorgattam a még lágy étcsokira, fogpiszkálót végighúzva a tetején mintáztam. 

A lekvárt nem kentem vékonyan, mégis eltűnt, mire megsült. 

A család nem nagy zserbórajongó, gondoltam így szívesebben rájárnak. Csak gondoltam. Én szeretem, ha nem is a kedvencek sorát gazdagítja. Néha jól esik ez is. Két évig megint nem sütök zserbót! 😉